Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-03 / 181. szám

1939. AUGUSZTUS S~ CSÜTÖRTÖK ^fwtap 3 0 IRTA Tolerancia Komolykodástól mentes tanulmányban tekinti át a tavaly megjelent szociográ­fiákat a Mozgó Világban (89/7. szám) Szász Imre. S éppen mert kerüli a hu­szonkét kötetről szóló böl­csességeket, leír sok-sok okos gondolatot. A kisebb­ség, a másság elfogadásá- nak-elutasításának mai helyzete ilyen következte­tésre vezeti: „Ez a társada­lom, amely minden tisztá­zást deklarációkkal helyet­tesített, amely soha a tole­ranciának és a toleranciát befogadó erkölcsi, erhberi művelődésnek értéket nem tulajdonított, nem jobb, mint negyven, hetven év­vel ezelőtt volt Lóm-lóm: voltak itt ba­jok már korábban is, nem­csak abban az „átkos", minden rosszat a nemzetre zúdító negyven esztendő­ben. .. S mert napjaink sem adnak okot sok biza­kodásra, tökéletesen egyet­értünk Sz. 1.-nek a vélemé­nyével: ....... fájdalmasan m egállapíthatjuk, hogy a li­beralizmusnak az az álma, amely egy diszkrimináció­mentes Európában remény­kedett, Keleten és Nyuga­ton egyaránt megbukott.’’ Nem ártana mai, naiv ál­modozóinknak ezzel a ke­serves tapasztalataitól szá­molniuk! Persze. sokkal szebb, könnyebb álmodozni, s hirdetni ezeket az álmo­kat, mint a realitásokkal bíbelődni! Ma annyi álom van forgalomban, amennyit akár évtizedekre is beoszt­hatnánk: sokáig kitartaná­nak. S közben gyűlnek a példák, az egyre riasztóbb példák arra, miként nem túri, viseli él a társadalom egyik, másik, harmadik csoportja a negyediket, az ötödiket, a hatodikat. A jel­zők eszkalációja, a minősi- téiek inflációja, a címkézés forgószele már-már magá­val sodorja a józan többsé­get is, mert azt a látszatot kelti: a mindenről és min­denkiről ítélkezés és nem a tolarencia, a megértéskere­sés a természetes. Az iga­zak" hadoszlopainak, a vé­leményterror rohamcsapa­tainak a figyelmébe ajánljuk Sz. I. akár plakát­ra is felkerülhető monda­tát: „A türelmetlen angya­lok néha több kárt tesznek, mint egy türelmes ördög.’’ KLIENS Szedd-vidd Ahogy országszerte, úgy Pest megyében is dömpingszerűen érett be a kajszi- és az ősziba­rack. A konzervgyárr/ckal való árvita miatt sok gazdaság hirdette meg a Szedd magad !- mozgalmat. A szövetkezetek sem járták rosszul — ha a kalkulált nyereség el is ma­radt, de a termés leszedése ingyen volt —, ám a lakosság sem, hiszen olcsóbban jutottak ezekhez a gyümölcsökhöz. A család apraja-nagyja szedte-vitte a múlt hét végén is a barackot Nem bürokraták, vállalkozók kellenek R vékony buksza ne legyen akadály Világkiállítás — a Dunára felfűzve címmel lapunk július 24-i számában a fövárcs harmadik kerületének ta­nácselnökével beszélgettünk arról, miként érvelnek amellett, hogy a ma is jelentős idegenforgalmi terület­nek számító Óbudát jelöljék ki az 1SS5. évi Bécs—Buda­pest világkiállítás helyszínéül. Ezúttal hat Csepel-szigeti országgyűlési képviselő véleményét adjuk közre. Elkép­zeléseikből — amelyet Tóth János, a Hazafias Népfront szigetszcntmiklósi titkára foglal össze — egyértelműen kitűnik: csatlakoznak az óbudai tanácselnök észrevéte­leihez. — Pontosabban fogalma/', a : komvromtssiümös "* jame&átot állítottunk össze és küldtünk el a miniszterelnöknek, az Országgyűlés elnökének, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának, négy miniszternek, a Fővárosi és a Pest megyei Tanács elnökének, s nem utolsósorban a világkiállítás szervezésével jelenleg megbí­zott Somogyi Lászlónak — mondja. — Mit tartalmaz a javasla­tuk? — Az a véleményünk — s ezt tolmácsolják majd a Par­Az új ceglédi kenyérgyárban július 18-án kezdődött meg a próbaüzemelés. Mára már hatféle kenyeret, kiflit, zsemlét, zsemleveknit dagasztanak, sütnek. Mégpedig nem is akármi­lyet, hanem ízletesét, finomat. Az üzem ünnepélyes avatását nem hamarkodják el, arra augusztus 19-én kerül majd sor. Ad­dig jól bejáratják nemcsak a termékeket, hanem a tekinté­lyes — hogy szakszertHlen legyek — kondérokat, melyekben foszlósra dagasztható a tészta. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) lament^eiy; is képviselőink —, hogy! "ne'egy helyszíne legyen a világkiállításnak! A fővá­ros''főbb' kerületét kell figye­lembe venni és ugyanakor a vidékkel való kapcsolódási szálak sem hiányozhatnak. Ügy terveztünk, hogy egyút­tal a lehető legolcsóbb meg­oldásokat is kerestük. — Nehéz ma legolcsóbb megolásokról beszélni. — Azt gondoljuk, hogy Bé­cset és Budapestet nemcsak mint két helyszínt, hanem mint két különböző társadalmi berendezkedésű fővárost is összeköti — és egyben szimbo­lizálja is az összetartozásun­kat — a Duna. Ezért a vi­lágkiállításra kijelölt területe­ket mi is határozottan a fo­lyó vonalára, de annak mind­két oldalára szeretnénk fel­fűzni. Elképzelésünk szerint a hajógyári sziget északi részén kellene kialakítani az expo egy helyszínét, ahol egy csodála­tos, európai környezetvédelmi és ökológiai park kiépítésére van lehetőség. Ugyanakkor Óbuda hangulatos vendéglá­tóhelyek tucatjaival, panziók­kal és luxusszállodákkal fo­gadhatná a vendégeket. Ettől a helyszíntől délre, a Margit­szigeten, a mai szabadtéri színpad kibővítésével mód nyílhatna impozáns, nagystí­lű kulturális események meg­rendezésére. Ezután következ­hetne a semmire sem hason­lítható. budai Várnegyed, amely az 1100 év magyar történel­mét mutatná be. — A kiállítást ezek szerint a Csepel-sziget északi részére tervezik? — Valóban. A Szabad kikö­tőtől a szigetcsúcsig terjedő szabad vámterületen viszony­lag olcsón lehetne felépíteni a kiállítási csarnokokat, közpon­tokat. — És a Csepel-sziget déli része? — Bizonyos, hogy nem­csak vastag pénztárcájúak jönnek el a világkiállításra. A bányatavak környékén nagy­méretű, magas színvonalú kemping alakítható ki, amely könnyen megközelíthető lehet az elkészülő MO-ás autópálya révén. — Az elképzelések tetszető- sek és logikusnak is tűnnek. Vajon várható-e, hogy figye­lembe veszik ajánlaia’kat? ■— Július 10-ig több minisz­tertől és Somogyi Lászlótól is választ kaptunk. Megköszö­nik a segítőszándékunkat és ígérik, figyelembe veszik a véleményünket. Szerintünk a tervpályázatról túl nagy a hallgatás. Félő, hogy csak az eredményhirdetéskor derül ki, valóban demokratikus, szak­mailag megalapozott volt-e a döntés. És ha nem? Elkésett­nek tartjuk a várható, szeptem­beri döntést, megint olyan helyzetbe sodródunk, hogy kapkodnunk kell majd. A fel­gyorsított folyamatok pedig — már sokszor, bebizonyoso­dott — magában rejtik a hibá­kat, a tévedések veszélyét. Lé­nyegesnek tartjuk azonban azt is, hogy egy teljesen független csapat vehesse kézbe a vi­lágkiállítás teljes szervezését, lebonyolítását, és ezalatt a kormánytól kapják a fizeté­süket. Mert. ha ezúttal is a megszokott bürokrata, hivata­li szemlélet uralkodhat, ha kü­lönböző lobbyk, csoportok ér­dekei érvényesülhetnek, eset­leg újabb HUNGARORING- gel vagy Bős—Nagymarossal találjuk magunkat szemben. S akiknek mindez határo­zott véleménye; Polgárdi Jó­zsef, dr. Vona gerenc és dr. Novák Béla Pest megyei, va­lamint dr. Bölcsei György, Juhász Mihály és Kovács Ist­vánná budapesti országgyűlé­si képviselőknek, akiknek ne­vében beszélt Tóth János. Dódé Györgyi EK: Viták és remények (Folytatás az 1. oldalról.) A politikai egyeztető tárgya­lások munkabizottságaiban képviselt álláspontokat ismer­tették — a hazai és a külföldi sajtó élénk érdeklődésétől kí­sérve — az Ellenzéki Kerékasz­tal képviselői szerdai sajtótá­jékoztatójukon a Budai Viga­dóban. Az Ellenzéki Kerékasz­talt alkotó kilenc szervezet kö­zül nyolcnak a képviselői vá­laszoltak az újságírók kérdé­seire. A Magyarországi Szo­ciáldemokrata Párt képviselői­nek helye üresen maradt, mert továbbra sem sikerült meg­egyezniük abban, melyik szárny képviselje őket. A politikai egyeztető tár­gyalásokról szólva a FIDESZ képviselője felelőtlennek mi­nősítette Pozsgay Imrét, aki szerintük a tárgyalások legége­tőbb szakaszában mént sza­badságra. Amióta Fejti György vezeti az MSZMP delegációját, az MSZMP kemény szárnya vette kezébe a tárgyalásokat, s úgy tűnt, a tárgyalások több ponton megszakadnak —mon­dotta. A Magyar Néppárt kép­viselője szerint az MSZMP az elmúlt két hétben stratégiát és taktikát változtatott: ezt tuda­tos politikai lépésnek ítélik, s nem pedig valamely politikus egyéni akciójának. A FIDESZ képviselője arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormányzati és az ellenzéki álláspont csak a nyilvánosság segítségével kü­lönböztethető meg. Az SZDSZ képviselője megerősítette; ké­szek előzetes megbeszélésekre mindazokkal az ellenzéki pár­tokkal, amelyek hajlandók a választási együttműködésre. VIZSGÁLAT A KÖRNYEZETÉRT Még nem az igazi Több jogszabály módosítá­sának szükségességére hívta fel a Legfőbb Ügyészség a Környezetvédelmi és Vízgaz­dálkodási Minisztérium figyel­mét azt követően, hogy az ügyészségek országos vizsgá­lat keretében ellenőrizték 11 környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságnak a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos te­vékenységét, annak törvé­nyességét. Megállapították, hogy a környezetvédelmi hatóságok tavaly 152 esetben szabtak ki veszélyeshulladék-bírságot — összesen mintegy 90 millió fo. rint összegben —, leggyakrab­ban e hulladékok gyűjtésére, átmeneti tárolására, illetve ár­talmatlanítására vonatkozó előírások megszegése miatt. Bár az összefoglaló jelentés szerint a veszélyes hulladé­kokkal kapcsolatos miniszter- tanácsi rendeletet, illetve az annak végrehajtásáról rendel­kező miniszteri rendeleteket a hatóságok jellemzően tör­vényesen alkalmazzák, mégis az ügyészségek több mint 250 esetben, a vizsgált ügyek egy­negyedében tártak fel jogsza­bálysértéseket és egyéb hiá­nyosságokat. Az evangelizációs társaság Az emberi jogokról A Billy Graham Evangeli­zációs Társaság Magyarorszá­gon tartózkodó képviselői a Billy Graham látogatása kap­csán felmerült emberi jogi kérdésekről szükségesnek lát­ják a következőket leszögezni. Billy Graham és az általa alapított evangelizációs társa­ság határozottan kiáll azért, hogy minden egyénnek — füg­getlenül nemzeti vagy etnikai hovatartozásától — elidegenít­hetetlen joga Isten igéjét saját nyelvén hallgatni, megőriznie az ő kulturális és történelmi identitását, illetve örökségét. Billy Graham általában is mélységesen elítéli az egyének, nemzetek vagy nemzetiségek bármiféle megkülönböztetését, és úgy véli, hogy az emberi jogok ilyen irányú megsértése bún, amely egyformán bűn a világ bármely részén: Dél-Af- rikában és a Közel-Keleten, avagy Dél-Amerikában és Közép-Kelet-Európában egy aránt. Billy Graham rendkívüli együttérzéssel tekint Tőkés László temesvári lelkészre is, aki több más társához ha­sonlóan ma még igazságtalan­ságok sorát kénytelen eltűrni. Billy Graham a leghatározot­tabban elítéli az egyéni és a nemzetiségi jogok bármiféle lábbal tiprását és azért imád­kozik, hogy valamennyi nép és nemzet, teljesen azonos jogok kai és feltételekkel békében és harmóniában élhessen egymás sál. Húst, halat nem esznek Kik a magyar bhakták? Megint valami, amiről ed­dig úgy tettünk, mintha nem volna, s most íme, itt van a szemünk előtt, nyíltan, őszin­tén. Tizenöt.esztendővel ezelőtt is voltak Magyarországon Kris- nahívök, kopaszra nyírt, kis hajtincset viselő, lehetőleg me­zítláb járó fiatalok, színes le­pedőkbe öltözve, de csak titok­ban. S most ime, sajtóértekez­letet tartanak a magyarorszá­gi Krisnahitűek a Hiltonban. Énekelnek egy kicsit a föl­dön ülve, a Haré, a Krisna és a Ráma szavak tizenhat tagú variációja a dalszöveg. Utána kezdődik a tájékoztató. Sivara- ma Swami prédikáló szannyá- szi, akit a Krisna-tudat Nem­zetközi Szervezete küldött Ma­gyarországra, magyarul vála­szol a kérdésekre — hogyne, itt látott napvilágot, hétéves korában, 1956-ban vándorolt ki Kanadába a szüleivel. Meg­tudjuk, Létai Péter volt a ne­ve, zsidó vallásúként született, áttért a keresztény hitre, de Krisna-tudatúvá vált. Hogy milyen ez az Indiában született hit, melynek közép­pontjában az Istenség Legfel­sőbb Személyisége, Krisna, szó szerinti fordításban: a „Min­denkit Elbűvölő” áll? Tanítá­suk szerint meg kell érteni, hogy a test és a lélek két kü­lönböző dolög, és csak a lélek képes arra, hogy örökké szol­gálja Krisnát, s elvezesse az embert az igazi boldogsághoz. A bhakta (a Krisnahívől nem harácsolja az anyagi javakat, a lélek dolgait magasabbra tart­ja. Nem esznek húst, de még tojást és halat sem. nem játsz­hatnak szerencsejátékot, s há­zaséletet is akkor élnek, ha nö­velni kívánják a család létszá­mát. Kik a magyar bhakták? Hu­szonötén lehetnek, s jó száz érdeklődőt tudnak maguk kö­rül. Van közöttük mérnök és taxisofőr, egyetemista és or­vos. Hetente egyszer találkoz­nak egy budai magánlakásban, énekelnek. 1elolvasnak a szent könyvekből, utána eszik tízfo- gásos indiai lakomájukat .— persze csak növényeket. Külö­nösnek tartjuk őket? Igen, mert ténv, hogy míg a londoni, washingtoni, bécsi polgárok már megszokták őket, nálunk még feltűnő, hogyha valaki ko­pasz fővel, mezítláb énekel a Vörösmarty téren. De ne fe­lejtsük el, hogy Indiából nézve máshogy festene a dolog: míg mi, magyarok csak jó tizenöt- millióan vagyunk, Krisnahi- tűből lehet úgy jó hat-hétszáz­millió. S Moszkvában már templomot is kaptak ... " T. B. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom