Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-31 / 205. szám
4 1989. AUGUSZTUS 31., CSÜTÖRTÖK Tanul a tanár; de lesz niég oroszóra A bérharcot tovább folytatják ■ Heti filmtegyzetb Gyilkos optika Egy kocka a Gyilkos optika című tűmből Mozgalmas lesz az idei tanévkezdés, hiszen sok kérdés foglalkoztatja a pedagógusokat. Egyik az orosz nyelv oktatása, vagy helyette más nyelv bevezetése, s a tanárok egzisztenciális gondjainak megoldása. Feltehető, hogy mivel már nem kötelező, az orosz helyett legtöbben az angolt, vagy a németet választják. E téren nagy nyomás nehezedik a tantestületekre — mondják a megyei tanács szakvezetői. Csakhogy úgy nem érdemes bármely idegen nyelv oktatását is bevezetni, ha az óraadó legfeljebb egy-két leckével tart előbb a tanulásban, mint a hallgatói. Hiányzó feltételek Oberczán József, a megyei tanács művelődési és sport osztályának helyettes vezetője megérti az igényeket. Bár úgy véli: a jövő útja a szomszédos országokkal való őszinte barátság és együttműködés. Ezért nagy szükség lesz a román, a szláv nyelvek értőire is. Érdekességként említi, hogy a realitásokat felismerő, a kelet-nyugati kapcsolatok fejlődésében érdekelt nyugati országokban épp most kezdik tanítani az orosz nyelvet, ami iránt sok helyen mutatkoznak komoly igények. A legtöbb általános iskolában csak annyi lesz az idei változás, hogy a negyedik osztályban már nem kezdik el a gyerekek orosz tanítását, de a felső tagozatosok folytatják tanulmányaikat. Ennek az az egyszerű oka, hogy nincs elég német, angol, s más nyelvek oktatására felkészült pedagógus. Valamivel jobb a helyzet a középiskolákban, de ott is inkább a szaktanárhiány a jellemző. A döntés után tehát első lépés a feltételek megteremtése, a jelenlegi orosz szakos tanárok átképzése. Közülük feltehető, hogy nem mindenki vállalkozik erre. Leginkább az egyszakosok jöhetnek számításba. Az összesen 6-700 órás tanfolyam elvégzői új nyelvtanári diplomát kapnak. A tanfolyam kiadásai nem őket terhelik. A költségek 65 százalékát a kormány fizeti egy meghatározott alapból. A különbözetet a helyi tanácsok költségvetéséből fedezik. Szeptember végén, október elején, a tanárok alapos tájékoztatása után megkezdődnek a tanfolyamok. Ezekkel kapcsolatban Soly- mosi Sándor, a Pedagógus Szakszervezet megyei titkári tanácsának vezetője úgy véli: — jó lenne, ha ezeket a körzetközpontokba kihelyezve bonyolítanák le, hogy az emberek ne kényszerüljenek fárasztó és időrabló utazásokra. Számításba véve azt, hogy az egyetemeken idén nem emelték a nyelvtanár hallgatók létszámát, hogy az átképzés időbe telik, a megyei szakvezetők szerint csak 1994-re várható iskoláinkban kiegyensúlyozott színvonalú nyelvoktatás. — Ezek szerint nem volt alapos a változás előkészítése? Válaszul a szakszervezeti vezető fogalmazza meg azt, amivel Obreczán József és Lovász Márta csoportvezető sem vitatkozik: — Egyike ez is az olyan állami intézkedéseknek, melyeknek nem volt meg a feltételük. Egyelőre tárgyalnak Október elsején már a megemelt fizetést borítékolják az iskolákban. Persze, csak 16,3 százalékkal többet, mint eddig. Ez is kínos, mert a tavaly óta nyilvánosság előtt folyó tárgyalásokon negyven százalék ment át a köztudatba. Erre sokan már fel is kiáltottak: Hát, mit akarnak ezek? Mit is? Igaz, hogy ezen a pályán különféle pótlékokat fizetnek, ám azokat túlórákért, többletmunkáért, vagy többlet tudásért. A napi rendes oktató munkáért járó havi fizetések átlaga viszont 1988. decemberében 7 ezer 565 forint volt. Ez a szám, még akkor sem lenne magas, ha 1 ezer 100 forintot hozzá írnánk. Eny- nyivel több a fővárosban alkalmazott kollégák átlaga, noha a mieink munkája sem kevesebb az övékénél, s nem is értéktelenebbA Pedagógusok Szakszervezete augusztus 21-én kelt, a tagsághoz és a tisztségviselőkhöz írt levele szerint elnökségük határozottan kijelenti, hogy a béremelés mértékével elégedetlen. A bérharcot egyelőre tárgyalások útján folytatják. A jelenlegi intézkedésekkel csak akkor értenek egyet, ha január 1-jétől a kormány az évi bérfejlesztés mértékében kompenzálja az idén keletkezett hátrányukat. Aláírásokat várnak azt bizonyítandó, hogy ezt az álláspontjukat a tagság helyesli. Kilátásba helyezik, hogy tárgyalásuk sikertelensége esetén követelésüket nyomatékosabban is alátámasztják. Elosztási alapelvek A szakszervezet szerint a jelenlegi intézkedés arra való, hogy az anyagi ágak bérszínvonalától való elmaradást csökkentse. A meglévő pénzt úgy kell elosztani, hogy az emelés nettó értéke ne legyen kevesebb 500 forintnál. Az irányelvek ajánlják, hogy részesítsék béremelésben a tartósan távol levőket, akik a gyes, a gyed, vagy a katonai szolgálatuk miatt nem lehetnek pillanatnyilag aktívak. Az intézmények vezetői megkapták a kereteket. Soly- mosi Sándor szerint a szak- szervezet képviselőivel nem lehet elmulasztani az egyeztetést egyetlen munkahelyen sem. Arról szólva, hogy helyenként bizonyos összegeket visszatartottak, megjegyzi: az lenne a jó, ha most inkább azt néznék a vezetők, hol lehet minél többet hozzátenni ehhez a pénzhez, s nem tartaléIsmét megkezdődik egy tanév, új elsősökkel és a szokásos gondokkal: nem minden tankönyv kerül időben a diákokhoz. Pontosítsunk; még az alapvető, tehát az általános iskolásoknak szükséges kiadványok közül is egyik-másik — az első osztályosok rajztanítását szolgáló képes könyve, a hetedikesek földrajz- és a nyolcadikosok történelemkönyve — csak szeptember közepére várható. Szóval, vannak gondok idén is, annak ellenére, hogy 32 millió tankönyv készül másfél millió hazai diák számára. Sok ez vagy kevés? Szakemberek vitatják, de hasonló kérdés, mint például az, hogy mi volt előbb: a tyúk, avagy a tojás? Kétségtelen viszont, hogy semmiféle más vizuális élmény vagy gyakorlati tapasztalat nem pótolhatja és nem helyettesítheti ezt a már a késő ókor. ban is nélkülözhetetlennek minősített taneszközt. Érdekes kiadvány — színes illusztrációkkal — Mészáros István műve: A tankönyvkiadás története Magyarországon. Megtudhatjuk belőle egyebek között: lassan ezer esztendeje lesz annak, hogy lejegyezték az első erre vonatkozó hazai adatot. A XI. század elején, nem sokkal István király megkoronázása után, a pécsi püspök latin .nyelvtan- könyvet kért iskolája számára frankföldi püspöktársától. S a példány rendben meg is érkezett Magyarországra. A középkori előállítás és terjesztés egyébként roppant egyszerű módon történt; a dikőin!. Beszél arról a nézet- különbségről is, amely a megyei tanács és a szakszervezet között alakult ki egy ponton. A testület az ágazati bértartalékból kétszáz forint pótlékot adott a pályán nyolc évnél többet még el nem töltött fiatal kollégáknak. Ezer forinttal kapnak többet a nemzetiségi nyelvoktatók, hatszázzal a szaktanácsadók. Az érdekvédelem oldaláról nézve erre most nem lett volna mód, s ez meg is osztja a kollektívákat. Feszültségforrás máris a 15-20 éve oktatók között, akik joggal kérdezik: miért maradnak ki mindenből? A jövőbeli stratégia a tartalékok közös elosztása legyen hangoztatják a szakszervezetek. Hiszen már az is épp elég dilemmát okozott, hogy az agglomerációs övezetben dolgozóknak több pénzt kellett volna osztani. Ám a tanácsiakkal együtt úgy látták, erre sincs most lehetőség. ák leírta magának az egyes tananyagrészleteket a tanár által rendelkezésére bocsátott mintapéldány alapján, (Reméljük, hogy erre a módszerre azért a késői utódok már nem kényszerülnek.) Gutenberg kultúrát forradalmasító találmánya, a könyvnyomtatás, a 15. század közepétől kezdte éreztetni hatását az iskolákban is. Az első, ma is ismert ábécéskönyv címfelirata pontosan jelzi, hogy 1553-ban nyomtatták Kolozsváron, minden bizonnyal Heltai Gáspár nyomdájában. A címe egy kicsit bizony hoszA leghosszabb életű hazai tankönyv volt a Hármas kis tükör Nyugdíjba megy a fürdőmester Utoljára fúj a sípjába A kisportolt ember láttán az ember fel sem tételezi, hogy Józsa István fürdőmester, a gyömrői strand életének mindig ugrásra kész őre búcsúzni készül. Van, amiről sugárzó arccal beszél, máskor lehajtja a fejét, csak a két kezét nézi. Pista bácsi imádja a gyerekeket. Ezért készített oly sok télen át jégpályát nekik, ezért büszke azokra, akik a keze alatt tanultak meg úszni, értek el a sportban jó eredményeket. Szívesen gondol azokra a csemetékre is, akik önként vettek részt a strand rendben tartásában, és persze azokra is, akiket sikerült kimentenie a vízből. — Sajnos sok szülőt, hozzátartozót láttam összeroppanni, amikor a kis holttestet kitettük a partra — mondja ma is könnybe lábadó szemmel. — Miért hagyja abba? — Mert fáradt vagyok, és most a fürdőmesterség már nem idős embernek való. Az egészségem sem a legjobb azóta, hogy azt az öngyilkosjelöltet kihúztam a mély vízből. Ez a mentés kis híján az életembe került. Megfáztam a vízben, tüdő- és mellhártyagyulla- dást kaptam. — Utódja van már? — Járt itt két fiatalember, de ők párosán sem hajlandók ekkora vízfelületre vigyázni. Főleg ennyiért nem .. • O. E. szadalmas: „A keresztyéni tudományoknak fundamentuma, rövid és hosszan való kérdésekbe befoglaltatott a magyar (írás) olvasásának módjával egyetemben. A gyermekecskék- nek és az egyéb együgyű ke- resztyényeknek épülésére.” Tankönyvslágernek nevezi Mészáros István Losontzi István nagykőrösi iskolarektor 1773-ban napvilágot látottHár- mas kis tükör című, bibliai történeteket, valamint hazai földrajzot és történelmet tartalmazó művét, melyet még a 19. század közepén is több kiadásban megjelentettek. Bár sikerülne napjainkban is ilyen hosszú életű slágerkönyvet adni a diákok kezébe... 1881. július 1-jén kiadott utasításában a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter a készülő tankönyvekről így rendelkezett: „Azokról odaérkezésük napjától számítandó, legfeljebb három hónap alatt a bírálatot, illetőleg véleményes jelentést hozzám fölterjesszék. Ha a bírálati munka megtorlódnék, a T. Tanács feladata erről nekem jelentést tenni.” Szóval a késés már akkor sem volt éppen ismeretlen fogalom e téren. Mészáros István műve, a tankönyv hazai kiadásának tíz évszázados története nemcsak a hazai iskolaügy múltját világítja meg sajátos tükrözésben, hanem a magyar művelődéstörténet egy-egy állomását is bemutatja. Hosszú volt az út a Szent István-kori egyetlen frankföldi tankönyvtől az idén megjelenő 32 millió példányig. G. J. Semmi kétség: korunk egyik legelszaporodottabb filmhőse az újságíró vagy a riporter, esetleg az újságíró-riporter- tévés. Alig akad valamirevaló bűnügyi vagy kalandfilm az újabb termésből, amelyben ne találkoznánk vele. Hol csak egyszerűen mindentudó és mindenlátó, hol meg egyenesen zseniális, aki ha nem volna, tán még a tyúk sem tojna. Olykor dörzsölt és vagány fiatalembernek álcázza magát, olykor feltűnően csinos fiatal nőnek. Olykor lefekszik a szereplők többségével (ha fiú, a leányokkal, ha lány, a fiúkkal), mert esetleg csak így juthat a nagy sztori birtokába, olykor nem fekszik le, mert ez a nemes önmegtartóztatás mutatkozik gyümölcsözőbbnek az ügy szempontjából. Olykor kapcsolatba kerül különböző magas szervekkel és főnökökkel. A CIA és az FBI különösen kedvelt előtte, de beéri arab vagy délamerikai országok titkosügynökeivel is. Olykor megvesztegetik, olykor ő veszteget meg másokat. Olykor megölik, olykor ő öl meg másokat. De így vagy úgy,, ő mozgatja az eseményeket, és nélküle megállna a cselekmény, megállna az ész. Néha meg is áll. Mint a most bemutatásra kerülő film esetében is. Richard Brooks filmje, a Gyilkos optika, a változatosság kedvéért ugyanis egy olyan újságírót — pontosabban: tévés sztárriportert — választ főhőséül, aki szerencsés kereszteződése egy közepes képességű 007-es ügynöknek és egy playboyba oltott Interpol-smasszernak. Az a Patrick Hale (így hívják szuperhősünket), akit, hogy a fenti meghatározás kétségkívül találó legyen, maga Sean Connery játszik, egyszerűen fenomenális. Haveri viszonyban van dúsgazdag és enyhén hatalmi paranoiás arab sivatagi királyokkal. Puszipajtása az épp kormányzó amerikai elnöknek, de az ellenzék jelöltjének is. A tenyeréből eszik a CIA és az FBI, illetve néha ő eszik azok tenyeréből. Nincs olyan zűrzavar, puccs, forradalom vagy álforradalom, ahol ő már a kitörés előtt ott ne lenne kamerájával (mert hát talán mondani sem A Gyilkos optikában egyetlen fintor volt az egész szu- perriporterkedéssel szemben: Sean Connery az ejtőernyős ugrás előtt egy lezser mozdulattal lekapta a fejéről az úgynevezett pepit, azaz a kopaszság elleplezésére szolgáló póthaj-betétet, és ott állt előttünk Gorbacsov-fazonú frizurában. Ezzel szemben a Kemény fickók című amerikai film (újabban a legtöbb moziújdonság nálunk is éppúgy amerikai, mint szerte a világon; lehet, hogy ez az Európához való felzárkózás jegyében van így, sőt ez már maga a felzárkózás?), szóval ez a film nem titkolja, majdnem a legelső kockájától kezdve, hogy iróniával kezeli a témát, azaz két kiöregedett szuperbankrabló kalandos történetét. A két öreg nehézfiú vagy kell, úgy riporterkedik, hogy gyakran a kamerát is maga kezeli, ilyen all round fiú, hát mit szólnak?). Becserkészi a hírhedt és természetesen szintén paranoiás, rettegett arab terrorista főnököt, aki vele — és csak vele — szóba áll, nyilatkozik, elfecsegi a terveit, oda bele sztárunk kamerájába. Sztárunk ezenkívül ott van az elnöki közvetlen stáb minden fontos döntésénél. Rábízzák kényes ügyek megoldását (beleértve a paranoiás sivatagi király hidegre tételét). Vele nyomoztatnak bőröndökben elférő atombombák után. A szeme (kamerája) láttára nyírják ki nem is tudom már pontosan, kik, és kinek vagy kiknek az érdekében, a nagymenő nemzetközi fegyverkereskedőt, aki ezeket a hőpalack méretű atombom- bácskákat szállította a sivatagi királynak. És ki lenne ott az őrült terrorista főnök elleni katonai akció kezdetekor, ejtőernyővel ugorva az anti- terrorista amerikai egységek tábornok-főnökének társaságába, mint ő maga, Patrick Hale, a szuperriporter, korunk hőse. Néztem ezt a terjedelmes, két óra időtartamú filmet, és lassan a hatalmába kerített valami furcsa, de leküzdhetetlen szakmai irigység. Mi több, csöndben gyűlölni kezdtem ezt a szupersztárt. Mi mást is tehettem volna, én, csóringer magyar kolléga, akinek már az is élmény, ha Nyíregyházára utazhat gyorsvonat 2. osztályon, és meghatódik, ha kifizetik a napidíját. És az meg már a non plus ultra a számára, ha besündöröghet valamely testvérvárosi küldöttségbe, és elutazhat abba a testvéri országba, ahonnan még nem tiltották ki a magyar újságírókat. Aztán leküzdöttem az irigységemet meg a gyűlöletemet, és dölyfösen sajnálni kezdtem ezt a Patrick Halét. Mit vág úgy föl? Olyan felszereléssel, olyan haverokkal, olyan korlátlan hitelt biztosító bankkártyával, olyan technikai háttérrel könnyű szuperked- ni. Jöjjön ide, és próbálja meg mindezt itt! Akkor majd kiderül, ki a legény a nyíregyházi gyorson! harminc évvel a történet kezdete előtt kirabolt egy postavonatot. Leülték a három évtizedet, és most szabadulnak, ők, a valahai nagymenők. Csakhogy ma már a kutya sem tudja, kik voltak ők. De mi az. hogy voltak? Most is azok. És ezt be kell bizonyítani. A film ennek a faramuci bizonyítási eljárásnak a kalandjait meséli, sztorizza el. Nem véletlenül használtam ezt az igét. Valóban sztorik sorát látjuk, melyekben a két öreg vagány vért izzadva bizonygatja, hogy ők még azok, akik voltak. Hogy a film kedvesen mulatságos és nagyon szórakoztató, az pedig annak köszönhető, hogy a két öreg vagányt Burt Lancaster és Kirk Douglas játssza, aranyos humorral és nem kevés öniróniával. Takács István Kovács T. István A fahalálról Állok az erkélyen s nézem, mint gyilkol az ember lassan, komótosan egy harminc év körüli diófát. Útban van az az árva, hát el kell pusztítani, megkínozni, ágait egyenként lemarni, letépni. Gyenge egy ilyen faóriáshoz az ember, mintha gyufaszállal akarnák tovahajtani a sziklát. Segítségül hív azért egy acélmonstrumot, egy markológépet, egy vasfogú Gélemet, szolgalelkűt. A dübörgő fogazat előbb a fa oldalágait rántja magához s nyúzza a földre — hullanak alá a levélkönnyek. Sorban tépődnek ízületükből a fának kezei, karjai, mígnem ott marad az egyszál törzs, a bárdolt végtagú. A vasfogú óriás nem kegyelmez: marcangolja az ezer sebtől fénylő fatörzset s gyökerestől kitépi azt. Ember irányítja a szörnyeteget, egy másik kétlábú, szelíden nézi a köznapi tragédiát, színpadi ábra. Holnap már újmódi palota alapját fektetik a fagyilkolás helyére a Hild-érmes Szentendre eme részén. És nagyapa lesz a fagyilkoló, mire újólag árnyékot vet e sivár területre harminc év múlva a leölt fa földben felejtett termése. Besze Imre Sláger is lehetne A tankönyvkiadás története Kemény fickók
