Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-27 / 175. szám

/ 198D. JÚLIUS 27., CSÜTÖRTÖK Sas doktor önállóságra vágyott Mit ér az orvos, ha falusi? Dr. Sas Vilmos tóalmási körzeti orvos 1988 tavaszán került a községbe. Gyakran hallottam emlegetni őt idős nénikéktől és fiatal asszonyok­tól, akik kedvességét és szak­értelmét egyaránt dicsérték. Sas doktortól megtudtam, hogy Budapest XVII. kerüle­tében működött korábban. Ez­zel kezdtük a beszélgetést. — Manapság ritkán pályáz­nak az orvosok pesti állásból vidékre ... — Szakmai önállóságra vágytam — mondja —. s a családi ok is közrejátszott. Itt szolgálati lakást kaptam, >nő- sülés előtt állok. Pesten kijár­tam a szakma iskoláját. A szakorvosi vizsga megszerzé­séig működtem üzemben, gyermekgyógyászaton, sebé­szeten. klinikán, egyetemista­ként mentőztem is. — Korszerű műszereket lá­tok az asztalán ... — Ez a japán vérnyomás­mérő, a fültükör és a szemtü­kör. amely Amerikában ké­szült, a sajátom. Nem mintha pénzszűkében lennénk itt. A tanács rendelkezésünkre bo­csátja a szükséges összeget, de nem mindig kapni az Omker- nél korszerű műszert. Márpe­dig a mostani egészségügyi válsághelyzetben két dolog hozhat megoldást: a személyi felkészültség és a jól műszere­zett alapellátás. Amellett azt is vallom, hogy a beteget a saját környezetében lehet a legjobban gyógyítani, a meg­változott. így a kórházi körül­mények között végzett vizsga­lat nem feltétlen ad reális eredményt mondjuk egy vét- cukor vagy magas vérnyomás beállításában. — Milyen vizsgálatokat tud helyben elvégezni? — EKG-, vércukor-, vize­let- és vérsüilyedés-vizsgála- tot, szem- és fül vizsgálatot. Je­lenleg nincs Nagykátán bőr- - ''ágy ászát, szemészet, fülé­szet és sebészet. Átmenetileg ezeket a betegeket nekem kell ellátni. Pesten nagyon sok be­utalót írtam, itt sokkal inkább érzem magam orvosnak. S azért is, mert innen soha nem megy haza az ember. Minden második éjjel rám esik az or­vosi ügyelet. — Hány tóalmási egészségé­re ügyel? — Több mint 1700 ember tartozik a körzetembe, a leg­idősebb 90 éves, s természete­sen a csecsemőket is én látom el. Jellegzetes a település is. A Szabadság, a Táncsics és a Petőfi utcában inkább idős emberek laknak.*-a Kossuth utcában többnyire fiatalok. — Milyen népbetegségektől szenvednek a faluban? — Meglepően sok a pajzs- mirigy-betegek száma, pedig a Köjál szerint jó az ivóvi­zünk. A magas vérnyomás is gyakori. Ennek oka a nagy só- •fogyasztás, a túlsúly, az erőn félüli munkavégzés és az alko­holizálás. Érrendszeri beteg­ségekben is sokan szenvedne«. Egy év alatt 8-10 friss infark­tus volt a körzetemben. A láb­érszűkület is népbetegség ná­lunk, ennek okát a dohány­zásban látom. S a falusi élet­mód jellegzetes betegsége a kopásos, ízületes. vagyis a reumatikus megbetegedés. Az elmúlt 15 évben vagy tíz or­vos váltotta egymást az én körzetemben, ezt megérezték a betegek is. A gyakori orvos- váltás miatt, főleg a krónikus bajokban szenvedők kicsúsz­tak a rendszeres ellátásból így nem egyszer vidáman sé­tálgatnak az emberek 250- 280-as vérnyomással, meg­szokták, nem érzik rosszul magukat. De ennek óriási a veszélye, óriási. — Mit tart a falusi körzeti orvos legfontosabb feladatá­nak? — Hogy a népbetegségek el­látására képes legyen. Felvi­lágosító előadásokon is pró­báljuk terjeszteni az egészsé­gesebb életmód alapvető kö­vetelményeit. Nem is fullad­nak ‘érdektelenségbe ezek, 80- 100 résztvevővel mindig szá­molhatunk. — Kényelmesebb-e a falusi körorvos élete, mint a váro­sié? — A budapesti lakótelepen 3500. ember orvosa voltam. Itt feleannyian élnek a körze­temben, mégis jóval több a betegem, hiszen itt minden problémával csak hozzám for­dulhatnak. Ez nagy felelősség, de ez benne a felemelő és vonzó. Átányi László Egészséges elképzelések Örkényben Fejleszteni akar, ezért elad a tanács — Olyan minimális fejlesz­tési kerettel rendelkezünk, hogy inkább eladjuk a tanácsi tulajdonú ingatlanjainkat, csak hogy megvalósulhassanak ter­veink — foglalta össze a lé­nyeget Kovács István, Örkény Nagyközség Közös Tanácsának elnöke. — Eladunk egy köz­ponti területen levő telket, s egy üzletháznak is megfelelő épületet. Hogy miért? Bővíte­ni akarjuk az általános iskolát. Egészségházat is szeretnénk Háromszáz év nem csekély idő, történelmi korszak. A tö­rök hódoltság megszűnése után — 1689-ben — érkeztek Pilisvörösvárra az első csalá­dok a mai NSZK közép- és dé­li területeiről, majd később bajor és osztrák földről. Fennállásának 300. évét kö­szönti most Pilisvörösvár, a korai elődök késői leszárma­zottai. Ebből az alkalomból 12 oldalas színes kiadványt is megjelentettek — sok-sok kép­pel —, amelyhez anyagi támo­gatást adott a helyi Terranova, Érc- és Ásványbányák Dunán­túli Műve, valamint a solymá­ri Pest Megyei Műanyagipari Vállalat. A Pilisvörösvár ne­vet viselő újságban Keszléri József tanácselnök írta a kö­szöntőt — megjelent német nyelven is — hangsúlyozva: a sors különös kegye volt, hogy mutatják be a szerkesztők, de megismerkedhetünk a római katolikus egyházközösséggel is. Szép példája a békés egymás mellett élésnek: a református gyülekezet múltja és jelene csakúgy helyet kapott a lap­ban, mint az evangélikus csa­ládok élete. Augusztus 13-tól 20-ig gaz­dag rendezvénysorozaton sok vendéggel együtt ünnepel a község apraja-nagyja nemze­tiségre való tekintet nélkül. Csak kis ízelítő a programok­ból : osztrák—magyar folklór­est és közös bál, NDK—ma­gyar folklórest és baráti be­szélgetés, sördélutánok és bú­csúbálok. A 300. éves település tanácsa 31-én, hétfőn, ünnepi ülésen emlékezik a jelentős évfordulóra. d. gy. építeni. Mégpedig nem a távoli jövőben, hanem lehetőleg mi­nél előbb. Iskola eddig is volt a nagy­községben, nem is egy. Csak­hogy a „másik” — a gyógy­pedagógiai célra szolgáló — nem alkalmas arra, hogy rend­szeresen oktassanak benne. Ha a tizenkét tantermes általános iskolát sikerülne hat tanterem­mel bővíteni, rendes körülmé­nyek között tarthatnánk a gyógypedagógiai foglalkozáso­kat is. Ehhez azonban pénz kell. — A központi orvosi ren­delőre is már régóta szüksé­günk van. Az itt berendezen­dő laboratóriummal tehermen­tesíthetnénk a dabasit. A ter­veink szerint hat-nyolc ágyas kórházi utógondozót is léte­sítenénk. Mifelénk nagy a ta­nyavilág, és sok az idős em­ber. Jó néhányuk gondozása nem megoldott. A rendelőben néhány napig megfigyelés alatt lehetnének. De hát ez is pénz­be kerül. Az egészségügyi in­tézet összköltsége meghaladja a 40 milliót. Ehhez hiányzik még 12-14 millió forint. A helyi tanács fejlesztésre fordítható kerete évi 5-6 mil­lió forint. Ebből tehát két-há- rom év múlva lehetne kiegé­szíteni a hiányzó összeget — akkor, ha csak a rendelőépí­tés lenne a világon. Az iskola- bővítés viszont megint csak nagyon elhúzódna. Vagyis, ha a nagyközség nem kap köz­ponti támogatást a fentebb vá­zolt elképzeléseinek a megva­lósításához, akkor kénytelen a saját „háza táján” körülnézni. Eladni telkét, épületét. Ame­lyek később talán jók lehettek volna valamire. K. Gy. Többet kap a culáger, ha simítani is tud Titokzatos válaszok Gyálon 2 — Szia, hogy vagy? — hallom a fejem fölött, s máris ^ zuhan valami mellém, a vasúti kocsi dupla ülésére. Ép- 'j pen mondanék valamit, amikor felismerem a férfit. ^ Egyszer már beszélgettünk a vonaton, ö olyan vasúti 2 ismerösféle. Most is megállás nélkül nyomja a szöveget. ^ Elhadarja, hogy Gyálon vettek telket, s megy kőmű- ^ vest keresni. Megkérdi, tudom-e, hogy mennyibe kerül í arrafelé a mester, a culáger? V j — Még nem, de megtudom, — döntöm el magam- í ban. y A másodosztályú presszó úri hely Gyálon. Ide nem ^ járnak melósruhás emberek. A vendégek tüzetesen, ^ szinte bizalmatlan pillantásokkal méregetnek. A bejá- '/ rat előtt próbálkozom, hogy ismernek-e errefelé jó j kőművest, tisztességes segédmunkást. Kikerülnek, mint­y í ha lelnének tőlem ... jobb nem menni. Szót se ejt­sek róla többet. Miért? Ta­lán olyan drágán dolgozik? Néma csend a válasz, amit akár igenlésnek is felfoghat­nék. A másik öreg valamit motyog. Nem értem egészen, de mintha azt mondaná, a mester sajnálja az embertől a piát. — Végül is mennyit keres errefelé a kőműves mellett, egy segédmunkás? Mik a kö­vetelmények? — kérdem a másodjára jött asztaltársat. Ö hatszázat kap egy napra. De aki simítani is tud, az a dupláját is megkeresi. Van- nak-e kontár kőművesek? Hogyne! A Dodó is az. Na­pi 3500 forint alatt nem is vállal munkát. Viszont jól dolgozik. A pia is benne van Mik a helyi szokások egy építkezésnél? Hát... A mes­ter fizeti a culágereket, a „tulaj” meg a kaját, a piát adja, mert az benne van az árban. Végre megszólal a néma öreg is. Eddig csak a haverját csitítgatta, mintha attól tar­tott volna, hogy nagy titko­kat fecseg ki a másik. Eldi­csekszik a nagy munkával, amikor hat évvel ezelőtt na­pi kétezret kerestek. Hirte­len elhallgat. Látom rajta, hogy fél. Miért? Mert nem szeretnének lebukni. Akkor miért csinálják? Mert kell a pénz, s nincs elég kő­műves. Aki meg van, az több házat is bevállal, ide-oda ro­hangál, s alig halad az építke­zés. Hát inkább kontárt fo­gad sok ember, de az ott dol­gozzon elejétől végéig! Kezd gyanús lenni a kér- dezősködésem a másik öreg­nek is. Elköszönök. Aszódi László Antal Hát akkor gyerünk, nézzük meg az építkezést! Csakhogy déltájban minden épülő ház és környéke üres. Nyilván ebédelnek a munkások. Be­csöngetek egy szép, emeletes, nemrég épült házba. Kiderül, ök maguk dolgoztak, nem volt náluk kőműves, segéd­munkás. Még vagy féltucatnyi helyen ugyanez a válasz. Mint a rendőrtiszt Délután kettő már elmúlt. Végre egy fiatalasszony meg­szán, legalább háromszor ta­lálkoztam vele keresgélés köz­ben az utcákon. Mond egy ne­vet és címet. — Nem, nem! A Dodó nem vállal munkát — kezdi ijedten az asszony. — Különben is már tíz éve súlyos beteg az uram. Állandóan gyógyszert szed, és szédül az állványon — hadarja, s idegesen ropogtat­ja ujjait. Itt sem kapom meg a kérdéseimre a választ. Azaz, hogy megadja egy hivatásos kőműves nevét, címét, s elma­gyarázza, merre van a háza. A mester nem várat magá­ra a -csengőszó után. Jön, né­zeget, méreget, majd azon kapom magam, hogy rendőr­tisztet megszégyenítően jól ki­faggat. „őszintén” kíváncsi az önéletrajzomra. Miközben sorra válaszolgatok kérdései­re, azon izgulok, meg ne kér­dezze, hogy hol van Gyálon a telkem! Mert ha meg kell mu­tatni neki... Végre visszaveszem a kér­dező szerepét. Mennyiért vál­lalná felhúzni a leendő há­romszoba összkomfortos há­zamat, egy szoba alatt pincé­vel? Hát az attól függ. És so­rolja a kitételeit, s hogy me­lyik munka mennyibe kerül. Kétszázezer elég? Nem annál több! Háromszázezer? Nagy­jából elég. De a padlásteret nem fejezik be. A segédmun­kást pedig ő fizeti, ebédelni meg mindenki hazajár. Az anyagnak az utolsó tégláig ott kell lennie a telken. Egyéb­ként csak jövő tavaszra vál­lalná a munkát. Hogy meny­nyit fizet az embereinek? Az az ő dolga, de ha 3-4 évvel ezelőtt 500 forint egy napra jó pénz volt, akkor az már kevés a culágernek. Másik építkezés. Nagy a sürgés-forgás, pörög a házi betonkeverő gép. Mi magunk építünk mindent, nem telik a kőművesre, mondja a fiatal- asszony. Majd elárulja, hogy albérletből igyekeznek így megszabadulni. Télre csak a pincelakás lesz meg. A harmadosztályú presszó­ban sarokasztalhoz ülök, egy magányosan iszogató öreg­ember mellé. Az első kérdés után kiderül, hogy nem tud­ja az árakat. Később sem vá* laszol a kérdésekre. Csak jó idő múlva jön a segítség egy munkaruhás ember képében. Csend a felelet — Kinél járt eddig? — kér­dezi az öreg. Mondom, hogy Dodónál, meg a mesternél. Nem igaz az, hogy a Dodó nem vállal munkát, csak hát én idegen vagyok itt Gyálon. A mester az igen, de hozzá Háromszáz éves Pilisvörösvár Mentesültek a kitelepítéstől a családok mentesültek a má­sodik világháborút követő ki­településektől, s ma több mint ezernégyszáz német származá­sú család él a faluban. így le­het Pilisvörösvár hazánk leg­nagyobb német nemzetiségű települése. Jubileumi gondolatok cím­mel olvashatunk — szintén két nyelven — őszinte, meleg han­gú megemlékezést dr. Man- hertz Károlytól, a Magyaror­szági Németek Szövetségének elnökétől. Szavaiból egyetlen sokatmondó sort emeljünk ki: „Már 35 évvel ezelőtt is szép példáját adták a kétnyelvű­ségnek; a betlehemes játékok és a három királyok énekét németül és magyarul is előad­ták.” A település gazdag helytör­téneti gyűjteményét képekkel r Ujraontötték a zenepavilont „Üjraöntötték” Székesfe­hérvár nevezetes építészeti, vasipar-történeti műemlékét, az 1896-os millenniumi kiállí­tásra felállított zenepavilont. A könnyed architektúrájú, ke­cses építményt alaposan meg­viselte az elmúlt évszázad, vasszerkezetét megette a rozsda, tetőszerkezetét szétzi­lálták a viharok, felújítása már régen esedékes lett volna. i.- v *>< A Városszépítő- és Védő Egye­sület javaslatára, a székesfe­hérvári vállalatok segítségével kezdték meg a felújítást. Rendbe hozni csak néhány da­rabját lehetett már, vasszer­kezetének nagy részét újra kellett önteni, s horganyzott kiegészítőit is ismételten el kellett készíteni az eredetihez hasonló szépségében. Fokozottabb figyelmet a növényvédelemre Támadnak a kártevők Több utas, kevesebb áru Az év első hat hónapjában ösz- szesen 114,5 millióan utaztak vas­úton, csaknem 4 százalékkal töb­ben, mint egy évvel korábban. A tervhez képest még kedvezőbb az eredmény, hiszen a vasút arra számított, hogy 12,5 százalékkal kevesebben veszik igénybe a vo­natokat. Különösen figyelemre méltóan emelkedett a M.4V nemzetközi személyforgalma. A szocialista or­szágokba 30 százalékkal utaztak többen, mint az elmúlt év hason­ló időszakában, a nyugati vona­lakon azonban még ennél is na­gyobb arányú a növekedés: csak­nem 50 százalékkal nőtt a forga­lom. A korábbinál többen utaz­tak gyorsvonaton, az első osztá­lyú kocsikat pedig hosszabb utak­ra vették igénybe, mint tavaly. Az átlagos utazási távolság kis híján elérte az 50 km-t, ez mint­egy 3 százalékkal haladja meg az előző évit. Az áruszállításban — s elsősor­ban a belföldi forgalomban — to­vább csökkent a forgalom, össze­sen 50 millió 703 ezer tonnányi áru utazott a vagonokban, 4 szá­zalékkal kevesebb, mint tavaly ilyenkor. Ez összefügg a népgaz­dasági teljesítmények alakulásá­val. A belföldi forgalomban az át­lagosnál nagyobb arányú a csök­kenés: 2® millió 695 ezer tonna árut adtak fel vasúti szállításra, ez csaknem 8 százalékkal marad el a tavalyitól. Ez azt jelenti, hogy 2,4 millió tonnával kevesebb áru került a belföldi vasúti forgalom­ba. A legjelentősebben a tömeg­áruk mennyisége csökkent. A ta­valyinál 282 ezer tonnával keve­sebb szenet, 295 ezer tonnával ke­vesebb követ, 387 ezer tonnával kevesebb meszet szállítottak az el­ső félévben. Kedvezően, s a népgazdasági tervekkel összhangban alakultak a vasút nemzetközi áruszállítási tel­jesítményei. Az exportforgalom­ban 5 millió 825 ezer tonna árut szállított a vasút, ez csaknem 9 százalékkal több a tavalyinál. A MÁV szakemberei arra számíta­nak, hogy az őszi és az év végi exportszállítási hajrá következté­ben tovább nő a forgalom. A vasút 10,6 millió tonnányi import­árut szállított, ez megegyezik a tavalyával, a tervezettet azonban 2 százalékkal felülmúlja. A tran­zitáruk mennyiségében (6,2 millió tonna) kis mértékű csökkenés fi­gyelhető meg, ám a tervet 2 szá­zalékkal ez az eredmény is meg­haladja. Elkészült a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium legújabb növényvédelmi összesítése. Ebben arra hívják fel a termelők figyelmét, hogy az elkövetkező hónapokban fordítsanak az eddigieknél na­gyobb gondot a növényvéde­lemre. mert különböző beteg­ségek jelentős mértékben ve­szélyeztethetik a kiemelkedő gyümölcstermést. A MÉM sze­rint a szőlők peronoszpóra- fertőzöttsége az elmúlt napok­ban tovább erősödött. A Ti­szántúl kivételével már min­denütt megjelent a betegség a termésen is. A további esőzé­sek miatt a kártétel növeked­het. A lisztharmatfertőzés las­san terjed. Már a Dunántúl északi részén is megjelentek a tünetek a leveleken és a ter­mésen egyaránt. A botritisz tüneteit a virágzást követően országszerte megfigyelték a fürtökön. Borsod-Abaúj­Zemplén és Heves megye né­hány ültetvényében a megbe­tegedés á 20 százalékos mérté­ket is meghaladja. A csapadékos időjárás ked­vezett az almafa-varasodás- nak, s a lisztharmatos fertő- zöttség is erősödött. Már ész­lelték az almamoly második nemzedékének lárvakelését. Az aknázómolyok rajzása még mindig tart. A takácsatkák lassú szaporodása is megfi­gyelhető az almaültetvények­ben, de még nem okoznak szá­mottevő fertőzést. Baranya, Bács-Kiskun és Komárom megyéből jelezték a kalifor­niai pajzstetű hímek újabb rajzását. A körtefa-varasodás fertő- zöttség is gondokat okoz. A körtelevél-bolhák a nagyüze­mekben nem, csak néhány kis­kertben jelentkeztek. Zala me­gyéből erős körtelevél-gubacs- szúnvog-fertőzést jeleztek. Az őszibaracknál lisztharmat- tüneteket észleltek Heves me­gyében. A keleti gyümölcs­moly második nemzedéke or­szágszerte rajzik, a barack­moly rajzását Győr-Sopron és Heves megyéből, valamint a főváros területéről jelezték. A cseresznyénél és a meggy­nél a blumeriellás levélfoltos­ság okoz erős fertőzést néhány ültetvényben, főként Bács-Kis- kun, Hajdú-Bihar és Heves megyében. Súlyos burgonyavész-fertő- zöttséget is észleltek, főként a házikertben. A burgonyabo­gár második lárvanemzedéke Nógrád és Zala megyében már megjelent. A hagymánál, az uborkánál és a sárgadinnyénél erős pero- noszpóraíertőzés okoz komoly gondokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom