Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-14 / 217. szám
1989. SZEPTEMBER 14., CSÜTÖRTÖK MiMsm 3 A dunakeszi nyilatkozaiháború vége Egyszemélyes kerekasztal Három a magyar igazság — tartja a közmondás. A klasz- szikus hármas szám ezt a történetet is végigkísérte, mégsem hiszem, hogy a teljes igazságot sikerül az olvasóink elé tárni. Három gyár összevonásáról van szó, a történetnek három íőszerelője van, s ezúttal harmadszor írunk az esetről. Az első cikk címe: „Alku tárgya lehet a nyereség”, a másodiké „Mai koncepciós per” volt. A Dunakeszi Hűtőház kálváriáját mutattuk be. A nyereséges dunakeszi egységet két másikkal kapcsolták össze, valószínűleg azért, hogy a'„közös nyereség” elfedje a tényt: a csepeli és a budapesti egység a tönk szélére került. A dunakeszi gyár igazgatója, Krima János előrelépett, a vállalat vezetőjévé nevezték ki. A másik szereplő, Rudolf János viszont a dunakeszi egység megürült igazgatói székét foglalta el. A harmadik szereplő Pálmai László, a dunakeszi pártbizottság első titkára, aki kezdettől fogva ellenezte a gyárak összekapcsolását. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium elképzelése — ha az egységek ösz- szekapcsolását mentőakciónak szánták — bevált. A dunakeszi gyár addig jelentősnek mondható nyeresége alaposan megcsappant, miközben — csodák csodája — a két másik erőre kapott. A vállalat mégis hamarosan szétesett. Rudolf Jánossal és Pálmai Lászlóval ennek okait boncolgattuk, az első cikkben. A szálak egyértelműen Krima Jánoshoz vezettek, hiszen a gyárak összekapcsolásából neki származott haszna, így léphetett előre vállalati vezetővé. A nem várt fordulat a cikk megjelenését követően egy hónap múlva következett be. Rudolf János ugyanis rövid levélben tudatta, hogy nem áll módjában a megjelent írással azonosulni, holott azt a megjelenés előtt megismerhette. Gyakorlatilag azt mondta ki. hogy a leírtak nem felelnek meg a valóságnak. Akkor mi az igazság? Krima János, a volt vállalati igazgató ragaszkodott hozzá, hogy szót kapjon lapunk hasábjain. így született a második cikk, a „Mai koncepciós per”. Abban bizony „össztüzet” zúdított Rudolf Jánosra és Pálmai Lászlóra. Mint a címből is Sejthető, igaztalan üldözésnek minősítette a történteket, főleg azt sérelmezte, hogy a gyáraik összeolvasztásakor pártfegyelmit kapott. A dunakeszi első titkár természetesen válaszolni akart a vádakra. Ugyanakkor az is nyilvánvaló volt, hogy az általa elmondottakat nem hagyja majd annyiban Krima János. Így az idők végezetéig tartott volna a „nyilatkozatháború", Ettől azonban szerettük volna megkímélni az olvasókat. Ezért elhatároztuk, hogy — divatos szóval élve — rövidre zárjuk a dolgokat, s kerékasztalt hívunk össze, ahol valamennyi érdekelt fél elmondhatja a vélekedését, azzal pontot tehetünk az ügy végére. Krima János vállalta a beszélgetést, s két héttel későbbi időpontot tűzött ki. Pálmai László szintén ráállt, elfogadta az időpontot, s javasolta, hogy vonjunk be még egy embert, aki az ügyet ismeri. Még a MÉM .illetékesét is szerettük volna a kerékasztal mellé ültetni. Végül mégsem lett az egészből semmi, Krima János — szinte az utolsó pillanatban — visszaléped a magyarázat szerint, mivel „nem szeretett volna tumultuózus jelenetnek részese lenni”. A három szereplőből csak egy tartott ki végig a szavai mellett: Pálmai László, a dunakeszi pártbizottság első titkára. — Krima János koncepciós perrel vádolt engem s azt állította, mintha betonból lenne a megyehatár: a városi pártbizottság attól tartott, kicsúszik egy cég a kezükből — kezdi. — Az a véleményem, hogy minden -olyan ember, aki felelősséggel viseltetik a területe iránt — ehhez még párttagnak sem kell lenni —, ellenezte az egységek összekapcsolását. Számunkra is teljesen világos volt, hogy ez az összevonás nem közcélokat szolgál, a minisztérium így akarta eltüntetni a néhány gazdasági egységnél meglévő veszteséget. Azzal érveltek, hogy mindennél fontosabb Budapest ellátása. Ez nem magyarázat, hiszen a Dunakeszi Hűtőház exportorientált vállalat. A manipulációk .ellen próbáltunk tehát tenni, mert veszélyeztetve láttuk az itt dolgozó 400 ember sorsát. — Miért kapott pártfegyelmit Krima János? — Elmulasztotta tájékoztatási kötelezettségét, holott ő tudta, mire készül a minisztérium. A másik ok pedig — finoman úgy fogalmaztunk — az őszinteség hiánya. Rajta múlt, hogy hova kerül az új vállalat központja. Ebben vezette félre az igazgató a gyár kollektíváját, a megyei és városi pártbizottságot. Tanúk előtt nyilatkozta, hogy az új központ csak Dunakeszin lehet, két nappal később viszont a minisztériumban Budapest mellett szavazott. — Miért ragaszkodtak a dunakeszi központhoz? — Tudtuk, hogy Budapesten nagyberuházás indult, s azt is, hogy rendkívül zilált körül menyek között zajlik. Ha a központ náluk van, a megyei és a városi apparátus figyelemmel kísérhette volna a felvett pénzek sorsát. A beruházás rendezetlensége miatt úgy láttuk, végveszélybe került a dunakeszi gyár. Testületi ülé sen tárgyaltuk a hűtőház helyzetét, a gyár gazdasági tevékenységét az átszervezés óta. Jelen volt Krima János is, megkérdeztük tőle, hogyan látja a dunakeszi gyár biztonságát. a két gazdaságtalan gyárral való összekapcsolás után, különös tekintettel a budapestiben folyó nagy ösz- szegű beruházás mellett. — Itt van az ülés jegyzőkönyve — veszi elő táskájából a dokumentumot Pálmai László. — „A vb észrevételezi, hogy Krima János a kérdésre nem adott választ.” — Nem segíthetett volna a budapesti gyár pártbizottsága? — Nem lett volna értelme megkeresni őket. érdekük volt, hogy náluk legyen a központ. — Fontos volt, hogy a párt gazdasági ügyekkel foglalkozzon? — Ne feledje, megtörtént dolgokat értékelünk az akkori időszak alapján, amihez semmi köze a párt mai politikájának. Akkor feladatunk volt. hogy a területünkön lévő egységek gazdálkodására figyeljünk. Sajnálom, hogy nem tehettünk többet, hiszen a vállalat alig’ egy év után szétesett, és a dunakeszieknek 50 millió forintnyi adósságot kellett magukra vállalni. — Bár a kerekasztal-be- szélgetést nem vállalta Krima János, azt „megígérte”, hogy az ön által elmondottak nem látnak napvilágot, nert NEB- vizsgálatat kér. s annak időtartamára „felfüggesztett” a cikket. Hogyan vélekedik erről? — Ragaszkodunk a cikk megjelenéséhez, ugyanakkor állok a NEB-vizsgálat elé is. én vállalom, amit elmondtam! Mátrai Tibor Erősíteni kell a gazdai kötődést MSZMP-állásfoölalástervezet a szövetkezeti mozgalomról Ő ÍRTA Csempészek Tudósítást küldött a Kapu számára (89/8.) Geön- czeöl Gyula ■ a Fehér Házból. No nem az itteniből (a fővárosi Jászai Mari térről), hanem az igaziból, abból a távoliból. Az alkalmi tudósító az Amerikai Magyar Szövetség igazgatósági tagja, s a beszámoló témája éppen ezért nem más. mint a washingtoni Fehér Házban tartott tájékoztató és az azt követő szövetségi igazgatósági ülés. A téma is, a beszámoló is érdekes. Még akkor is érdekes ez a beszámoló, ha bizonyos részleteit honi józan eszünkkel nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk felfogni, mert hiszen mit kezdjünk az olyan megállapításokkal, mint azzal j lapidézettel, amely elhangzott az igazgatósági ülésen, s amely szerint „a Horthy- randszert csak a kommunisták történetírása nevezi fasisztának, a nyugati nem.” Na persze, sok dolog változott itthon, de azért eny- nyire ... Talán eddig azért nem jutunk el. Itthon. Ott, ha így gondolják, az ö dolguk. S persze, az ő dolguk az is, amit már G. Gy. ct saját véleményeként adott elő az igazgatósági ülésen, s amit a tudósításba is beleszőtt. Az ő dolguk, de azért számunkra megmaradt az elképedés lehetősége. Akarjuk, nem akarjuk, élnünk kell vele, mert azt olvashatjuk G. Gy. véleményeként: „Kifogásoltam, hogy a vezetés abba a nyugat-európai gazdasági rendszerbe akaja becsempészni az országot, amely minket onnan kizár." Mi ugyan nem szívesen használjuk a csempészek, csempészés kifejezést, de ha már G. Gy. ezt tette, akkor mi is így kérdezünk: valóban a mai magyar vezetés lenne a becsempésző?! Avagy... de isten őrizz! Nem, nem, sem személyeket, sem szervezeteket nem nevezünk meg, holott ők, azok, fennen hirdetik, azaz nem titkolják csempészakcióikat, mondván: a boldogság egyetlen lehetősége... ők még hem a vezetés. Kedves G. Gy., tessék türelemmel várni! Bár mi értjük az Ön tudósításában azt a mondatot is, hogy „Nem helyes másolni a kisebbségi kormányzatokkal működő nyugati demokráciák rossz hatásfokú rendszereit.. KLIENS O A szövetkezetek az elmúlt négy évtizedben sokat fejlődtek és megerősödtek. Jelentős a szerepük a mezőgazdaságban, az iparban, az építőiparban, a kereskedelemben, a szolgáltatásokban, a lakásgazdálkodásban, valamint a betétgyűjtés és a hitelezés területén. A magyar szövetkezeti mozgalom — amely bizonyította megújulási és életképességét — megfelelően tudott gondoskodni tagsága életkörülményeinek javításáról, és jó bázisa volt a közéletiség gyakorlásának, a népi értelmiség, a vezető egyéniségek kinevelésének. A túlcentralizált politikai és gazdasági modell kötöttségei azonban akadályozták a szövetkezeti elvek maradéktalan érvényesülését, az öntevékenység, az autonómia és a szövetkezeti demokrácia működését. A pártszervezetek gyakran beavatkoztak a szövetkezetek belső ügyeibe, ami sértette az önkormányzatot. O Az MSZMP — a múlt tanulságait is figyelembe véve — a jövőben olyan társadalmi-gazdasági háttér megteremtését szorgalmazza, amely biztosítja . a szövetkezés szabadságát, és esélyegyenlőséget ad az állami vállalatokkal, a társas- és egyéni vállalkozásokkal folyó versenyben. Támogatjuk a szövetkezetek megújulási törekvéseit, a szövetkezeti mozgalom másfél évszázados — a szocialista törekvéseknek is megfelelő — jól bevált elveinek, értékeinek megtartását. Különösen fontos ezek közül a szövetkezés szabadsága, az önkéntesség, az autonómia és a demokrácia. Emellett fontosnak tartjuk a tagság igényeihez igazodó formagazdagságot, a személyes és vagyoni közreműködést, a szolidaritást, a mozgalmi jelleget és a kölcsönös segítség- nyújtást. Mindezek törvényes garantálására helyeseljük egy új szövetkezeti törvény kimunkálását. Támogatjuk, hogy a szövetkezetek megújulásuk során őrizzék meg az elmúlt években megteremtett értékeiket. Fontos ugyanakkor, hogy tagságuk öntevékenységére, érdekeltségére alapozva gyorsan alkalmazkodjanak a piac és a gazdaságpolitikai modellváltás sokoldalú követelményeihez. Jó lehetőséget látunk arra, hogy a szövetkezeti mozgalom a gazdaság szerves részeként továbbfejlődjön, és segítse nemzetközi felzárkózásunkat. A szövetkezeteket olyan független állampolgári közösségeknek tekintjük, amelyek gazdasági-társadalmi céljaikat önszerveződés útján valósítják meg. Támogatjuk a demokrácia kibontakoztatását, az önigazgatás kiteljesedését, az adózott jövedelem feletti szabad rendelkezést. A szövetkezeteket minden külső beavatkozástól mentesen a tagok akaratából demokratikusan választott testületek és vezetők irányítsák, ellenőrizzék. Az állami szervek tekintsék partnernek a szövetkezeteket és azok érdekképviseletét, tevékenységük csak a törvényességi előírások betartásának ellenőrzésére terjedjen ki. A bürokratikus, adminisztratív korlátokat mielőbb bontsák le, a versenyt és az önállóságot akadályozó beavatkozásokat pedig szüntessék meg. © Olyan vegyes tulajdonú gazdaság kialakítása a célunk, amelyben a szövetkezeti tulajdonnak kiemelkedő szerepe lesz, mivel ez a tulajdon- forma jó lehetőségeket teremt a gazdasági és szociális célok elérésére. A szövetkezetek tulajdoni viszonyainak olyan átalakítását ajánljuk, amely egyaránt segíti a közös tulajdon és a tagok személyes tulajdonrészének gyarapodását, erősíti a gazdai kötődést. A földvagyonnak, mint mással nem pótolható természeti erőforrásnak, különleges szerepe van. Az a célszerű, ha a földet az műveli, aki a leghatékonyabban tudja hasznosítani. A szövetkezeti földtulajdont elismerjük, és támogatjuk a tagi tulajdonban lévő rész törvényi megerősítését, a földjáradék igazságos rendezését és a szövetkezetből kilépő tag földkiadási jogosultságát. © Helyeseljük a szövetkezetek és a tagok érdekeinek képviseletére, védelmére alakult területi és országos érdekképviseletek megújítását. Indokoltnak tartjuk, hogy az érdekérvényesítés intézmény- rendszerében a szövetkezeti érdekképviseletek kapják meg a súlyuknak megfelelő helyet. A szövetkezetek maguk döntsék el, hogy milyen képviseleteknek akarnak tagjai lenni. Ezek feladatát, felépítését és működését is maguk határozzák meg. A szövetkezetek megújulásukban számíthatnak az MSZMP támogatására, a közösség érdekeit szolgáló ésszerű kezdeményezéseik felkaro- lására. Az MSZMP megújuló gyakorlatában megbecsült szövetségesnek tekinti a szövetkezeteket. Parlamenti képviseletében fontos helyet kíván biztosítani a szövetkezetekben dolgozó tagjainak, s ezzel egyben a szövetkezeti érdekeknek is. A Központi Bizottság felkéri a pártnak a szövetkezetekben dolgozó tagjait, hogy tevékenyen vegyenek részt a szövetkezeti mozgalom megújításában. Kezdeményezi, hogy az MSZMP szövetkezeti céljainak markáns képviseletére alakuljon a párton belül szövetkezeti tagozat. © Nyúzzák a Jaguárt A Benta Völgye Termelőszövetkezetben az idén 250 hektáron termesztettek silókukoricát. Most eljött az ideje, hogy betakarítsák a termést. Pont jókor, kapóra jött az érdieknek, hogy a Claas cég kipróbálásra vagy ahogy mondják: nyúzásra rendelkezésükre bocsátott egy Jaguár típusú silókombájnt, amely teljesítményével máris elnyerte a szakemberek tetszését, gyorsan, jó minőségben aprítja össze a szarvasmarhák téli eledelét (Hancsovszki János felvétele) A nagyüzemekre alapoznak Helyi viták után uz MDF agrárprogramja Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a következő általános választások kimenetele döntően azon dől el — vidéken mindenképpen —, hogy a jelöltállító pártok, szervezetek milyen agrárprogrammal indulnak. A Magyar Demokrata Fórum mezőgazdasági programjának irányelvei — a helyi szervezetekben lezajlott viták után — első ízben hétfőn kerültek a nyilvánosság elé a lakitelki művelődési házban rendezett fórumon. Az MDF agrárprogramja — tájékoztatták erről a szervezők az MTI munkatársát — a Szabad Demokraták Szövetsége szakértőinek véleményére is alapozva, az SZDSZ programjával azonos állásponton, de nagyobb részletességgel készült el. Eszerint a mezőgazdaság jövőjét a valóban szövetkezeti elvek alapján működő nagyüzemekben látják, amelyek mellett szerepük marad az állami gazdaságoknak és a családi munkán alapuló magángazdaságoknak is. Ezek az elképzelések a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt programjától abban térnek el — a témát kissé leegyszerűsítve —, hogy ez utóbbi elsősorban a magán, az úgynevezett farmertípusú kisüzemekre összpontosít. Az MDF nem kívánja a nagyüzemi gazdaságokat ténylegesen feldarabolni, felosztani, hanem úgynevezett vagyonközösségekké átszervezni. Az önkéntesség elvéből kiindulva a tagnak lehetősége lesz a kilépésre, s ekkor neki vagy az őt megillető földrészt, vagy ellenértékét oda kell adni. Hasonló elképzelései vannak az MDF-nek az állami gazdaságok tulajdonátalakítását illetően is, de csupán a közös vagyon hozzávetőleg egyharmadát kívánják a dolgozók javára, a munkaviszonyban töltött évek arányában részjegyként elosztani. Nyilvános összejöveteleket A Pest Megyei Reformkörök Koordinációs Tanácsa szeptember 6-i megbeszélésén javasolta a megyei küldöttcsoportnak, hogy a részükre tartott felkészülési összejövetelek legyenek nyitottak. Ezt a kérést a küldöttcsoport elvetette. A Pest Megyei Reformkörök Intézőbizottsága érthetetlennek tartja, hogy a kongresszusi felkészülésből az érdeklődő párttagokat, de még a megválasztott, illetve delegált megyei pártértekezleti küldötteket is kizárják. A párt megújítására való előkészületek során elvárnák, hogy ezek a találkozók nyilvánosak legyenek. Továbbra is fenntartják azt a javaslatukat, hogy a szeptember 19-i megbeszélésen, melyre Pozsgay Imre a meghívott, minden érdeklődő párttag részt vehessen. A szövetkezetek gazdasági-társadalmi életünk jelentős tényezői. A szövetkezeti tagok és alkalmazottak az aktív keresők 20 százalékát képviselik, s a nemzeti jövedelem mintegy 25 százalékát állítják elő. Az MSZMP nagyra értékeli tevékenységüket, jövőbeni szerepüket pedig kiemelt fontosságúnak ítéli meg. A szövetkezeteket alkalmas formának tekinti a vállalkozás és a közösségi, társadalmi célok egybekapcsolására, ezért gazdasági, politikai stratégiájában természetes szövetségesének tartja, partneri viszony kialakítására törekszik velük.
