Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-14 / 190. szám

1989. AUGUSZTUS 14., HÉTFŐ Titian 5 Ha idegenben ké! el az áru Végül is kell-e piac Bahasnak? Szombat van. Holnap lesz Dabason az állat- és kirakodó- vásár. Biztos, hogy a patkószegtől a fickándozó csikóig min­dent kínálnak majd eladásra. Nagyon sok lesz majd az idegen, aki a maga nevelte jószágot, a saját terményt igyekszik eladni. A kérdés hát önmagától adódik: mit kínálnak majd, meny­nyiért, s egyáltalán van-e, lesz-e jó piaca a dabasi gazdák scántóföldön vagy fólia alatt termelt portékáinak? A zöldség és a gyümölcs felvásárlásának, piacának helybeli tapasztala­tairól gyűjtöttünk információt. — Nincs Dabason jó piac! — mondja a vásártér közelében lakó Ica néni. — Nincs ára a városban a zöldségnek, gyü­mölcsnek, de még a csirkét sem lehet eladni. Nálunk nem divat a piacozás. Egy ideje a tanács megengedte, hogy a nyugdíjasok kis kertjük ter­ményét árusítsák az ABC- áruház előtt. Más lehetőség nincs! Egy mag egy ötvenes! A József Attila utcai házban a tizenéves Andreát találjuk csak otthon (egészségügyi szakközépiskolás). Elmondja, hogy szülei éppen Pesten vannak, kocsival vitték piacra a fólia alatt nevelt paprikát, paradicsomot, uborkát. Édes­apját leszázalékolták, édes­anyja azóta háztartásbeli, amióta ő megszületett; hát hogyne kellene a kertben, a háztájiban megtermelt pénz! A Skálánál, a kispiacon adják el a portékát. Természetesen ő is besegít az otthoni pénz­keresetbe. Majd megmondja a kislány, hogy bátyja és családja két házzal arrébb lakik. Otthon találjuk Pacsirta Istvánt és feleségét. Érdeklődésünk igazá­ból nem lepi meg őket. Mos­tanság, amikor a háztáji gaz­dálkodás erőteljesebb meg­adóztatását tervezik kor­mányszinten, minden portán ez a vezető téma, ha a család jövőt tervezgeti. Nem tagad­ja Pacsirta István, hogy szo­rongással várják az illetéke­sek döntését az adósáv lej­jebb húzásáról. A csirkézést már abba is hagyták, éppen csak annyi szárnyast tartanak, hogy ne kelljen boltban vásá­rolni. ök a kertben és bérelt föl­dön gazdálkodnak, s a csepeli piacon standot bérelnek, mert otthon, Dabason, nincs ára a zöldségnek. A paprikát 50-ért, a paradicsomot 20-ért, a sár­ga- és fehérrépa csomóját ve­gyesen 12—16 forintért sike­rült legutóbb eladni. A férj víz-gázszerelő, a fe­leség bedolgozó varrónő. Ahogy belemerülnek a számo­lásba, úgy romlik a hangula­tuk. Ma már 50 fillér egyetlen darab paprikamag (!) Buda­pesten, a vetőmagboltban. Egyik ismerősük már be is ígérte, hogy az idei 5 forint helyett jövőre tízért adja majd a palántát. Félelmetes ár­emelést várnak, hát érthető, hogy meg sem kísérelték hely­ben eladni portékájukat. Azzal pedig senki sem foglalkozik, hogy legutóbb is majdnem es­te tíz óra volt, amikor lefe­küdtek aludni. Másnap reggel pedig négykor keltek, nehogy a csepeli bérelt asztalt valaki lefoglalja, s mindjárt veszeke­déssel kezdjék a munkát. Hogy miért nem adják ol­csóbban a paradicsomot, a paprikát? Először is, mert ak­kor nekik nem érné meg. A többi piaci árus pedig kiutál­ná azt, aki az ottani áron alul kínál! A Biksza Miklós útról lát­szik a hatalmas üvegház, s há­tul a több, óriási fóliasátor. A tizenéves Simon Edina mind­járt szalad szólni a nagyma­mának. özvegy Simon Tamás- néhoz azért állítottunk be, mert azt hallottuk, bérbe ad­ná két nagy fóliáját. A nagy­mama elismeri, hogy ő maga már évek óta nem dolgozik a fólia alatt, mert nem bírja a strapát. Két sátor valóban üres, de a többiben a gyerekei nevelik a paprikát, a paradi­csomot. Hogy miért nem ad­nak el helyben, miért a Lehel térre visznek mindent? Mert Dabason. ha eladnak, nincs ára a zöldségnek. Ám ha a kígyóuborkát megvennék, 68 forintot kellene fizetni kiló­jáért, míg Pesten ugyanaz húsz forinttal kevesebb. Ha eladni szeretnének, akkor pont fordítottja az ár. ök so­ha nem is próbálkoztak hely­ben eladni. Üresek a melegházak S mi lesz a két üres fólia­sátorral? Valószínűleg a pesti virágkertész rokon dolgozik majd benne. Feltéve, ha a ház­tájira nem vetnek ki maga­sabb adót, mert akkor üresek maradnak a sátrak. A kislány kérdésünkre elmondja, hogy a helyi ABC-áruházban van fel­vásárlás. Visznek is oda a szü­lei naponta több zsák paprikát és paradicsomot, de az egész termést képtelenek helyben eladni. Különben még a ben­zinköltség ellenére is érdeme­sebb a fővárosban piacra dob­ni a saját termést. Később megérkezik az édesapja, mint meséli, évekkel ezelőtt egy NSZK-beli kereskedővel kap­csolatba léptek, de nem kap­tak engedélyt az exportálásra. Az Erkel Ferenc utcában Navratyil József éppen gyom­irtózza a ház körül a gazt. Megtudjuk, hogy csak saját maguknak termelnek zöldsé­get, gyümölcsöt. Vásárolni ér­demesebb Pestre menni, mert ott — a több piac révén — na­gyobb a választék, s az árak, érdekes módon, alacsonyab­bak, mint Dabason. Nincs is helyben igazi piac. Ami volt a víztorony mellett, azt már régen megszüntették, állítólag érdektelenség miatt. Most a nyomdának vannak ott raktá­rai. „Cipó" baiban van! A szemben lakó Dombi Györgyről kiderül, hogy Ka­nadában van, s ott is marad még vagy negyedévig. Fiával, Jánossal, lányával, Tündével és az édesanyával beszélge­tünk. János furcsállja az árat, amit hallottunk, hogy 40 fo­rintért veszi át az ABC a pa­radicsomot, s 52-ért adja to­vább. Ismerősét, „Cipót” em­legeti, aki 20-ért kínálta Pes­ten, de 18-ért sem nagyon vit­ték. Nincs pénze szerinte az embereknek. Mint mondja, eg^ré inkább elveszti jelentő­ségét az utazó piacozás is, mert bár Dabason méregdrága a zöldség, a gyümölcs, nagy mennyiséget mégsem lehet el­adni, mert nincs piac, ala­csony a felvásárlási ár. A he­lyi kereskedők pedig túl ma­gasan tartják az eladási árat! A várható adóemeléstől ők is tartanak, bár nagy mennyi­séget semmiből sem termel­nek. Azért jövőre kevesebb földet művelnek majd meg, mert a jó piaci árakat nem a ráfordított munka és költség határozza meg, hanem a hiány mértéke. Sajnos, a legjobb ár­felhajtó a mesterséges áru­hiány ... Aszódi László Antal Gombó Pál: haiadáó utjai A haladásról a gyakorlatban kétféle közgondolkodás van érvényben. Egyrészt van a ma általában csendes több­ségnek nevezett tömeg, amely a maga rövidlátó módján még annak sem tud örülni, hogy rövid két hónap alatt 240 új sajtótermék jelent meg, ha nem is bámulatosan olcsón, de bámulatosan drágán; amely a haladást nem hajlandó az árak emelkedésével mérni és igazán a tömeges munkanélküliség perspektívája sem kelti benne a fellendülés képzetét. A má­sik nézet hívei mindenekelőtt tökét igyekeznek gyűjteni, di­cséretes mozgékonysággal és a kis rések nagyra tágításával, mert van haszon annak, aki el nem issza. A valóságos haladásnak egyetlen meggyőző jele ama közismert hirdetés, hogy „az Ofotért most képes arra, hogy kicsit felnagyítsa”, vagyis ugyanazon felvételből egy na­gyobb méretű másolatot csinál­jon. Ez a „most” nagy műszaki haladást jelent, hiszen én még emlékszem arra, hogy 60 év­vel ezelőtt bármely fényké­pésznél rendelhettünk tetsző­leges nagyítást, de az Ofotévt nem volt köztük. Ma már ké­pes rá. Ami nem is olyan kis dolog. Azelőtt képes volt ugyanis mondjuk a Balaton melletti kereskedelem is élel­miszert adni fővárosi áron. Ma hol a háromszorosát kéri, mert a tőkét, gyorsan kell összeszed­ni; hol újra befagyasztja a húst. amely így immár szalmo­nellában dús; hol jogosultság nélkül szállít bizonytalan ere­detű árut és olyan részeg a szállító, hogy meg sem lehet kérdezni tőle, honnan, hová és mennyiért; hol nagy meny- nyiségben dobja piacra a le­járt szavatosságú árukat; hol kevesebbet ad, de túlszámláz, hiszen hol gazdagodjék meg, ha nem ott, ahol nagy a keres­let, de még nagyobb a sorban állás. De azért nem szabad azt hinni, hogy ami sokaknak nem sikerül, az lehetetlen. Például végigjárhatunk egy csomó ba­latoni fürdőhelyet és nem Ta­lálunk strandot. Az eltunyult közületek arra hivatkoznak, hogy túl nagy befektetés egy strand, kellenek például hozzá kabinok, padok, sőt takarító- személyzet is; többe kerül a leves, mint a hús. De lám, mégis van egy, amely műkö­dik. messzi tájakról odavándo­rolnak, odahajóznak megcso­dálni. Mi a titka? Egyszerű. Nem nudista strandot létesítet­tek, mert az nálunk nem dí­vik, hanem naturista strandot, ahol éppoly meztelenül élvezik a hölgyek és urak a napfürdő áldásait. A Nivea megóvja őket a leégéstől. A belépődíjért fürödni nem kell, de körülnéz­ni lehet, dagad a honfi-----és h onleánykebel. Azonban nem ez az egyetlen megoldás. Mert például Tatán sem lehet fürödni, mert a víz arra — lévén baktériummal teli — nem alkalmas. Mégis jönnek oda a külföldi vendé­gek, valutával, táborozni. A titok nyitja egyszerű: Tatát hirdetik, de azt, hogy a tóban nem lehet úszni — elhallgat­ják. Mármost erre a külföldi rájön és egy-két nap múltán továbbáll. De ez az átmenő forgalom is tiszta haszon; leg­alább közben számosán — más teendő híján — megnézik a múzeumot. Hadd kulturálódja­nak az utánfutólakók! Egyébként is az a Tata nem egy elveszett város. Ott pél­dául rájöttek, hogy a temető nemcsak a sírásók és egyéb kegyeletből hasznot húzók törzshelye; például azoké, akik a sírra hordott virágokat össze­szedik és újra eladják — ami általános üzletág. Egy idő után a temetőt fel is lehet számolni, és területét — megfelelően fel­parcellázva — milliókért el is lehet adni. Márpedig a telek­üzlet jó üzlet, ma, ha van tő­ke, elsősorban odamegy, nem- is a nehéziparba, mert nincs az az infláció, amely többet vinne el, mint amennyit egy telek hoz; az a legjobb befektetés. Namármost, mi kell egy teme­Miből telik a horgásztóra? Tiltakozás a gödi Duna-parton $! Az elmúlt hét végén jelent meg Mi folyik az Ilka-pa- ^ tak mentén? felcímű írásunk. Ebben tájékoztattuk ol- ^ vasóinkat a gödi horgásztó építéséről, a körülötte kiala- í kult vitákról, s utaltunk a Magyar Televízió jú- j lius 30-án bemutatott riportjára. A téma azóta többek J érdeklődését keltette fel, s úgy látszik, hogy még so- á káig foglalkoztatja a helybelieket. Helyszíni tárgyalásnak is te­kinthettük a becslések szerint százötven-kétszáz ember össze­jövetelét a gödi sziget közelé­ben, a vita középpontjában ál­ló holt ág. a helyi feneketlen tó meg a Tó büfé körzetében, a honvédségi üdülő befejezés előtt álló, valóban szép épülete előtt. Ne öld meg! A rendezők, az MDF és az SZDSZ helyi szervezetei pla­kátjain olvasható feliratok: Lapáton a Duna! Más: Ne öld meg! Deák Zoltán, az MDF gödi szervezetének képviselője, a pénteki, ott falugyűlésnek hir­detett esemény résztvevői előtt elmondta, hogy a gödi hor­gászegyesület megkezdett épít­kezése elleni tiltakozás a cél. A tervek ugyanis hibásak, újabb környezetrombolás várható, amennyire a tényeket ismeri. Ámbár nem áll rendelkezésére elég dokumentum, az értesülé­sei hézagosak. Igaz, ez év első felének végén megtartott ta­nácsülésen maga is részt vett, amikor ezt a tervet az Ilka- patak rendezése, ezzel együtt horgásztó építése címen jóvá­hagyták. Az MDF különben nagy figyelmet fordít a környe­zetvédelemre. Tervezik pél­dául, hogy még augusztusban, a váci, dunakeszi, fóti MDF- szervezetekkel összehangolva figyelmeztető útelzárást szer­veznek a 2-es fővonalon, sür­getve a forgalom évek óta ter­vezett rendezését. "Válóban: a váciak is szép Számmal érkeztek a helyszínre pénteken, együttműködésük látható jeléül. Méhes Balázs, a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa, nevének elhangzásakor nagy tapsot kapott. Szphoz jutva, el­mondta, hogy mint üdülőtu­lajdonosnak, a háza közelében zajlanak a munkák, ezért tu­dott információkat szerezni, s annak idején A hét műsorában is nyilatkozni. Arra szólított fel, hogy a gödiek tiltakozza­nak a holtág lezárása ellen. Közölte, hogy levelet küldenek a Kövizignek, azt kérve, hogy akadályozzák meg a kör- nyezetdúlást, vonják vissza a tő telekké változtatásához? Ki kell üríteni a sírokat. Erre van vállalat, annak vannak buldózerei. Azonban ez a vál­lalat is keresni akar és a mun­kát úgy végzi el, hogy a bul­dózerek szétroncsolják a tete­meket, de a koponyák és cson­tok benn maradnak a földben — ha közben helyet változtat­nak is. A tanács dolgozói is meg akarnak tőkésedni, tehát ala­pítanak egy gmk-t, mely vég­rehajtja a teleküzletet. Jön a vevő, de úgy jár, mint a tóhoz érkezett vendég, ö ugyan nem fürödni akar. hanem házat ala­pozni, mire a buldózer emberi koponyákat és csontokat ás ki. Ez nincs mindenkinek gusztu­sa szerint. Az üzletet vissza­csinálják, a milliók bemennek a gmk-ba, aztán visszamennek. Arról nem szól a fáma, hogy mennyi haszon marad meg végül is a kezdeményező dol­gozóknál. De ez a jellemző ma­gyar üzlet jól sikerült volna, ha a csontokat valóban kisze­dik. Nem hiszem ugyanis, hogy vállalkozóink éppoly gyorsan akartak meggazdagodni, mint gazdasági átépítésünk többi tű- kegyűjtője. B izony nehéz dolog a sem­miből tőkét kovácsolni. Még mindig jobban beválik ol­csón eladni. Például hagyni — némi ládamanipulációval — annyi málnát megrohadni, hogy a maradék jól értékesít­hető legyen. Ne a gyerekek falják fel, hanem a fizetőképes villa- és telektulajdonosok. Ez a fejlődés útja! kiadott hatósági engedélyeket. A terv azért rossz, mert nem számol a Duna vízszintingado- zásával, s csak szúnyogtermő pocsolya alakul ki ezen a he­lyen. Az ellentmondásoktól ter­hes műszaki tervek készítésé­hez hibás indulási adatokkal kezdtek hozzá. Nevetés támadt, amikor azt említette meg, hogy az Ilka-patakot, mint friss vi­zet engednék az itteni Duna- ág medrébe. — Azt a szennyvizet? — hal­latszott a hangos kérdés. Ismét elhangzott, hogy állí­tólag 43 millió forintba kerül a horgásztó építése, mire töb­ben felháborodással kérdez­ték: — Honnan veszik el azt a pénzt? Csak t'iz százalék Tovább fokozták a méltat­lankodást azok az információk miszerint a horgászegyesület­nek csak a költségek tíz szá­zaléka áll a rendelkezésére. Egy idős úr jogi vonatkozá­sokra hívta fel a figyelmet, csatlakozva a beadvány készí­tőihez. A honvédségi üdülő fe­lé tekintgetve valaki azt kér­dezte: — amikor az ország a tönk szélén van, miből építik azt? Többek véleménye: állít­sák le, adják vissza vele együtt Göd békéjét. Éppen elég volt Nagymaros. Idős emberek lép­tek a gyűlésezők elé, megindul- tan emlékezve a hajdan szép, s már tönkrement környékre. Más közölte, hogy baráti ala­pon ezerötszáz tiltakozó alá­írást gyűjtött. — De hol a tanács képvise­lője? Álljon ki, beszéljen! — követelték többen. Magunk is csodálkoztunk kissé — politi­kai hibának vélve —, hogy er­re senki sem válaszolt. Ámbár a hangulatot tapasztalva, em­berileg ez is érthető. Deák Zoltán szerint — küld­tek meghívót. Gáspár Gábor tanácselnök a lapoknak nyi­latkozva erről később mást mondott. Szót kért a gyűlésen Vas István, az SZDSZ országos vezetőségének tagja, helyi képviselője, összefüggést kí­vánt felmutatni a példa kap­csán a között, hogy az ország­Atkcpző (anfolyamokat indít a TIT Pest Megyei Szervezete 193P őszétől a következő területeken: SZTK-ügyintézői, munkaügyi, és személyzeti,* adótanácsadó, tűzvé­delmi, munkavédelmi, propán-bu­tán gázpalack cseretelep kezelői, gázvezeték, valamint háztartási és kommunális készülékszerelői és kazáníűtői. Jelentkezés: a 830-492 telefonon. Az Általános Építőipari SZKV felvételre keres munkahelyi épí­tésvezetőt, valamint építőipari kalkulátor! képesítéssel rendel­kező előkészítőt. A Budapesti Műszaki Egyetem építőipari szolgálata felvételre ke­res kőműveseket, hidegburkoló­ban így ment negyven évig, s így megy még mindig. Szűk kör dönt az érdekeltek nélkül. Szerinte fel kell osztani az MSZMP, a SZOT és az úgyne­vezett társadalmi szervezetek vagyonát, s oda kell adni a közösségeknek, hogy ezáltal legyen pénzük a helyi önkor­mányzatoknak. Visszahívják az elnököt ? Valaki ekkor azt kiáltotta: — Itt a tanácsi Ám továbbra sem szólalt meg képviseleté­ben senki, csak Vas István folytatta azzal: — Ha úgy ítél­jük meg, akár vissza is hív­hatjuk a tanácselnököt. Erre a kijelentésre aztán néhányan hangosan ismételgették: — Mondjon le! Mondjon le! Mint Deák Zoltán megje­gyezte: nem politikai céllal hívták össze a gyűlést. Ám ha már ennyien itt vannak, ké­rik a lakosság támogatását a községet nem látogató dr. Mondok Pál országgyűlési képviselő visszahívásához. — A horgászegyesület veze­tői szerint ön egyéni érdekből kezdett az akcióhoz — kértünk véleményt Méhes Balázstól. — Igaz — válaszolta. — Azért is. Tényleg a Duna-ágban tartom a csónakomat. No, de a másik ok, hogy a terv rossz és tönk­reteszik a környezetet. — Semmihez sem lehet ma kezdeni. Engem azért jelentet­tek fel, mert takarítottuk a kiserdőt — jegyezte meg csen­des méltatlankodással Nagy Gábor tanácstag. — Nem tekinthetem meghí­vónak, hogy az utolsó pilla­natban értesítenek, kész té­nyek elé állítva. Azt közölve, hogy ha gondolom, elmehetek — mondta Gáspár Gábor ta­nácselnök, s azzal folytatta: — falugyűlést pedig csak a ta­nács hívhat össze a mai tör­vények szerint. A hirdetéseik szövege provokatív volt, a gyűlés résztvevőit nem reáli­san tájékoztatták. •k A Gödi Tanács augusztus 21-én fórumot rendez az érde­keltek és szakértők részvételé­vel. Talán megtudjuk majd, hogy a vitában kinek van iga­za. Vagy mint a Nagymaros esetében, itt is évekig csatáz­nak érveikkel és ellenérveik­kel a szakemberek? Míg végül politika lesz a dologból. Máris annak látszik. Kovács T. István kát, asztalosokat, szerkezeti laka­tosokat és villanyszerelő szak­munkásokat. A Budapesti Kőolajipari Gép­gyár jó kereseti lehetőséggel fel­vesz lakatosokat, hegesztőket, va­lamint forgácsolókat. Munkásszál­lás van. A Taurus Abroncsgyár felvesz 18. életévüket betöltött férfiakat, gépi betanított munkára 3 mű­szakra. Kiemelten jó kereseti le­hetőség. A TERMOKER Kft. azonnali be­lépéssel keres vasipari ismerettel rendelkező árukiadót. Felvételi feltétel: büntetlen előélet, erköl­csi bizonyítvány. A gyűlés résztvevői az ellenzéki szervezetek tájékoztatóját olvassák (A szerző felvétele) Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Me­gyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Bp. XI., Karinthy F. u. 3.) Tele­fonon: 852-411/191, 192, 149 mellékállomáson.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom