Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-03 / 181. szám
\ 1989. AUGUSZTUS 3., CSÜTÖRTÖK 5 Melyik vált az első önálló magyar bélyeg? A hamisító Surónyinak nyoma veszett A vita több évtizede dúl a Magyar Posta, a Magyar Bé- gyeggyűjtők Országos Szövetsége és a gyűjtők két pártra szakadt népes tábora között. Időszakonként felerősödik, majd elcsöndesedik az érvek és ellenérvek csatája, aztán minden kezdődik elölről. Ez az esztendő megoldást Ígér, mert minden jel arra mutat, hogy végre döntés születik abban a kérdésben, vajon az 1867-es vagy az 1871-es kiadású volt-e az első önálló magyar bélyeg. Ebbe a vitába tenyereit bele «_ perbáli illetőségű Surányi László gyűjtő, a Mabéosz vezetőségének volt tagja, amikor 1987 szeptemberében, az 1867-es kiadású fakszimile levélzáróként abban az évben a Mabéosz kiadásában megjelent bélyegből 30 darabot Bécsben, illegálisan felülnyomatott. A levélzáró bélyegre többek között az is rákerült, hogy „120 éves az első magyar bélyeg”. A gyűjtök szemében Surányi tette súlyos etikai vétség, a történészek és a Magyar Posta szerint hamisítás. Nemesi Konrád, a Magyar Posta vezérigazgatósága tájézeum túlnyomórészt begyűjtötte, őrzi, de azokról reprodukciót vagy további információt csak Nemesi Konrád engedélyével adhat. Kiss Ernő, a Mabéosz főtitkára a szövetség álláspontját ismertette, miszerint a vitában nem a Mabéosz, hanem a történészek és a posta döntsön. Majd hozzátette: tudok a Surányi-féle hamisításról, kaptam is a felülnyomtatott levélzáró bélyegből, de azokat eljuttattam a múzeumba. Az ügy újabb szereplője Bo- leránczky Jánosné, a múzeum egy másik munkatársa, aki azt állítja, hogy a hamisítványokat nem náluk őrzik, érdeklődjünk talán a Mabéosz-nál. Aztán mégiscsak rááll, hogy maga néz utána, hátha téved. Tévedett. Néhány nap múlva meg is kaptuk a felülnyomtatott bélyegről a felvételeket,' a negatívokkal együtt És most, innen kezdődhet a Surányi- féle hamisítási ügy hátterének kiderítése, ha a főszereplő nem bujkálna előlünk immár két éve. Aszódi László Antal A nyomtatott sorok illegálisan kerültek Becsben a bélyegre. Ezért háborog a szakma. koztatési osztályának vezetője azt állítja, hogy a posta álláspontja még nem született meg a vitában. Surányi László beavatkozása az ügybe pedig csak hátráltatta a döntést. Sipos Józsefné, a Bélyegmúzeum munkatársa elmondta, hogy a hamisítványokat a múÖtletek a szomszédból Mint annyi hazámfia, én is felkerekedtem Nyugat felé, hogy meglátogassam a szomszédos Ausztriában, pontosabban Becs egyik külvárosi lakótelepén lakó barátomat. Már a megérkezés perceiben feltűnt a szokatlan csend. Ennek oka nagyon egyszerű. A gépkocsik nem a házak között parkolnak, hanem egy külön kijelölt helyen és az épületek közötti területeket fákkal ültették be. E néhány fotó is bemutat olyan megoldásokat, amelyeket a megye városainak kis lakótelepein minden beruházás nélkül, a lakók összefogásával is meg lehet valósítani. A parkolóból a kör alakú tiltó tábla alatt a lépcsőházak számai láthatók. A szemetes „kukák” nem a földön állnak térdig mocsokban, hanem elkerített területen kis konzolokon ülnek, aminek következtében könnyű takarítani. (Igaz, hogy akinek itt kiesik a szemét a kezéből, az felveszi!) Az úttestre festett „Schulweg” felirat jelzi, hogy a gyalogátkelőhelyen iskolásokra lehet számítani. Ajánlom minden turistának, hogy ha már megvette a videót, hozzon haza ilyen és hasonló, jó ötleteket. Vimola Károly Morbid történet A fóti Simon László élete alkonyán, még 1941-ben, magának és feleségének is elkészíttette a díszes koporsót. Elégedetten nézegették a mives darabokat, majd föltették mindkettőt a padlásra, s télen babot tároltak bennük. 1944 novemberében Simon László váratlanul összeesett, nem adott életjelt magáról. Nosza, ki a babot, le a padlásról a koporsót, bele Laci bácsit. Simonnét még az sem vigasztalta, hogy a koporsóra nem kell költenie. Siratta élete párját. Felállították a ravatalt. Egyszer csak nagyot recs- csent a koporsó. A „halott” a jobb oldalára fordult. Ásított egy nagyot, majd felült. Csodálkozva széjjelnézett. At asszonyok ahányan voltak, annyifelé futottak. Csak Simonná maradt nyugodt. Csöndesen kérdezte élete párját: — Nem ennél, édes fiam, egy kis gölödinlevest? P. M. Ha élelmes a gazda Családi halastavak Pár esztendeje még csodájára jártak annak a vasadi pedagógusnak, aki megvásárolt egy értéktelen ingatlant, s hétvégi telkén tavat alakított ki. Igazi vadregényes környezetet.,varázsolt a parányi földdarabon. Épített’ egy " ki“ csíny stéget, ahová csónakot köthetett ki. Mert bizony ladikkal járta a birodalmát. Kísérletképpen halakat is telepített a tóba, amelyek azóta már termetes pontyokká nőttek. A család e saját készítésű paradicfemban töltötte a hétvégeket. Nemrég Baranyából kaptunk hasonló próbálkozásról hirt, s mint az első eredmények bizonyítják, sikeresen alakul a szokatlannak tűnő kezdeményezés. A háztáji gazdálkodásnak sajátos fajtája alakult ki Baranyában, a családi halastó. A Mecsek vidékén számos patak, forrás fakad, s ezek vizének összegyűjtésével, felduzzasztásával apró tavakat hoztak létre a házak közelében. Az eddig jobbára kihasználatlanul elfolyt vizekben halat nevelnek az élelmes gazdák. Rendszerint minimális befektetéssel, de annál több munkával és törődéssel születtek meg a 25-50 négyzetméteres tavacskák a baranyai völgyekben. Akadnak közöttük nagyobbak is, amelyeknek vízfelülete eléri a több száz négyzetmétert is. Igaz, a mesterséges tavakban lassabban fejlődnek a halak, mint természetes körülmények között, mivel hidegebb a víz és szegényebb a táplálék is. Még szerencse, hogy nem piacra termelnek a' gazdák, s van elegendő türelmük az effajta haltenyésztéshez. Mindenesetre nem megvetendő a családi tavak termése, mivel a kifogott halak között akadnak két-három kilós, vagy ennél nagyobb példányok is. A vajszívű boltos és a záróra Sok hűhó néhány szem krumpliért — Jaj, Kati. adjál 30 fillért — mondja az ismerős vevőnek Sztraka Attiláné, a felsőpakoJtfeivv várják ölbe tett kézzel a választ Harminc hitelező birtokában A szigetszentmiklósi Terminál Szolgáltató Szövetkezeti Közös Vállalat a mai napig várja a választ az Alkotmány- jogi Tanácshoz írt levelére. (Ezt lapunkban is közöltük január 13-án, miszerint a szövetkezeti tulajdon burkolt államosítását kifogásolták, több mint 30 szövetkezettel, vállalattal közösen.) — Várjuk a választ, de nem ölbe tett kézzel — állítja dr. Gál Zoltán igazgató, akit csaknem másfél éve bízott meg az "cazgatótanács a vállalat veze- csével. — Siránkozásra nincs lő. Egyet tehetünk, megpró- ' álunk igazodni a játékszabályokhoz. Nem fenyeget már a csőd Magyarázgathatják, miért lettek veszteségesek. Mi az oka annak, hogy három hónap alatt több, mint 30 millió forint hiányunk jött össze. Tény, a három legnagyobb partnerük tönkrement és fizetés- képtelenné vált. Nekik két fontos tennivalójuk van. Egyrészt teljesen új szervezeti felépítést kell létrehozniuk, egyben a vezetésben megvalósítani a generációváltást. Másrészt a gyártmányszerkezetüket is át kell alakítani. Tavaly ilyenkor még 34-en dolgoztak vezető beosztásban, ma csak 20 százalékuk irányító. Kiiktatták a sok felesleges „lépcsőt”, áttekinthetők, ellenőrizhetők az ágazatok. Nőtt az egyéni felelősség, egyszerűbb lett a számonkérés. A termék- szerkezet átalakításában egyébként kényszer is volt. Üj partnerek új igényekkel jelentkeztek. Most 300-nál többféle elektrotechnikai terméket készítünk, s ezeknek 70 százaléka üj gyártmány! Hozzájuk kerültek például a telefonközpontok áramellátó berendezései, vagy különleges fázisjavító eszközök, mérőműszerek. Tudatosan törekszenek az importanyag-felhasználás csökkentésére, azokat hazaival pótolják Célúk az is — erre irányult a műszaki fejlesztés —, hogy egy-egv termékhez a megszokottnál jóVal kevesebb anyagra legyen szükség. Az utóbbi 12 hónapban csaknem megduplázódott az egy főre jutó anyagmentes termelési érték. Már nem fenyegeti csőd a Terminált, mert a félévet nyereséggel zárták a tavalyi 12,5 milliós veszteséggel szemben. A hangulat tehát nem ok nélkül bizakodó. A béreket 30 százalékkal növelték, most már meg tudják fizetni a dolgozóikat. Az építőipari ágazatunk nemcsak nyereséges, de sokkal több munkát is vállalhatna, ha lenne elég emberük. Átadták a Főnixnek Valaha rangot jelentett a Terminálban dolgozni. Most az a helyzet, hogy szakemberekre lenne szükségük. Abban bíznak, dolgozóik beszélnek ismerőseiknek a változásokról .. A szolgáltatást megszüntették, ám nem zúdítonák magukra a lakosság haragját. Mert ami egy vállalatnak nem hoz hasznot, az egy rugalmas kis szervezetnek még járhat nyereséggel. Ezért adták át az Összes szolgáltatási tevékenységüket a helyi Főnix Kisszövetkezetnek. Az eszközöket és a helyiségeket részben bérbe vették, vagy megvásárolták. A takarítást nem számolták fel. jelenleg 150 emberük takarít, főként a fővárosban nagyvállalatoknál. Tény, hogy évről évre csökken a vállalkozás haszna. Ha azt látják, hogy végképp nincs nyereség, akkor ezt is abbahagyják, kitalálnak valami mást. Kitalálni valami mást A Terminál — amelyet 1968-ban a Szigetfői Mezőgazdasági Szakszövetkezet, a dömsödi Dózsa és a ráckevei Aranykalász Tsz alapított — máris kitalált valami mást. Igaz, nem a takaritórészleg helyett. Miután a Labor Műszeripari Művektől a szanálása miatt nem várhatták a 11 millió forintos követelésük megtérülését, úgy döntöttek, nem hagyják veszni a pénzüket. A művek budapesti gyárából létrehoztak egy részvénytársaságot, és az ország első állami tulajdonú vállalata 30 hitelező tulajdonába került! A Terminál ugyan csak 7 millió forintért kapott részvényt, de még így is jobban jártak, mintha az összes pénzük elvész. Remélhetőleg a Budapesti Műszergyártó Rt. nem lesz rossz üzlet Dódé Györgyi nyi vegyeskereskedés és zöldség-gyümölcs bolt tulajdonosa, miután a kasszában kutatván nem talál elegendő aprót. A ház is az övé, ahol az üzlet van. A férjével együtt dolgoznak. A vevők legtöbbjével jó ismerősi, néhányukkal pedig baráti a kapcsolat. Ez a megszólításokból, a rövid párbeszédekből is kiderül. — Mindig ilyen nagy a forgalom? — fordulok a férjhez. — Hát, most kicsit többen vannak, mint máskor — válaszolja. — Ebben szerep>e van annak, hogy az ABC-üzlet két hétre bezárt". De ha nyitva van, akkor sem panaszkodhatunk. Mindig van vevőnk, szombatonként pedig kimondottan sokan térnek be hozzánk. Egy ilyen naphoz fűződik a kereskedők kellemetlen emléke. Zárás után történt az eset: — Két kiló krumplit kér édesanyám, mert azt elfelejtett venni! — mondta a kisfiú. — Sajnos már zárva vagyunk. — De anyu annyira várja! Az eladó a homlokát ráncolva nézett maga mögé. — Hiszen már csak az apraja van. — Jó lesz az is! — így a gyerek. Fittyet hányva a zárásra, szatyorba került az apró szemű burgonya. Kisvártatva jött maga az édesanya, s a már félig megpucolt krumplira mutatott: — Nahát ilyet! Azt hiszik, a gyereknek mindent oda lehet adni?! Ez nem marad annyiban! Nem is maradt. A panaszos azon minutumban — hétvége ide vagy oda —, megkereste a helyi tanács vezetőjét, s elmondta, hogy mi történt. Szabálysértési eljárás lett a do logból. Ennek során megállapították, hogy a vevő nem szenvedett kárt, vádaskodásai viszont jócskán kimerítették a becsületsértés fogalmát. Ezért kellett fizetnie pénzbírságot. A boltost viszont megrovásban részesítették, amiért záróra után is árusított. — Azóta soha nem adunk semmit, ha kitelt az időnk — tudatja a végső konklúziót Sztraka Attila. Ennek persze a környékbeli feledékenyek aligha örülnek. Kivel ne fordult volna elő, hogy valami hiányzott a vacsorához, uram bocsá’ az utolsó percben összetört a tojás, s nem akadt helyette másik. Törzsvevők, ismerősök magától értetődő módon futnak ilyenkor a boltba, nem számít a záróra, pláne, ha az üzletben még ott a rendezkedő tulajdonos. És a legtöbbször az történik, ami a fenti példában, igaz, a vásárlást nem követi szabálysértési eljárás. Elsősorban persze azt kellene belátnia mindenkinek, hogy a pult két oldalán állók végül is nem ellenfelek, hanem partnerek. Mert amikor a rugalmasságot, a vevő udvarias kiszolgálását emlegetjük, mint a kis boltok erényét, mi tagadás, visszás dolog néhány apró szemű krumpliért ekkora hűhót csapni. A-l eset — mint példánk is igazolja —, úgyis a vevőkön csattan. Akkor pedig joggal kérdezi az ember: megérte? K. Gy.
