Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-11 / 161. szám

4 %?£Man 1989. JŰLIUS 11., KEDD Dunakeszi 3. Számú Általá­nos Iskolája a közelmúltban vette föl Bárdos Lajos nevét. Az ünnepségen fölavatták a névadó szobrát az intézmény aulájában. A hiteles, megraga. dó mellszobor alkotója Czine- ge István, helyben élő szob­rászművész. Czinege István gyártelepi 52 négyzetméteres lakása akár kis múzeum is lehetne. Az előszobában régi fegyvergyűj­temény, a művész festményei, a szobában, alkotásai mellett állatpreparátumok, különböző formájú, színű kavicsok sora­koznak, az erkélyen gazdag kaktuszgyűjtemény díszeleg. Az életrajzi adatokkal kezd­tük a beszélgetést: — Szódon születtem 1947- ben, 1962-ben jelentkeztem a 201. Számú Gárdonyi Géza Szakmunkásképzőbe, Dunake­szire. A sikeres szakmunkás- vizsga után kerültem a duna­keszi Járműjavító Üzembe, s ott dolgoztam 24 éven keresz­tül. 1972-ben érettségiztem a váci Leőwy Sándor Gépipari Tecnikumban, jelenleg a MÁV Járműjavító Munkás Lakás­építő Szövetkezet dolgozója vagyok. — Mióta foglalkozik szob­rászattal? — Első alkalommal 1970- ben mentem el a Vasutasok Szakszervezete képzőművésze­ti körébe. Azóta minden év­ben szeptembertől májusig heti három-négy alkalommal, délután 4-től este 9-ig a stú­dióban dolgozom. Fontos szá­momra az ottani légkör, ba­rátaim véleménye, bírálata. Sokat köszönhetek mesterem­nek, Kirchmayer Károlynak. Mind a mai napig szívesen vállalom az utazást, a bejárást Budapestre. Idehaza egyéb­ként sem tudok dolgozni, mi­vel nincs műtermem. A stúdió­Művészeti Alap tagjai közé. Dunakeszin több szobromat avatták fel. A Bárdos Lajost, Körösi Csorna Sándort ábrá­zoló műveim a gyártelepi és a lakótelepi iskolában látha­tók, egy nagyméretű figurá­lis szobrom a gimnázium au­lájába került, József Attila- szoborportrém pedig a műve­lődési központ előtt áll. Kollár Albin (Megjelent a Keszi Valóság júliusi számában.) Denijs Dille belga zenetörténészt sokan századunk legki­emelkedőbb zenetudósának tartják. Azt azonban kevesen tudják róla, hogy Magyarországon, közelebbről pedig Szentendrén él. A Brockhaus Reimann zenei lexikon sze­rint 1904. február 21-én született Aarschotban. Meche- lenben és Antwerpenben végezte teológiai, filozófiai és zenei tanulmányait, majd az antwerpeni tanítóképző in­tézetben tanított. 1961 és 1971 között az MTA Zenetudo­mányi Intézete Bartók-archívumának osztályvezetője volt, elkészítette Bartók ifjúkori műveinek jegyzékét. A Bartók-filológia egyik megalapozója, számos könyv, ta­nulmány és több Bartók-mű első kiadásának közreadója. TV-FIGYELŐ JAN A BÁRKÁN. Szégyen, nem szégyen, mindig szeret­tem az ifjúsági filmeket. Ezért is ültem a képernyő elé, ám az NDK-produkció csaló­dást okozott. No nem azért, mintha annyira rossz lett vol­na. Inkább azért, mert min­den bizonnyal félelmet éb­resztett a gyerekekben. A hit­leri idők kezdetén játszódó történet ugyanis bizonyos ér­telemben ijesztőbb volt, mint egy horror. Hogy miért? Mert míg az utóbbiról mindenki tudja, hogy csak egy _ ször­nyű mese, az előbbiről so­kan hisszük, hihetjük, hogy igaz történet. Hiszen a nácik annál nagyobb kegyetlenséget is elkövettek, mint felnőttek, gyerekek agyonlövése, kom­munisták igaztalan megvádo­lása, vagy a diák szülők miat­ti nyilvános megszégyenítése, megkínzása. S éppen ezért gondolhatjuk, hogy megtörtént eseménye­ket dolgoztak föl. A félelem attól, hogy mindez ismételten előfordulhat, álmatlan éjsza­kákat szerezhet egy kamasz­nak, mint ahogy — bevallom — szerzett még nekem is. PREMIER. íme, ugyanazon a napon láthattuk az érem, másik oldalát is, a fent emlí­tett horrorral kapcsolatban. A művészeti főszerkesztőség Szem-tanú a nagykovácsi ket­tős gyermeköngyilkosságról címmel riportmúsort sugár­zott az elmúlt hetek közis­mert tragédiájáról. A szülők, a tanúk véleményéről készült riportfilm után a stúdióban ülő szakemberek elemezték a történteket. Pszichológusok, szociológusok, pedagógusok mondták el, fejtették ki, hogy a tett indoka végső soron ab­ban keresendő, hogy a kama­szok a jelenlegi rohanó és a felnőttek számára is sokszor érthetetlen világban nem tud­ják senkivel sem megbeszélni a problémáikat, félelmeiket. Ebben a korban erősen fog­lalkoztatja őket az élet és a halál kérdése, az, hogy mi végre vagyunk a világon. Te­li át nem a horrorfilm nézése vezette a fiúkat az öngyilkos­sághoz, még akkor sem, ha a látottak a sátánizmussal vol­tak kapcsolatban. Temészetesen szó esett a sátánizmusról és a fiatalok körében hódító különféle szekták hatásairól, illetve ar­ról, mi indítja őket rá, hogy ilyen gyülekezethez csapódja­nak. Az adás ideje alatt a né­zők betelefonálhattak, kifejt­hették álláspontjukat a témá­ról. Az utolsó percekben egy huszonnégy éves fiatalember jelentkezett, s az izgalomtól elfúló hangon mondta el, hogy bizony ő másként látja a dolgokat és az okokat, mint a nálánál mindenképpen oko­sabb és tájékozottabb szak­emberek. ö is akart öngyilkos lenni, őt is megkísértette a sátánizmus, ám az okok kö­zött a közömbösséget, a hábo­rús veszélyt, a túlcivilizált ember félelmeit említette, és csodálkozott, hogy a pedagó­gusok, pszichológusok a sá­mánizmussal kapcsolatban tel­jesen ellenkező véleményen vannak. A zaklatott hangból szinte sütött a sürgető kérés: Segítsetek! Győzzetek meg! Szeretnék én is nyugodtan él­ni! Ám Kepes András, az egyébként kiváló és érzékeny riporter ezt nem hallotta meg. A műsoridő lejártára hi­vatkozva, megköszönte a fia­talember által mondottakat, és befejezettnek nyilvánította a témát. Nagy hiba volt. Az el­hangzottakra válaszolni kel­lett volna valamelyik szak­embernek, még akkor is, ha ezzel csúszik a további prog­ram. S ha már a műsorveze­tő nem érezte a dolog pedagó­giai súlyát, legalább valame­lyik ott ülő pszichológus vagy pedagógus közbeszólhatott volna. Hiszen ezzel a mulasz­tással minden bizonnyal nem egyetlen fiút hagytak kétsé­gek és félelmek között, ha­nem sok száz vagy sok ezer (ki tudja mennyi?!) társát is — és ez valahol megbocsáthatat­lan. Körmendi Zsuzsa — Nem. A tulajdonosi jog­vita. A kastély 1952 óta a köz­ségi tanács nevére van beje­gyezve, a Szentendrei Tanács azonban mégsem ismer el minket tulajdonosnak. — A fenntartási munkák idején nem jelentkezett a tahi tanács a tulajdonosi igényé­vel. Csak most, hogy hasznosí­tani szándékoznak a kastélyt — monda dr. Xantusz Judit, a Szentendrei Tanács vb-titkára. — A földhivatalnál nincs be­jegyezve, hogy a helyi taná­csé lenne az épület. • A Szentendrei Tanács miért ragaszkodik a kastély­hoz? — Egészségügyi szolgáltatá­sokhoz szeretnénk igénybe venni. Az egyik elképzelés sze­rint rendellenesen elhízott gyermekekkel foglalkoznának itt. Iskola vagy egészségügyi szolgáltatóház. Mindkettő ne­mes, közérdekű elképzelés. A kastély eddig is közcélokat szolgált. Harminc évvel ezelőtt gyógyszerészek szociális ott­hona volt itt, majd pedig szo­ciális foglalkoztatóvá alakult. Lakói az idén tavasszal költöz­tek ki az épületből. Most egy­előre nincs tulajdonosa a két gazdával is rendelkező műem­léknek. Sokan drukkolnak azért, hogy ne az olaszok ka­parintsák meg. A helyi tanács sem szeretné eladni. A szük­ség azonban nagy úr ... Iskola kell a községnek. Lehet, hogy a testi-lelki épülés helyett mégis a külföldi vendéglátás fog itt virágozni. Egyelőre zár­va vannak az ajtók, megy a huzavona. K. Gy. hogy ma már nem dolgozik, mivel egészségi állapota az utóbbi időkben megromlott. A közelmúltban kórházban volt. két ízben megoperáltók, így mára már csak hobbijainak él; ezek az ófrancia irodalom, valamint a klasszikus és mo­dern zene. Bartókot az emberek néhány kimagaslóan nagy müvétől el­tekintve nem ismerik igazán. Külföldön a nyelvi nehézségek is hátráltatják a darabok meg­értését, de Magyarországon sem övezi a megérdemelt tisz­telet. Kidobták az utazási irodából Beszélgetésünk során így emlékezett vissza 1937 február­jában történt megismerkedé­sükre: — Nagyon komoly, introver- tált természet volt, ez érthető, hiszen két asszony — anyja, Voit Paula és annak nővére, Irma — nevelte fel. Akkori­ban öt alkalommal találkoz­tunk. Zeneszerzői fogásairól és a magyar zenéről beszélget­tünk. Érdeklődésem közép­pontjában akkor az állt, ho­gyan válik egy komponista is­mert zeneszerzővé, lángésszé. Először 1938-ban írtam róla egy könyvecskét, amellyel na­gyon elégedett volt, és hívott Magyarországra. A magyar utazási irodából 'aéonban-sza­bályosan kidobtak. amikor megtudták, hogy Bartók és Kodály zenéjének tanulmányo­zása miatt jönnék Magyaror­szágra. Bartók 1945-ben meghalt, ekkor egy újabb könyvet ír­tam róla. Mivel szerettem vol­na többet megtudni életéről és az országról, levelet írtam a fiának, Bélának és Kodály Zoltánnak. Mindketten na­gyon szívélyesen válaszoltak. Kodály meghívott, Béla pedig azt írta, hogy fiatal kora miatt kevés kérdésemre tud vála­szolni, de Elza néni (Bartók nővére) jól beszél németül, minden kérdésemre szívesen felel. Elza valóban sokszor küldött levelet, tele adatokkal Bartók ifjúságáról, szüleiről, a nagyszőllősi, pozsonyi évekről. Első alkalommal 1949-ben jöt­tem Magyarországra. Kodály aki már akkoriban is beteges­kedett, rendelkezésemre bo­csátotta a könyvtárát, Elza pe­dig egy egész koffernyi emlé­ket mutatott: képeket, levele­ket, dokumentumokat, iskolai füzeteket, amelyek korai mű­veinek kéziratát tartalmazták Legelső kompozícióit még az édesanyja jegyezte le. Elza útmutatása nyomán ju­tottam el a többi, még élő csa­ládtaghoz. Bartók unokatest­vére, Ilonka, egy norvég ten­gerészkapitány felesége lett, így kerültem 1952-ben Norvé­giába. Három hetet töltöttem ott. Ilonka rengeteget tudott a családról és a hozzájuk kötő­dő városokról. 1953-ban és 54-ben meglá­togattam Zürichben Geyer Stefi hegedűművésznőt (1888— 1956), aki a zürichi konzerva­tórium zenetanára volt. Bartók az ő számára írta kéttételes hegedűversenyét. Hozzá írott levelei a zeneszerző életének fontos dokumentumai. Lassan elfogy a család 1949 után évente szerettem volna jönni, de az akkori poli­tikai viszonyok miatt nehezen lehetett vízumhoz jutni. Leg­közelebb csak 1954-ben kap­tam. Ezt követően évente két- szer-háromszor jöttem Ma­gyarországra, így egy idő után célszerűbbnek látszott ift lete­lepedni. Kapóra jött, hogy az MTA megkérdezte, elvállal- nám-e a Bartók-archívum ve­zetését. A Bartók-család történetét Ilonka útmutatásai szerint ál­lítottam össze. Még az ifjú Bartók említette, hogy a famí­lia Borsodszirákról származik, ezért 1954-ben együtt felkeres­tük az ottani temetőt, és meg­találtuk Bartók Gergely (1740 —1825) és Gondos Mária (1753—1820) üknagyszülők sír­ját. Borsodszirákon eddig nem is tudtak erről, de ezután szé­pen rendbe hozták őket. A csa­ládfát és a család névsorát utazásaim során állítottam össze. Bartók néven 71 tagja volt a családnak, de mára alig él közülük néhány. Bélának és Péternek pedig nincsenek gyermekei. Az egyetlen feltétel volt Az utazásokra azért szántam rá magam, mert Bartók egy al­kalommal azt mondta, hogy a magyar népzenét elméleti úton megtanulni, megérteni nem lehet, az emberek között kell lenni, figyelni, ahogyan énekelnek, táncolnak, élnek. Ezért kocsival és egy tolmács­csal bejártam Magyarországot, Szlovákiát és Romániát, falu­ról falura követve Bartókot. Fontos ismerni gyűjtőútjának állomásait, hiszen minden kompozíciója egy-egy darab az életéből. Amit meg lehetett róla tudni, akikkel találkozni lehetett, és amit Emma (Ko­dály első felesége). Ilonka és Elza elbeszélt, mára együtt van. A kutatás befejeződött, nem valószínű, hogy újabb adatok előkerülnek. Dille Dénes professzor vég­leg Magyarországon telepedett le. Jól érzi magát. Szentendrét nagyon szereti, itt kíván élni, Budapest nem vonzza, és Bel­giumba sem szánékozik visz- szatérni. 1961 óta lakik szent­endrei otthonában; annak,ide­jén az MTA felkérésére vála­szolva egvetlen feltétele volt, az. hogy Szentendrén szeretne lakni. Szegő Krisztina A költségek nagyobb részét vállalják Tanuló tanárok Bár konkrét megállapodás még nem jött létre az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal, valamint a Művelődésügyi Mi­nisztérium között az orosz nyelvtanárok átképzésének tá­mogatásáról, a munkaügyi Kétszázadik évforduló '.'■Kitt - .-yry.. A francia forradalom kétszázadik évfordulója alkalmából a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár rendezésében kiállítás nyílik július 14-én, a Bastille ostromá­nak napján a Nemzeti Múzeumban. Az október 22-ig nyitva tartó tárlat a francia forradalmat g annak magyarországi hatását mutatja be a látogatóknak kormányzat ennek ellenére már most is garantálja, hogy hozzájárul a szakváltáshoz szükséges nyelvtanfolyamok költségeihez. Ezzel kapcsolatban az ÁBMH-ban elmondták: a nyá­ri tanítási szünetet az orosz nyelvtanárok közül sokan ar­ra kívánják felhasználni, hogy megkezdjék az átképzést más nyelv oktatására. Ezért a munkaügyi kormányzat még a megállapodás megkötése előtt úgy döntött, hogy az előzete­sen egyeztetett feltételek sze­rint vállalja az átképző tanfo­lyamok támogatását a foglal­koztatási alapból. Az eddigi egyeztetések sze­rint az átképző tanfolyamon költségeinek maximum 65 szá­zalékát téríti meg a munka­ügyi kormányzat a foglalkoz­tatási alapból, a fennmaradó összeg az átképzésben részt vevő tanárokat terheli. Ugyan­akkor mód van arra is. hogy ezt a fennmaradó 35 százalé­kot a tanácsok, az iskolák részben vagy egészében átvál­lalják, mint ahogy arra mar több helyütt ígéretet is tettek. Amennyiben az átképzés a ta­nítási időben is folytatódik, a tanfolyamokon részt vevők legfeljebb napi két órának megfelelő keresetkiegészítés­re tarthatnak igényt. A közép­fokú nyelvvizsga megszerzését követően a tanároknak a fő­iskolákon. egyetemeken kell elsajátítaniuk az új nyelv ta­nításához szükséges ismerete­ket A Művelődési Minisztérium tájékoztatása szerint eddig mintegy 3700 orosz nyelvtanár jelezte, hogy vállalkozna az átképzésre. A világnyelvek kö­zül a legtöbben angol, maid német és francia nyelvek ok­tatására kívánnak szakosodn Minden anyagot szeretek Dunakeszi szobrásza ban minden feltétel adott, ami az alkotáshoz szükséges: mo­dellek, anyag, szerszám. Szob­raimat kőből, fémből, fából készítem. Szeretek minden anyagot. Első munkáim port­rék voltak, ezeket követték a figurális jellegű alkotások. Kiállításokon a 70-es évek óta veszek részt. Munkáim nemzetközi kollektív tárlato­kon is szerepeltek már. Nincs kedvenc témám, az ember ér­dekel. Az idén vettek föl a Senki nem tud bemenni Kié lesz a kastély kulcsa? Elterjedt a hír: olaszok sze­retnék megvásárolni a tahi- tótfalui kastélyt. — Nem pletyka, amit hallott — mondta Lévai Gézáné, a he­lyi tanács elnöke. — Szállodát és éttermet szeretnének itt ki­alakítani. • Jó boltnak tűnik? — Nem a „bolt” izgat min­ket. Ha lenne pénzünk a felújí­tására, akkor eszünkbe sem jutna, hogy eladjuk. Anyagi lehetőségeink azonban szűkö­sek. A kastélyért kapott ösz- szegből iskolát szeretnénk épí­teni. • Megkötették már az üzle­tet? — Nem, mert az olasz vevő nem tudott körülnézni az épü­letben. Zárva van. Én sem tu­dok bemenni. • Csak nem az eredeti gazda szelleme kísért. •.? Szentendre szerelmese Belga zenetudós Bartókról

Next

/
Oldalképek
Tartalom