Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-23 / 225. szám

1989. SZEPTEMBER 23., SZOMBAT M net-ei 3 Ülést tartott a minisztertanács A konvertibilis export a termelés fő húzóerejévé vált (Folytatás a2 t, oldalról.) toldások, azzal a céllal, hogy a tárgyaláson elhangzottakat még teljesebben az előzetes koncepcióhoz igazítsák. A végleges álláspont kialakí­tásában nehézséget okoz az el­járások során felhasznált tár­gyi bizonyítékok, egykori do­kumentumok nagy részének hiánya is. A Legfőbb Ügyész­ség megkísérli ezek felkutatá­sát. összességében azonban az eddigiek alapján is egyértel­műen megállapítható, hogy a Mindszenty József és társai el­len, valamint más egyházi pe­rekben a vádak súlyossága nem állja meg a helyét, illetve a büntetések még az akkor hatá­lyos törvények szerint is aránytalanul súlyosak voltak. . Fogyasztásnövekedés A kormány ülésén Horn Gyula külügyminiszter távol­létében Somogyi Ferenc kül­ügyi államtitkár arról tájé­koztatta a testületet, hogy a tárca tapasztalatai szerint kedvező fogadtatásra talált külföldön az osztrák és a ju­goszláv határ mentén kialakí­tandó bizalomerősítő övezet­re vonatkozó MSZMP-indít- vány. A kormány ezzel a ja­vaslattal teljes mértékben azonosul, ezért úgy döntött, hogy a biztonsági övezet ki­alakításával kapcsolatos gya­korlati teendők összehangolá­sára tárcaközi bizottságot ala­kít, amelynek tagja lesz a Külügyminisztérium mellett a honvédelmi, a kereskedelmi és a művelődési tárca képvi­selője is. A szóvivő hangsúlyozta, hogy a Minisztertanács rend­hagyó hosszúságúra nyúlt ülé­sén elsősorban gazdasági, gaz­daságpolitikai kérdések ural­ták a napirendet. A beható eszmecsere eredményeként körvonalazódtak a jövő, évi gazdálkodást megalapozó el­gondolások, s a kormány kö­zelebb jutott az 1990—91—92- re szóló úgynevezett csomag­tervének véglegesítéséhez is. Ez a programcsomag előrelát­hatólag novemberben kerül az Országgyűlés elé. A gaz­daságpolitikai kérdések sorá­ból Bajnok Zsolt kiemelte, hogy a Tervhivatal elkészítette az idei gazdasági folyamatok­ról szóló jelentését, amelynek alapján már számos következ­tetés is megfogálmazható az idei gazdálkodás eredményei­ről. Az első nyolc hónap tel­jesítményei alapján biztatónak ítélhető, hogy a konvertibilis export a termelés fő húzóere­jévé vált, és árbevétele a je­lek szerint mintegy 8 száza­lékkal növekszik. Növelte kivitelét például a kohászat, az élelmiszergazda­ság, a vegyipar, s különösen örvendetes, hogy növekedést mutat a gépipari export is. Az éves előrejelzés szerint 1-2 százalékkal nőtt az idén a la­kosság fogyasztása. A kerese­tek növekedése — s ezt ko­rántsem kedvező értelemben említette a szóvivő — mintegy kétszerese a tervezettnek. A beruházások, amelyek tavaly meglehetősen nagy mértékben visszaestek, az .idén főként vál­lalati körben érzékelhetően növekedtek. Az ár- és pénzfo­lyamatok elemzése tükrözi a gazdálkodás számos akut prob­lémáját. A fogyasztói ár 16-17 százalékkal nőtt, amiből már most látható, hogy nem sike­rül a tavalyi szint alá szoríta­ni. Ami a költségvetés hiá­nyát illeti, az csak a menet közben hozott intézkedéseknek köszönhetően fogja megközelí­teni a tervezettet. A vállalati jövedelmek magasabbak a tervezettnél, gyors a nyereség- növekedés, magasabbak a bé­rek, — elsősorban az alap­anyag-szektorban. A pénzpoli­tika szigora révén sikerült el­érni, hogy az importliberalizá­lás nem rendítette meg a kül­gazdasági egyensúlyt. Aligha­nem ez az idei esztendő egyik legnagyobb eredménye — fűz­te hozzá a szóvivő. Nem sike­rült érzékelhető változást elér­ni a kedvezőtlen jövedelmező­ségű, rossz hatásfokkal műkö­dő vállalatok felszámolásában, holott ez a gazdasági szerke­zet korszerűsítésének egyik feltétele. Címer, zászló A kormány egy rövid előter­jesztés alapján megtárgyalta az állami szervek címer- és zászlóhasználatát. Ennek lé­nyege, hogy a párt és az állam szétválásának ' folyamatához hozzá tartozik az is, hogy az állami épületeket legfeljebb állami jelképek, azaz a nép­köztársaság zászlaja és címere díszítheti. Kivétel ez alól a he­lyi jelképek használata, pél­dául a városok, helységek ön­álló címere. A kormány megvitatta azt az előterjesztést is, amely a társadalmi szervezetek támo­gatási rendszerének jobb átte­kinthetőségét szolgálta. Az ed­digi gyakorlat szerint többféle módon jutottak támogatáshoz a különböző szervezetek. A ha­gyományosnak nevezhető tár­sadalmi szervezetek — köztük az MSZMP, a Népfront, a Bé­ketanács — például évente egy összegben jutottak hozzá az Országgyűlés által megszava­zott támogatáshoz, de ennek a summának a megoszlása gya­korlatilag követhetetlenné vált. Egyéb társadalmi szervezetek a tanácsok költségvetéséből ré­szesedtek. Végül a vállálkozá- sok társadalmi, érdekképvise­leti szervei tagdíjakból, a vállalkozások hozzájárulásai­ból tartották fenn magukat. A párttámogatásokról A támogatás új rendszeré­nek elvei lényegesen áttekint­hetőbbek, ennélfogva ellen­őrizhetőbbek is lesznek. A pártok támogatásának miként­jét természetesed a párttör­vény rögzíti majd, a kormány ülésén azonban megfogalma­zódott, ‘hogy az átmenet idő­szakában olyan megoldást kel­lene alkalmazni, amely szerint a pártok közötti megállapo­dás alapján a parlament dön­tene a pártoknak jutó támo­gatás összegéről. A választá­sok után pedig a mandátu­mok, esetleg a taglétszám sze­rint, illetve a kettő kombiná­ciója alapján részesedhetné­nek a pártok a központi tá­mogatásból. Egyéb politikai jellegű szervezetek esetében az új irányelvek azt mondják ki, hogy a taglétszámmal mérhető szervezeteknél, mozgalmak­nál egyfajta normatíva alap­ján kell dönteni a támogatás odaítéléséről. Az előterjesztés szerint egyébként jövőre 500 millió forinttal kisebb lesz a tá­mogatások összege, mint az idén. összességében erre a célra 2,6 milliárdot fordítanak 1990- ben, amiből 1 milliárd forin­tot kapnak a pártok, s 1,6 mil­liárd jut a többi mozgalom, szervezet támogatására. Rehabilitációk Napirendre került az inter­náltak, kitelepítettek rehabi­litációjáról szóló miniszterta­nácsi rendelet, amely már konkrétan rögzíti a tennivaló­kat. A rendelet 55 ezer, 1945 és 1953 között internált embert, és mintegy 43 ezer kitelepítet- tet érint. A kormányt az a szán­dék vezérli, hogy elsősorban azokat a sérelmeket orvosolja, amelyeket politikai eljárások során szenvedtek el az embe­rek, így a rendelet természete­sen nem vonatkozik a háborús, népellenes bűnök elkövetőire, a közrendet és a közbiztonsá­got veszélyeztetőkre. UgyanaK- kor a rendelet hatálya kiterjed azokra, akiket a II. világhá­ború után a Szovjetunióba szállítottak munkavégzésre, il­letve azokra is, akiket szovjet katonai bíróságok ítéltek el ak­koriban. A rendelet lényege, hogy az így eltöltött időt mun­kaviszonyként, szolgálati idő­nek kell tekinteni, és ennek megfelelően korrigálni kell a nyugdíjakat is. A rehabilitáció november 1-jei hatállyal kez­dődhet meg. Mivel a hosszú idő elteltével bizonylatok, iga­zolások beszerzése szinte lehe­tetlenné vált, a kormány úgy döntött, hogy az érintettek szá­mára differenciálás nélkül, egységesen havi 500 forint többletnyugdíjat állapít meg. Ezzel párhuzamosan termé­szetesen minden érintett kér­heti nyugdíjának megállapítá­sát az új szolgálati idő alap­ján. Ez tovább növelheti az 500 forintos többletet. A kor­mány etnellett szorgalmazza az érintettek erkölcsi és poli­tikai rehabilitációját is. Ezért olyan ajánlást fogalmaz meg, miszerint az Országgyűlés ki­mondhatná: a kitelepítések, az internálások hibás politikai gyakorlat szüleményei voltak. A törvényhozás ezzel egy idő­ben leszögezhetné, hogy e gya­korlattól egyszer s mindenkor­ra elhatárolja magát. A problémák utólagos orvos­lásának egyik érdekessége, hogy a kormány rendezni kí­vánja azoknak az ügyét is, akik a háború befejezése után amerikai hadifogságba estek, majd elbocsátásukkor 50-300 dolláros utalvánnyal fizették ki munkájukat. Közülük sokan a Nemzeti Bankban letétbe helyezték utalványukat, ame­lyek együttes értéke mintegy 50 millió forint. A bank nem fizette ki ezeket az összege­ket, ezért itt is megvizsgálják az esetleges kártérítés lehető­ségét. Az előbbiekkel rokon téma­ként szerepelt a kormány előtt az 1956-os népfelkelés elítéltjeinek rehabilitálása is. Az előterjesztést megelőző széles körű vizsgálódás, adat­gyűjtés nyomán megállapít­ható, hogy az 1956-os esemé­nyek miatt csaknem 22 ezer embert ítéltek el. A kormány az ő esetükben is a fix össze­gű kárpótlás mellett döntött. Azok az elítéltek, akik egy évnél kevesebb időt töltöttek szabadságvesztésben, havi 500 forint többletnyugdíjat kap­nak. Minden újabb megkez­dett év további 250 forint többletet, a hatodik évtől kez­dődően pedig minden újabb megkezdett esztendő ismét to­vábbi 200 forint többletet je­lent a nyugdíjban. Ez érvé­nyes azokra is. akik jelenleg nem nyugdíjasok; a pótlék az ő részükre is jár, amikor nyugdíjba mennek. A rendel­kezés szerint egyébként azok a hozzátartozók, akik elítélt után részesednek valamilyen juttatásban, az említett összeg felét kapják meg. Bár a re­habilitáció, illetve a kártala­nítás a tervek szerint októ­ber 1-jével lép életbe, hatálya hat hónapra visszamenőleg érvényes. Ugyancsak 1956-ot követően honosodott meg a rendőrség gyakorlatában az úgynevezett közbiztonsági őrizetbe vétel intézménye, amely a jelen­legi ismeretek szerint 12 900 embert érintett. Az előterjesz­tés a közbiztonsági őrizetbe vételt mint jogintézményt, alaptalannak minősíti, s az őri­zetben töltött időt is munka- viszonyként, szolgálati időként számolja el. Bős—Nagymaros Nem tudott még részleteket mondani Bajnok Zsolt a bős— nagymarosi vízlépcsőrendszer tiAfÄRTALANUL 0 Esztergom volt a színhelye a számítástechni­kai oktatásról rendezett nemzetközi konferenciának. 0 Debrecenben lovascentrumot avattak. Q Pécsett megkezdte munkáját az ország első kísérleti ifjúsági nyelviskolája. © Kaposvárott kiállítás nyílt, Szép ma­gyar kertek címmel. © Siófokon zajlott le az úttörő tűzoltók országos versenyének döntője. © A hét híre az is, hogy az Országgyűlés ifjúsági és sportbizottsága a külföldre utazásról, a ki- és bevándorlásról szóló törvényjavaslatról tárgyalt. sorsáról folytatott polémiáról. Ezzel kapcsolatban közölte, hogy a kormány áttekinti a be­ruházással kapcsolatos eddigi vizsgálódásokat. Ugyancsak megvitatják a csehszlovák fél­lel folytatott tárgyalások ta­pasztalatait, azzal a szándék­kal, hogy körvonalazzák a kö­vetendő magyar álláspontot az előtt a kormányfői találkozó előtt, amelyre várhatóan októ­ber elején kerül sor Prágában. A rádió tudósítója érdeklő­dött arról: a magyar tárgyaló­fél számíthat-e egyáltalán a csehszlovák partner objektivi­tására Bős—Nagymaros ügyé­ben, hiszen Csehszlovákiában maga a vízlépcső tervezője ezeknek a kérdéseknek a kor­mánybiztosa. Bajnok Zsolt el­ismerte, hogy az eddigi konzul­tációk a csehszlovák partne­rekkel meglehetősen merev, rugalmatlan álláspontot tük­röznek; gyakorlatilag tapodtat sem kerültek közelebb a véle­ményék. Ez valóban olyasmit sugall, hogy'nem az objektivi­tás volt az álláspontok kiala­kításának vezérlőéivé. Ez azonban nem zárja ki a re­ményt, hogy a tények, a kocká­zati elemek számbavétele a csehszlovák partnereket is el­gondolkodtassa. Nekik is ér­teniük és érezniük kell azokat a súlyos aggodalmakat, ame­lyeket többek között az ökoló­giai kockázatok, a vízminőség romlása és egyéb esetleges ká­ros hatások miatt a magyar szakemberek és a magyar kor­mányzat képviselői éreznek. Képviselők eMóher 23-rsl A múlt héten félbemaradt ülését folytatta pénteken az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága. Az újonnan megválasztott gö­döllői képviselő, Roszik Gá­bor az ülésen az javasolta, hogy az Országgyűlés szep­temberi ülésszakán külön na- 'P^rendi " pontként tárgyalja meg október 23-a nemzeti ünneppé nyilvánításának kér­dését. Roszik Gábor álláspont­ja szerint október 23-át mint a népfelség napját nemzeti ünneppé és egyúttal munka­szüneti nappá kell nyilváníta­ni. Ezzel kapcsolatban Soltész István, az Országgyűlés főtit­kára tolmácsolta Szűrös Má­tyás véleményét. Emlékeztetett arra: a Ház elnöke augusz­tus 20-ai, ópusztaszeri beszé­dében már felvetette, hogy október 23-a legyen nemzeti emléknap. Szűrös Mátyás egy nyilatkozattervezetet ter­jeszt be a jövő heti ülés­szakon, és ebben javasolja — a háromoldalú politikai egyez­tető tárgyalások szellemében —, hogy , október 23-a legyen a nemzeti megbékélés napja. A bizottság tagjai Roszik Gábor indítványa ellenében Szűrös Mátyás javaslata mel­lett voksoltak. SzüüZacio volt még két évti­zede is, ha nem társasutazás részeként, hanem csak úgy, maszek módra nekivágott „a nagyvilágnak” a család. Azért az idézőjel a nagyvilágnál, úti cél nem volt más, mint valamelyik szomszédos ország. Aki elment távolabbra is, nagy érdeklődéssel kísért elő­adást tarthatott — s különle­gességnek számítottak a vetí­tett diaképek, még inkább a film — a világjárók helyi ’ klubjaiban. Ezek a klubok, Monortól Vácon át Nagykőrö­sig, olykor a „gyanús” embe­rek gyülekező helyének szá­mítottak, hiszen micsoda do­log az, ha valaki csak úgy, kedvtelésből kíváncsiskodik napnyugta felé ... ? 1 Ha az élet sok más dolgá­hoz fűződhettek csacska, meg veszedelmes előítéletek, miért éppen az utazás lett volna ki­vétel? Ma is vannak csacska meg veszedelmes előítéletek, csak éppen fordított előjellel: ki az a gyanúsan élhetetlen, aki nem váltja ki az útlevelét, s persze, ami a fő, a valutá­ját?! Tavaly sem voltak keve­sen a megyéből külföldön, az idén viszont az előző év első feléhez viszonyítva megkétsze­reződött a kiutazóknak a szá­ma január és június vége kö­zött. Valami elképesztő buzga­lom lett úrrá polgártársaink nagy csoportjain, világot akar­tak látni,.. S hogy ez a vi­láglátás legtöbbször nem tar­tott tovább az első osztrák be­vásárlóközpontnál, jobb eset­ben Bécsnél? Ki tehetne bár­kinek is szemrehányást azért, mert állampolgári jogával él? Ha jár a világútlevél, ak­kor jár. S kinek mi köze hoz­zá, tulajdonosa mit lát a vi­lágból a becses okmány segít­ségével? Január és június vé­ge között 6 546 000 magyar utazott külföldre, ami nyolc­van százalékkal több a tavalyi hasonló időszak adatánál. Ta­valy egyébként 10 797 000 hon­fitársunk járt a határokon túl, azaz kézenfekvő: voltak, akik többször is megfordultak itt. ott, amott. S némelyek, mint beszélik ezt a környeze­tünkben, csinos összegre tet­tek szert haszonként, mert tudták, „a nagyvilágból”, az­az a szomszédos Ausztriából, mivel érdemes vásárfiaként megjönni... Ott a bökkenő, hogy a ma­gánimportnak ezek a rejtett és gyakran rejtélyes eredetű anyagiakra támaszkodó útjái, módjai úgy kapcsolják Össze a világútlevelet az üzletelés­sel, hogy közben tetemesen rontják az amúgy sem túlsá­gosan erős forint helyzetét. A bagóként átváltott forintokért tavaly és az idén még ingajá­ratban közlekedett a páncélo­zott pénzszállító kocsi Becs­be ... Igaz viszont, hogy ugyanakkor fogalmak sora vesztette el a tartalmát, a kül­földi tartózkodás jogellenes meghosszabbítása, a disszi- dens... A világ gyorsabban változik, mint az, ami a gondolkodásunkban az utazás­hoz, más népek megismerésé­hez, a külföldön éléshez, a ki-< vándorláshoz, a visszatelepü­léshez- kapcsolódik. Leegysze­rűsítve bár, de azt írhatjuk: mindenki ott éljen, ahol akar, s ez legyen a természetes. Az idén, az év első felében 7 988 000 külföldi lépett be ha­tárainkon, azaz megállíthatat­lan az emberfolyam: mi miért maradnánk ki abból?! Jó dolog tehát, ha utazik a magyar, de: valóban utazzon! S bár nagyon igaz az, amit Andersen meséinek egyikében — Baráti szövetség — úgy fo­galmazott meg, hogy „Vannak helyek, amelyeknek már pusz­ta említése vándorkedvvel tölti el a szivünket”, azért láthatóan itt-ott szükség lesz bizonyos jogszabályi igazítás­ra. Szükség lesz erre, mert a határtalanul kitágított utazási lehetőségeket korántsem lehet ma összekötni a határtalanul űzött üzletelési lehetőségekkel, a szomszédba járjunk bevásá­rolni gyakorlatának a kialaku­lásával. Indokolja az ésszerű pénz­ügyi kereteknek a megterem­tését az is, hogy kétszer gyor­sabban emelkedik a kiutazó magyaroknak a száma, mint a hazánkba érkező külföldie­ké, s ráadásul a devizabevé­telek sem állnak arányban az ide látogatók növekvő táborá­val: „valahol” eltűnik a dol­lár, a nyugatnémet márka ... Márpedig a meghatározott forrásokból nem lehet határ­talanul költeni. A külföldre jutott magyaroknak a fele vi­szont huszonnégy órán belül már itthon van...! Valószí­nűleg azért, mert — kicsi a világ... Mészáros Ottó KÍNLÓDVA VÁLNI A TÁRS&feÉCiEKTQl Nincs idő a tétlenségre A bombát a verőceiek rob­bantották. ök akartak először kiválni a Verőcemarosi Közös Községi Tanácsból. Azóta meg­bolydult a másik három társ­község lakossága is, s most az Elnöki Tanács asztalán döntés­re vár a kérelem: önállósod­jon a négy község, Verőce, Kis­maros, Szokolya, Kóspallag. Az önállóságnak ára van. Tisztá­ban vannak ezzel a lakosok, hiszen az apparátusi létszám nem növekedhet, s több pénzre sem számíthatnak. Ezért úgy gondolkodnak, hogy fenntartva egy feltétlen szükséges szak- apparátustj a tanácselnök dol­gozzon társadalmi munkában. A kismarosi népfront s az elöljáróság tisztában van az idő rövidségével — hiszen már csak három hónap áll rendel­kezésre az önálló helyi appará­tus kialakításáig — bár még nincs kezükben a határozat, úgy gondolták, megteszik az előkészületi lépéseket. Ezért hívták össze a régi tanács épü­letébe a helyi népfrontot és az elöljáróságot szeptember 21-én. Bár a meghívón nem tüntették föl a napirendet, mindenki tudta, hogy az önállóság lesz a fő téma. A Pest Megyei Ta­nácstól három szakértő mon­dott véleményt, adott segítsé­get ahhoz, milyen feladatok várnak a jelenlegi közös appa­rátusra. Ám mielőtt a konkrét teen­dők megbeszélésére került vol­na sor, egy félreértés következ­tében heves vita bontakozott ki, s a jelenlévők — mintegy harminc ember — csaknem mindegyike szót kért. A félre­értés abból adódott, hogy az öpállósodási kérelembe olyan szöveg került be, amely azt tartalmazza: a teljes önállóság mellett elképzelhetőnek tart­ják, hogy Kóspallaggal közösen működtessék a tanácsi szak- apparátust. Sokan nem értet­ték, hogyan lehet Kismaros­nak önálló tanácselnöke, vagy polgármestere — mert ez utób­bi cím jobban tetszett —, ami­kor közös apparátust tartanak fenn. Kicsit bonyolult is a kér­dés — igaz —, hiszen ma még helyi elöljáróságról beszélhe­tünk. A helyi elöljáróság, ha az újonnan létrehozott tanács szervezeti és működési sza­bályzatában lefekteti: önállóan dönthet minden helyi kérdés­ben, s önálló pénzügyi gazdál­kodást folytathat. Így lényegé­ben maga gazdálkodik eszkö­zeivel, a döntés a kezében van. Más, nem helyi jelentőségű kérdésekben — mint például a vb-titkár személye — közösen döntenek. Ha kedvező az Elnö­ki Tanács határozata, akkor ja­nuár 1-jével az elöljáróság jog­folytonosságot élvezhet, s át­alakul tanáccsá. Ha úgy hatá­roznak, hogy új tanácsot akar­nak alakítani, vissza kell hívni a tanácstagokat. Ehhez a vá­lasztópolgárok tíz százalékának aláírása szükséges. Viszont az olyan sokáig tartana, hogy az azt követő rövid időre — a vá­lasztások közelsége miatt — nem érdemes megtenni. Fura helyzet állt elő, hiszen a jelenleg érvényben lévő ta­nácstörvényhez alkalmazkodva kell teljesen újat létrehozni — ezért a kínlódás mindenfelé, ahol pnállóak szeretnének len­ni a községek. (halász) /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom