Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-23 / 225. szám

5 1989. SZEPTEMBER 23., SZOMBAT A pilótm'és mellett képtelenség disznót tartani Nem örülnek a dupla fizetésnek! I — Tüneti kezelés ez az alap- | béremelés. Ha azt akarják a I vezetők, hogy szívesen dolgoz­zunk itt, érvényesíteni kellene a piaci viszonyokat. Minden ember munkáját meg kell mérni, és aszerint kell meg­fizetni. — Történnie kell valami­nek — összegezi a teendőket Hargitai Péter, aki egyébként a budaörsi területi központ szakszervezeti titkára. — Ha tavaszig nem oldódnak meg a problémák, akkor egészen biz­tos, hogy a hangárszerelők sem fognak tovább várni. Akkor innen a hangárból márciusban egy gép sem megy ki. Jakubovits Anna Hitelből akar fizetni minket a vezetőség? — kérdezi Hargitai Péter Kürtös Lászlótól A szentendreiek megelégelték Élőlánc a körúton Takács Gábor, a Pest Me­gyei Művelődési Központ dolgozója több szülőt meg­keresve kiáltványt fogalma­zott. A szöveg ekképpen szól: Szülőkhöz, gyerekekhez! 'Ói­ból nem működnek a közleke­dési lámpák. Mióta elkezdő­dött az iskola, állandó halál- félelemben közlekedünk az átkelőkön. Az eddigi magya­rázkodásokból elég volt! Ha nincs lámpa, legyen közleke­dési rendőr! önkéntes, katona vagy más! Ha ez sem megy, vállalom, hogy naponta 7 és 8 óra között irányítom a for­galmat a Lenin út csatlakozá­sánál. Végül, ha ez sem megy, szeptember 23-án szombaton 9 órakor, 15 percre elfoglal­Egyesületet alapítanak a költségvetési üzemek Manapság, amikor gomba­módra szaporodnak a külön­böző társaságok, egyesületek, már meg sem lepődtem, ami­kor arról hallottam; a sziget- szentmiklósiak kezdeménye­zésére a tanácsok költségve­tési üzemei társaságot hoztak létre, s településszolgáltatási egyesüléssé alakulnak. Az előzmények két évvel ezelőttre nyúlnak vissza, ami­kor is egyévi vajúdás, előké­szítő munka után sikerült nyélbe ütni a társaság meg­alapítását. Az ország területén közel hetven üzem döntött úgy, hogy belép. Mióta a Tanorg helyett a Szigetszent- miklósi Tanács Építőipari és Kommunális Üzeme lett a gesztor, ez a szám ugrásszerű­en emelkedett. Ma már száz­hetvennégy tagot számlálnak. Mint azt Szarvas Tibor ügy­vezető igazgató elmondta, munkájuk középpontjába az érdekvédelmet állították. Ügy érezték, nincs aki foglalkozzon velük; a költségvetési üzemek 9 milliárdos termelése csak csepp a magyar gazdaság ten­gerében. Az eredmények iga­zolják, hogy szükség volt a társaságra. Elérték, hogy a rájuk vonatkozó rendeletek megalkotásában részt vehet­tek. Adókedvezményt ié kap­tak, nyolc- helyett csak két­százalékos termelési adót kell fizetniük. Kapcsolatot tarta­nak fent a Pénzügy- és Bel­ügyminisztériummal, a HVDSZ-szel, az ÁBMH-val, a megyei tanácsokkal. A költ­ségvetési üzemekre vonatko­zóan olyan adatbázissal ren­delkeznek, ami egyedülálló az országban. Az ügyvezető igazgató fon­tosnak tartja, hogy ahol prob­léma akadt, ott nemcsak a gondjaikat tudják elmondani, hanem azt is, hogy milyen megoldást képzelnek el. Ha vitatkozni kellett, igazukat ér­vekkel is alátámasztották. Idén a Pénzügy- és Belügy­minisztérium, az ÁBMH hoz­zájárulásával szabad bérgaz­dálkodást folytathat. Magyarán szólva minden munkatársuk­nak annyi bért fizethetnek, amennyi a teljesítményük után megilleti őket. Ez nem veze­tett anarchiához, a vezetők maguk is arra törekedtek, hogy gazdálkodásuk ne legyen veszteséges. Több szakbizottságuk is működik, a műszaki, számítás- technikai, közgazdasági és lapszerkesztői. Az egységes jogszabály-értelmezést segítő brosúrákat is kiadtak, ame­lyek az üzemeknek támpontot adnak a tájékozódásban. Érde­mük, hogy a vezetők többsé­ge belátta: munkájukban a számítógép alkalmazása elke­rülhetetlen. Nemcsak progra­mokat adtak, hanem tanácsot is, hogy ki milyen berendezést vásároljon. Ha a társaság átalakul, még nyitottabbá válhatnak, hiszen bármely kommunális tevé­kenységet végző vállalat tag lehet. Ez új arculatot adhat az egyesületnek, s szakmai téren is előrelépést jelenthet. Ter­vük az, hogy a későbbiekben az összkommunális szféra ér­dekeit ugyancsak ők képvisel­jék. H. É. juk a zebrákat. Várjuk a szü­lők és gyermekek segítségét! A felhívást támogatásáról biztosította az MDF, a Füg­getlen Kisgazda és Földmun­kás Párt helyi szervezete és mások. Ugyanezt a felhívást eljut­tatták a városi rendőrkapi­tányságra is, ahonnan dr. Ul- mann József alezredes, kapi­tányságvezető a következő tar­talmú levelet küldte: A Szent- endre belterületén átvezető Dunakanyar körút jelzőlám­páinak üzemeltetése a KPM Budapesti Igazgatóságának feladata. A tőlük szerzett in­formáció szerint a berendezés programváltója elromlott. A kijavításhoz szükséges alkat­részt a gyártó cég eddig besze­rezni nem tudta. Az ön által jelzett közérdekű panasz a la­pos, ezért a legkritikusabb ponton a Dunakanyar körút és a Lenin út csatlakozásánál a műszaki hiba kijavításáig iskolai napokon reggel 7 és 8 között rendőri erővel irányít­juk a forgalmat. Mint Szentendrén élő új­ságíró ismételten el kell mond­jam, hogy a Dunakanyar kör­úti lámpák ügyében több­ször írtam, a közúti igazgató­ságtól mindig udvarias, ma­gyarázkodó válaszokat kap­tam. a lámpákat ideig-óráig üzemeltették, aztán ismét sö­tétek maradtak. A balesetek évről évre ismétlődtek, sőt a forgalom megállíthatatlan nö­vekedésével arányosan sza­porodtak. Arra már ki sem térek, hogy a Dunakanyar körút városba építése a la­kosság milyen ellenszenvével találkozott. Hogy egyeseknek sikerült a házuk elől elvezet­tetni a négy sávot. Szóval ezen már nem lehet segíteni. De hogyan mer a közúti igazgatóság olyat válaszolni a rendőrség kérdésére, hogy a ..gyártó • cég” az alkatrészt nem tudta beszerezni? S év­ről évre, hónaookon át mű­ködésképtelenek a lámpák. Bezzeg a HÉV-állomásnál vi­lágítanak, pedig ott a veszély elenyésztő a Lenin úti és az Április 4. úti kereszteződések­hez képest. Milyen meggon­dolás alapján egyezhet bele az igazgatóság, hogy hosszú ideig anyaghiányra hivatkoz­va ne működtesse a lámpá­kat, gyermekek életét koc­káztatva ezzel? Takács Gábor és társai tel­jes joggal unták meg a tehe­tetlenséget. S ahogyan a város lakóinak hangulatát ismerem, ha továbbra is azt tapasz­talják, hogy az illetékesek semmibe veszik követelésü­ket, megbénítják a Dunaka­nyar körút Szentendrén át­vezető szakaszának forgalmát! Vicsotka Mihály Szép és kedves hagyományt alakítottak ki és őrizték meg napjainknak is — amikor ne­hezebb a gazdálkodás — a kartali Petőfi Termelőszövet­kezetben a szövetkezet nyug­díjasai részére. Évről évre, ha befejeződik a szövetkezeti dolgozók üdültetése, szeptem­berben az alapítók, a ma már nyugdíjasok, az egykor leg­több és legnehezebb munkát vállalók és végzők veszik bir­tokukba a gazdaság hajdú- szoboszlói üdülőjét. Az idén — szeptember 3-án — a hévíz- györkiek nyitották a sort. Kar- talról két csoportban pihen­tek. Az első csoport szeptem­ber 6-tól szeptember 9-ig, a második pedig 9-től 12-ig. A kartaliakat a vérségiek váltot­ták, majd őket a bagiak követ­ték szeptember 15. és 18. kö­zött. Szőlőhegyi háborúságok I. A parancs: döntsd a tőkét! A hír szerint a pilóták és a kiszolgáló szerelők sztrájk nélkül is megkapják a bérük kétszeresét a MÉM repülőgé­pes szolgálatánál. Hogy a töb­bi dolgozó, akik kimaradtak az emelésből meg 1 a követelés­ből, szidja a vezetést meg a sztrájkkal fenyegetőzőket is, az rendjén van. Hogy a vezetőség már a sztrájk halla­tán megértőén és jó szívvel próbálkozik a követelés telje­sítésén, az egy kissé meglepő. De hogy az érintettek egy csöppet sem örülnek a siker­nek, az már rendhagyó. — Minek örüljenek? Segít rajtunk, de nem sokat. — Sár­vári Zoltán területi föpilóta, 17 éve mezőgazdasági pilóta, most éppen munkatársainak közvetlen főnöke. — Ha egyik napról a másikra ekkora bér­emelést kap az ember, máris keresheti visszamenőleg azt a napot, amikor először nézték hülyének. Mert ugye vagy ed­dig nem kaptuk meg a minket megillető bért, vagy amit most kapunk, annak nincs meg a fedezete. A főpilóta szerint a mező- gazdaságban dolgozó pilóták munkáját meg kell fizetni. Mert ők azok, akik nem tud­nak disznót tartani, akkor sem, ha egész nap az eső vagy a köd miatt vesztegelnek — hiszen nem hagyhatják ott a gépet, nem ugorhatnak haza az ország másik végébe a jó­szágot etetni. — A múltkor a szülői érte­kezleten 9 ezer forintos sítú­rát hirdettek meg a gyerekek­nek, este pedig lehetett ott­hon magyarázni, . hogy nézd édes fiam, apukád tud hőerő­művet építeni, tud repülőgé­pet vezetni, de erre a túrára nem tud téged befizetni. Régen egy pilóta a fizetéséből ajtóra is gyűjthetett. Szóval, ez a béremelés nem sokat segít raj­tunk. Talán majd a kft., ami­nek megalakításán most gon­dolkodunk, szakértői munkabi­zottság bevonásával. Nézzük a tényeket! A MÉM repülőgépes szolgálatánál az év elején a pilóták és a repü­lőt üzemeltető szervizelők, sze­relők öpálló tagozatot alakí­tottak a helyi szakszervezeten belül: az üzemeltetői tagoza­tot. Ök voltak azok, akik jöve­delmének fele alapbérből, fele teljesítménybérből állt. Az adórendszer bevezetése és a téeszek elszegényedése miatt a szolgálaton belül bérfeszültség keletkezett az üzemeltetői cso­port kárára. A megművelendő mezőgazdasági területek csök­kenése miatt kevesebb lett a teljesítménybérük. Ezért a nyár közepén sztrájkkal fenye­getőztek, az alapbérük rende­zését kérték, 100 százalékos emelést. A vezetőség sztrájk nélkül is hajlott a megegye­zésre: belementek abba, hogy a pilóták 7762 forintos átlagbé­rét 15 700-ra, a szerelőkét pe­dig 7246-ról 13 500 forintra emeljék. Ez viszont már nem 50 százalékos teljesítménybér­rel egészül ki, hanem csak 35- tel. Á pilóták is engedtek: megelégednek azzal, hogy az emelt alapbért először január­ban érezzék a zsebükben. Volt eszük, hogy nem július­ban jelentették be a sztrájkot, amikor a legtöbb a munka, és a legtöbbet kereshetik. Au­gusztusra időzítették, amikor i még veszélyes egy ilyen fenye­getés, de már nem annyira nekik. Hargitai Péter azokhoz tartozik, akik kimaradtak a béremelésből; ő a belső han­gárszerelő művezetője. Hu­szonhárom éve dolgozik Buda­örsön. — Szerintem a vezetőség nem gondolkodott, amikor be­lement ebbe a játékba. Ama­tőr lépés volt. Nem vitatom, hogy a hétezer forintos bér ke­vés, egy gépkocsivezető is töb­bet keres már a pilótáknál, de nem tudom, hogy miből fog­ják teljesíteni a követelésü­ket, ha a téeszek jövőre nem tudnak fizetni, vagy sokkal ké­sőbb fizetnek majd. Hitelből? Manapság mindenki hitelért áll sorba. Ha én maszek vol­nék, a repülősöket csak a sze­zonban alkalmaznám, már­ciustól szeptemberig. Akkor viszont rendesen megfizetném őket. Ha „maszek” nem is lesz a repülőgépes szolgálat, azérc változásra készülnek. Kürtös László titkársági vezető sze­rint a vállalattá alakulást tart­ják a járható útnak. — A nyolcvanas évek köze­pére beszűkült a piac, csök­kent a mezőgazdasági munka. Az eddigi 4,9 millió hektár he­lyett ma már csak 4,2 milliót kell ellátnunk. Az eszközállo­mányunk változatlan, és ki­használatlanul állnak a gépek. Ezért gondolt a vezetőség ar­ra, hogy költségvetési üzemből nyereségérdekeit vállalattá alakuljunk át, még ennek az évnek a végére. Magyarul, megpróbálunk a saját lábunk­ra állni. Erre minden lehetőségünk adott, hiszen kevés konkurens cég van az országban, a repü­lőgépes növényvédelmet pedis a nagyüzemi termelésben nem lehet mellőzni. — Mi tudjuk, hogy meny­nyire értékeljük magunkat, cs azt várjuk, hogy a vezetőség is megtegye ezt. — Hűvösvölgyi László meós és Takács György szerelő a hangárban dolgoz­nak. Nekik egész évben van munkájuk, hiszen a gépeket, a repülőket és a helikoptereket akkor is karban kell tartani, ha azok egyszer sem szállnak fel. Egymás szavába vágva magyarázzák, hogy az embe­reknek kevés a pénzük. Ta­kács György például 14 éve dolgozik Budaörsön, az alap­bére 10 800 forint és havonta 2-3 ezer jön hozzá pótlékból, prémiumból. A hangárszerelők már nem so­káig dolgoznak szerétéiből (Hancsovszki János felvételei) í Az alábbi történet nem 4 mai keletű. Ha a papírok- v, nak hinni lehet tulajdon- ^ képpen már az év elején ^ lezárult, mégpedig a fő- ^ szereplő — Léé István péte- ^ ri lakos — számára kedve- ^ zöen. A nyugdíjas, robusz- j tus férfi azonban még ma ^ sem nyugodt. Ha valaki ^ egyszer csalódott a hivatal- f, ban, folyton gyanakszik. S ^ nagyon könnyen gyanúba ^ kever másokat is. Pedig 4 amit elmesél, első hallásra z csak egy fülemüleperhez Í elég ... — Tizenöt éve vásároltam egy szép darab szőlőt Mono- ron a Strázsahegyen. Metszet­tem, kapálgattam, permetez­tem békében úgy, ahogy az elődeim ki tudja mióta. Szép ültetvény, csak gondozni kell, törődni vele. S nem pusztí­tottam, se nem gyarapítottam. Nekem úgy volt jó, ahogy megvettem . Nekem, de nem a szomszédomnak, ő egyszer csak kitalálta, hogy neki út kell hátra a pincéjéhez. Igen­ám, de nem a saját szőlőjén, hanem az enyémen keresztül. Összeköttetései, baráti kap­csolatai voltak hozzá, hogy előkerítsen valami régi térké­pet, azután rámküldje a ta­nács, meg a földhivatal embe­reit, miszerint egy sor szőlő­met ki kell vágnom, mert el­foglalja a közutat — az indu­lat ma is megremegteti Lee István kezét. Szövevényes, bonyolult tör­ténet kereKedik ki a szavai­ból, de a tények keverednek a feltételezésekkel, az állítások a kérdésekkel... — Megkerestem minden öregembert, akiről tudtam, hogy régen is ismerte ezt a területet. Mindegyikük azt állította, hogy a szőlőt eleve így telepítették, s esetleg, ha gyalogút volt mellette. De az a papírpusztítókat nem érde­kelte. Jöttek, mértek, karóz­tak. Olyan volt néha a kör­nyék, mint a sáskajárás. A szomszédommal meg hiába próbáltam beszélni. Csaknem vasvillára mentünk, annyira biztos volt önmagában. Igaz, mondták mások is, nem sok esélyem van, mindenféle em­berek megfordulnak az ő bög­recsárdájában ... Amíg Léé István és szom­szédja között egyre mérgese­dett a szőlőhegyi hadiállapot, a hivatal malmai őröltek. Vé­gül tavaly őss/.el — mikor, ha nem szüret táján?! — megszületett a „Monori Váro­si Jogú Nagyközségi Közös Tanács Műszaki Termelésellá­tás-felügyeleti osztályának 7687-2/1988 számú határoza­ta”, amiben ez állt: „Kötelezem Léé István Pé­teri, Rákóczi út 47. szám alat­ti lakost, hogy a tulajdonában és teljes használatában lévő 10304/ hrsz-u ingatlan közút­tal határos telekhatára men­tén létesített szőlősor eredeti telekhatárral történő behelye­zésére, továbbá a közúttal el­foglalt terület rendeltetéssze­rű használatra való átadásá­ra.” Ha valaki netán csak ma­gyarul. esetleg néhány idegen nyelven ért, de nem tud jól „hivatalul”, a fentiek azt je­lentik, hogy a tulajdonosnak egy sor "szőlőt ki kell vágni. Méghozzá szűk egy hónap alatt, hiszen a „szőlősor át­helyezési munkálatainak ha­tárideje: 1988. december 15." S hogy a címzettnek ne legye­nek kétségei a MÜTEF-osz- tály elhatározottsága felől, a határozatban olvashatta a nem titkolt fenyegetést is: „Felhívom a figyelmet, hogy amennyiben fenti határidőre a kötelezésnek nem tesz eleget, úgy a munkálatokat a kötele­zett terhére osztályom elvé­gezteti.” A határozatot Kovács Béla osztályvezető főmérnök írta alá. Az ügy előadója Tálcó Jó­zsef volt, ő azóta már nem dolgozik a Monori Tanácson. — Azt hittem fölrobbanok az idegességtől, amikor meg­kaptam azt a papírt — mond­ja ökölbe szorított kézzel Léé István. — Ebben az egésznek az elindítója, a szomszédom neve már nem is szerepelt, hanem a hatalom esett ne­kem. De jöhetett volna maga az Atyaúristen is az égből, én elhatároztam, vasvillával me­gyek annan aki hozzányúl a szőlőmhöz! Az Atyaisten nem is szállt ki Léé István birtokára, de egy sz,ép napon rendőrautó állt meg az ültetvény mellett... (Folytatjuk) Vereszki János Apák és fiaik Az apák és a nagyapák MSZMP- és MDP-tagok voltak. Rendszeresen éltek közéletet. Kiöltözve megje­lentek a társadalmi ünne­peken. temetőbeli koszorú­zásokon. Rendszerint a hat- só sorokban kerestek ma­guknak helyet, de előtte megmutatkoztak a vezetők­nek. Itt vagyunk. Tagságot vállaltak társadalmi szer­vezetekben. Négyben, öl­ben, tízben. Az ülések előtt politikai vicceket meséltek. Sztálinról Hruscsovról, Brezsnyevről, Rákosiról. Kádárról, a KGST-ről, no meg a nyugatiakról. A vic­cekben mindig a keletiek voltak a hülyék, a nyuga­tiak az okosok. Amikor jól kiröhögték magukat, ko­moly ábrázattal körülülték az asztalt, s a szociálist a demokrácia helyi kibonta­koztatásáról, a faluhelyen végzendő ideológiai tevé­kenységről beszéltek az egyszerű embernek érthe­tetlen nyelven. A fiák és az unokák ellenzékiek. Korábban DISZ-eztek, KISZ-eztek, vetélkedtek. Ki tud többet a Szovjetunióról. Kubáról, ifjúsági delegációkkal kül­földön jártak, barátkoztak a testvérországok fiatal­jaival. A nagyapák már jócskán benne vannak a nyugdij- korban, a2 apák is akörül járnak. A stafétabotot át­adják a fiáknak, unokák­nak. A stafétabottal a vé­konyabban vagy vastagab­ban párnázott székeket. Ahonnan irányítják a tár­sadalmi folyamatokat. Az előbbiek a népre, az utób­biak a csendes többségre hivatkozva. kp Bag, Kartel üdülnek az idősek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom