Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-22 / 171. szám

2 &ßMap 1989. JÜLIUS 22., SZOMBAT 'HÉT VÉG! VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉSI A reformok rögös útjai A Szovjetunióban kritikus időszakóba jutott a peresztrojka A lengyel elnökválasztással lezárult az alkotmányos válság Az izraeli szélsőségesek minden békés rendezési terv ellen Általános PILLANATKÉP Washingtonban még tart az elnök európai útjának mé­lyebb elemzése. A részletek alaposabb áttekintése sem vál­toztat az összképen: Bush el­nök és közvetlen munkatársai rendkívül sikeresnek ítélik meg továbbra is mindazt, ami Varsóban és Budapesten, to­vábbá Párizsban és Hágában történt. Miközben zajlik ez az összegező munka, máris meg­indult a gépezet, hogy tör­vényhozási jóváhagyást érjen el Bush varsói és budapesti ígéreteihez. Washingtoni hír- magyarázók rámutatnak, hogy az elnök bejelentéseinek kongresszusi szentesítése csu­pán idő kérdése, hiszen a tör­vényhozásnak megvan a maga eljárási ügyrendje, amelyhez ragaszkodik. Amíg az elnök az óceánon innen tartózkodott, fehér ház­beli íróasztalán vaskosabbá vált a „belpolitikai dosszié”. Egy olyan jelentés is várta, amely arról számolt be, hogy a költségvetés deficitje május és június hónapban ismét gyorsuló ütemben növekedett. A távol-keleti és nyugat-euró­pai tőzsdék azonnal érzéke­nyen reagáltak erre. De műkö­dik a hét vezető tőkés ország jegybankjainak reflexe is, s a dollár árfolyamcsökkenésére, az amerikai „rossz hír” miatt, a közös megállapodás szerinti kiegyenlítő devizafelvásárlás­sal válaszoltak, s így a korábbi devizapiaci egyensúly gyorsan helyreállt. Bush elnököt az amerikai védelmi miniszté­rium igénylése is várta újabb dollármilliárdokra. A „lopako­dónak” nevezett B—2-es bom­bázó repülőgép, amelyet a ra­darrendszerek képtelenek ér­zékelni, sikeres próbarepülést tartott. A tábornokok ennek nyomán azt javasolták, hogy minél több ilyen bombázót ál­lítsanak szolgálatba az elkö­vetkező években. Az amúgy is rendkívüli költségvetési defi­cit miatt azonban a törvény- hozás jelentős része megkér­dőjelezi a program szükséges­ségét. Eközben a szovjet fejlemé­nyeket bizonyos kettősség jel­lemezte. Egyrészt látványos formában nyilvánult meg az a törekvés, hogy Moszkva erő­teljesebben bekapcsolódjon a világgazdasági folyamatokba. Ezt tükrözte az a levél, amit Mihail Gorbacsov intézett a „hetek” párizsi csúcsértekezle­téhez. Ebbe az irányba mutat az is, hogy a Szovjetunió és a Közös Piac között megkezdőd­tek az előzetes eszmecserék az együttműködés fokozásáról. Másrészt viszont — mint Mi­hail Gorbacsov a héten több beszédében is drámai módon figyelmeztetett — a pereszt­rojka, az átalakítás sorsdöntő teherpróba elé került. Mint az SZKP KB főtitkára, államfő kijelentette: ha most nem si­kerül átjutni a reform hívei­nek javaslatai szerint e kri­tikus szakaszon, megvan a visszarendeződés veszélye, s az ország annak minden be­láthatatlan következményével együtt visszasüllyed a pangás és hanyatlás idejébe. A SZTRÁJKOK KÁROS HATÁSA Mihail Gorbacsov ily drá­mai megnyilatkozása teljesen indokolt volt. Eddig is voltak zavaró tényezők az átalakítás sikerességére, de ezek az inci­densek. viszályok — amelyek nemegyszer véres események­kel jártak együtt — a Szov­jetunió egyes nemzetiségi te­rületeire korlátozódtak. A pe­resztrojka ellenfelei igyekez­tek a reformpolitika rovására írni a Karabah-hegvvidéki. az abháziai és grúziai vérontáso­kat. De mindazok, akik nem ebből a pozícióból szemlélték a történteket, elismerték, hogy a „peresztrojka kormányzata” igyekszik jóvátenni azokat a sérelmeket, amelyek korábban a nemzetiségeket sújtották és ma is sújtják, s kompro­misszumos alapon, az emberi jogok tiszteletben tartásával próbálnak megoldást találni. Más kérdés, hogy a feszültség sok esetben azért nem csök­kenj mert a sok évtizedes bi­zalmatlanságot a mindenkori moszkvai vezetés iránt, nem lehet a nemzetiségi területe­ken gyorsan feloldani. Más­részt a kérdések rendkívül bo­nyolultak, és a helyszínen nemegyszer gyűlölet és ellen­ségeskedés szövi át az egymás mellett élő népcsoportok kap­csolatait. Most viszont nem elszigetelt nemzetiségi meg­mozdulásokra került sor, ha­nem a dolgozók egy nem is akármilyen része lendült ak­cióba. A bányászok sztrájkja Szi­bériában 11 napja kezdődött el. Azok a dolgozók, akik az egyik legnehezebb és legve­szélyesebb munkát végzik, azért nem szálltak le a bá­nyákba, hogy tiltakozzanak embertelen élet- és munkakö­rülményeik ellen. Azt követel­ték elsősorban, hogy az élel­miszerüzletekben javuljon meg az ellátás, lakáskörülmé­nyeik is jobbak legyenek, és növeljék a bányabiztonsági intézkedéseket. Miután köve­telésük nagy részét teljesítet­ték, a szibériaiak újra felvet­ték a munkát. A megmozdu­lások azonban az ország többi .vidékére is kiterjedtek, mivel nem volt egyértelmű, hogy a szibériaiak által elért vívmá­nyok érvényesek lesznek-e a Szovjetunió többi bányavidé­kére is. így történt, hogy bár — ha kissé elkésve is — hiva­talos helyről világossá tették, hogy nem kell azért sztrájkol­ni, hogy a szibériaiak által ki­vívott követeléseket másutt is érvényesítsék, több bányavi­déken még mindig áll a mun­ka, s ez érzékeny kiesést okoz a Szovjetunió népgazdaságá­ban. Megvág a veszélye annak, hogy más dolgozók is ehhez az eszközhöz folyamodnak kö­veteléseik teljesítésére. A vas­utasok máris jelezték, hogy augusztus első napjaiban munkabeszüntetésre készül­nek. Mint Mihail Gorbacsov megnyilatkozásaiban nyilván­valóvá tétté: az ország helyze­te nem engedi meg, hogy egy­részt ily nagy termeléskiesé­sek legyenek, másrészt hiány­zik a megfelelő anyagi eszköz arra, hogy ezeket a követelé­seket egyik napról a másikra teljesítsék. Vagyis: ha a bá- nvászok által kezdeményezett akciók folytatódnak, a pereszt­rojka kerül veszélybe. EGYETLEN, DE ÉRTÉKES SZAVAZAT Az úgynevezett „alkotmá­nyos válság” Lengyelország­ban a június 4—18-i kétfor­dulós választások után rob­bant ki, de már akkor lappan­gott, amikor a Lengyel Egye­sült Munkáspárt az ellenzéki Szolidaritással kerekasztal- me^állapodását megkötötte. Ebben — mint emlékezetes — megegyeztek a telíesen szabad demokratikus választásokig való átmeneti időszak ,.játék- szabályaiban.”. Előre meghatá­rozták azt, hogy a képviselő­házban mennyi mandátuma lehet a LEMP-nek szövetsé­geseivel együtt, és mekkora hányad jut a kisebbségben maradó Szolidaritásnak. A felsőházi (szenátusi) választá­sokra szabad volt a versengés. A választásokon a LEMP sok vezetője alulmaradt. Ez a helyzet késztette nyilván arra koalíciós partnereit, hogy csökkentsék a kormányzó párt­nak adott korábbi egyértelmű támogatásukat. Miután vilá­gossá vált, hogy a LEMP koa­líciós partnerei közül több képviselő nem akar Jaruzels- kire szavazni az elnökválasz­tásnál, a LEMP első titkára visszalépett államfői jelöltsé­gétől, s ezzel kezdetét vette egy négy hétig tartó válság a hatalom csúcsain. Akkor, amikor az ország gazdasági helyzete rendkívül válságos, a kormányzati bi­zonytalanság még súlyosabbá tette a dolgokat, hiszen addig, amíg nincs államfő, nem lehet kabinetet sem alakítani. Ez késztette jobb belátásra a LEMP koalíciós partnereit, s így Jaruzelski újra vállalta az államfői jelöltséget. Az ellen­zéki Szolidaritás képviselői­nek és szenátorainak lelkiis­meretére bízta, hogyan sza­vaznak a parlamenti voksolás­nál. A szerdai vitában és egyen­kénti, elhúzódó szavazáson Jaruzelski egyetlen szavazat­nyi többséggel válhatott köz- társasági elnökké. Ezzel a sta­bilitás iránti vágy győzedel­meskedett a káosz felé húzó erővonalak felett. Jaruzelski köztársasági elnökségét a Szo­lidaritás vezetése is üdvözöl­te, de közölte, hogy nem kíván belépni egy koalíciós kor­mányba. Az a tény viszont, hogy a LEMP szövetségesei közül több képviselő máris Jaruzelski ellen szavazott, megmutatja, hogy hiába az ellenzékkel kötött kerekasztal- megegyezés, az átmeneti kor­szak rendkívül viharosnak Ígérkezik Lengyelországban, s a destabilizáló tényezőt éppen azok jelenthetik, akik koráb­ban a kormánypárt szövetsé­gesei voltak. AZ ÖTSZÁZADIK ÁLDOZAT Szerda este meghalt az iz­raeli terror ötszázadik palesz­tin áldozata. A 11 éves fiú ak­kor kapott halálos sebet, ami­kor az izraeli katonaság sor- tüzet adott a megszállás ellen tiltakozó tömegre. Mint emlé­kezetes, az 1967 óta Izrael ál­tal elfoglalva tartott Ciszjor- dánia és Gáza lakossága im­már a tizenkilencedik hónapja folytatja megmozdulássoroza­tát, amellyel a tel-avivi terror és elnyomás ellen tiltakozik. Samir kormányzata Wa­shingtonból is számos figyel­meztetést kapott, különösen azok után, hogy Jasszer Ara­fat ünnepélyesen elismerte azt az ENSZ-határozatot, amely tartalmazza Izrael állami lété­nek tiszteletben tartását és el­ítéli a terrorista tevékenysé­get. tudott dolog az is, hogy az amerikai kormányzat pár­beszédet kezdett a közel-keleti békés rendezésről a PFSZ- szel, s nyomásával rábírta Sa- mirt arra, hogy a megszállt területeken való választások­ra tervet dolgozzon ki. Ezt az okmányt, amely csupán azért kíván szavazást rendezni Cisz- jordániában és Gázában, hogy az izraeli kormánynak legye­dnek palesztin partnerei, akik­kel bizonyos korlátozott auto­nómiáról tárgyalhat. Washing­ton üdvözölte, a PFSZ alapos módosításokkal kiindulási alapként megfelelőnek tartot­ta. Ezután történt, hogy a Li­kud Szövetségnek, Samir párt­jának központi bizottsága olyan feltételeket iktatott be a tervezetbe, amelyek gyakorlati­lag lehetetlenné teszik, hogy egyáltalán tárgyalási alapul használhassák. Peresz Munka­pártja, a koalíciós partner el­ítélte a módosítást, s ezzel burkolt kormányválság rob­bant ki. Most pedig Sáron ve­zetésével a Likud szélsőségesei teljesen meg akarnak torpe­dózni minden izraeli párbeszé­det a megszállt területek poli­tikusaival. Ez persze csak nö­veli az amúgy is súlyos izraeli politikai válságot. Árkus István Mihail Gorbacsov az átalakítás további folyamatáról Elszakadtak a szav jf Nem lesz visszatérés a „régi szép időkhöz”, mert az í. országban kialakult feszült helyzeten nem lehet úrrá ^ lenni a régi módszerekkel — hangsúlyozta Mihail Gor- ^ bacsov párt főtitkár-államfő az SZKP KB keddi ülésén ^ elhangzott zárszavában. A szovjet központi lapokban í pénteken közzétett beszédében rámutatott, hogy az át- í alakítás nem lehet sikeres, ha a párt nem képes meg- f újulni és elébe menni a társadalomban lejátszódó fo- <í lyamatoknak. Az SZKP csak akkor tud­ja betölteni politikai élcsapat szerepét, ha önmaga is meg­újul és kidolgozza az átalakí­tás továbbvitelének politiká­ját. Megengedhetetlen, hogy az átalakulásban lévő társa­dalomban a párt passzív ma­radjon. Csak úgy tudja meg­őrizni a peresztrojka kezde­tén szerzett tekintélyét, ha sikerül átültetni a gyakorlat­ba az akkor megfogalmazott célokat. Éppen ezért nem sza­bad pánikba esni a forradal­mi folyamatok láttán, mivel a párt politikája váltotta ki azo­kat — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. A mostani új helyzetben a párt lendületvesztését, a kez­deményezések hiányát azzal magyarázta, hogy elszakadtak a szavak a tettektől, a párt el­Pénteken véget ért első ta­lálkozójuk után kéz a kézben, mosolyogva jelent meg Ba- makóban a nyilvánosság előtt Moamer el-Kadhafi líbiai ve­zető és Hisszén Habré csádi elnök, de arról egyikük sem nyilatkozott, hogy sikerült-e áthidalniuk ellentéteiket. A két vezető az afrikai egység­szervezet jószolgálati bizott­ságának égisze alatt országaik megbékéléséről tárgyalt Mali fővárosában, négyszemközt, il­letve a házigazda ország ál­lamfője, Moussa Traore, va­lamint Omar Bongo gaboni és Bendzsedid Sadli algériai el­nök társaságában is. Moussa £raore, az afrikai egységszervezet soros elnöke a hírek szerint a kontinentális szervezet hétfőn, Addisz Abe- bában kezdődő 49. csúcstalál­kozóján a konfliktus végleges lezárásának bejelentésével szeretné megkoronázni egy­éves megbízatását. Algériai bejelentés szerint Bendzsedid Sadli átfogó ren­dezési tervvel érkezett a ba- makói minicsúcsra. A tervezet távolodott a tömegtől. A főtit­kár szerint kiutat az jelent­het, ha kellő időben találnak megoldást az emberek érde­keire és problémáira. Rend­kívül fontosnak nevezte a ká­derkérdést. Kedvezően értékelte Nyiko- laj Rizskov szovjet minisz­terelnök a legfelsőbb tanács háromhetes munkáját. Elége­detten nyilatkozott a kormány összetételéről is. Rámutatott: a kormányban hat akadémikus és akadémiai póttag is helyet kapott. Erős, a többi között előirányozza a „nem afrikai” csapatok kivo­nását Csádból, valamint fo­golycserét és békeszerződés aláírását a két ország között. (Franciaország Csádban 1700 katonával támogatja a Habré- kormányt.) Csád és Líbia több háborút is vívott azóta, hogy Tripoli 1973-ban — a gyarmati idők­be visszanyúló jogi érveléssel — megszállta a határa men­tén húzódó, urániumércben gazdag Aouzou-övezetet. A két ország tavaly októberben ugyan helyreállította a dip­lomáciai kapcsolatokat, de ga­boni tárgyalásaik a vitás kér­dések rendezéséről júniusban megfeneklettek. Hisszén Habré néhány hete már azzal vá­dolta Líbiát, hogy újabb tá­madást készít elő Csád ellen, ezúttal szudáni területen ke­resztül. Kadhafi elsősorban a mintegy 1500 líbiai hadifogoly hazatérését és a francia csa­patok távozását, Habré az Aouzou-övezet visszaadását és belső ellenzéke líbiai támoga­tásának beszüntetését követeli. Mihail Gorbacsov végezetül felvetette, hogy haladéktala­nul javítani kell a társadalom legszegényebb rétegeinek a helyzetén. Még a Legfelsőbb Tanács ülésének vége előtt megoldást kell találni a kér­désre. Javasolta, hogy az álla­mi eszközökön félül a befolyó párttagdíjak harminc százalé­kát — mintegy 500 millió ru­belt — fordítsák a nehéz anyagi helyzetben lévő réte­gek támogatására. A jelenlé­vők támogatásukról biztosítot­ták a pártfőtitkár-államfő ja­vaslatát. felkészült kormányt hozott létre a parlament. Az új szov­jet kormány tagjainak a ko­rábbiaknál magasabb szintű szakmai felkészültsége meg­mentheti az országot az újabb hibák elkövetésétől. Nyikolaj Rizskov, az Iz­vesztyija vasárnapi heti mel­lékletének, a Nyegyeljának nyilatkozva elmondta, hogy meggyőződése szerint a kor­mányalakításnak ez az új for­mája a korábbiaknál sokkal demokratikusabb és történel­mi jelentőségű hagyományo­kat teremtett az országban. Az eddig be nem töltött tíz miniszteri hivatallal kapcso­latban kijelentette: egy mi­nisztérium élére már van je­lölt, és minden bizonnyal a legfelsőbb tanács mostani ülésszakából még hátralévő két hét alatt a többi tárca élé­re is kinevezik az új minisz­tert. A szovjet miniszterelnököt az ország jelenlegi helyzeté­ben elsősorban a mezőgazda­ság problémái aggasztják. A la­kosság élelmiszer-ellátásának megoldását mindennél sürge­tőbb feladatnak tartja. A má­sik aggasztó kérdés a nemze­tiségi konfliktusok kiéleződé­se. Soknemzetiségű államunk­ban az ilyen konfliktusok be­láthatatlan következmények­kel járhatnak — nyilatkozta. Nyugtalanítónak nevezte a bányászok sztrájkjait, és úgy vélte, hogy sok a probléma or­szágszerte, mindegyik jogos, és mindegyik megoldásra vár. BONNI VÉLEKEDÉS Az NSZK értesülései sze­rint a magyar hatóságok az osztrák-—magyar határról visz- szaküldött NDK-állampolgárok útleveleibe pecsétet ütnek, „aminek a következménye többnyire nem pozitív”, kö­zölte pénteki sajtóértekezletén nehezményező hangsúllyal Hans Klein, a kormány, és Jürgen Chrobog, a külügymi­nisztérium szóvivője. A ma­gyarok nyilvánvalóan olyan jelet vezetnek be az útlevélbe, ami mintegy utalást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az il­lető illegálisan távozni akart Magyarországról Nyugatra — fűzte hozzá a kormányszóvivő, kérdésre válaszolva. Chrobog szóvivő bonyolult problémának nevezte az NSZK berlini ál­landó képviseletére, vagy bu­dapesti nagykövetségére beha­toló NDK-állampolgárok ügyét és a pecsételést, ami kon­zultációs téma az érintett or­szágok illetékesei között. Az NSZK részéről ugyanakkor nem tapasztalták, hogy a be­jutás a berlini és a budapesti képviseletre lehetetlenné vált volna. Az NSZK számára a kül­földi képviseleteire menekülő NDK-állampolgárok a gyakor­lati teendőkön túlmenően — az NDK-sok az NSZK-ba akarnak távozni —, mintegy jogi-morális súlyt is jelent, mivel Bonn nem ismeri el az NDK-állampolgárságot és min­den német képviseletére igényt tart. A sajtókonferencián Klein közölte továbbá: az Európai Közösségek mezőgazdasági mi­nisztereinek hétfőn és kedden esedékes tanácskozásán az NSZK azon lesz, hogy gyorsan kezdjék meg az élelmiszer szállítását Lengyelországba. A szállítmány összértékét 250-300 millió márkában jelölte meg. Az élelmiszert ajándék gyanánt adnák Lengyelországnak. Külföldi események — egy m®iftc5citk@n Elutazott pénteken Moszkvából Raul Manglapus Fülöp- szigeteki külügyminiszter, akit látogatása során fogadott Mi­hail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, Eduard Sevardnadze külügyminiszter és számos más szovjet hivatalos személyiség. A A kambodzsai nemzetgyűlés ünnepélyesen kinyilvánította az ország örökös semlegességét, adta hírül a délkelet-ázsiai ország hírügynöksége. A Az amerikai szenátus George Bush személyes közbelépésére elutasította az Egyesült Államok és a PFSZ közti párbeszéd megtorpedózására előterjesztett repub­likánus párti módosító javaslatot, melynek célja az lett volna, hogy lehetetlenné tegye az Egyesült Államok kapcsolatait Jasszer Arafattal. A Bolgár kereskedelmi képviselet nyílt pén­teken Szöulban, így Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország és a Szovjetunió után Bulgária az ötödik szocialista állam, amelyiknek kereskedelmi irodája lett az ázsiai országban. A A mozambiki rendezésről tárgyal Maputóban Daniel Arap Moi kenyai államfő Joachim Chissano mozambiki elnökkel. A Szabadon engedte pénteken a kabuli kormány azt az ame­rikai fotóriportert, akit az afgán biztonsági szolgálat embe­rei hat hete az ellenzék egyik kabuli rejtekhelyén letartózta­tott, mivel meggyőződtek, hogy nem felforgató szándékkal ér­kezett az országba. ÖSSZEÜL A KONFERENCIA Az Európai Közösségek bizottsága 135 millió dollár értékű élelmiszersegélyt szán Lengyelországnak — közölték jól érte­sült brüsszeli források. Az is kitudódott, hogy a bizottság augusztus 1-jére hívná össze azt a nemzetközi konferenciát, amely a Lengyelországnak és Magyarországnak nyújtandó se­gély összehangolásával foglalkozna. A brüsszeli források csak a Lengyelországnak nyújtandó élelmiszersegély kapcsán említik a jövő hónap első napján összehívásra kerülő, a tervek szerint csak szakértői szintű konferenciát, ugyanakkor japán külügyi források azt közölték, hogy az augusztus 1-jei tanácskozáson Brüsszelben 23 ország képviselője vesz majd részt, és Lengyelország mellett Magyar- országról is szó lesz. A 2i3 ország a hét legfejlettebb tőkés országból, a további EGK-tagországokbol, az EFTA-tagokból, valamint Ausztráliából és Üj-Zclandból tevődne össze. Mint emlékezetes, a vezető tőkés országok múlt hét végi párizsi csúcskonferenciáján jött létre döntés arról, hogy egy, a két kelet-európai ország segélyezésével foglalkozó konferen­ciát kell összehívni. Erre a brüsszeli bizottságot kérték fel. A megbékélésről tárgyalt Kadhafi és Hisszén Habré Bamakóban kéz a kézben Rizskov-nyilatkozot a vasárnapi Izvesztyijában A kormányalakítás új formája

Next

/
Oldalképek
Tartalom