Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-25 / 226. szám

1989. SZEPTEMBER 25., HÉTFŐ ^Mítian 5 Ah©! a paraszt jól él, ott mások sem koplalnak Szőlőhegyi háborúságok (II.) Hmár-(felszabadítás ? A közelmúltban látott napvilágot a Minisztertanács legújabb rendelete, amely szerint január 1-jétől bejelen­tési kötelezettség mellett felszabadítják a húseladási, illetve -felvásárlási árakat. A gazdákat persze nem ér­dekli a magas politika, őket egyetlen érvvel lehet meg­győzni: ha a leadott jószág után elégedettek a kapott pénzzel. Vajon ma milyen árat tarta­nak reálisnak a kistermelők? Mit várnak az új rendelettől? Bíznak-e egyáltalán a háztáji gazdálkodás jövőjében? Többfelé feltettük a kérdése­ket szerte a megyében. Kide­rült, hogy a háztáji gazdálko­dók gondjai szinte teljesen azonosak. Ezért, ha most csak az egyikükkel folytatott be­szélgetésünket elevenítjük fel, a kérdéseinkre adott válaszok tipikusan szemléltetik sokak felfogását, véleményét, re­ménységét és kételyeit. Szentgyörgyi Béla, farmosi nyugdíjas gazdálkodó elmond­ta, hogy már egy évtizede fog­lalkozik sertéstartással, ker­tészkedéssel viszont gyermek­kora óta. A Bosnyák térin kívül a környező megyék piacait is megismerte. Közel ezer négy­szögöles telkén főleg zöldség­féléket, dinnyét termel; hatal­mas, talajfűtéses fóliasátrai vannak, gazdaságát a maga erejéből gépesítette. SZÚRJA A SZEMÉT A korábbi években 6-7 anyakocát tartott, az idén van először kétszer ennyi. Tavaly 60 hízót adott le a tápióbicskei termelőszövetkezetnek, mert oda volt kénytelen szerződni. Éppen ez az egyik legnagyobb gondja, hogy a helyi Tápiómen- te Termelőszövetkezet — mint mondta — nem támogatja elég­gé a háztáji gazdálkodást. Míg otthon 53 forintot kapna a hí­zó kilójáért, addig Bicskén két forinttal többet adnak érte: a tízforintos szalmabáláért Tá- piógyörgyére kell átjárnia, mert Farmoson csak kétany- nyiért vehetné meg. Bicskén 430 forintért vásárolhatja meg a búza mázsáját, odahaza 130 forinttal drágábban. S bizony szúrja Szentgyörgyi Béla szemét, hogy Szolnok me­gyében egyes gazdaságok 63 fo­rintot is adnak a hízó kilójáért. Azonban szerinte még ez is ke­vés, mert a 65 forintos ár volna a reális. Tudomása szerint Far­mosról évente 200 hízót adnak a gazdák le Bicskén, a hasznuk egyedenként alig több mint 500-600 forint. ő csak azért tudja olykor a kétszeres hasznot elérni, mert nem vásárol tápot, hanem bar­kácsolt gépeivel saját maga ke­veri, s ma már nem annyira hizlalással, mint inkább fial­tatással, a kismalacok értékesí­tésével foglalkozik. ÉLETFORMÁJA LETT Hogy ezek után mégis miért épít újabb, hatvan négyzetmé­teres disznóólát? Mert a gaz­dálkodás az ő életformája. Ab­ba se tudná hagyni. A szüleitől örökölt 30 hold saját föld miatt kulák lett, s amikor azt „ön­ként” beadta a család a téesz­csébe, más megélhetés után né­zett. Volt sofőr a Mávautnál, a honvédségnél, pályaépítő a cse­peli HÉV vonalán, s maga sem tudja már, hányféle szakmá­ban dolgozott. Ám a föld sze- retete megmaradt, hiszen nem is olyan régen még 60 hold téeszföldön gazdálkodott Rác­kevén napszámosokkal, száza­lékért! Hogy újra kezdené-e a „ku- lákságot”? Aligha! Már elfá­radt, de kilencéves kisfiának szívesen átadná az egész gaz­daságot, ha érdemes lesz addig fenntartani, amíg a gyerek fel­nő. Béla gazda is hallott a Mi­nisztertanács „árfelszabadító’’ rendeletéről, de nem hiszi, hogy neki és a többi kisterme­lőnek jót hoz majd január el­seje. Mert — mint mondta— ha Nehéz megmondani, kinek a jövője bizonytalanabb: a kis emberé vagy a kismalacé (A szerző felvételei) valóban lehet majd közvetlenül alkudni a felvásárló szövetke­zetekkel, vagy még inkább a húsiparral, tart attól, hogy a termelőknek kell majd elfo­gadni a felajnálott árat! ZAVAROS ÁRVISZONYOK A mai zavaros árviszonyok közepette majdnem bizonyos, hogy sok ezer, egykor kulák- nak kikiáltott, hozzáértő, okos gazda sem volna képes talpon tartani gazdaságát. Pedig le­hetnénk akár félmillió gazdag „kulák” országa is! Nem?! Hi­szen az régtől tudott dolog, hogy ahol a parasztság jól gaz­dálkodik, jól él, ott a többiek sem koplalnak.., Aszódi László Antal Léé István éppen kint dol­gozgatott a szőlőjében, ami­kor a rendőrautó megállt az ültetvény közelében ... — Először nem gondoltam semmi rosszra, előfordul né­ha a csíkos a környéken ... De látom azután, hogy egy világos öltönyös, kalapos úri­ember épp az én szőlőmnek tart. Odamegyek, kérdezi én vagyok-e Léé István? Eddig még igen. Akkor előránt egy papirostekercset, kivágja mint egy kisbíró. s aszongya: el­rendelem ennek a szőlősornak a kivágását. No, rendelkezz csak, mondom, ehhez akkor kelt a kapa is ... Egy szó mint száz, még hátramentem a szerszámért, az úriember el­porzott a környékről. — És a csíkos autó? — Az is De a rendőrök becsületére legyen mondva, ők nem avatkoztak bele a do­logba, egész idő alatt ki sem szálltak a kocsiból. Egyéb­ként az egyiküket ismertem is... — Nyilván a világos öltö­nyös urat is. — Soha nem láttam addig. A környéken dolgozó ismerő­sök mondták, hogy a föld­hivatal vezetője, Csendes Pál volt az. Így Léé István. Ezek után természetesen megkerestem Csendes Pált. Először egyedül. Elhűlve hallgatta a feltétele­zést: — Még ilyet! Hát, hogyan védekezhet az ember ilyen vá­dak éllen? — csóválta a fe­jét. — Kezdjük ott, hogy so­ha az életben nem viseltem kalapot. Nem volt, nincs is ilyen fejfedőm. Az ügyet is­merem, de becsületemre ki­jelentem, én ebben az élet­ben még nem találkoztam személyesen Léé Istvánnal... Legközelebb a panaszossal együtt kerestük fel a földhi­vatal vezetőjét. — Nem, valóban nem Csen­des úr volt az a világos öltö­nyös férfi akiről beszéltem — ismerte el Lee István. — Az talán magasabb is volt, de Lcsz-e ennyi hízó jövőre a gazdálkodók ólaiban? Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest XI., Karinthy Frigyes u. 3.). Telefon: 185-2411, a 149-es és a 191-es mellékállomáson. A PEVDI vegyi gyáregysége (Gyömrő) keres vegyészmérnököt főtechnológusi munkakörbe, vegy­ipari szak-, vagy betanított mun­kásokat, villanyszerelőket és laka­tosokat 3 műszakos munkarend­be. A Vízügyi Építő Vállalat vecsé- si üzemébe keres lakatosokat, hegesztőket, maróst, esztergályost, Villanyszerelőt, technológust (fel­sőfokú végzettséggel). A Borsodi Sörgyár vecsési ki­rendeltsége felvesz villanyszerelőt, targoncavezetőt. A Gáz- és Olajszállító Vállalat felvételre keres vecsési telepére gépészmérnököt, villamosmérnö­köt, gázmérnököt. A PEVDI konfekció-gyáregysége felvételre keres abonyi, ceglédi, monori, dabasi, nagykátai üzemé­be gépi varró munkakörbe szak­munkásokat. vagy konfekció­szakmában jártas betanított mun­kásokat. A Kőbányai Sörgyár kiemelt bérezéssel felvesz palackfejtő üze­mébe betanított munkára, fejtő­gépsor kezelésére és kiszolgálásá­ra érvényes egészségügyi könyv­vel rendelkező, általános iskolát végzett 18 éven felüli férfiakat és nőket. Felvesz továbbá villany- szerelőket, lakatosokat, elektro­műszerészeket. Az Alagi Állami Tangazdaság műszaki igazgatósága felvételre keres felsőfokú pénzügyi végzett­séggel és gyakorlattal rendelkező személyt pénzügyi osztályvezetői beosztásba. A Fővárosi Sütőipari Vállalat azonnali belépéssel keres szakkép­zett pékeket. A 43. Sz. Építőipari Vállalat ke­res építőipari szakmába ácsokat, kőműveseket, asztalosokat, ház­gyáraiba betonozókat, lakatoso­kat, híddarusokat, nehézgépkeze­lőket, panelszerelőket, épületgépé­szeti szereléshez víz-, gáz-, fűtés­szerelőket, villanyszerelőket, va­lamint fostő-mázoló. tapétás, hi­degburkoló, bádogos, tetőfedő szakipari dolgozókat. A MÁV Budapesti Igazgatósága azonnali belépéssel felvételre ke­res kocsirendezőket. Gombó Pál: Wfh leóz ecjij almából? A z egész azzal az almával kezdődött, amelyet Éva leszakított — pont a tudásét. Erre nézve érvényben volt egy fenyegetés, miszerint a para­dicsomból kiűzetve véres verí­tékkel keressük meg kenye­rünket. De ezzel nagyjából jól megbirkóztunk, nem is sejtve, hogy ez csak a nyitólépés. Az én generációm még a század első felében azt hitte, hogy a több tudás fog bennünket megváltani, mostanra derül ki, hogy éppen ez a csel visz min­ket a romlásba. Ugyanis az ember mindig többet akar, és főként a másiknál, másoknál. Itt van például az alma. Ma többet termelünk, mint kéne. Miután nem tudjuk jó áron eladni — kivágjuk a fákat. A szőlővel szintén így megy, ki­irtjuk tehát a tőkét. Sok a bú­za és alacsony az ára; ha még többet termelünk, még keve­sebb. Pedig bevetjük a tudást, műtrágyázunk, repülőgépről szórjuk le. Az eredmény: be­mossa a vízbe a vegyi anyago­kat az eső, pusztulnak a ta­vak, a folyók, a halak, az ivó­víz pedig nem iható. Na és azután kitaláltuk az ipart. Lett őrlőkő, vízimalom, szélmalom, gőzmalom. Mind­ehhez szállítani is kellett — kitaláltuk a lovas szekeret, a vonatot, a repülőgépet. No, meg a teherautót, a személy- gépkocsit. És lön tele a levegő szén-dioxiddal, szén-monoxid- dal, hangrobbanással és füst­köddel. A sok tulajdonhoz kel­lett a védelem. Kezdetben a kard, a lándzsa, a hajítógép. Aztán az ágyú, a géppuska és a tank. A végén atombomba lett a tudás almájából. És a fejlődés csak nem akar megállni, közben rájöttünk, hogy tudományosan át kéne szervezni a társadalmat. Pél­dául úgy, hogy legyen egysé­ges a világ, szegénység és gaz­dagság nélkül. Ki-ki ad tudá­sa szerint és részesül munkája szerint, majd ad tudása szerint és kap szükséglete szerint. Ez olyan felfedezés volt, mint a Newton almája. És lön szocia­lista világ és lön kapitalista világ. Csak két hiba csúszott a számításba. Az egyik, hogy a kölcsönös védelem miatt fegy­verkezni kellett. És míg a ka­pitalista Világ a sok százmil- liárd dollárból termelt korsze­rű nukleáris bombákat és ra­kétákat, és maradt még sok száz milliárd dollár elektroni­kára és jólétre, addig ugyan­annyit kellett költsön a fegy­verkezésre a szocialista világ is, de nem maradt neki csak töredék az annyiad a népjó­létre. A másik hiba pedig az a bizonyos „szükséglete szerint". volt. Ha egy milliomos ki akarta elégíteni helikopter- és jachtparkját, nosza. És ha kel­lett neki egy számítógép is, nosza. Jutott is, maradt is. Ha nálunk egy funkcionárius autót akart és villát, no­sza, de nem maradt a töb­binek lakásra, sonkára. És lön a borravaló, a honorárium, a feketeüzletelés, amiből valuta terem, sőt nálunk Magyaror­szágon valutabetét és valuta­üzlet. Közben nagy versenylendü­letet vett az energiatermelés és egyáltalán a termelés. És mi­re lassan észbe kapunk, már nemcsak a vizek lesznek fe- nolosak és olajfoltosak, és nemcsak a halak pusztulnak. Hanem kilukad felettünk az ózonpajzs és fenyeget az álta­lános felmelegedés, a nagy vízözön, a levegő sem lesz töb­bé levegő, hanem rákkeltő mindenképp testesebb ... így most már el sem tudom kép­zelni ki lehetett. Elnézést ké­rek a tévedésért a Csendes úrtól, de mivel valóban soha­sem találkoztunk, hittem az ismerőseimnek... A világos öltönyös kilétét mindmáig homály fedi. Az ügyben eljárók és érintettek közül ugyanis senkire sem il­lik a leírás, illetve senki sem vállalta, hogy a Léé István által elmondottak szerint járt volna el... A földhivatal szerepéről Csendes Pál el­mondta, hogy — a tanácsiak kérésére — munkatársai való­ban többször is Végeztek mé­réseket, illetve kitűzéseket Léé István szőlőjének környé­kén. ök valóban a régi ' — hiteles — térképek alapján dolgoztak, s legjobb szakmai tudásuk szerint jártak el... A Monori Tanács mütef- osztályának 1988. november 9-i határozatát Léé István ter­mészetesen megfellebbezte. Fellebbezését a Pest Megyei Tanács V. B. közlekedési osztá­lyához továbbították, ahol az idén februárban született meg a 12-356-2/1989. számú ha­tározat. amelyik különösen és lényegre törően úgy rendelke­zik: „A Monor Városi Jogú Nagyközségi Közös Tanács V. B mütef-osztálya által 1988. november 9. napján hozott 7687-2/1988. sz. határozatot megsemmisíte m.” A sokkal bővebb és részle­tezőbb indoklásból — az előz­mények összegzésén túl kitű­nik, hogy az eljáró szerint az I. fokú hatóság — a monori mütef-osztály — által bekül­dött előzményiratok egymás­nak ellentmondóak. Az 1987 márciusában rögzített térképi kivonat és az 1988 májusában a monori földhivatal szakem­berei által készített kitűzési vázlatok — bár méretvételre nem alkalmasak — szemmel láthatóan eltérő adatokat tar­talmaznak. Ez azért is érthe­tetlen. hiszen „a kitűzési mé­retek az 1964. évi új felmérés során készített mérési vázlat és térkép alapján méterben anyag. Továbbá savas eső hul­lik, és tönkremennek a ma­gyar tölgyesek. Az erdőket vi­szont kiirtjuk, így nincs töb­bé oxigénforrás. A gyerekek a papájuk autójának gázait szív­ják be, és közben a zajkíséret füleket süketít meg. A tudás almája és a verseny készsége úgy halad előre, mint az em­ber öregsége, hol itt okoz bajt, hol ott és ha 'véletlenül fel nem robbannak az atombom­bák és ki nem szabadulnak a mérgező hadi gázok, akkor a létfeltételek lassú, de biztos megszűnte felé haladunk. Ügy fogunk élni, mint a hal, ab­ban a vízben, ahol éppen ki­ömlött egy olajtankhajó rako­mánya. (■ s mindezt egy almáért.!. vannak feltüntetve” — így a megyei szakember. A megsemmisítő határozat szerint egyébként Léé István ingatlanának használata, az út területének esetleges el­foglalása .,semmiképpen sem képezheti úthatósági határo­zat hozatalának jogalapját.” Az ügy birtokvita, amelyben eljárni és dönteni az illetékes bíróság jogosult a polgári pe­res eljárás szabályai szerint. A megyei tanács közlekedési osztályának ügyintézője egyéb­ként azt is megállapította, hogy a monoriak határozatá­nak indoklása is téves, Léé István tehát győzött? — Győztem, nem győztem, ez engem nem érdekel — mondja. — Én tudom, mi az enyém, csak ahhoz ragaszko­dom. Senkit nem károsítottam meg. De azt keservesen meg­tapasztaltam. milyen lélekte­len, embertelen az a hivatali eljárás, amit tisztázatlan ér­dekek mozgatnak. A feljelen­tőm, Szabó György egyéb­ként időközben régen eladta a szőlőjét, pincéjét. Az új szomszéddal jól megvagyunk. Tehát Léé István győzött? Kovács Béla a Monori Vá­rosi Tanács mütef-osztályá- nak vezetője: — Nincsenek kéznél az ira­tok, de pontosan emlékszem az ügyre. A magánvélemé­nyem szerint az ilyen nézet- eltérést legjobb a szomszé­doknak egymás között meg­oldaniuk. Egy pohár bor, egy falat szalonna mellett sok mindent el lehet simítani. Magam is ennek a híve va­gyok. — Tehát lezárult Léé Ist­ván kálváriája? Nyugodtan aludhat? — Mi mindenesetre átad­tuk az ügyet a hatósági osz­tálynak, bár a II. fokú ható­ság határozatával nem értünk egyet. Állami földterületet ugyanis száz év alatt sem le­het elbirtokolni. Takácsné dr. Seres Sára a hatósági osztály vezetője: — Ne haragudjon, nem tu­dok önnek mit mondani ez­zel az üggyel kapcsolatban. Elég sokáig távol voltam, utána kell néznem. De biz­tos, hogy egy hónapnál nem régebben adhatták át nekünk a Kovács Béláék. Léé István ügyének tehát ebben a pillanatban sincs vé­ge. Ezek szerint ő nem győ­zött. Nem győzött a volt szomszéd Szabó György és nem győzött a Monori Tanács mütef-osztálya sem. Egyéb­ként az ingatlan északi oldalán egy méter, a déli ol­dalon 50 centiméter széles — összesen 43 négyzetméter — a vitatott földterület. Ezt kö­vetelik a szőlősgazdától — államérdekből. Monor határában a földhi­vatal adatai szerint jelenleg öt hektár föld hever parla­gon. Vereszki János Drótparipák Az egészségesebb életmódot segíti a Csepelen megalakult Schwinn (USA)—Csepel Kerékpárgyártó és Forgalmazó Kft. ahol kemping-, sport- és gyermekbicikliket gyártanak, idén 250 ezer darabot. Termékeik minőségére jellemző, hogy 5 év ga­ranciát vállalnak az itt készült sporteszközökre, amelyek egy­re keresettebbek a nyugat-európai országokban is. Csaták győztesek nélkül

Next

/
Oldalképek
Tartalom