Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-02 / 180. szám

1989. AUGUSZTUS 2., SZERDA ^fííffap 3 Válaszút előtt az agrárreformkör Mindenki virágzó falvakat ígér fontos választás elé érkezett a vidéki embereket: tsz-tago- kat, háztáji gazdálkodókat, ál­lami gazdasági alkalmazotta­kat tömörítő Országos Agrár­reform Kör. Május másodikai megalakulásuk óta nagy ívű pályát futottak be. Elnökük, Nagy Tamás (a gyáli Szabad­ság Termelőszövetkezet elnö­ke) hétezer kilométert utazott a hazában, szélesíteni a re­formkor bázisát. E ennek az érdeklődésnek most már felelőssége is van. Tovább kell lépni a vidéki Magyarország érdekében, ezt várják a falvak lakói, de ho­gyan? Párttá alakulva, vagy sem? Tegnap már erről volt szó Érden a Pest Megyei Ag­rárreform Kör tagjai körében. — Folyik a harc az ország újraosztásáért, s a vidék érde­keit senki sem képviseli — mondták többen is. Elhang­zott: a jelenlegi huszon-egyné- hány párt egyike sem rendel­kezik elfogadható agrárpoliti­kai elképzelésekkel — s a fel­szólalók nem említették kivé­telként az MSZMP-t sem. Hi­szen a szocialista munkáspárt s a néppárt is virágzó falva­kat ígért, de azt nem mondja meg senki, hogy mi lesz a csőd szélén álló ötszáz — egye­sek szerint hétszáz, a ma ér­tesültek szerint hétszázötven — termelőszövetkezettel hol­nap. Holnap, bizony, mert az idő sürget. Az agrárolló nyílik, vi­déken az élet mind lehetetle­nül. Lépni kell. — Számolja ki valaki, meny­nyivel többet kap az államtól egy budapesti lakos, mint egy vidéki! — kiabálta valaki fel­háborodottan. — Érdekeink védelmében alakuljunk párttá! Ezt sokan találták vonzó gondolatnak: az agráriusok el­méletileg két és fél millió pa­rasztot tudnának felsorakoz­tatni szavazóurnáik elé. „El­söprő győzelmet aratnánk, s befolyásolnánk a törvényho­zást” — így az egybegyűltek egyik fele. Igen ám — mond­ja a másik oldal —, de a tsz és az állami gazdaság vezetői­nek zöme MSZMP-tag. Egy párt sokkal könnyebben állíthat képviselőjelöltet, mint egy szövetség. De hozzá is kell tenni: csak a jelenlegi válasz­tási szabályok szerint. Mi lesz, ha ezek változnak? Sok érv hangzott el a párttá válás el­len és mellett. Végül kezdett kikristályosodni: legjobb len­ne, ha az agrárreformkör át­alakulna a teljes magyar vi­déki lakosságot tömörítő pa­rasztszövetséggé. Tóth Béla Endre ik mondta Rettegők Annak idején, a Magyar Tudományos Akadémia. 1981. évi közgyűlésén nagy feltűnést keltett az előadá­sa, hazánk és a műszaki ha­ladás viszonyáról. Olyan .,jól beolvasásra” sikerült a beszéd, Vámos Tiboré. Az akadémikussal most a Ma­gyarország (89/30.) készített nagy terjedelmű interjút, gazdasági helyzetünk gyö­kereiről, gyengeségeiről, hazánk és a világ viszonyá­ról. arról, mit remélhetünk. Terítékre került seregnyi ok, szókimondóan, például ÍQy: „Sajnos, már elég so­kan rettegnek tőlünk: gaz­dasági tevékenységünk színvonalától, a bécsi utcák magyar hordáitól.” Tetszik, nem tetszik: igaz. Sajnos. Főként ami a gazdasági te­vékenységünk színvonalá­tól rettegöket illeti... Ami­be mi beleértjük magunkat is: a bérből, fizetésből élő magyar állampolgárokat. Akik attól rettegnek, mi lesz holnap, mekkora lesz az a kenyérke, amely még megsülhet, mert annyi liszt még van ... Értjük tehát V. T. értetlenségét, amikor azt mondta az interjúban; „Miért nem veszi egyik po­litikai szervezet sem prog­ramjába a minőség emelé­sének, javításának nemzeti ügyét?" Valóban: miért nem ve­szi? Szónoklatok, nyilatkoza­tok ugyan fölös számban is elhangzottak, elhangzanak róla, de hogy programba kerüljön ... Holott annyi, de annyi politikai szervezet van már és annyi, de annyi program ... Akkor tehát? Az akadémikus kérdezett, vesszük a bátorságot a fe­leletre, az egyik lehetséges oknak a megjelölésére. Ta- lán-talán azért az ódzkodás, mert ha a minőség ügye előkerül, akkor minden po­litikai szervezetnek magán kellene kezdenie a vizsgá­latot. S ha magán kezdené, kiderülhetne, mennyire messze állnak a minőség­től; szervezetileg, működé- sileg, stratégiailag, takti­kailag ... minden tekintet­ben. Ez lenne ám a furcsa minőségi tanúsítvány! Fő­ként azért lenne furcsa, mert mások okításában né­mely politikai szervezetek már olyan minőséget ad­nak, amilyentől — rettegni lehet... KLIENS Gondban van, aki munkahelyet is változtatott Ki fizeti a párttitkárt? Manapság az MSZMP apparátusa a bírálatok kereszttüzében áll. Sokan teszik szóvá például, hogy a kelleténél többen kapnak fizetést a párttól, mások szerint munkájuk minősége nem megfelelő, s akad­nak olyanok is, akik a viszonylag magas kereseteket kifogásolják. A viták nem csak a kívülál­lók körében zajlanak, hanem az apparátuson belül is. Azt ugyanis már felismerték, hogy a régi módon nem lehet dol­gozni: egy megújuló párt meg­újuló apparátust igényel, olyan embereket, akik szakmai fel- készültségük 'révén képesek hatékony segítséget nyújtani a választott tisztségviselőknek és testületeknek. Kényszerből, vagy ónként Ma még persze sok min­den tisztázatlan, erre világí­tott rá egyebek között az utób­bi időben nagy vihart kavart Tabajdi-ügy is. Mint közis­mert, Tabajdi Csaba, a Köz­ponti Bizottság osztályvezető­helyettese egy külföldön meg­jelenő lapban bírálta Grósz Károlyt, s úgy vélte, hazánk­nak katonai védelmi lépéseket kell tennie egy esetleges dél­keleti támadás megelőzésére. Az interjú megjelenése után Tabajdi Csabát felfüggesztet­ték állásából, emiatt több szervezet élesen tiltakozott. Bár az ügy még nem zárult le. A korábbi felfogás szerint az apparátus az improduktív szféra része, a bírálók egy ré­sze még ma is ebből kiindul­va fogalmazza meg vélemé­nyét. A párt és az állam össze­fonódásának hatásait elemez­ve érthetőek az indulatok: ma már világosan látszik, hogy például a járási hivatalok megszüntetése után az MSZMP különböző szintű szervezetei — főleg azok, amelyek saját apparátussal rendelkeznek — egy sor hatósági feladatot vállaltak fel. Kényszerből vagy önként? A kérdést csak most, utólag fogalmazhatjuk meg így, mert akkoriban, ami­kor ezekre a lépésekre sor ke­rült, természetes volt az ál- lamhatalolmmal összekötő szá­lak megerősítése. Az elmúlt évtizedekben a megyei, városi és nagyközségi pártbizottságok mellett fize­tett vezetőkből és munkatár­sakból álló, függetlenített szer­vezeti egységek jöttek létre a nagyobb vállalatoknál is. A működésihez szükséges anya­giak előteremtése azonban nem minden esetben a párt feladata volt. Sőt! Alig akad kivétel az alól, hogy a függet­lenített munkatárs bérét a munkáltatótól kapta, illetve még kapja most is néhány he­lyen. Mert a pártállam felszá­molásába tett erőfeszítések ha­tására egyre tisztábbá válik a kép, s egyre több intézményi és vállalati pártbizottság élén, fizetett munkatársainak köré­ben változik a felállás. A ki­bontakozó folyamat eredmé­nyeként megyénkben például az Ipari Szerelvény- és Gép­gyárban, a Pest Megyei Álla­mi Építőipari Vállalatnál, a Sasad Termelőszövetkezetnél, a Ganz Árammérőgyárban és még más helyeken is áttértek arra, hogy a helyi pártveze-„ tő társadalmi munkában fog­lalkozik politikai teendőkkel. A Központi Bizottság 1987 végén egy merőben új státus­gazdái kodási rendet alakított ki. Ennek keretében teljes ön­állóságot adtak a megyéknek abban, az anyagiak által be­határolt mozgástéren belül maguk döntsenek arról, hogy az alsóbb párt^zerveknél mek­kora apparátust érdemes fenn­tartani. Teljes as önállóság nyomán a Pest A KB döntése tavaly februárban megyei párt-végrehajtóbi­zottság is napirendre tűzte a kérdést. A testület tagjai elé kerülő anyag pontos adatokat tartalmazott az 1987. decem­ber 31-ei helyzetről. Eszerint szűikebb pátriánkban akkor 257-en kapták közvetlenül az MSZMP-től a fizetésüket, 97- en pedig ugyan politikai mun­kát végeztek, de a járandósá­gaikat többnyire a munkálta­tójuk folyósította. Az utóbbi kategóriába ma 52-en tartoz­nak, ám ez a szám talán már e sorok írásakor sem igaz, mert a már említett folya­matnak köszönhetően a mun. kahelyeken egyre többen vál­lalnak pártmunkát társadalmi aktivistaként. A döntő szót az apparátu­sok átszervezésével foglalko­zók a készülő párttörvénytől várják. Ez határozza majd meg, hogy milyen anyagi tá­mogatásban részesülhetnek a különböző szervezetek. A? már most valószínű, hogy a pénzek elosztásában valami­féle normativitás fog érvé­nyesülni, ezzel egyébként, az ellenzéki pártok is jórészt egyetértenek. Várható, hogy a törvény kimondja azt is, hogy a pártok csak saját bevétele­ikből és az állami támogatás­ból gazdálkodhatnak. Az vi­szont még vi'ta tárgya, hogy a politikai szerveződéseket kizárják-e a munkahelyekről, vagy pedig az eddigi gyakor­latot módosítva, az MSZMP- hez hasonlóan a többi párt is saját szervezetet hozhat létre a gyárkapukon belül. Hivatást is cseréltek Akármi lesz is a végső szó, egy biztos: az MSZMP nem mondhat le arról, hogy ahol sok tagja van, ott *.e végezzen valamilyen szervező tevékeny­séget. Egyelőre még vitatják, hogy mi lenne a legjobb meg­oldás. Pest megyében az apparátu­son belüli feladatok ésszerűbb megosztását szolgálja az is, hogy a megyei és városi mun­katársak száma fokozatosan csökken, miközben a közsé­gekben megerősítik a függet­lenített apparátusokat. A dön­téseket alapvetően az éssze­rűség motiválja, s csak az anyagi lehetőségek szabnak határt. A káderügyekkel foglalko­zóknak jelenleg a legtöbb gon. dot az eddig fizetett politikai vezetők helyzetének rendezé­se okozza. Azokon a helyeken, ahol a pártszervezet titkára nem szakadt el a tanult szak­májától. könnyebben megold­ható a beilleszkedés a kisebb közösségekbe. Sokkal nehe­zebb a dolga viszont azoknak a városi, nagyközségi appará­tusi tagoknak, akik a politi­kai pályájuk érdekében nem csak munkakört, hanem hiva­tást is cseréltek. Nekik jelen­leg elhelyezkedési gondjaik vannak, s ezt csak növeli, hogy sajnálatos módon az Utóbbi évtizedekben az appa­rátusi tagok kiválasztása so­rán érvényesült a kontrasze­lekció is. Furucz Zoltán A Bég ki wáiábhssk Beheffnek meiorosok Ha nem fűj a szél, nincs repülés Ma ideális volt az idő a vi­torlázó repülők számára. Gallé Miklós éppen Szihalomról ér­kezett vissza a dunakeszi re­pülőtérre. Jó az eredménye, hi­szen 121 kilométer/óra átlag- sebességgel repült. Nem vélet­lenül éppen ő a repülőklub vi­torlázó-szakosztályának edzője. — Azt mondjak, ez a bátrak sportja. — Fokozatosan meg lehet szokni a repülést, s ezt az élet­formát is. De fegyelmezettség, dönteni tudás és nagyfokú ön­állóság feltétlenül kell hozzá. Mi a Malév repülőklubja va­gyunk. Sok utasszállító gép pi­lótája itt kezdte sportrepülő­ként. s jelenleg főhivatása mel­lett hobbiból visszajár hoz­zánk. A pilótaképzésért cseré­be anyagilag segítenek ben­nünket a géppark fenntartásá­ban, működtetésében. A klub legnépesebb tábora a vitorlázó­szakosztály. — Kik és honnan kerülhet­nek ide? — Jelentkezni 15 éves kor­tól lehet. A budapesti közép­iskolákból, s a dunakeszi gim­náziumból jönnek a legtöbben, de a környék minden telepü­léséről van egy-két tagunk. A sportrepülőjelölt alapos vizsgá­laton esik át. Aki hivatásosnak készül, annak szigorúbb orvosi, pszichológiai és pályaalkalmas­sági vizsgálatoknak kell meg­felelnie. — Hányán tartoznak a vitor­lázó-szakosztály kötelékébe, s milyen a lányok aránya? — Százharmincán vagyunk, közülük tíz százalék a lány. Télen elméleti oktatás van az újpesti klubhelyiségünkben. Aki eredményesen vizsgázik, az tavasszal elkezdheti a gya­korlati kiképzést. Először a kétszemélyes Góbé típusú, ma­gyar vitorlázógép első ülésére ül, mögötte az oktatóval. Csör- léses indítással körülbelül öt- venszer szállnak fel. Alkal­manként 4-5 perces kis iskola­köröket tesznek, a fel- és le­szállást, a gép vezetését, az egyenesrepülést és a fordulást gyakorolják. — Hogyan segít az oktató? — Mindkét ülés előtt van kormány. Eleinte szinte az ok­tató irányít, majd egyre több önállóságot enged a növendék­nek, aki ha jól, ügyesen teszi a dolgát, később már fölszáll- hat egyedül is. Ilyenkor mind­annyian szurkolunk, mert ron­tani bizony lehet, különösen leszálláskor. Csak a legkivá­lóbbaknak van esélyük arra, hogy a Z—142-es gyakorlógé­pen a motoros repülést is meg­tanulják. Le kell tenni a A-B- C kategóriájú vizsgákat. Aki többet jár ki, jobban halad, bár ez függ a képességtől, a rá­termettségtől is. A vizsgák után a szakszolgálati megmé­rettetés következik. Aki ennek is megfelel, hivatalosan is pi­lótává lesz. — Mi történik, ha nincs megfelelő szél? — Akkor kénytelen valahol leszállni, tarlóra, legelőre, me­zőgazdasági repülőtérre. Na­gyon kell figyelni az ismeret­len terepet. — Hogyan kerül haza a gép? — Ha a terep jó, akkor von­tatógép megy érte, ha nem, akkor szétszedik és szállítóko­csival hozzák haza. — Milyen típusú gépekkel repülnek? — Gyakorláskor a Pirátot, Fókát, Kobrát és az IS—29-est használjuk, teljesítményrepü­lésre a finn PIK—20-assal és a lengyel Jantarokkal megyünk. Szegeden most rendezték a nemzeti vitorlázórepülő-baj­nokságot, amelyen osztrák, NSZK, szovjet és csehszlovák versenyzők is részt vettek. Standard kategóriában a duna­keszi illetőségű 24 esztendős Gulyás György Malév-ver- senyző lett a győztes, a sza­badkategóriában Gurály Béla nyert, aki főhivatású pilóta, egy TU—154-es kapitánya, klubunk tagja. — Hol áll most a magyar re­pülősport? — Sajnos nekünk nincs vi­lágszínvonalú gépparkunk, ezért a bajnokságokon ver­senyzőink kölcsöngépekkel in­dulnak, de a kevés tréning hiá­nyában csak a középmezőny­ben végeznek. Alkonyodik. A repülőtér las­san elcsendesedik. Pany! Mária Gallé Miklós edző most érkezett vissza a távrepülésről Leértékelési verseny A férfiszafaritól a KLU-kazúnig ménnyel. Augusztus 5-től ter­melői áron kaphatók női és férfiruhák, a divat- és a gyer­mekosztály több cikke. Kapha­tó lesz indiai szoknya, blúz, 290-300 forintért, cseh tré­ningruha 590-ért. Hummel tré­ning 1190-ért. Nagykamasz szö­vetpantalló 290 forintért. Fiú- és lánykablúzok, nadrágok 99- től 195 forintig. A férfizokni párja 55 forint lesz termelői áron, amelynek normál ára 77-79 forint lenne. T. K. Akár egy árva tízfilléres nélkül is vásárolhatunk száz­ezer forintos értékhatárig bár­mit a Dél-pesti ÁFÉSZ Erzsé­bet Áruházában, augusztus el­sejétől. Az OTP akciója a sze­mélyi kölcsön feltételeinek megfelelően ad hitelt egyetlen forint előtörlesztés nélkül. A nem mindennapos kezdemé­nyezésben a Garancia Biztosító is részt vesz. Az Erzsébet Áru­ház a többieknél már egy hét­tel korábban megkezdte a szo­kásos szezonvégi vásárt. Más áruházak egységesen hétfőtől augusztus 12-ig adják olcsób­ban árucikkeiket. Az Űttöröben az összes nyá­ri terméket, még a drága im­portholmikat is negyven szá­zalékkal leértékelik. Csak szandálokból harminchárom­féle fazont kínálnak. A Divat- csarnok kedvezményes válasz­téka a férfiszafaritól a bieder­meier bútorhüzaton át, a cser- getakarókig rendkívül színes. A szezonális cikkek mellett ol­csóbban árusítják a lányka anorákokat, 1Ö50 helyett 1100- ért és 1300 helyett 780-ért. De egyes fonalfajtákat is kedvez­ménnyel adnak, összesen 55 milliós árukészlettel várják a vásárlókat. A Corvin Áruházban 35 mil­lió forint értékű nyári holmit, lakástextíliát és bútorszövetet kínálnak. A Sugárban sem csak nyári holmit adnak ol­csóbban. Az Aranypókban a fehérneműtől a bőrtáskákig mindent leértékelnek 40 száza­lékkal. A Mamma bolt és a Szivárvány mellett még a Vas­edényben is jól járnak a vá­sárlók, mert háztartási eszkö­zökhöz, a csempéhez, a padló­lapokhoz 20 százalékkal, a KLU-kazánokhoz 10 százalék­kal olcsóbban juthatnak hozzá. A Röltexben ágynemű-garnitú­rák, lepedők, az Ezermester­ben barkácscikkek kaphatók 20-50 százalékkal kevesebbért. Az iskolakezdésre készülve az Ápiszban csak a felső tagozato­soknak és a középiskolásoknak 20 százalék kedvezménnyel árusítják a 'üzetcsomagokat. A Skála Budapest Nagyáru­házban a szokásos nyári sze­zonális árucikkeket dobják pi­acra 30-40 százalékos kedvez-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom