Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-23 / 225. szám

8 &fMem 1989. SZEPTEMBER 23., SZOMBAT Szembenézett a kiveszőivel Magyar lány angol uniformisban A Rákoskeresztúri temetőben a mártírok parcellájában az e&yik síron szerény kis táblán ez a név áll: Szenes Anna, élt 28 évet. A hantok alatt Szenes Bélának, a népszerű fővárosi szindarabírónak leánya piheni örök álmát, akit vadállati kegyetlenséggel gyilkoltak le a Margit körúti fegy- ház udvarán a náci pribékek. Nem verik, hanem mintázzák Aki megújította az érem műfaját Néhány év múlva Szenes Anna nevétől visszhangzóba világsajtó. A nagy világlapok kolumnás cikkekben ismertették a fiatal lány mártíriu- mát. Szenes Anna, a kényeztetett pesti úrileány 1939-ben, amikor a prefa- siszták az első zsidóellenes törvény­cikket hozták, gondolt egy nagyot és az előkelő társaság köréből, az ele­gáns budai villákból hirtelen elha­tározással elutazott Budapestről a tengerentúlra, és ott — egy idealis­ta gondolattól vezérelve — beállt egyszerű fizikai munkásnak. Egyik börtönből a másikba hur­colták, mindenütt súlyosan megkí­nozták.. Végül Budapestre hozták a Margit körúti katonai fegyintézetbe. Itt is kínozták és vallatták. Amikor látták, hogy kínzásokkal nem jutnak semmire, mert Annának nem lehet a szavát venni azokról a dolgokról, amelyek pedig annyira érdekelték őket —, hogy miként szerveződik az ellenállás —, a leg- gyalázasobb módszerhez folyamod­tak. . 1944. június 17-én egy detektív jelent meg Szenes Anna édesany­jának lakásán és minden magyará­zat nélkül felszólítota, hogy köves­se a hadbíróságra, kihallgatásra. Szenesné egyáltalán nem értette; miért kell neki odamenni, de mint­hogy az emberek abban az időben hozzá voltak szokva, hogy okkal, ok nélkül tortúrákon kell keresztül­menniük, hát követte a detektívet. A hadbíróságon először csupán általánosságokat kérdezgettek tőle családi helyzetéről, fiáról, leányáról. A vallatás végén azt mondották ne­ki. ennek az egész dolognak a leg­nagyobb titokban kell maradni, s hogy a szavaknak nagyobb súlyuk legyen, még hozzátették; miután Szenesné nem ismeri leányának utolsó címét, megmondják, sőt meg is mutatják őt neki. Amikor meglát­ták az e szavakra kővé meredt ar­cát, a bíró rámutatott a szomszéd szobára és azt mondta: — Ott van a leánya. Beszélhet is vele, de hat­nia kell rá, hogy mindent bevalljon, különben ez lesz az utolsó találko­zásuk. Szélsőséges szisztémák Pest megyében hallottuk — egy magát megnevezni nem óhajtó veze­tő tisztségviselőtől —, a téeszelnö- kök havi átlagfizetése 16 és 50 ezer forint közötti, illetve a különösen nagy múltú, tradicionálisan jó hírű gazdaságok vezetői messze 50 ezer forint fölött kasszírozhatnak. A jö­vedelmük szintjét, a juttatások mér­tékét számos tényező együttesen szabja meg. Közöttük található az adott munkahelyen eltöltött szakmai évek száma, a vezetési múlt, vala­mint a mezőgazdaságért tett és új­szerűnek számító tevékenység. No és természetesen a kapott, kiérdemelt kitüntetések. Anonim nyilatkozónk szerint, a korábbi gyakorlat csökevé- nye helyenként ma is fellelhető; ahogyan és amilyen megfontolások alapján eldöntötték, kinek-kinek az értékét. A népmesében, akit a nagyúr bu­sásan meg akart jutalmazni, annak Amikor Szenes Anna bírái előtt állt, akkor is épp oly keményen vi­selkedett, mint előtte bármikor. Bát­ran válaszolt a kérdésekre. Nem vé­dekezett, vádolt. A bíráknak nagy problémát okozott az ítélet, mert Szenes Anna az angol hadsereg uni­formisában esett fogságba, s így tulajdonképpen hadifogolynak szá­mított. A nyilasok azonban nem vol­tak túlságosan kényesek a nemzet­közi szabályokra, ezért a törvényes ítélet megkerülésével, november 8- án, tégy nyirkos, őszi reggelen a Margit körúti fegyintézet udvarán kivégezték. Férfiakat megszégyenítve Amikor odaállították a vesztő­helyre, nem engedte, hogy bekössék a szemét. Férfiakat is megszégyení­tő bátorsággal nézett szembe a há­rom fegyveres pribékkel. Kivégzése előtt két levelet írt. Egyet édesanyjának, egyet pedig an­nak a kis kollektívának, amelyet a tengerentúlon hagyott. Az előbbiben bocsánatot kért az okozott fájda­lomért, az utóbbiban pedig további hősies kiállásra buzdította társait a nácizmus fenevadjai ellen. S hogy apja költői vénáját sem hazudtolta meg, azt- mi sem bizo­nyítja jobban, mint börtönben ké­szült naplójának azon oldalai, ame­lyeken versei vannak. De amíg édes­apja a pesti társaság szórakoztatá­sára írta darabjait, addig az ő köl­teményeiben, a hősiesség és a hala­dás szelleme kapott rímeket. Szenes Anna meghalt. A féktelen terror és gyűlölet áldozata lett az a lány, aki az emberséget és ember- szeretetet hirdette, nemcsak szávait val, hanem tetteivel Is. S, míg földi porhüvelyét egy szerény kis sír jel­zi a pesti temetőben, nevét és di­csőségét példaképül állítják a vi­lág színe elé azok, akik értékelni és becsülni tudják azt, amit a hős lel­kű leány tett a fasizmus ellen. Kasznár Zoltán Asszonyt Tamás szobrász, a ma­gyar érem- és szobrászművészet el­ismert mestere. A hatvanas évek­ben meglepő gyorsasággal a magyar szobrászat élvonalába került mű­vész Ligeti Erikával, Csikszentmi- hályi Róberttel és még néhány tár­sával újra felfedezte és megújította a régi, de a századok folyamán hul­lámzó népszerűségű műfajt, az ér­met. Felmérték e kötött forma ha­gyományait és lehetőségeit, majd e műfajban kísérletezték ki a modern plasztika új vívmányait, amire a nagyszobrászatban még nem nyílt mód. Munkálkodásukat számottevő hazai, majd külföldi siker követte. Asszonyi Tamás a szakmát kitű­nő mestertől sajátította el. A buda­pesti Képzőművészeti Gimnázium­ban Marisa Istvánnál, a Képzőmű­vészeti Főiskolán Szabó Ivánnál és Pátzay Pálnál tanult. Elhatározó jelleggel azonban Ferenczy Béni műves kisplasztikája és az új plasz­tikai nyelvet megalapító Kiss Nagy András érmei befolyásolták indulá­sát. Űj plasztikai problémákat és gondolati tartalmakat felvető ér­Asszonyi Tamás békeplakettje meit a hatvanas évek második fe­lében kezdte el mintázni. _Ez_ időtől fogva szinte minden képzőművésze­ti kállításon megjelennek és rangos helyezést érnek el művei. Díjat nyert az 1969-es és 1976-os pécsi kisplasz­tikái biennálén, az 1977-es I. sop­roni érembiennálén, az 1978-as III. indiai triennálén. 1981-ben Érdemes Művész, 1989-ben Kiváló Művész címmel tüntették ki. Művei a hatvanas években a több irányból való természetes tájékozó­dással indultak, majd tanulságaikat szervesen beépítette a hazai hagyo­mányba. Az érem műfaja. egészEw- rópában a hatvanas években újult meg. Az izgalmas alkotások java Lengyelorszábán és Magyarországon jött létre, ebben jelentős szerepet játszott Asszonyi Tamás és a szent­endreiek köre. Érméik legtöbbje kis remekmű, amely meg is találta a maga gyűjtő- és megrendelőkörét — a műfaj kedvelőinek szerencséjére. A művészek szakítottak a tradi­cionális formával s a technikával is. Plakettjeiket nem verik, hanem mintázzák. A kerek és négyszögle­tes formák helyett egészen szabály­talan idomokat is öntenek, sőt ér­meiket néha teljesen át is lyukaszt­ják. Műveik sok esetben inkább mi­niplasztikák. A festői hatások eléré­sére a mély- és magasplasztikai for­mák alkalmazása mellett a patina használatára is törekednek. A formanyelv a felületek ellen­téteinek változó feszültségeivel a hetvenes években oly kedvelt abszt­rakt megoldásokra is alkalmas, de Asszonyi Tamás alkatától a nonfi­guratív absztrakció idegen: „Nem találtam benne elég élvezetet, meg­kötés és meghatározás nélkül dol­gozni 'unalmas, idegesítő”. 1969-ben költözött Szentendrére1.'' Városa számára készítette a Szent­endrei Hetek híres éremsorozatát. A hetvenes években érmek és kitün­tetések egész sorát tervezte válla­latok és intézmények számára, így a SZOT-díjat és a Szolnok Megyéért díjat is. Brestyánszky Ilona lyozzák rendeletek a vezetői fizeté­seket. — ön jól keres? — Nem panaszkodhatom, elégedett vagyok. Prémiumom megállapításá­nál az előző év gazdálkodási ered­ményei a mérvadóak. Szövetkezetünk egymilliárdos árbevétellel dicseked­hetett tavaly és ezt az idén is elér­hetjük. Mindenesetre a 150 milliós nyereség a vezetőknek és az egész tagságnak jól jött. A megyében ná­lunk a legmagasabb az egy főre át­számított jövedelem, amely elérte a 164 ezer forintot. — Igen ám, de ebben benne van a vezetők bére is! — 150 vezető beosztású dolgozó­ja van a szövetkezetnek, s így nem srófolják annyira fel az átlagfizeté­seket. Ma már nem tabu Czerván Márton, a második leg­jobban fizetett elnök volt a Pest megyeiek sorában. Mint mondta, a jelenlegi bérlistát nem ismeri. Havi fizetése megközelíti az 50 ezret. Elé­gedett embernek tartja magát. Ér­dekességként azért megemlítette, hogy egyszer a járási pb-titkár 500 forinttal megkurtította az alapfizeté­sét. — Azzal tisztában kell lenni, hogy a vezető a tagság által megtermelt javakból jut a pénzéhez. A vállalko­zások időszakát éljük. Az anyagiak erőltetése, úgy veszem észre, hozzá­tartozik a társadalom mindennapi mozgásához, s ezért nem is tartom furának azt, hogy szélesednek a köz- érdeklődésre számot tartó, eleddig talán tabunak számító témák. Pest megye termelőszövetkezetei­nek vezetői a résztvevői mindazok­nak a fórumoknak, ahol a magyar mezőgazdaság megújhodásáról, a földtulajdon kérdésköréről, s a szö­vetkezeti tagság helyzetéről, jövőbe­ni kilátásairól van szó. A lehetősé­geket igyekeznek portáikon a gya­korlatban is eredményekben megva­lósítani. Erkölcsi elismertségük és megítélésük mellé úgy tűnik, meg­nyugtató anyagiak is párosulnak. Gyócsi László Ejtőernyővel érkezett Szegény édesanyja nem tudta, örüljön vagy kétségbeessen a kis Anna elhatározásán. A korlátozó rendelkezések és az egyre súlyosab­bá váló viszonyok azt diktálták; el kell menni valahova, ahol bizton­ság és szabadság vár. De azért még­sem gondolták, hogy Anna nekivág a világnak. A kitüntetéssel letett érettségi után valamelyik egyetemen lett volna a helye ennek a különös intelligenciával és tehetséggel megál­dott leánynak, de ő maga így döntött sorsáról. 1939-től 1944 elejéig egyszerű földművesként Palesztinában élt, az angol gyarmaton, egy kis szocialista kollektívában. 1944 tavaszán azután egyre szomorúbb hírek érkeztek szü­lőföldjéről a tengerentúlra. Azt mondták ezek a hírek, hogy a sze­gény és meggyötört Magyarországot most már végleg, minden kendőzés nélkül csizmájuk alá tiporták a né­met fasiszták. És Anna tudta, mit jelent ez a valóságban. Szenes Anna egy napon otthagyta otthonát, és jelentkezett a közel-ke­leti angol seregek parancsnokságá­nál. — Katona akarok lenni. Ejtőer­nyős. A szülőföldemre akarok eljut-' ni, hogy ott segítségére legyek sze­rencsétlen üldözött testvéreimnek — mondta hideg megfontoltsággal. Az angol tisztek először meglepőd­tek ezeken a szavakon, aztán moso­lyogtak. Tetszett nekik ennek az egy­szerű megjelenésű, intelligens tekin­tetű leánynak a fellépése, de gye­rekes kalandvágyat láttak szavai mögött, ezért megpróbálták lebeszél­ni. Hiába. Szenes Anna hajthatatlan maradt. Így hát elfogadták jelent­kezését. Néhány hónapi kiképzés után, ön­kéntes jelentkezés alapján az elsők között jött el a Közel-Keletről a ná­cik által letiport Európába. Tito Ju­goszláviájában ért földet, ejtőernyős­ként. Mint naplójában olvassuk; két­ség, félelem nem gyötörte, csupán egyetlen dolog- izgatta: nem fogja tudni a reá bízott feladatot kellő módon megoldani. A jugoszláv partizánokkal igyeke­zett először kiépíteni kapcsólatait, majd lassan átszivárgóit Magyaror­szágra. Alighogy átlépte a határt, máris fogságba esett. A következő pillanatban kivágó­dott az ajtó és belépett rajta kékre verten, ziláltan Szenes Anna. Közel ötesztendei távoliét után ez volt az első találkozás anya és leánya kö­zött. Anna, aki erre nem számított, sírógörcsök közepette zuhant anyja nyakába. Így kért tőle bocsánatot a fájdalomért, amit neki okozott. Rövid néhány percig — egy őr jelenlétében — beszélgethettek, ami­kor azonban lejárt az idő és csókkal akartak búcsúzni egymástól, rájuk rontottak: — Itt nem lehet sugdolózni! — Azután durván bántalmazva, külön- külön elhajtották őket. Védekezés helyett vádolt Szenes Annát a Gestapo sváb­hegyi börtönébe vitték, s odahurcol­ták édesanyját is. Anna mindvégig hősiesen viselke­dett, sőt — mint a szemtanúk mond­ják —, amikor elérkezett szülei 25 éves házassági évfordulójának nap­ja, papírból készített virágokat is eljuttatott neki ajándékul. Szénesnét később kiengedték a Gestapótól. He­tenként egyszer meglátogathatta a leányát. Az ember csak ámul s nem akar hinni a szemének! — hallani mos­tanság mind gyakrabban a csodál­kozó megjegyzést, amely mögött természetesen mindig megbúvik valami extrém dolog. Története­sen az, hogy ebben a pénzszű­kében miért keresnek egyesek olyan jól, míg mások elképesztő­en rosszul. Milliós jövedelmek borzolják a közvéleményt. Ez len­ne az érem egyik oldala, míg a másik kevésbé firtatott: vajon, akik valóban jól élnek, milyen utat tettek meg addig, amíg — az anyagiakat tekintve — révbe ju­tottak! Mert valóban, vannak kö­zöttük olyanok, akik szorgalmuk, rátermettségük alapján érdeme­sültek az előkelő fizetési besoro­lásra. Mennyit keresnek a tsz-elnökök? Ötvenezres fixszel... Iparvállalatoknál, kutatóintézetek­nél, szövetkezeteknél csak úgy röp­ködnek a fizetéskor, prémium- vagy jutalomosztáskor kapott tíz- és száz­ezrek, s uram bocsá, milliók! Ők azok — hallani az indulatos meg­jegyzéseket —, akik a húsosfazék közelében ülnek. Vajon ennyire ró­zsás a helyzet az agrárágazatban, a mezőgazdasági szektorban is? Ennek jártunk utána. csupán bele kellett ülnie a mérleg egyik serpenyőjébe, a másikba annyi pénzt öntöttek, hogy azzal középre állítsák a mérleg nyelvét. Komolyra fordítva a szót, manapság a szövet­kezet küldöttgyűlése, vagy a közgyű­lés hagyja jóvá a magasabb vezető beosztásúak alapfizetését. A prémi­umra az adott szövetkezetben elért gazdálkodási eredmények alapján tarthatnak igényt. Egyébként a MÉM ide vonatkozó jogszabályai a mérv­adóak. A fizetési, javadalmazási, jövede­lemszerzési besorolások (az elneve­zéseknek nincs különösebb jelentősé­ge) esetenként jócskán adnak mun­kát a főkönyvelőnek, a munkaügyes­nek, az üzemi jogásznak és még egy sereg más tisztségviselőnek. Évtizedeken át a legszélsőségesebb elbírálási szisztémák szerint hatá­rozták meg a szövetkezeti elnökök fi­zetését. Jókora súllyal esett latba az úgynevezett felsőbb szintű pártaján­lás. Szerencsére a reformeszméket hordozó új idők jelentős változást hoztak. A gazdaság kollektívájának mind nagyobb a beleszólása, vajon milyen fizetési rangsorban látná szí­vesen az elnököt és helyetteseit. Az a fránya újságíró A budaörsi Sasad Termelőszövet­kezet élén több mint három évtizede Czinczok György elnök áll. Fizetését tekintve a megyei élmezőny oszlo­pos tagja. Az már a beszélgetés ele­jén kitűnt, hogy nem lelkesedik a jövedelmet boncolgató témáért, de kifejtette meglátásait. Mondván, ter­jedőben vannak a szenzációhajhász, az egyes egyéneket lejárató, vagy munkájukban vájkáló cikkek. Dolgozni kellene mindenkinek, méghozzá becsületesen — jegyezte meg indulatosan —, s nem pedig azt firtatni, hogy ki mennyit keres! A prémiummal kapcsolatban arról szólt, hogy az nem haladhatja meg a többi vezető beosztású fizetésének az átlagát. ­— Nekem az ő fizetésükért is felel­nem kell! Huszonnégy önálló egysé­günk van, s benne vagyunk 34 tár­sulásban. Az elmúlt évi árbevéte­lünk elérte a 2,4 milliárd forintot. Megvalósítottunk önerőből egy 200 milliós beruházást. Mindannyiunk prémiumfeltétele, hogy ez a szövet­kezet számottevő nyereséget érjen el. — Azért az elnöki fizetéshez még egyebek is tartoznak a prémiumon kívül... — Természetesen! Ott van például a tagi pótlék, amelyet öt év folya­matos munkaidő után adnak, s az alapfizetés 3 százalékát foglalja ma­gában. Kérem, én 32 éve dolgozom a Sasadnál, hát lehet szorozni! — Hogyan keresnek a téesztagok? — Az elmúlt évi átlagot említem. Személyenként elére a 128 ezret. Ter­mészetesen a tagok is hozzájutnak a törzsgárdapénzhez, a háztájihoz. Egyébként, érvényesnek ítélem azt a mondást, hogy mindenki annyit ér, amennyit munkája révén képes fel­mutatni. Az elnöki fizetésem a vá­lasz erre! Egy főre számolva Szintén több évtizede kötődik a mezőgazdasághoz Czerván Márton, a jó nevű Rákosvölgye Termelőszövet­kezet elnöke. Amikor értesült arról, hogy a téma a szövetkezeti elnökök fizetése, készséggel válaszolt. — Tavaly óta már nem szabá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom