Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-19 / 221. szám

1989. SZEPTEMBER 19., KEDD 5 Mégis megoldás az önállóság ? Kis falu nagy eredményei Csobánkán az utóbbi har­minc esztendő legnagyobb vállalkozásába fogtak, amikor úgy döntöttek, hogy az elha­nyagolt, de csodálatos fekvésű Hanfland dűlőt hasznosítják. A tanács felvett harmincöt­millió forint kölcsönt. A tu­lajdonosoktól megvették a föl­deket, a fennmaradó pénzből pedig kiépítik a közműveket. Ezekben a napokban jelölik ki az utak helyét, következik a víz és a villany odavezetése. Tavasszal értékesítik a kész házhelyeket. — Hogyan gondolkodik a ta­nács? A kérdésre Benké Ta- másné elnök felel. — A hitel visszafizetésének erejéig készpénzfizetőknek ad­juk a házhelyeket. Elsőbbsé­get élveznek a csobánkaiak, közülük is azok, akiknek földjük volt e helyen. Aztán jöhet bárki, aki megfizeti a vételárat. Azt azonban elha­tároztuk, hogy a telkek jelen­tős részét megtartjuk, hogy hosszű évekig biztosítva le­gyen a helyieknek a fészekra- kási lehetőség. A tapasztalat azt rrlutatja, hogy évente 10- 12 ember kíván új házat épí­teni. — Mekkora a Hanflamd dű­lő? — Csaknem kilenc hektár, 117 kétszáz négyszögöles telek alakítható ki rajta. Jelenleg 40-50 kérelmezőt tartunk nyil­ván. — Mennyibe kerül majd a házhely négyszögöle? — Korai lenne árat monda­ni. Ez attól függ, mennyibe lesz a közművesítés négyzet- méterenként. A jövő év ta­vaszán azonban már fillérre megmondjuk az érdeklődők­nek, mennyit kell fizetniük. Az ezerhétszáz lelkes falu­ban valóban nagy esemény, ha 50-60 ház rövid idő alatt felépül. Mivel teljesen csupasz területről van szó, csodálato­san kialakíthatóak az utcák. A tanács arra készül, hogy a leg­fontosabb paramétereket meg­szabja, de azon túl a tulajdo­nosok fantáziájára bízza a dol­got. A Pomáz és Pilisvörösvár között meghúzódó kisközség­ben egyéb sikereket is elértek. A Szentendre és Vidéke Áfész hosszú ideig képtelen volt nor­málisan működtetni a vegyes­boltot. Amikor már abszurd­dá vált az alapellátás hiánya, a tanácsülés úgy döntött, megveszi a boltot a szövetke­zettől. Ezután bérbeadták Bé­res Andrásnak, aki abban az esztendőben karácsony előtt négy nappal nyitott, hogy az ünnepekre legyen tej és ke­nyér a faluban. Ma már a kör­nyékről is be-betérnek Cso- bánkára vásárolni az embe­rek. Az árukészlet 1 millió 700 ezer forint. Volt olyan hónap, amikor Béres Andrásék 2 mil­lió 400 ezer forintot forgal­maztak. Ugyanott, ahol az áfész a hideg vízre valót sem termelte meg. Csobánka abból a szempontból is érdekes, hogy az alapellátást teljes egészében a magánkereskedők biztosítják. A bolt mellett az Nem lehet tétlenkedni Víz már van, da áram sehol Így alapoznak a Tököli úton lévő telken (Pék Veronika felvétele) Gazzal benőtt, Népstadion nagyságú terület. Rajta több tucatnyi betonoszlop, amelyen elektromos vezetékeket ringat az erős szél. Szigetszentmikló- son vagyunk, annak is a Tö­köli utat záró szögletében. Földbe vert cövekek jelzik a leendő lakások helyét. Tizen­nyolc fiatal házaspár, illetve kisgyermekes család számara nyílhat lehetőség saját fészek megtereméséhez. Néhány fából vagy hullám­palából összetákolt bódé, amo­lyan szerszámos sufni jelzi, hogy vannak már, akik komo-, lyan készülődnek az építkezés­hez. Közéjük tartozik Parrag István és felesége. Ottlétünk­kor ezen az esős-borongós na­pon erősen letört hangulatuk jelezte, nem mondható zavar­talannak a fészekrakás. Elpa­naszolták, hogy már január­ban megvették a telket, de még csak a napokban vonul­tak el a vízvezetéket telepítő cég szerelői. Villanyoszlopok már vannak, de a vezetékek­ben még nem halad az áram — Olcsón jutottunk hozzá ehhez a területhez — elegye­dik beszélgetésbe a fiatalem­ber. — Hiszen a négyzetméte­renkénti 125 forintos egységár valóban nem sok, de a közmű­vesítése csigalassúsággal ha­lad. Pedig a tanácsnál azt ígérték, hogy még az esztendő első felében vízhez és elektro­mos áramhoz jutunk. Természetesen azért amit lehetett, elvégeztek, illetve vég­zik. Már jó ideje a ház alap­ját készítik elő, hagyományos módon ásóval, lapáttal és ta­licskával dolgoznak. — Egy részét bérelt munka géppel termeltük ki, de a dandárja ránk maradt. Még az a szerencse, hogy az apó­som besegít, mert különben nagyon megszenvednénk ezt a munkát. Mellette álló felesége fázó­san húzza össze magán a vas­tag pulóvert. Aztán ő veszi át a szót. — Amilyen naiv vagyok, már azt reméltem, hogy az ősz végén állnak az épület falai, hiszen mindent körültekintően megszerveztünk. Hiába, ma­napság egy családi ház építé­sét tanulni kell, s mi úgy tű­nik, erősen kezdők vagyunk ... A fabódé mellett már ott sorakoznak a beton zsalublok­kok. — Egy szigethalmi maszek készítette ezeket a blokkokat, amelyek darabja 50 forintba került. Ami viszont megdöb­bentett bennünket, hogy darab­ját 10 forintért szállította vol­na a telkünkre. Inkább gépko csival, négy napon keresztül, magam hordtam a helyszínre Pár ezer forintot megtakarít­hattunk így, és minden filléi számít. Annak örülünk, hogy jól ha ladunk az alapozási előkészü­letekkel — teszi hozzá befeje­zésül a 11 092-es telek tulajdo­nosa, s hozzáteszi: ha még áramunk is volna ... Gy. L, Oszoly büfét dicsérik, amely­nek tulajdonosa újabban vál­lalta az idősek szociális étkez­tetését is. A téma megint megér né­hány sort! Az ilyen kis közsé­gekben, mint Csobánka, nem­igen tudják megoldani ezt a nehéz problémát. Itt is a felméréskor derült ki, hogy 20-25-en is igényel­nék a meleg ebédet. Am dön­tő többségük kisnyugdíjas. Fülöpné Barna Beatrix készí­tett egy költségvetést, amely szerint 35 forintért kihozza a főétkezést. A tanács pedig ki­gondolta, hogy az idősek — szociális körülményeiktől füg­gően — fizessék ennek az ösz- szegnek húsz, negyven, vagy hatvan százalékát. Lesz tehát olyan rászoruló, akinek mind­össze hét forintjába kerül az ebéd. Tiszteletreméltó erőfe­szítés! A sor végére apróbbnak tűnő, de az életben jelentős eredmények maradtak. Pél­dául az, hogy a tanács kölcsönt vett fel azért, hogy a rászo­rulóknak lakásépítésre vagy -vételre 150 ezer forintot ad­jon. Két év alatt csaknem négymillió forintot osztottak szét. Mivel az összeg törlesz­tése megkezdődött, az előze­tes számítások szerint 1990- ben már nem kell bankköl­csönt felvenniük erre a célra. Az sem kutya, hogy a helyi iskolaigazgató javaslatára a tanács kimondta; Csobánkán minden gyerek elsőtől nyol­cadikig ingyen kapja a tan­könyveket. Sőt, a testület úgy határozott, hogy jövőre a költségvetésben is biztosítani kell erre a keretet. Emellett két esztendő alatt két kilo­méter utat építettek, a vízel­vezetést a tervek szerint vég­zik, és nyolc közműtársulás ügyeit bonyolítja a tanács. Tárgyalnak arról is, miként lehetne Pilisvörösvár irányá­ból elvezetni a földgázt. Vicsotka Mihály ism elég a reformokról szónokolni Megmérettetés Vezetőségválasztó közgyűlés volt pénteken a gyáli Szabad­ság Tsz-ben. Nem járt még le a mostaniak mandátuma, m^g- is úgy határoztak, előrehozzák a szavazást. Miért döntöttek így? Erről beszélgettünk a közgyűlés előtt Nagy Tamas elnökkel. — Ezt diktálta az élet — szögezte le. Lehetővé akartuk tenni a tagságnak, hogy el­döntsék, kik iránt éreznek bi­zalmat. Űj arcok kellenek, új embe­rek; olyanok, akikben hisz a tagság. Késő lett volna, ha a jövő év tavaszán tartják a választást, hiszen addigra új belső törvényeket kell készí­teni, új alapszabályt, és nya­kunkon az új szövetkezeti tör­vény is. Reformokról nem elég csak szónokolni, állapította meg a tsz-elnök, házon belül szüksé­ges a megújulás. Recepteket nem adunk senkinek, nem mondjuk; ez a jó megoldás A mi közösségünkben nem vár­hatunk, nem taktikázhatunk 8-9 hónapig. Csak azért, mert mi, vezetők, tíz-valahányan. jól érezzük itt magunkat, és szépen felvehetjük addig a fi zetésünket. A termelőszövetkezet nagy- vállalatnak tekinthető. Két ezer tagot foglalkoztatnak. Sok kft.-jük. részvénytársaságuk leányvállalatuk mellé most vegyes vállalatokat alapítanak. A tavalyihoz hasonlóan ez idei árbevételük előreláhatóan eléri a 2 milliárd forintot. A sok új vállalkozás révén nern hiú ábránd a tervezett 70 mii liós nyereség sem. Jövőjük nem látszik kérdésesnek. Olyan bérfejlesztésre törekszenek, amely az egyre romló gazda­sági helyzetben is viszonylag stabil életszínvonalat biztosít az embereiknek. ★ Hét ellenszavazattal ismét Nagy Tamást választotta elnökéül a Szabadság Tsz tagsága. A 17 tagú vezetőségben alig maradt valaki a régiek közül; a korábbi elnökhe lyettesek helyére Is újak kerül­tek. D. Gy. Budaörsi építkezés A vállalkozások korát él­jük. Nemcsak a magánszemé­lyek, hanem a vállalatok is igyekeznek olyan tevékeny­ségbe kezdeni, amely pénzt hoz a konyhára. Az idén a Dunakeszi Ta­nács költségvetési üzemében is elhatározták, megpróbálják munkájukat gazdaságosabbá tenni. Az állami lakások kar­bantartását, a szemétszállítást, a közterület rendben tartását, a lakótelep fűtését csak kö­tött árak mellett végezhetik. Arra gondoltak, hogy külső lemondat! a • tanácselnök Utolsó csepp a pohárban ' — Meggyőzték önt a fel­$ sorolt tények? ^ — Igen. ^ — Akkor most már egyet­értünk? / — Nem. ^ — Miért nem? í — Csak. Az életből vett példát me­sélnek a gödi tanácsházán. A hallottak mai vitakultúrán­kat jellemzik. Itt szóltak arról is, hogy Gáspár Gábor ta­nácselnök lemondott. — Igaz a hír? — Igaz, de a végrehajtó bi­zottság még nem tárgyalt ar­ról, hogy a felmentésemet ké­rem. A vb-ülést követően pe­dig a szeptember 26-i tanács­ülés elé kell ezt terjeszteni. — Vajon az ön szándéka összefügg a horgásztó építésé­vel kapcsolatos vitával? — Nem erről van szó. A do­log régebbi eredetű. Engem már korábban is hívtak a me­gyei tanácsra dolgozni, ami­kor itt még a végrehajtó bi­zottság titkára voltam. Köz­ben azonban Földiné Mikes Mária — aki 1987-ig volt a testület elnöke — lemondott. Akkor azt kérték tőlem, hogy én lépjek a helyére. Meggyőz­tek. A feladat is tetszett. Elő­ször megbízott elnök voltam, majd tavaly az időközi vá­lasztásokon a 20-as körzet ta­nácstagjává, majd a tanács­ban elnökké választottak. Az év végén azonban viszonylag hosszabb időre betegállomány­ba kellett mennem. Bár továb­bi pihenésre lett volna szük­ségem, március közepén ismét dolgozni kezdtem, noha még mindig gyógyszert szedek. Emiatt gondoltam úgy, hogy olyan állás után nézek, ahol kisebb lesz az elfoglaltságból adódó stressz. Ez a hajszolt munkakör nem kedvez az egészségemnek. Most van egy olyan lehetőségem, hogy a képzettségemnek megfelelő munkakörben, osztályvezető­helyettesként dolgozhatnék az APEH megyei hivatalánál. Ez október elsejétől volna ak­tuális. — Mi történik, ha nem men­tik fel? Ha mást határoz a község parlamentje? — Ezt nem tudom. Én min­denesetre úgy döntöttem, hogy megyek. — ön államigazgatási főis­kolát végzett. Mégis követi az elődei példáját, akik elhagyva a pályát, magukkal vitték meg­szerzett tapasztalataikat. Ki­nek jó ez? Egyébként mikor kezdett dolgozni az állam- igazgatásban? — 1968-ban lettem a Berne- cebaráti Tanács vb-titkára. Ezt folytattam itt Gödön. Mond­hatom, sok esztendő szükséges ahhoz, hogy az ember tapasz­talt vezetővé váljon. Ez való­ban fontos. Ám a jó munká­hoz még biztonságérzet is kel­lene, amiről ma nem lehet be­szélni. A funkció sajátossága és természetes velejárója, hogy időnként választásokra kerül sor. A jelenlegi helyzetben számtalan tényezőtől függ a megméretés. Az, hogy megvá­lasztanak, vagy sem. Hiszen az ellenfél mindent negatívan állít be, s előreláthatólag így lesz ez a választási kampány­ban is. — Ebben persze sok jó rej­lik, mert a társadalmi kont­roll alaposabb megfontolásra késztet. — Ez igaz, ha az átfogó, na­gyobb dolgokra gondolunk. Ám az apró, napi ügyekről nem lehet minden percben a választókat kérdezni. A most kialakult szabadosság nem ne­vezhető demokráciának. Sze­rintem bárki lesz is a legkö­zelebbi választások győztese, Jól haladnak Budaörsön a munkával a Liget tldülőépítő és Fenntartó Kisszövetkezet dolgozói, akik a Nefelejcs utca sar­kán építik a város központjának arculatát meghatározzó épü­letet. A két év múlva elkészülő 33 lakás a földszinti üzletekkel és a szolgáltató intézményekkel szolgálja majd az egész vá­ros lakosságát (Hancsovszki János felvétele) R Trabanttól a Mercedes!# Tanácsi autójavító vállalkozóval valamilyen jö­vedelmező tevékenységbe fog­nak. Érdeklődő volt szép* számmal, de az üzletkötés ké­sett. Keresés közben jelent­kezett az NSZK-beli Autó- buchvyald cég, mellyel végül létrehoztak egy közös kft.-t. A korlátolt felelősségű társaság karosszériajavításra speciali­zálja magát. Alaptőkéjük 1,5 millió fo- rlíftV'nS'ély' fele-fele arányban oszlik meg a nyugatnémet és a magyar cég között. Mint azt Gyetvai István, a költségvetési üzem igazgató­ja, a kft. ügyvezetője elmond­ta, saját műhelyükből válasz­tottak le egy részt, ahol a sérült karosszériákat vará­zsolhatják újjá. A szerszámo­kat a nyugatnémet cég szál­lítja, a hidraulikus pad, a gázhegesztő berendezés, a ko­csiemelő légkompresszor már megérkezett Dunakeszire. A cégbírósági bejegyzés egy ki­csit elhúzódott, ezért a ter­vezettnél mintegy két héttel később, szeptember harmadik hetétől várják az autótulaj­donosokat. Az ügyvezető szerint nagy előny, hogy külkereskedelmi joggal is rendelkeznek, s így a nyugati kocsikhoz is besze­rezhetik a szükséges alkatré­szeket. Később — ha már beindult az üzlet — a karosz- szériajavításon kívül alkat­részeladással is foglalkoznak majd. Eleinte minden autótí­pust javítanak, a Trabanttól a Mercedesig. Elképzelhető, hogy később szakosodnak. Nem félnek attól, hogy nem lesz elegendő munkájuk. Ma már a magyar utakon is sok nyugati gépkocsi fut, a javí­tásukhoz szükséges alkatrész azonban sok esetben még hiánycikk. Nekik nem lesz­nek ilyen gondjaik, s úgy vé­lik, ez olyan előny, amelyet ki lehet aknázni. Mivel Nyu­gaton meglehetősen költséges az autójavítás, nem lehetet­len, hogy külföldi megrende­lőjük is akad. A nyereséges működéshez az is szükséges, hogy a kft. kifogástalan munkát végez­zen. Ennek érdekében négy olyan szerelőt vettek fel, akiit jó szakemberek hírében áll­nak. A gyors és pontos mun­kavégzés alapvető érdekük lesz, ugyanis a fizetésük a bevételtől függ. Annak 30 százalékát kapják kézhez min­den hónapban. Ha jól akar­nak keresni, akkor nemcsak precízen kell dolgozniuk, ha­nem munkát is kell szerez­niük. Hogy mennyire komo­lyan veszik ezt, mi sem bi­zonyítja jobban, mint az a tény, hogy az első megren­deléseket maguk a kft. mun­kásai szerezték. H. £. egy sor kérdést önállóan kell majd megoldania. A tanácsel­nöknek alig van ma egy ke­vés döntési joga. A legtöbb lépést csak a végrehajtó bi­zottság és a testület jóváha­gyásával teheti meg. Mégis mindenért őt vonják felelős­ségre. Ez nem megy így so­káig. — Vagyis itt, az első vonal­ban, az államigazgatás helyi vezetőit érik támadások a ta­nácsi rendszer vélt vagy va­lódi fogyatékosságai miatt? — Így van. És persze, em­bere válogatja, ki, hogy tudja ezt a helyzetet elviselni. Én sajnos nem vagyok az a típus, aki a sértéseket, megjegyzése­ket el tudja engedni a füle mellett, s nem lesznek álmat­lanok miatta az éjszakái. — Ott voltam a horgászok, az üdülőtulajdonosok, meg az alternatív szervezetek forró hangulatú vitáin, ahol önt is érték támadások a tóépítés terve miatt. A beszélgetésünk alapján mégiscsak arra kell gondolnom: ez ugyancsak be­folyásolta az elhatározásában. Legalábbis utolsó csepp volt a pohárban. — Igen. Így talán mondhat­juk. — Mi lesz, ha távozik? Üj választást írnak ki? — Jelenleg csak a testület tagjai közül lehet utódot vá­lasztani. Ám nem valószínű, hogy a mai helyzetben erre a feladatra bárki is vállalkoz­na közülük. Átmeneti megol­dásként a társadalmi munkás elnökhelyettesre számítha­tunk. ö vállalná a választáso­kig, hogy a munkája mellett hetenként egy egész napot, hétközben pedig 14 óra har­minctól 19 óráig a délutánjait és a kora estét töltené a ta­nácsházán Kovács T. István

Next

/
Oldalképek
Tartalom