Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-01 / 179. szám
1989. AUGUSZTUS 1., KEDD 5 Az utca bűvészeié. A nyári napokban Szentendrén sok száz turista éí külföldi fordul meg. Az Ifjú utcai bűvész-komé- , , . diás mutatványai odavonzzák a felnőtteket és i gyerekeket egyaránt, akik nagy tetszéssel fogadják a humoros produkciókat (Pék Veronika felvétele) Koncepciós per az elnök ellen ? Szigeteséin minden változatlan Szigetújfalun állítólag Lukácsnak hívják a kecskéket. Nem egyet vagy kettőt, az összesei, korra és nemre való tekintet nélkül. Nem tudom, ez vajon a népszerűséget jelenti vagy valami mást, mindenesetre tény, hogy jó ideje nem csupán az akiok körül emlegetik sokszor dr. Németh Lukács nevét. A szomszédos falu, Szigetcsép termelőszövetkezetének elnökét ugyanis jelentős anyagi hátrányt okozó, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében, valamint magánokirat-hamisítás vétségében találták bűnösnek. A Pest Megyei Bíróság ezért a Lenin Mgtsz első emberét egy év öt hónap szabadság- vesztésre ítélte, melynek végrehajtását két évre felfüggesztette. Korcsog jobb szemén monokli Főpróba az élethez A Szigetcsépre látogató, ha leszáll a HÉV-.ről, néhány lépés után egy széles utcára fordul rá. A házszámok fölött Petőfi-Sándor neve álll.'á'zéa férfiúé, akinek számos verse kötelező“1 isSfölai tananyag. „Ha majd a jognak asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet . . írta vagy másfél száz esfctendéje a költő. Dr. Németh, Lukács, pedig úgy érzi, öt igencsak a sarkára ültették annak a bizonyos asztalnak. A pizsamások bevonulásának nevezik Szerinte az egész ügy az első pillanattól kezdve nem más. mint az ellene folytatott hadjárat része. A fejét akarják venni azért, mert évekkel ezelőtt egyszer nemet mondott. A helybéliek csak a pizsamások bevonulásának nevezik azt a szigetcsépi földosztást, melynek során magas rangú katona- és rendőrtisztek kezdték se szó, se beszéd birtokba venni a termelőszövetkezet Duna- parti területeit. És dr. Németh Lukács ezt nem hagyta. Illetve hagyta volna, mindössze két apróságot akart elérni. Egyrészt, hogy a kiosztott víkendtelkekből juttassanak a tsz tagjainak is, továbbá a kérdéses partszakasz tulajdonviszonyainak rendezését követelte. Csupán az utóbbi kérdés elintézése, mint mondja, két évet vett igénybe. Addig, 1985-től kezdődően kisajátítás, kártalanítás és főleg tulajdonosi beleegyezés nélkül egymás után épültek a „tábornoki nyaralók”. És később sem változott a helyzet. A hadfiakat hirtelen a kecsketelep kezdte zavarni. A hangadók az elviselhetetlen szagra hivatkoztak, többen azonban tudni vélik, az igazi ok az volt. hogy a terület, melyen az akiok álltak — és állnak ma is — az üdülőtelkek közzé ékelődik. Készült tehát az újabb földosztás. Jelentkező akadt szép számmal, ami nem csoda, tekintve, hogy míg a faluban két- három,százezer forint között mozognak a telekárak, addig a kiváltságosok 17 vagy 30. rosszabb esetben 70 ezer forintért juthattak a kies Duna- ág egy darabjához. Dr. Németh Lukács pedig ismét felemelte a szavát. Ez 1987-ben történt. Az egyenruhás honfoglalás kezdeményezője, az üdülők szószólója, képviselője, védnöke — ki maga is váll-lapján aranycsillagokkal vonult hajdan nyugállományba áklfőt* 'figyelfnéztette: ha sokat ellenkezik, neki megvannak1 áz összeköttetései. Az • eseményekkel párhuzamosan megváltozott dr. Németh Lukács munkájának megítélése is. Több mint 20 évig nem találtak semmi kivetnivalót a tevékenységében, egyszerre azonban átalakult a róla szóló jellemzések hangneme. Mind gyakrabban emlegették személyével kapcsolatban a zsarnok, despota, diktátor szavakat. Azt ugyan mindig elismerték, hogy gazdasági téren jól dolgozik, meséli az elnök, és mutatja, épp a múlt hónapban vehette át a tsz a TESZÖV-től a Kiváló Termelőszövetkezet címet tanúsító oklevelet. A névtelen feljelentések és a már említett bírósági ügy viszont aláásták tekintélyét. Kikiáltották már Cservenkáné kedvencének, az utolsó sztálinista tsz-elnöknek. mindennek. Ö maga hiába fordult igazáért a földhivatalhoz, a Pest Megj'ei Tanácshoz, hiába írt a Szigetcsépi Híradóba, szellőztette a dolgot a falurádióban, panaszkodott a minisztériumban, a földosztás szervezői úgy látszik, erősebbek nála. Az ülnök a szövetkezet haragosa A Duna-part felparcellázása tehát — ha hihetünk a szigetcsépieknek — végül a Pest Megyei Bíróságon lefolyt büntetőeljárásban csúcsosodott ki. Dr. Németh Lukácsot azzal vádolták a törvény színe előtt, hogy fiának parád- óhutai nyaralójához a szövetkezet vagyonát sem sajnálta felhasználni. Cáfolja a vallomásokat, számlákkal bizonyítaná a beépített anyagok eredetét, kétségbe vonja a bíróság megállapításait. Biráit befolyásolják. hangoztatja, a védelem tanúit nem hallgatták meg, a számára kedvező szakértői vallomással nem foglalkoztak. Az elfogultságot bizonyítandó említi meg, hogy a népi ülnökök egyike például a termelőszövetkezettel jelenleg is perben áll. Közben a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság újabb eljárást folytat dr. Németh Lukács ellen. Ezúttal megint csak okirath a mi sításs al gyanúsítják az elnököt, ugyanis a tsz egyik dolgozójának kinevezésén január elsejei keltezéssel szereped az aláírása. Mivel az új esztendő első napján nem dolgoznak sehol, ezért a szóban forgó bűncselekmény törvényi tényállása a nyomozók szerint megvalósult. Kinek elírás, kinek pedig hamisítás A dolog érdekessége, hogy az idézésen, melyet dr. Németh Lukács az üggyel kapcsolatban kapott, kívül a 31 89-es sorszám szerepel, míg belül 37/89-es jelzéssel látták el a papírt. Ez a hiba azonban valószínűleg elírásnak minősül majd, mondja a vezető. míg őt okirathamisítás címén próbálják felelősségre vonni. Ha sikerül rábizonyítani a vádakat, újabb ítélet — s az előzmények okán végrehajtható szabadságvesztés — várhat a szigetcsépi szövetkezet első emberére. A tsz hétszáz dolgozója viszont nincs meggyőzve elnökének korábbi bűnösségéről sem. Szóbeszédek ütik fel a fejüket, pletykák, híresztelések. Koncepciós perről, szervezett hajszáról beszélnek az emberek. A falu találgat. A határban pedig, lent a Duna-parton ott sorakoznak azok a víkendházak. Szépen, rendben, ahogy illik. Falusy Zsigmond Jó levegőn, pompás családi házak között élnek Budakalá- szon a Lejtő utcában az állami gondozottak. Nem nagy intézetben töltik mindennapjaikat, hanem lakásotthonban, ahol megtanulhatják mindazokat az ismereteket az élethez, melyre egyébként nem lenne módjuk. Három nevelő felváltva visel gondot rájuk. A fiúk dolgoznak. Van, aki 4 ezer 850 forintot, van, aki 7 ezret keres. Általában segédmunkások, de betanított is van közöttük. Arra voltam kíváncsi, hogyan élnek. Riadót fújtak A csengőszóra dübörgő léptek válaszolnak, majd megjelenik az ajtóban egy borzas fejű fiatalember. Mikor megtudja jövetelem okát, a következőket hadarja: — Tessék várni egy kicsit a felmenetellel — mondja bájos mosollyal , mert most nagy kupi van a szobában! — Blé- nyesi László kettesével szedve a lépcsőfokokat felgaloppozott és riadót fújt a többieknek. — Srácok, itt egy újságíró! A riasztottak némelyike tágra nyílt szemmel konstatálta a mondottakat. Mások zavarba jöttek, volt, aki kínjában mosolygott. A szépen bebútorozott szobában a fiúk az ágyakon heverve nézték a tévét, illetve magnóról aláfestésként hallgatták a diszkózenét. A szőke hajú, szeplős Korcsog István jobb szemén szivárványszínű monokli virít. — Hol szerezted? — kérdeztem. Nem nagyon van ínyére a válasz, mégis kimondja: — Az erdészetben, ahol dolgoztam, megsúrolta egy ág. — Stölcz Norbert volt az ág! — világosit fel „szóvivőjük”, Csikós Károly. Norbert kérdés nélkül is válaszolt : — Azért vertem meg, mert ellopta a biciklimet. Odaadtam volna neki, ha elkéri. — De hát kirúghattad volna a szemét! — Minek két szem, az luxus! — mondja, majd magunkra hagy. Elindulunk az ikerház másik részébe, az ebédlőhöz, mert közeledik a vacsoraidő. A konyhában egy hölgy, bikinialsóban, világoskék pólóban a vacsora előkészületeivel foglalatoskodik. A sorban kirakott tálakra kiméri a mustárt, ráteszi a krinolint, kenyeret szel, teát főz. — Én nem vagyok itt, ez csak a látszat! A barátom a nevelő, de neki most el kellett mennie zenekari próbára. Megkért, hogy segítsem ki. Szívességből jöttem, de ne írja meg, mert még a nevelő sem hozhat az intézet területére nőt. Ezalatt a fiúk elfoglalják helyüket az asztalnál, bár többüket úgy kell „elhajtani” a konyhából, mert az előkészített vacsorából csenni akarnak. Egyikük dúdolva táncol ki az ebédlőbe. Kiosztja a tányérokat. Szinte pillanatok alatt eltüntetik a vacsorát. Kisvártatva megjelenik Robi, a tacskó is. Sóvárogva körbejár, hátha leesik neki valahonnan egy falat. Ezúttal hiába vár, a fiúk éhesek. Mindig éhesek — Robi nem kap vacsorát? — Ma nem. Egy kutya tanuljon meg éhezni. Különben is, hetente egyszer koplalni kell, úgy egészséges — mondja Csikós Károly, aki már a nyolcadik zsíros kenyerét falja vacsora után. A fiúk kórusban kérik Évát, a „kisegítőt”, mosogasson el helyettük. Stölcz Norbert egyenesen utasítja a lányt. Éva eleget tesz kérésüknek, majd lezárja a konyhát. — Miért kell bezárni? — Mert különben „meg- eszika hűtőt” ... — És ha később megéheznek? — Lakjanak jól vacsoraidőben — mondja lány, majd elköszön és hazamegy. — Inkább dohányra költjük a pénzt. A fizetés hatvan százalékát takarékba kellene rakni, de mi inkább ruhát veszünk. Blényesi László megkérdezi tőlem, zavar-e a füst, s mikor mondom, hogy nem, rágyújt. Az asztalón lévő üres vázába hamuzik, majd látva megrökönyödésemet, hoz egy vízzel telt margarinosdobozt. Lányoknak tilos ! — Az a legnagyobb problémánk — mondja —, hogy nem hozhatunk fel lányokat. — Hogy éltek, milyen a napirendetek? — Ébresztő után mindenki beágyaz, rendet csinálunk a hálóban, megmosdunk, megreggelizünk és elmegyünk dolgozni. Általában fél négy, négy óra körül már mindenki otthon van. A nevelő kijelöli azt a két gyereket, aki segíteni fog a vásárlásban, és a vacsora elkészítésében. Beosztja, aznap ki mossa fel a mellékhelyiségeket. — Mit tudtok főzni? — Babgulyást, „zsíros kenyeret”, főtt kolbászt. Legtöbbször ez utóbbit esszük vacsorára. — És hét végén? — Akkor hamis krumplilevest, krumlipürét és rántott húst. — Károly, miért kerültél állami gondozásba? — Mert nagyon fiatal, 15 éves volt az anyukám, és azt mondta: lépjük a lépcsőt! Megszökött az intézetből, terhes lett. Apám is csak 16 éves volt. — És te, Norbert? — Az iskola mellé jártam, meg volt gépkocsifeltörésem is, de ezt ne tessék írni. — Meddig akarsz ebben a lakásotthonban maradni? — Még egy évig. Ha nagykorú leszek, tűzök haza a bátyámhoz Pomázra. — Nekem jó itt — mondja Korcsog István. — Engem a bátyám nagykéssel kergetett otthon ... Szabadabban élünk, mint azok az állami gondozott gyerekek, akik intézetben laknak. — Mi lesz a ma esti programotok? — Kiszökünk a szentendrei autósmozihoz, és megnézzük a Hajlakk című amerikai filmet. Hatvan forint egy jegy, de mi megspóroljuk az árát, mert felmászunk a transzformátorházra. Ha esik az eső, akkor lejövünk, mert annyi eszünk azért van ... Beszélgetésünk után végigjártam a házat. A szobában rend volt. — A mosdót ne tessék megnézni, mert régen volt kitakarítva, és nem túl gusztusos —• figyelmeztetnek jóindulatúan. Megnéztem. Elkelt volna egy alapos felmosás ... Tóth Mariann — Nem szoktatok venni magatoknak ennivalót? A házhoz kert is tartozik, ahol mindig van friss gyümölcs A községi fürdő mindennapi megszokott életét élte. A idősebbek végtelen türelemmel áztatgatták beteg végtagjaikat, míg a legfiatalabbak visszafogottan lubickoltak. Egy napon fiatalok víg csoportja érkezett. Jelenlétükkel telbolydítot- ták a nyugalmat. Fejeseket kezdtek ugrálni a partról, s más fortélyokkal fröcskölték a pihenőket. A fürdő- zők nyugalmát őrző nyugdíjas néninek igencsak megszaporodott a dolga. Sípja szinte szünet nélkül szólt. Egy idő után belefáradtak a lurkók a rendzavarásba. Egy fiatalt kivéve, aki rendületlenül folytatta a bohóckodást. Ám neki soha nem sípolt a néni. Nem is lehetett, hiszen ő a fürdő- igazgató fia volt. ★ A fürdő melletti büfében igencsak adtak a tisztaságra. Öles betűkkel hívták fel a figyelmet, hogy a műanyag poharakat a kijelölt Nyári történetek szemétkosárba dobják a használók. Nagy szükség is volt erre a felhívásra, ugyanis másnap újra eredeti csomagolásból vették elő valamennyit egy hűsítő italhoz. ★ A fiatalasszonyt megszokott udvariasságból engedték előre a húsospultnál. Volt is okuk a várakozóknak erre, hiszen egy karonülő csöppség bömbölt a fiatal anya ölében. Néhány perc múlva megkapta a kért árut, s boldog vigyorgással indult kifelé. Amikor az üzlet háta mögé ért, átadta az igazi anyának a remegő gyermeket. Újra üzletet kötöttek. Megegyeztek abban, hogy egy hét múlva újra kölcsönkapja a kis lurkót. Áldomásra boldogan indultak a közeli italmérés felé. A fiatal apa kellő felkészítéssel indította gyermekeit a strandra, ű maga beült a közeli kocsmába, s jótékony hőmérsékletű sörökkel öblögetni kezdte a torkát. Közben a kis kópék, íürödtek. Egy idő múltán azonban már megunták a szórakozást, s édességre vágytak. Miután pénzük nem volt, hát segítettek magukon. Elcsenték az őrizetlenül hagyott üdítő- és sörösüvegeket. Az ezért kapott pénzen nemcsak maguknak, hanem a jó tippet adó apukának is vehettek egy kis édességet. A két barátnő már jó ideje, heti rendszerességgel utazgatott a közeli kisvárosba. Egy-egy útjuk után új ruhákkal tértek vissza. Biztosan jó vásárt csinálhattak, mert jutott szórakozásra is. A szomszédok közül nem gyanakodott senki sem, hiszen minden titokban ment. Ám egyszer fény derült a turpisságra. A tolvajpár a lengyel piacra járt. A kárvallottak nem kiabáltak rendőrért. hiszen akkor még rosszabbul járhattak volna. ★ Az asszony legféltettebb kincse a magányát oldó ku- tyuska volt. Eljött a nyaralás ideje, hát nem volt mit tenni, vendégségbe kellett adnia az ebet. A vendéglátó gazdával gondosan megbeszélte az eb menüjét, és gyors költségvetést is készítettek. Miután minden elrendeződött, a kutya gazdája elment nyaralni. A nyaralás igen jól sikerült. Akárcsak a vendéglátó gazdának. Mert amilyen arányban fogyni kezdett a kímélő ételektől a kutvus, olyan arányban hízott a gazda. K. I. Cs.
