Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-22 / 224. szám
/ 1989. SZEPTEMBER 22., PÉNTEK Tollmentes szigetek között Egy milliomos ólmai Magánvállalkozók is bemutatkoznak Bevallom, tegnap még nem hittem volna, hogy minden stand időre elkészül, s huszonnégy óra elegendő arra, hogy a láda- és szeméthalmokat csillogó, villogó elegancia váltsa fel. A nyüzsgésben, soka- dalomban így sem volt hiány, a gyanútlan szemlélődőnek talán csak az tűnt volna fel, hogy ezek a „látogatók” kalapáccsal, fúrógéppel, pemzlivel jöttek az őszi BNV megtekintésére. A „B” pavilonban az első ismerősen csengő név a PEVDI. A Szentendrén készülő rostirónok, fémtollak és golyóstollbetétek szépen felsorakoztatva a földön fekszenek, a kirakatrendező árgus szemmel figyeli bakugrásainkat, ahogy a lábunkkal a tollmentes szigeteket keressük. Sikeresen „átkelünk”, és máris a konkurens ICO standján vagyunk. Ők előbbre tartanak, nemcsak azért, mert már a betűket ragasztják a kirakatukra, hanem mert > váltani tudtak, s a korszerű önszínező bélyegzőkön kívül videokazettával is kirukkoltak. Dekoratőrüknek jókora feladatot jelent feltüntetni mindazon külföldi cégek nevét, amelyekkel kapcsolatban állnak. Eljátszom a gondolattal, hogy mit vinnék haza az idei fogyasztási javak szakvásáráról, ha éppen most lett volna ötösöm a lottón, és a felgyülemlett tizennyolcmillió forint boldog tulajdonosa volnék. Itt van mindjárt a PEVDI, a „B” szabad területen. Korszerű műanyag ajtókat, ablakokat kínálnak. Ám legyen, gondolatban lecserélem a lakásom nyílászáróit. Az Országos Érc- és Ásványbányák gipszperlites vakolata is megnyeri tetszésemet, a külső vakolat pedig még inkább. Ha már cserélik az ajtókat. ablakokat is, átvakolta- tom a házat... Az „A” pavilonban a Pemü műanyag talpaival nem sokat tudnék kezdeni, hacsak nem építenék egy cipőgyárat, de ahhoz kevés a 18 millió. Annál inkább bevásárolnék a budaörsi Texelektro termékeiből: a bőröndökből, fürdőköpenyekbőt, sőt még a babakelengyéből is ... Apropó, a „Tex”-et még értem, de hol van itt az „elekt- ro”? Mint megtudtam, termékskálájuk másik felét a tavaszi beruházási javak szakvásárán állították ki, így például az eredménykijelzőt, ami a sportpályákon használatos. A következő standon végre valami olyasmire lelek, ami éppen egy újdonsült „milliomosnak” való. A fóti Műanyag- és Faipari Kisszövetkezet Plastform szakcsoportja mutatkozik be új oldaláról, részekből összeállítható műanyag úszómedencét készítenek, nem is túl drágán. A kétszer négy méteres összeállítás nyolcvanezret kóstál, a tízszer ötméteres ára is csak negyed- millió forint. Minél nagyobbat vennék, annál olcsóbb volna a hasonló méretű betonmedencéhez viszonyítva. Persze ez a medence inkább az iskolák, intézmények érdeklődésére tarthat számot. Nem mintha nekik több pénzük volna ... Ahhoz viszont még „milliomosnak” sem kell lennem, hogy a Zsámbéki Vegyesipari Kisszövetkezet termékeit megvásároljam. A kiállított trafóikat ugyan nem tudnám használni, de a kisbútoraikat; sarokpolcot, ruhafogast, állólámpát igen. Sőt a hiányos sakk-készletem helyett is vehetnék újat. S ha már a ceglédi Nívó Ruhaipari Kisszövetkezet téli kínálatával rukkolt ki — gondolatban — felöltöztetem családomat az őszi és téli kabátokkal. Az F pavilonban kezdem magam egy kicsit szerencsétlennek érezni. Ugyan mire elég az a 18 millió? A világ, nagy játékgyárai mutatják be a gyermekeknek szánt újdonságaikat. Két csemetémet ismerve, az utolsó fillérig elköltenék itt a „nyereményt”. A vácszentlászlói Zöldmező Tsz állólámpáira, és csillárjaira, valamint rézfogasaira már nem is jutna belőle. Remélik, bemattolhatják a vásárlókat (Erdősi Ágnes felvételei) Vila a pedagógusok fizetéséről Csak csökken az elmaradás A pedagógusok bérrendezéséről folyó tárgyalások eddigi menetéről és helyzetéről tájékozódott, valamint az ÁBMH- ban pénteken folytatódó egyeztető tárgyalásokon képviselendő álláspontját vitatta meg csütörtökön a Pedagógusok Szakszervezetének elnöksége. A vitában egyebek között elhangzott, hogy a Miniszter- tanács által a kiemelt költség- vetési területek egészére — a jövő évre — elfogadott 20 százalékos automatikus béremelést a pedagógusok esetében ne az 1989-es átlaghoz, hanem a tanítók, tanárok szeptembertől megemelt béréhez viszonyítsák. Máskülönben a 20 százalék csak 9,2 százalékot jelentene. A pedagógusfizetés- emelésre 1990. január 1-jétől beígért — ám még országgyűlési elfogadásra váró — 4 milliárd forint csak kis mértékben csökkenti e réteg más értelmiségiekhez képest tapasztalható elmaradását. Szükséges, hogy — a Művelődési Minisztérium korábbi hároméves programjában is szereplő elképzelésnek megfelelően — az Országgyűlés plusz félmil- liárd forintot juttasson a kistelepülések pedagógusai fizetésének felzárkóztatására. Szóba került a miniszter bejelentése — miszerint a pedagógusok bére összesen 60 százalékkal emelkedik majd — mind a közvéleményben, mind a pedagógustársadalomban félreértésekre adhat okot. Ezért szükséges, hogy mind a 4 milliárd forint forrást, mind a tényleges számításokat a nyilvánosság előtt is tisztázzák. Ha mégis maradna némi apró, akkor sem volna érdemes Béres-cseppért sorbaállni a kinti Fitotékában, nincs engedélyük, ezért nem is árusítják a felkapott szert a vásár ideje alatt. Az első büfénél sajnos szembe kell néznem a ténnyel: nem vagyok lottómilliomos. Ezért kicsit meglep, hogy a két 'pohárka üdítőért harminc forintot kell leszurkolni. Az első vásárló pénze szerencsét hoz — mondja az eladó. Szerintem a többié is — neki biztosan ... M. T. Műanyag „faajtók” a PEVDI- től Vácott kezdik el a termelést Masterpieces Ltd. A Masterfil Pamutfonóipari Vállalat és a panamai Universal Supply Company Intercorporated Panami City vegyes vállalatot hozott létre Masterpieces Ltd. néven. A 230 millió forintos alaptőkét a Masterfil 57. a panamai cég 43 százalékban adta a vállalkozáshoz. Az új cég Vácott, a Masterfil egy korábbi gyáregységében kezdi meg a termelést várhatóan a negyedik negyedévben. A fonodában világszínvonalú technikával pamut és pamutpoliészter fésült fonalakat állítanak elő. a kapacitás teljes felfutásával a jelenled’ évi 1250 tonna helyett 2150 tonna fonalat. Egyelőre a váci gyáregységben 360-an do! goznak. Az új vegyes vállalat megalakulásával ez a létszám jelentősen csökken. Utoiüacsomtíplók A dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet élelmiszer-feldolgozó üzeme képes teljesíteni feldolgozási tervét. Néhány héten belül a felvételünkön látható csomagolok már a tormával telt tubusokat és üvegeket dobozolják (Pék Veronika felvétele) Az alma messze esik az árától Szedd magad, jobban jársz! Az idén a tavalyinál kisebb almatermés várható. A szakminisztériumban hozzávetőleg 1 millió tonna almára számítanak. A termelés mintegy ötödé hazai fogyasztásra kerül, felét — körülbelül 470— 480 ezer tonnát — ipari feldolgozásra szánják, a többit pedig exportálják. Az almaszüret és az almával való nagybani kereskedés napokkal ezelőt megkezdődött, az első exportszállítmányokat is útnak indították. A gyűMagyar mosóport ciprusi géppel Soilogen-Caola néven magyar—ciprusi mosószergyártó üzem alapító szerződését írtált alá csütörtökön Budapesten. A 90 millió forintos alaptőkével létrehozott vállalkozásban a Caola Kozmetika» és Háztartásvegyipari Vállalat, a Chemo-Caola Külkereskedelmi Vállalat, a Magyar Hitelbank Rt., illetve az angol partner Carnico ciprusi leány- vállalata vesz részt. A termelő vállalkozásból a bank szókatlanul nagy részt vállalt, mert a törzstőkének több mint negyede tőle származik. A ciprusi vállalat 40 millió forint értékű készpénzzel, illetve gép^zállítással járult hozzá az üzem indításához. A korlátolt felelősségű társaság 1991-ben kezdi meg a termelést, s várhatóan évente 10 ezer tonrta mosóport gyártanak majd. A termékek 80 százalékát a külföldi partner visszavásárolja. mölcs forgalmazásának már néhány tapasztalata is van. A termelők, az érdekeiket képviselő szervezetek és a kereskedelmi szakemberek három-négy hete a szokottnál is többet foglalkoztak az almával, arra azonban nem számíthattak, hogy a termés több mint a fele konzerv minőségű lesz. Arra viszont számítottak, hogy az árak alakulása jelentős gondokat okoz majd. Az alma az üzemeknek — fajtától, termőhelyi adottságoktól és egy sor más tényezőtől függően — kilogrammonként 5-6 forintjába kerül. Viszont a gyümölcsöt többnyire olyan áron vásárolják fel, amely gyakran a szállítás, válogatás költségeit már nem fedezi. — Az is előfordul, hogy aá alma átvételekor még" az áru osztályipa sorolását sem kőzlik. A szabolcsi alma — a térségben mintegy 600 ezer tonna termésre számítanak — jelentős része nem felel meg az exportkövetelményeknek, mivel a szokottnál gyengébb a minőség. Bács-Kiskunban a tavalyinál 10 ezer tonnával nagyobb — 76—77 ezer tonnás — a becsült termés. Az eddigi tapasztalatok szerint a felvásárlási áraknak semmi közük a termelés költségeihez. A másod-, illetve harmad- osztályú almáért a termelő, többnyire csak annyit kap, mint a jégverte, gyenge áruért. — A Duna-Tisza közéről ezer tonna almát küldenek a Szovjetunióba, mintegy 20 ezer tonnát az NDK-ba és Csehszlovákiába. Az árról levon- ják, a csomagolóanyag költségét, így a termelők alig kapnak 3, illetve 6 forintot a termés nagy hányadát kitevő II. osztályú gyümölcsért. Zalából a nagyüzemi almáskertekből mintegy 20 ezer tonna gyümölcsre számítanak, ennek kétharmada azonban csak ipari feldolgozásra lesz alkalmas. Ebből a térségből a hazai piacra 2000 tonnát szánnak, 5000 tonnát pedig Csehszlovákiában és a Szovjetunióban ad el a Hungarofruct. Az üzemek, egy részében meghirdetett „Szedd magad!” akcióban kilónként 10 forintot fizetnek a vásárlók, és még így is mindkét fél jól jár. Hasonló akciót a Pest megyében gazdálkodó Alagi Állami Tangazdaság is meghirdetett. A vámosmiíkolai 160 hektáros ültetvényük termésének szedésére ipari vállalatok, szövetkezetek, szakszervezeti bizottságok verbuváltak résztvevőket. Az almáskertekből 11-12 forintért vihető el a gyümölcs. R húz igráz, csmjk... Baj van a kacsalábbal Némi kajánkodással még szerencsésnek is lehetne nevezni az apajpusztai gazdaság igazgatóját, dr. András Lászlót. Igaz ugyan, hogy a „gazdaság dolgozója” aláírásé levél, amelyet a szerkesztőségünkbe küldtek, sok jót nem mond a vezetőkről. Sőt, éppenséggel azzal vádolja őket, hogy lebontanak egy húszmilliót érő tehénistállót, az így nyert téglákból a főnökök és rokonaik kacsalábon N forgó nyaralókat, házakat építenek. Más szemszögből azonban mégis irigylésre méltó az olyan gazdaság vezetőinek helyzete, ahol a dolgozók így féltik, óvják a közös vagyat. A levélből kiderül, hogy "a „rombolást már el is kezdték”. És lám, a névtelen írásoknak hitelt lehet adni, hiszen a helyszínen saját szemünkkel győződhettünk meg a pusztításról. Mintha bombatalálat érte volna az épületet; a tető fele hiányzik, meggörbült acélállványzat merede- zik az ég felé. Ripityára tört palahalmokon taposunk. Ezzel aligha fedik be a „kacsalábon forgó nyaralókat”. A „kacsalábbal” amúgy is baj- van. Mi csak birkalábakat látunk, a hozzájuk tartozó rémült bége- tőkkel. Láthatóan zokon veszik nyugalmuk háborítását. Inkább kolompolva elhagyják a tehénistálló hűvösét. A közeli tanya felől kerékpáron közeledik az állatok gazdája. Mészáros Imréné családjával együtt közel lakik, mondhatni szemtanúja a rombolásnak. Hamar kiderül, hogy még a gazdaság igazgatójánál is magasabb beosztású valaki intézte a bontást amely az „időjárás-felelős” műve. Augusztus végén hatalmas szélvihar söpört végig a pusztán. Megtizedelte az út szélén sorakozó fákat és hatalmas robaj kíséretében lerombolta a tetőszerkezet egy részét. Az asszony villámot is emleget, amely tudvalévőén még nagyobb hatalmasság kezéből szokott lecikázni az égből, viszont kacsalábon forgó nyaralóról nem tud. Igaz ugyan, hogy a száz férőhelyes istálló évek óta kihasználatlan, de a lebontásáról szó sincs. Sőt, rebesgetik a gazdaság vezetői már tudják, hogyan hasznosítsák. Dr. András László, a Kiskunsági Állami Gazdaság igazgatója legszívesebben visszafordítaná az idő kerekét, vagy néhány hét haladékot kérne a vihartól. Eszük ágában nincs lebontani az épületet, a tetőt kijavítják, pénz is van rá, fizet a biztosító. Az a baj, hogy amerikaiakkal közösen lóistállót szerettek volna kialakítani, és ottjártunk másnapjára várta a tengerentúli üzletembereket. Attól tartott, hogy azok — látva a széthullott tetőt — visszalépnek az üzlettől. Pedig jó pénzt hozhatna itt egy lovasiskola, az épülethez tartozó mezőn akadályokat is emelhetnének a profi lovasok legnagyobb örömére, amelyben a helyi mentőszolgálat nyilván csak mérsékelten osztozna. Akár lesz lovarda, akár nem, a tél kezdete előtt mindenképpen rendbe kell hozniuk az istállót, mert a fagy megrepeszt- heti a nedves falakat. Az igazgató — mivel a névtelen levélről nem tud — meglepetéssel konstatálja érdeklődésünket a gazdaság tehénistállói iránt. Megadóan felel- get. Van egy másik épületük is, ahonnan kiköltöztették a jószágot a harmadik tehenészetbe, mert ott egy füst alatt elláthatják valamennyit, és így munkaerőt takaríthatnak meg. Lebontani azt sem akarják. Abban bíznak, hogy a „kötetlen tartású” tehenekre világbanki program indul, s így pénzhez jutva, hasznosíthatják a megürült istállót. Mostanában nem bontottak le épületet, néhány éve egy elárvult lakóház jutott erre a sorsra ... Gondolom, mindenki ismeri az alapviccet, ami úgy kezdődik: a hír igaz, csak ... Ügy tűnik, az istállóról szóló hír kacsa volt. Mátrai Tibor
