Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-22 / 197. szám

1989. AUGUSZTUS 22., KEDD 5 Az idén kissé rendhagyó volt az aratás, amelyről már minden körzetbeli mezőgazda- sági üzemben múlt időben be­szélhetnek. A rendhagyó jel­zőt az aratás előtti demonstrá­ciók miatt érdemelte ki a nagy nyári kampánymunka. Az illetékesek keresik, kutat­ják a módját az ésszerű vál­toztatásoknak, a felvásárlási árak emelésének. Lelkűk raj­ta, hogy mikortól vezetik be. A Budapesti és Pest Megyei Gabonaforgalmi és Malomipa­ri Vállalat pilisi malomüzemé­ben múlt héten befejeződött a búzafelvásárlás. Három tsz-szel, a helyi Aranykalász- szal, a monori Kossuthtal és a gombai Fáy Andrással kö­töttek szerződést búzafelvásár­lásra. összesen 8 ezer 320 ton­nányi termés került a tárolók­ba. Amint Opavszki Ferencné- től, a pilisi malom minőségi ellenőrétől megtudtuk, egy hó­Budaörsön megalakult a KISZ Hitelt szerezni a szavaknak Nem történelmi visszatekin­tésről van szó — miként azt az olvasó a cím alapján gon­dolná —, hanem napjaink va­lóságáról: Budaörsön június 26-án megalakult a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség. — Tizenegyen alakítottuk az új szervezetet — mondta Tési Vilmos titkár. — Duna­keszi, szigetszentmiklósi, bu­dapesti és budaörsi fiatalok voltak a „kezdőkörben”. Más­fél hónap alatt a taglétszá­munk száz körülire növeke­dett. Most láttuk elérkezett­nek az időt arra, hogy a köz­véleménnyel tudassuk létezé­sünket, szándékainkat. Nem csak önmagunk propagálása miatt. Igényeljük a társadalmi környezet kritikáját, észrevé­teleit a tevékenységünkről, az elgondolásainkról. 0 Miért éppen a KISZ ne­vet választották? — Mert végső célunk az ál­lam és párt nélküli társadalom felépítése. Ahol az önkor­mányzat a rendező elv. Köz­ponti értékünknek a közösségi szemléletet és életmódot vá­lasztottuk. amelyben azonban az egyén is megőrzi saját ar­cát. A közösségi elv az, amely gátat vethet a túlzott liberaliz­musnak, s egyúttal kizárja az anarchia veszélyét is. Másik legfontosabb elvünk a huma­nizmus, mert enélkül elsik­kad az ember, s a jelszavak válnak fontossá. A KISZ név­től nem féltünk. Sokan lejára­hogy ne a hangosabb ember „győzzön” az egyes vitaté­mákban, hanem, aki igazabbat szól. — Sorolhatnám még az el­veinket, céljainkat — mondta Tési Vilmos. — Egyelőre azon­ban félénken használok né­hány kifejezést, óvakodok a nagy szavaktól. Alig van olyan fogalom, amely a hazai politi­kai gyakorlatban makulátlanul megőrizte volna eredeti szép­ségét, tartalmát. A személyes magatartásunkkal akarunk hi­telt adni szavainknak. Arra törekszünk, hogy nálunk ne a kinyilatkoztatásoké és az ígér­getéseké legyen a főszerep. Re­mélem, ez menet közben bebi­zonyosodik. K. Gy. Viskó a senki földjén Temető mellett senki nem lakik szívesen. Még fényes nappal, ragyogó égbolt alatt is furcsa érzéseket ébreszt az élőkben a holtak csöndes bi­rodalma, hát még éjszaka. Hajdanán a férfibátorság pró­bakövének számított, melyik legény képes eltölteni egy éj­szakát egyedül a sejtelmes hangulatot árasztó, ősidőkből átöröklött babonákkal terhes helyen. Csupán a közösségből kitaszított vagy a magányt önkéntesen vállaló csodaboga­rak ődöngenek szívesen a te­mető környékén, őket épp az vonzza, ami taszítja a többit. Bulyák Mária sem véletle­nül foglalta el s kerítette be tenyérnyi földjét a temető tő- szomszédságában. Emberkerü­lő, furcsa, mogorva asszony, úgy is nevezik faluszerte, a szödligeti remete. Egyedül él — Hogy remete lenne? — nevet Kristóf Jánosné, a Szöd­ligeti Tanács igazgatási osztá­lyának vezetője. — Hallottam már én is ezt a titulust, de szó sincs ilyesmiről. Mindösz- sze egy idős asszony, aki egyedül él, ennyi az egész. Azért a címét szívesen meg­adom. Az embert próbáló hőségben középkorú férfi hajladozik, kapál. Kérdésünkre rögtön tudja, kiről lehet szó, a falu határában húzódó, erdős, bok­ros tájék felé mutat. — Épp az imént láttam ha­zajönni a kutyájával, meg fogják ismerni. Alacsony, haj­lott hátú kis öregasszony. Alig százméternyire, a rá­diózenétől hangos, tyúkokkal, kutyával benépesített falusi portáktól vékony karókra kö­tözött, egy szál drótkerítéssel körbevett kopár földdarabra bukkanunk, közepén deszká­ból, hullámpapírból összetá­kolt, kormos falú sufni áll. A düledező épületet épp csak az ajtaján lógó szigorú lakat tart­ja össze, oldalán akkora rések, hogy egy gyermek átbújhatna rajtuk. Az udvar sem hétköz­napi, csak egy részét borítja tott elnevezésnek tartják, mi azonban vállaljuk. 0 Az következne ebből, hogy csakis meggy őződéses fiatalokat várnak a soraikba? — Tizen- és huszonéves kor­ban még kevés fiatalról mond­ható el, hogy érett kommunis­ta gondolkodású. Ez tehát nem is lehet feltétele a felvétel­nek. Társunknak tekintünk viszont mindenkit, aki tettre- kész a közösségek erősítésére, fejlesztésére, s aki megtalál­ja — vagy a segítségünk, öt­leteink alapján megtalálni akarja — önmaga számára az értelmes alkotó munkát. Fon­tos követelmény, hogy a cél­jainkkal való azonosulás ne csak passzív helyeslésben, ha­nem cselekvésben nyilvánuljon meg. A KISZ nem a tétlenek szervezete kíván lenni. Tett­erős emberek számára viszont nem szabtunk korhatárt. 0 Más ifjúsági mozgalmak­hoz — például a Demiszhez — milyen szálak kötik a KISZ-t? — A Demisszel, mint balol­dali ifjúsági népfronttal, sze­retnénk együttműködni. Több találkozási pontunk van. Szí­vesen lépünk azonban akció­egységre egy-egy feladat során a Fidesz-szel, s más ifjúsági szervezettel is. — A KISZ követelményként állitja tagsága elé az önfej­lesztést, önművelést. Ez elen­gedhetetlen a politikai kultú­ra fejlesztése érdekében — ami viszont szükséges ahhoz, Üzleti érzék szabin Nyáron talán megáll az élet? — teszi le kollegám bosszankodva a telefont. Pedig nem hirtelen haragú ember. Csak éppen, ha egy nap öt helyről mondják neki, hogy „nincs bent a fő­nök, nincs aki nyilatkoz­zon”, kissé felhős lesz a homloka. Én miért nem bosszan­kodom? — fordulok kuta- tóan magamba. Nem éppen épületes az önvizsgálódás eredménye. Megszoktam Hozzászoktam ahhoz, hogy nyáron sokan nem elérhe­tőek (majd ősszel visszaté­rünk a témára), s hogy egy- egy „odacsörgetés” vagy bekopogtatás alkalmával nem találok olyat, aki a „felelőssége teljes tudatá­val” nyilatkozhatna. Társadalmi gazdasági megújulás. Annyit tudunk róla: kell. Elméletileg te­hát módfelett megalapozott az „ügy”. A muszáj súlya lendületet, vezérfonalat ad(hatna) a cselekvéshez is. Demokráciáról, piacgazda­ságról beszélünk. A tár­sadalom demokratikus csa­tornáin is az az időszerű követelés fut: eredménye­sen működő, piacorientált gazdaságot! Márpedig a piac télcn-nyáron, minden évszakban piac. Ha éppen nem újságíró, hanem kül­földi üzletkötő keresi meg valamely céget, igencsak megütközhet azon, hogy a „szabi” ideje alatt nem ta­lál tárgyalóképes partnert. Magyar ügyfél persze ezen sem csodálkozik. Ö is hoz­zászokott Elgondolkodhatnánk vég­re azon. mennyi mindent fogadunk el a hazai gya­korlatban. K. Gy. Jelen kell lenni ott, ahol a dolgok eldőlnek A párt nem veszítheti el az arcát Az autógyárban jószerint nyomban elkezdték a felké­szülési munkát, amint kide­rült, hogy októberben kong­resszus lesz. Elhatározták: nem várnak központi utasítá­sokra, még pártprogramra sem, hanem önállóan, saját el­képzelés szerint fognak a do­loghoz. Egy szerkesztőbizott­ság azután elkészítette a helyi szervezet platformjavaslatát, amelyet több menetben meg­tárgyaltak, míg végül a párt­értekezletre került, az első na­pirend témájaként. Menni vcgy maradni? Miről is szól ez a doku­mentum? Alapvetően három kérdésre próbált valamifajta választ adni: mit értünk ma szocializmus alatt?, milyen pártot és milyen társadalmat akarunk? A fejezetcímek is jelzik, hogy nem volt könnyű dolguk sem az anyag elkészí­tőinek, sem a megvitatására összegyűlt küldötteknek. Ám ha valaki most azt hiszi a szóban forgó fejezetcímek nyomán, hogy a politizálás a szokásos általános szinten folyt, az nagyot téved. A párt­értekezleten részt vevők ugyanis remekül felismerték azt a három kérdéskört, ame­lyek alapos megválaszolásán múlik tulajdonképpen min­den. Tehát: hol, hogyan és ki­vel politizáljon az MSZMP? Jenei Mihálynak, a pártbi­zottság titkárának szóbeli ki­egészítője után mintegy hú­szán fejtették ki véleményüket a vita során, és bár végül a platformot egyhangúlag elfo­gadták, korántsem állítható, hogy egyformán értelmezték volna a fogalmakat és a leg­fontosabb teendőket — amin viszont csöppet sem lehet cso­dálkozni. E szervezetnél ugyanis „kicsiben” ugyanazo kát a zavarokat lehet észlelni mint országos szinten. Példáu itt sem sikerült eldönteni: ki vonuljon-e a párt a munka helyről és a lakóhelyen politi­záljon, vagy ragaszkodjon i hagyományokhoz, és ne adjc fel pozícióit a gyárkapun be­lül. Szintén eltérő véleményei hangzottak el arról, hogy hr netán „bent maradnak”, akkoi mi a legfontosabb teendő, jé: ha „kivonulnak", akkor ho­gyan tovább. Nem teljes, de viszonylago: egység alakult ki abban, hog.v a gyári szervezet nem nép­párt jellegű MSZMP-ber „gondolkodik", hanem munkás bázisú pártban. Mint elhang­zott, elveszítené arcát a párt ha nem célozna meg egy tár­sadalmi csoportot. Lakóhelyi politika A számos eltérő értelmezés mellett — például 1956 meg­ítélése vagy a párt szövetségi politikájával kapcsolatos néze­tek — több témakörben teljes volt a nézetazonosság. így ab­ban, hogy a jövőt illetően csak a demokratikus szocializmus lehet a kiindulópont, hogy kö­zeledjünk szűkebb pátriánk­hoz, s abban is, hogy nincs szükség a megyei pártbizott­ság intézményére, apparátusá­ra a jelenlegi formában. He­lyette megyei, regionális iro­dákat kellene létrehozni, ame­lyek mintegy szolgáltatást nyújtanának a hel^i községi, városi szervezeteknek. Készt vett az értekezleten — és természetesen fel is szólalt — Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Intéző Bizottságá­nak \tagja, a megyei pártbi­zottság első titkára. Elsőként a közelgő kongresszus kapcsán arról beszélt, hogy október 6-án három feladatot minden­képpen el kell végezniük a küldötteknek: ki kell alakítani egy új párt irányvonalát (füg­getlenül attól, hogy ez névvál­toztatással jár-e), helyre kell állítani a bizalmat a pártban egymás iránt, és végül: a pártnak a mai gyenge cselek­vési állapotából ki kell ková­csolnia egy aktív cselekvő egységet. Ezt követően a me­gyei első titkár néhány hozzá­szólásra válaszolt. így többek között felhívta a figyelmet a lakóhelyi politizálás rendkí­vüli jelentőségére a közelgő választások miatt. Mint mon­dotta : az aggódás nem elég, jelen kell lenni ott, ahol a dolgok eldőlnek. (Később Nagy Józsefné Szigetszent- miklós város pártbizottságá­Befejezödött a felvásárlás Új búzából új kenyér napja már kizárólag csak új búzát őrölnek az ódon masi­nákon, berendezéseken. A liszt sikértartalma némileg el­marad az optimálistól, hiszen a kívánatos ^6—28 százalék helyett 29—33 százalék között váltakozik. Ugyanakkor a sze­mek nedvességtartalma a ha­tárérték (16 százalék) alatt maradt minden esetben. Ez annak köszönhető, hogy mind­három mezőgazdasági nagy­üzemben — beszállítás előtt — szárították a kombájnok ben- dőiből kikerülő termést. Eleinte nyújtott műszakban, reggel 7-től 18 óráig tartott a felvásárlás, ezen a héten már csak 7-től 15 óráig. A búza­őrlés viszont három műszak­ban folyik. Számtalan vásárló fordul meg a 4-es számú fő közleke­dési út melletti pilisi malom­ban. Az ünnepre sütött új ke­nyér már idei búzából készült. —ér Az Észak-Pest Megyei Sütő­ipari Vállalat monori üzemé­ben a jó kenyeret nem csak a gabona sikértartalmától vár­ják, mert tudják, hogy a lel­kiismeretes tésztakészítés is fontos. Babos Istvánná új ke­nyeret vet (Vimola Károly felvétele) Az elmúlt hét végén — pénteken — került sor a mintegy 600 tagot számláló autógyári kommunisták párt- értekezletének első fordulójára. A szigetszentmiklósi törzstelepi szervezetet mintegy 120-an képviselték, hogy két fontos témakörben állást foglaljanak. nak titkára szintén a lakóhe­lyi politizálás jelentőségéről szólt hosszabban, miközben úgy fogalmazott: ha a lakó­helyen veszít a párt, sokat ve­szíthet.) A megyei pártbizott­ság megszüntetését tartalmazó állásfoglalással kapcsolatban Hámori Csaba kifejtette: a je­len pillanatban nem tartja ak­tuálisnak, mert megvalósításá­val mindenképpen gyengülné­nek a megye településein ténykedő alapszervezetek po­zíciói is. De ezzel együtt a me- megyei apparátusok létszámát már idén eddig is „megfelez­ték” és a hátralévő hónapok­ban még tovább csökkentik 50 százalékkal. Anya és család Az értekezlet első napirendi pontját végül is úgy zárták le a kora éjszakai órákban, hogy elfogadták a platformterveze­tet, mint olyan dokumentu­mot, amely mindenképpen tükrözi a legalapvetőbb kérdé­sekben a helyi szervezet állás­pontjait, és így némiképp se­gítséget ad a gyári kommu­nisták további munkájához, de talán még a megyei értekez­letnek, illetve a párt októberi kongresszusának is. (A doku­mentumot csak egy teljesen új javaslattal egészítették kr egyébiránt, amely azt tartal­mazta, hogy vissza kell állíta­ni társadalmunkban az anya klasszikus családösszetartó szerepét.) Az első autógyári pártérte­kezlet — ugyanis a kongresz- szus után egy újabbat is tar­tanak Szigetszentmiklóson — a megyei és országos kong­resszus küldötteinek előzetes jelölésével folytatódott. Hogy végül is kik vesznek részt az említett eseményeken, afelől ezen a héten az autógyáriak pártszavazás útján döntenek. Bódi István A szödligeti remete Azzal együtt nem lehet nagyon melege, télen reggelente úgy kell megtörnie a jeget a vi­zespohárban. Fűteni ugyan szokott, egy rozoga kályhája lehet, de az meg akkora füstöt csinál, csoda, hogy nem ful­lad meg tőle. A fekete korommal szegé­lyezett ajtó tanúsítja, mindez bármilyen hihetetlennek tű­nik, ma, a huszadik század­ban, a fővárostól alig egy kő- hajitásnyira, mégis színtiszta igazság. — Egyedül az állatokat sze­reti — tudjuk meg. — Amit az imént láttak, az is egy be­fogadott kóbor kutya volt. Most csak ez az egy van, de volt olyan idő, hogy nyolc is ott ténfergett a háza körül. Az öregasszony szokott is pa­naszkodni, a nyugdíjából ma­gának is alig jut, nemhogy azoknak, de még sincs szíve kitenni őket. Egyszer elin­dult a sintérért, de aztán fél­úton meggondolta, megesett a szíve rajtuk. Mindennap hord­ja nekik az élelmet a háti­zsákjában a faluból, igaz, a magáét is örökösen viszi, ne­hogy megmérgezhessék. Jó erőben lehet, állandóan annyit cipelni — teszi még hozzá el­ismerően. Hátat fordított A sírok közt visszafelé bal­lagva elgondolkodom, vajon milyen sors juthatott osztály­részül ennek az asszonynak, mi mindent láthatott, mi min­dent hallhatott, hogy hátat fordított a társadalomnak. Hozván lát bennünket, „ren­des” embereket, mit gondol elalvás előtt, miről álmodik éjszaka? A falun áthaladva hiába füi'készem a gépkocsi ablaka előtt elsuhanó tájat. A szöd­ligeti remete hajlott hátú, zs...javai összenőtt alakja se­hol sem bukkant elő. Csupán egv tépázott bundájú, behú­zott farkú korcs eb ügetett szemben az út menu.n. Ha jól láttam, a temető irányába tar­tott ... N. A. a naptól sárgára aszott fű, amúgy teljesen kopár, sehol egy vetemény, de még vadon nőtt bokor, fa sem bontja meg az egyhangúságot. Halk tana­kodásunkra egy nagy fekete kutya ballag elő lustán, tisztes távolból szemügyre vesz, majd újra eltűnik, valahol a ház vagy inkább fészer mögött. Magának való Ez lenne a porta? Hitetlen- kedve nézünk egymásra. A szomszédos udvarban dol­gozó asszony azonban megerő­síti: igen, itt lakik Bulyák Má­ria. a szödligeti remete. — Tudják, olyan magának való asszony, nem beszél sen­kivel. Hogy került ide, hogy nem. nem lehet tudni. Min­denesetre már évek óta itt la­kik, igaz, aházarégebbenott állt — mutat a szomszédos kert­be — csak aztán parcelláztak, és odébb kellett szállítani. A kerítést már ő húzta ki, így foglalta el magának ezt a föl­det, ami tulajdonképpen sen­kié. Ahogyan ő szokta néha mondani, a tanácstól kapta ajándékba. Szavai nyomán kibontako­zik egy különös ember arca. — Sokan bolondnak tartják — folytatja a diskurzust a drótkerítés túloldaláról az asz- szony —, pedig nem az. Mi­kor olyan kedve van, szépen, értelmesen beszél, olvasni pedig nagyon szeret. Csupán az em­bereket nem szereti, azt kép­zeli, meg akarják öt mérgez­ni. Ezért is irtotta ki a füvet az udvarában, s azt a dombot is azért hordta a ház mellé, egyetlen lavórral. egyedül. Hogy ne férkőzhessen senki a közelébe. A jó húsz méter hosszan el­nyúló, három-négy méterre magasodó töltést nézve elkép­zelem a sovány kis öregasz- szonyt, amit füvet tép, erdőt irt, földet forgat, elképzelem, amint egyedül tesz-vesz istál­lónak is rozoga házában. — Egy nagy vasládában al­szik — folytatja a szomszéd- asszony, —, azt bélelte ki dunyhákkal, hogy ne fázzon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom