Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-20 / 222. szám

1989. SZEPTEMBER 20., SZERDA Régmúlté az európai színvonal Esélyegyenlőség — falakon belül Kellemesen meglepett a fiatal pedagógusnő kijelen­tése. Életének legszebb időszakáról mesélt. Elsőtől nyol­cadikig végigkísérte értelmi fogyatékos osztályát. Saj­nos, ismét kevesebb azoknak a száma Pest megyében, akik ezt a pályát választják élethivatásnak. A fogyatékos gyerekek ha­zai intézményes nevelését 1802-ben kezdték el hazánk­ban. Ekkor létesült — nem­csak Magyarországon, hanem Európában is elsőként — Vá­cott a Siketnémák Országos Tanintézete Az 1825-ös pozso­nyi Országgyűlés határozta el a vakok iskolájának létesíté­sét a fővárosban. Bár az 1868-as népoktatási törvény foglalkozott a különféle fo­gyatékosokkal, ez azonban ál­lami feladattá csak 1873-ban vált. Tény, hogy a XX. szá­zad elejére az érzékszervi és értelmi fogyatékosok szerve­zett oktatása elérte Európa legfejlettebb országainak szín­vonalát. A harmincas években a fogyatékosok nevelésének ma is ismert szakági rendsze­re úgyszintén kialakult. Elérhetetlen százas A későbbi évtizedekben kezdett jellemzővé válni az elkülönítettség gyakorlata, amelyet a jogi szabályozás 1985-ben megszüntetett. Jo­gilag is egyenlőkké tette a gyógypedagógiai intézményeket a többi általános iskolával. Mindezzel azonban nem változik meg egycsapásra a közmegítélés. A gyógypedagó­giai oktatási rendszer koráb­bi elkülönülése az általános iskoláktól ' — elkülönülést eredményezett a gyógy- és a normálpedagógusok között. Pedig az érzékszervi és értel­mi fogyatékosok oktatása-ne- velése igényli a legtöbb em­berséget, fizikai-lelki ener­giát. Pest megyében több intéz­ménytípus működik. A megyei tanács tart fenn hatot, helyi tanácsok pedig öt speciális tantervű iskolát működtetnek. Ugyanakkor hatvanhét köz­ségben — a nörmál általános iskolákon belül — külön osz­tályokban foglalkoznak fo­gyatékosokkal. Ám sehol sincs olyan tan­testület, amelynek minden tagja gyógypedagógusi képe­sítéssel rendelkezik! A ki­helyezett osztályokban ará­nyuk ötvenhét százalékos, míg a diákotthonos, illetve az önálló iskolákban együttesen hatvanöt. Kiemelkedőnek szá­mít Szentendre, Érd, Vecsés, Csobánka a nyolcvan-nyolc­vanöt százalékkal. Gyömrőn viszont nagy a lemaradás a maguk negyvenhét százaléká­val. Sokak szerint ennek oka az anyagi megbecsülés hiányá­ban is keresendő. Hiszen ko­rábban fizetésük tíz százalé­kával pótolták ki a gyógype­dagógusok jövedelmét. Később azonban ezt az alapbérhez ad­ták. Azoknak a véleményéhez csatlakozom, akik szerint nem ez a meghatározó tényező. Számokkal is kimutatható, hogy sok esetben csupán át­menetnek tekintik — főként a kezdő tanítók — e felada­tot. A képesítés nélküliek jó része azért vállal ilyen ál­lást, hogy bejuthasson vala­melyik pedagógusképző in­tézetbe. Az pedig még csupán szívből jövő reményünk le­het, hogy ne a gyengébb ta- nárokat-tanítókat foglalkoz­tassák ebben a munkakörben! Még arra a gyakorlatra is akadt példa, hogy valakit büntetésként helyeztek gyógy­pedagógiai osztályba. Kiveti magából Sajnos, ami helyenként a körülményeket illeti, Pest me­gye lényegesen elmarad az or­szágos mutatóktól. Hiszen ön­álló gyógypedagógiai iskolák­ban — hazai átlagot tekintve — kétszer annyian tanulhat­nak mint szőkébb pátriánk.­ritkán gúnyolják, megbélyeg­zik őket. Emberöltőnyi idő Meggyőződésem, hogy a másság elfogadtatását már ki­csi korban kellene kezdeni. Emberöltőnyi idő is kevés ta­lán a közgondolkodás megvál­toztatására. Hiszen — úgy vé­lem — erre a pedagógusok egy részét szintén tanítani kell. Hiszen, ha nem következik be jó irányú változás, a fo­gyatékosok esélyegyenlősége a tanulásban, a boldogulásban — csak az iskolafalakon be lül érvényesül. Vennes Aranka Mégis lesz filmvetítés Gyömrőn Mint már arról lapunk au­gusztus 29-i számában beszá­moltunk, a gyömrői mozi vég­leges sorsáról szeptember ele­jére ígért döntést a helyi nagy­községi tanács és a Pest Me­gyei Moziüzemi Vállalat. Nos, kimondták a végszót: a hiva­talos formaságok elintézése után ismét vetítenek hetente kétszer, esetleg négy napon is a művelődési házban. Mint azt Hegedűs Gábortól, a vállalat műszaki vezetőjétől megtud­tuk, az anyagi támogatást a helyi tanács adja, de a mű­velődési háznak is érdeke kell legyen a nyereséges üzemel­tetés. Ha a hasonló mentőakció sikerült Szobon, Érden, Pilis- vörösváron, akkor Gyömrőn is mennie kell, vélték az il­letékesek. Arról még nincs döntés, hogy melyik film kerül elő­ször a vászonra, de az biztos, hogy valamelyik kasszasiker lesz a PMMV ajándéka a gyömrőieknek. O. E. Ktát.t.ítóterm 1 K ISO I Százhalombattáról indultak A Bagatell képző- és ^ iparművészeti csoport a ^ Vízivárosi Galériában mu- £ tatkozik be a napokban, al- < kotásaik szeptember 24-ig * láthatók. Ez az egyesület Százhalom­battán alakult meg 1988-ban. Tagjai között találjuk a Gyöm­rőn élő akvarellistát: Detzky Júliát, a váci Tamási Jánost, a százhalombattai Tischbein Nándort, a Pomázon festő Olt- vai Dancsó Ilonát és mellet­tük még több szobrászt, üveg­művest, kerámikust, festőt, öt­vöst, grafikust. Mintegy öt­venöt alkotót — fiatalabbakat és idősebbeket egyaránt —, akik belső szabadságuk alap­ján különböző stíluseszménye­ket vallanak. Tisztességük ab­ban nyilvánul meg elsősor­ban, hogy szorgalommal és ká­ban. A kihelyezett osztályok­ban viszont kétszer akkora a létszám. Csupán példaként említem, hogy a bentlakásos intézmé­nyek, kisegítő iskolák mind­egyike zsúfolt; még az új­nak számító ceglédi is. Az önálló gyógypedagógiai isko­lák többsége pedig nem ok­tatási célra épült. Szinte egyikben sincs elegendő és megfelelő helyiség. Érden pél­dául még ennél is súlyosabb a helyzet: gondot okoz a csa­tornázás hiánya. Így az alap­vető higiénés követelmények­nek sem lehet eleget tenni. Az eltelt szűk évtizedben azonban jóirányú változások is voltak. .Bővítették és fel­újították — többek között — Nagykőrösön, Szentendrén épületüket. Vácott pedig kor­szerűbb műhelytermet, ebéd­lőt és konyhát alakítottak ki.­Természetesen rendkívül fontosak a működés tárgyi feltételei. Hiszen egy-egy hangszer megszólaltatása az előkészítő osztályban nagy él­ményt jelent a nebulóknak. Ez Vácott és Gödöllőn kiala­kult gyakorlat az ének-zene órákon. Gödöllőt egyre gyak­rabban emlegetik a Zsolnay- féle nyelvi-irodalmi-kommu- nikációs program iskolapéldá­jaként az ének-zene és a rajz tanításában. Megjegyzendő azonban, hogy az ottani peda­gógusok külön időt és ener­giát áldoznak a felkészülésre. Tudom, nem egészen igaz­ságos, csupán egyetlen jó pél­dát említeni, de mégsem kez­dek felsorolásba. A példában ugyanis — mint mondani szokták — a jelenség a fon­tos. Azt kellene elérni, hogy egyre több pedagógus felis­merje: a fogyatékos kicsinyek nevelése társadalmi érdek. S bármilyen furcsán hangzik — a szülőkre is ez vonatkozik! Szomorú tapasztalat, hogy nagy részük nem érdeklődik gyermeke iskolai életéről. A családdal való kapcsolatot ál­talában az intézmény erőlte­ti. Nem akarom részletesen elemezni, hogy mi lehet az oka a szülők elzárkózásának. Legfőbb indokát abban lá­tóm, hogy még mindig rossz beidegződések hatnak. Az úgy­nevezett „normális" közösség kiveti magából az eltérőt, nem Servus in Österreich! Steyer-est Budakeszin ropták a táncot kérés nélkül, ha az osztrák fiúk kezükbe vették a hangszerüket. Ám amíg a kórus énekelt, vi- gyázzban álltak az apró lábak, csillogtak a gyermekszemek. Mi, felnőttek is csodálattal hallgattuk a hamisítatlan ste- yeri polkát, a német, olasz da­lokat és a spanyol Granadát, s jókat derültünk a műsorközlő apró bakijain, amelyeket nyel­vünkben ejtett. Hiába, fél em­beröltőnél is több, amióta Ausztriában él, éppen csak megszületni volt ideje Ma­gyarországon. Servus in Österreich! — ezt a feliratot olvashattuk a szé­pen csomagolt ajándékon, amelyet Josef Schreiber pol­gármester hozott a falunak. A díszes papír egy St. Marga- reten-i látképet rejtett. A meghívást a polgármester szó­ban is megismételte: a buda- kesziek mindig szívesen látott vendégek Ausztriában. Jöjje­nek a focisták, hozzák el kul­túrájukat, hagyományaikat a budakesziek! Sőt, a jövőben arra ugyancsak lehetőség nyí­lik, hogy nyaranta — csere­üdülés formájában —, gyere­kek tanulják a nyelvet itt is, ott is. A műsor és a mulatság kö­zött nem volt határ: a zené­szek szinte le sem tették ke­zükből a hangszerüket. A táncban sem volt szünet, mert A Graz közeli falucska, St. Margareten és Budakeszi ba­rátsága a zöld gyepen szövő­dött, hiszen harmadik éve ren­deznek — váltakozó helyszí­nen — futballtornát, amely­nek NSZK-beli részvevői is vannak. Az elmúlt hét végén azonban nem mez, stoplis ci­pő és labda volt a csomagban, hanem hangszerek. A focisták helyett pedig zenészeket, éne­keseket látott vendégül Bu­dakeszi. A szó igazi értelmé­ben, mert helybeli családok adtak szállást, sütöttek-főztek, kóstolót adva a magyar, nem utolsósorban a sváb konyha ízeiből, hiszen Budakeszi vé­gül is nemzetiségi település. Az osztrákok első útja — vendéglátóik kíséretében — a toki csárdába vezetett. Köz­ben rövid pihenő: a zsámbéki lámpamúzeum megtekintését iktatták programba a szerve­zők. Tökön lovas- és folklór- programmal kedveskedtek a vendégeknek. Amíg ők éhü­ket, szomjukat csillapították, otthon, a művelődési házban már az esti rendezvényre te­rítették az asztalokat. A Ste- yer-est fénypontja a St. Mar- gareten-i férfikar és zenekar fellépése volt, de méltán ara­tott sikert a Budakeszi Ha­gyományőrző Kör kisiskolá­sainak nemzetiségi tánccso­portja is. A kicsinyek műso­ron kívül műsoron voltak: amikor kifújták magukat az osztrákok, a budakesziek ked­vencei, Huber Lőrinc és ze­nekara állt a színpadra. A hajnalig tartó mulatság min­den nyoma eltűnt vasárnap reggelre, amikor is a tanács­házán rendezett fogadás után a templomban gyülekezett a nép. A kórus végigénekelte a nagymisét, szabadtéri koncer­tet adott a templomkertben, gyors ebéd, s vége is volt a 24 órás programnak. A búcsú percei kisebb utca­bállá kerekedtek, majd irány a Barackos. Az a lakótelep, ahonnét elindultak a kapcso­latok, s ahová három éve, az első találkozás emlékére kis fenyő- és almafát ültettek a St. Margarenten-iek. Voltunk vagy kétszázan. Gyerekek és felnőttek, magyarok és oszt­rákok fogtuk egymás kezét, kört alkotva, énekelve. Bú­csúzóul azt mondtuk: Servus in St. Margareten! Szervusz jövőre Budakeszin! F. E A kultúra lacházai háza Jó ütemben épül Kiskunlacházán az új művelődési ház. A létesítmény oktatási célokat is szolgál majd. Helyet kap itt a községi könyvtár és az iskola nyelvi laborja. A tervek sze­rint az épület 1990-ben készül el (Erdősi Ágnes felvétele) Az 1995-re tervezett Buda­pest—Bécs világkiállítás le­hetséges helyszíneire — négy terület — tervpályázatot ír ki a világkiállítást előkészítő bi­zottság, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága, vala­mint a Közlekedési, Hírköz­lési és Építésügyi Minisztéri­um. A Fővárosi Tanács múlt héten megtartott ülésén ezzel egvetérte 11. A hivatalos igent ugyan még senki sem mondta ki a vi­lágkiállítás megrendezéséről, mégis megkezdődött a szakér­tők és laikusok vetélkedése. Lokálpatriotizmusból vagy üz­leti haszontól vezérelve igye­keznek egymást túllicitálni a határon innen és túl. Ma elkezdődik a Fesztivál ’89 Budapest—Bécs világkiál­lításért című eseménysorozat a XX. kerületi, Kossuth téren felépített „Mini Magyaror­szág" területén is. A vetélke­dés egész héten át tart, s va­sárnap zárul. A szervezők mindent „be­vetnek’’. Az események köz­pontja az Erzsébet Áruház parkolójában felállított szín­pad. Hogy mit láthatnak, hallhat­nak a hét közben arra járó érdeklődők? A kiemelés na­gyon nehéz, de megpróbálunk ízelítőt adni. Ma hallhatják a kerületi zeneiskolásokat mu­zsikálni és Bánffy György színművészt szavalni. Csütörtö­kön lesz térzene, majd ORI­műsor sztárokkal, valamint a Habselyemárugyár divatbe­mutatója. Folyamatosan, több­féle esemény megrendezésére kerül sor a nemrégiben fel­avatott Gaál Imre Galériá­ban s természetesen a kiállító­terem falain lévő képek is megtekinthetők. Pénteken, 22-én 16 óra és 17.30 között magyar—osztrák folklórmű­sorban gyönyörködhet a pub­likum. Ugyanitt fellép az OKISZ Erkel Ferenc Művész- együttese is, Vásárhelyi László művészeti igazgató irányításá­val. A szombati műsorral már a gyerekekre is gondoltak a szervezők. Elsőként az Astra bábegyüttes produkcióját él­vezhetik a kicsinyek, ezután óriás bábok felvonulása kö­vetkezik. A kora esti órákban szerepel a Schorokscharen Musikanten együttes, őket pe­dig a Padö-dö „karcsú” sztár­jai követik a színpadon. Az utolsó fesztiválnapon, vasárnap délelőtt a break- kedvelők örömére a műfajban rendezett verseny döntőjére kerül sor, a délutáni program^ ban pedig 4 órakor a Ganz- MÁVAG Szimfonikus Zenekar ad hangversenyt. Az eseménysor minden nap­jára jut egy fórum is, amelyen szó lesz a világkiállítás gazda­sági számításairól, és sor ke­rül ti rmészeteserj politikai vi­taműsorokra, ismert előadók­kal. Fesztivál a világkiállításért A karcsú padödösök pességük fokozásával bővítik önnön lehetőségeiket. A művészcsoport néhány tagja — így például Kesztyűs Ferenc — az idén mutatko­zott be Párizsban, ahol 1990- ben közös kiállítást szeretne tartani a Bagatell-csoport. Lendületesen halad előre a szentendrei születésű Szatmá­ri Varga Ágnes, s a csoport szervezője, Szamosi-Horváth Tamás. Az egyesület elnöke Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatója, aki ezen buda­pesti közös kiállításukat meg­nyitotta Egyébként a Baga- tell-művészcsoport alkotásai­ból állandó kiállítást rendez­tek be Nagyatádon Bizonyára nem kell sokat várni arra az eseményre, amikor e remé­nyekre jogosító képzőművé­szeti társulás bemutatkozik, ahol megalakult — Százhalom­battán is. Az összefogás eredményét nap mint nap megcsodálhat­ják az ott élők és a turisták. Ebben az összetett munkában szerepel új tervezés és műem­léki helyreállítás, Eger műem­léki rekonstrukciója. Mindez fényesen sikerült, s a tevé­kenység tovább folytatódik a húsz fiatal egri építész közre­működésével. A csoport veze­tője az a Thoma Emőke, aki Komáromi Péterrel egvütt végzett jelentős műemléki helyreállítást-kiegészítést Egerben Dely György és más alkotók társaságában. Az Eg­ri Építész Kör anyaga — a Budapest Kiállítóteremben látható október 15-ig. Mindezek tanulságosak le­hetnek számunkra. Pest me­gyéim is számos építész te­vékenykedik. Csupán néhány példát említek: fontos lett Makovecz Imre visegrádi és szentendrei épülete, Csete György halásztelki temploma, Kerényi József kápolnája Ceg­léden. S^rogh György mun­kássága Vácott, nyaralója Ve­rőcén. Itt lenne az ideje, hogy a megyénkben megvalósult építészeti teljesítményeket összegezzék egv Vácott, Szent­endrén vagy Budapesten meg­valósuló közös kiállítás for­májában. Mindez számvetés lehetne, és előretekintés a jö­vőre. Losonci Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom