Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-01 / 153. szám
mr , mh. 111 1989. JÚLIUS 1., SZOMBAT 7 „ . .. verseiben a költő kitartóan a világ kellős közepén áll; nemcsak a föld, de az egész naprendszer rezdülései futnak szívébe.” (Illyés Gyula) „engedd meg végül, hogy az ember győzzön, s ember maradjon mindig — soha más!” (Domonkos Béla szobra) „Adj Uram, bölcs halált, mint aki rátalált léte értelmére.” „Én pedig egybeolvadtam az időtlen mindenséggel. Meglendült bölcsőm.” „Háza feliratában is hirdeti: aki itt lakik, messzire lát. NAP-ház ez valóban, ez áll a homlokán, és — sugaraival — egészen DÉLig ér! Délvidékre figyel, ahonnan őrá is figyelnek.” (Kelényi István) Vár a Napház SzerXlte az ünnepeket, és szerette azt is, ha őt ünnepük. Jó házigazdához illőn mindig tárt kapuval várta a vendégsereget, s az asztal roskadásig telit életművével. S Csuka Zoltán figyelme remekművek sorával örvendeztette meg az irodalombarátokat. Versei mellett a míves fordítások végtelennek tűnő sorából Petart Petrovic Njgegos, Miroslav Krleza, Mesa Selimovic és a Nobel-díjas Ivó Andric néhány műve csupán egy-egy kimagasló csúcs. Otthont választott életének fél századára, s neve úgy forrt eggyé Pr'áligettel, mint Móri&z Zsigmondé LeányfaluvalKönyvtárat alapított, jeles gyűjteményt-, s bennünk a kérdés: valóban jól sáfárkodunk a ránk bízott értékekkel...? Munkái fölött, lakása — a Napház — bejáratánál már régóta őrködik Borsos Miklós Köszűze. A legendásan nagyablakos épületben pedig mostantól kisebb galéria fo- gazdja az odavetődőket, elsőként érdi művészek kiállításával. A festő Szepes Gyula és Karsch Manf- réd, a szobrász Domonkos Béla és Eőry Emil most az egykori álmokat formázza a valósághoz, a lehetőségekhez. Csuka Zoltán megkérdöjelezhe- tetlenül teljes életműve az irodalom — s ma már a képzőművészet — termő fájává lombosodéit. S ha föllapozzuk szellemi örökségét, kivánhatunk-e többet magunknak, mint hogy legyen meg az ő akarata. Szöveg: Harmat Béla Fotó: Hancsovszki János
