Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-15 / 218. szám
/ 4 Ilf. 1989. SZEPTEMBER 15., PÉNTEK „Minden kort változatlan eredetiségében” Zsámbék európai érték is Mint misekönyvtartó állvány — úgy hat Melocco Miklós szóbrászművész alkotása. A zsámbéki romtemplom kolostorának helyén, a megemelt romfalak között hirdeti — míg a kő megmarad — Möller István nevét. Az emlékmű fedőlapjára s három oldalára a múlt századi építész gondolatait véste a szobrász. De hát ki volt ez az ember, akinek nevét és eszméjét hazánkban és külhonban egyaránt ismerik a műemlékvédők? Miért elválaszthatatlan munkássága Zsámbéktól? Ezekről a kérdésekről beszélgetünk Entz Géza nyugalmazott műegyetemi professzorral, aki Möller István építész tevékenységének legjobb ismerői közé. tartozik. — Tulajdonképpen mióta beszélhetünk Magyarországon műemlékvédelemről? — fordulok hozzá. — Ennek gondolata először 1846-ban merült fel — válaszolja. — Megvalósítására azonban a negyvennyolcas szabadságharc, majd pedig az ezt követő közel két évtizedes megtorlás miatt nem kerülhetett sor. Az ország helyzete 1872-ben tette lehetővé, hogy az osztrák műemlékvédelmi szervezettől független magyar országos bizottság jöjjön létre. Első feladatának a zsámbéki román kori templom romjainak megóvását tekintette. Ugyanis a Franciaországból a XII. század végén hazánkba települt Aynard nemzetség által épített monostor a XVIII. századi földrengés miatt erősen megsérült, állapota válságosra fordult. A bizottság az akkor huszonkilenc esztendős Möller István, építészt bízta meg e munkával, amelyet ő 1889. júliusa és'októbere között elvégzett. — Mi és hogyan készült el e rövid négy hónap alatt? — Mindenekelőtt meg kellett szilárdítani a déli falakat és a tornyot. A község lakossága ugyanis a templom alatt pincéket épített, s így a meggyengíteti alapozás alig volt képes a felmenő falak biztonságos megtartására. Az építész-restaurátor az aláfalazáshoz téglát használt, bár az épület kőből készült és felületeit, részleteit finoman faragott kváderek borítják. A felépítmény és a fontos részletek kiegészítése is ugyanazzal az anyaggal történt, mégpedig csupán a szükséges mértékben, a kérdéses formák utánzása nélkül. A déli oldal hatalmas támpillérének -és a nyugati kapunak kiegészítése világosan igazolja a restaurátor szerényen visszafogott módszerét, amely teljesen elüt a korabeli gyakorlattól. Möller István írásos műveit olvasva érződik, hogy rendkívüli tisztelettel fogott feladatához. „Ügy tekintsünk eme romokra, mint a régi idők emlékeztetőire, melyek hazánk történelmének viszontagságairól beszélnek... — fogalmazott annak idején. — így egyetlen követ sem távolítottam el, egy új formát sem adtam hozzá ... A végzetes, úgynevezett stílszerű restaurálás helyett a műtörténelmi tudáson alapuló helyreállítás az, melynél minden kort változatlan eredetiségében meg kell hagyni...” — Amit Möller István Zsám- békon csinált, az valóban konzerválás volt? A kiegészítéseket jól elkülönítette az építőanyag segítségével az eredeti részektől, de később miért nem alkalmazta ezt a módszert? — Módszere e korai munkájában nagyon haladó felfogásra vall. Véleményem szerint azonban nem véletlen, hogy a konzerválást elsőként egy romnál hajtotta végre, amely párhuzamba állítható egy muzeális — jobban mondva — régészeti objektummal. Ám a későbbiekben ép és használatban lévő műemlékekkel foglalkozott! Möller István nagysága abban is megmutatkozik, hogy mélyreható kutatások, ásatások, doMöllcr István száz esztendővel ezelőtt konzerválta a zsámbéki templom romjait (Vimola Károly felvétele) kumentációk eredményeire alapozta a tervezést és a kivitelezést. Előhírnöke volt Magyarországon a modern helyreállítási eljárásnak, amely Európa-szerté követésre talált. — Miért kérdőjelezték meg mégis később, hogy zsámbéki munkája tiszta konzerválásnak, vagy előzetes megmunkálásnak fogható fel? — Az eredeti és a kiegészítés nála erősen elkülönült, ezt nemcsak a szerkezeti, hanem a falazott részeknél — a nyugati kapunál is láthatjuk. Kerülte a másolást és megmaradt a szerkezet , szükséges megerősítése mellett. így valószínű, hogy véleménye szerint az akkori helyreállítást, illetve állagmegóvást befejezetlennek, vagyis a jövőben folytatandónak tartotta. Ügy gondolom, helyesen járunk el, ha nem tagadjuk meg Möller úttörő szerepét a magyarországi műemlékvédelem módszertani fejlődésében. Möller István zsámbéki tevékenysége a kulturális hagyaték ápolásának magyar és európai értékei közé tartozik. A zsámbéki templomrom helyreállításának 100. évfordulója alkalmából ezen a héten tudományos ülésre került sor a Várban. A rendezvény- sorozat egyik eseménye volt Möller István emlékművének felavatása a nagyközségben. Vennes Aranka 'Gianni Morandi és társai A beteg gyermekekért vállalják a játékot Ha esik, ha fúj a szél, az olasz rocksztárok labdarúgó- csapata október 22-én a Fradi- stadionban —, a meteorológiai előrejelzés szerint enyhe időben — mérkőzést játszik a magyar színészek—újságírók válogatottjával. A hír tegnapi, egy sajtótájékoztatón jelentették be a MUOSZ-székházban. Az olaszok legmenőbbjei: Gianni Morandi és Eros Ra- mazotti — a hazájukban is legnépszerűbb gyep- és -szín- padsztárok és még sokan mások egy hosszú névsorú magyar csapattal mérik össze tudásukat színpadon és fűvön. Hogy miért? A beteg magyar gyerekekért. A csudába is, én azt hittem sokkal öregebb ez a Gianiii, és még mindig milyen jóképű! Emlékeznek? Szem nem maradt szárazon, ha megszólalt a dal : Térden állva jövök hozzád ... Csak úgy elkezdtek focizgat- ni nyolc évvel ezelőtt, mint ahogy Bubikék itthon zenélni. S azóta nem tudják abbahagyni. Így verbuválódott ösz- sze az Olasz rockénekesek nemzeti labdarúgó-válogatottja. Most mór nagy stadionokban rúgják a labdát, 30—40—-50 ezer ember előtt. Mindig egy célért: a gyerekekért. Gianni Morandi, aki Olaszországban elnöke lett a Veszélyeztetett Gyermekekért Egyesületnek. Szóval október 22-én fociünnep lesz a Fradi-pályán. Na és előtte műsor, sok-sok híres, közismert emberrel; színészszel, énekessel, újságíróval. Amúgy a foci és a gyerekek iránti szolidaritás tart minket össze — mondja Gianni. (Gianni Morandinak van egy lánya és egy fia.) Egyébként, fociban dilettánsok, énekben pedig profik vagyunk. De a legcsodálatosabb dolog a világon: adni. Mikor megkérdezik tőle, lesz-e visszavágó, így válaszolt: Majd meglátjuk, milyen erősek a magyarok. Természetesen lesz, csak legyünk most ott a Fradi-pályán elegen, 20— 30 ezren, hogy jó sok pénz jöjjön ösz- sze. Mert hiányzik még egy csomó műszer és berendezés itthon,' amelyek segítségével beteg gyermekeink életben maradhatnak. A Mai Nap szerkesztősége ebből a célból hozta létre a védnökséget, amelynek az október 22-i nap. csak „Egy nap a gyermekekért” című jótékony rendezvénnyel indul. Hölgyéim, uraim, fiúk, lányok! Aki nem tud elmenni erre a napra, hogy jó műsort, egy klassz focimeccset és soksok ismert embert lásson, az jegyezze meg a védnökség postacímét: Mai Nap, Budapest, 1967. Vállalati befizetés (bankon keresztül): 218-98086- 5306-4. Egyéni befizetés pedig (OTP-n keresztül): 516-5306-4. Az olasz rockszárok labdarúgócsapatának, a Nazionale Italiana Cantanti névvel szereplő együttes tagjainak már sok kis beteg, és gyógyult barátja van a világon. Legyen köztük sok gyógyult magyar is. Gianni Morandi szerkesztőségünk munkatársának kérésére a fenti fotóval kedveskedett olvasóinknak. A. P. KORFORDULÓ Molnár Igndcz gazdagsága Nagy idők emlékeit őrzi Két ember ül egymás mellett a konyhában. A takaréktűzhelyen melegszik az étel, parázs piroslik -a kályhaajtón át. Csend veszi őket körül. Nagyokat hallgatnak, de azt hiszem, ez beszédes hallgatás. Emlékekbe való merítkezés, ez — az idős ember szórakozása. Öröme a csend, meg a régi képek idézgetése. Ezt az idillt rebbentem szét a belépésemmel. Azt mondták, menjek csak be nyugodtan a kemencei tájház udvarába. A hátsó lakásban élnek Molnár lgnácék, ők kezelik a kulcsot, s be is kísérnek, magyarázattal is szolgálnak. Igaz is: jó pár éve már annak, hogy itt jártam. Akkor is szívesen fogadtak, s talán az akkori találkozás hagyott bennem olyan maradandó nyomokat, amik miatt ismét felkerekedtem. Azóta tudom, milyen volt az Ipoly-vidék mezői munkásainak élete. A többségé, a szegényeké, akiknek családjában nyaranta bizony nem maradhatott odahaza a feleség, de bölcsődébe sem adhatta a pici gyereket, mielőtt a tarlóra, a kukoricaföldre indult volna. Volt egy fából készült, háromágú alkotmány, amelyre sarkánál összekötött lepedőt aggattak, abba tették a picit. Ott függött abban a bugyorban, míg a szülei arattak vágy kapáltak. Legfeljebb a kutya vigyázott rá, ha azt is magukkal hívták munkába induláskor, és persze, hajnalok hajnalán. Csakhogy az idő mindent megszépít,- -s~ a messzeségből nem a kellemetlenebb emlékek ködlenek elő. Daloltak is nekem akkor Molnárék. Szép palócvidéki népdalokat, amiket még fiatal koruk mulatozásai idején tanultak meg, vagy az öregektől hallottak gyermekkorukban. Sajnáltam is,' hogy nem volt akkor nálam magnetofon. Ami szép, az a lélek mélységeiben marad meg, az érzések, gondolatok és tettek mozgatója lesz atomnyi részecskéje az indítékoknak. Ezt kaptam munícióként Molnáréktól akkor, s úgy véltem, máskor is el kell jönnöm1 hozzájuk még többért. Kapok is. Első pillanatban egy gyönyörű képet, mely alá azt lehetne írni, hogy szeretet, ha nem találnánk a jelenethez túl szürkének, megkopottnak ezt a szót. Leírni, lefényképezni sem lehet, csak elvinni magunkkal a jelenet emlékét. Feáll az idős ember, akit szólít a hivatása. Élete párjához fordul gyengéd szavakkal: — Mennem kell. Jövök nemsokára. Ha éhes vagy, egyél, ott az étel — mutat a tűzhelyen nyugvó lábaskára, s veszi a botját, szól, hogy kövessem^ Meg sem kérdezem: — Hát Molnár néni nem jön-e? Mert tudom, hogy ő is olyan jó és szívesen mesélő, mint a férje, de azt gondolom: nem illik az ebédtől elhívni. Aztán az jut eszembe: hátha pár év alatt úgy megfáradt már, hogy csak a lakásban ül minő' Megyünk a fűvel benőtt udvaron át, ahol Molnár bácsiból máris felfakadnak a régi emlékek. Azt mágyarázza, hogy valaha tizenhárom gyerek szaladgált itt, most meg lám egy sem ficánkol, csak a csend települ az udvarra. Ahogy lépeget, araszol a bottal, akkor látom, mennyit számít az a pár esztendő. Mondja is. Nyolcvannegyedik ő már, s szerényen magyarázza, hogy nem gondnok, nem vezető, hanem a kulcsos ember. Mert itt Kalácska Lászlóné iskolaigazgató szakértelmét dicséri a kiállítás. ö kezdeményezte, irányította a gyűjtést. Szavára indult a padlások, kamarák kutatása, limlomnak vélt holmik vizsgálgatása. Am azt nem teszi hozzá, mennyit számít az ő emlékezete, mennyit számított a falu öregeinek ismerethalmaza, jó szándéka, amikor előkeresték mindazt a kincset. Amit ugyan a kisiskolások szedegettek, hoztak. Am akaraterő is kellett ahhoz, hogy megváljanak az emberek attól, amihez emlékeik fűződnek, amik láttán régi fiatalságukat idézik. A tárgyak meg a múltat. Egy sarokban csizmák sorakoznak, Olyanok, amiket főként ünnepek idején viseltek az emberek. Ezek a fényes szárúak nehezen jöttek le a lábukról, kellett hozzá az előttük látható házi készítésű csizmahúzó, a fakutya. A palócföld díszeit csillogtató menyasszonyágy előtt a bölcső. A régi időkben is elfoglalt szülők állószékbe tették a gyereket, ott élte világát, s vélték: erősödik a lába. Ám mások szerint görbült is. Az aratás után errefelé is gyönyörű koszorút fontak, aminek ssép példányát láthatjuk a tisztaszobában. Szövőszék, sublót teljes felszereléssel együtt, megtekinthető, régi szabad kéményes konyha. Mindmind az idősbb lokálpatriótái adománya, az emlékezet, a: utókor ismeretgyűjtői számára — Jönnek ide külhonból i: — mutatja Ignácz bácsi a vendégkönyvet, amelyben német angol és francia bejegyzési szövegek olvashatók. Jönne! és fotóznak. Számtalan felvétel készült már róla is, ak egyéniség, aki nerp kötelesség- szerűen kalauzol, hanem élvezettel, szívből, mert életénei ez ad értelmet, tartalmat. Ott függ a mennyezeten égj pár lábbeli, amely nagy idői tanúja volt. ö ajándékozta i köznek a saját vőlegénycsizmáját, amely éppen 65 éves Ennyi ideje annak, hogy együt él a két kedves idős embei a főutcai épületben, most s hátsó lakásban. Mindent tudnak, csak kérdezni kell őket Az élet mély titkairól és értelméről nem beszélnek, csak érzik, s mindig is tudták, mi a lényege, örülni minden percnek, egymásnak, s boldoggá válni mások örömétől. Kovács T. István Ebben a 65 esztendős csizmában táncoltam a lakodalmamon — büszkélkedik Ignác bácsi (A szerző felvétele) Bizonyítvány nélkül Nyugdíj mellett kisiparos Megyeszerte hónapról hónapra növekszik azoknak a száma, akik nyugdíj mellett kisipari tevékenységre vállalkoznak. A megyei tanács összesítése szerint tavaly június 30-án 1356-ot tartottak nyilván. Számuk az év végére csaknem százzal növekedett. Az idős kisiparosok nagy segítséget nyújtanak a szolgáltatások és az úgynevezett hiányszakmák területén elvégzett munkákkal. A szolgáltatásban — fodrászok, manikűrösök, takarítók — többségében nők dolgoznak. Hiányszakmákban a legtöbb a cipőfelsőrész-készítő. A női szabók között hetvenen, a férfiszabók között 48-an vállalkoznak, hogy nyugdjuk kiegészítését kisipari munkával biztosítsák. Az iparengedélyesek jegyzékében egyébként találunk kovácsokat, autószerelőket, elektronikai műszerészeket, órásokat. bérfűrésze,löket is — hárman intarziakészítéssel foglalkoznak. Nem értéktelen tudni azt sem, hogy szakmunkás-bizo- hyítvány nélkül, .de egy-egy szakmában három évi gyakorlatot bizonyító nyugdíjasok iparengedélyt válthatnak egy hiányszakmában, mint például a cipészet, a sapkakészítés, a címfestés, a késes és köszörűs munka. A községi tanácsoknál egyébként mindenütt rendelkezésre áll a jegyzék, ami az ebbe a kategóriába tartozó munkaköröket tartalmazza. K. Z. Olcsó áruk vására A Szakszervezetek Budapesti Tanácsa és a kerületi szakszervezeti bizottságok olyan programokat és akciókat szerveznek, amelyekkel a bérből és fizetésből élők és nyugdíjasok érdekeit kívánják szolgálni. Ennek keretében szeptember 25—26-án. a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Házában (XI., Fehérvári út 47.) kétnapos rendezvénysorozatot tartanak a nyugdíjasoknak. Ezalatt ingyenes orvosi tanácsadást, vér- nyomásmérést vehetnek igénybe, megismerkedhetnek a természetgyógyászat által javasolt gyógyfüvekkel, gyógyteák- kaL Az alacsony nyugdíjjal rendelkezők ruházati cikkeket, cipőt, könyvet, műszaki cikkeket, valamint élelmiszereket vásárolhatnak kedvezményes áron a Fővárosi Művelődési Házban és a környékén felállított árusítóhelyeken. A példa követésre méltó Pest megyében is. Arpennyiben a különböző településeken -ilyen rendezvényekre, vásárokra kerül sor — kérjük a rendezőket, erről értesítsék a Korfordulót, hogy erről a lakosságot kellő időben tájékoztathassuk.
