Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-29 / 177. szám

1989. JŰLIT7S 29., SZOMBAT Üresen tátongnak az ólak Van csirke, nincs csirke... A vásárlókat megkárosították Sok a csirke vagy kevés? A vélemények megoszlanak a kérdésben. Végvári Zsolt sze­rint, aki a nagycsarnok piac- felügyelője — túlkínálat mu­tatkozik a közkedvelt szár­nyasból, többet akarnak a gazdálkodók értékesíteni, mint amennyire kereslet van. Ná­luk 96 Ft-ért juthat a vásárló 1 kg bontott csirkéhez, pél­dául a comb kilogrammon­kénti ára 116 forint. Ezek a fogyasztói árak a Kelet-pesti ÁFÉSZ boltjaira jellemzőek, de az állami szektornál vala­mivel olcsóbban kínálja a ba­romfiját a magánkereskedő. A Lehel-piacon az árak ugyan­ezek, a különbség mindössze annyi, hogy ott a magánszek­tor mintegy 12-15%-kal drá­gábban értékesít. Sok városi ember kedélyét borzolta fel a július eleji ba- romfiár-emelés. Ennek elle­nére Hernádon mégsem ver­sengenek az emberek a nagy­üzemi csirketartásért. Pedig nem is olyan régen, pár évvel ezelőtt még ez volt a jövede­lemszerzés legnépszerűbb módja. Egymás után épültek meg a „csirkefarmok”, sok ház mellett állt hatalmas ól. A fiatal házasok általában tel­ket kaptak nászajándékba, és a menyasszonytánc árából fel­húzták a baromfisházat. A szárnyasok árából aztán ösz­szejött a családi ház építésé­hez szükséges összeg. Ez volt a múlt. A jelenre pedig az jel­lemző, hogy üresen tátonga- nak az egykor felépített kor­szerű csirkeólak. Vajon miért? Hiszen az állam lényeges adó- kedvezményt nyújtott a me­zőgazdaságban dolgozóknak, 500 ezer forint árbevételig adómentességet élveznek. A kérdést dr. Fodor István- nénak, a hernádi Március 15. Mgtsz kistermelő szakcsoport­ja elnökének tettem fel: — Idén májusban a tagok kívánságára alakultunk meg azért, mert számukra évek óta veszteséges volt a termelés. Emiatt sok ól leállt. Szakcso­portunk 11,50-ért adja darab­ját a naposcsibének, biztosít gyógyszert és tápot is, ez utóbbit mázsánként 30 forint­tal olcsóbban. Év végén szá­molunk el a tagsággal. A má­sodik félévben összesen egy­millió csirkére számítunk. Ed­dig 120-an nevelnek nagy­üzemben csirkét nálunk. Nem túl magas ez az arány, a la­kosság többsége kivárja, meny­nyire kifizetődő ez a tevé­kenység. Csak olyan családod­ra számíthatunk, akik rendel­keznek óllal, hiszen ma már egy korszerű csirkeház építése másfél millió forintba kerül. Nem vállalhatják, hiszen nem térül meg a befektetés. De hát beszéljen a gondokról egy érintett — mondja, s elkalau­zol Sebestyén Balázsné geo- íróhoz, egykori csirketartó­hoz. — Miért állt le? — kérde­zem. — Amikor 1981-ben kezd­tük, 300 ezer forintért építet­tük meg az ólat. Akkoriban egy állományon 30-40 ezer fo­rint tiszta hasznunk volt. Négyezerkétszáz csirke volt egy turnusban, és öt állomány nevelését tudtuk vállalni egy esztendőben. Aztán változtak az árak. Emelkedett a napos­csibe ára, az olaj, a takar­mány, az elektromos áram. Utolsó évben, télen 40 hektó olajat-tüzeltünk el, nagyon ke­mény volt a tél, és kétezeröt­száz forintos villanyszám­láink voltak. Kéthetes ko­rukig kézzel etettük, itattuk a szárnyasokat, egy-egy etetésre ráment egy óránk, és egész nap felügyelnünk kellett az álla­tokra. Nem mehettünk el se­hova sem, mert ha áramszünet miatt leálltak a gépek, meg­fulladtak volna a csirkék. Volt olyan állományunk, amelyik elpusztult, mert háromnapos áramszünet volt a faluban. Annyira kevés hasznunk volt már a végén, hogy nem érte meg dolgozni a csirkékkel és nem csak az adó miatt... — Mi lesz most az óllal? — Talán átalakítjuk sertés- tartásra. Az biztos, hogy csir- kézni nem fogunk ... Vannak, akik mégis vállal­ják a szárnyastartást. Egyi­kük, Malata Józsefné, 3200 csir­két nevel takaros óljában. Büszkén mutatja őket, miköz- en figyelmeztet, gyorsan csuk­jam be magam mögött az aj­tót, mert az állatok nagyon ér­zékenyek. — Nagyon gyönge a nyugdí­jam, aranyoskám, mindössze 3640 forint — mondja Marika néni, — azért csinálom. Ta­valy sajnos három állomá­nyom mínuszos lett, nagy volt a veszteségem. Remélem az idén nagyobb szerencsém lesz — teszi hozzá. A szakcsoport tevékenysé­gének köszönhetően Hernádon, Ojhartyánban, Újlengyelben, és Pusztavacson többen dol­goznak azért, hogy a városi ember asztalára csirke is ke­rüljön. Azt azonban csak re­mélni lehet, hogy a jövőben számuk gyarapodni fog. Balatoni szállóvendégek A balatoni vendégforgalomról tájékoztatták az MTI munkatársát az Országos Idegenforgalmi Hiva­talban a reális kép kialakítása ér­dekében. Elmondták, hogy jelen­leg _ de ez jellemző az egész sze­zonra —, a vendégek egyötöde vesz igénybe szállodát, a többiek kempingekben, fizetővendéglátó szobákban üdülnek. A balatoni szállodákban az idei szezon a szo­kásosnál később indult. Pillanat­nyilag azonban a szállodák fog­laltsága — néhány kivételtől elte­kintve — kisebb-nagyobb mérték­ben meghaladja a tavalyit, több az elkövetkező időszakra szóló rendelés és szobafoglalás is. Ma szinte valamennyi nagy balatoni szállodára kitehetnék a megtelt táblát. A korábban értékesítési gondokkal küzdő Club Tihany ki­használtsága is jelentősen javuH. A piaci verseny erősödését jelzi, hogy a legjobban dolgozó szállo­dák a telítettséget már a szezon kezdetén elérték. Hasonló a hely­zet az éttermekkel és a vendég­lőkkel. A balatoni kempingekben szintén már a szezon kezdetétől alig lehet sátrat verni. Néhány hét óta jelentősen élénkül az ér­deklődés a fizetövendéglátás iránt is, s az is kedvező, hogy a Bala­ton mellett ma nincs vadkempin­gezés. Figyelmet érdemel, hogy érzé­kelhetően módosult a vendégkör összetétele. Jelentősen csökkent a Csehszlovákiából és az NDK-ból érkező turisták száma. Ez azon­ban nem mérsékelte a szálláshe­lyek kihasználtságát, mert meg­nőtt a Nyugat-Eiírópából érkező turisták száma. Majd nyolc hónapon át kocsmák, borozók, kultúrhá- zak, iskolák, boltok vezetői, tulajdonosai Ráckevén és kör­nyékén azt figyelték: mikor, hol áll meg a városi rendőr- kapitányság kocsija. Mert ott, ahol megállt, oda az éjszaka jótékony leple alatt betörtek. Szigetcsépen kezdte Némi túlzással ugyanide fan­tomnak tűnt a betörő, az, aki 1988 decemberétől 1989 júniu­sának végéig igencsak szorgal­masan dolgozott. Mondhat­nám, nem hagyott ki egyetlen, számára kedvező alkalmat sem. Ezt jelzi az a hétszáz­ezer forint körüli kár is, ame­lyet okozott. Igaz, az összeg fele — a betörés után eltulaj­donított műszaki cikkek nyolc­van százaléka' —' megkerült. De a cigeratták, az italok, a benzin, a kasszákból kiemelt apró, illetve váltópénz eltűnt. Továbbra sem javult a tőke­húsok minősége, mivel feldol­gozásuk során igen sok sza­bálytalanságot követnek el az érintett vállalatok — állapítja meg a Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézet első félévi jelentése. Az intézet a tőkehúsok mi­nőségét, ipari és kereskedelmi bontását 17 megye és Budapest 230 kereskedelmi egységében vizsgálta. Az ellenőrzés során mintegy 84 tonna hasított fél­sertéshúst és több mint 25 ton- na negyedelt marhahúst vizs­gáltak. A sertéshús 67,1 száza­léka. a marhahús 72,4 százalé­ka felelt csak meg a szabvá­nyoknak. A kereskedelmi tevékeny­ség ellenőrzése során az inté­zet munkatársai a tőkehúsok bontását és azok forgalmazá­sát vizsgálták. Hetvenkilenc helyen tapasztaltak a szab­ványtól eltérő húsbontást, ami minden esetben a vásárlók megkárosításával járt. Országosan gond, hogy a pa­calt nem tisztítják ki rende­sen, így sok esetben szalma- és takarmánydarabokat is tar­talmaz. Ennél kirívóbb, hogy A cigarettát — kartonszám — elszívták, a márkás italokat megitták, míg a benzint a Trabant ette meg,' mellyel a betörő a tetthelyekre eljutott albérletéből portyára indulva. De nézzük az eseményeket kronológiai sorrendben, a nyo­mozás vezetőjének, Kamrás Gábornak, a Ráckevei Városi Rendőrkapitányság hadnagyá­nak segítségével. — 1988 decemberében a szi­getcsépi kultúrház pinceklub­jába törtek be. Ekkor riasz­tottak bennünket először. Né­mi szünet után a Pest Megyei Iparcikk Részvénytársaság ráckevei háztartási boltja következett. S utána újra a szigetcsépi kultúrházba hatolt be az elkövető. Közbevetőleg jegyzem meg: a nyomszakér­tők a helyszínt vallatva arra a következtetésre jutottak, hogy azonos tettes vagy tette­sek járt vagy jártak a már említett helyeken. — Rövid idő múlva a sziget- szentmártoni gátőrház Angya­li presszójába törtek be. A kárérték itt 150 ezer forint volt. Kisvártatva a szigetbe­csei általános iskola követke­zett, majd ugyancsak ezen a településen az Üj Élet Tsz Makádi úton levő borozójának kasszáját ürítették ki, s vittek el italokat, cigarettát. Az utób­bi hely, úgy látszik, jó fogás­nak bizonyult, mert ide két héten belül kétszer hatolt be. Vitte a magnót, az erősítőt is. Szigetújfaluban pedig a Szol­gáltató Szövetkezet Halászkert vendéglőjét kereste fel ugyan­csak italért, cigarettáért s hatvanezer forintért. — Nagyobb fogásnak bizo­nyult a betöréskor a szigethal­mi sétálóutca műszaki bolt­jának feltörése. Itt százezer forint értéket vittek el, kazet­tákat, magnókat, műszaki cik­keket. Tankok fosztogatója S folytatódott volna ez to­vább is, ha júlis 3-án nem tartóztatják le Feigl Tibor szigetbecsei lakost. Aki nem­csak a kocsmákat, presszókat, pinceklubokat, kultúrházakat látogatta, hanem az üdülők Duna-parton álló gépkocsijait is fosztogatta. Alkatrészért Trabantokat tört fel. S vitte az üléshuzatot, a benzint. Le­szívatta a tankokból az üzem­anyagot. Az utóbbi, jól bevált, régi módszerrel biztosította minden bizonnyal furikázásai- nak, éjszakai portyáinak költ­ségcsökkentését. S nem is si­kertelenül. Igaz, a bizonyítás során nyolc .esetet tüdtak rá­bizonyítani. De a kárvallottak mindegyike nem jelentkezett, hiszen nem is tett bejelen­tést. Letartóztatásához nemcsak nem egy esetben tüdő- es maj- darabokat hagytak benn a bontásnál, a gerincvelőt pedig hiányosan távolították el. A jelentés név szerint is megemlít egyes húsipari, ke­reskedelmi vállalatokat. A Tolha Megyei Húsipari Válla­lat szekszárdi gyárában a hús­bontásnál az oldalason rend­szeresen otthagyják a vállhúst, amely alatt esetenként 2 cen­timéter vastag zsírréteg húzó­dik meg. Az oldalason hagyott húst és zsiradékot így maga­sabb áron értékesítik. Kirí­vóan rossz minőségű ^sertéshú­sokat értékesített a Fejér Me­gyei Húsipari Vállalat. Heves megyében a sertéshúsok 35 százalékát felületesen zsírtala­nították. Az Óbudai Közért Vállalatnál az értékesítésből visszamaradt, rothadásnak in­dult húsokat — árumentés cí­mén — engedély nélkül sózták, füstölték. Az ország külön­böző területein az eladásból visszamaradt húsokból kol­bászt gyártanak. A KERMI az év első felé­ben mintegy 2000 kilogramm sertés-, illetve marhahúst vont ki a forgalomból. a kitartó rendőri nyomozás járult hozzá, hanem a lakosság hathatós segítsége is, me­lyet nagyra értékel a Rácke­vei Rendőrkapitányság. Mert hiszen a több szem többet lát elve itt bejött. Mozaikokat ra­kott össze a rendőrség a la­kosság bejelentései, észrevé­telei alapján, s ebből állt ösz- sze a kép. Az, hogy a betöré­sek helyszínén, környékén igen sokszor ugyanazt a Trabantot látták. S Feigl Tibor albérle­ti lakásában megtartott ház­kutatás bizonyította a megfi­gyelések helyességét! Mert a műszaki cikkek nyolcvan százaléka előkerült. Az egyébként diszkózenészként engedéllyel zenélő huszonkét éves, nős fiatalember albérle­te tárháza volt az eltulajdoní­tott kazettáknak, erősítőknek. Eredeti módszert választott betörései előkészítésére, s a tetthely, a helybeliek reak­ciójának utólagos felmérésé­re. A szórakozóhelyeken, ital­boltokban, pinceklubokban előbb terepszemlézett, utána kirámolt, majd diszkózenész­ként zenéit. Az utóbbi nem­csak a pénzkeresetre volt al­kalmas, hanem annak ellen­őrzésére is: mit beszélnek, kit gyanúsítanak a környékbeliek Egy zenerajongótól igazán szokatlan ez a sokoldalúság. Megbízhatónak vélték Hogy készült a videocuccok értékesítésére vagy eredetű igazolására, azt bizonyítja: a szigethalmi videoboltban a számlatömböt, s a bélyegző! nem felejtette el magához ven ni. Egy kitöltött számlává, melyre a bélyegzőt is ráütötte, megpróbálta a házkutatás so­rán a holmik eredetét igazol­ni. Kis tételben az ecseri pia­con eladott néhány magnó- és videokazettát is. De a konya­kokat, a whiskyket, a Marlbo- rót nem. Saját fogyasztásra éppen elég volt, amit a betö­rések a konyhára hoztak. Tette mindezt az a fiatal­ember, aki jó körülmények között él, biztos családi hát­térrel. Izgalomban tartva he­teken, hónapokon át a rácke­veieket éppúgy, mint a kör­nyékbelieket betöréssoroza­tával. Mely előtt a nyomozást vezető Kamrás Gábor rendőr­hadnagy is értetlenül áll: — Megkérdeztük, miért tört be. Szórakozásból? Nem tud­ta megmondani. Ügy fogal­mazott: az elsőt követte a többi. Nem egy betörőtípus! Olyannyira nem, hogy mun­kahelye, lakókörzete értetle­nül állt a tények előtt. Hiszen mint hivatásos gépkocsiveze­tőt stabil, megbízható munka­erőként tartották számon. V. E. Mit fognak cserélni? Csak ülök és hallgatok — míg Vitray Tamás, jól ismert, közkedvelt műsorában mesél.. Figyelmem nem, csak szemem kalandozik el a szoba ablakain túl, az út másik oldalára, ahol már aranyló búzatáblákat ringat a júliusi szél. A csendbe — mely az egész települést átöleli — csak beszélgetőpartnerem mondatai robbannak bele. “ *' ... nem is gondoltam, hogy mire visszajövök szabadság­ról, áll á bál.' Tiltakoznak a pedagógusok, az MDF-esek, a kisgazdapártiak. A tiltakozást értettem, egyet is értettem ve­le, csak a kifejezést nem: ismétlődése a szegedi ejtőernyős esetnek. Botorul közbe is kérdeztem: nemcsak oktat, sportol is? Ejtőernyős? Nem, nem tudtam, hogy azokat jelölik ezzel a szóval, akik különböző politikai funkciókat otthagyva arány­lag jól fizető munkát keresnek maguknak. Szakképesítéssel, vagy anélkül; ha szakképesítéssel, akkor meg kevés gyakor­lattal. Itt a szakmával, a képesítéssel nem is volt baj. De az azonos beosztásban, feladatkörben évek óta tevékenykedők ki­lencezer körül keresnek. A mi ejtőernyősünk ragaszkodott a korábbi béréhez, a tizenhatezerhez. A megyei tanács művelő­dési osztálya biztosította is neki. De... valahogy kitudódott. Nem az igazgató révén! Ő az első perctől kezdve tudta, kö­zöttük csak rangban, felelősségben nagy a különbség, fizetés­ben mindössze nyolcszáz forint. Az igazgató ebbe belenyugo­dott — nem úgy a többiek. Most? Miután kenyértörésre, vá­lásra került a sor, újra csend van és nyugalom. Sajnálom az érintettet, de a nyugalomért muszáj megmakacsolnia magát az embernek, s nem engedni. A felsőbbség szemében nem kí­vánatos lépéseket is megtenni... Megtették. Az ötezer-hatszáz lelket számláló nagyközség megszokott hétköznapjait éli. Ülök és gondolkodom. Próbálom magamnak megfogalmazni, milyen helyezetbe kerül az, aki gyorsan változó politikai-társadalmi életünk sodrásában a szakmát, a biztonságot holnap a látványos vagy kevésbé lát­ványos politikai szerepre cseréli fel? Ha bármely párt, szer­vezet színeiben egyszer függetlenített politikusként lép fel mondjuk öt-hat éven át — mit csinál, ha le kell köszönnie? Visszavonul a nem létező mogyoróültetvényeire? Megél a tő­ke hozadékából, kamataiból? Aligha! Simán visszafogadja a szakma? Mennyiért? Feléért, negyedéért korábbi keresetének, mondván: kiesett a gyakorlatból? Kibírja egy tehetséges, ám vagyontalan, politizálásra termett, most szerephez jutó gene­ráció a mexikóihoz hasonló — öt évig, s nem tovább! — ro­tációt? Mikor nincs hátországa, nincs vagyona, netán még la­kása sem... . Vagy lehet társadalmi megbízatásként — a munkahelyen még a maximális követelményeknek is eleget téve — szabad időben rendezvényt szervezni, azokon fellépni, pártelnöki, tit­kári funkciót ellátni, s ha kell, napokon át más pártok kép­viselőivel tárgyalni? De meddig lehet fizikummal bírni? Olyan kérdések ezek, melyekkel ma még csak az MSZMP tisztség- viselőinek, szakszervezeti funkcionáriusoknak kell szembenéz­niük. Ma, de holnap? Vallom, hogy ekkora apparátusokra, mint amekkorákat az MSZMP a sztálini modellt adaptálva kialakított, még vélet­lenül sincs szükség. Olyanra, mely papírmunkával is kénysze­rül létjogosultságát bizonyítani, miközben olyan előjogokat él­vezhet, melyek a másik ötszáz-négyszázötvenezer (?) MSZMP- tagot nem illette, illethette meg. Vallom, hogy csakis a telje­sítmény, a társadalom számára hajtott haszon alapján lehet, s szabad emberek értékítéletét kifejezésre juttatni bérben, el­ismerésben. A munka minősége, az ember használhatósága alapján. De adjuk meg a bizonyítás lehetőségét, jogát a hata­lomból kikerülőknek is. Ama sokat szajkózott tolerancia je­gyében. Vallom, miközben nem ismerem el azokat az előjogo­kat, melyek a köz által valakire ráruházott funkciókból fa­kadhatnák. A funkció senkit sem jogosíthat fel előnyök él­vezetére ! . , Csak ülök és gondolkodom. Azon, hogyan, mi módon lehet feloldani azokat az ellentmondásokat, melyek a magyar tár­sadalom sajátjai. Még ma is, amikor például az ingyen uta­zási biléták címre, rangra, ismertségre szólnak, kerülnek bir­tokba. S kötelesek ott lapulni egy valamire való városi vezető zsebében. Nem irigylem tőlük. Csak arra leszek kíváncsi, hogy a hatalmi struktúra átrendeződésekor a kedvezmények, a ked­vezményezettek köre jogosultságot vagy csak pártot cserél? Varga Edit T. M. _______________________ A megnövekedett idegenforgalom tette szükségessé, hogy rendkívüli közúti ellenőrzést tartsanak a külföldi gépjármű- vezetők és autók részére. A július 27-i országos akció során Budapesten a BRFK közlekedésrendészet forgalombiztonsági osztályának rendőrei többek között ellenőrizték az útlevelek érvényességét, a gépkocsik műszaki állapotát, tulajdonjogát. Ha szükséges volt, természetesen az útbaigazítás sem maradt el. Fotónkon egy járőrhármas: Szabadi József főtörzsőrmester, Halász Attila törzsőrmester és Nagy Mária törzsőrmester mun­kában a Gellérthegyen Trabanttal járta Ráckevét és környékét Előbb betört — aztán zenélt Külföldieket ellenőriztek Szabálytalan búsbontások

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom