Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-03 / 181. szám

\ 1989. AUGUSZTUS 3., CSÜTÖRTÖK 5 Melyik vált az első önálló magyar bélyeg? A hamisító Surónyinak nyoma veszett A vita több évtizede dúl a Magyar Posta, a Magyar Bé- gyeggyűjtők Országos Szövet­sége és a gyűjtők két pártra szakadt népes tábora között. Időszakonként felerősödik, majd elcsöndesedik az érvek és ellenérvek csatája, aztán minden kezdődik elölről. Ez az esztendő megoldást Ígér, mert minden jel arra mutat, hogy végre döntés születik abban a kérdésben, vajon az 1867-es vagy az 1871-es kiadású volt-e az első önálló magyar bélyeg. Ebbe a vitába tenyereit bele «_ perbáli illetőségű Surányi László gyűjtő, a Mabéosz vezetőségének volt tagja, ami­kor 1987 szeptemberében, az 1867-es kiadású fakszimile le­vélzáróként abban az évben a Mabéosz kiadásában megje­lent bélyegből 30 darabot Bécsben, illegálisan felülnyo­matott. A levélzáró bélyegre többek között az is rákerült, hogy „120 éves az első magyar bélyeg”. A gyűjtök szemében Surányi tette súlyos etikai vétség, a történészek és a Ma­gyar Posta szerint hamisítás. Nemesi Konrád, a Magyar Posta vezérigazgatósága tájé­zeum túlnyomórészt begyűj­tötte, őrzi, de azokról repro­dukciót vagy további informá­ciót csak Nemesi Konrád en­gedélyével adhat. Kiss Ernő, a Mabéosz fő­titkára a szövetség álláspont­ját ismertette, miszerint a vi­tában nem a Mabéosz, ha­nem a történészek és a posta döntsön. Majd hozzátette: tu­dok a Surányi-féle hamisítás­ról, kaptam is a felülnyomta­tott levélzáró bélyegből, de azokat eljuttattam a múzeum­ba. Az ügy újabb szereplője Bo- leránczky Jánosné, a múzeum egy másik munkatársa, aki azt állítja, hogy a hamisítványokat nem náluk őrzik, érdeklődjünk talán a Mabéosz-nál. Aztán mégiscsak rááll, hogy maga néz utána, hátha téved. Téve­dett. Néhány nap múlva meg is kaptuk a felülnyomtatott bélyegről a felvételeket,' a ne­gatívokkal együtt És most, innen kezdődhet a Surányi- féle hamisítási ügy hátteré­nek kiderítése, ha a főszereplő nem bujkálna előlünk immár két éve. Aszódi László Antal A nyomtatott sorok illegálisan kerültek Becsben a bélyegre. Ezért háborog a szakma. koztatési osztályának vezetője azt állítja, hogy a posta állás­pontja még nem született meg a vitában. Surányi László be­avatkozása az ügybe pedig csak hátráltatta a döntést. Sipos Józsefné, a Bélyegmú­zeum munkatársa elmondta, hogy a hamisítványokat a mú­Ötletek a szomszédból Mint annyi hazámfia, én is felkerekedtem Nyugat felé, hogy meglátogassam a szom­szédos Ausztriában, pontosab­ban Becs egyik külvárosi la­kótelepén lakó barátomat. Már a megérkezés perceiben fel­tűnt a szokatlan csend. Ennek oka nagyon egyszerű. A gép­kocsik nem a házak között parkolnak, hanem egy külön kijelölt helyen és az épületek közötti területeket fákkal ül­tették be. E néhány fotó is bemutat olyan megoldásokat, amelyeket a megye városainak kis lakótelepein minden beru­házás nélkül, a lakók összefo­gásával is meg lehet valósíta­ni. A parkolóból a kör alakú tiltó tábla alatt a lépcsőházak számai láthatók. A szemetes „kukák” nem a földön állnak térdig mocsok­ban, hanem elkerített terüle­ten kis konzolokon ülnek, ami­nek következtében könnyű ta­karítani. (Igaz, hogy akinek itt kiesik a szemét a kezéből, az felveszi!) Az úttestre festett „Schul­weg” felirat jelzi, hogy a gya­logátkelőhelyen iskolásokra le­het számítani. Ajánlom minden turistának, hogy ha már megvette a vi­deót, hozzon haza ilyen és ha­sonló, jó ötleteket. Vimola Károly Morbid történet A fóti Simon László élete alkonyán, még 1941-ben, magának és feleségének is elkészíttette a díszes kopor­sót. Elégedetten nézegették a mives darabokat, majd föltették mindkettőt a pad­lásra, s télen babot tároltak bennük. 1944 novemberében Simon László váratlanul összeesett, nem adott élet­jelt magáról. Nosza, ki a babot, le a padlásról a koporsót, bele Laci bácsit. Simonnét még az sem vigasztalta, hogy a koporsóra nem kell költe­nie. Siratta élete párját. Felállították a ravatalt. Egyszer csak nagyot recs- csent a koporsó. A „halott” a jobb oldalára fordult. Ásí­tott egy nagyot, majd fel­ült. Csodálkozva széjjelné­zett. At asszonyok ahányan voltak, annyifelé futottak. Csak Simonná maradt nyu­godt. Csöndesen kérdezte élete párját: — Nem ennél, édes fiam, egy kis gölödinlevest? P. M. Ha élelmes a gazda Családi halastavak Pár esztendeje még csodá­jára jártak annak a vasadi pedagógusnak, aki megvásá­rolt egy értéktelen ingatlant, s hétvégi telkén tavat alakí­tott ki. Igazi vadregényes kör­nyezetet.,varázsolt a parányi földdarabon. Épített’ egy " ki“ csíny stéget, ahová csónakot köthetett ki. Mert bizony la­dikkal járta a birodalmát. Kísérletképpen halakat is te­lepített a tóba, amelyek azóta már termetes pontyokká nőt­tek. A család e saját készítésű paradicfemban töltötte a hét­végeket. Nemrég Baranyából kaptunk hasonló próbálkozásról hirt, s mint az első eredmények bi­zonyítják, sikeresen alakul a szokatlannak tűnő kezdemé­nyezés. A háztáji gazdálko­dásnak sajátos fajtája alakult ki Baranyában, a családi ha­lastó. A Mecsek vidékén szá­mos patak, forrás fakad, s ezek vizének összegyűjtésével, felduzzasztásával apró tava­kat hoztak létre a házak köze­lében. Az eddig jobbára ki­használatlanul elfolyt vizek­ben halat nevelnek az élelmes gazdák. Rendszerint minimális be­fektetéssel, de annál több munkával és törődéssel szület­tek meg a 25-50 négyzetméte­res tavacskák a baranyai völ­gyekben. Akadnak közöttük nagyobbak is, amelyeknek víz­felülete eléri a több száz négy­zetmétert is. Igaz, a mesterséges tavak­ban lassabban fejlődnek a ha­lak, mint természetes körülmé­nyek között, mivel hidegebb a víz és szegényebb a táplálék is. Még szerencse, hogy nem piacra termelnek a' gazdák, s van elegendő türelmük az ef­fajta haltenyésztéshez. Min­denesetre nem megvetendő a családi tavak termése, mivel a kifogott halak között akad­nak két-három kilós, vagy en­nél nagyobb példányok is. A vajszívű boltos és a záróra Sok hűhó néhány szem krumpliért — Jaj, Kati. adjál 30 fillért — mondja az ismerős vevőnek Sztraka Attiláné, a felsőpako­Jtfeivv várják ölbe tett kézzel a választ Harminc hitelező birtokában A szigetszentmiklósi Termi­nál Szolgáltató Szövetkezeti Közös Vállalat a mai napig várja a választ az Alkotmány- jogi Tanácshoz írt levelére. (Ezt lapunkban is közöltük ja­nuár 13-án, miszerint a szövet­kezeti tulajdon burkolt álla­mosítását kifogásolták, több mint 30 szövetkezettel, válla­lattal közösen.) — Várjuk a választ, de nem ölbe tett kézzel — állítja dr. Gál Zoltán igazgató, akit csak­nem másfél éve bízott meg az "cazgatótanács a vállalat veze- csével. — Siránkozásra nincs lő. Egyet tehetünk, megpró- ' álunk igazodni a játékszabá­lyokhoz. Nem fenyeget már a csőd Magyarázgathatják, miért lettek veszteségesek. Mi az oka annak, hogy három hónap alatt több, mint 30 millió forint hiányunk jött össze. Tény, a három legnagyobb partne­rük tönkrement és fizetés- képtelenné vált. Nekik két fontos tennivalójuk van. Egy­részt teljesen új szervezeti fel­építést kell létrehozniuk, egy­ben a vezetésben megvalósí­tani a generációváltást. Más­részt a gyártmányszerkezetü­ket is át kell alakítani. Tavaly ilyenkor még 34-en dolgoztak vezető beosztásban, ma csak 20 százalékuk irányító. Kiik­tatták a sok felesleges „lép­csőt”, áttekinthetők, ellenőriz­hetők az ágazatok. Nőtt az egyéni felelősség, egyszerűbb lett a számonkérés. A termék- szerkezet átalakításában egyébként kényszer is volt. Üj partnerek új igényekkel je­lentkeztek. Most 300-nál több­féle elektrotechnikai terméket készítünk, s ezeknek 70 száza­léka üj gyártmány! Hozzájuk kerültek például a telefonköz­pontok áramellátó berendezé­sei, vagy különleges fázisjaví­tó eszközök, mérőműszerek. Tudatosan törekszenek az im­portanyag-felhasználás csök­kentésére, azokat hazaival pó­tolják Célúk az is — erre irá­nyult a műszaki fejlesztés —, hogy egy-egv termékhez a megszokottnál jóVal kevesebb anyagra legyen szükség. Az utóbbi 12 hónapban csaknem megduplázódott az egy főre ju­tó anyagmentes termelési ér­ték. Már nem fenyegeti csőd a Terminált, mert a félévet nye­reséggel zárták a tavalyi 12,5 milliós veszteséggel szemben. A hangulat tehát nem ok nél­kül bizakodó. A béreket 30 százalékkal növelték, most már meg tudják fizetni a dol­gozóikat. Az építőipari ágaza­tunk nemcsak nyereséges, de sokkal több munkát is vállal­hatna, ha lenne elég emberük. Átadták a Főnixnek Valaha rangot jelentett a Terminálban dolgozni. Most az a helyzet, hogy szakemberekre lenne szükségük. Abban bíz­nak, dolgozóik beszélnek is­merőseiknek a változások­ról .. A szolgáltatást megszüntet­ték, ám nem zúdítonák ma­gukra a lakosság haragját. Mert ami egy vállalatnak nem hoz hasznot, az egy rugalmas kis szervezetnek még járhat nyereséggel. Ezért adták át az Összes szolgáltatási tevékeny­ségüket a helyi Főnix Kisszö­vetkezetnek. Az eszközöket és a helyiségeket részben bérbe vették, vagy megvásárolták. A takarítást nem számolták fel. jelenleg 150 emberük ta­karít, főként a fővárosban nagyvállalatoknál. Tény, hogy évről évre csökken a vállalko­zás haszna. Ha azt látják, hogy végképp nincs nyereség, ak­kor ezt is abbahagyják, kita­lálnak valami mást. Kitalálni valami mást A Terminál — amelyet 1968-ban a Szigetfői Mezőgaz­dasági Szakszövetkezet, a dömsödi Dózsa és a ráckevei Aranykalász Tsz alapított — máris kitalált valami mást. Igaz, nem a takaritórészleg helyett. Miután a Labor Mű­szeripari Művektől a szanálá­sa miatt nem várhatták a 11 millió forintos követelésük megtérülését, úgy döntöttek, nem hagyják veszni a pénzü­ket. A művek budapesti gyá­rából létrehoztak egy rész­vénytársaságot, és az ország első állami tulajdonú vállala­ta 30 hitelező tulajdonába ke­rült! A Terminál ugyan csak 7 millió forintért kapott rész­vényt, de még így is jobban jártak, mintha az összes pén­zük elvész. Remélhetőleg a Budapesti Műszergyártó Rt. nem lesz rossz üzlet Dódé Györgyi nyi vegyeskereskedés és zöld­ség-gyümölcs bolt tulajdono­sa, miután a kasszában kutat­ván nem talál elegendő aprót. A ház is az övé, ahol az üzlet van. A férjével együtt dolgoz­nak. A vevők legtöbbjével jó ismerősi, néhányukkal pedig baráti a kapcsolat. Ez a meg­szólításokból, a rövid párbe­szédekből is kiderül. — Mindig ilyen nagy a for­galom? — fordulok a férjhez. — Hát, most kicsit többen vannak, mint máskor — vála­szolja. — Ebben szerep>e van annak, hogy az ABC-üzlet két hétre bezárt". De ha nyitva van, akkor sem panaszkodhatunk. Mindig van vevőnk, szomba­tonként pedig kimondottan so­kan térnek be hozzánk. Egy ilyen naphoz fűződik a kereskedők kellemetlen emlé­ke. Zárás után történt az eset: — Két kiló krumplit kér édesanyám, mert azt elfelej­tett venni! — mondta a kisfiú. — Sajnos már zárva va­gyunk. — De anyu annyira várja! Az eladó a homlokát ráncol­va nézett maga mögé. — Hiszen már csak az apra­ja van. — Jó lesz az is! — így a gyerek. Fittyet hányva a zárásra, szatyorba került az apró szemű burgonya. Kisvártatva jött ma­ga az édesanya, s a már félig megpucolt krumplira mutatott: — Nahát ilyet! Azt hiszik, a gyereknek mindent oda lehet adni?! Ez nem marad annyi­ban! Nem is maradt. A panaszos azon minutumban — hétvége ide vagy oda —, megkereste a helyi tanács vezetőjét, s el­mondta, hogy mi történt. Sza­bálysértési eljárás lett a do logból. Ennek során megálla­pították, hogy a vevő nem szenvedett kárt, vádaskodásai viszont jócskán kimerítették a becsületsértés fogalmát. Ezért kellett fizetnie pénzbírságot. A boltost viszont megrovásban részesítették, amiért záróra után is árusított. — Azóta soha nem adunk semmit, ha kitelt az időnk — tudatja a végső konklúziót Sztraka Attila. Ennek persze a környékbeli feledékenyek aligha örülnek. Kivel ne fordult volna elő, hogy valami hiányzott a va­csorához, uram bocsá’ az utol­só percben összetört a tojás, s nem akadt helyette másik. Törzsvevők, ismerősök magá­tól értetődő módon futnak ilyenkor a boltba, nem számít a záróra, pláne, ha az üzletben még ott a rendezkedő tulajdo­nos. És a legtöbbször az törté­nik, ami a fenti példában, igaz, a vásárlást nem követi szabálysértési eljárás. Elsősorban persze azt kelle­ne belátnia mindenkinek, hogy a pult két oldalán állók végül is nem ellenfelek, hanem part­nerek. Mert amikor a rugal­masságot, a vevő udvarias ki­szolgálását emlegetjük, mint a kis boltok erényét, mi tagadás, visszás dolog néhány apró sze­mű krumpliért ekkora hűhót csapni. A-l eset — mint pél­dánk is igazolja —, úgyis a vevőkön csattan. Akkor pedig joggal kérdezi az ember: meg­érte? K. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom