Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-08 / 159. szám
4 1989. JÚLIUS 8., SZOMBAT PlfgÄ Magyarok kulturális seregszemléié Szlovákiában Afesztiválokfesztiválja Program mindenkinek Zsámbéki szombat Gazdag program várja ma Zsámbékon mindazokat, akik a hőség ellenére nem a vízparton keresik a kikapcsolódást, pihenést. Ma 10 órakor nyitják meg a Zsámbéki Művelődési Házban — a budapesti Postás Művelődési Központ szervezésében — Zilahy György képzőművész kiállítását. A másik teremben Kass János tárlata várja az érdeklődőket, azokat az illusztrációit állították ki, melyeket Faludy György Test és lélek című műfordítás kötetéhez készített. A harmadik teremben pedig a Zsábék története kiállítás látható. A sport kedvelőinek sem kell unatkozniuk, a postás sakkozók és asztaliteniszezők Előzetes hírverése az újságokban semmi, utólagos híradása néhány sor volt csupán a fesztiválok fesztiváljának, ahogyan a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Szövetsége a gombaszögi népművészeti találkozót nevezni szokta. A Gö- möri hegyektől koszorúzott völgyben, a Sarló-mozgalom zászlóbontásának egykori színhelyén ezúttal már 34. alkalommal mutatták be tudásukat a szlovákiai és magyarországi néptáncegyüttesek. Az esemény rangját a CSEMA- DOK vezetői az olyan dátumok számontartásával is növelték. mint a saját szervezettük megalakulásának 40., vagy a szlovákiai felkelés 45. évfordulója. A völgy bejáratánál sorakozó hatalmas fekete kocsik már jelezték: sok nagyember jött el erre a népművészeti seregszemlére. Hazánk népes delegációjából Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes, a szlovákiai politikusok sokaságából Pavel Koys szlovák kulturális miniszter emelkedett ki rangjával. A szlovákiai 750 ezer lélekszámú magyarságból természetesen hatalmas tömeg gyűlt itt össze, s aki eljött — túlzás nélkül állíthatjuk — évtizedekre szóló élménnyel tért haza. Természetesen nem a politikai nagygyűlés miatt, amely a kulturális műsorba ékelődött. Már csak azért sem, mert amikor ennek kezdetét bejelentették, a nézöközöség nagyobb része azonnal elhagyta a padsorokat, hogy a lacikonyhák körletében intézze halasztást nem tűrő ügyeit. Pedig aki a beszédeket végighallgatta. elgondolkodhatott. Sidó Zoltán, a CSEMADOK központi bizottságának elnöke például arról beszélt, hogy az általa képviselt szervezet 95 ezer fős tagságának a feladata most már kiterjed a politika alakítására, végrehajtására, sőt ellenőrzésére is. Koys miniszter pedig — látván a hallgatóság drámai fogyatkozását — bele se pillantott megírt szónoklatába, hanem a még ráfigyelők szimpátiáját megnyerve arról szólott, hogy a magyar nép kulturális kincsestára a híd szerepét töltheti be a haza népei közötti barátságban. Ezután már annak a politikai üdvözlőlevélnek az elfogadtatása is ellenszavazat nélkül történt, amellyel a fesztivál résztvevői támogatásukról biztosították Csehszlovákia legfelsőbb párt- és állami testületéit. A Barátaink üdvözlete című műsorban fellépett a Mezsgorie folklóregyüttes Ukrajnából, a Pektrozin folklóregyüttes Lengyelországból, es ott volt a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem táncegyüttese, valamint az Ifjú Szívek dal- és tánc- együttes és a Szőttes népművészeti együttes is Pozsonyból. (Utóbbi résztvevőit a helyszínre szállító autóbuszon magyarul, szlovákul és németül is olvasható volt az együttes neve.) Színvonalas műsorukkal nagy tetszést arattak. A fesztiválon természetesen lehetett enni, inni bőséggel, hiszen sok büfé és mozgóárus kínálta portékáját, de szellemi táplálékhoz is jutott, aki éppen erre vágyott. Érdemes volt megtekinteni a Nyitra vidéke néprajzi hagyományaiból rendezett kiállítást. Tóth Ágnes néprajzi szakelőadótól és segédrendezőtől megtudtuk, hogy e tárlat rendezője és anyagának összeállítója Kap- rálikné Kovács Zsuzsanna volt. A nyitrai járás területén több éven keresztül folyt a gyűjtés. amely az idén tavasszal fejeződött be. Megismerhettük a Zoboralja. Verebély és környéke, és Felsőkirályi díszítőművészetét használati tárgyait, népviseletét. A nyakba való kendők, pruszlikok. párták, a fodros ujjú ingek, a kabátok, a kacabajos lipitykók, vizitkék. a főkötők sok nézőt vonzottak, csakúgy, mint az eredetinek megfelelően berendezett parasztszobák. Nézelődés közben lehetett venni vásárfiát is. Bastyúr Lajos kolompkészítő nem ért rá unatkozni, s Haurik József csokoládés mézeskalábsai \)s gyorsan fogytak. A könyvárusító pavilon előtt is sok volt az érdeklődő. Elsősorban a magyarországi írók műveit keresték a vásárlók, de vették a csehszlovákiai magyar szerzők köteteit is. így például Zalabai Timon Gyalogút, Gál Sándor Eayetlen idő című könyvét, akárcsak a Főnix-füzeteket, amelyek kez.dő írók. költők gyűjteményes műveinek kiadását tartalmazták. A fesztiválok fesztiválján évek óta részt vesz a Magyar Néphadsereg Honvéd Művész- együttese is. Az idén is ez a A pozsonyi magyar fiatalok táncművészete nagy sikert aratott (cím fölölti képünk). A szív alakú mézeskalácsból most is sokat vásároltak a fiúk a lányoknak társulat adta a legszínvonalasabb és a legnagyobb tetszést kiváltó műsort. A Néptáncaink gyöngyszemei címmel bemutatott táncképek előadóit, valamint a zenét játszó Hegedős folkióregyüttest többször is visszaszólította a vastaps a színpadra, s a Kocsonya Mihály házassága című humoros táncjáték is méltán kiváltotta a közönség elismerését. Novák Ferenc Liszt-cííjas érdemes művésztől, az együttes művészeti vezetőjétől megtudtuk, hogy egy év alatt nyolcszor léptek fel Csehszlovákiában. — Egy darabka Magyarországot hozunk ide — mondotta Novák Ferenc —, s mi is tanulunk. Takács András koreográfus és néptáncgyűjtő, a 'CSEMADOK kulturális osztályának munkatársa, a gombaszögi rendezvények műsorszerkesztője. irányítója így vélekedett: — Az emberek egyre inkább igénylik az effajta rendezvényeket. amelyeknek megvan a politikai töltetük is természetesen. Rangos elismerést jelent minden együttesnek, ha Gombaszögön felléphet. Ide már csak a legjobbak jutnak el. Garamvölgyi Annamária egyszerre kezdik versenyüket, fél tizenegykor mérik össze tudásukat a zsámbékiakkal, a pingpongosoknak a PEMU sportterme ad otthont. Közben kezdetét veszi a második nemzetközi veteránmotoros találkozó. A régi gépek gazdái távolsági és ügyességi versenyen mérik össze saját — de főleg a motorjaik — tudását. A verseny végeztével, délután 4 órától a motorokat kiállítják a művelődési ház udvarán. Este kilenckor a Górnagy Mária által vezetett színitanoda mutatja be Brecht Koldusopera című darabját a romtemplom melletti , színpadon. Csak csoportoknak Boltmúzeum Egv, a harmincas évekbeli, falusi szövetkezeti vegyeskereskedés tárgyait bemutató állandó kiállítást nyitottak meg csütörtökön Békéscsabán, a Fogyasztási Szövetkezetek Békés Megyei Szövetségének székházában. A boltmúzeum tárgyait a megye áfészei gyűjtötték össze, illetve néhány darabot a Kereskedelmi és Vendéglátó Múzeumtól kaptak. A két helyiségből álló múzeumi boltban megtalálható minden olyan tárgy, amely a hajdani falusi üzleteket jellemezte: így például a „pet- lór” (petróleum)-mérő, a porcelán mustáradagoló, az élesztőszeletélő. A pultot és a falakat egykori plakátok, reklámtárgyak díszítik, a polcokon régi dobozok, szép formájú üvegek sorakoznak. A boltmúzeumot — amelyet a fogyasztási szövetkezetek megalapításának 40. évfordulója alkalmából nyitottak meg — előzetes jelentkezés után csoportok látogathatják s a fenntartó Békéscsabai Áfész szerepet szán az üzletnek a kereskedelmi szakmunkástanulók képzésében is. CEGLÉDI HÍRMONDÓ ■ CEGLÉDI VÁROSI TARACI LAPJA Fiatalasszonyok nézik a kiállítást: Nyitra vidéki dédanyáik hogyan rendezték be a szobájukat hajdanán (A szerző felvételei) Három próbaszám után megjelent az első igazi Ceglédi Hírmondó, a városi tanács lapja. A hatoldalas újság a település életével kapcsolatos hírekkel, eseményekkel jelentkezik ezentúl minden hónapban. Az Istentisztelet a kórházban című írásból kiderül, hogy felújítják a plébániát, a parókia parasztbarokk kerítését hódfarkú cseréppel fedik, s a Szombathy nővérek adományából restaurálják a templom Chiovini-freskóját. A történészek, történettudósok szerint 1290-ben említik először az oklevelek Cegléd városának nevét. Az azóta eltelt 625 esztendő történetét eleveníti fel az első és második oldalon olvasható cikk, amely Fekete Antal tanácselnök ünnepi tanácsülésen elmondott beszédét tartalmazza! A város 625. évfordulója alkalmából Patkós Irma elnyerte a város díszpolgára címet. A primadonnáról a második oldalon olvashatnak az érdeklődők. Kulturális hírekkel, nyári eseményekkel szórakoztatja az érdeklődőket a harmadik oldal. A kristiansandi Mote.tt kórus meghívására utazott Norvégiába a ceglédi énekkar. A nem mindennapos turné részleteit dr. Kiss Mihályné eleveníti fel. Sport- és kulturális események programját szintén a harmadik oldalon találják az olvasók, a negyediken pedig az anyakönyvi hírek között böngészgethetnek. ■ SZÍNHÁZI LEVÉL ■ Liolá, a falu bikája Ámrahúm Edit, Gelencsényi Sára, Neszmélyi Magda, Mikó István és Kánya Kata a darab egyik jelenetében Volt abban bizonyára valami jelképes is, hogy Luigi Pirandello épp a' nagy világégés kellős közepén, 1916-ban írt drámát egy falusi donjuánról, aki úgy testesítette meg a termékeny férfierőt a maga környezetében, mint valami pogány isten. Nico Schillaci, akit Liolának becéznek, számoiat- lanul nemzett zabi gyerekeket a szicíliai Agrigento közelében lévő falucskában, s ezzel mintegy ellensúlyozta a háború pusztításait. Liolá az elesettek, a fiatal férfierejükben el- holtak helyett is megtermékenyítette az asszonyokat és lányokat. Valami magasabb erő és elv végrehajtójának szerepét töltötte be — nem tudatosan persze, csak a vére szavára hallgatva. Liolá, ha úgy tetszik, eszköz volt a Sors kezében. / Amikor Pirandello ezt a megírás korában játszódó, falusi dialektusban megfogalmazott népies vígjátékot megírta, már nem volt fiatal ember. 1867-ben született, s épp Agri- gentóban. ott, amelynek közelében a Liolá is játszódik. A közel ötvenesztendös szerző azonban addigra jelentős hírnevet szerzett, elsősorban prózai írásaival. Főleg a Mattia Pascal két élete című regénye (1904) keltett visszhangot. A szicíliai viszonyokhoz igazodó lélektani realizmust valamiféle furcsa groteszkséggel keverő Pirandello regényei és novel- lási sajátos világlátást tükröztek. Ö maga így fogalmazta meg ezt az érzést: „Nincs és talán soha nem is lesz pontos tudomásunk az életről, legfeljebb csak folytonosan alakuló és változó érzelmünk. Minden cselekedetünkben benne van az egész lét." A viszonylagosságnak, az átmenetiségnek ez az érzése azonban nem annyira a regényekben és a novellákban kap igazán pontos megfogalmazást, hanem a színművekben. Nem véletlen, hogy Pirandellót manapság elsősorban színműíróként tartják számon. Mindenekelőtt két drámája jóvoltából; az 1921-ben írt Hat szereplő keres egy szerzőt, s az 1922-ben keletkezett ÍV. Henrik hozta meg Pirandello számára a világsikert és a világhírt, nem utolsósorban a 20-as években megszervezett saját színtársulata előadásai révén. 1936-ban halt meg; munkásságát 1934-ben Nobel-díjjal jutalmazták. A drámatörténet nem kisebb jelentőséget tulajdonít Piran- dellónak, mint hogy az elsők egyike volt, aki felbomlasztotta a régi színpadi, dramaturgiai formákat, és újításaival közvetlenül s gyakorlatilag előkészítette például Brecht. Beckett, de Dürrenmatt és Sartre drámaírói munkásságát is. Pirandello azt vallotta, hogy a színpadi tér és idő szabadon kezelhető. Más szóval, térben és időben szabadon mozoghat a drámaíró, s mozgathatja a cselekményt és a szereplőket is. Ennek legszemléletesebb példája épp az alapműnek tekinthető Hat szereplő keres egv szerzőt, amelyben Pirandello esy sajátos színház a színházban megoldással — éop próba folyik egy színház színpadán, s nem épp békés körülmények között, mert a sértett színészek kifakadnak szerepeik hibái miatt — egyszerre érzékelteti a színház színház, tehát játék voltát, s azt, hogy ebben a játékban mégis jelen van a mindennapok realitása is. És amikor a zaklatott bevezető után végre hozzálátnának a színészek a próbához, feltűnik hat, furcsa, árnyszerű alak — két felnőtt és négy, különböző korú fiatal —, s közük; azért jöttek, mert szerzőt keresnek, aki valamiképp formába, színpadi mű kereteibe öntené az ő drámájukat. És ebből az indításból fejlődik ki maga a tényleges színházi előadás. A hat szereplő elmeséli tragédiájukat, más és más megközelítésben, előre és hátra mozogva a történet időrendjében, keresztezve és kiegészítve a történet szálait. A hagyományos darab persze nem jön létre, a szereplők élik a maguk életét (vágj' azt, amelyet az író kitalált a számukra, hiszen végül is őket is Pirandello írta meg, csak úgy tett, mintha spontán módon beszélnék el sorsukat). Realitás és képzelet, jelen, múlt. sőt, jövő egymásba ját- szatása, a folytonos alakulás és változás érzete keríti hatalmába a nézőt, ha ezt a darabot nézi. A Liolá azonban más. Ebben a darabban nagyon is vaskosan van jelen a valóság, legalábbis az egyik síkon, Liolá fékezhetetlen temperamentuma, vad férfiereje síkján. Mert a történetben ott bujkál azért a már említett pogány, mitologikus életöröm és elpusztíthatatlan életvágy is. Liolá a görög mitológia buja faunja is, modern változatban. Hogy a történet elmesélhető yésze arról szól. miképp kap egyszerre két gyereket is — Liolá kiapadhatatlan nemzőereje jóvoltából — a már impotens, de a vagyon egybentartása miatt mindenképp gyereket akaró öreg gazda, Simone, s mint rendeződik el minden, noha nem oldódik meg semmi, az csak másodrendű fontosságú. Abban a variációban viszont, amelyet most a Körszínház, Kazimir Károly színpadra alkalmazásában és rendezésében Liolá és a lányok címmel játszik. Liolá mitologikus faun- énjéből semmi nem marad. Marad ellenben Liolá, a falu bikája, aki minden lányt és asszonyt teherbe ejt, aki csak az útjába kerül. Kell-e mondani, hogy a pirandellói és a kazimiri Liolá nem ugyanaz a személy? A két elképzelés közti távolságot még növeli, hogy Kazimir Liolát Mikó Istvánnal játszatja, akiről alisha mondható el. hogy szívtinró szuperhím alkatú volna. Kézenfekvő. hogy az ő Liolája csak amolyan jópofa, életvidám. folyton dalra fakadó, kicsit bolondos, kicsit link. kicsit dundi. kicsit dumafranci fisura lehet, akivel legfeljebb azért fekszenek le a lánVok- asszonvok. mert Simone gazdához kévést tekinthető szuperhímnek. Ami nem túl meggyőző vonzerő, tekintve ugye, hogy az említett személy hangsúlyozottan impotens ... Takács István