Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-14 / 164. szám

1989. JÚLIUS 14., PÉNTEK W ^tunan 5 Nem lehet „ felelőshöz" kötni Napjainkban dől el a jövőnk Hozzászólás cikkünkhöz Két malomban őrölünk A megyei tanács átszerve­zésével egyidejűleg új tartal­mat, s viszonylag nagyobb önállóságot kapott az ifjúság­politikai titkári funkció is. Korábban osztályvezető-he­lyettesi hatáskörnek megfele­lő munkakörben, az illetékes elnökhelyettes irányítása alá tartozott. Az új felállásban vi­szont az ifjúsági titkár része az úgynevezett elnöki törzs­karnak. E feladatkört — nyil­vános pályázat nyerteseként — Nemoda István tölti be. — Mióta is? — Hivatalosan július 1-jétől érvényes ez az új munkakör, én azonban már június 1. óta itt dolgozom. — Sokakat érdekelhet, hogy a DEMISZ, a Fidesz, a szak- szervezeti ifjúsági tagozatok, a különféle ifjúsági bizottságok mellett mit tehet a „közöshöz” a tatiácsi ifjúságpolitikai mun­ka. — Ügy látom, hogy még így is kevés az a szervezet Ma­gyarországon, amely tisztesség­gel tudja megfogalmazni a fel­növekvő nemzedék gondjait. A társadalmat fogva tartja a be- idegzettség, a megszokottság, amely elsősorban deklarálá­sokból és csak másodsorban te­vékenységekből áll. Hasonló — vagy még nagyobb — sú­lyú gond a gazdaság tehetet­lensége. Az ifjúsági mozgalom pedig lényegesen meggyengült, nem képes orientálni a fiatal nemzedéket. A gazdasági kö­rülmények alakulása és a ki­nyilatkoztatásokban kimerülő ifjúságpolitikai munka érző­dik a fiatalok gondolkodásán, magatartásán, a körükben vég­zett tevékenység eredményes­ségén. — Eddig a mozgalmi oldal­ról volt szó. Az állami tevé­kenység sem produkált kiugró eredményeket. Az ÁISH pél­dául nem felelt meg a vára­kozásnak ... — Nemcsak az ÁISH gya­korlati munkája, hanem mint­egy húsz év tanulsága az, hogy az ifjúságpolitikai munkát nem célszerű egyetlen szak­tárca területévé tenni. Az if­Segítség minden korosztálynak Bővítik a családsegítő hálózatot tf Ki nem látott még közülünk hosszú, kígyózó sort a ^ tanács szociálpolitikai osztálya előtt? Kismamát gyere- ^ kekkel segélyre várva, vagy idős embereket ugyanilyen £ ügyben? Sokan kilincselnek hozzátartozóik kérelmével ^ is, ha házi szociális gondozást akarnak, netán örökbefo­----- ^ gadást, vagy intézeti elhelyezést. A hivatal pedig lc­' / hetőségeihez mérten igyekszik mindenkinek segíteni. Csakhogy ehhez pénz kell, nem is kevés. Az alábbiakban arról közlünk összefoglalást, hogy a Pest Megyei Tanács hogyan teljesítette időarányos középtávú szociálpolitikai programját. Bepillantunk a kulisszák mögé, hogy lássuk, mire, mennyi telik a költség- vetésből. Tartós gazdasági nehézsé­geink következtében a lakos­ság életszínvonala a tervidő­szakban gyorsuló ütemben csökkent, egyre többen kerül­nek önhibájukon kívül a lét­minimum közelébe. Mai ellá­tási rendszerünk az igények­nek csak részben tud eleget tenni, a régi gondok (kevés férőhely) mellé újak (munka- nélküliség, menekültügy, tartós reálbércsökkenés) sora­koznak. Ráadásul egyre szű­külő fejlesztési keretek mel­lett kell egyrészt az eredeti tervcélok megvalósítására tö­rekedni, másrészt az időköz­ben felmerülő új problémák­ra is reagálni. Mindez növeli a szociálpolitikára háruló nyomást és fokozza a felelős­séget. A középtávú szociálpolitikai program középpontjába a megelőző jellegű, családra irányuló gondoskodást helyez­te. Ezt a célt a hagyományos intézményrendszer keretein belül, az igazgatási-hatósági munkában a családvédelmi cso­portok, illetve új, szociális és mentálhigiénés munkára szerveződő intézmények, a családsegítő központok kiala­kításával kívánta elérni. Je­lenleg a hagyományos hatósá­gi tevékenységet már csak­nem minden városban és nagyközségben családvédelmi csoport végzi, összefogva így az eddigi széttagoltabb gyer­mek-, illetve felnőttvédelmet. 1987-től Erden, Kerepestar- esán és Vácott működik csa­ládsegítő központ. 1988—89-től pedig Abonyban, Cegléden, Dunaharasztin, Gödöllőn, Gyálon, Maroson, Nagykátán, Szentendrén és Szigetszent- miklóson is van ilyen. Ameny- nyiben ezek a települések el­nyerik az idei, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium ál­tal meghirdetett szociális el­látás fejlesztését szolgáló tá­mogatást, akkor további csa­ládsegítő központok beindulá­sával számolhatunk. Ehhez nyújt segítséget az egészség- ügyi osztály közreműködésé­vel az elmúlt év során a Zsámbéki Tanítóképző Főis­kolán megkezdődött családvé­delmi szakon folyó képzés, amely jelentős szakmai és módszertani forrást jelent a feladatok megfelelő ellátásá­hoz. Ezen belül az egyik ki­emelt figyelmet érdemlő ré­teg az egyedülálló, alacsony jövedelmű időskorúak egyre gyarapodó tábora. A rászorul­tak felkutatását segítette az elmúlt évben a Nyugdíjfolyó­sító Intézet által az alacsony jövedelmű Pest megyei nyug­díjasokról készített lista terü­letre való kiküldése, illetve az 1985-ös minisztertanácsi hatá­rozat által elrendelt — ala­csony jövedelmű idöskorúak- ról készített — felmérés ki­egészítése és folyamatos fi­gyelemmel kísérése. A nehezedő gazdasági hely­zet következtében az elmúlt évben a segélyért folyamodók száma jelentősen növekedett a kiskorúak, a nagycsaládosok és az időskorúak körében egy­aránt. A házi szociális gondo­zásban részesülők száma szin­tén több. Ez utóbbi tényen enyhíthetne, ha bővíthetnék a társadalmi gondozók létszá­mát, azonban a 2000 forintos tiszteletdíjért kevesen vállal­ják ezt az áldozatos munkát. A szociális otthonokban, idő­sek klubjában is többen je­lentkeznek, mint ahányukat.el lehet helyezni. Üj problémát jelent a romániai menekültek befogadása, és letelepülésük segítése, bár erre a célra kü­lön keretből kapja a tanács a pénzt A Pest Megyei Tanács min­den területen többet költ szo­ciálpolitikai célokra, mint amennyit tervezett. Á lakos­sági igényeket figyelembe vé­ve azonban úgy tűnik, hogy még ez sem elég, keresni kell az újabb lehetőséget, és érde­mes elgondolkozni azon is, reális-e a jelenleg érvényben lévő keretrendszer, amelyből mindezeket finanszírozzák. T. M. júsági törvény ugyan a szel­lemében, felfogásában komp­lex látásmódot sugallt, a való­ságban azonban a kormányza­ti munka egészében nem je­lent meg a felelősség egyetlen más tárcánál sem. Pályáza­tomnak is egyik lényeges pontja volt, hogy itt, a taná­cson belül sem lehet elszige­telten kezelni a fiatalok köré­ben végzett munkát. Vala­mennyi szakszervünknek nyi­tottnak kell lennie a fiatalok gondjaira, észrevételeire, a ve­lük kapcsolatos feladatokra. Nemoda István a fiatalok alapvető jogai közé sorolja a tanuláshoz, az egészséges élet­módhoz, s persze a megélhe­téshez való jogot. Az egzisz­tenciális lehetőségek és jogok a második csoporthoz tartoz­nak. A foglalkoztatáspolitika és a lakáshoz juttatás társa­dalompolitikai jellegű kérdés, e két problémakör megoldá­sát nem lehet életkorok sze­rint elkülönítve kezelni. Ifjú­ságpolitikai kérdés viszont az első munkahelyhez és az első lakáshoz jutás. — Fel kell ismerni és is­mertetni, hogy a felnövekvő nemzedék nemcsak társadal­milag gondozott életkori cso­port, de önmagát és a társa­dalmat is formáló politikai erő — mondta az új titkár. — Az ifjúságot a társadalmi-gazda­sági kibontakozás és a reform egyik hordozójának tekintem, amelynek cselekvő részvétele nélkülözhetetlen a gazdasági­politikai modellváltáshoz. Hi­szem, hogy felelős felnőtté vá­lásuk megújulásunk garanciá­ja; beilleszkedési zavaraik, és életlehetőségük szűkülése vi­szont a reformfolyamat veszé­lyeztetője lehet. Nemoda István eddig főleg pedagógusszemmel nézte a fia­talokat. Tizenöt éves pedagó­gusi, ifjúságmozgalmi, illetve közoktatás-politikai munka után ment a tanácshoz. A ten­nivalók sokaságát látva, első­sorban az ifjúságpolitikai munka gyakorlati oldalát sze­retné erősíteni. Ehhez minde­nekelőtt partnerek, továbbá a fiatalokról szóló egzakt isme­retek, pontos információk szükségesek, s a feladatoknak megfelelő komplex látásmód — vallja. Az ifjúság körében jelenleg minimális értékcsiszo­lásra van lehetőség, a fiatalok átvették a felnőttek tempóját; robotolnak. Az iskolareform késlekedő gyakorlati kibonta­kozása is kedvezőtlenül érin­ti a felnövekvő nemzedéket. Ezen az állapoton csak a tár­sadalom lelkiismerete és az e lelkiismeretnek megfelelő cél­szerű és felelős gyakorlata se­gíthet. Kovács Gyula A Pest Megyei Hírlap 1989. július 4-i számában megjelent Parcellázás Ráckevén című cikk nagy felháborodást oko­zott városunkban, mivel a cikk szerzője egyoldalúan, csak a termelőszövetkezet szemüve­gén keresztül ismertette a té­nyeket. A cikkből nem derült ki, hogy a szerző milyen for­rásból szerezte az informá­ciókat, de feltételezzük, hogy az „adatokat” egy írásos tájé­koztatóból ollózhatta ki. Ugyan­is a tények a következők: A ráckevei Aranykalász Tsz komoly anyagi nehézségekkel küzd, tartozásállománya jelen­tős, gazdálkodása nem fedezi kötelezettségeit. Vagyis nem túlzás azt állítani, hogy a fenn­maradásáért harcol. A parcel­lázás ötlete nem túl eredeti, hiszen már előfordult a szige­ten, hogy a Soroksári-Duna-ág vízparti telkeinek eladásából jelentős haszonhoz jutottak az itt tevékenykedő szövetkezetek, illetve tanácsi szervek. A cikk­ben közölt számok alapján ki­számítható, hogy a szövetkezet közel 240 millió forint bevé­telre számít, amely összegből 1990-ig kell az összközművesí- tést megvalósítani. Ügy gon­doljuk, nem kell hozzá igazán éles elme, hogy a szövetkezet tartozásai és az üdülőtelkek bevételei között összefüggést fedezzünk fel. Sajnos, a parcellázásnak nemcsak közgazdasági, de eti­kai és környezetvédelmi ösz- szefüggései is vannak: O Nem ártott volna, ha a cikk szerzője felkeresi vá­rosunk első emberét, és meg­kérdezi tőle, hogy honatyáink­nak mi a véleménye és állás­pontja a Fanyilas parcellázá­sáról. O Nem ártott volna, ha a cikk szerzője tájékozódik arról, hogy milyen úton jutott a termelőszövetkezet a vízpar­ti területhez. Megtudhatta vol-. na, hogy még 1989-ben is meg­váltás címszó alatt történt ki­sajátítás, ami azt jelzi, hogy ezekre a területekre a szövet­kezet éppen a mezőgazdasági művelés miatt tartott igényt. A kényszercserékről nem be­szélve. O Nem ez az első kísérlet a terület kiparcellázására. 1970-ben a megyei tanács nyo­mására már egyszer kikaróz- ták, de akkor a minisztérium segítségével — magas arany­korona-értéke miatt — sikerült megtorpedózni a megyei tervet. O Hivatalosan a parcellázás még cseppfolyós állapot­ban van, hiszen 1989 szeptem­berében kerül a HNF Rácke­vei Bizottsága elé megvitatás­A pizza sikere Százhalombattán a Nyugat-Pest Megyei Sütőipari Vállalat ke­nyérgyárában egy hónapja kezdték el a pizzatészta sütését. A nálunk is egyre népszerűbbé váló ételféleséghez naponta mint­egy hatezer darab lángosra emlékeztető, kör alakú tésztát süt­nek. Képünkön Kántor Katalin a kemencéből kikerülő pizzát rakja össze (Hancsovszki János felvétele) ra. Kérdés: Mit kíván a szö­vetkezet megvitatni a HNF Ráckevei Bizottságával, ha több mint 50 telek gazdára ta­lált, 'hiszen május óta értéke­sítik a telkeket. Ügy gondol­juk: ez etikátlan! © Köztudott, hogy a Cse- pel-sziget déli része a fő­város egyetlen - ivóvízbázisa, ahol még tartalékok vannak. Ezért a Pest Megyei Tanács környezetvédelmi bizottsága fokozott védelmet írt elő a víz­parti területekre. Köztudott, hogy az üdülőkörzetbén a szi- lárdhulladék-elszállítás, vala­mint a szennyvízelvezetés meg­oldatlan. Milyen garanciák vannak arra, hogy a szövetke­zet valóban elvégzi az összköz- művesítést? Az üdülőkörzetben már jelenleg is ellátási gon­dok vannak. . Ki fogja viselni az újabb infrastrukturális be­ruházások költségeit: a tanács? A helyi lakosok? Miből? A Csepel-sziget déli ré­szén fekvő üdülőkörzetek­ben nem fejlesztéseket, hanem általános építési tilalmat kel­lene elrendelni, mivel vala­mennyi üdülőkörzet túlzsúfolt és telített. Szükség lenne olyan koncepció kidolgozásá­ra, amellyel talán még meg lehetne menteni a szigetet. Azt a szigetet, amely véle­ményünk szerint nemzeti kincs, amelynek megóvása és megőr­zése nemcsak feladatunk, de kötelességünk is. A Magyar Demokrata Fórum ráckevei szervezete ★ Többször is elolvastam jú­lius 4-én megjelent cikkemre küldött válaszlevelüket, de mindannyiszor arra a követ­keztetésre jutottam, hogy két malomban őrölünk. írásom — műfaját tekintve — információ volt, és nem oknyomozó riport. Ezért nem kerestem fel „a vá­ros első emberei”, ezért nem kutattam, miként jutott a föld­höz a termelőszövetkezet. Cik­kemen nem lehet tehát mind­azt kifogásolni, amit önök szá-’ mon kérnek, mert mindez egy­szerűen nem fér bele ebbe a műfajba. Üjságunk pusztán a parcellázás tényéről kívánt tá­jékoztatást adni. A cikk egyéb­ként — feltételezésükkel ellen­tétben — nem „ollózással” szü­letett, hanem az Aranykalász Tsz beruházási osztályának ve­zetőjével beszélgettem. Nem kételkedem állításuk­ban, miszerint az Aranykalász Tsz komoly gazdálkodási ne­hézségekkel küzd, azt sem vi­tatom, hogy a parcellázás öt­lete nem eredeti, de ezt én írá­somban nem is említettem. A cikk ugyanis nem erről kívánt informálni. Az viszont termé­szetes, hogy minden gazdálko­dóegység nyereségre törekszik, hiszen ezt követeli jól felfo­gott egyéni érdeke, és a nép­gazdaság is. Tulajdonképpen csak a 4. pont az, amelyik az én írá­somhoz kapcsolódik. Megfo­galmazásom talán félreérthető volt. Igaz ugyan, hogy több mint 50 telek már gazdára ta­lált, de az adásvételi szerző­dést még nem kötötték meg. A leendő tulajdonosok — mint ez a cikkben is szerepel — leelő­legezték az általuk kiválasztott telket. A teljes összeget akkor ■kell kifizetniük, ha a tanács­ülés áldását adja a parcellá­zásra. Ellenkező esetben az elő­leget visszakapják, az adásvé­tel tárgytalan. Azt, hogy a termelőszövet­kezet tud-e kellő garanciát nyújtani a hulladék-elszállí­tást, a szennyvízelhelyezést, az élelmiszer-ellátást illetően, szintén nem a Pest Megyei Hír­lap feladata elbírálni. Ebben a kérdésben Ráckeve város ta- nácstestületéé a döntés joga. Kecskés Ágnes Befuccsolt az üzlet r Es most mit tesz? Először januárban kapott jelzést a Pest Megyei Tanács V. B. építési és vízügyi osztályá­nak vezetője arról, .hogy az egyik dolgozója, aki Szent­endrén lakúk, munkaidőben Pomázon egy magán tüzelő- és építőanyag-telepen dolgozik. Megkérdeztük az osztályveze­tőt, Wächter Rolandot, hogy mit tud a dologról. — Valóban bejelentés érke­zett Palotai Ferenc építésfel­ügyelő ellen az év elején, hogy munkaidőben othon tar­tózkodik. Azonban nem lehe­tett bizonyítani az állítást. Nemrégiben újabb jelzés jött, hogy Palotai Ferenc szintén főmunkaidőben látja el a fel­adatait a munkaidőn kívüli foglalkoztatása helyén. A vizsgálat még folyik. — Palotai elismerte a mu­lasztást? — Nem, arra hivatkozik, hogy a haragosa írta a leve­let, s az rágalom. Mint mond Palotai Ferenc építésfelügyeleti ellenőr? — Soha nem dolgoztam munkaidőben a tüzép-tele- pen. Régi haragosom, Lipcsik Márton állítja ezt, így akar tönkretenni. Arról persze sen­ki nem beszél, hogy éveken át mennyi társadalmi munkát végeztem. Mit mutatnak a tények? Palotai Ferenc a Pomázi Ta­nácstól működési engedélyt kapott arra, hogy Szabó Ár­pád magán tüzép-telepén be­tonelemeket gyártson. Ök ugyanis megegyeztek, hogy a maszek vállalkozó telepén műhelyt épít, beszerzi a be­tonelemek és kútgyűrűk gyár­tásához a gépeket, formákat, a megyei tanács dolgozója pe­dig szervezi a piacot, vezeti az ágazatot. Mindebben sem­mi kivetnivaló nincs. Csak hogy míg Szabó Árpád való­ban felépítette a csaknem 300 négyzetméteres csarnokot, va­lóban megvette a felszerelé­seket, több százezer forintot beruházva, addig Palotai Fe­rencről kiderült, hogy képte­len a munka szervezésére és végzésére. A megrendelők hiába álltak sorba, csak vár­ták, várták a betonelemeket, azok pedig alig-alig kószül- gettek. Elkeserítő dolog látni az üres üzemet. Nem csoda, ha Szabó Árpád nagyon dü­hös Palotai Ferencre. Beszél­ni mégsem akar, mindössze egyetlen, de állításaink szem­pontjából fontos mondatot si­került hallani tőle. — Palotai azt mondta, hogy egy héten akár 4 napot is itt tud lenni. Igen, az építésfelügyeleti munka nagy-nagy szabadság­gal jár. Egyetlen nap alatt le­het akár két, akár fél tucat házat is ellenőrizni. Az ember a tennivalóit saját tetszése szerint osztja be. Joggal gon­dolhatta Palotai Ferenc, hogy marad lehetősége a tüzép-te- lepi feladatok ellátására. Mi­ként arra is tudott időt szakí­tani, hogy az egyik budapesti rokona nevére magánterve­zést, műszaki felügyeletet vál­laljon. Főleg Szentendrén és környékén. Kérdésemre nem is tagadta, hogy az általam említett címeken valóban ér­dekeltségei vannak. Arról, hogy mindezt (is) munkaidő­ben vagy azon túl csinálta, nem beszélt. Rövid időn belül másodszor esik szó negatív értelemben az építési és vízügyi osztály valamelyik dolgozójáról. Az előző esetben az érdekelt saj­tóperrel fenyegetett. Vajon mit tesz most Palotai1 Fenenc? Vicsotka Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom