Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-28 / 176. szám

4 isWídtm 1989. JŰLIUS 28.; PÉNTEK / Szabadiskola Zebegenyben Akiket a környezet is ihlet KORFORDULÓ Záróhetéhez érkezett a Szönyi István Nyári Képző­művészeti Szabadiskola. — Hányán vannak most a táborban? — kérdeztem Bo­dor Bélánét, a Szönyi István Emlékmúzeum Baráti Körének titkárát. — Százharmincöt hallga­tónk van a különböző műhe­lyekben. Az előző turnussal együtt összesen kétszázhatva­nán látogatták meg szabadis­kolánkat. Kétszer két hétre szerveztük, ám a szokásoknak megfelelően ezúttal is voltak olyan külföldiek, akik egy hó­napra jöttek. Huszonkettedik alkalommal ad otthont a tábornak Szönyi István egykori parkja. Győri Zsolt dekoratőr Óbu­dáról érkezett. Ecsetjével élénk színeket varázsolt az előtte le­vő vászonra. Egy női akt kör­vonalai bontakoztak ki. Mo­dellje épp az imént öltözött fC*i, fázott már mozdulatlan­ságba meredve. — Kedvelem az élénk szí­neket. Engem általában nem a forma érdekel, most sem az emberi karakterisztikát akarom ábrázolni, inkább a színeket. A zöldesszürke a kedvencem. — Mt lesz, ha találkozik egy ilyen szemű lánnyal? — Akkor nem festek. Más­sal leszek elfoglalva. Zsolt tavaly is részt vett a szabadiskolán. Gyönyörűnek tartja a zebegényi környeze­tet, ihletet adónak. Három­négy éve fest már. Szeretne bejutni a Képzőművészeti Fő­iskolára. — Hogyan sikerült beillesz­kedni ennyi hallgató lelkivilá­gába, stílusába? — kérdeztem a festőpalánták tanárától, Ak- nay János festőművésztől. — Ez valóban nem könnyű, hiszen nekem is megvan a kedvenc kifejező-eszköztáram. Ennek ellenére fel kell ismer­nem, s ösztönöznöm, ha vala­ki a maga műfajában jót esi. nál. Mindig ' felméréssel kez­dem a két hetet. Megnézem, egv megadott témát ki ho­gyan jelenít meg. Ebből szű­röm le, hogy kivel milyen szin­ten kell foglalkozni. Korrigá­lok, támpontokat adok, a lá­tásmódot igyekszem formál­ni — ez a fő feladatom. Eh­hez párosul a konkrét techni­kai módszerátadás, például az arányrendszerek érzékelte­tése, megtanítása. Itt, a tá­borban lehetőség van arra is, hogy a hallgatókat rászoktas­suk a folyamatos, következe­tes munkára. Évek óta a kerámiaosztály­nak van a legtöbb hallgató­ja. Most is. A műhelybe szin­te be sem lehet jutni az agya. got formázó fiataloktól. Ke­menceválaszték is van bőven: a földbe vájttól az elektro­mosig ötféle égetési techniká­val dolgoznak. — Látja, miként fejlődik a művésztelep? — kérdezte Dá­niel Kornél festőművész, a szabadiskola alapítója és je­lenlegi szervezési igazgatója. — Huszonkét évvel ezelőtt itt még nem voltak épületek. Elő­ször kempinget alakítottunk ki a jelentkezők számára. Mindezt- jórészt saját erőből. Csak egyszer kaptunk némi segítséget a megyei tanácstól. Eredményeinket jelzi, hogy je­lenleg négy olyan tanárunk van, aki valamikor a mi tábo­runkban ismerkedett művésze­te alapelemeivel. A szabadiskolán minden foglalkozást művészek vezet­nek. Ók figyelik árgus sze­mekkel a két hét alatt fellel­hető fejlődést is. A tábor zá­rása után kiállításon mutat­ják be az elkészült műveket a baráti kör színháztermében. A legjobbnak ítélt munkákat a múzeumban szemlélheti majd meg a nagyközönség. K. Gy. Erkölcsi haszon, szellemi nyereség Szombat esték a romtemplomná A boltíves mennyezetű ház, amelybe a látogató lép, a han­gulatával azonnal megragad. Nem is lehet mást tenni, mint megismerkedni vele. Be- nyitogatni szerény szépségű kis termeibe. Mátyás Irén, a zsámbéki művelődési otthon igazgatója tárgyilagosan fo­gadja az elismerést, s először Kass János most kiállított grafikáihoz vezet. Rangos találkozók Egy másik kis helyiségben a váci festők jellegzetes stílusú művei láthatók. Alkotásaival a harmadik vendégművész Oszoli József, a bagi fafaragó, akinek érdemes lenne többet időzni a falusi, a paraszti vilá­got bemutató alakjai között. Nyár van. Július és meleg. Kint a Zsámbéki-medence fö­lött szikrázik a nap. A fény most zöldre, s nem távoli kékre festi a hegyoldalakat. Vidám, sárga színű virágpártá­ban pompáznak a napraforgó­táblák. Vízre, szabadba csábít ez az évszak, s mégis beté­ved ide — s nem is kevés — látogató. Miközben máshol, nagy lélekszámú községekben, több tízezres városokban azt magyarázzák: nem érdemes dolgokat kitalálni, kockáztatni a sikert, mert úgysem érik be. Az emberek közömbösek, el­foglaltak. Zsámbékon más a helyzet. Persze a kívülálló ezt is szí­vesen magyarázná a főváros közelségével, ahonnét érdemes ide kirándulni. Hiszen itt a lenyűgözően szép romtemplom, sok a műemlék, gyönyörű a táj. Ha már kiutaznak az em­berek, akkor a szellem éhsé­gét is szívesen csillapítják az itteni kínálattal, ami a leg­sandább szándékkal sem mondható szegényesnek vagy igénytelennek. Éppen ez az, amiről Mátyás Irénnel dis­kurzusba kezdünk. Mondom, hogy máshol úgy vélik: a fa­lusi közönségnek leginkább magyarnóta-esteket kell szer­vezni, ha bevételt akarnak. Mondván, más iránt nem ér­deklődnek. Ezt a nézetet tarthatatlan­nak tartja a szakember. Sze­rinte, ha az emberek nem akarnak, nem váltanak jegyet az ilyen műsorokra sem. Sőt. Talán nehezebb is a szerve­zők dolga. Hiszen a legismer­tebb művészek hallhatók na­ponta a rádióban, a tv-ben. Míg egv klasszikus hangver­sennyel, egy jó színházzal más a helyzet. És hát Zsájjibék- ra különben sem a pestiek jönnek nagy számban. A több mint háromszáz néző többsé­ge helybeli. No, meg szom­széd falvakból érkezik. Az idén többek között itt vendégszerepeit a Debreceni Csokonai Színház. Évek óta jönnek az ország legrangosabb társulatai, jeles művészei. Hét esztendő óta sikeresek a Zsámbéki szombatok, melyek­re az első esztendőben 40 ezer forintot költöttek. Ma már 100 ezer forint szerepel a költség- vetésben. s a tanács még kü­lön ad rá negyvenet. Ebből 80-90 ezer megtérül a jegyek eladásával. Tehát nem nagy a befektetés. Viszont annál na­gyobb az erkölcsi haszon, a szellemi nyereség. Nincs nagy létszámú főállá­sú gárda. Hét évvel ezelőtt települt ide a két szakember. Bicskei Gábor, a szakmában nevet szerzett népművelő. író, szakíró, színjátszó rendező, a színház megszállottja, aki sa­ját bevallása szerint 1981-ben meglátva a romtemplomot, elő­ször mondta ezt: Fenséges! •Itt színházat kell rendezni! Vele már egy vesszőfonatú előtéri asztal mellett, ugyan­ilyen székben ülve társalgunk a pályáról, melyen harminc éve munkálkodik. Tréfásan említi: — Kettős alárendelt­ségben élek. Feleségem az igazgató. A helyválasztásnak is célja van. Innen ugyanis figyelheti, hogy zajlik a rakodás egy te­herautóra, amelyre székeket hordanak az ifjúsági klub tag­jai. Ez a kép válasz is egy kérdésemre: — Hogy lehetsé­ges ilyen csekély erővel meg­oldani azt, amit máshol a sok­szorosával sem mindig tudnak elérni ? Szívesen társulnak — Hát igy — mutat a fiúk­ra. Majd hozzáteszi. — A színházi személyzet is barát­ságból dolgozik. — Ba ítságból? Szép szó. Melegebb töltése van. mintha azt mondjuk: társadalmi mun­kában. Ez más. A szándéka is ignzabb. Ennek az erkölcsi kategó­riának a jelenléte itt állan­dónak látszik. „ Káss János sajátkezűleg rendezte a kiállítást és még útiköltséget sem fogadott el. Kézdi György színművész is csupán barátságból lépett fel a megnyitón. Más alkalommal hasonló gesztust gyakorolt Gór Nagy Mária művésznő. A színházak jutányos áron vál­lalnak vendégszereplést. Ré­sze van ebben a helyszín va­rázsának, de a két népműve­lőtárs partneri minőségének is. Ahol jó ötlet, jó gondo­lat és ilyen szándék mozgatja a dolgokat, oda szívesen tár­sulnak mások. Két jó szóért Erről beszél Gábor is, ami­kor azt mondja: — Rendezés közben gyakran gondolok ar­ra, hogy akár a komédia, akár a tragédia nyelvén fogalma­zódik meg valami, a színház egy kicsit mindig formálja az embert. Egy nép számára ka­tasztrófa az, ha nem érzi ma­gát kultúrateremtőnek és a kultúra befogadójának. Ám az úgynevezett egyszerű em­berek sokkal okosabbak, igé­nyesebbek, mint ahogy sokan gondolják. A népművelők és a művészek egy része nem bízik saját magában. Abban, hogy a közönség ma értékek­re vágyik. Itt gyakran meg­esik, hogy a különböző vál­lalatok dolgozói felépítik a színpadot, beszerelik a világí­tást, s közben már maguk is kíváncsiak lesznek. Mi is tör­ténik maid itt? Aztán jönnek az előadásra. Én, amikor a Népművelési Intézetben dol­goztam. résztvettem a nép­művelési koncepciót felváltó közművelődés kidolgozásában. Ám megérteni, csak itt ér­tettem meg, ahol kezet lehet fogni az emberrel, akihez ha két jó szót szólsz, akkor a segítségedre siet. Ahol segít a tsz-vezető, ahol azt mondja az üzemigazgató: neki az a jó, ha Zsámbéknak híre. rang­ja van, mert akkor szíveseb­ben jön hozzá dolgozni s le­települ a technikus, a mér­nök. — Ez minden titok nyitja — közli végül a nyár utolsó rendezvényének lebonyolítása után fáradtan vendéglátóm, Kovács T. István Emléket állít a múltnak » Amit nem lehet abbahagyni Az ötödik évszázadból származó értékes cserépedénylcletet a iskola udvarán végzett ásatásoknál került felszínre. Rögös János a töredékekből Azon a június végi napon, amikor megszólalt a tanévzá­ró csengőszó, Rogosz János becsukta az osztályozó naplót, szótlanul elbúcsúzott tanítvá­nyaitól — nyugdíjba vonult. Nyugdíjba? Aligha, mert a következő napon már ismét munkához látott, hogy szép szenvedélyének — a település­történet-kutatásnak hódoljon. ír és tanít — Hogyan jövedelmez a tör­ténetírás? — kérdezzük az idős pedagógust, aki az ása­tásból származó kőemlékekkel foglalatoskodva fel sem néz, úgy válaszol. — Semmit. Én soha semmit sem kaptam a - helytörténet feltárásáért, s írásos rögzíté­séért — mondja Rogosz János történelem és technika szakos tanár, aki az elmúlt tanévben még aktívan tanított az Örké­nyi általános iskolában. — Nem tudnám abbahagy­ni, amit szeretek — mondta. — A történetírás szinte hob­bim. A tanítást sem hagyom abba, mert nagyon szeretem a gyerekeket. Az iskolaigaz­gatóval abban állapodtam meg, hogyha szükség lesz rám, heti tíz történelemórát Vállalok. . Az iskolához való kötődés­nek írásos bizonyítékai is van­nak. Az úttörőcsapatról szóló tanulmányok. Az úttörőmoz­galomban is sokat vállaló ta­nár..* munkája mellett több kerületben feldolgozta a Jó­zsef Attiláról elnevezett, helyi úttörőcsapat történetét. — S a helytörténet? — Ahhoz még az egyetemi évek alatt jött meg a kedvem. A hatvanas évek közepén Boldogkőváralja történetét ír­tam meg. Ez volt a diploma- munkám. Azóta egyfolytában A nyári hónapokban a vál­tozatos étrend sok hasznos nyersanyagát kínálják a kony­hakertek. Nagy segítséget je­lent a háziasszonyoknak, ha ezekből olyan gyorsan elké­szíthető étkeket állíthatnak elő, amelyek nemcsak ízlete­sek. hanem különösen az idős szervezetnek egészségesebbek, hasznosabbak is, mint a ros­tokban szegény nehéz ételek. A friss zöldségekből előál- lítnató különböző saláták nem­csak színesítik az ételsort. ha­nem a szűkebb pénztárcá­júaknak is elérhetők. Alábbiakban három mester­szakács — két személyre szó­ló — salátareceptjeit ismertet­jük. Olyanokat, amelyeket tá­voli országokban szívesen fo­gyasztanak az emberek. Amerikai saláta: Hozzáva­lók: 4 db fejes saláta. 1 db citrom, 2 evőkanál méz. csi­petnyi só, 1 tojássárgája, tö­rött bors, 1 dl tejföl. A salátát alapos mosás után leveleire bontjuk és jól lehűt­jük. A mézet a citrom leve- vel és a tojás sárgájával jó habosra keverjük, sózzuk, bor- sozzuk, és gőz felett sűrű mártást főzünk belőle. Hozzá­keverjük az egy deci tejfölt vagy kefirt, és az egészet ala­posan lehűtjük. Tálalás előtt adjuk a salátához. Balkáni saláta: Hozzávalók: 30 dkg fejes káposzta. 2 alma, 1 sárgarépa. 1 csomag újhagy­ma. 1 kanál Vegeta, fél cit­rom leve. 20 dkg nyers vagy savanyú uborka. 1 fejes salá­ta. 1 evőkanál ecet, só. cukor kapor. Az almát és a káposz­tát legyaluljuk, az újhagymat a zöldjével együtt feldarabol­juk. Hozzágyaluljuk a nyers Örkénnyel foglalkozom. Az úttörőcsapat, a község, s a termelőszövetkezet történeté­vel. Hamar befogadták — Hasznosítja a község eze­ket az ismereteit? — Hát, ha valaki kíváncsi Örkény múltjára, azt hozzám küldik. — Történelmet ir és tanít, s ezenkívül a helybeli mozi üzemvezetője. — Már 1976 óta vezetem a mozit. Feleségem a pénztá­ros, fiam a gépész. Számomra ez egy kicsit keresetkiegészí­tés, egy kicsit közösségi elfog­laltság. Amerre járok, olyan meleg­séggel beszélnek Rogosz Já­nosról, mintha tősgyökeres Örkényi lenne. Pedig ez nem így van. — Nem in születtem, még­is hamar befogadtak. Ezt a vagy savanyú uborkát, meg­öntözzük a citromlével, az ecettel és 1 dl vízzel. Ízesítjük sóval, borssal, apróra vágott kaporral, egy-két kanál olaj­jal, Vegetával. A fejes salátát ujjnyi széles darabokra vág­juk, és .az egészet alaposán el­keverjük. Bolgár—szerb saláta: Hoz­závalók: 4 nagy paradicsom. 4 zöldpaprika. 2 lila hagyma, só, bors. borecet, olaj. Kocká­ra vágjuk a paradicsomot, a zöldpaprikát, és jócskán adunk hozzá lila hagymát iaskára vágva. Az egészet megsózzuk, egy kicsit megborsozzuk, meg­öntözzük borecettel, egy ke­vés olajjal. Néhány óráig áll­ni hagyjuk, hogy az ízek jól összeérjenek. K. Z. A szív- és érrendszeri meg­betegedések megelőzésének egyik alapvető módszere a karbantartott vérnyomás. Ez különösen idős korban nagyon fontos. Nálunk a lakosság 15 szá­zaléka szenved magas vérnyo­másban. S noha a rendszeres orvosi ellenőrzés és gondozás nem nélkülözhető, a beteg, de az egészséges ember számára is megnyugtató, ha maga is el­végezheti ezt a mérést. Egye­dül, otthon, akár mindennap megmérhető a vérnyomás az Elektronikus I AD—1 vérnyo­másmérő-készülékkel. A kis méretű, egyszerűen kezelhető, félautomata készü­lék. öntapadós mandzsettával edényeket állított össze gyerekszeretetemnek köször hetem, s annak, hogy az id< sekkel hamar kapcsolatot t; láltam. A helytörténet elkéj zelhetetien a helybeliek segí sége, az emlékek tisztele nélkül. Sok emberrel beszé gettem a Tanácsköztársasáj ról, a két világháborúról i más történelmi eseményekre A papírok nem adnak válás; minden kérdésre. Valóban nem. Ewrken-t, a: az Örkényt például 1385-be először említik iratok, s 15! után megint hosszú ideig ne: hallani-Iátni nyomát sehe Arra mt»! a • helytörténeti ki tafó sem talált Válászt; TWi a Buda felé Vonuló förökc elől elmenekült-e a lakossá vagy lemészárolták őket hadak. A legközelebbi írási nyomok 1783-ból valók. Ekki 36 jobbágycsalád települ Ö kénybe. Családonként kapts egy hold földet, ház körű udvarnak és kertnek, 22—I hold szántót több tagban, ti vábbá 8 hold kaszálót és li gelőt. s némi káposztáskerts Az 1848-as esztendőben mim össze 1041 lakosa volt a kö: ségnek, az első világháboi időszakában viszont a maji 'rok lakosságával együtt mi hatezren éltek itt, igaz, a ti borfalvaiakkal együtt. Na] jainkban 5600 lakosa van ö kénynek. A földművesek, ga dasági cselédek, iparosok i munkások közösségeit felvá tották a bejárók, a termeli szövetkezet mezőgazdasági i ipari részlegeiben dolgozó valamint a magángazdáik' dók. Jó kezekben Rogosz János jelenleg ami sodik világháború Örkényi á dozatainak neveit gyűjti. En lékművet állítanak majd nagyközségben az elesettel nek. Kinél lenne ez a gyűjti munka jobb kezekben, mii ennél a nyugdíjas tanárén bérnél? a karra erősíthető. A vérny* más alsó és felső értékén hang- és fényjelzést ad. és ?í a laikus kezelőnek is egyérte műén megmutatja a vérny, más értékét. A kés2ülékhi mellékelt, könnyen értbe használati utasítás elegent támpontot ad vérnyomásuk mindenkori ellenőrzésére. A készülék megbízható, o csó és folyamatos szervizel!- tását ígérik a forgalmazók. A otthon használatos vénnyi másmérőt három budapes! illetve a miskolci, a szolnos a debreceni, a szegedi, a ej ri. a szombathelyi, a pécsi í a veszprémi orvosi műszt szaküzletben.hozzák forgaloir ba. Saláták az asztalon Kovács Gyula Vérnyomásmérés otthon

Next

/
Oldalképek
Tartalom