Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-04 / 155. szám

2 MEG YE§\ 1989. JÚLIUS 4., KEDD Ma kezdődik a szovjet—francia csúcstalálkozó Mihail Gorbacsov tói több mint húsz kooperációs szerződés aláírását várják Párizsban az év egyik kiemelkedő politikai eseményeként tekintenek Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökének ma kezdődő háromnapos látogatása elé. Ro­land Dumas francia külügyi államminiszter a szovjet elnök érkezése előtt tett sajtónyilatkozataiban hangsúlyozta Fran­ciaország változatlanul nagy érdeklődését a Szovjetunióban és másutt Kelet-Európábán folyó átalakulási folyamat iránt. (Hír­[ nMHPyttrásefunk Az a bizonyos pohár Ritkaság, hogy egy főváros helyhatósági választásainak eredményei szenzációként ke­rüljenek a világlapok első ol­dalaira. Pedig ez történt most a vasárnapi tokiói he­lyi választásokkal, amelyek valóban váratlan eredmény­nyel végződtek. Az országot immár harmincnégy éve kor­mányzó Liberális Demokrata Párt (LPP) olyan súlyos, ve­reséggel felérő, szavazatvesz­tést szenvedett, hogy kom­mentátorok „politikai föld­rengésről” cikkeznek. Az LDP- nek a 127 fős tokiói képvise­lői testületben mindössze 43 mandátuma lesz a korábbi 63 helyett. Az ellenzék legna­gyobb nyertese a Szocialista Párt lett, amely megháromszo­rozta képviselőinek számát. A pártoktól független képvise­lők is jelentős előretörést ér­tek el: ők ötször többen lesz­nek, mint azelőtt a tokiói képviselőtestületben. Miért vált' ez a szavazás oly nagy üggyé, hiszen a to­kiói képviselőtestület csak a főváros helyi ügyeiben hoz döntéseket? Rögtön érthetővé válik a dolog, ha egy pillan- . tást vetünk az idei japán vá­lasztási menetrendre. Három hét múlva újjáválasztják a felsőházi tagok felét, majd októberben alsóházi választá­sokra kerül sor Japánban. Vagyis a most vasárnapi to­kiói helyi szavazást, amolyan „főpróbának” is lehet tekinte­ni a későbbi választásokra. • A kormányzópárt vezetői között joggal támad tehát nyugtalanság a tokiói vereség láttán. Hiszen attól tarthat­nak, hogy ha három hét múl­va, majd októberben ismét a szavazók voksolnak, uz LDP-nek a tokióihoz hasonló vereséggel kell szembenéznie. i Ez pedig azzal járna, hogy a - liberális demokratáknak egyelőre el kell majd kö­szönniük a kormányzástól, vagy esetleg kisebbségi pozí­cióból, más erőkkel kell koa­lícióra lépniök. . Pedig néhány hete még úgy érezték, hogy a Recruit-bot- rányban „elvérzett” Takesita miniszterelnök helyett meg­találták azt a politikust Unó Szószuké személyében, aki feddhetetlenségével feledtethe­ti a választókkal, hogy az LDP vezetői újra meg újra pénzügyi botrányokba bonyo­lódnak, s így korrupciós ügyek vagy azok alapos gya­núja miatt kell megválniok a pártelnöki és miniszterelnöki széktől. Az új kormányfőt azonban alig iktatták be, ami­kor kipattant, hogy egy gésá­val tartott hosszúra nyúlt kapcsolatot, s ez Japánban olyan botrányt idézett elő, hogy a miniszterelnök lemon­dását fontolgatta. Az LDP vezetői azonban meggyőzték, hogy egy ilyen ügy miatt nem kell feltétlenül leköszönnie. A skandalumot azonban a jelek szerint a tokiói válasz­tópolgárok másként ítélték meg, mint az LDP vezetői. Arról lehet szó, hogy éppen a „gésa-üggyel” betelt az a bi­zonyos pohár, amelyet a ko­rábbi LDP-vezetők oly sűrűn töltögettek zavaros pénzügyi akcióikkal, felháborodást ki­váltva az ország közvélemé­nye körében. A kommentátorok közül egyesek már „előreszaladnak”, s azt latolgatják, hogy mi tör­ténik akkor, hogy ha az októ­beri alsóházi választásokon az LDP olyan vereséget szen­ved, hogy más erőnek kell kabinetet alakítania. Rámu­tatnak“ azonban, hogy az el­lenzék egyik fő ereje a szocia­lista párt, annyira megosz­tott, hogy egyetlen politikusát sem lehet elképzelni jövendő kormányfőnek. A realisták pe­dig hozzáteszik: még a há­rom hét múlva esedékes rész­leges felsőházi választásokig is van ideje aZ LDP-nek egy kis „ellengőzre”, amellyel a közvéleményt befolyásolhatja. Akkor pedig októberig még szinte tengernyi idő áll rendel­kezésükre ... Árkus István Az állammimiszter a Le Journal du Dimanche című hetilapnak nyilatkozva kije­lentette, hogy „Moszkva és Párizs között derült az ég” — s ennek egyik jó jele, hagy az államfői látogatás alkalmával több mint húsz különböző kooperációs szerződést készül­nek aláírni. Ezek diákcseré­től kezdve a nagy képfelbon­tású televíziós technika közös gyártásán át kulturális köz­pontok kölcsönös felállításáig sok mindent felölelnek. Dumas szerint a két ország között politikai, gazdasági és kultu­rális síkon is sűrűsödnek a kapcsolatok. A Kelet-Európábán zajló re­formfolyamatról elmondotta a francia külügyi állammimsz-. tér: elő kell segítenünk a ke­leten folyó változásokat. Nem maradhatunk puszta szemlé­lők a folyamatban lévő fejle­mények láttán, hanem tevé­keny megfigyelőknek kell lennünk Földrészünk két fe­lének nem szembenállásra, hanem egymás kiegészítésére van szüksége. A következő hat hónap alatt kereskedelmi és együttműködési szerződést kell kötnünk az EGK és a Szovjetunió között. Dumas az Europe 1 rádió­nak úgy nyilatkozott, hogy az a mód, ahogyan Gorbacsov vezeti (otthon) a dolgokat, az őt inkább derűlátásra indítja. Nem titkolta viszont, hogy a peresztrojka politikája szerin­te is olyan belső feszültsége­ket és problémákat kelt a Szovjetunióban, ami növeli se­bezhetőségét." ■ ■ • A francia polgári sajtó sok­kal súlyosabbnak festi le a Szovjetunió helyzetét, még a legmérsékeltebb hangnem­ben a Les Echos című gazda­sági szaklap írt hétfőn. A lap arra számít, hogy Gorbacsov- nak három nagy célja van Nyugaton. így párizsi látoga­tásán is. Először is megszaba­dítani Európát minden atom­fegyvertől. Másodszor meg­kapni a gazdasági jóindulat szándéknyilatkozatát, hogy ez megkönnyítse belépését a nemzetközi szervezetekbe, mint a Nemzetközi Valuta­alap, és hitelkeretekhez, va­lamint fejlett technológiához jutni. Végül harmadik törek­vése az európai integráció el­ismerése fejében építsenek egy közös házat, ahol a po­litikai rendszerek különbségei és a demokratikus rendszerek eltérései elmosódnának. A Szovjetunió könnyen bejelent­heti Strasbourgban csütörtö­kön az Európa Tanácsban, hogy ratifikálja az emberi jo­gok európai konvencióját. Mi­hail Gorbacsov nem fukarko­Ú gy tűnik, hogy Omar Hasz- szán el-Besir tábornok, aki a múlt hét végén Szudán­ban katonai puccsal jutott ha­talomra, ura lett a helyzetnek. A volt kormányfő, Szadik el- Mahdi ugyan még valahol rej­tőzködik, s keresésére nagy hajtóvadászat folyik, de a puccsot sikeresen végrehajtó tábornok új rendszerét már a legtöbb arab állam elismerte. Szudán történetében nem ez az első katonai hatalomátvé­tel. sűrűn ültek tábornokok a „Kék és Fehér Nílus országá­nak” főhatalmi székében. Köz­tük. a most megbuktatott kor­mányfőt megelőző főtiszt, Ni­meri tábornok is, aki a szom­szédos Egyiptomban élt emig­rációban, a jelenlegi puccsot megelőzően hirtelen Londonba távozott. Vannak olyan hírma­gyarázók, akik azt állítják, hogy ő rángatta a háttérből a dik a jelképekkel — írta a lap. A Le Figaro igen barátság­talan vezércikkének a Bör­tön és a kulcsa címet adta, mert azt fejtette ki benne, hogy Oroszország, miként a múlt században, ma is a né­pek börtöne és még mindig „a cárnál van a kulcs”, csak a cár változott. Most úgy hív­ják, hogy Gorbacsov. szálakat el Máhdi megbukta­tására, de erre jelenleg nincs semmiféle bizonyíték. A legnagyobb afrikai ország új vezetője most azt nyilatkoz­ta, hogy azért szánta el magát a hadsereg támogatásával a cselekvésre, mert „még kíván­ta akadályozni Szudán gazda­sági és politikai összeomlá­sát”. A pártok tevékenységét ezután nem engedélyezik Szu­dánban, s így valósul majd meg — legalábbis a puccs ve­zetője szerint — az országban a katonák kormányzásával a demoki'ácia. A tábornok a bő­vebb magyarázattal természe­tesen ennek mikéntjére adós maradt, s így szabad teret en­gedett a képzelet szárnyalásá­nak . .. A zt azonban ünnepélyesen megígérte, hogy ezután az ENSZ segélyszállítmányai el­jutnak az éhezőkhöz. Elmond­ta, hogy csak tavaly negyed- millió ember halt éhen Szu­dánban. miközben az élelmi­szerből álló nemzetközi segély- szállítmányokat nem engedték oda az éhezőkhöz. Szudánban ugyanis hat esztendeje véres polgárháború zajlik, az első­sorban északi arabokból- tobor- zódott kormányerők és a déli lázongó, főleg fekete bőrű tör­zsek között. A kormányhadse­reg. hogy megtörje a déli lá­zadók ellenállását, a ,kiéhez- tetés fegyverét” is bevetette ellenük s visszafordította a délre tartó, az élelmiszert szál­lító nemzetközi gépkocsioszlo­pokat.' A tavalyi negyedmil­lióból bizonyára jóval keve­sebben lelték volna halálukat, ha erre a szégyenletes „had­műveletre” nem kerül sor. Vajha a tábornoknak ez , a mostani ígérete teljesülne! Csakhogy a nemzetközi felhá­borodás hatására korábban is hangzottak^ el ilyen ünnepé­lyes nyilatkozatok Karúim­ban s közben az ENSZ-nek kellett leállítania a segélykül­deményeket, mert útközben a kormányerők helyi parancsno­kai támadást parancsoltak meg az élelmiszerkonvojok ellen, s visszafordulásra kényszerítet­ték azokat... Á. X. Ufói földi események — egy snendtafban A Szovjetunió az európai területén lévő harckocsik szá­mát 10 ezerrel, a hadseregcsoportokban 3500-zal csökkenti 1989—90-ben — nyilatkozta a TASZSZ-nak Grigorij Krivojse- jev vezérezredes, a szovjet vezérkari főnökség főcsoportfőnö­ke. A Az NSZK-beli Der Spiegel című hetilapnak adott in­terjút Fozsgay Imre államminiszter, az MSZMP elnökségének tagja arról, hogy megújítható-e a szocializmus útja. A A Szo­lidaritás és a LEMP vezette koalíció reformerőinek szövetsé­gére alapozva a Szolidaritás kész lenne a LEMP köztársasági elnökjelöltjét támogatni, amenhyiben maga alakíthatna kor­mányt — vetette fel Adam Micnik főszerkesztő, a szervezet egyik befolyásos tagja a Gazeta Wyborcza hasábjain. A Ka­talán nyelvű híreket közöl hétfőtől a nemzetiségek közti együttélés elmélyítését szolgálva az EFE spanyol hírügynök­ség. A A Perui Köztársaság elnökének jelölteti magát Mario Vargas Llosa, a neves perui író a jövő évi választásokon. A Az IRA, az ír köztársasági hadsereg vállalta a felelősséget azért a pokolgépes merényletért, amelyet vasárnap követtek el egy Hannover közeli brit katonai támaszpontnál — jelen­tette be a szervezet egy Dublinban kiadott kommünikében. A Először ült össze hétfőn Athénban Görögország új parla­mentje, a képviselők letették a hivatalos esküt egy nappal az után, hogy Cannisz Cannetakisz megalakította a konzer­vatív Űj demokrácia pártból és a kommunisták vezette bal­oldali tömbből álló koalíciós kormányát. A Herman Cohen, az afrikai ügyekért felelős amerikai külügyminiszter-helyet­tes Dél-Afrikába érkezett, hogy ott a rendezési folyamatról tárgyaljon. ANDREJ CR0MIK0 ÉLETÚTJA Andrej Andrejevics Gromiko 1909. július 18-án született a belorussziai Gomeli terület Sztarije Gromiki nevű falujában szegényparaszt családban. Orosz nemzetiségű. Földművesként és faúsztatóként dolgozott; 19311-ben, 22 éves korában lépett a Szovjetunió Kommunista Pártja tagjainak sorába. Felsőfokú tanulmányait a minszki mezőgazdasági főiskolán végezte, majd 1934-től 3€-ig az össz-szövetségi agrár-közgazda­sági tudományos intézet aspiránsa volt. Ezután három évig a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Közgazdasági Intéze­tének tudományos fömunkatársaként dolgozott, világgazdasá­gi tanulmányokat publikált. 1956-ban megkapta a közgazdaság- tudomány doktora címet. 1939-ben lépett külügyi szolgálatba, a külügyminisztérium amerikai osztályára került. 1943—1946 között a Szovjetunió washingtoni nagykövetének tisztét töltötte be. Ebben a minő­ségében a szovjet küldöttség tagja volt a teheráni, jaltai, majd a potsdami konferencián. Részt vett az ENSZ megala­kításában, és egyik kidolgozója volt a szervezet alapokmá­nyának. 1946 és 48 között országa állandó képviselője az ENSZ-ben és egyidejűleg külügyminiszter-helyettes. 1949—19R2 között a külügyminiszter első helyettese volt, 1952 júniusától egy évig • Londonban volt nagykövet, utána ismét a külügymi­niszter első helyetteseként tevékenykedett. 1957 februárjában kinevezték a Szovjetunió külügyminiszte­révé, ezt a funkciót 1985. július 2-ig töltötte be. A legfelsőbb állami tisztséget, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségé­nek elnöki tisztét 1985. július 2. és 1988. szeptember 30. között töltötte be. 1952-től az SZKP Központi Bizottságának póttagja, 1956-tól 1989 áprilisáig a KB tagja volt. 1973-tól 1988 szeptem­beréig volt tagja a politikai bizottságnak, 1988 és 1985 között a miniszterelnök első helyetteseként tevékenykedett. 1988 februárjában megjelent Pamjatnoje című visszaemlé­kezése. Tagja volt a Volt Kormányfők Tanácsának is. Kiemelkedő tevékenysége elismeréseként kétszer lett a Szo­cialista Munka Hőse, hét alkalommal tüntették ki a Lenin- renddel, s kétszer a Sarló és Kalapács éremmel. Számos nem­zetközi elismerése mellett tulajdonosa volt a magyar Béke és Barátság érdemrendnek, 75. születésnapján pedig a Magvar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendjével tüntették Véleményünk sxerinf Ne kelljen éhen halniuk! Húsz forintot mázsánként visszafizetnek /l gabona mégsem málna! A szociálpolitikai okokból kialakult torz árarányok nem­csak a mezőgazdasági üzeme­ket, de az élelmiszeripari vál­lalatokat is hátrányosan érin­tik. és ez a legtöbb ágazatban súlyos visszafejlődéshez veze­tett. A hatóságilag meghatáro­zott árak, a belföldi ellátási kötelezettség, az államközi szerződések teljesítése, és a készletezéshez szükséges pénz­eszközök egyre magasabb ka­matköltsége az élelmiszeripari feldolgozó- és forgalmazó vál­lalatok jövedelmezőségét is kétségessé teszi, és az, egysze­rű újratermelés feltételeit sem biztosítja. Kölönösen így van ez a gabonaiparban, ahol a legalapvetőbb élelmiszer, a ke­nyér alapanyagának biztosítá­sa és a húsellátásunk bázisát jelentő takarmányellátás min­denkor szigorú, hatóságilag meghatározott árak és szolgál­tatások díja mellett történik. A mezőgazdasági üzemek gondja tehát az egész élelmi­szergazdaságra jellemző, és a megoldás csak a valós piaci viszonyok kialakításával te­remthető meg. Csonka Tibort, a Budapesti és Pest Megyei Gabonaforgalmi és Malomipa­ri Vállalat igazgatóját arra kértem, fejtse ki ezzel kap­csolatban a véleményét. — Egyetért-e azzal a felve­téssel, hogy a felvásárlási árak fogyasztói áremelés nélkül nö­velhetők? ön szerint hogyan lesz a 4 forintos búzából 15 forintos kenyér? — Szimpatikus dolognak tűnik, különösen napjainkba."' a mezőgazdasági felvásárlás árigényét úgy feltüntetni, hogy ez nem járna a fogyasztói árak emelésével, elég a feldol­gozás, a forgalmazás kérdéseit rendezni. Ez azonban így nem igaz! A Minisztertanácsnak a gabonavertikum szervezett­ségi és érdekeltségi rendsze­rének korszerűsítésére a na­pokban hózott határozata is egyetért a gabona vertlküm egyes, .tevékenységeijövedel­mezősége rendezésének szük­ségességével, amely árszínvo­nal-növekedéssel is jár. A sütőipar kérdéseivel azért nem kívánok foglalkozni, mert nem a mi asztalunk, azt azon­ban Ismerem, hogy ott is szi­gorú árellenőrzés érvényesül, és hosszú évekig gondot oko­zott a minimális jövedelmező­ség biztosítása is. Ezzel kap­csolatban szeretném felhívni az érdekeltek figvelmét arra, hogy ha a felvásárlási árak­ban világpiaci árakat, vagy netalántán az Európai kö­zösség belső árait szeretnénk alkalmazni, számolni kell az­zal. hogy milyenek a kenyér­árak a nyugati országokban ás ugyancsak végig kellene gon­dolni. milyen hatással lenne a mezőgazdasási üzemek és a háztáji kistermelők állatte­nyésztésére egv ilyen mértékű felvásárlási és ebből adódó takarmányár-emelés.. — Mi a véleménye az ex­portárakról, az itteni nyere­ségről? — Erre egyszerűen azt is mondhatnám, hogy vállala­tunk sajnos nem exportál, de ez így nem is lenne pontos. Hiszen vállalatunk és a me­gye mezőgazdasági üzemei is részesültek és az idén is ré­szesülni fognak az exportált étkezési búza árnyereségéből. — Mennyi ez a nyereség? — A kereskedelmi forgalom­ba kerülő kalászos gabona alig 10 százaléka kerülhet világ­piaci áron exportra. És ha az itt jelentkező nyereséget a tel­jes felvásárolt mennyiségben visszaosztjuk, akkor ez a fel­vásárlási ár 10 százalékának felel meg, és ennek felét, má­zsánként 20 forintot uz elmúlt évben mi is kifizettük a me­zőgazdasági üzemeknek. Az idén szerződéseinkben ugyan­csak vállalkoztunk a nettó ex­portnyereség visszaosztására és a napokban tette közzé a Gabona Tröszt, hogy az így várható nyereség terhére má­zsánként 20 forintot már a felvásárlás során visszafizet­tünk. — Ezek szerint a mezőgaz­dasági termelők igényei nem is megalapozatlanok? — Ügy gondolom, a meg­fogalmazott követeléseket így nem lehet teljesíteni. Indokolt azonban a gabonatermelés jö- . vedelmezőségének jelentős nö­velése, az egész gabonaverti­kum érdekeltségi és szervezeti rendszerének korszerűsítése, a valós piaci viszonyok kialakí­tása. A jelenlegi torz árviszo­nyok megváltoztatása azon­ban csak hosszabb folyamat eredményeként valósulhat meg és ehhez az egész gazdaságpo­litika és ezen belül a bérpoli­tikai koncepció megváltozta­tása. az élelmiszerek iránti fi­zetésképes kereslet bizfosíta- , sa szükséges. Vállalatunk a Miniszterta­nács határozata alapján kere- .si a. mezőgazdasági üzemekkel a szorosabb együttműködés kialakításának feltételeit, a végtermék-érdekeltségbe való bekapcsolásukat. A legkülön­bözőbb társulási formákban gondolkodunk, de az együtt­működés egyik alapfeltétele, hogv biztosított legyen a bel­földi tevékenység jövedelme­zősége is, mert veszteséges gazdálkodásra senki nem kí­ván társulni. Ma mindenki csak az ex­porttal foglalkozik, az ott je­lentkező nyereségre tart igényt. Egy alanyi jogon biztosított gabonaexport azonban a bel­földi ellátás biztonságát ve­szélyeztetné és a málnahábo­rúhoz hasonló helyzethez ve­zetne. A gabona azonban nem málna! Egyetlen ország sem engedheti mea magának, hogy a leealaovrtőbb élelmiszer, a kenyérellátás biztonságát ve­szélyeztesse. Szilágyi Béla Leszedték a csillagot Mi kerül a helyére? Kedden még a Gyömrőért Baráti Kör ifjúsági cso­portjának tagjai rendezték, takarították a Szabadság téri parkot s a hősi emlékmű környékét. Biztos nem akkor vetődött fel. hogy a ’45-ös és ’56-os áldozatok­nak tisztelgő emlékműről vegyék le a vörös csillagot. Igaz, ki-ki más okkal magyarázta óhaját. A legtöbben arra szavaztak, hogy az emlékmű, vagy annak helyén egy másik, valamennyi háborús hősnek, áldozatnak és ’56-os mártírnak legyen az emlékhelye, s ez a réztáb­la megszövegezésében is tükröződjön. Ám valakik minap, az éjszakai órákban. meg­előzték az időt. s itt vezették le fölös energiájukat. Az ismeretlen tettesek eltorzították, megrongálták az öt­ágú csillagot — nyilván a maguk módján — sürgetve annak eltávolítását. Ezért Nyilas Tibctr, a gvömrői nagyközségi párt- bizottság titkára intézkedett, hogy szerdán eltávolítsák a jelkép maradványait is. Kérdéseinkre válaszolva pe­dig elmondta, hogy vagy egy másik csillagot tesznek föl a régi helyére, vagy — ha a település vezetői úgy döntenek — a hivatalos állami címert (természetesen azt, amelyiket az Országgyűlés elfogadja.) A párttitkár szerint olyan nemzeti jelképpé kel­lene válnia, amely az összes háborús áldozat és ’56-os mártír tragédiájára emlékeztet. Az a fontos, hogy az emlékmű a magyarságtudatot erősítse pártállástól és hitvallástól függetlenül. A. L. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom