Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-16 / 219. szám

1989. SZEPTEMBER 16., SZOMBAT 5 Az őszi vásárra készül Az őszi nemzetközi vásárra készülnek ezek a műmárvány für­dőszobai berendezések a fóti Műanyag- és Faipari Kisszövet­kezetben. A szép kivitelű, öntött fürdő- és zuhanyzóalkalma­tosságokat szállítás előtt fényesre polírozza Grammer János (Vimola Károly felvétele) Nincs hátrányos megkülönböztetés Hátrányos megkülönböztetések nélkül, kevés kivételtől eltekint­ve a jogszabályokban előírtaknak megfelelően foglalkoztatják a magyar munkáltatók a hazánk­ban tartózkodó romániai mene­külteket — ezt Alapították meg az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség mun­katársai. akik az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal kérésére rö­vid időn belül másodszor ellen­őrizték a Romániából érkezettek alkalmazásának körülményeit. A mostani vizsgálat tapasztalatai megegyeznek a korábbiakkal. A romániai menekültek a leg­különfélébb munkakörökben vál­lalnak állást; orvosok, mérnökök, közgazdászok éppúgy találhatók közöttük, mint különféle ipari és építőipari szakmunkások. A ma­gánmunkáltatók is szívesen al­kalmazzák őket, általában eszter­gályos, marós, fodrász és kozme­tikus szakmákban kínálnak szá­mukra munkalehetőséget. A ta­pasztalatok szerint ugyanazért a bérért dolgoznak mind az állami vállalatoknál, mind a magánvál­lalkozásokban, mint a hasonló szakképzettségű és tudású ma­gyar kollégáik. rendkívül» véradás sülysápon Többségűk szakmunkás A Magyar Vöröskereszt gö­döllői szervezete és a Pest Me­gyei Tanács Flór Ferenc Kór­házának gödöllői vértranszfú­ziós állomása rendkívüli vér­adásra hívta fel Sülysáp la­kosságát. A sülysápiaknak már nem újdonság ez, hiszen a gödöllői állomás évek óta számít a fa­lu támogatására. Az állomás régebben önállóan működött, de amikor megkezdődött a me­gyei vérellátók integrálása, őket is beolvasztották a Flór Ferenc Kórház hatáskörébe. 1990. január elsejétől viszont, úgy tűnik, megszűnik majd az alárendelt' viszony. Éppen egy hete történt, hogy a sülysápi művelődési ház kul­túrterme ideiglenesen kórházi osztállyá alakult át. Papp Ist­vánná, a ház igazgatója ter­mészetesnek tartja, hogy he­lyet adjon a gödöllőieknek. Négy kórházi ágyat és egy pót­ágyat állítottak fel. Kilenc óra körül érkeztek az első véradók, akiket előzetesen megvizsgál­tak, mert csak egészséges em­ber adhat vért. Kizáró ok le­het: a hirtelen leeső vérnyo­más, az alacsony vérsüllyedés, az 50 kg alatti testsúly, a gyógyszerallergia, vagy bizo­nyos gyógyszerek szedése, il­letve ha a jelentkező friss mű­téten esett át. Megtalálják az úgynevezett Leus (vérbaj) be­tegséget is, ami sajnos az utóbbi időben az orvosok sze­rint ismét felütötte a fejét. Sülysápon hetvenegyen je­lentkeztek az önkéntes vér­adásra. Fehér köpenyt és sap­kát kaptak, majd lefektették őket. A nővérek, ápolók — ki­lencen voltak — kedves szóval biztatták az embereket. Így oldják a légkört, s beszélge­tés közben észrevétlenül be­szúrják a tűt a vénába. Nincs mellédöfés, keresgélés, látszik, hogy szakavatott a gárda. Vé­kony műanyagcsövön folyik a vér, általában négy-hat decit vesznek le egy embertől, majd kedvesen megköszönik a se­gítséget. Az energia pótlására szendviccsel, sörrel kínálják a „vendégeket”. A sülysápiak jönnének akkor is, ha még nem telt el a kö­telező három hónap. A donort azonban csak akkor fogadhat­ják el, ha két vérvétel között eltelt ez az időszak. Az úgynevezett plazmaferezi- ses véradással azonban akár hetente is adhat vért az em­ber. Ilyenkor speciális vizsgá­lattal állapítják meg, hogy megfelel-e az adakozó. A plaz­mából sokféle vérkészítmény állítható elő, különböző eljá­rások után gyógyszert is ké­szítenek belőle. Sajnos a tapasztalatok azt mutatják, hogy a véradók szá­ma jelentősen csökken, ezért van szükség a rendkívüli akció megszervezésére. Nagyon ke­vés az RH negatív, az AB ne­gatív és a B negatív donor. Dr. Fülöp Lajostól azt is megtud­tuk, miért kevesebb manapság a véradó. Az orvos szerint a vállalatok nem szívesen enge­dik el munkaidőben a dolgo­zókat, a kisiparosok, magán- vállalkozók pedig nem fizetik meg a kieső időt, így a dolgo­zót éri anyagi veszteség. Pedig az önkéntes véradók tisztele­tet, megbecsülést érdemelné­nek, hiszen vért adni annyi, mint életet menteni. Sülysápon tűzoltók, tanárok, óvónők, tanácsi és egészség- ügyi dolgozók, Válamin.t jszajc- munkások jelentkeztek, utób­biak adták a véradók 60 szá­zalékát, akiktől összesen 28 li­ter vért vettek le. Varró Mária Ez a pillanat történelmi Pipafüstben a múltról, jövőről — Tábornok úr! Hogy érzik magukat nálunk? — Köszönjük, kitűnően. Ahogy a katonák véleményét megismertem, ezt mindnyá­junkról mondhatom. Nézze! Wiener Neustadt csak harminc kilométerre van a magyar ha­tártól. Ám mi nemcsak föld­rajzilag, hanem érzelmileg is közel érezzük magunkat önök­höz. Kölcsönös szimpátia A szentendrei Kossuth La­jos Katonai Főiskola klubjá­ban ülünk Erwin Felben oszt­rák dandártábornok és az is­kola tisztjei, tanárai társasá­gában. Dohányzó szünetnek szánt rövid időben kerítünk sort arra a beszélgetésre, amely alatt a vendég kék pi­pafüstjének illata lengi be a helyiséget. Meg is jegyzem: füstjének jobb illata van, mint a mi Trabantjainknak. — Danke, danke! — neveti el magát a tábornok, akit a tolmácsolással Németh Roland 'ezredes segít. Az ő szép, tisz­ta, magyar beszédének szár­mazása a magyarázata. Gye­rekkorában került el Szom­bathelyről, ahová gyakran ha­za is látogatnak. Édesanyja magyar, édesapja osztrák. így került ő a szomszédok kato­nai iskoláján a tanári kated­rára. Mint lapunk szeptember 8-1 számában megírtuk: szeptem­ber 6-án és 7-én kétnapos lá­togatásra érkezett a bécsújhe­lyi Mária Terézia Katonai Fő­iskola nyolcvanöt hallgatója, tisztjeik, tanáraik kíséretében. Az évente más-más országba szervezett katonaklrándulás célja a szomszédok megisme­rése, a barátság elmélyítése. A közös múltat idézgetjük. A jószomszédi kapcsolatokat, az elmúlt évtizedek.alatt egy­re erősödő kölcsönös szimpá­tiát a két nemzet között. Igyekszünk minél többet meg­Ismét kezükbe vehetik az olvasók a Keszi Valóság leg­újabb számát, s már az első oldalon meghökkentő írással találkoznak. Ebből kiderül, hogy a realitások talaján moz­gó vállalkozóknak is vannak gyenge pillanataik és tetteik, amelyek inkább emlékeztetik őket az álmodozókra, mint a keménységükről híres üzletem­berekre. A cikk címe: Álmo­dozó vállalkozó. A városi pártértekezlet előtt a lap megkérdezte az első tit­kárt, mi igaz a kádercserék­ről szóló mendemondákból. A konkrét válasz a harmadik ol­dalon található. Régóta gondot jelentett a városban, hogy hol árulhatnak a kistermelők, s úgy tűnik, végre megoldódott ez a kér­dés. Erről a második oldalon olvashatnak az érdeklődők, s ugyanitt tájékoztatják a lakos­ságot arról, hogy jövőre már nem kell tehát fizetni. A közterület-felügyelő körül­belül olyan helyet foglal el az életünkben, mint a rendőr: nemigen rajongunk értük, de létezésük azt bizonyítja, hogy nem bennük van a hiba, ha­nem az emberekben, akik minduntalan elkövetnek vala­mi szabálytalanságot. A duna­keszi közterület-fenntartók munkájáról, működésük ta­pasztalatairól az ötödik olda­lon találnak beszámolót az ol­vasók. Hogyan lehet kialakítani egy szokványos családi házból több generáció együttélésére alkal­mas épületet? Ehhez ad taná­csot a hatodik oldalon Rada István tervező. Nem válogatott a kritikus megjegyzések között túlságosan az MDF abban a levélben, amit Mondok Pálhoz, a körzet országgyűlési képviselőjéhez intézett. A hibák felsorolása után — mi is következhetne más! — a képviselőt mandátu­máról való lemondásra szólít­ják fel. Azóta tudjuk, hogy ez megtörtént, s új szenátora van a városnak. A Keszi Valóság ezúttal is közli az elkövetkező hetek kulturális programkínálatát. Lefújják a füvet a pénzről Lakodalom Tóalmáson Déli egy órakor a tóalmási tanácsházán házasságot kö­tött Tényt Kátalin helyi ille­tőségű adminisztrátor és Ko­rák Zoltán túrái felszolgáló. A lagzit a helyi művelődési házban rendezték meg. A hi­vatalos násznép ötszáz fő kö­rül volt. Az utat gyalog tet­ték meg, a túrái szalonzene- kar kísérte őket. Időnként meg-megálltak, táncra per­dültek. Helyi szokás, hogy pénzt tesznek le az útra, rá frissen kaszált füvet szórnak, s a trombitásnak kell a füvet le­fújni róla a hangszerével. Per­sze, talpalávaló muzsikát szol­gáltatva közben. S míg fogy a pénzről a fű, a násznép perdül-fordul. Vagy éppen az útra ülve figyeli a fiatalokat. A másik módja a pénz meg­szerzésének már kellemesebb. Kisbababugyiba gyömöszö­lik a bankókat, s azt húzzák a trombitás fejére. Azt már nem tudom, hogy a friss háza­soknak kívánt gyermekáldás­sal kapcsolatban van-e ez a szokás. Az ötszáz fős násznép a művelődési házban hideg­tálakról csemegézik. Van fasírt, göngyölt hús, édességek, italok. Aztán a tú­rái fele a násznépnek felke­rekedik. ök a vőlegény házá­nál mulatnak Túrán, velük tartanak az örömszülők, a menyasszony és a vőlegény is. ök majd éjfélre térnek ide vissza. A tóalmási művelődési ház nagyterme paprikafüzérekkel van díszítve. A túrái dzsessz­együttes játszik, esznek, isz­nak, táncolnak. Egy kis szobát csak a sütemények töltenek meg, tortából ötvenet számo­lok. László Jánosné, a meny­asszony nagymamája felügyel itt. Időnként bekukkantanak a gyerekek, de csak a mar­cipándíszítés érdekli őket. Van itt egy kosár formájú dió­torta. A menyasszonytánc után az ifjú ara osztja szét a ven­dégek között, egy-egy darab­kát minden táncos kóstol be­lőle. Míg távol a menyasszony, az est igazi sztárja Malik And- rásné, a szakácsnő. Hatvanhat éves, az Akadémiától ment nyugdíjba, hivatalsegéd volt. Tizenhat évesen Pestre ke­rült szolgálni, és sütő-főző tudományát a nagyságos asz- szonyitól tanulta. Míg nem volt Tóalmáson cukrász, Mari­ka néninél rendelték meg a süteményeket, tortákat, rétest. — Szeretek örömet szerez­ni az embereknek — mondja —, főztem én már 600 sze­mélyre is. Egy évben 12-15 lagziba hívnak. Legközelebb Sülysápra megyek, aztán Nagykáta, majd ismét Tóal­más a menetrend. Az udvaron hat üst gőzölög a palackos gázzal működő tűzhelyek fölött. Három be­lőle Marika néni sajátja, viszi őket lagziról lagzira. Vagy öten sürgölődnek a szakács­nő körül. — Két disznó, 30 csirke, 50 tyúk rotyog az üstökben. Ha­tan főzünk, de az ízeket csak én szabhatom meg. — Mi lesz a vacsora? — Tyúkleves, borsos hús petrezselymes krumplival, gön­gyölt hús párolt rizzsel, töl­tött csirkecomb, rántott csir­ke. Éjfélkor töltött káposzta. Ezt egy ültő helyükben eszik meg az emberek, de nekünk háromnapi munkába került. Gyönyörűen mutatnak itt a tálcán a töltött csirkecombok. Néhány szép már félre is van téve. Azt a tízéves kis vőfély kapja. Átányi László Erwin Felben osztrák dandártábornok Szentendrén Szabó Já­nos ezredes, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola parancsnoka, magyar és osztrák tisztek, valamint főiskolások társaságában (Tüth Józsefné felvétele) tudni egymásról, pontosítva ismereteinket. Csöndes derű­vel hallgatják a riportert, hogy miket is hallott a semleges or­szág hadseregének liberaliz­musáról. Mint a válaszokból kiderül, a kadétok hároméves képzése náluk még feszesebb, keményebb, mint nálunk. Finom diplomácia Az ugyan Igaz, hogy a tizen­kilenc éves korban bevonuló katonaiköteles fiatalok hat hó­napig szolgálnak a laktanyá­ban. Ám az is tény, hogy utá­na még egy évtizedig kétéven­ként kéthetes továbbképzésre hívják be őket. Aki pedig be­tegségre vagy lelkiismereti okokra hivatkozva akar men­tesülni a katonaélettől, a fegy- verforgatástól, bejelentheti ezt. de akkor szigorú és kö­rültekintő bizottság elé kell állnia. Mert igaz, hogy Auszt­ria semleges, ám a haza vé­delme ott is minden é^lampol- gár szent kötelességé» > — Lehet-e a seregben Pßli.-, tizálni? — Lehet. De szolgálati időn kívül. Magam is tagja vagyok egy pártnak — mondja a tá­bornok. — És melyiknek? — Ez hadd maradjon az én magánügyem — válaszolja olyan finom diplomáciával, amiből megértem, ezt nem il­lik, nem is kell tovább firtat­ni. Szabadidő, kedvtelés, vagyis hobbi? Ilyesmiről a katonával ugyanúgy lehet beszélni, mint mással. Ha ráér, szívesen jár­ja a hegyeket. Háza is van va­lahol, a gyönyörű osztrák ma­gaslatok egyikén. Ott mindig sok a munka. Számára ez a ki- kapcsolódás, a nyugalom, a béke, amely a fegyverek vilá­gában élő embernek talán a mienknél * is nagyobb kincs. Mert másoknál jobban tudja, milyen következménye lenne ma egy háborúnak. Az ízig- vérig katonás alkatú parancs­nok ezt gyermekkorában élte át. Németh Roland viszont felnőttként is találkozott vele a Golan-fennsíkon és Cipru­son, ahová az ENSZ békefenn­tartó erők egyik tisztjeként küldte a békeszerető ország. Fegyveres szolgálatot teljesíte­ni az emberek biztonságáért Kadétok először Bizakodás és lelkesedés han­gulata uralködik köröttünk. Hiszünk a békés jövőben, a "két nép1 barátságában, amely ismét új elemmel gazdago­dott. Eddig csak tisztek láto­gattak vendégeinktől Szent­endrére. A kadétok először jártak szocialista országban, Magyarországon. Ezért is je­gyezte meg Erwin Felben igen jó . érzéssel: ez a pillanat itt most történelmi. Kovács T. István Kisebb szőlőtermés Értékmentő szüret Az idén a szokásosnál más­fél-két héttel korábban kez­dődött a szüret, mivel a sző­lőnek nem kedvezett az idő­járás. A peronoszpóra idei erős támadására az elmúlt nyolc-tíz évben nem volt pél­da, mindezt tetézte, hogy a szemek rothadásnak indultak. A termés mentése érdekében a teljes érés előtt kellett a korai fajták szedését elkez­deni. A helyzet a későbben érő szőlőknél kedvezőbb, mi­vel ezek jobban ellenállnak a fertőzésnek. Szabó György, a MÉM ker­tészeti osztályának helyettes vezetője elmondotta: a nagy­üzemi szőlőültetvényekre ki­terjesztett termésbecslés ada­tai szerint az idén a tavalyi­nál 8-10 százalékkal kevesebb, mintegy 670 ezer tonna szőlőt takarítanak be a termelők, ebből hozzávetőleg 4,3 mil­lió hektoliter bor készülhet. A termésnek egyharmada szár­mazik a kistermelőktől. A szőlőnek eddig csaknem a negyedét szedték le, az átvé­tel folyamatos. A termény át­vételi ára feldolgozóüzemen­ként eltérő, a szőlő (és a bor) ugyanis szabadáras termék. A termelőkkel és az érdekeiket képviselő egyesületek, szak­mai szövetségek képviselőivel szinte naponta folyik az ár- egyeztetés. Gond. hogy a vállalatok egy részének fizetőképessége a tavalyinál is kedvezőtlenebb. Kevés a pénzük a szőlő át­vételéhez, a bankok pedig még nem, vagy csak igen ma­gas kamattal folyósítják a hi­teleket. Gágány Tibor, a Promontor- vin Borgazdasági Vállalat igazgatója elmondotta: az idén 12 termelőszövetkezettől és állami gazdaságtól, vala­mint csaknem 100 szakcso­porttól vásárolnak fel szőlőt, annyit, hogy legalább 100 ezer hektoliter bort készíthessenek belőle. Befejeződött a jász­berényi borfeldolgozó üzem bővítése és korszerűsítése, így a Mátraalján felvásárolt sző­lő feldolgozását gyorsíthat­ják. A Pest Megyei Teszöv szervezésében újabb tsz-szak- csoportokkal vették fel a kap­csolatot. A termelői kör bő­vítésével céljuk, hogy inkább szőlőt vásároljanak fel, mivel a saját feldolgozással kíván­ják garantálni boraik minő­ségét. A vállalat az idén a nemesebb borok alapanya­gáért, a szőlőért — a minő­ségtől függően — a tavalyinál 30-40 százalékkal többet fi­zet; Lies László, a Hungarovin termelési igazgatója elmon­dotta: a mintegy 1000 hektá­ros etyeki gazdaságukban a tavalyinál kevesebb, hektáron­ként 95-100 mázsa szőlőt taka­rítanak be. Ezenfelül 12 gaz­daságból szőlőt, 30 gazdaság­ból pedig bort vesznek át. A termelőknek nem tudnak sokkal többet fizetni a sző­lőért, mint egy évvel koráb­ban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom