Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-29 / 203. szám
1989. AUGUSZTUS 29., KEDD vtirtap 5 GYOMRÓI KÉRDŐJEL Bezár a mozi? Ügy hírlik, hogy Gyomron megszűnik a művelődési házban működő mozi. Ez sajnos nem szokatlan jelenség. Az viszont már igen, hogy akadnak emberek, akik nemcsak eltöltik a hivatali idejüket, hanem ezalatt dolgoznak is. Törődnek a rájuk szabott feladatokkal, újra és újra megkísérelnek megoldást keresni. A Pest Megyei Moziüzemi Vállalat tehát ezért vár a gépek leszerelésével. Mint azt Hegedűs Gábor műszaki osztályvezetőtől megtudtuk, a jelen helyzetben az lenne a logikus, hogy bezárják a mozit, mert annak üzemeltetése ráfizetéses. Ám a település mégsem maradhat filmszínház nélkül, ezért szeptember elején újra asztalhoz ülnek a vállalat és a tanács képviselői. Átérzik a szolgáltatás felelősségét, nem akarják a lakosságot a televízió elé vagy több órás utazásra kényszeríteni. Annak ellenére, hogy a tanácsok pénztárcája mindenütt sovány, a gyömrőiek igyekeznek anyagilag támogatni a vetítéseket. Kíváncsian várjuk a szeptemberi tárgyalás eredményét. O. E. Ajándék az örmény gyerekeknek Még szenvednek a földrengés áldozatai Lapunk augusztus T-l számából értesülhettek olvasóink, hogy a Pest Megyei Tanács egészségügyi osztályának munkatársai gyűjtést kezdeményeztek a Magyarországon üdülő örmény kisgyermekek szamára. A bérből, fizetésből élő tisztviselők, akik nemegyszer maguk is anyagi gondokkal küzdenek, rövid idő alatt 15 ezer forintot gyűjtöttek össze. Mivel hamarosan megkezdődik az iskolákban a tanítás, a pénzen taneszközöket vásároltak, füzetet, tollat, színes ceruzát, összhangban a ceglédi Vöröskereszttel, amely iskolatáskát és tolltartót küldött. Szerdán a Vöröskereszt és az egészségügyi osztály dolgozói Tahiba utaztak, hogy az ajándékokat személyesen adják át a gyerekeknek. Az akció értelmi szerzője Macker József né megyei védőnő volt. Elmondta, hogy először a tábor egészségügyi ellátását kapta feladatul: a gyerekek orvosi felügyeletét, lelki gondozását, szűrővizsgálatok elvégeztetését. Megrendítő volj; látni, hogy a kicsik egyetlen szatyorral érkeztek. Csak így várható az újabb segítség A Vöröskereszt először a lakosság segítségével felruházta őket; cipőt, melegítőt, fehérneműt kaptak, valamint szappant, fogkefét, ez utóbbiakat a Caola ajándékaként. — Ügy éreztük, mi sem maAmi! ma megahatss... Kerülő utak (Vimola Károly felvételei) Hiába, no, még mindig nincs minden rendben az állampolgári fegyelemmel! Addig még ma sem sikerült eljutnunk, hogy zokszó, sirámok és nyafogások nélkül elviseljük, ha közvetlen környezetünkben békés, alkotó munka folyik. Különösképpen, ha az akár csak egy árnyalatnyira is zavarja otthonunk nyugalmát. Ki tudja, miért, miért nem, de még mindig kevesen veszik jó néven, ha a házuk előtt a kiásott gödör hónapokig nyitva tátong, s azt sem nézik jó szemmel, ha az utcákat gázcsőfektetés, csatornázás, vezetéképítés és ki tudja, hányféle ok miatt hosszú ideig elzárják a gyalogos-, kerékpáros- és járműforgalom elől. Kevesen érzik át, hogy a kényszerke- rülö nem egyéb, mint felüdÁtő testmozgás, amelynek inkább örvendeznünk kellene ebben az elkényelmesedett világban. Kifejezetten érdekes játék a kötelek alatt átbújva egyensúlyozni a kerékpáron, a fiatalok akár egy jó kis limbó- hintó-vetélkedőt is rögtönözhetnek az utcán! A döccenök-bukkanók remek alkalmat adnak autó-, motorugratásra, talán sikerül valamit visszahoznunk hajdani lovas múltunk dicsőségéből. Nem, az állampolgár mindennek képtelen örülni, inkább hónapokig levelez, telefonál és veszekszik a különböző hivatalokkal, ahelyett, hogy megköszönné az építők szorgos, munkáját. Hiába, no, fegyelmezetlen népség a magyar! Persze természetesen csakis munkaidő után, mert egyébként szigorúan betartják a szabályokat. Lám, ebédidőben milyen példás, katonás rendben sorakoznak a falnak támasztott kerékpárok, s milyen pedánsan elrendezve állnak az asztalra letett fröccsöspoha- rak. Azért már kezdjük belátni, rend a lelke mindennek! Nagy A. radhatunk ki a társadalmi ösz- szefogásból. A dolgozók boldogan adták össze a pénzt. Természetesen utólag egyenként írtunk minden adományozónak, beszámolva, mire s hogyan költöttük el az összeget. Így tartottam korrektnek; csak így várható el az emberektől, hogy máskor is segítsenek. A Pamutnyomóipari Rt. gyermeküdülője festői környezetben fekszik, szép kilátással a Dunakanyarra; parkok, játszóterek és úszómedencék övezik. Augusztus 2-től szeptember 2-ig 90 örmény gyermek — 6—16 év közöttiek — és tíz felnőtt vesz részt a táborozásban, közöttük tanár, orvos, orvostanhallgató és vöröskeresztes aktivista. A katasztrófát a kísérők is átélték, ők szintén sérültek. Sok az árva gyerek, de a felnőttek is elveszítették hozzátartozójukat. Egyiküknek a felesége, két gyermeke és az édesapja lett a földrengés áldozata. Most a gyerekekre felügyel hallatlan lelkierővel. A tábor vezetője Hárutyun Bálábánján, aki egyformán jól beszéli a keleti és nyugati nyelvjárásokat, ö válogatta össze Örményországban a gyerekeket és a kísérőket. Helyettese, Tutsek Árpád idén végzett teológián Esztergomban, 5 állítja össze a kis vendégeknek a magyarországi programokat. — A nyelvet Bécsben tanultam meg, ahol örmény irodalmat és egyháztörténetet hallgattam — mondja Tutsek Árpád. '— Itteni megbízatásomat a tatabányai Vöröskereszttől kaptam, ők a Magyar—örmény Baráti Kör közvetítésével vették fel velem a kapcsolatot. Ez a negyedik turnus, amelyet társadalmi munkában vezetek. Nem idegen tőlem a nyári gyerektáboroztatás. A rehabilitációs üdültetéseket a földrengés sújtotta vidékről érkező kicsinyeknek május elején kezdtük. Később csatlakozott Svédország, Hollandia, Norvégia, Ausztria és Olaszország is. A szülők eleinte nehezen engedték el a gyerekeket, ez tradicionális családi kötődéseikből következik. Egymilliárd forintot gyűjtöttek Magyarországon — havonta más-más megyében — összesen 1000 ember, köztük 900 gyermek üdül kilenc turnusban. A Magyar Vöröskereszt egymilliárd forintot gyűjtött a Magyar Nemzeti Bank számláiéra. Ebből 67 milliót egy iskolaépítési programra szántak. a kivitelezés már egy hónapja el is kezdődött. Igen gazdagok voltak a vállalatok adományai is. A többi pénzt az üdülésekre fordították, egy turnus szervezési költsége körülbelül hárommillió forint. Minden kedden a gyerekek főznek. Saslikot készítenek, énekelnek, táncolnak, ez az ő nemzeti napjuk itt a táborban. Hoztam örmény kazettákat és szereztem könyveket is a kísérőknek, bár a sok jó program mellett alig van idejük olvasni. Holnaptól például három napot töltünk Révfülöpön. Ilyenkor, a turnus vége felé, már elkezdem őket felkészíteni a hazatérésre. Vonulj el, ha sírni akarsz — szoktam nekik mondani —, ne lássák a többiek. Vissza kell menniük a saját kezűleg eszkábált sátraikba, a szerencsésebbeknek az olasz összkomfortos konténerlakásba, amelyekben azonban gyakran tizedmaguk- kal élnek. Ezeket a problémákat pedig már nekik maguknak kell megoldani. De képesek lesznek rá, mert úgy látom, bármennyire jól érzik is itt magukat, várják már a hazatérést. Az ajándékokat Kosa Győ- zöné, a Vöröskereszt Pest megyei vezetősége főelőadója és Macher Józsefné védőnő ebéd után egyenként adta át a gyerekeknek, akik meghatottan köszönték meg a gondoskodást. Jó volt látni, hogy valamennyit valóban a rászorultak kapják. A tragédia vámszedöi Sajnos ez nem annyira természetes, hiszen a tragédiának mindig — mint most is — voltak vámszedői. Az NSZK- ból küldött meleg ruhák például egyes aktivisták ruhatárából, illetve az áruházakban kerültek elő. Kaliforniából a 300 ezer fős örmény közösség négy darab vérmosó berendezést küldött a sebesültek ellátására. Ebből egy jutott el Jerevánba, a többi Kijevben, Moszkvában és Leningrádban bukkant fel. Gyenge hivatkozás volt a botrány kirobbanásakor, hogy oda viszik a földrengés sérültjeit, hiszen alig egy százalékukat kezelték ezekben a városokban. A világ különböző országaiból érkező segélyszállítmányokat az emberek sok helyen megtámadják, annyira nem bíznak a központi elosztásban. A katasztrófákat mindig az egyszerű emberek sínylik meg a legjobban, azok, akik távol vannak a tűztök Szegő Krisztina Szétkapcsolva Most mit csináljak? Kényelmetlenül feszengtem a székben. Itt, az osztrák ügyfél előtt mondjam el a véleményem? A Pamak „fedőnevű” kisvállalkozás képviselőit látogattam meg Diósdon. Az az információ keltette fel érdeklődésemet, miszerint a cég jó üzletet kötött, figyelemre méltó munkát vállalt NSZK-beli partnere számára. Nosza, nézzük meg közelebbről! Az elnök távollétében az udvarias elnökhelyettes tessékelt be a tárgyalóba. A bemutatkozás során gyorsan kiderült, hogy egy osztrák ügyfelük és a magyar külkeres is a szobában van. Miféle NSZK-munkáról érdeklődik? — hördült fel a külkereskedelmi vállalat képviselője. — Nekünk osztrák ügyfelünk van! Ettől kezdve — hiába voltam kíváncsi a helybeliek vagy akár az osztrák partner véleményére — a „közbeeső kapocs", a külkeres tartotta magánál a szót. Puhatolózott a szándékaim felől, kifogásokat kifogásokra halmozott, megelőzve kérdéseimet. Miközben beszélt, azon töprengtem, mihez is hasonlít a szituáció. A zöldségesszférában megszokott esethez, amikor a viszonteladó nem engedi érvényesülni sem a termelőt, sem a fogyasztót. Értem már, sok vállalat, gyár és üzem miért követelt évtizedeken át önálló külkereskedelmi jogot. A közbeeső kapocs csak beszélt, beszélt. A házigazdák nem jutottak szóhoz, az osztrák üzletfél is csendben üldögélt. Tekintettel voltam az idegenre. Nem mondtam el előtte, hogy a minőségi hiányosságokkal és a határidőtúllépésekkel küszködő magyar vállalatok, vállalkozók gyakorlatában különös öröm, ha tartósabb üzleti kapcsolatról, valutát hozó „boltról” számolhatnak be. Nem mondtam azt sem: a jó propagálása mintegy ingyenreklám az adott cég számára. Minek is mondtam volna. Hiszen a külkeres feltehetőleg a legjobban tudja, hogyan képviselheti a közös érdeket. Azt viszont nem tudja — legalábbis erre következtettem á szituációból —, hogy mi az a rugalmasság, s mit jelent a nyilvánosság. K. Gy. SZÁZHALOMBATTAI Mrtíikör Mondjon le a képviselő ? Ultimátum? A közelmúltban megjelent Százhalombattai Hírtükör kérdőjelet tesz egy első oldalas információjának címe után. Mint megtudhatjuk, két meghiúsult tanácsülés után huszonegy választott körzeti képviselőhöz küldték ki azt a levelet, amelyben a címzettek állásfoglalását kérik: Vajon a jövőben akarnak-e választóik szószólói lenni? Meghökkentő a Pályamódosítási javaslat című cikk tartalma. A szerző, dr. Szűcs István, az MDF képviselője, Kovács László személye ellen emel kemény kifogásokat. Többek között ilyen megállapításokat téve: „... a hatalom jelenlegi reprezentánsai is eljutnak arra a felismerésre, hogy egy ilyen magasan kvalifikált ipari bázist — Vágják a silókukoricát Aratják a lent, a repcét Silózásra érett a későn vetett, az állatok etetésére szánt kukorica. Helyenként olyan csövek nőttek a száron, hogy akár étkezési célra is felhasználható lenne. A kiskunlac- házi Kiskun Termelőszövetkezetben a 300 hektáros táblából már jókora darabot levágtak. Jónak ígérkezik az idei kukoricatermés, de nagy eltérést mutatnak Pest megyében a hektáronkénti hozamok Ennek pedig az az alapvető oka, hogy a kukorica virágzásakor és a szemérés idején a vártnál is kevesebb csapadék érte a földeket. A megyei tanács mező- gazdasági osztályától szerzett értesülések szerint várhatóan 6-7 tonnás lesz a hektáronkénti átlaghozam. Természetesen, ahol öntöztek, vagy a talaj vízháztartása jobb. ott az említettnél kedvezőbb termésre van kilátás. Javában folyik a maglucerna vágása is A kiskunlachá- ziak hatszáz hektáron vetettek lucernát, s ebből ötszáz hektárról, jó minőségű magot adhatnak át a vetőmagot forgalmazó vállalatnak. Befejezéséhez közeledik a repce és a mustármag betakarítása is. Ez utóbbi növényi kultúrák jól tűrték a nyári aszályos időszakokat. A tavaszi kiadós esőzésekkor ugyanis elegendő csapadék jutott a termőtalajba. Mór állnak a falak (Hancsovszki János felvétele) Százhalombattán az Övárosban, a régi élelmiszerbolt helyén új ABC-áruházat épített a Buda Környéki ÁFÉSZ. A kivitelező, a Tárnokszer Kisszövetkezet szakemberei a tervek szerint az év utolsó hónapjára készülnek el a mintegy 200 négyzetméteres új üzlettel mint Százhalombatta — végre megfelelően képzett embernek kellene képviselnie a Parlamentben.” Majd az utolsó bekezdésben: „A Magyar Demokrata Fórum Százhalombattai Szervezete tisztelettel javasolja Kovács László képviselőnek, hogy kezdjen hozzá bátran a pályamódosításhoz, mert az „ejtőernyősök” számára fenntartott helyek végesek.” No de milyen pályamódosításhoz kellene hozzálátnia Kovács Lászlónak? A szerkesztőség korrekt eljárása szerint ott áll a kíméletlen hangú cikk mellett a képviselő: Tények, gondolatok, indulatok nélkül című válaszcikke. Pontról pontra megírja benne, mi mindent tett eddig. Többek között kezdeményezője volt annak a demokrácia- csomagtervnek, amit Király Zoltán terjesztett elő. „Erről persze nem kell tudni az MDF-nek, időszámítás előtti korban született, még az MDF helyi szervezete létrejötte előtt” — írja. Az ellenfélnek válaszolva közli még: „Szűcs úr pályamódosítási javaslatából számomra világos, hogy ■ felületesen ismeri tevékenységemet. A 13 évi politikai munkát társadalmi megbízatásként végeztem. Emellett mindig törekedtem szakmai és politikai ismereteimet bővíteni. Így, sokakkal ellentétben, nekem nem kell pályát módosítani. Politikai megbízatásom révén nem harcoltam ki magamnak semmit, állásom megmarad akkor is, ha már nem leszek képviselő.” Beszámol még az újság a százhalombattai diákok termelési gyakorlatáról, a város területén folyó régészeti ásatásokról, a sportélet eseményeiről. Ám mégis, maradandó emlékeket és továbbgyűrűző gondolatokat is képviselő válaszcikkének befejező sorai hagynak bennünk. „Bízom benne, hogy nemcsak az »ejtőernyősök«, hanem a »széllovasok« és a hangzatos jelszavak ideje is lejárt.” K. T. I.
