Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-28 / 202. szám

1989. AUGUSZTUS 28., HÉTFŐ CS f^fgggan HORN Keresztapát keresünk '/ Különös aktualitása van mai témánknak, hiszen ! felröppent a hír; a MÁV fel kívánja számolni a buda- j pesti úttörővasutat. Nos, ez pontosításra szorul, mert a ! MÁV-nak nem áll szándékában, de az tény, hogy az í úttörővasút már évek óta gazdaságtalanul üzemel. ! Tavaly például tizenötmilliós veszteséget okozott az \ üzemben tartása. Ezért döntöttek úgy, hogy jövő évtől a > MÁV leányvállalataként, vagy más önálló elszámolású egységként működtetik a budai hegyekben kanyargó kisvonatot. Megkezdődtek már a vasúti pályatest rekonstrukciói. Na­gyobb teherbírású síneket fek­tetnek le, átrostálják az ágya­zatot és ahol kell, kicserélik a talpfákat. Ezzel a számítások szerint jövőre végeznek. A hidak, az alagutak megfelelő állapotúak, s igaz ez a kis­vasút szerelvényeire is. Érdekes a negyven évvel ez­előtt átadott kisvasút históriá­ja. A vasutas-előképzés és az utazóközönség nevelése érde­kében létesítették, s a MÁV 1947—48-as költségvetéséből több mint hárommilliót — akkori új, és jó forintot is biz­tosított rá. Kezdetben a Margitszigetet emlegették helyszínül, de mi­vel abban az időben tervezték az úttörővasút létesítését Csil­lebércen, végül a budai he­gyekbe építették meg a kis­vasutak méghozzá három ütemben. Elsőként a Széche- nyi-hegyi és az Előre állo­mások közötti, több mint 3 kilométeres szakaszon 1948. június 4-én indult meg a forgalom. A második szakaszt 1949. június 24-én adták át, a Ság- vári-lígetig, ekkor már hat és fél kilométeres szakaszon köz­lekedett a kisvonat. A Ságvári-liget és Hűvös­völgy között 1950. augusztus 20-án adták át a pályát, ami összesen így már 11,5 kilomé­ter hosszú. Az alsó és felső végállomása között 240 méte­res a szintkülönbség. Kezdetben gőzmozdonyok vontatták a szerelvényeket, amelyek hegymenetben egy és egynegyed óra alatt értek a Hűvösvölgyből a Széchenyi- hegyre. Nyári időszakban nyi­tott, úgynevezett kilátókocsik­kal közlekedtek. A vonaljegy ára két forint volt, a szakasz­jegy egy forintba került... Ma már dízelmozdonyok vontatják a szerelvényeket. És a jegyek is jóval drágáb­bak. Ettől eltekintve a kis­vasút igen népszerű, évente átlagosan 550-750 ezer utas veszi igénybe kirándulásai al­kalmával. Azok a 12 és 14 éves gyerme­kek, akik szolgálatot teljesí­tenek, itt szereznek vasúti is­mereteket. Az oktatási köz­pont a hűvösvölgyi végállo­máson működik. Mint azt Urbán Lajos, a MÁV elnök vezérigazgatója elmondta, szeretnék az állo­másokon korábban is üzemelő vendéglátóipari egységeket bérbe adni. Azt is megtudtuk, hogy fel­vetődött az úttörővasút név- változtatásának lehetősége, ezért várják az ötletadó ja­vaslatokat. Bozó Emil Gyertya, ablaktörlő A gépkocsialkatrész-gyártási kooperáció bővítésére készül a veszprémi Bakony Művek: a Lada. Polski Fiat 126, Moszk­vics és Kamaz gyártóival ki­alakult sikeres együttműkö­dés után most újabb gépkocsi­családokhoz és típusokhoz kezdték meg az alkatrész- gyártás előkészítését. A leg­nagyobb tételben a szovjet OKA gépkocsihoz szállítanak majd gyújtási rendszert, ab­laktörlőt, gyújtáskapcsolót és gyújtógyertyát, ezekből vár­hatóan éyi 300 ezer darab készül. Hátsó ablaktörlőt aján­lanak a Skoda Favorithoz, — már csak az árak egyeztetése van hátra. A lengyel X—1-es jelű új gépkocsicsaládhoz gyújtáskapcsolót, gyújtásel­osztót és ablaktörlőt fejlesz­tenek ki, és ezek gyártására is felkészülnek. Mindehhez a Bakony Művek megfelelő tervezői és technoló­giai tapasztalatokkal rendel­kezik, hiszen már több mint két évtizede vesz részt az autóvillamossági alkatrész- gyártásban. Önálló szervezetben a délszláv fiatalok * Uj nemzetiségi tömörülés a Miadost Miadost, azaz ifjúság néven független szervezetet hoztak létre a Magyarországon élő horvát, szerb és silovén fia­talok. Hazánkban ez az első politikai jellegű nemzetiségi tömörülés, jelezvén a megúju­lási törekvéseket a nem ma­gyar anyanyelvű lakosság kö­rében is, Célja: a délszláv fiatalok aktivizálása, bekap­csolása az országszerte zajló demokratizálódási folyamatok­ba. Tagja lehet minden 14-35 év közötti fiatal, mégpedig nemcsak délszláv, hanem a délszlávokkal rokonszenvező magyar és más nemzetiségű is. A Baján nemrég lezajlott délszláv ifjúsági találkozón született meg az állásfogla­lás, hogy önálló, alulról épít­kező szervezetbe tömörítik az országban élő horvát, szerb és szlovén fiatalokat. A Ma­gyarországi Délszlávok De­mokratikus Szövetségének if­júsági bizottsága vállalta ma­gára a Miadost létrehozását. A Miadost székhelye Pécs lett; azért döntött így a tag­ság, mert ebben a térségben — az ország déli megyéiben — él a legtöbb hazai horvát, szerb és szlovén család. Fi­gyelembe vették továbbá az anyanemzet (Jugoszlávia) közvetlen közelségét. A délszláv fiatalok szövet­sége alapszabálya szerint fel­vállalja a hazai délszláv if­júság jogi, politikai, állam- igazgatási, gazdasági és kul­turális érdekképviseletét. Leg­főbb fóruma az évente ülése­ző közgyűlés. A Miadost el­nöki tisztét egymást váltva horvát, szerb és szlovén fiatal tölti be. Jelenleg — három évre választott — elnöke a horvát Gyúrok János '"pécsi népművelő-szociológus, az egyik alelnök a szerb Lásztity Péter budapesti fizikus, a másik alelnök a szlovén Dóm­ján László apátistvánfalvai pedagógus. Ügy jött ki a lépés, hogy éppen a húsáremelések körüli huzavona után indultunk ellenőrző útra a Pest Megyei Tanács kereskedelmi- és piacfelügyelöségének két munkatársával. Már lezajlottak a figyelmeztető sztrájkok, ennek ellenére mégiscsak drágább lett jó néhány húskészítmény. Ilyen hely­zetben különösen hangsúlyos kérdés az, hogy a kiskereskede­lem mennyire korrekt a vásárlókkal. tekezleten hívja fel dolgozói­nak figyelmét a gondosabb munkára.,. Ráckevén, az Irinyi utcai ABC-ben alig volt vevő, ami­kor ott jártunk. A húspulton viszont elszíneződött hús várt „palimadárra”, vagyis ar­ra, hátha valaki elviszi. A felügyelők azonnali hatállyal megtiltották e romlott termék árusítását. A kenyérszalonná­val itt önmagukat csapták be — füstölt helyett sózott áru­ként blokkolták. A mélyhűtőből újrafagyasz­tott csirkeaprólékot emelt ki az egyik felügyelő, s arra is rámutatott: a fagyasztott ba­romfit nem lehet „egy fedél” alatt tárolni a zöldáruval. Va­lamiképpen el kell különíte­ni őket. Ára nincs! Ebben az üzletben — a NYÉK szerződéses boltjában — is szóvá tették a felügyelők (Tökölön hasonlót tapasztal­tak), hogy sok termék elől hiányoznak az árak. Mind­emellett — a bírságon és a figyelmeztetéseken kívül — arra is futotta az ellenőrök energiájából, hogy szabályo­kat elevenítsenek fel és taná­csokat, útmutatásokat adja­nak. Kiderült, „elfér” a jó ta­nács még a sokéves gyakor­lattal rendelkező kiskereske­dők esetében is. Hazafelé tartva önkéntele­nül egy-egy pillantást vetet­tünk minden útba eső boltra: vajon hasonlóak lennének a tapasztalatok? Kovács Gyula Nádaski Lászlóné és Vidacs István felügyelők rendszeres ellenőri munkájában a két legfontosabb szempont — mintegy a tevékenységük „iránytűje” — a fogyasztói érdekvédelem és az ellátás színvonala. Ez a nézőpont ve­zérelte őket a múlt hét elején tartott boltlátogatások során is. Micsoda különbség ! Már útközben szóba került néhány jellemző probléma. Számos üzletben tapasztal­ható, hogy egy liter tej helyett csupán 8-9 deciliter tej van egy-egy zacskóban. Ez nyil­vánvalóan nem a bolt hibája, az viszont a boltvezető fele­lőssége, ha nem gondoskodik az átvett áru ellenőrzéséről, s a hibás termék visszáruzásá­ról. Egy másik, ugyancsak sok helyen előforduló hiányosság, hogy a kenyérszalonnát cse­megeszalonnaként adják el. Utóbbira mintegy képi il­lusztrációt kaptunk Tökölön, a Nyugat-Pest Megyei Élelmi­szer Kereskedelmi Vállalat (rövidítve: NYÉK) Fő utcai ABC-áruházában. De ne vág­junk a dolgok elébe. Az ellenőrzés leglátványo­sabb része a próbavásárlás. A felügyelők — mint tömött bukszájú turisták — szépen bevásároltak. Gusztusos csü­lök, féloldalnyi szalonnák, nagy adag kolbászok sorakoz­tak hamarosan a kosarukban. Más apróságokat — mákot, egy üveg sört — is „vettek”, s ezután a pénztárhoz mentek. Hétszáz forintra rúgott a számla. Katonásan fizettek — s ezután előkerült az igazol­vány. Most következett az iz­galmas dolog: a vásárolt áruk megmérése, s a tényleges ár összehasonlítása a kifizetettel. Az első benyomások nem voltak túl biztatóak. A pultok­nál levő négy mérleg közül egyik sem volt helyesen be­állítva. Egy dekagrammról „indultak”. Ez a deka azután menet közben megsokszorozó­dott. Valamennyi húskészít­ményt drágábban adták az in­dokoltnál. A füstölt kenyér- szalonnát — ó, hogy nincs új a nap alatt! — füstölt cse­megeszalonnaként adták el. Nem mindegy. Az előbbi ki­logrammonként 44 forintba, míg az utóbbi 60 forintba ke­rül. Az ellenőrök elbeszélgettek az eladókkal. Kiderült, min­degyikük ismeri a termékeket, s tudja az áraikat is. A fris­sen végzett hentesfiú is tisz­tában volt azzal, hogy a pu­ha hátszínen nem lehet fagy- gyú. Márpedig mintegy tíz de­ka volt ebből a nemkívánatos többletből. A mélyhűtőben talált gya­nús küllemű húsra azt mond­ta az eladó: ez birkamarad­vány, nem áruljuk! Kérdés persze, hogy akkor mit kere­sett a hűtőben? Palimdárra várva Szó mi sző, a felügyelők kénytelenek voltak egy dolgo­zó ellen szabálysértési eljárást indítani, további kettőt pedig két-három ezer forint hely­színi bírsággal büntettek. Két eladót figyelmeztetésben ré­szesítettek. Az üzletvezető — akit a hiányosságok miatt szintén felelősségre vontak — komor tekintettel mondta: ér­E lkezdődtek bizonyos hí­resztelések, hogy drágább lesz a hús. Hamar megcáfolták bizonyos illetékesek: szó sincs róla. hiszen ez nem esett bele az idei drágulási tervbe. A húsárak maradnak, persze nem számítva azokat, amelyekre a kormánynak nincs befolyása, mert szabadárasak, például a hájfélék, ezek úgy 10—15 szá­zalékkal megdrágulnak, de a hús nem. Ezen megnyugodha­tott az, aki még mindig hisz nyilatkozatokban; boldogok a jámbor elméjűek. mert övék lesz a mennyek országa. Ez itt azonban nem a meny- nyek országa, hanem a ke­mény közgazdászoké és érdek- csoportoké, amelyek kihirdet­ték. hogy a lét az érdekek har­ca, az érdekek pedig azt kí­vánják. hogy minden áru a piaci viszonyokhoz, vagyis a világárfolyamhoz igazodjék. Például, ha a világpiacon drá­gul az olaj, vele dráguljon a benzin, ha esik az olaj ára, akkor dráguljon tovább, mert az úthálózatunk elmaradott. abból kell építeni. Nincs olyan tíz év, hogy tíz kilométernyi utat fel ne építenénk, közben legföljebb, ha negyven kilo­méternyi út. romlik le. Min­denesetre megindult az inflá­ció és ha valami drágult, ak­kor drágult minden, amibe azt alapanyagként használták, meg ugye a tőke hasznát is bele kellett számítani. Példá­ul a lisztből készült kenyér, zsemlye, cukrászsütemény és Franz Liszt digitális lemezen. Na szóval, megalakultak a mezőgazdasági lobbyk és kimu­tatták fehéren-feketén, hogy drágább lett a műtrágya és a Gombó Pál: traktor, tehát igenis, drágább a takarmány és ha közgazda­ság! elveinkhez hűek akarunk maradni, drágább kell legyen a hús, különben leölik a disz­nókat és jövőre nem lesz. És különben is külföldön drágul a hús. amit az is bizonyít, hogy az osztrákok átjárnak vásárolni, úgy tízezerért pél­dául. Ebben követik a magya­rok példáját, akik nem azért vásároltak össze más útleve­lekre járó különféle valutá­kat, hogy ne hozzanak be hű­tőgépeket az utazásra kiutalt schillingekért Na, ugye o piac! Igen ám, de vannak értetlen emberek, akiknek nincs pén­zük és akiket sújt az infláció. Például a vasasok, kohászok, öntők. Nekik is van szabad­ságuk és szakszervezetük. Ök elhatározták, hogy figyelmez­tető sztrájkot tartanak a hús­áremelések ellen. A naivak azt hiszik, hogy ők még munkás­elitnek számítanak, mert vala­ha szoborba faragták őket. Pe­dig ma már ők egy vesztesé­ges ágazat, amelyet le kell építeni, úgymond szanálni. Ha pedig sztrájkolnak, az tiszta haszon: kevesebb lesz a vesz­teség. Igen ám, de a dolog nem olyan egyszerű, azért politikai súlyuk még van. és ha az asz- szony nem ad ebédet, képesek és nem lelkesednek a hazafias és demokratikus szabad piacért — ahogy a nyugdíjasok sem — és képesek nem a Kisgaz­dapártra szavazni. Meg kell tehát őket nyugtatni. És meg­született egy újabb hivatalos álláspont: legalább két hétig nem emelik a húsárakat, noha a termelők terhei kétségtele­nül súlyosbodtak. A kereske­delem — s főleg annak a sza­bad vállalkozó rétege — gyűj­ti össze a hasznot, úgyis, mint piaci maffia. A szakszervezet azonban követel és más szaktársakat is segítségül hív — persze óva­tosan. Ne legyen húsáreme­lés! Semmiképpen. De ha mégis, legalább ellensúlyozzák a jövedelmekben. Na lám, máris a levegőben van a szo­kásos magyar megoldás. Lelki szemeim látják — ha tévedek, elvesztem a fogadást, mint Phileas Fogg a magáét, ha vé­letlenül nem nyert volna még egy napot a Föld megkerülésé­vel. Szóval a húsárak, igenis fel lesznek emelve. A dolgo­zókat, sőt a nyugdíjasokat pe­dig kárpótolni fogják. Kapnak havi 100 forint fizetéskiegé­szítést, amiből telik egy cso­mag tyúklábra. Ezzel szemben csökkenteni fogják a vállalkozói adókul­csot, mert valahogy csak kell, hogy gyűljön a tőke, amelyből a vállalkozó kedves fia felépít­heti a villáját, ezzel is bővít­ve a termelőapparátust. Vigyá­zat! Volt párttitkár fia ne épít­sen, mert botrány lesz belő­le: a néhány milliós épületet lebontják, inkább kifizetik a kártérítést. Miközben én így okoskod­tam — bízva a két hét hala­dékban —, a húsipar cseleke­dett. Elvesztettem a fogadást. Emeltek és nem adtak — még csak látszaté llenértéket sem. Helyette újabb áremelést ígér­tek, mert ők jók. A lakbért is csak fokról fokra fogják emel­ni, s ez érthető, mert a szak- szervezet csak szociális dema­gógiát űz, a piacgazdaság pe­dig minden árat emel. kivéve a munkaerő árát, de majd a jövő évezredre úgy fogunk él­ni, mint 1960-ban. Lehet per­sze, hogy már korábban jobb­ra fordulnak a dolgok; köze­leg a kibontakozás, özönlik a belföldi tőke és felépül az Európa-ház, amelyben a fiata­loknak is jut lakás. Ü tóhang: Tehát a fogadást elvesztettem. A húsipar vágott. Emelt, máris. Azzal vi­gasztalt. hogy ez csak a fele, újévre jön a másik fele. El­lenszolgáltatás nincs, a szak- szervezet csak figyelmeztetés­ben részesült. Közben a vita folyik, a hús pedig — huss, felrepült! Most várhatjuk, mi lesz a lakbéremelésekkel, ó, pardon, vízdíjemelésekkel, ó, pardon, vegyes emelésekkel. Mert az inflációt meg kéne fé­kezni, de nem hagyja magát. Egyelőre. Legfőbb ideje, hogy a háromszögletű kerekasztal napirendre tűzze a forint re­habilitációját. Ez a rakott csülök bizony nem annyi, mint amennyinek szá­molták A mérleg áruló módon leleplez minden súlycsonkítást (A felvételeket Pék Veronika készítette) ETITÓ SAROK Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Me­gyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Bp. XI.» Karinthy F. u. 3.). Tele­fon: 852-411/191, 192, 149-es mellék. A PEVDI Vállalat műszaki osztá­lyára felvesz beruházási előadót. A Fémmunkás Vállalat ferenc­városi gyára jó kereseti lehetőség­gel keres szerkezeti lakatosokat (hegeszteni tudókat is), vízvezeték­szerelőt, géplakatost, szerszámké­szítőt és gépi munkára betanított munkaerőt. A Termoker Kft. azonnali belé­péssel keres vasipari ismeretekkel rendelkező árukiadót és általános adminisztrátort. A Dunaplast Műanyag és Gumi­ipari Szövetkezet újonnan alakult drótkötöző üzemébe felvesz segéd­munkásokat, két műszakos mun­kaidőbeosztásba. A Vegyipari TEK Vállalat keres pénzügyi főosztályvezetőt, főköny­vi könyvelési és nyilvántartási osztályvezetőt (felsőfokú szakirá­nyú Iskolai végzettség, legalább tízéves szakmai és hároméves ve­zetői gyakorlattal) és főkönyvelési csoportvezetőt. X Körúton a kereskedelmi felügyelőkkel Romlott hús a pulton

Next

/
Oldalképek
Tartalom