Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-10 / 160. szám
4 ^£Mnn 1989. JÚLIUS 10., HÉTFŐ A közönség feje fölött fájták A herceg kastélyát ismét felújítják Kilencnapi kemény munkával A mintegy háromórás műsorban huszonegy zenedarab, illetve énekszám szerepelt, a közel másfél órás első félidőre ebből tizennégy jutott. Az estet fanfár nyitotta meg: a közönség feje fölött, a karzaton fújták el Kodály—Szokolay Nagyszalontai köszöntő című művének egy részletét. Majd öt ifjú hegedűs vonult a színpadra, s szólaltatta meg Lully Dalát. „Koncertmesterük” az elsős Puskás Mária volt. Sajnos nincs lehetőség eny- nyi produkciót külön-külön elemezni. Bár a közönség mindegyiket vastapssal jutalmazta, azért mutatkozott szín- vonalbeli különbség is. A siker azonban érthető, mert szinte minden alkalmi együttesnek — e kilenc nap alatt, amely ehhez a munkához igen rövid idő — körvonalazódott egyénisége. Pálmai László, Tatár Csaba trombitán, Papócsi Róbert kürtön, Kiss Csaba harsonán, Tőcsér Tibor tubán szólaltatott meg Jones feldolgozásában két svájci dalt. ők voltak a vidám fiúk. Míg Nádas Csaba, Fülöp Attila, Borza Viktor és Tasi Annamária talán a legnehezebb darabot adták elő klarinéton: Harvey Fantasiáját. Alighanem érdemes lesz megjegyezni Rásonyi Miklós nevét. Zongorán kísérte Pető Szilárd és Pető László hegedű-, valamint Bogányi Tibor gordonkajátékát. Löhlein F- dúr koncertjének első tételét hallhattuk tőlük. Rásonyi Miklós bámulatosan könnyű kézzel bánt a billentyűkkel. Händel F-dúr orgonaversenyét Matus Csilla és a kamarazenekar adta elő, Ella István vezényelt. Szép volt a vonósok és az orgona együttes hangzása, s ez csak fokozódott a második tételnél. Kaposi Gergely keményebb karmester, túlságosan is erősnek éreztem Mozart D-dúr szimfóniájának fortéit. Ugyanez volt jellemző Brahms V. magyar táncára is. Rendkívül sok volt egy estére ennyi mű, sokan nem is tudták megvárni a végét. Vennes Aranka Caflisch família Kétszáz éves cukrászda A szép számban összegyűlt, gyanútlan közönség még csak nem is sejtette, hogy maratoni koncertben lesz része. Hiszen a teljes műsor a kezdés előtt alig egy órával állt ösz- sze. Ám szó sincs szervezetlenségről! Ezt a péntek esti hangversenyt Vácott kilencnapi kemény munka előzte meg. Másodízben rendezte meg ugyanis a város zeneiskolája és zeneművészeti szakközép- iskolája a növendékmuzsikusok nyári táborát június 29. és július 8. között. Mégpedig nyolcvan résztvevővel, akikkel tizenöt pedagógus foglalkozott — főként ott tanító zenetanárok. A diákok természetesen hangszereik szerint szakosodtak, s az egyéni tanuláson kívül a kamarazenélés úgyszintén feladataik közé tartozott. Aprólékos gonddal válogatták össze számukra a programot. Oly módon, hogy az kiegészítse az iskolai zeneirodalmi anyagot. Így például Németh Rudolf, a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola tanára Bachról tartott előadást a vonósoknak. ők ugyanis — sajnos — csak több esztendei tanulás után kerülnek kapcsolatba Bach vagy Bartók műveivel. Az előadásokon kívül koncerteket hallgattak meg, így a Váci ütősöket a görög templomban, Ella István orgonahangversenyét s Pest megyei együtteseket a megyei tanács díszudvarában. Muzsikáltak maguk is, a fúvósok Szentendrén léptek föl, a többiek három stúdióhangversenyt adtak a tábor ideje alatt. Énekeltek, filmet néztek, ám jutott idő kirándulásra is, jártak a Pokolszigeten, Visegrá- don és a budai várban. Az ifjú zenebarátok idei találkozójával párhuzamosan el- 6Ő ízben rendezték meg Vácott — ugyanezen helyszíneken — a nemzetközi orgonakurzust, amelyet Ella István orgonaművész vezetett. A tíz résztvevőből hat külföldi növendék volt. Bár ők csütörtökön este tartottak önálló hangversenyt, de a péntek esti nagy zárókoncertből sem maradtak ki. A nagy francia forradalom esztendejében nyílt meg az ország egyik legrégibb cukrászdája, a pécsi Caflisch, amely folyamatosan működött az elmúlt kétszáz év alatt. Cégtáblájára kétszer került fel a Caflisch név. Először 1865- ben, amikor a Svájcból érkezett vándorlegény, Caflisch Kristóf megtelepedett Pécsett és megvásárolta az üzletet előző tulajdonosától. Másodszor 1988-ban, amikor kívül- belül felújították a cukrászdát, s patinás szépségével együtt visszakapta a márkás nevet. A város korzóján, a Kossuth Lajos utcában áll az érdekes vendéglátó hely. A sok viszontagságot megélt emeletes épület földszintjén működő a cukrászda már a török utáni első összeírásban (1965) is szerepel, ennek alapján a szakemberek középkori eredetűnek tartják a házat. Sziberán Ágoston cukrász- mester 1789-ben nyitotta meg az üzletet az akkori főutcában, a helyiség falán látható az alapítás dátuma. A cukrászda igazi fellendülése a kiegyezés táján kezdődött, amikor Caflisch mester a város legelegánsabb, legkedveltebb cukrászdájává tette. Több mint nyolc évtizeden át szolgálta a pécsi polgárokat a Caflisch dinasztia. Az államosításkor új — jellegtelen — nevet kapott: Éva cukrászda lett. A történelmi belvárosban folyó rekonstrukció részeként újíttatta fel az üzletet a Baranya Megyei Vendéglátó Vállalat. Ebből az alkalomból visszakeresztelték a cukrászdát, amihez hozzájárult a Caflisch család sarja. A vendégek most ismét a régi, hangulatos környezetben fogyaszthatják a kávét, süteményt és fagylaltot. Szólampróba Alternatívok a színen A Szólampróba korunkhoz illő vállalkozás. így jellemezte Pozsgay Imre Bossányi Katalin könyvét az alternatívokról írott kötet előszavában. Valóban a szerzőnek két fontos feladatot kellett megoldania: újabb információkat adni a nagyon is nagy érdeklődést kiváltó, jórészt alternatív programokkal fellépő politikai mozgalmakról, és ugyanakkor e kezdeményezések képviselőinek portréját is bemutatni. Ügy gondolom, hogy mindkettőnek megfelelt A kötet olvasása közelebb visz bennünket a mai helyzet megértéséhez, az alternatív mozgalmak létrejöttének szükségességéhez. Bossányi bevallja: maga is bosszankodott, amikor hallotta, hogy 1988. őszén a nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozást harminc szervezet írta alá, s ő azt se tudta, kicsodák is a név viselői, milyen szervezeteket képviselnek. Még jobban bántotta, hogy nem tudott kiigazodni a gomba mód szaporodó különféle társadalmi kezdeményezések között. Így határozta el, hogy megkeresi a legjellegzetesebbnek tűnő alternatív szervezeteket, mozgalmakat, társaságokat, klubokat és köröket, illetve azok képviselőit és sorra kérdezi: milyen rétegeket. érdeket, törekvést képviselnek. Így kerekedett ki aztán ez az interjúkötet, amelyet a Láng Kiadó gondozott, s amely lényegében első átfogó mű az alternativ mozgalmakról. Igaz, hogy nem teljes, nem lehet az, mert a könyv nyomdába adásától a megjelenésig terjedő időben újabb szervezetek és mozgalmak alakultak, szerveződtek, újabb politikai jelenségekkel lett gazdagabb világunk. Huszonhat megkérdezett válaszol, huszonhatféle mozgalomról tudjuk meg, hogy mit is akar. A válaszolók között van a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság (Zetényi Zsolt), a Baloldali Alternatíva Egyesülés (Krausz Tamás), a Független Kisgazdapárt (Ravasz Károly), a Demokrata Fórum (Joó Rudolf), a Münnich Ferenc Társaság (Kovács István), az Oj Márciusi Front (Újhelyi Szilárd), és a Veres Péter Társaság (Márton János), hogy csak néhányaj említsünk a huszonhat közül. A felsorolt névsor is mutatja, hogy milyen széles a kör, mennyire átfogja társadalmunkat az alternatív mozgalom. A kötetből megtudjuk, hogy miként alakultak meg vagy jöttek létre ezek a szervezetek, vagy miként újították meg tevékenységüket, mint a Kisgazdaoárt. hogy milyen szerveződési elvekkel indultak, milyen a tagságuk szociológiai összetétele, milyen akciókat terveznek, milyen a programjuk. ' Egy kicsit legújabb történélműnk is kibontakozik a beszélgetések nyomán, hiszen az Újhelyi Szilárddal történt beszélgetésből nemcsak az tűnik ki, hogy milyen indítékkal hozták létre az Üj Márciusi Frontot, hanem az is, hogy milyen volt a régi. Kőszegi Ferenc például történelmi tablón vázolta fel a demokratikus ellenzék útját a Beszélő Körön és a Független Jogvédő Szolgálaton át a Szabad Demokraták Szövetségéig. Akadtak olyan új szervezetek. amelyeket sem poli- tológiailag, sem szociológiai szempontból nem lehetett osztályozni, ám megjelenésük a politikai porondon mégis jelzés értékű. Ilyen bázisközösségek a nagycsaládosok közössége, a cigányság alternatív szerveződése vagy a Salom Független Magyar Zsidó Békecsoport léte. Bossán.vi Katalin tud kérdezni, mindig a lényegre tör, nem fél a kényes kérdésektől sem. ha szükséges, rákérdez, de addig nem nyugszik, míg teljessé nem teszi az interjút, vagyis nagyon sok mindent megtudunk ebből a kötetből a mai magyar társadalomról. Sokkal rétegződöttebb, mintsem gondoltuk volna, sokkal bonyolultabb, mint azt sokan gondolták. Egyben a beszélgetések azt is jelzik, hogy merre tart a mai társadalom, milyen újabb alternatív szervezetek jöhetnek még létre, hogy erőteljesen szerveződnek a párBarokk park lesz a szeméttelepből A Savoyai-kastély látképe Ismét felújítás alatt áll a ráckevei Savoyai-kastély. Az épületet tíz évvel ezelőtt teljesen romos állapotból állította helyre egy tizennégy tagvállalatból álló, jogi személyiség nélküli társulás, amely azóta is üzemelteti, és évente meghatározott összeget fizet be a fenntartásra. A tíz év alatt bizony észrevehetően romlott a kastély állapota, az akkor beépített építőanyagok közül nem mindegyik bizonyult időtállónak, s a vegyes falazat miatt is jelentős természetes károsodás keletkezett. Ezért szánták rá rríagukat az üzemeltető vállalatok az ismételt felújításra, amely tulajdonképpen folyamatos karbantartásnak is tekinthető. Ennek fejében egy ütemterv szerint konferenciák rendezése, mesteriskola, építészeti és műszaki tervezői alkotóház, illetve pályázatokra való felkészülés színteréül vehetik igénybe. A kastélyt Savoyai Jenő herceg, korának egyik legnagyobb hadvezére építtette 1702-ben. A tervező és kivitelező Johann Lucas von Hildebrandt, Savoyai egykori piemonti, nagy tehetségű és nagy tudású hadmérnöke. Mivel Hildebrandt olasz mesterektől tanulta szakmáját, az épület megjelenése olasz és francia hasonlóságra utal. 1750 körül Mayerhoffer még két szárnyépülettel zárta le a keleti udvart. A herceg halála után a birtok Habsburg- tulajdonba került.. A múlt század második felében hozzáértés nélkül gazdasági célokra alakították át, légterét fafödémekkel osztották meg. A XX. század elejére már súlyosan megrongálódott, a fel- szabadulás után pedig a helytelen használat és a hozzá nem értő beavatkozások következtében teljesen tönkrement. Magtár, hivatalok, mentőállomás és szükséglakások céljára mindig jelentős rongálásokkal alakítgatták át, majd ezek kiköltözése után az értétok, a különböző csoportosulások, baráti társaságok. S ez a többpártrendszerű pluralista társadalom felé viszi az országot, s reméljük, hogy az egész a szocialista kibontakozást segíti elő, a demokratikus szocializmus megvalósítását hazánkban. Hogy teljessé tegye mondanivalóját, legalábbis írói szándékát a szerző, kötetébe felvette a Bihari Mihállyal készített beszélgetést is, amely igyekszik összegezni az alternatívok mondanivalóját és egyben bemutatja a demokratikus szocializmus elméletét is. Nagyon jó interjú ez, de a többit is csak dicsérni lehet, főleg a szerző bátor kérdésfeltevéseiért. Az ismert politológus felvázolja a demokratikus szocializmus elméletét, s hangoztatja, hogy ennek az elméletnek a megjelenése tette lehetővé a párton belüli változásokat. a platformszabadság igényének a megvalósítását, a politikai pluralizmust. Érdemes idézni Bihari Mihály egyik megállapítását: „Hiszem, hogy a demokratikus szocializmus értékrendje életképes társadalomszervező erő, és nem idegen az ember lényegétől, a szocializmustól és a magyarságtól.” Reméljük, hogy ez békés úton, az alternatív szervezetek összefogásával, a pártok közötti szövetségekkel, a szocializmus , építésére szövetkezett koalícióval elérhető. Ezt szeretné sugallni is ez a könyv, amelyet a szerző még kiegészített a Magyar Közvéleménykutató Intézetnek az alternatív szervezetekről készített felmérésével is. Gáli Sándor kés barokk műemlék végső pusztulásnak indult. Megmentésére 1973-ban fogott össze az említett tizennégy vállalat, mivel láthatóvá vált, hogy egyetlen intézmény képtelen lenne saját erőből megbirkózni a feladattal. A munkákat dr. Rados Jenő professzor, a magyar építészet nagy alakja irányította. Arra törekedett, hogy a felújítást a főfalak és az alaprajzi kontúrok változtatása nélkül biztosítsa. A kupolateremhez közösségi helyiségeket (tanácsterem. társalgó, étterem stb.) csatolt, valamint 28 korszerű lakószobát, hideg-meleg vízszolgáltatású fürdőszobával, központi fűtéssel, híradástechnikai és demonstrációs berendezésekkel, melyek rejtett elhelyezése nem zavarja a környezet korhangulatát. A kupolában és a társalgóban a volt Nemzeti Színház. hel&re- állitott csillárjait szerelték fel. A nagytermeket a Szép- művészeti Múzeumból megőrzésre kapott, restaurált, korabeli táblaképek díszítik. A nyugati oldalon levő egykori barokk parkot, amelyet szeméttelepként használtak, nagy anyagi áldozatok árán próbálják újjáteremteni fák ültetésével, szökőkút építésével. Ugyanakkor a helyi lakosság kulturális életének fejlesztéséhez az itt rendezett hangversenyek, kiállítások és zenei találkozók rendezésével nagymértékben hozzájárulnak. A város térítés nélkül rendezhet itt eseményeket. A kastélyról keveset hallani, egyrészt, mert látogatás számára nem alkalmas (bár hétvégeken erre is mód van), másrészt pedig sajnos napjainkban azok a kastélyok élnek inkább a köztudatban, amelyek a végső pusztulás ha-' tárára.lterültek. Szegő Krisztina Szabad-e németül beszélni? .,Mint mindig, most is mellébeszél és nem a valóságot írja meg a június 22-én megjelent Nagymaros fontos értékei című cikkében. De nem írom le részletesen, csak egy porszemrfyit említek cikke valótlanságából. Végre őszintén: sohasem voltak őszinték. Né- metül-svábul beszélni itt még most sem lehet, mert azt tiltják a községben. A némettanítást a telepesek és a tanács vezetői tiltották, nem engedélyezték ...” A levélíró szépen kiírt betűi haragos indulatok hordozói. Súlyos vádak közvetítői a két oldalon leírt sorok, s az ember önkéntelenül is azt vizsgálja magában: mit vétettem, hol hibáztam? Hiba-e, hogy azt írtam le, amit tapasztaltam? Mert az írással nem ártani, hanem segíteni akartam. Úgy érzem, tényleg őszintén. Mint ahogy informátoraim is ilyen szándékkal tájékoztattak. Inkább panaszkodva amiatt, hogy itt most az emberek nem akarnak németül beszélni, kevés szülő íratta be nyelvtanfolyamra a gyermekét. Meg kell értenünk, hogy a múlt sebei nehezen gyógyulnak Bármennyire sajnáljuk is. hogy érték megy veszendőbe. Azt, hogy nemcsak a nemet nemzetiség kultúrája, hanem az ország egész lakossága lesz ezáltal szegényebb. Ezért kell türelmesnek lennünk még az olyan levele* olvastán is. mint ez a mostani. Ám kérem, tisztelt levélíró! Akinek a nevét azért nem írom ki, mert nem tudom, vállalná-e a nyilvánosságot vagy csak személyre szóló üzenetnek tekintette az írását Levele utolsó sorai ugyanis így szólnak: ... "nem untatom tovább, mivel papirhiány van. s e töredék igazság is a szemétkosárba kerül.” Biztosíthatom, amit írt, figyelmesen elolvastam én is, más is. Bár nem emlékszem, hogy találkoztunk volna valaha, mégis úgy fogalmaz, mintha régen ismernénk egymást. Azt is tudja rólam, hogy jól megértjük egymást a lap egyik főszerkesztő-helyettesével. Ez igaz, bár szoktunk néha vitatkozni is a cél érdekében. Ezzel együtt a megállapítása helyénvaló. Engedelmet kérek azonban, ha tájékozottsága iránt némely állításával szemben a kétségeimet fogalmazom meg. Nem hiszem ugyanis, hogy a nyelvtanítást, az anyanyelv használatát ma ebben az országban bárhol is tiltanák, bárkik tiltani merészelnék. A tisztelt levélíró számon kéri tőlem, hogy miért nem kérdeztem meg: hová tűnte* az 1838. évi árvizet jelző barna márványtáblák a házak faláról. Erről kérem szépen én azt gondolom, hogy nem az újságíró dolga tudni: voltak-e. és hová lettek? Az állampolgár joga. hogy megkérdezze hogy visszahelyezését követelje. ön ott él a községben. Gondolom, hogy a kérdésével bármikor felkeresheti a tanácselnököt. így van ez sok más olyan kérdéssel kapcsolatban is. amit levelében említ. Nem mi tudiuk itt a szerkesztőségben eldönteni, ki, mikor ki ellen mit vétett. Kérdés persze, hogy használunk-e Nagymaros lakosságának azzal, ha most ezt kutatjuk. Szerintem nem. Csak azt kell keresni, ami összeköt ami a közjót szolgálja, a felnövő nemzedék boldogságához teremt új alapokat. Azért, hogv nekik már ne jusson annvi keserűség az életből, mint amennyi az előttük élőknek jutott mindenütt a Duna-völgv kis országaiban Kovács T. István 4 Haragos levél Nagymarosról
