Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-24 / 172. szám

1989. JÚLIUS 24.. HÉTFŐ Világkiállítás — a Dunára felfűzve Hajózni muszáj — vallot­ták hajdanán a rómaiak, vi­lágkiállítás pedig lesz — 1995-ben Budapesten Béccsel közösen —, mondjuk most mi, késői magyar leszárma- zók. Világkiállítás lesz, akkor is, ha immár július végéhez kö­zeledvén még csak találgat­hatjuk, hol lesz, a főváros melyik területét hagyja jóvá a szakmai zsűri. Márciusban, amikor az Országgyűlés 15 el­lenszavazattal és 71 tartózko­dással tudomásul vette a hi­vatalos magyar jelentkezést, a megyei képviselőket is fő­ként az aggasztotta: ismét lá­tatlanba kellett ugorniuk, a kormányzat még csak hozzá­vetőleges költségvetést sem állított össze a várható ki­adásokról. Június 13-án pe­dig, amikor a Csepel-szigeti képviselők összeültek, hogy egyeztesék véleményüket az expóról, csak abban foglaltak állást, mindenképpen a Duna vonalára érdemes „felfűzni” a világkiállítást, s akkor a megyei települések is beszáll­hatnak programokkal, szállá­sok létesítésével, vendégfoga­dásokkal és hasonló szolgál­tatásokkal. A tanácskozás alaphangja mindenesetre ag­gályoktól mentes, derűs volt. Kis* Imre, a III. Kerületi Tanács elnöke szintén derűlá­tó, csöppet sem aggodalmas­kodik. Inkább azt hangsú­lyozza. hogy késésben vagyunk az előkészítéssel, megint kap­kodni kell majd, kevés a pro­paganda, nem kap elégséges tájékoztatást a lakosság. Pe­dig a világkiállítás rendezését nem pusztán gazdasági szem­pontok alapján kell értékelni. Lényegesebb, hogy valóban felénk fordulna a világ figyel­me, s mint a nemzetközi ta­pasztalatok igazolják, felpezs­dülne az élet minden terüle­ten, — Óbuda, amelyhez csak egy ugrás Szentendre, mint az 1995-ös világkiállítás helyszí­ne, már évekkel ezelőtt szóba került. Aztán nagy-nagy csönd következett. Miért? — Mintegy öt esztendeje valóban kijelöltek bennünket, akkor szó sem volt pályázat­ról. A Külső Bécsi úthoz köze­li terület, a hajdani téglagyár és bánya helye, egy festőién szép környék szerepelt a ter­vekben. Hamarosan kiderült azonban, hogy rengeteg pénz­be kerülne ott a szükséges infrastruktúra — utak, víz-, villany-, szennyvízhálózat — létrehozása, no meg maga az építkezés is, hiszen nagyon dimbes-dombos vidékről van szó. Ami mellett viszont most nyugodt szívvel voksolunk, az a Duna-part, pontosabban az Aquincum melletti körzet és a Hajógyári-sziget. Vélemé­nyünk szerint a világkiállítást mindenképpen a Duna vona­lán kell létrehozni, akár itt, akár másutt, akár a Duna­kanyar hosszában a Csepel- sziget végéig. — Amennyiben a kerület pályázatát fogadnák el, len­ne-e elegendő pénzük? — Külföldi tőke bevonásá­val nem lennének gond­jaink. Két szálloda építéséről már megállapodtunk, az egyik alapozása erőteljes ütemben halad. Amerikai és nyugatné­met cégek vállalkoznának egy világkereskedelmi központ lé­tesítésére, csak a kiállítási csarnok hatezer négyzetméter alapterületű, és ehhez jönnek a többi, kiegészítő létesítmé­nyek. A Közös Piac kelet­európai székházának szintén mi adhatnánk otthont, itt épülne föl a brüsszeli központ mása. Konkrét terveink van­nak arra, hogyan hozhatnánk ide a bécsi gyorsvasutat. Eh­hez ugyancsak tőkés vállalko­zókra számíthatnánk. Mellet­tünk szól azonban az is, hogy Óbuda ma is kedvelt idegen- forgalmi területe a főváros­nak, és hosszú távon — évti­zedekben gondolkodva — sok­kal jobban hasznosítható len­ne bármelyik helyszínnél. Nézzük csak a Hajógyári-szi­getet! A vízi sportok, a vízi turizmus központja alakítható ki. egy száz hajót befogadó kikötő már épül, s gondoljunk a majdani Duna—Rajna— Majna-csatorna megnyitásá­ra. .. Az sem lényegtelen, hogy olyan ökológiai, termé­szeti környezetet létesíthet­nénk, amely az egész főváros érdekét jól szolgálná. De a főváros környékén élőkét is. — Az előnyök, a fejlesztés haszna nem szorul bizonvga- tásra. De vállalná-e a hátrá­nyokat is a kerület lakossága? — A várható hatalmas for­galom — s most már csak a fogadóképes kiállításra gon­dolok — természetesen na­gyon megterhelné Óbudát. Ezt polgáraink is tudják. Ám a haszon — és nem a gazdasá­gira gondolok, ami persze nagy jelentőségű, hiszen fej­lett műszaki-technikai kultú­rát jelentene számunkra — sokszorosán meghaladja a ter­heket. Szerintünk: az óbudai világkiállítással jutna az egész főváros a legtöbb fejlesztés­hez, így gazdagodna a legin­kább. Mi nem a vidék rovásá­ra beszélünk — hiszen a szük­séges háttéripar megteremté­sével ők is kellő haszonhoz juthatnának —, de nagyon ki­csinyes, földhöz ragadt gon­dolkodásra vall, ha valaki azt állítja, azért nem készül szennyvíztisztító például Nagykőrösön vagy Nyíregy­házán, mert világkiállítás lesz Budapesten. Ez a rendezvény az egész országé, s csak akkor lehet sikeres, ha mindenki magáénak érzi. Mi a lakóink­kal rendszeresen tudatosítjuk, hogy akár megkapjuk a ren­dezés helyszínét, akár nem, támogatnunk kell. A világki­állítás megrendezéséről nem mondhat le az ország. Nem engedhetjük, hogy mai sze­génységünk szellemünket is lebénítsa. Gondolnunk kell a jövőnkre, tíz, húsz, ötven év­re előre. Ezzel tartozunk a jö­vő generációinak. — Eddigi ismereteik szerint — a döntést szeptemberre, ok­tóberre tervezik — van-e esé­lye Óbudának? — Tudomásunk szerint a szakma támogat bénünket. Persze a döntés bizonyosan tartalmaz majd kompromisz- szumokat. Az lesz a cél, hogy az a terület nyerjen, ahol a lehetséges legkevesebb költ­séggel készülhet el a világki­állítás. A tisztességes, demok­ratikus, szakmailag megala­pozott döntésben bízunk. Az egész ország hasznára. Dodó Györgyi Érden a konzervüzemben Több lesz a Napsugár Érden a Törökbálinti Állami Gazdaság konzervüzemében ja­vában tart a gyümölcslevek nyersanyagának feldolgozása. Je­lenleg is három műszakban folyamatosan dolgozzák fel a be­érkező gyümölcsöt. Meggy után most a kajszibarackon a sor, ebből például a tervezett helyett mintegy 80 százalékkal töb­bet, 700 tonna Napsugár rostos nektár alapanyagot készítenek. Szabó Istvánná (képünkön) az 5 literes üvegekbe töltött gyü­mölcsvelő útját egyengeti a töltősoron (Hancsovszki János felvétele) Csemege a teheneknek Kiskunlacházán a Petőfi Termelőszövetkezetben vágják a nap­raforgót. Így az apróra szecskázott növényből kiváló minőségű takarmánnyal látják el a közös gazdaság szarvasmarha-állo­mányát (Hancsovszki János felvétele) ét népe. Érthető, bár az 5( km hosszú patak több telepü­lést is összekapcsol, illetőleg kellene, hogy összekapcsoljon A Gerje vize a Mizsei út: hídnál még tiszta, de később egy s más hatás éri: vegy­szer, meleg víz, talajszemcsék, cefrés mocsok és olajszennye- zék. A Török Ignác utcától Tetétlenig húzódik most az olajcsík, megvan a befolyó is, amely után csak az az érthe­tetlen, hogy miért nincs b-íri ság és miért nincs felelős ha­tóság, amely intézkedne. Tu­dom, a nyár lassítja a refle­xeket, de ne ennyire, mert a Tisza, a Gerje élővilága nem kedveli a szennyeződéseket, főként az olajos mocskot. Nem első eset természetvédő praxi­somban e látvány. Nagy melegben, hűs fák alatt juthat csak az ember eszébe, mi lenne, ha ebbe a fránya csővégbe mondjuk egy jókora akácdugót dugnék, s lenne nagy ámulás. hogy az olaj visszafolyik a mosóba, ahol elfelejtették „lefölöz­ni” ... Már csak ebben re­ménykedhet a Gerjét szerető ember, mert a vízügyi ható­ság, minisztérium aligha se­gít, hisz eddig sem segített hatékonyan. Jó lenne ilyen kétségbeesett gerillaakciók előtt végre működtetni a hi­vatalokat és a jóérzésű embe­rek fejének tágabb teret ad­ni, mert fogy az oxigén a Gerje vizében és az agyteker- vényekben egyaránt. Azaz a kontrollált akarat hatóköre szűkül. Előzzük, előzzék meg! S. D. Újjáépítették a malmot Befejező szakaszához érke­zett az 1986 januárjában le­égett komáromi malom újjá­építése. Az Észak-Dunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalat, valamint az Élelmiszeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat dolgozói már túl vannak a mintegy háromszázmillió fo­rint értékű munkálatok dan­dárján. Az építők és a szere­lők összehangolt tevékenysé­gének eredményeként mind a próbaőrlés, mind a teljes ka­pacitással való termelés a ter­vezettnél három hónappal ko­rábban, azaz októberben, illet­ve 1990 januárjában megkez­dődhet. Az építők a teljesen kiégett malom főfalait meghagyták, így az épület kívülről megőr­zi ipari műemlék jellegét. A malom technológiai berendezé­seit — újdonságként a szakmá­ban — számítástechnika ve­zérli. Kapacitása a réginél óránként harminc tonnával na­gyobb, azaz százötven tonnás lesz. Járjuk a világot Tanácsadás A Járjuk a világot című ki­állításon — amely a Belügymi­nisztérium kiállítótermében (Budapest, VI., Népköztársaság útja 55.) . szeptember végéig tart nyitva — hetente több al­kalommal, 13 órától 18 óráig szakmai tanácsadást is tarta­nak. Keddenként a Vám- és Pénzügyőrség szakembereitől lehet felvilágosítást kérni, szerdánként az utazással össze­függő biztosítási és devizakér­désekben, csütörtökönként az útlevéllel kapcsolatos ügyek­ben, péntekenként pedig ide­genforgalmi és általános uta­zási ügyekben kaphatnak taná­csot az érdeklődők. A kiállítás egyébként hétfő kivételével naponta 10—18 óra között, va-, sárnap 14' óráig tart nyitva. Barack a fejre Délelőtt barackot szedtem, mutatja ismerősöm a kezét, amelyet még nem sikerült egészen tisztára suvickolnia. És mit csinálsz a barackkal? — kérdeztem, nem pusztán udva­riasságból. Több befőttet és dzsemet már nem tudunk el­tenni, válaszolta ismerősöm. Nincs több helyünk. Megy a cefrébe, aztán elviszem és pá­linkát főzetek belőle. Én az ismerősöket, barátokat kapacitálom: jöjjenek barackot szedni. A súlytól és a széltől már egy hatalmas ág korábban letört, most botokkal, rudak­kal támogattuk meg az ágakat, hogy a rengeteg gyümölcs le ne húzza. A termés minden képzeletet felülmúl. Ä polcok, szekrénytetők ná­lunk is megteltek — a termés leggazdaságosabb raktározása valóban pálinka formájában lenne megoldható. Vagy a piac­ra kellene vinni. Ott ugyanis, kedden reggel — valamilyen rejtélyes okból — még mindig 18—25 forintba került a sárga­barack kilója . • • —nos. A Vasipszer Ktsz, Dunakeszi Változó munkahelyre keres cső' szerelő lakatos szakmunkásokat és segédmunkásokat. Szállás bizto­sított. A Mechanikai Labor Dunakesz Gyáregysége felvesz betanítót öntödei munkásokat. 2 fő vegy­ipari szakmunkást csoportveze­tőnek. NC-fúróst és elektromű­szerészt. A Budapesti Kőolajipari Gép gyár jó kereseti lehetősséggel he­gesztőket. lakatost, és forgácso­lókat keres szállás van. A Pcvdi Vegyi Gyáregysége (Gyömrő) keres vegyészmérnököt főtechnológus! munkakörbe. 10 fő vegyipari szakmunkást, vagy betanított munkást, villanysze­relőket lakatosokat 3 műszak­ban, szállás van. Az EPSZAK Vállalat keres kő­műves, ács-állványozó és tetőfedő szakmunkásokat. A Mahart Dunaharasztiba gép­lakatos. Ívhegesztő és vasszerke­zeti és TB-ellenőröket keres (kö­zépfokú , végzettség). Az ICO Pomáz, felvesz 20 fő női és férfi betanított munkást, 1—2 és 3 műszakos munkarendbe, 2 nyomdaipari géplakatost (két mű­szakba). Németül tudók előnyben. Keresnek ezenfelül 2 szerszámké­szítő lakatost, 2 Villanyszerelőt egy műszakba. A MOBIL Jármű- és Alkatrész­kereskedelmi Vállalat keres rak­tárkezelőt. revidiálót (autóalkat­rész-ismeretekkel) IBUSZ-Iakás- Iehetőség. A FILMCOOP Ráckevére szaká­csot keres. A Ny—PM. Élelmiszerker. Váll. eladókat keres Ráckevére. A Penomah Ceglédi Gyára fel­vételre keres műszaki anyagrak­tárvezetőt, hűtőgép kezelőket és szerelőket. A Pevdi (Cegléd) TB-ügyintézőt keres azonnali belépéssel. Gáz- és Olajszállító Vállalat (Vecsés) keres gépészmérnököt, gázmérnö­köt és villamosmérnököt. A karácsony messze van t.,_ , A konténer már üresen kong falc, hogy ne folyjon rájuk a havas eső. Arrafelé járt munkába a Mezőgép Teleki Blanka szocia­lista brigádjának egyik tagja is, nem bírta szó nélkül nézni. S ha már, ugye, van brigád- mozgalom, ennek köntösébe lehetett öltöztetni az emberba­ráti segítséget, amellyel a Te­leki Blanká-sok nem késleked­tek: addig szerveztek, addig kilincseltek, amíg az összedőlni készülő ház udvarára kerülhe­tett egy konténer, amely ugyan eredetileg baromfinevelés cél­jait szolgálta volna, átalakítva viszont épp egy szoba lett. Került bele ágy, kályha, szekrény, még karácsonyfa is ajándékokkal, s aki csak ott volt, úgy érezhette, tett vala­mit az emberiség két esendő, szerencsétlen porszeméért. S ez így szép is volt nagyon. Csakhogy az élet nem alkal­mazkodik a segítségnyújtás jó érzéke által vezérelt, konszo­lidált, kiegyensúlyozott jövő­képvetítőnkhöz. A nagymama ugyanis — ámbár volt már meleg szobájuk és rendszeres szociális meg nevelési segély — csak megőrizte azt a szoká­sát, hogy guberálni jár. Vitte Tibikét is, kotorták az emele­tes házak kukáit, néha kiültek az állomás előtti térre vagy a Forrás Áruház mellé, s fagy­laltot nyalogatva tanulmá­nyozták az életet. Eltűnt minden Aki olykor-olykor melléjük csapódott beszélgetőtársul, az nem a polgári jólét elérési le­hetőségeit taglalta. Tibi viszont az életnek tanult. Ha akadt egy túzok — vettek például háromezerért egy biciklit —, másnapra kiderült, hogy jobb ma egy veréb, s eladták ötven forintért. A brigád látogatásai is egy­re kellemetlenebbé váltak. Mit avatkoznak bele. hogy a kon­ténerben gyűlnek a rongyok, s hogy Tibi vacsorája a szom­széd fájáról éjszaka lopott meggy? A nagymama utóbb már be sem engedte a kelle­metlenkedőket, a szocialista kollektíva meg amúgy is mun­kahelyi gondokkal küzdött: le­építések, kilépések, átalakulá­sok — s megszűnt a brigád. — ... itt kallódott ez a gye­rek, összeadta magát a cigá­nyokkal is. Képzelje el, hogy egy nap megáll itt egy kocsi, a gazdája csak egy pillanatra ugrott be az ismerőséhez. Jön ki, kérdezi tőlem, nem lát­tam-e közben valakit a kocsija körül, mert a kesztyűtartóból eltűnt az összes irata meg egy­havi fizetése. Mondom: hát ott álldogált a Tibi gyerek ... Si­került is elkapni, de tagadott mindent. Na jó, akkor me­gyünk a rendőrségre! Erre szedte elő a nadrágjából a pénzt, az iratokat meg a közeli híd alól... meséli a szomszéd. Semmi sem szokatlan A Tibi gyerek tehát így nőtt, nődögéit, mígnem egy nap megjelent a televízióban a fényképe, hogy eltűnt, keresik. A szóbeszéd szerint jó néhány bűncselekményhez is köze van, olyanok fogadták kebelükre, akik hírhedtek a környéken. A nagymama pedig bolyongott az utcákon, mígnem a gyöm- rői szociális otthonba került. A konténer alig látszik ki a körülötte szüntelen növekvő gaztengerből, a ház most már csak arra vár. hogy még egy­két tisztességes eső kimossa az utcára tetőstül, oldalfalas­tul. Félnek az arra járók, élet- veszélyes ott közlekedni. Ha a nagymama nem gondnokolt személy, akkor ő lenne köte­les elhárítani az életveszélyt, ha viszont gondnokot kellett számára kijelölni, akkor a hi­vatal intézkedik. Majd. Az ilyesmi nem egyszerű, tudjuk, ámbár addig akárkit agyon­csaphat egy gerenda vagy pár tucat leomló tégla, s ezért már igazán lehet aggódni. Amúgy nem könnyezünk, karácsony még messze van. és különben is: ezekben a törté­nésekben számunkra már sem­mi sem szokatlan. K. Zs. Már nem emlékszem pon­tosan, mikor is volt, három éve, négy...? De maga az ese­mény persze felejthetetlen, meg is állítottak néhányan a cikk megjelenése után, mond­ták, hogy sírtak, amikor olvas­ták. Persze, épp közelgett a karácsony, olyankor érzelme­sebbek vagyunk, s hát hogyne hatódtunk volna meg azon, hogy a hetven éven felüli nagymama és kisunokája mégiscsak együtt ünnepelhet, nem kell egyiküknek szociális otthonban, másikuknak állami gondozásban nyelni az elválás keserű könnyeit. Addig kilincseltek A kis Tibi anyja meghalt nem sokkal a gyerek születése után, az apa eltűnt. A nagy­mama foggal-körömmel ra­gaszkodott az unokájához, csakhogy mire Tibi iskolás lett, már épp készült rájuk dőlni az öreg nádtetős ház a mo- nori Alkotmány utca sarkán. Éjszakánként fóliával takaróz­Minden ceglédi valamilyen kapcsolatban van a Gerjével. Vagy az ámulat vagy a nosz­talgia, esetleg a tiszta termé­szet szeretete indítja meg az ittlakókat, főleg a közelében élő embereket. Egy-egy újvá­rosi lakos a Gerje elleni bűn- cselekményeket másként éli meg, mint az Úgy er, a Budai ÍV3i lesz az élővilággal? Szennyeződik a Gerje vize Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Bp. XI., Karinthy •Frigyes út 3.). Telefon: 852-411, a 149-es és a 191-es mellék­állomáson.

Next

/
Oldalképek
Tartalom