Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-06 / 157. szám

4 xg&dtm X989. JŰLIUS 6., CSÜTÖRTÖK Esőember azt mondana A szeretet a legjobb gyógyszer ■ HETI FILMJEGYZETH Dirty Dancing A Dirty Dancing két főszereplője, Patrick Swayze és Jennifer Grey Humanizmust hirdetünk, ezt várjuk az orvos-beteg Kap­csolatban — ha magunk szo­rulunk gyógyításra, ápolásra. De hajlamosak vagyunk más mércével mérni, ha a dolog nem a mi bőrünkre megy. Csak a saját szemszögünkből soroljuk az érveket, miért va­gyunk képtelenek megérteni, tűrni, gondoskodni. Még a leg­több áldozatra képes családok­ban is elfogy néha a cérna, de a lehullott gombolyagot is föl­veteti valami, ami a beteg iránti tiszteletből fakad, a sze­rétéiből táplálkozik. Az ilyen elemi emberi közösségeknek van igazi ereje, hiszen műkö­dőképességének titka problé­mamegoldó képességében rej­lik. Lelkileg sérült Sokaknak nem adatik ilyen háttér. Egyedül élő öregeknek, családban is magányosoknak, elvált és kétségbeesetten tár­sat keresőknek. Árváknak, in­tézetbe dobottaknak. Megany- nyi, körülményei okán pszi­chésen sérültnek, akik leg­többször testi tünetekre vált­ják lelki sérüléseiket. Gyógyí­tásuk egzakt méréseken ala­puló eredményekre épül, nincs idő a szociális háttér felkuta­tására, a kiváltó pszichés tü­netek megállapítására és oldá­sára sem az alapellátásban, sem az intézményi kereteken belül. Egyenes út ez az elsze­mélytelenedés irányába, a „betegnek kórházban a helye'’ szemlélet felé. Sima, a környe­zetet mentesítő út. de nem megoldás. Vizsgálatok, gyógy­szeres kezelések, alkalmazási utasítások után az alany vis­szakerül abba a miliőbe, ahonnan érkezett, ráadásul baja igazi orvoslása nélkül. Ha véletlenül mégis megjárja az idegosztályt, annak hamar híre megy. összesúgnak a ha- ta mögött, dilis jelzővel bé­lyegzik meg, és tartják a há­rom lépés távolságot. Látha­tatlan, de nagyon is érezhető f cdak épülnek a beteg köré ... Es ráccsal, elkerített, szöges dróttal védett intézetbe dug­nánk mindazokat akiket sor­suk elmebetegséggel, értelmi fogyatékossággal sújtott. Munkára képesek Mi, akik egészségesnek hisz- szük magunkat, kezelésre szo­rulunk emberségből mindaddig, amíg fogolyként, bezárva akar­juk tartani azokat, akik meg­felelő gondozás mellett önma­gukra és másokra veszélytele­nek, egyszerűbb munkára is képesek, csak szubjektumuk maradt gyermeki. Vagy azo­kat, akik hála az orvostudo­mánynak, tünetmentessé vál­nak és szocializálhatok. Tolsz­tojtól való a mondás: amilyen A rohanásban álljunk meg egy percre! — jut eszem­be időnként a régi sláger. Itt az alkalom. Vakáció van. Ki­csit szünetel az iskolai roha­nás. Van idő az elmúlt tanév tapasztalatain töprengeni. A nyár amúgy is csak a gyere­keknek hoz gondtalan kikap­csolódást, a pedagógusok gon­dolatai a régi és az új felada­tokon járnak. Mit végeztem el jól, mit kellene másként csinálni? — tanúja voltam nem egy ilyen meditációnak. Az oktatási törvény reform­ösztönző hatása az elmúlt tan­évben még alig érződött az is­kolákban. A meghirdetett ne­velésközpontúsággal ellentét­ben még mindig nem kap ,,fő­szerepet” a jellemformálás és az önművelési igények elplán- tálása. „Nincs rá idő” — mondják beletörődöíten a pe­dagógusok. Túlterheltek a gyerekek is, a felnőttek is. Lemarad-e az iskola a tár­sadalmi változások mögött? A jövőt illetően ez az egyik leg­fontosabb kérdés. Ha az okta­tási intézmények nem képe­sek önállóan, kezdeményezően, demokratikusan dolgozni — s a nép bánásmódja az elmebe­tegekkel, olyan maga a nép ... ! Milyenek vagyunk hát? Gyanakvóak, óvatosak, bizal­matlanok, előítéletekkel ter­heltek. És azt már dr. Hárcli István kandidátustól, a Sem­melweis Kórház ideggondozó intézetének vezető főorvosától, a megye elmegyógyász szak- főorvosától tudom, hogy e fen­ti jelzők mennyire helyénva- lóak. A posztján töltött három évtizedes tapasztalat mondat­ja vele: szőkébb hazánk min­den ilyen szakintézményt be­fogadott településén meg kel­lett küzdeni az elfogadtatá­sért. Paradox a helyzet: la­kóhelyünkön tiltakozunk az intézetek létrehozása ellen, ugyanakkor ostorozzuk az egészségügyet, hogy nem te­remt elegendő ágyat. Kivált így van ez, ha közvetlen kör­nyezetünkből szorul valaki ke­zelésre. Tény. hogy a megyében pil­lanatnyilag 275 elmebeteget és több száz értelmi fogyaté­kost tudnak a szakosított szo­ciális otthonokban elhelyezni, de további kétszáz lelkileg sé­rült embert tartanak nyilván a várakozók listáján. Olyano­kat. akiknek tulajdonképpen nem kórházi osztályos kezelés­re van szükségük, de mégis rendre oda kényszerülnek be­vonulni — elvéve ezzel más ok elől a helyet —. mert család­Szaporodnak a könyvkiadó hivatalok, szervezetek. Ostro­molják a nyilvánosságot a mondandójukat fontosnak tartók. Azok, akik a még mindig szűkös feltételek miatt ritkán mutathatták meg ön­magukat. A szókimondás év­ada című antológia a Krúdy Gyula Irodalmi Kör kiadásá­ban jelent meg, s a közelmúlt­ban került forgalomba. Az 1982-ben alakult társa­ságnak, amely célja szerint az irodalom népszerűsítését, a Krúdy-hagyományok ápolá­sát, az induló irodalmárok se­gítését vállalta, ez a harmadik antológiája, amelyet Czine Mihály és dr. Keserű József lektorált, Köves István szer­kesztett. Sorrendben harma­dikként a Tiszteletkor, az El­kísérnek a csillagok című kö­tetek után következik. Köz­ben a könyvkereskedelembe érkezett már Kende Sándor Lilith fiai és Bíró András Dávid és Góliát című kötete is. Az antológia szerzői között ha nem fejlesztenek ki hason­ló készségeket a kisdiákokban is —, akkor menthetetlenül elmaradnak a várakozásoktól. Akkor sem tölthetik be ma­radéktalanul a hivatásukat, ha beskatulyáznak csoportokat és tanulókat. „Jó osztály — rossz osztály, jó gyerek — rossz gyerek” — milyen könnyen megcáfolható, megfordítható ez. Magam is tapasztaltam né­hányszor. Amikor iskolákat látogattam meg, azok az osztályok érde­keltek a legjobban, amelyek­től a tantestület szinte egysé­gesen óvott. „Nem tudnak énekelni, nem lehet őket szó­ra bírni és nagyon rendetle­nek”. — mondták. Nos, ennyi általában éppen elég volt ah­hoz. hogy felkeltsék az érdek­lődésemet. Miért lógnak ki ők a ..sorból”? Miért „gyáváb­bak” megszólalni, mint a töb­biek. miért .,szabadabbak” a magatartást tekintve, mint a többi osztály? — többek kö­zött erre kerestem a választ. juk nincs, vagy nem ápolja őket, rendes munkahelyen képtelenek megállni a helyü­ket, tehát a gondozást, a szo­ciális háló csak így biztosítha­tó számukra. Tápiógyörgye vizsgázik Amikor az egészségügy re­formjáról, s benne a gyógyí­tásról. a szociális ellátás új­fajta megközelítéséről beszé­lünk, a társadalomnak erről a csoportjáról sem felejtkezhe­tünk meg. Tudomásul kell ve­gyük, hogy a velük való tö­rődés emberi kötelességünk, nemcsak a szakorvosoké, ápo­lóké, a terhet cipelő családo­ké, hanem mindnyájunké. Most Tápiógyörgye vizsgázik humanitásból. A tanácsnak a napokban arról kell döntenie, hogy a településen élő 150 be­teg mellé befogadnak-e még további hetvenet. Abba az in­tézetbe, ahol felkészült sze­mélyzet és megfelelő környe­zet várná őket. Felépülhetne benne egy új foglalkoztam, ami a betegek életének értel­met, az új ápolói állások a helybelieknek viszont mun­kaalkalmat adnának. S még valamit: szerétéiből táplálko­zó atmoszférát a kapun belül és kívül is. Barry Levinson Oscar-díjas filmjének, az Eső­embernek főhőse azt monda­ná: Naná, hogy felépülhet! Fazekas Eszter sok, mindén bizonnyal fiátál alkotó szerepel, akivel eddig nem nagyon találkozhattunk. Ám szépszámú az olyan is­merős és elismert nevű író és költő is, mint például a rövid prózai írásokkal jelent­kező T. Ágoston László, a költő Simonyi Imre. Meglepve fedezzük fel lapunk egykori, váci mellékletünknél dolgozott munkatársa, Kő-Szabó Imre novelláit, valamint a próza és a vers műfajában egyaránt szereplő másik somogyi—váci, Budapesten élő, s egyre több irodalmi kiadványban megta­lálható Barcs Jánost. Barcs munkásságára már csak azért is érdemes odafi­gyelnünk, mert megyénkkel, annak is konkrétan egy váro­sával, Váccal tartja erősen a rokonságot. Al.ig több mint egy évtizede fogadták barát­jukká ott, a Híradástechnikai Anyagok Gyára könyvbarátai. Később nemcsak üzemi, ha­nem lakótelepi szereplésre is vállalkozott. Az irodalmi élet lépcsőin a munkássors miatt Volt olyan óra is, amelyen sok mindenre nem kaptam választ. Kevés volt az egy al­kalom arra, hogy a „mélybe” lássak. Máskor viszont igazo­lódott a sejtésem: a rutinta­nítás, az érdekes élményeket nem tartalmazó óravezetés tet­te érdektelenné a gyerekeket. A legemlékezetesebb egy énekóra volt a számomra. Azt mondták, hogy ez a nyolcadi­kos osztály általában is rossz, énekórán pedig egyszerűen ki­bírhatatlan. Nem hajlandók kinyitni a szájukat, inkább rendetlenkednek. Tanév végi összefoglalás volt a „műsoron”. Már lement az óra fele, amikor feltűnt, hogy fegyelmezésre, feddö sza­vakra nem volt szükség. A tanulók élvezték az órát. Nem jutott eszükbe, hogy fészke- lődjenek. A tanárnő szerint a vendég jelenlétének volt kö­szönhető a jó magaviselet. Ez­zel nem értettem egyet. A tanárnő nem látta önma­gát. Nem mechanikus ismét­A templom falai között Hangverseny az orgonáért Hozzájárulhat a helyi orgona felújításához, ha vásárol belé­pőjegyet július 9.-ére a nagy­kőrösi református templomba, ahol délután 19.30-kor Nagy- Major Zsolt trombitaművész és Dávid István orgonaművész hangversenyére kerül sor. A koncertet a nagykőrösi református egyházközség, a Nagykőrösi Városi Tanács V. B. művelődési, ifjúsági és sport­osztálya szervezte. Videokazetták kölcsönzése A Művelt Nép Könyvterjesz­tő Vállalat néhány vidéki könyvesboltjában ezentúl mű­soros videokazettát is lehel kölcsönözni. Győrött. Pécsett, Szegeden, Ajkán. Dombóvá­ron. Esztergomban. Gödöllőn. Gyöngyösön. Hatvanban. Hé­vízen, Kaposvárott. Százha­lombattán, Szekszárdon, Szé­kesfehérvárott és Szombathe­lyen — az Intervideo Nemzet­közi Film- és Videogyártó. -Forgalmazó Kft.-vel kötött megállapodás alapján — egy­előre 50-100-féle film közül válogathatnak az üzletekbe betérők. Az irodalom és a zene klasszikusai mellett a filmművészet kiemelkedő ha­zai és nemzetközi alkotásai éppúgy megtalálhatók a kíná­latban, mint a videoklipek és az izgalmas filmek. A gyerme­kekről sem feledkeztek meg: közismert mese- és rajzfilmek másoknál lassabban előreju­tó író ember tehetsége az el­múlt évtizedben bontakozott ki igazán. Több antológia sze­replője volt. Földrehajló ég címmel önálló új kötete jelent meg. A kenyérkeresés prózai ten­nivalói után — ma már nyugdíjasán — minden idejét az írásra szánhatja. A Krúdy- kiadásban hosszabb elbeszé­lést olvashatunk tőle. A Tan­kok a mezőben című munka a háború utáni nemzedék fia­talkori élményeit eleveníti fel láttató erővel. Versei itt most a somogyi táj szépségét, han­gulatát idézik olyan megka­pó képekkel, amelyekkel töb­bek között az Alusznak a fák című költeményben talál­kozhatunk: Szőlőkarón billeg egy tántorgó napsugár. / fagy­hűvös szárnyakon sudár je­genyékre száll, / Deres bokor- tanyák, dermedt vigyázzban állnak, / havas szérűkön, szil­vafák komédiáznak./ lésbe és rendszerezésbe bo­csátkozott, hanem „élte” a tananyagot. Partnere volt az osztálynak, együtt örült a jó válaszoknak, kedves biztatást adott a szégyenlősebbeknek. Arcán látszott, hogy élvezi a lemezről felhangzó dallamo­kat — és ez az érzés ragályos. Hiszen nem elég mondani, szá­razon kijelenteni, hogy szép­nek látunk, hallunk valamit, hanem azt mutatni is kell, il­letve hagyni, hogy az érzel­mek előjöjjenek. megmutat­kozzanak. A tanárnő „felfe­dezte”. amit már ezerszer hal­lott. hiszen nem motorikusán ismételt, hanem a gyerekek­kel együtt átélte azt a felis­merést, hogy ,,de hiszen ezt tudjuk! Jé. milyen szép!” ^ z óralátogatás előtti tájé­koztatás. íme, félreveze­tett. A tanulók fegyelmezettek voltak az óra alatt. A tanárnő „totálisan” törekedett az ér­telmi-érzelmi ráhatásra, az is­meret-felelevenítésre és a sze­mélyiségformálásra. Ez az óra azt érzékeltette, hogy talán mégsem reménytelen az isko­lai nevelőmunka helyzete. Kovács Gyula Nagy keletje volt a 30-as években a Mesék az írógép­ről, a Meseautó vagy az Aki mer az nyer típusú filmek­nek és színdaraboknak. Ezek a művek általában arról szól­tak, hogy a szegény gépíró- lányt, telefonos kisasszonyt vagy egyszerű hivatalnoknőt egy váratlan esemény jóvoltá­ból felfedezi a vezérigazgató, a cégfőnök vagy más hasonló magas beosztású úr, és több félreértés, haragszomrád, s más bonyodalmak után, an­nak rendje, és módja sze­rint feleségül veszi. A hófehér lovon érkező királyfi és a cselédsorban tartott Hamu­pipőke régi-régi meséjének új változatai voltak ezek a tör­ténetek, csak éppen a hófe­hér paripát váltotta fed a meseautó. Akadtak aztán — bár kisebb számban — fordított alapállá­sú történetek is. Ezekben a dúsgazdag leányzó habarodott bele a tenisz- vagy sítréner­be. esetleg egW alanyi költő­be. de a hepiend itt sem ma­radhatott el: És-ami-a lényeg: meg kell a szívnek hasadni ezektől az édes-bús, szentimen­tális történetektől. Lehetett álmodozni, lehetett remény­kedni, hogy a királyfi (vagy a királykisasszony) egyszer ne­künk is eljön, csak nekünk és csak értünk. Az új amerikai film címe egy kis magyarázatra szorul. A Dirty Dancing ugyanis, szó szerint fordítva, piszkos lán­cot jelent, de valójában arról van itt szó, hogy egyes fiata­lok, a film szereplői, olyan stílusban táncolnak, amelyet a jólnevelt, jó modorú társa­ság a dirty jelzővel illet — azaz nem a profi táncverse­nyek hűvösen elegáns stílusá­ban, hanem ..ami belefér” stí­lusban járják, s tulajdon­képpen csak ürügynek tekin­tik a tánc elnevezést a nagyon szoros testi kapcsolat megte­remtéséhez. No és van még valami más jelentése is a ;el- zős szerkezetnek. Az tudniil­lik, hogy a film egyik fősze­replője, a dúsgazdag orvos leánycsemetéje, mintegy vélet­lenül belecsöppen egy profi táncszámba, és ott meglepjen kiváló teljesítményt nyújt. Ez, az úri társaság szempontjából, szintén dirty dancing, hiszen nem társasági tánc, amint ez egy ilyen úrilányhoz illenék, hanem profi dolog, és ez nem fér egybe az amerikai felső középosztály elveivel. Arról nem is beszélve, hogy kis hő­sünk amúgy mellesleg bele­habarodik az elegáns üdülő profi tánctanárába, le is fek­szik vele annak rendje és módja szerint, és talán ettől is kapja az ihletet a profi szintű beugráshoz ... Szóval szép, nagy. szirupos történet ez. az összes kötelező kellékkel. És hogy a szirup még sűrűbb legyen, a törté­netet az író. Eleanor Bergstein, és a rendező. Emile Ardolino, az 1960-as évek elejére he­lyezi. Egyúttal tehát a jó öreg nosztalgia is megjelenik, és el lehet andalogni a rock and rollon. Elvis Presleyn, Nat King Cole-on, és társai­kon. Ez is valami. Ja, és persze aztán minden jóra fordul. A mindenféle csúnya ügyekkel megvádolt tánctanárról kiderül, hogy ár­tatlan. A tapasztalatlan, ám­de t'sztaszívű kislányról is, hogy bár utóbb már nem olyan tapasztalatlan, a szíve azért mégis tiszta. A zord orvos atyáról is kiderül, hogy tulajdonképpen vajból van a szíve, és a fennhéjázó mamá­ról is. hogy bitangul beleva- lóan rock and rollozik még ma is. Annyit azonban meg kell hagyni: Jennifer Grey, az (rövid ideig) ártatlan kislány, és Patrick Swayze, a daliás tánctanár alakítója valóban igen ügyesen táncol. is. Közben pedig szól a rock and roll, a rhythm and blues, őrületes holmikba öltözött .á- nyok elképesztő frizurákat kreálnak maguknak, lenyalt hajú fiúk csőnaciban. vas­tag talpú cipőben ropják a ro- kit. és a sztori b’.ödné! blő- debb fordulatai, fájdalmas poénjei dacára valamiképp mégis kihúzzák a film ki­agyalói a másfél órás időtar­tamot. Elmesélhető történet alig van: cselekményszálakat és figurákat el lehetne hagy­ni, vagy még egy csomó ötlet­tel és személlyel tovább tő- víteni. a filmet bárhol el­kezdhetnék és bárhol abba­hagyhatnák. be lehetne még iktatni hat új zeneszámot vagy el lőhetne hagyni négyet, s a többi, s a többi. Állítólag itt arról volna szó. hogy a film fel akarja idézni a korai 60-as évek kissé örült világát, a zenébe és táncba beleoo- londult fiatalok életérzését, a faji előítéletek miatti problé­mákat. Lehet. Én mindeneset­re csak annyit észleltem, hogy a megszámlálhatatlanul sok zenés, nosztalgikus filmek egy újabb darabját látom. Takács István K. T. I. Töprengés vakációban is kölcsönözhetők. Szőlőkarón, billeg a nap A szerző különös rokonsága Hajlakk Talán véletlen, talán nem: a hét másik újdonsága is egy zenés-táncos amerikai film. És ez is 1963-ban játszódik. És. mit tesz isten, ebben is a rock and roll és a swing az uralkodó tánc. Aki olvasta vagy a Radnó­ti Színházban látta Poliakoff .. .és te, szépségem, igen-igen, te című darabját, az nagyjá­ból ráismer a színműre eb­ből a filmből. (Nem fordítva; a film tavaly készült, a darab jó néhány éve). Itt viszont nem egy rádiós lemezlovas műsora körül forog a törté­net. hanem egy televíziós show-műsorhoz próbálják kapcsolni a sztorit a film ké­szítői. Próbálják, de feltűnően ke­vés sikerrel. A show ugyanis, melyet ve­zetőjéről Corny Collins Show- nak neveznek, Baltimore nép­szerű tévéműsora. Ebben m.n- den alkalommal kiválasztanak néhány fiatalt a show-ban való fellépésre, így jut be egy dagi lány is, és hamaro­san ő lesz a sztár. Ebből fél­tékenységek származnak, »s mindenféle más bonyodalmak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom