Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-05 / 183. szám

1989. AUGUSZTUS 5., SZOMBAT 3 Nonstop tankolás Kétfordulós pártértekezlet Egy küldött, egy platform Pórul járhat az az autós, aki az 51-es úton haladva ab­ban reménykedik, hogy vala­hol menet közben csak akad egy benzinkút. Nem akad. Am ez nem sokáig lesz így. Ugyanis Dunaharaszti és Tak­sony között korszerű, non­stop nyitva tartó töltőállomás épül. Érdekessége, hogy kivi­telezője nem az Áfor, vagy az Interag. hanem egy ma­gánvállalkozás, a Nafta Kft. (Erdősi Ágnes felvétele) Az MSZMP közelgő kong- ft resszusának előkészületei je- 2 gyében országszerte küldött- í választó gyűléseket rendeznek Z a pártszervezetek. A Budapesten eddig meg­tartott küldöttválasztó gyűlé­sek'tapasztalatai azt mutatják, hogy többségében titkosan vá­lasztották meg a küldötteket, többes jelöléssel. Megfelelő arányban kaptak mandátumot a kongresszusra a különböző platformokhoz, a reformkö­rökhöz tartozók is. Országosan hallható bírálat az időpont: a nyár. A politi­kai életben azonban most nem lehet nyári szünetet tartani. Így azonban félő, hogy sok he­lyen nem biztosítható a szük­séges létszám, a kétharmad; erre tehát mindenütt figye­lemmel kell lenni. . Pest megyében is folynak a kétfordulós megyei pártérte­kezlet előkészületei és ugyan­csak megkezdődött a kongresz- szusi küldöttek választása. A megyei pártbizottság állásfog­lalása alapján minden von­záskörzetben szabadon alakít­hatják ki az egy-egy kong­resszusi küldöttről döntő mint­egy hatszáz párttagból álló „választókerületeket”, a vá­lasztás mechanizmusát. Csupán azt az elvet kell figyelembe venni, hogy a párttagok mó­dot kapjanak a jelölésben, il­letve választásban való minél közvetlenebb részvételre, min­denki tudja, hogy őt személy szerint ki és milyen elképze­lések, platform alapján fogja képviselni a legfelsőbb párt­fórum. Tegnapi számunkban mgr hírt adtunk a dunakeszi jelö­lésekről, ma a Nagykátán és térségében folyó tevékenységet tekintjük át röviden. A vá­ros maga. taglétszáma alapján egy küldöttet választhat, de jelenleg még csak a javaslat- tételnél tartanak. A térségnek két hely jut; ezért egy északi és egy déli körzetet alakítot­tak ki, ahol a jelöltekről min­den párttag saját alapszerve­zete taggyűlésén szavazott. Programjukat is ott ismerhet­te meg, mert mind dr. Samu János, a szentmártonkátai tsz elnöke, mind Turza Béláné ál­talános iskolai igazgató végig­látogatta az összes alapszerve­zetet. A szavazatok túlnyomó többségét dr. Samu János kap­ta, bár ezzel a választás még nem zárult le teljesen, mert a tagság nem adta le szavaza­tát a határozatképességhez szükséges arányban. Ezért a szabadságon távollevőket, vok- sukat kérve, most egyenként megkeresik a szervezők. A déli körzetben még hát­rább tartanak, itt egyelőre csak a jelöltekről tudósítha­tunk. Szintén ketten vannak: Józsa László, Tápiógyörgye tanácselnöke, aktív reformko­ri résztvevő és Ménesi József, a Kohászati Gyárépítő Vállalat tápiószglei gyáregységének ve­zetője. Az MSZMP a Panorámáról Diplomáciai bonyodalom Az utóbbi napokban élénk visszhangot váltott ki a Ma­gyar Televízió Panoráma cí­mű politikai magazinműso­rának interjúja, amelyet Ro­mánia egykori uralkodójával, I. Mihállyal készítettek. Az Gödöllőiek, védjetek meg az utcai telefonokat! Rendőrkézen voltuk 1 Hatalmas közönsége volt két cigány család perpat­varának tegnap délelőtt Gödöllő központjában. A kocsi- deréknyt •gyetek visított, az asszonyok sopánkodtak, a férfiak teli torokból üvöltöttek egymással. Tettlegessé- gig nem ment a dolog, ha csak azt nem számítjuk, hogy a vita hevében újra és újra egymás vállát taszigálták. A veszekedés délelőtt fél tízkor kezdődött, amikor jó negyedóra múlva ismét arra jártam, a csoport átköltözött a bisztró sarkáról az áruház elé, ahol karéjban vagy száz bá­mészkodó figyelte az „utca­színházai”. A képzeletbeli színpad szélén három rendőr higgadtan, de bármikor be­avatkozásra készen figyelte at eseményeket. Speciális módszerrel Mindennapos jelenet szem­tanúja . voltam, tudom meg a Gödöllői Rendőrkapitányságon Csömör István őrnagytól, a bűnügyi osztály vezetőjétől. Több gyilkossági ügyben nyo­moznak, s nemigen tudnak vi­tatkozni azzal, aki állítja, hogy Gödöllőn és környékén romlott a közbiztonság. Pedig most sikerről szá­molhatott be a gödöllői rend­őrség. Szerdai számunkban megírtuk, hogy a Budapest Vidéki Postaigazgatóság ideig­lenesen kiiktatta a nemzetkö­zi távhívó rendszerből a Gö­döllőn található harmincöt nyilvános telefonállomást, mert csak így tudták meg­előzni a további rongálásokat. A húszforintosokkal működő készülékeket ugyanis egy ügyes banda speciális mód­szerrel fosztogatta. A posta illetékesei választás előtt álltak: vagy hagyják to­vábbra is a nemzetközi táv­hívást. s akkor kockáztatják, hogy az érmék után sóvárgó tettesek valamennyi nyilvános állomást megrongálnak. Vagy kiiktatják, akkor csak helyi és belföldi távhívásra lehet eze­ket használni, de legalább működnek a készülékek, mert a kettesek már nem vonzzák a fosztogatókat. — Hivatalos feljelentést jú­lius 21-én kaptunk a postá­tól, de már jóval előbb jelez­ték a telefonfosztogatást, és kérték a segítségünket — mondja a bűnügyi osztályve­zető. — Rendőreink figyelték a telefonfülkéket, és járőrözé­se során az egyik kollégánk­nak feltűnt egy gyanúsan vi­selkedő fiatalember. Személy­leírás alapján sikerült azono­sítani, hiszen más ügyben már megfordult nálunk. Végül augusztus 2-án, szerdán sike­rült elfognunk Bánhegyi La­jos 26 éves foglalkozás nélküli érdi lakost, aki alaposan gya­núsítható a telefonfosztogatá­sok elkövetésével. Bánhegyinek három-négy fiatalkorú segítője is volt, aki­ket gúnynevük alapján azono­sították, egyikét-másikát már ki is hallgatták. Azután ter­mészetesen elengedték őket. Hogy ez miért természetes? Mert a bűncselekmény súlya, az okozott anyagi kár értéke és a társadalmi veszélyesség nem akkora, hogy őrizetben lehetne" tartani a gyanúsítot­takat. Pedig Bánhegyi — aki­nek egyébként lakása sincs Gödöllőn — már Érden és a fővárosban is hasonló mód­szerrel csapolta meg a telefon- készülékeket. Lopás és rongálás vádjával kell majd a bíróság elé állnia, akárcsak társainak. De mi a biztosíték, hogy az esetek nem ismétlődnek, hogy a módszert nem adták át a lefüleltek má­soknak? Ezek a kérdések ter­mészetesen a posta illetékeseit is foglalkoztatják. Később döntenek — Köszönettel tartozunk a gödöllői rendőrségnek, hiszen példás gyorsasággal elfogták a fosztogatókat — mondja Molnár Sándor, az Észak-Pest Megyei Távbeszélő Üzem ve­zetője. — De arról ma még nem tudok nyilatkozni, hogy mikor kapcsoljuk vissza a gö­döllői fülkéket a nemzetközi távhívásba. Előbb értékelnünk kell a hétvégén a helyzetet, megvizsgálni, hogy vannak-e újabb rongálások. — Ha a kiesett bevételt, a megrongált készülékek javítá­si költségeit számítjuk, a ká­runk több százezer forint — veszi át a szót Kovács Mihály, a Gödöllői Távbeszélő Főköz­pont vezetője. — De az erköl­csi kánunk pénzben ki sem fejezhető, A rendőrségről Gödöllő Ki- rálytelepre megyünk. A ki­sebb falunyi nagyságú, város­résznek egyetlen nyilvános telefonja van, az Iskola té­ren. Kovács Mihály vaskos aktacsomót mutat, mert ő ké­szült. Az iratkötegből levelek kerülnek elő, vagy százötven aláírással és nyilvános állo­mást követelnek az Iskola tér­re. Keserűen mondja, hogy az elmúlt héten, amikor a váro­si tanács ülésén téma volt a telefonrongálás, egyetlen ki­rálytelepi tanácstag sem ajánlott segítséget a fosztoga­tók ellen, a nagy küzdelmek árán megszerzett telefonjuk védelmében. Ketten kétfelé — Nézze, nem kívánjuk, hogy kisgyermekes anyák, ag­gastyánok szánjanak szembe garázda telefonfosztogatók­kal, de segíteni, a fülkéket vé­deni másképpen is lehet — mondja Kovács Mihály, mi­közben szemügyre vesszük az Iskola téri kibelezett és ja- vitathatatlanul tönkretett pi­ros műanyag telefont. Kocsinkkal a vasút közelé­ben, az egyik fülke előtt hir­telen fékezünk. Az ok, műsze­rész dolgozik a megrongált készüléken. A gödöllői fő­üzem vezetője javasolja, hall­gassam meg a szakembert. — Vagy három hete a Stromfeld-lakótelep egyik fül­kéjénél kiszúrtam két fiatal­embert — meséli a szakem­ber. — Többször láttam sün­dörögni őket a nyilvános ál­lomások környékén. Munka után a saját kocsimmal a nyo­mukba eredtem és láttam, ahogy éppen kiürítik a ké­szüléket, Rájuk nyomtam a fülke ajtaját és kértem a já­rókelőket, hívjanak rendőrt vagy segítsenek. Fürtökben lógtak az emberek az abla­kokban, vagy száz tanúja volt a jelenetnek. Senki nem jött. A két fiú, nyilván ettől a kö­zönyösségtől is felbátorodva kinyomta az ajtót és ketten, kétfelé szaladtak. Amikor a nevét kérdem, tagadban rázza a fejét: — Nézze, én itt lakom Gö­döllőn. Ne akarjon nekem rosszat. Móza Katalin interjú sugárzását hivatalos román tiltakozás követte, s kisebbfajta diplomáciai bo­nyodalom támadt a két ország között. Az ügyben csütörtökön hivatalos nyilatkozatot tett közzé a magyar Külügyminisz­térium; péntek délután az MSZMP Központi Bizottságá­nak székházában pedig Nagy József, a KB munkatársa, a párt szóvivőjének képviseletéj ben tájékoztatott a párt veze­tésének állásfoglalásáról. Elmondta, hogy Fejti György, az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára augusz­tus 3-án fogadta Traian Popot, Románia magyarországi nagy­követet, aki a román párt­vezetés névében tiltakozott a Magyar Televízió július 31-én este sugárzott interjúja miatt, amelyet a volt román király- lyal készítettek. A román fél szóvá tette az interjú hang­nemét, s jelezte azokat a vá­laszintézkedéseket, amelyek­ről a magyar kormány mar korábban tájékoztatást kapott állami vonalon. Az MSZMP KB titkára visszautasította a román til­takozást, hangsúlyozva, hogy az eseményt nem ítélik olyan jellegűnek, amely indokolná ilyen diplomáciai lépés meg­tételét. Ugyanakkor hozzátet­te: az interjú közlését nem tartják szerencsésnek, an­nak néhány tendenciózus ré­szével az MSZMP vezetői sem értenek egyet. Különösen az­zal nem, hogy az egykori ro­mán király román nyelven a Magyar Televízióban szólt Románia lakosságához. IRÁLYOK O Fővárosunk volt a helyszíne a nemzetközi hangképzési konferenciának. O Nemzetközi fotómű­vész-alkotóházat nyitottak meg Balmazújvárosban. O Sopronban megkezdte munkáját a környezetpolitikai nyári egyetem. O Leleplezték Szegeden Bálint Sándor néprajztudós mellszobrát. O A hét híre az is, hogy nemzetközi eszemecsere zajlott le Budapesten a poli­tikai kultúra kérdéseiről. A bőség zavarával küzdünk. Annak ellenére, hogy tapaszta­latainknak a köre korántsem fogja át a lehetséges teljessé­get. A politikai kultúrát il­lusztrálandó, neveztek már bennünket — a lapot, a lap szerkesztőségében dolgpzókat — sztálinistáknak, az ellenzék­nek behódolóknak, hazudo- zóknak, véleménykisajátítók­nak ... S kazalban állnak azok a küldemények, amelyek feladói követelik, hogy azon­nal és minden változtatás nél­kül jelenjék meg szövegük, amelyben megbélyegeznek, kö­vetelnek, amelyben éppúgy minősítés az ÁVH-fiókák, mint a kapitalizmus szálláscsinálói. Folytathatjuk némileg széle­sebb körből. Példálózhatunk arról a mély politikai kultúrá­ról tanúságot tevő bravózás- ról, amellyel némely csopor­tok kísérték egy júniusi gyász­ünnepség bizonyos szónokai­nak a beszédét, de csodálkoz- hatunk-e ezen, ha e szónokok egyikéről azt olvashattuk a hírlapi beszámolóban, hogy szavait „óriási tetszésnyilvání­tással” fogadták?! Egy gyász­ünnepségen ... Hasznos, szükséges, nélkü­lözhetetlen feladatra vállalko­zott tehát az a kerekasztal, amelyet a Friedrich Ebert- alapítvány kezdeményezett, s amelyre az MSZMP KB Tár­sadalomtudományi Intézetében került sor. A kerékasztal-ta­nácskozásra tizenegy magyar- országi párt, politikai,. érdek- képviseleti szervezet, külön­böző mozgalom képviselői kap­tak meghívást. Habozás nél­kül állíthatjuk: mindan.y- nyiukra-mindannyiunkra' rá­fér a tanulás, az okulás. A to­lerancia gyakori hiánya, a másik iránti tiszteletnek a mellőzése, a csúsztatások, a könnyed kézzel szórt becsület­sértő jelzők sajnos ma nem elszórt esetei, hanem jellem­zői a politikai kultúrának. Amint az is, hogy némely szervezet, politikai tömörülés tevékenységének szinte a teljes egésze mások elítélésében me­rül ki. S ennek az elítélésnek az, irálya, azaz stílusa sokféle fura jelet mutat, a mocskoló- dástól az átkozódásig ... Meghökkentő, mert elkeserí­tő szószedetet lehetne összeál­lítani a mai irályok művelői­nek szóbeli, írásbeli megnyi­latkozásaiból! S akkor még szóba sem hoztuk a magatar­tásbeli visszásságokat, a dur­va közbekiáltások divatját, a feljelentésekkel felérő vádas­kodásokat, a kizárások-kiátko- zások módszertanát... Vala­mennyi résztvevőnek tanulsá­gokat kínáltak-kínálnak a most lezajlott, lezajló időközi választások, amiként azok a viták is, amelyeket — és amilyen stílusban — némely MSZMP-reformkör folytatott, folytat saját pártja vezetésé­vel, úgy vélve: az igazság egyetlen birtokosai csakis ők lehetnek. Már-már felüdülésnek szá­mít napjainkban az, ha vala­kiket csupán konzervatívok­nak vagy éppen reformradiká­lisoknak neveznek, s nem a „rothadás bűzét visszakívá- nóknak”, avagy „értelmiségi csőcseléknek”. S mi minden van még! „MSZMP-féle dilet­táns palotaforradalom”, „talp- nyalókból lett vitéz ellenzé­kiek”, „öregurak pártoskodá­sa”, „hazát áruló kommunis­ták”, „a hatalomért nyálcsor­gatva tülekedők” ... Oldalakon át folytathatnánk a macska­körmök közé zárt szavak so­rolását, de az eddigi citátumok is érzékeltetik: van mit eltisz­títani a sokat emlegetett de­mokrácia útjából. A mai irá­lyok legfőbb veszedelme ugyanis nem az, hogy bizonyí­tékát adják a politikai kultúra hiányának, hanem az a vesze­delem, hogy taszítanak ezek az irálypk: fi politikai közember számára tisztátalan valamivé teszik a demokráciát, mert hi­szen, ha ilyen eszközökkel szolgálják... A szavak szerint ma min­den az állampolgár érdekében történik. A szavakat azonban gyakran meg sem érti ez az állampolgár! S ha még a sza­vakat sem, akkor mi lesz a tet­tekkel?! Mire jutunk a levál­tandó „tradiconális legitimá- ciójú és nómenklatúrájú elit­nek” az emlegetésével, avagy „a nép boldog jövőjéért verő kicsi szívünk dobbanásaival”?! S még inkább, mire megyünk a gyűlöletkeltéssel, a vádasko­dásokkal, a gyalázkodásokkal? Forduljunk akkor inkább oda, ahol „a magyar tündérország” lelhető? Avagy higgyünk an­nak, hogy „nem kell félni a termékeny felfordulástól”? Termékeny?! Reméljük. De hol van még az aratás ideje ?I Mészáros Ottó Szedd magad! Aligha hihető, hogy mmga szedi a kajszit a képen látható hölgy, s nem kísérte ei valaki a barack­erdőbe: olyan kedvezményes árúak a Szedd magad!- akciók, hogy hétvégente egész seregek lepik el a megye gyümölcsöseit. Pomázon, a dolinái gyümölcsösben például tizennégy forintért vihető a kajszi kilója, de a dobogókői út mel­letti kiskovácsi gyümölcsösben már csak tizenkét forint, a cefrénekvaló pedig mindkét helyről hatforintos áron szedhető. »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom