Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-31 / 205. szám

2 1989. AUGUSZTUS 31., CSÜTÖRTÖK Michel Aun tábornok kerékasztal-tárgyalásokat javasol Felújultak a harcok Libanonban Hatórás tűzpárbajt vívtak szerdán hajnalban Bejrútban a szíriai csapatok és Michel Aun keresztény erői. Egy em­ber meghalt, 19 megsebesült. A bejrúti keresztény rádió szerint a sebesültek közt van két francia állampolgár is. A szíriai tüzérség a libano­ni fővárostól északra, a ke­resztény csapatok által ellen­őrzött 45 kilométeres partsza­kaszt lőtte, miután kedden egy szíriai őrhajó lángba borított egy, a keresztény hadseregnek üzemanyag-utánpótlást szállí­tó tartályhajót. Szerdán folytatta bejrúti tárgyalásait Francois Scheer, a francia külügyminisztérium főtitkára, aki előzőleg Da- maszkuszban Háfez Asszad szíriai államfővel folytatott megbeszéléseket a libanoni helyzetről. Scheer reggel a ke­resztény városrészben másfél órás megbeszélést tartott Naszrallah Szfeir pátriárká­val, a maronita keresztény közösség vallási vezetőjével. A francia diplomata ezután a zöld vonalat átlépve, Nyugat- Bejrútban Mohamed Mehdi Samszeddinnel, a libanoni síi­ták vallási vezetőjével talál­kozott. Negyvenöt perces meg­beszélésük közben öt nehéz­tüzérségi lövedék robbant a síita vallási vezető rezidenciá­Tovább küzdeni az emberi jogokért George Bush felhívása A jövőbeli „egységes és sza­bad Európa” képét körvona­lazta George Bush amerikai el­nök abban a proklamációban, amelyet a második világhábo­rú kirobbanásának ötvenedik évfordulója alkalmából tettek közzé szerdán a Fehér Házban. Az elnök visszautalt idén nyáron tett magyarországi és lengyelországi útjára, s megál­lapította: e két országban, va­lamint magában a Szovjetunió­ban is pozitív változások men­nek végbe. Mint mondta, egyelőre nem teljesültek min­den tekintetben azok a célqk, amelyekért Amerika harcolt a világháborúban. Washington azokkal tart, akik tovább küzdenek az em­beri jogok szavatolásáért, a népképviselet alapján megvá­lasztott kormányzatért — állt az amerikai elnök nyilatkoza­tában. ja közelében, de személyi sé­rülés nem történt. A libanoni válság ügyében közvetítő francia diplomata Nyugat-Bejrútban szunnita és drúz vezetőkkel is találkozik. Michel Aun tábornok, a ke resztény erők vezetője a vál­ság megoldása érdekében ke­rékasztal-tárgyalásokat java sóit a konfliktusban érdekelt összes fél részvételével. Az Al Rai című jordániai napi lapnak nyilatkozva Aun ugyanakkor megerősítette: kész a végsőkig, azaz a szíriai csapatok távozásáig kitartani. Valid Dzsumblatt, a libanoni Haladó Szocialista Párt veze­tője a La Croix című francia katolikus napilapnak nyilat kozva ugyanakkor annak a véleményének adott hangot: a rendezés feltétele Aun tábor­nok keresztény erőinek távo­zása Bejrútból. Hozzátette, hogy távoznia kell a térségben állomásozó francia flottának is, s egyúttal óvott a francia intervenció veszélyétől. Több arab ország fővárosában tárgyalt Jasszer Arafat A közel-keleti rendezésről Jasszer Arafat, a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet vezetője folytatja a közel-ke­leti rendezés lehetőségeit vizs­SZOVJET ÜZENET A szovjet parlament szerdán segítséget kért az iráni és pa­kisztáni törvényhozástól az Af­ganisztánban eltűnt s minded­dig ismeretlen helyen tartózko­dó több mint 300 szovjet kato­na felkutatásához és kiszaba­dításához. Az iráni és pakisztáni parla­mentnek küldött üzenet hang­súlyozza, hogy a szovjet kor­mány — nemzetközi szerveze­tek, így az ENSZ segítségét is igénybe véve — mindent meg­tett annak érdekében, hogy az afganisztáni kormányellenes erők fogságába esett szovjet katonákat felkutassa és szaba­don bocsátásukat kieszközölje, ám ennek ellenére 300 katona sorsa továbbra is ismeretlen. A szovjet parlament szerint az iráni és pakisztáni közreműkö­dés a katonák felkutatásában és kiszabadításában jótékonyan befolyásolná a Szovjetunió kapcsolatait a szóban forgó or­szágokkal. gáló tárgyalássorozatát: kedd este' Bagdadban Gennagyij Taraszov szovjet külügymi­niszter-helyettessel, Sevard- nadze külügyminiszter szemé­lyes megbízottjával ült tár­gyalóasztalhoz, szerdán pedig Kairóba érkezett, ahol Muba rak egyiptomi elnökkel, folyta­tott eszmecserét. A kedd esti találkozón a szovjet diplomata a libanoni válság megoldásával kapcso latos szovjet elképzelésekről tájékoztatta a palesztin veze­tőt. A Mubarakkal folytatan dó megbeszélések napirendjén ugyancsak a palesztin problé­ma és a libanoni válság sze­repel, ezenkívül közös arab álláspontot próbálnak kidol­gozni az el nem kötelezettek államfőinek küszöbönálló ér tekezletére. Arafat egyébként az elmúlt napokban több arab ország fővárosát kereste fel, így Bag dadon kívül Ammanban, Szanaában, Ádenben és Rijád- ban járt. Prága Jakes— Vorotnyikov találkozó Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára szerdán fogadta a Prágában tartózkodó Vitalij Vorotnyikovot, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagját, az Orosz Föderáció Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnö­két A baráti légkörben lezaj­lott megbeszélésen áttekintet­ték a két ország közötti együttműködés számos kérdé­sét, A japán kormányfő Washingtonban Japán új miniszterelnöke Kaifu Tosiki szerdán este az Egyesült Államokba utazott. Első hivatalos útján a tervek szerint pénteken fogadja George Bush, az Egyesült Ál lamok elnöke, akivel a kétol­dalú kapcsolatok legégetőbb kérdéséről, a biztonsági szer­ződésen alapuló katonai együttműködésről és a két or­szág között dúló kereskedelmi háború felszámolásának lehe­tőségéről tárgyal majd. MEGHÍVÁSA FÖLDI PARADICSOMBA Nem jelentéktelenebb helyre, mint egyenesen a „földi pa­radicsomba” hívott meg „minden testvért és barátot” a Líbiai Arab Szocialista Népi Nagy Dzsamahirija. Ez az egyik ku­vaiti lap első oldalán olvasható nagyalakú hirdetés formájá­ban, s abból az alkalomból jelent meg, hogy pénteken, szep­tember 1-jén ünnepük a líbiai forradalom huszadik évforduló­ját. Ennek örömére a Kadhafi ezredes vezette észak-afrikai államban nagyszabású rendezvények lesznek. Látogassa meg a szeretet, a bőség, a fejlődés és a szabad­ság országát — üzeni a líbiai vezetés, és felszólítja a külföldie­ket: miután megszemlélték a líbiai vívmányokat, „álljanak e zöld országban zajló folyamatok mellé”. Kadhafiék újsághir­detése szerint Líbiában az egyének minden joga teljes mér­tékben biztosított. Megfigyelők a szokatlan sajtóreklámot an­nak tulajdonítiák, hogy a líbiai vezetés el kívánja oszlatni az ország nemzetközi elszigeteltségére vonatkozó, sok helyütt ter­jesztett híreket. Kiil«ölcli esem#irty&k egy mmdafbait i' íáv ifi A népszerű párizsi napilap, a Le Figaro szerdai tudósításá. ban a magyarországi politikai változásokat elemezte. A Koszovóban szerdán ismét sztrájkba léptek a Trepcsa kombi nát Sztari Trg-i cink- és ólom-bányájának dolgozói, mert ed­dig még júliusi fizetésüket sem kapták meg. A Szomáliában bevezetik a többpártrendszert és 1990 végén parlamenti vá­lasztásokat tartanak — jelentette be az ország kormánya. A A visszaélések visszaszorítása érdekében különleges panasziro dákat állítanak fel Pekingben, ezekben bármelyik kínai állam­polgár bejelentéssel élhet, ha szabálytalanságot tapasztal az ál­lami alkalmazottak tevékenységében. A A Nobel-díj bizottság jelezte: az idei Nobel-békedíj várományosai között szerepel Mi hail Gorbacsov és Ronald Reagan. A Moszkvában a Vörös tér közelében megnyílt az első szovjet játékkaszinó, a Savoy Szál­lodában — jelezte a Moszkovszkije Novosztyi. A A Szolidari tás mindent elkövet annak érdekében, hogy kivegye a lengyel rádió és televízió irányítását a LEMP kezéből, máris saját re­gionális rádióstúdiót és adótornyot kíván üzembe helyezni a varsói vajdaságban. Hírmagyarázatunk Kiét a patthelyzetből AFGANISZTÁN újra az ér­deklődés homlokterébe ke­rült. Nem a hadszíntéren tör­tént valamilyen fordulat, sem valamiféle új diplomáciai áttörés keltette fel a nemzet­közi sajtó kommentátorainak megnövekedett figyelmét. A városok sikertelen ostromai, a meg-megújuló rakétatámadá­sok a polgárháború immár szokványos hírei közé tartoz­nak. De éppen ez a katonai patthelyzet az, ami most szen­zációt keltett. Amikor hat hó­nappal ezelőtt az utolsó szov­jet katona is elhagyta Afga­nisztán területét, úgyszólván minden nyugati hírmagyarázó egyetértett' abban, hogy a ka­buli kormány napjai meg van­nak számlálva, s 30-60 napra becsülték azt az időt, amíg a mudzsahidek, azaz a kormány- ellenes fegyveresek bevonul­nak az afgán fővárosba. Fél év is eltelt azóta, s nagyon jellemző a Reuter angql hír- ügynökség minap adott jel­lemzése „Sem a szovjet tá­mogatást élvező kabuli kor­mány, sem pedig a Nyugat ál­tal támogatott lázadók nem reménykedhetnek abban, hogy megnyerik a tíz éve tartó há­borút. Bár az elhúzódó patt­helyzet inkább a kormány­erőknek kedvez.” Nyugati . katonai szakértők a mudzsahidek táborában két súlyos problémát jeleznek. Egyrészt a lázadók képtelenek változtatni a gerillahadviselés rajtaütésszerű módszerein. Holott — mint megjegyzik — a nagyobb városok elfoglalá­sához úgynevezett hagyomá­nyos hadviselési módszerekre lenne szükség. Másrészt a kor­mányellenes erőket mindjob­ban megosztják saját ellenté­teik, amelyek nemegyszer egy­más közötti fegyveres leszá­molásokba torkollnak. Közis- ; mert, hogy eddig elsősorban ’ azért folyt a rivalizálás a te- heráni és pesavari székhelyű ellenzéki szövetségek között, hogy az Irán-barát, vagy Pa­kisztánhoz kapcsolódó mud- zsahid vezéreké legyen-e a nagyobb vezető szerep abban a kormányzatban, amely majd a kabuli rendszer megdöntése után, hatalomra kerül az af­gán fővárosban. Most viszont fegyveres összecsapások rob­bantak ki a fundamentalista Hezb-i-1 sziámi és a liberáli­sabb Dzsamiat-lrlsziámi elne­vezésű csoportok között, ame­lyek mindegyike pakisztáni székhelyű és egyaránt élvezi az Egyesült Államok támoga­tását. A KÖLCSÖNÖS VÁDAS­KODÁSOK nyomán nem lehet megállapítani, hogy mi is tör­tént. A fundamentalisták kezdték állítólag a véres le­számolást, amikor megölték liberálisabb vetélytársaik 30 vezetőjét. Erre azok válasz­ként 200, a Dzsamiat-i-Iszla- mihoz tartozó fegyverest mé­szároltak le. A történtek nyo­mán szakadás történt abban a mudzsahid kormányban is, amelyet egyelőre, mivel egyet­len afgán városban sem tudott székhelyre találni, ■ még Isz­lámábád és Washington sem ismert el. A mudzsahidek táborában támadt zavart mutatja, hogy a fegyveres ellenzék kisebb csoportjainak vezetői, a kabu­li kormányzat elleni harc he­lyett, üzleti tevékenységbe kezdtek, s jó pénzért hiány­cikkeket szállítanak a kor­mányerőknek. Mintegy negy­venezer mudzsahid formálisan is letette a fegyvert és csatla­kozott a nemzeti megbékélés­nek a kabuli kormányzat által meghirdetett politikájához. A fegyveres ellenzék minden visszatartó próbálkozása elle­nére, eddig már mintegy két­százezer menekült tért vissza Pakisztánból, s támogatja Ka­bul megbékélési politikáját. ÉPPEN A BÉKÉS LAKOS­SÁG további vérveszteségei­nek megakadályozására a ka­buli kormányerők nem hasz­nálják ki katonailag a maguk javára a mudzsahidek sorai­ban támadt véres torzsalko­dást, s nem indítanak offen- zívát Igaz, ezzel hozzájárul­nak a patthelyzet tartósításá­hoz. Sőt Nadzsibullah elnök most féléves fegyvernyugvást javasolt, s indítványozta, hogy kezdődjenek tárgyalások egy új, széles alapokon nyugvó nemzeti tanács keretében. Ka­bul egyébként nemrég azt is felvetette, hogy tartsanak Af­ganisztán jövőjéről új béke- konferenciát, amelyen India, Kína, Irán, Pakisztán, az Egyesült Államok és a Szov­jetunió képviselői is résztven- nének. A kabuli kormány kö­zölte, hogy elfogadna országa számára egy olyan rendezést, amely Afganisztánt semleges, el nem kötelezett és fegyver­mentes területté változtatná. Valóban ez kiút lehetne a jelenlegi patthelyzetből, csak éppen a mudzsahid vezetők még csak tárgyalni sem akar­nak róla. ök továbbra is csak a katonai megoldások útját kí­vánják követni. Belgrádban hamarosan összeül az el nem kötelezett államok értekezlete, s ott az afganisztáni helyzet napirendre kerül. E tekinté­lyes testületnek nyilván lesz majd saját tervezete a bér­rendezésre, s ezt a minden­áron tovább harcolni kívánó mudzsahid vezéreknek sem lesz könnyű egyszerűen „lesö- pörniök az asztalról” ... Árkus István Elevenen elégtek a Trabantban Dobáson nyolc halálos áldozat Dabas körzetében tizenkét nap alatt — augusztus 9. és 21. között — nyolc halálos ál­dozata volt a közlekedési bal­eseteknek. Szülők vesztették el még fel sem cseperedett gyermeküket, árvák és özve­gyek gyászolják hozzátartozó­jukat. S a halálos áldozatok mellett súlyosan sérült túl­élők is voltak a ronccsá lett gépkocsikban, olyanok, akik talán egész életükben viselik a jóvátehetetlen esemény kö­vetkezményeit. Háború volt ez békében. Az elégett vagy ösz- szetört gépkocsik vezetői, uta­sai turistaútra indultak, vagy onnan érkeztek, hazafelé igye­keztek otthonukba. Ilyen kö­rülmények között, teljesen vá­ratlanul érte őket a tragédia. SZEMBEN A FORGALOMMAL Ulicska Antal hadnagy, a Dabasi Rendőrkapitányság közlekedési alosztályvezetője, a sokat látott és megélt bal­eseti helyszínelő nem tud in­dulatok nélkül beszélni az eseményekről. Sajnálja az ál­dozatokat, akik között szemé­lyes ismerőst is felfedezett. Amikor a tragikus balesetek közös eredőjéről kérdezem, elmondja, hogy mindegyik más útszakaszon, más körül­mények között történt. Ami mégis közös, bennük, a? . .aj emberi felelőtlenség, a sza-, bályok megszegése. , Á Augusztus 11 -éri -éjszaka dé-i rült csöndes idő volt, és szá­raz felületen haladtak az 50-es úton a gépkocsik. Szabad ki­látást akadályozó tárgy nem volt azon az útszakaszon, ahol Dóri Mihály negyvenhét esz­tendős építésvezető balra kis- ívben kanyarodva egy teher­gépkocsival, hirtelen szembe­került a forgalommal. Frontá­lisan ütközött egy Trabanttal, amely pillanatok alatt lángok­ban állt. A Trabant vezetője és három utasa, köztük egy ti­zennégy éves gyerek, eleve­nen elégett. A rendőrségi jegy­zőkönyv adatai szerint Dóri Mihály — a vérében 2,47-2,84 ezrelék alkoholt találtak — súlyosan ittast állapotban volt. Könnyű sérüléssel megúszta a balesetet, amely után azt val­lotta, hogy nem érzi bűnösnek magát. Néhány hét eltelt a tragi­kus baleset óta, melynek okp- zója jelenleg előzetes letar­tóztatásban van a Dabasi Rendőr-főkapitányság fogdájá­ban. Nem zárkózott el attól, hogy beszélgessünk. Dóri Mi­hály ma jóval idősebbnek néz ki a koránál. A jegyzőkönyv­ben szereplő első kihallgatás­tól eltérően őszinte és ért­hető megbánás tűnt ki a sza­vaiból és a viselkedéséből egy­aránt. Családapa, gyermeke­ket nevel, unokái vannak. Nem volt ellene panasz a munka­helyén. - Az italt szereti, de egészen mostanáig énnek nem volt súlyosabb következmé­nye. SOKAT IVOTT A tragikus baleset napján kisebb vállalati mulatságot tartottak, szalonnasütéssel és borozgatással. Utána, bár természetesen tudta, hogy nem szabadna, beült a válla­lati teherautóba, melyet min­dig ő vezet, otthon parkolási engedéllyel is rendelkezik. El­vitte egy munkatársát Pusz- tavacsra, azután ő is hazafelé igyekezett. A többire nem em­lékszik, azt mondja, filmsza­kadás van az emlékezetében. A tanúk között egyébként egy vendéglős is van. aki Pusztavacsról visszaindulva már nem akárta kiszolgálni Dóri Mihályt, mert látta, hogy ittas, egyebek között nekikoc­cant egy parkoló gépkocsinak. Dóri ekkor elvette egy isme­rősének a poharát, és megit­ta a fröccsöt. Ilyen előzmé­nyek után történt a végzetes karambol. Dóri Mihály sírt, amikor felidézte a történteket. Arról is beszélt, hogy talán a fog­fájás miatt szedett gyógyszer keveredett äz alkohollal, azért ártott annyira. Nagyon saj­nálja az áldozatokat. Család­tagjait megkérte, menjenek el a temetésükre, és vigye­nek a nevében koszorút. De ezzel sajnos már nem lehet semmit jóvátenni. A másik tragikus baleset augusztus 9-én történt az M5-ÖS autópálya kakucsi sza­kaszán. Somogyi Kálmánná, a férje és két gyermekük gö­rögországi turistaútra indul­tak. A fővárosban a férfi ve­zetett, akinek jóval nagyobb gyakorlata van, az autópályán adta át feleségének a kor­mányt azzal, hogy amikor be­sötétedik. majd ismét átveszi a vezetést. Erre azonban már nem került sor. ‘ ■ Ír’ ■■ ■ • - ' " ELKAPTAM A KORMÁNYT Somogyi Kálmánná szabály­talanul előzött, ezzel hirtelen irányváltoztatásra kénysjzerí- tett egy jugoszláv, gépkocsit, majd a leállósávba haladt. Megindított azonban egy lánc­reakciót, két külföldi személy­autó frontálisan ütközött. A balesetnek két halálos áldo­zata volt, négyen súlyosan, hárman könnyebben megsé­rültek. A balesettel kapcsolatban Somogyi Kálmán a rendőrsé­gen ezt vallotta: — Láttam, hogy nagy baj van, és rákiáltottam a fele­ségemre, mit csinálsz?! Elkap­tam a kormányt, és a leálló sáv felé irányítottam a kocsit. Meg vagyok róla győződve, hogy ezzel a cselekedetemmel megmentettem a családom életét és a saját életemet. Somogyi Kálmánná így val­lott: t ' \ — Az előzés megkezdésé­ben nem érzem magam hi­básnak, csak annyiban, hogy rosszul ítéltem meg a közle­kedés más résztvevőinek a magatartását. Mindenkit na­gyon sajnálok, akik részesei ennek a borzalmas tragédiá­nak. Ha tárgyalás lesz; remé­lem, figyelembe veszik, hogy két kiskorú gyermekem van. Két közlekedési balesetről írtunk, melyeknek összesén hát halálos áldozata van. S á bevezetőben érhlített tizenkét nap alatt még két halálos ál­dozatot követelő közlekedési baleset történt Dabason. Mit lehet, tenni a közúti tragédiák megelőzése érde­kében? Mint hallottuk, ke­vés a közlekedési járőr, je­lenleg 14-en dolgoznak azon a szakaszon, ahol azelőtt 27-en voltak. Ha több erő jut a rendszeres ellenőrzésre, az is a megelőzés egyik formája le­het, de persze nem lehet min­den gépkocsivezető mellé rendőrt állítani. A súlyos közlekedési bal­esetek szaporodása is, mint annyi más, összefügg a fe­gyelem lazulásával, a növek­vő felelőtlenséggel. Gál Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom