Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-26 / 201. szám
1989. AUGUSZTUS 26., SZOMBAT Lilian 5 HEGYEN-VÖLGYÖN SZEMÉTDOMB Vizsgázik a kút Már a temető sem kivétel? Kicsi a rakás, nagyobbat kíván ... ? (A szerző felvétele) Rétegbegyűjtás A termelésben lecsökkent kőolajmezők kihozatalának a növelésére új technológiát dolgozott ki .és alkalmaz — kísérleti jeüeggel — a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat a demjéni olajmezőn. A művelet lényege, hogy a földben levő olaj egy részének a feláldozásával úgynevezett rétegbegyűjtást végeznek. Az így keletkezett gáz és gőz megnöveli a korábbi termelés folyamán lecsökkent rétegenergiát, a hő hatására nő a dermedt olaj viszkozitása, áramlóképessége, s a nagyobb nyomással növekedhet az olaj- kihozatal. A többlet a 10-15 százalékot is elérheti. CEGLÉDI HÍRMONDÓ A CIGltDI VÁROSI TANJtCS IAPJA ________ A kirándulás mindig jólesik az embernek. Találomra fölszálltam egy buszra, majd a maglódi temetőnél, a 31-es főúttól gyalog indultam tovább, a sírkert melletti úton. Néhány lépés után máris az emberi gátlástalanság iskolapéldájával találkoztam. Néhány gépkocsivezető furcsa módját választotta a szemétszállításnak. Közvetlenül a temető közelében szórták le kocsijuk terhét, mintegy biztatást adva másoknak: kicsi a rakás, nagyobbat kíván! Lehet, hogy egyesek nemsokára hiába keresik szeretteik sírjait? Visszafelé másik utat választottam, de ez sem bizonyult bosszúságmentesebbnek. Mielőtt beértem volna Gyömröre, a volt Kocán-tanyánál lévő fa. sor mellett haladtam el. Ott a fák tövében engedték le a fe- káliát és az innen-onnan ösz- szeszippantott szennyvizet. Néhány fa már kiszáradt, előre jelezve társai sorsát. Hát meddig mehet ez így tovább? O. E. Ismét megjelent a Ceglédi Hírmondó, amely ez alkalommal is olyan témákkal foglalkozik, ami sokak érdeklődésére tarthat számot. Elborítja-e a várost a szemét, vagy sem, vagyis ebben a pénzszűke időben lesz-e fedezet az új szeméttelep kiépítésére? S ha igen, hol lesz végül is e fontos „intézmény”? Milliós mendemondák nyomába indult az első oldal cikkének írója, mikor azt akarta kideríteni: mi igaz abból, hogy több mint hétmillióba került az Eötvös téri szobor felállítása. Magyar Pál neve sokak számára cseng ismeretlenül, hiszen csak kevesen tudják a ceglédi születésű erdészről, hogy ő volt az Alföld fásításának szülőatyja. Az ő nevét vette fel az a természetvédelmi tábor, amely Déf-Pest megye természetvédelmi értékeinek megőrzését tűzte ki célul. A tábor munkájáról a második oldalon olvashatnak beszámolót az érdeklődők. Árvaszékről sokan hallottak, de kevesen tudják, mi az az iskolaszék. A száz esztendővel ezelőtti intézmény küldetéséről a történelem eseményeit megelevenítve a második oldalon olvashatnak' a ceglédiek. Egészséges életre nevelésről már hallhattunk eleget, de hogy ez miként történik a valóságban, abból a negyedik oldal írása nyújt némi ízelítőt. Különösen érdekes ez a bölcsődéknél, ahol az utóbbi időben a szokásostól eltérő profilú oktatást alkalmaznak. Szentendre, a gyönyörű Nehéz lenne felsorolni, hogy hányféle jelzővel illették már eddig is Szentendrét. Nevezték a Dunakanyar ékszeres ládikájának, mondják rá. hogy hangulatos, nosztalgikus, romantikus. Igen, Szentendre gyönyörű. Bája még azt is elbűvöli, aki nap mint nap megfordul utcáin, levegője azt is megérinti, aki sűrűn koptatja a főtér macskaköveit. Görög kereskedőházak a girbegurba utcákon, s a Templom tér fölé magasodó tornyok. Igen, ez mind Szentendre, ahová minden turista kívánkozik. Csoda-e, hogy ilyenkor, az idegenforgalmi szezonban nyüzsgő méhkashoz hasonlít a város? Ámuldozó külföldiek gyönyörködnek a műemlékekben. élvezik a miliőt, amely művészek százait megihlette, mélyet szippantanak a levegőből, mely évszázadok kultúráját, örökét járja át. S ahol *turisták vannak, ott megjelennek a kereskedők, az utcazenész s a népi hímzéseket kínáló kereskedő is. De már csalafinta város lett ez a Szentendre! Egykoron a görög kereskedőházak homlokzatán ott díszelgett három jel: a négyes szám, mely a tisztességes kereskedői haszonra, a négy százalékra utalt, a horog a Dunával való kapcsolatot jelezte, míg a kereszt a görögkeleti egyházhoz való tartozást. Kíváncsi lennék, figyelembe veszi-e ma egyáltalán valaki azt a bizonyos négy százalékot. Bár igaz, ez a• régi kereskedők haszna volt. a vendéglátók is. Ki egy babát, ki rajztehetségét bocsátja áruba, de úgy tűnik, megél itt De az ember agyának hátsó zugában megforduló gondolatok ellenére is kedves nekünk és az ide látogatóknak Szentendre. Szentendre, a gyönyörű. F. A. M. «;»m i Tizennyolc tárgyalás eredménye Sóskúti útilapu Megnyugodtak a kedélyek Sóskúton, a 2500 lelket számláló Érdhez közeli településen. Nem emelnek újabb úttorlaszt a lakók — mint tették ezt augusztus ll-én, erről lapunkban is beszámoltunk —, mert végre egyéves huzavona után sikerült kedvező megállapodásra jutnia a tanácsnak az Országos Érc- és Ásványbányák Dunántúli Műve sóskúti homokbányájával. Az előzményeket Rozbora Ferencné, a tanács vb-titkára eleveníti föl. — Por, zaj, őrült dübörgés. Erre figyeltek fel a lakók és mi magunk is. Láttuk, hogy a korábbinál jóval több üres teherautó kanyarodik le a bánya felé, majd homokkal megpakolva fordulnak vissza. Fittyet hányva a 30 kilométeres sebességkorlátozásnak, olyan irammal, ameny- nyire csak a rakományok engedték. Telefonáltunk a bányába, s kérdeztük, mi történik itt valójában? Válaszoltak: az MO-ás autópálya té- tényi hídjához hordják innen a töltőanyagot. Igen ám, csakhogy a falut átszelő út már a bánya korábbi forgalmát sem igen tudta elviselni, úgy tönkrement — hát még a váratlanul erőteljesen megnövekedett terhelést... A környék lakóházai is kezdtek károsodni, repedezni s nemcsak a százévesek, a 15-20 éve épültek is. A lakosság tiltakozott, háromszázöt aláírással megerősített levélben követelték, Intézkedjünk a tarthatatlan állapot megszüntetése érdekében. Tavaly júniustól mos- tanig 18-szor’ ültünk tárgyalóasztalhoz, eredményről azonban csak most beszélhetünk. A bányából építendő terelőúthoz egy híd is kell, amely átvezet a Benta-patak fölött, erre megkaptuk a pénzt az MO-ás autópálya építésére szánt keretből Igaz, el kellett vállalnunk a beruházó szerepét. Az összeget, több mint 5 millió forintot át is utalták már. Kivitelezésével Ya'°sz*" nűleg a Pest Megyei Út- és Hídépítő Vállalatot bízzuk meg. A szerződés feltétele, hogy november 15-re el kell készülnie. — Eszerint ez az útépítés határideje is. — Augusztus lS-án rendkívüli tanácsülést hívtunk ösz- sze, s azon hosszas vita után úgy döntöttünk, hogy kompromisszumot kötünk a bányával. Szeptember 4-ig hozzá kell kezdeniük az út megépítéséhez; nem tessék-iássék módon, hanem „látványosan”, érdemben Azután szeptember 15-re kérjük a kivitelezési terv bemutatását. S végül pedig az általuk javasolt határidő helyett mi ragaszkodunk november 15-höz. És még egy kikötésünk van: amint elvonul a nagy forgalom. de legkésőbb jövő tavasszal, köteles a bánya a megrongált útszakasz teljes rendbehozatalára — A lakosság elégedett-e az egyezséggel? — Nem mondhatnám. De megmagyaráztuk, ha nem teljesítik a feltételeket, élhetünk a jogainkkal szigorú intézkedéseket hozhatunk Az útszakasz ugyanis a tanácsé, mi építettük a közös pénzből Az az igazság, hogy évtizedekkel ezelőtt a banya megnyitásakor azonnal terelöutat. is kellett volna építeni. Akkor nem kerültünk volna ilyen helyzetbe. — Nem gyakori, hogy egy bánya utat. épít. Most miért döntöttek így? A kérdésre Mondok István, a bánya üzemvezetője válaszol, miközben szédítő iramban vezeti az UAZ terepjárót az úttalan úton. Kivisz ugyanis, hogy a helyszínt lássam. — Néhány száz métert „csak” megerősíteni kell, kiszélesíteni és aszfaltozni, majd itt a réten át vezet tovább az út a hídig és becsatlakozik a tárnoki útba — mutatja. Nehezen képzelem el, hogy néhány nap múlva, még augusztusban (!), hozzákezdenek a nagy munkához és önerőből készítik el többek között a mély alapot. Ugyanis helyenként gyenge, tőzeges a talaj. — Nem akarunk külső segítséget igénybe venni, az megdrágítaná a dolgunkat — magyarázza. — Gépeink, eszközeink vannak, az embereket átcsoportosítjuk, úgy, hogy közben a bányának is változatlanul tovább kell dolgoznia, így 9-9,5 millióból elkészülhet a csaknem másfél kilométeres útszakasz. Nem ördöngösség. Persze, ha az időjárás közbe nem szól. — Honnan teremtették végül is elő a szükséges pénzt? — A költség egy részét ráterheljük a fuvarozókra. Szeptember 1-jétől egy évig tonnánként 21 forintot fizetnek a bányának. így ugyan meg kell előtegeznünk az összeget, de folyamatosan majd összejön. Ezenkívül a VÁÉV-BRAMAC Kft. — amellyel közös homok- mosót építettünk, s tőlünk hordja Veszprémbe a homokot a cserépgyártáshoz — felajánlott 3 millió forintot. Az összeg felét kezdéskor, a többit a végén fizetik. Az alaphoz szükséges követ a művek iszka- szentgyörgyi bányájából hordjuk — ez az ország legkeményebb dolomitja —, a veszprémi ÉPFU ingyenfuvarral „száll be”. Gondolni sem merek arra, mi történik, ha tényleg rossz idő lesz és ez gátolja az útépítőket. Talán ismét fellángol a viszály? Mindenesetre akkor is fülembe csengtek a vb- titkár szavai, mikor már messze magam mögött hagy- tarp a zajjal fölvert, egyébként a dombok között csendesen meghúzódó települést. Valahogy így fogalmazott: lehet, hogy a tanács nem fog további követeléssel fellépni, de nem garantálhatjuk, hogy a kárt szenvedett lakók is belenyugszanak a helyzetükbe és nem fordulnak bírósághoz. ★ Már nyomdakész volt a cikkünk, amikor csöngött a telefon és Mondok István hangját hallottam a vonal túlsó végéről. Felháborodva panaszolta, hogy most nézték át a terveket két szakértővel és súlyos hibákra figyeltek föl. Az egyik: a hidat egy nyomsávúra terveztek, s így a várható nagy forgalom miatt, már szinte elkészülte előtt keskeny lesz. Akadálya a folyamatos forgalomnak. Bár a hidat nem ők építik, mégis nagyon bosszantja a dolog, mondta. Az út terve sem jó! Azért, hogy olcsóbb legyen — minél kevesebb földmunkával készülhessen el —. figyelmen kívül hagytak két fontos szempontot is a tervezők (és a terveket elfogadók!). Részint nem lesz eléggé egyenletes, másrészt a táj rossz vízelvezetése miatt sok lesz az úton a vízátfolyás, ami ki sem számítható gondot okozhat majd az őszi esőzésekkor és a téli jegesedéskor egyaránt. S mindehhez a mi megjegyzésünk egy kérdés: lehet, hogy mint már annyiszor, Sóskúton is milliók úsznak el a réven és alig nyernek valamit a vámon? Dodó Györgyi (Hancsovszki Janos felvételei) Nehezen lehet kicsalni a német szót Mérséklődött a lelkesedés •j Budaörs német ajkú Iakos- í ságát az elsők között telepítet- í ték ki még 1946-ban s a rá- fj következő évben. Érzékenyen ff érintette ez a települést, lii- j szén az akkori kilencezer la- í kosnak 90 százaléka német / anyanyelvű volt. Napjainkban csupán 1200 bajor, osztrák V. származású él itt. Sváb család ff szinte csak mutatóban létezik á a városban. Az erőszakos laltó- í hely-változtatás eredménye- z ként a Budaörsön maradtak jó á ideig nem használhatták an.va- ff nyelvüket. Emiatt a fiatalabb ff korosztály alig, legtöbbjük $ egyáltalán nem beszél nemestül, tanítani kell(ene) őket a ff. saját anyanyelvűkre. Az évtizedekkel ezelőtt kitelepítettek azonban nem hagyták magukra itthon maradt rokonaikat. Évente megtartották hagyományos báljukat. megőrizték szokásaikat. Tizenegy év óta rendszeresen Bretzfeld ad otthont a találkozónak. Ez a település 12 kis társközség központja. Lapunk olvasói előtt ismeretes, hogy Bretzfeld és Budaörs baráti közeledése egymáshoz testvér- városi kapcsolattá érett. Ezt az idén írásos megállapodással szentesítették. — A szerződés megkötésekor. s azóta is születnek újabb ötletek — mondja Joósz .József. Budaörs Városi Tanácsának társadalmi elnökhelyettese. aki a nemzetiségi tennivalók gondozásával is hivatott foglalkozni. — A sokféle elképzelés közül az egyik legtöbbet ígérő a pedagógustapasztalatcserék megszervezése. A testvérvárosi kapcsolat nem gondtalan. A budaörsi németek körében érezhetően mérséklődött a szerződés megkötésekor tapasztalt lelkesedés Többen ugyanis úgy vélik. mindez nem hoz számukra jelentős többletet. Egyéni kapcsolatuk eddig is megvolt a kinti németséggel, a rendszeres oda-vissza látogatások sem hiánvo7fak A kialakult véleményben nyilvánvalóan része van annak, hogy sokan egyszerű propagandafogásnak tartják a magyar állam nemzetiségi megnyilvánulásait. A nyelvoktatásban meghirdetett elvek és célok megvalósítása például csigalassúsággal halad. Nem létesülnek alapfokú német iskolák ott sem, ahol pedig ezt az érdeklődés indokolná. A német származású gyerekek szintén idegen nyelvként tanulják — heti néhány órában — az anyanyelvűket. — Szeretnénk elérni — mondja Joósz József —, hogy a város négy általános iskolája közük kettőben mihamarabb megkezdődjön az elsős tanulók számára a német nyelv oktatása. Legalább azoknak, akik az óvodában már megismerkedtek az alapokkal. Az elképzelés megvalósulása esetén az iskola is összetarthatná a németséget. Jelenleg a vallás a legfőbb ilyen erő. A budaörsi német nemzetiség szétszórtan lakik a városban, s általában a katolikus templomban találkoznak. A másik találkaalkalom a hagyományos sváb bál. amelyet évente megtartanak. Ilyenkor fellép a Lyra hagyományőrző együttes, amelynek már magyar tagjai is vannak. Az ösz- szefonódás más területen ugyancsak tapasztalható. A Vasvári Pál utcában lakó idősebb Kreisz Péter fia például tanácstag. — A fiam már az ötödik éve látja el megbízatását — büszkélkedik az apa. — Szereti csinálni, pedig sok gonddal jár. A családban csak a legidősebbek beszélgetnek egymással az anyanyelvükön. Az unokákból — idősebb Kreisz Péter szavai szerint — nagyon nehezen lehet „kicsalni” a német. szót. Szépen hangzó jelszavakkal van körbetűzdel- ve a nemzetiségek élete. Tényleges lehetőségeinket vizsgálva azonban arra a megállapításra jutunk hogy bőven van még tennivaló ... K. Gy.
