Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-18 / 194. szám
4 WfMtm 1989. AUGUSZTUS 18., PÉNTEK Világkonferencia A Nemzetközi Térképészeti Társulás augusztus 17. és 23. között rendezi meg a kétévenkénti világkonferenciái sorában a 14.-et Budapesten, a Vigadó épületében. A szervezet a legfejlettebb tőkés országok részvételével alakult meg méc 1958-ban. hazánkat 1964-ben vették fel a tagok közé. A társulás célja a nemzetközi tapasztalatcsere fórumainak kialakításával a térképtudomány és a térképkészítés gyakorlatának elősegítése, a térképhasználat körének szélesítése, az általános térképkultúra emelése. A világkonferencia ideje alatt több helyszínen érdekes kiállításokon követhető nyo mon a térképészet fejlődése, így augusztus 30-ig még látható A földabroszok Magyar- országon 2528—1900 című kiállítás az Országos Széchényi Könyvtár három kiállítótermében és a térképtárban. Párban könnyebb Nógrád megyében, Balassagyarmaton, országos dzsetssztábort rendeztek, ahol gödöllői fiatalok is tovább csiszolhatták adottságaikat, tánctudásukat. A modern ritmusokra épülő koreográfia a break, az akrobatika, a dzsessz és a klasszikus balett elemeiből áll ö«sze. A balassagyarmati tábor érdekessége, a ,,Dirty Dancing” salsa tánca és a csoportos táncok helyett a páros tánchoz való visszatérés. A gyökerek az Aranybullában vannak Evenként a szent király ünnepén Első királyaink korlátlan uralkodói hatalmuknál fogva, önkéntes elhatározással hozták parancsaikat, szabták meg az ország életét. Ennek ellenére előfordult, hogy egyik-másik uralkodó az országlakosok véleményére is kíváncsi volt, mint I. Béla (1060—1063), aki minden megyéből két ékes beszédű öreg birtokost rendelt Fehérvárra tanácskozni. I. Szent Lászlót — Salamon ellenében — a főpapok, ispánok és birtokos urak országos gyülekezete kiáltotta királlyá Fehárvárott. Ekkor halljuk először megnyilatkozni (1077) a volt királlyal, Salamonnal szemben a nemzet akaratát. Kálmán (1095—1116) a velencei dózséhoz írt levelében erőtlen kötésnek mondja azt, amit az egész ország véleményének megkérdezése nélkül kötöttek. II. (Vak) Béla (1131—1141) Aradra hívta 1132-ben az országot. hogy ott leszámoljon ellenfeleivel. A véres gyűlésen ott helyben 68 urat vágatott le. Mégis, a rendi országgyűlések első csíráját a II. Endre által kibocsátott Aranybullát megelőző tárgyalásokban kell. keresnünk. A Fehárvárott, 1222-ben folyó tárgyaláson az erejüket érezni kezdő szer- viensek — a későbbi nemesek — itt fejezték ki először, hogy részt követelnek az ország ügyeinek intézéséből. S kicsikarták az Aranybullának nevezett kiváltságlevelet. Ennek 1. szakasza kimondja, természetesen a király nevében, hogy „évenként a szent király ünnepén (Szent István napján). ha csak váratlan nehéz ügy vagy betegség nem akadályoz, Fehérvárait tartozunk ünnepelni... És az összes szervieiisek, akik akarnak, oda szabadon eljöhetnek ...” Jogból kötelezettség — Bár az évenkénti fehérvári gyűlés kezdetben nem törvényhozó, hanem törvénykező, tehát igazságszolgáltató feladatot töltött be. fokozatosan politikai rendeltetésűvé vált: résztvevői kezdték maguknak követelni a királyi főtisztviselők — mindenekelőtt a nádor — felelősségre vonásának jogát. A rendi országgyűlés kialakulásának következő láncszeme az 1267. évi esztergomi gyplés, amelyen ......az ország ö sszes nemesei, akiket királyi szervienseknek mondanak . ..” ÍV. Bélával (1235—1270) meg- erősíttették az Aranybullába foglalt kiváltságaikat. (Ez az ún. harmadik Aranybulla: a másodikat 1231-ben adta ki II. Endre.) Formailag ez is királyi elhatározás, amely azonban fontos lépést tartalmaz, amennyiben, természetesen a nemesség kívánságára, most már a nemességnek kötelezővé tette a Szent István-napi országos gyűlésen való megjelenést vármegyénként két- három követ útján. A korábbi jogból így vált kötelezettség. A nemesség ugyanis csak tömeges és fegyveres fellépésével tudott kiharcolni fontos engedményeket a bárók — oligarchák — ellenében. Ez az országos gyűlés tehát már gyakorlatilag törvényhozó országgyűléssé vált, Ezeken az országos gyűléseken a nemesség a főpapsággal tanácskozott. Határozataikat a király és a .bárók elé terjesztették, s a király azokat megvitatás után jóváhagyólag szentesítette, és mint saját elhatározásából született akaratot hirdette ki. Uralkodói szó és pecsét III. Endre (1290—1301), ÍV. Béla unokája, koronázása évében. 1290-ben szeptemberre, az akkor még teljes pompájában álló óbudai királynéi palotába országgyűlésre hívta a főpapokat, nemeseket és bárókat. Az itt alkotott, talán már törvénynek nevezhető dekrétum kimondta: „ ... Az ország összes bárói és nemesei mindéit évben egyszer gyűlésre tartoznak Fehérvárra összejönni, hogy ott az ország állapotáról tanácskozzanak, megvizsgálják a bárók működését (amolyan miniszterfélék voltak a hivatalt viselő bárók), s megállapítva, hogy miként jártak el hivatalukban, és miképpen szolgálták az ország javát, érdemük szerint jutalmat, érdemtelenségükért és mulasztásukért pedig büntetést rójanak rájuk a király és tanácsosai ítéletével. A nádort pedig, a tárnokmestert, az országbírót és — o fehérvári egyház jogának és kiváltságainak sérelme nélkül — az alkancellárt is az ország réni szokása szerint, nemeseinek meghallgatásával fogja a király kinevezni ...” Ezt tekinthetjük talán az első rendi országgyűlésnek. Ennél a törvénynél már nincs egyházi garancia, csupán a királyi szó és pecsét a biztosíték. Bár igaz: e törvényt még mindig a királyi privilégiumlevélnél megszokott szövegezéssel hirdették ki 1291 februárjában. 1298-ban III. Endre általános gyűlést hirdetett. Ezen, augusztus íj-én, a deyrály úrnőik? es az iofstáfí toriéinak' hozzájárulásával cs felhatcl- mazásaval á pesti ferences"minorita templom mellett egybegyűlt főpapok és egyházi személyek Magyarország ösz- szes nemeseivel s a szászok és kunok mindegyikével a Szentlélek kegyelmét segítségül híva tanácskozván...” üdvös határozatokat kívántak hozni a romlásnak indult ország megsegítésére. Vagyis a cél: visszaszerezni az oligarchák által elcr- zott királyi, egyházi és nemesi birtokokat, várakat és más javakat: Az ott és akkor alkotott törvénycikkek szövegezésükben és megerősítésükben kifejezik a törvényhozás új formáját: a főpapi és nemesi rend határozatait papok foglalták írásba, és saját, valamint néhány nemes pecsétjével megerősítve terjesztették a király és a bárók elé, akik saját pecsétjüket ráütve adták meg a határozatoknak a törvényerőt. Az alkudozás gyümölcse Ezt a gyűlést most már valóban igazi rendi országgyűlésnek tekintjük, mert az itt alkotott törvénycikkek szövegezésükben és megerősítésükben ekkor juttatták először kifejezésre a törvényhozás új formáját, vagyis hogy a király és a rendek (nemesi, főpapi és főúri) alkudozásainak gyümölcse az országgyűlésen megfogalmazott szabály, amelynek megtartása akár fegyverrel is kikényszeríthető. Csonkaréti Károly Tejből, vajból — olcsó konyha FÁJÓ ZENE Beethoven, Schumann, Chopin, Paganini, Heifetz, Richter, Menuhin. Valamely zenei fesztivál biztos kasszasikert és művészi élményt ígérő programja? Ezúttal nem. Csupán kórlap. Beethoven süket volt, Schumann háborodott elméjű, Chopin tüdő bajos, Paganini kötőszövet-rendellenességben, Heifetz hajlílóizom gyulladásban szenvedett, Richter tarkófájdaimakra, Menuhin karbántaSmakua panaszkodott. Legalábbis így bizonyítja az USA egyik szakfolyóirata azt a következtetést, miszerint a testi fájdalom szinte állandó kísérője a halhatatlan zenének. A kint azonban nem jelöli a partitúra. Es ha a zenész is beteg? Nos, Amerikában 48 nagyzenekar tagjait kérték fel. hogy írásban válaszoljanak testi bajaikról. Kiderült: a zenészek 78 százaléka szenved olyan betegségben, amely kapcsolatba hozható hangszerével. A legtöbb panasz a vonósoktól érkezett, a legkevesebb az ütőhangszerek kezelőitől. Kitűnt viszont, hogy a nők'kevésbé szenvednek, mint a férfiak. Az amerikai szaklap tényeket sorakoztat fel. A következtetés az olvasóé, azazhogy a hallgatóé. Például az. hogy a megnyugtató és a nani gondokból-hajakból kiszabadító zene fájdalmak között születik. KORFORDULÓ Itt még a nyugdíjas is jó vásárló Félpénzzel a piacra Abba a bizonyos, sokat emlegetett fogyasztói kosárba évről évre kevesebb kerül, kivált, ha egy nyugdíjas kezében van a füle. A váci piacra sem a kitörő vásárlói lelkesedés volt Ölt- jártunkkor a jellemző. Több volt a kereskedő, mint a vásárló és aki vett is valamit, jól megnézte, mi az és menynyibe kerül. Vegyes zöldség 14 forintért már kissé drágának számít — szűröm le abból, hogy az ár hallatán — főként a korosabb háziasszonyok — óvatosan visszateszik a sárgarépát és gyökeret tartalmazó csomagot a pultra. Egy másik soron csupa idős ember zöldség, gyümölcs, tojás és ‘ akácméz eladásával próbálkozik.-Láthatóan mind a kiskertből hozott áruval igyekszik, szerény nyugdíját kiegészíteni. Portékájuk minősége hol ilyen, hol olyan. Van aki „szóló szőlőt és csengő barackot” kínál, van, aki előtt csupán egy kupac apró körte árválkodik. Nálam csak ez terem meg a kertben — mondja a fekete ruhás és kendős néni. — Mit tudok csinálni; kicsi a nyugdijam, az árak meg folyton emelkednek, valamiből kell egy kis mellékes. Olcsón adom. sokan vannak, akiknek ez kell. És úgy tűnik, neki van igaza: a 12 forintos ár sokakat megállít és vásárolnak. A húsüzletck elölt, ha lehet, még szomorúbb a kép. Sor nem kígyózik, itt-ott válogat valaki. Az egyik ablaknál nagy betűk hirdetik: olcsóbb a császár- és a zsírszalonna. Együtt sem vásárolnak harminc forintért. A hentes barátságos. rá is ér, elmondja, főleg az olcsó felvágottak, a csirkenyesedék számít kapós cikknek, de — állítása szerint — sok nyugdíjas vesz kutyaeledelnek való húst. Kifelé menet megpillantok egy vietnami diákot, aki egy eldugott sarokban selyemköntösöket és -blúzokat, valamint elefántcsontnak mondott nyakláncot árul nagy sporttáskájából. A kimonó ára 500 forint, épp előttem vásárolja meg egy ősz hajú hölgy. „Ó, hogyne érné meg az árát — válaszol mosolyogva kérdésemre. — A múlt héten vettem egyet a lányomnak és már akkor elhatároztam, hogy veszek egyet magamnak is. Nyugdíjas vagyok én is. meg kell néznem minden fillért, hogy mire adok ki. 500 forint ezért a köntösért egyáltalán nem sok. Különben, ha arra kíváncsi, hogy Vácon hol vásárolnak a kispénzűek, nézzen el a lengyel piacra.” Megfogadom, tanácsát és átsétálok a szemérmesen „hasz- náltcikkpiacnak” nevezett f KJ? sy? Kő 't A korszerű táplálkozástudomány alapvető tápláléknak tekinti a tejet és a tejtermékeket, miután ezek megfelelő mennyiségben és arányban tartalmazzák mindazokat a tápanyagokat, amelyek a szervezet egészséges működését biztosítják. Minthogy idős korban általában tartózkodni kell a zsíros ételek túlzott fogyasztásától — sok esetben jói pótolhatók ezek különféle, a tejből készült ételekkel. Az Országos Egészségnevelési Intézet, mindezt figyelembe véve, ötletes kis kiadvánnyal ségííi a háziasszonyokat olyan könnyen, gyorsan elkészíthető ételek receptjeivel, amelyeknek alapanyaga a tej. Ezekből mutatunk be néhány jól hasznosítható javaslatot. abban a reményben, hogy ezek segítségével — viszonylag kevés pénz ráfordításával — színesíthetik étrendjüket. Töltött tök tehéntúróval, sajttal. Hozzávalók 4 személyre: 1. db tök, 1 db zsemle, 1 db tojás, 25 dkg tehéntúró, 15 dkg reszelt sajt, 2 db kefir, 5 dkg vaj, valamint zsemle- morzsa. Elkészítés: tűzálló tálat vékonyan kivajazunk. Az aljára egymás mellé helyezzük a lehámozott, kimagvazott tökszeleteket. A tejbe áztatott, kicsavart zsemléhez hozzákeverjük a villával összetört tehéntúrót, a tojást éíj reszelt sajtot. Megsózzuk és a tökszeletekre töltjük. Meglocsoljuk kefirrel, megszórjuk zsemlemorzsával kevert sajttal, apró vajdarabokat teszünk rá és a sütőben megsütjük. Tejfölös, vajas, morzsás zöldség. Hozzávalók négy személy részére: 1 kg zöldség (készülhet kelbimbóból, kelkáposztából, karalábéból, zellerből, spárgából). 10 dkg vaj, 3 dkg zsemlemorzsa, 2 dl tejföl, 10 dkg reszelt sajt. Elkészítés: A megtisztított, megmosott zöldséget csontlében vagy vízben kevés sóval, fedő alatt puhára főzzük, majd leszűrjük. (A főzőlevet, ha kihűlt, tegyük a hűtőbe: önmagában vagy tejföllel, tejszínnel, joghurttal, kefirrel elkeverve kitűnő ital.) A vajban megpirítjuk a zsemlemorzsát, a megfőtt zöldségre hintjük és meglocsoljuk a tejföllel. Tálalás előtt még egy percig forró sütőbe tesszük, meghintve reszelt sajttal. Változó életformák területre, amit még egy idegennek sem volt nehéz megtalálni, mivel szembe szinte csak csővázas hátizsákot, jugoszláv konyakot, horgászbotot és húsdarálót cipelő emberek jöttek. Bent őrületesen nagy a tolongás, a levegőben lengyel és magyar szavak keverednek. Az árusok persze, hogy tudnak valamit magyarul, ki többet, ki kevesebbet, ami azonban meglepő, .néhány nézelődő is töri a lengyelt — nyilván nem először vannak itt. A kínálat tényleg minden igényt kielégítő, van elemlámpa, kempingfőző, autórádió, de főként ruhanemű és cipő szerepel a választéki listán. . Jó itt vásárolni — mondja egy pici, ezer ránctól barázdált arcú öregasszony. — Olcsón kínálják az árut és még alkudni is lehet. Amire nekem és a háztartásomnak szüksége van, az itt mind megtalálható. És udvariasak is velem, az imént ,.madame”-nak szólítottak — fűzi hozzá büszkén. „Csak az a baj — toldja meg huncut mosollyal vele egykorú kísérője —, hogy ez is olyan, mint a mennyország. Itt is kevés a hely.” Ez azonban senkit sem zavar igazán, a tömeg miatt nem sokan mentek’ el. Ez a piac biztosan sok embernek segít, elviselhető áron szükséges dolgokhoz jutni. Mégsem hiszem, hogy lengyel „turisták” feladata volna a szegényebb rétegek ellátása. Ha nekik megéri ezeket a cikkeket 'ölesón adni, miér nem éri meg a kereskedelemnek. Lehet, hogy a KGST csak kis Polskik csomagtartóján keresztül működőképes? Kertész György Több korosztály egy fedél alatt A szociográfiai felmérések mind több figyelmet fordítanak annak vizsgálatára, hogy a modern családi életforma miképpen hat az időskorúak mindennapjaira. A változások jelentősek. Az okot a szakemberek a városiasodásban és az iparosodásban találják. Ennek következménye — mondják —, hogy mind több időskorú ember hagyja el megszokott falusi, tanyai lakóhelyét. Ezek a körülmények, természetesen, jelentősen megváltoztatják a mindennapi életformát. Megszűnik vagy legalábbis csökken a kisebb közösségek, a rokonok, a szomszédok egymás iránti segítőkészsége. A nagyvárosi élet mind több meglepetéssel szolgál. A mozgólépcsők, az aluljárók, az útkereszteződések rövid ideig tartó zöld jelzései arra késztetnek, hogy az idős ember mind kevesebbszer hagyja el lakását, mert az utcán bizonytalannak érzi magát. Szokatlan a kisméretű lakótelepi lakás is. Különösen akkor érzi ennek hátrányát az idős ember, ha fiatalabb családtagokkal összeköltözve feszélyezve érzi magát. Ügy tapasztalja, hogy csorbult az önállósága. A nemzedékek közötti nézetkülönbségek és az életforma változásai következtében gyakoriak a súrlódások. A nemzedékek egymásra hárítják az okokat, holott mindkét fél tapintata sokat segíthetne az összezörrenáse.k megelőzésében. A gerontológusok példaként szokták emlegetni, hogy a természetben minden nemzedék együtt él s jól megfér egymással. A felvilágosult, humanista ember ugyan miért nem követheti ezt a példát? Kellő tapintattal tehát a közös otthon ellentétei elkerülhetők. Nagy segítséget jelenthet az is, hogy ha mindenki megtalálja a maga szerepét, feladatát a közös lakásban. A fiataloknak sok segítséget jelenthet, hogy a nagyszülők örömmel vállalják az unokák őrzését, gondozását. Ha a korosabb ember egészségi állapota lehetővé teszi, a ház körüli munkákban is segédkezhet. Ugyanakkor az idős embernek nagy biztonságot jelenthet, hogy — éppen a korából adódó egészségi állapota miatt — tudhatja, hogy szükség esetén ott van körülötte a cselekvésre kész fiatalabb korosztály. Nem közömbös az sem, hogy ily módon elkerülheti a magányosság érzetét, nap mint nap adódik valaki, akivel szót válthat. Mindezek után felvetődik a kérdés: együtt vagy külön? Mindkét helyzetnek vannak előnyei és hátrányai. Bizonyára az olvasók között is számosán akadnak, akik saját tapasztalataik alapján tudnak állást foglalni e kérdésben. Szívesen adunk helyt a Korforduló hasábjain az ezzel kapcsolatos olvasói észrevételeknek. Akinek tehát kedve szottyan tollat ragadni, írjon. Várjuk leveleiket, amit a Pest Megyei Hírlapnak címezve küldenek. Kérjük, hogy e témában érkező észrevételeiket úgy címezzék, hogy a borítékon tüntessék fel: Korforduló. K, Z,
