Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-19 / 168. szám

4 ^Ciria» 1989. JÚLIUS 19., SZERDA ŐÍRTA Az annyi ennyi Megtisztel bennünket laptársunk, a Heti Világ - gazdaság (S 9/28. szám). Munkatársa, Hirschler Ri­chard, pártunkat fogja. Pártunkkal szemben. Félti a megyei lapokat a tulaj­donostól. Tulajdonosa per­sze minden lapnak van. Azaz mi is félthetnénk a Heti Világgazdaságot a tu­lajdonostól, a Magyar Gaz­dasági Kamarától, hátha ... Óvakodunk azonban a fo- gadatlan prókátor kétséges értékű szerepének vállalá­sától. Hátha még valakik — ne adj’ isten!, éppen a Heti Világgazdaságtól — a szemünkre vetnék: állják ők a sarat a maguk helyén, nem kémek védelmet má­soktól. Mi nem vetünk semmi ilyesmit H. R., s munka­adója, a HVG. s annak tu­lajdonosa, a kamara, s a ki­adó, a HVG Rt. szemére. Mi elhisszük, az előbbi fel­sorolás ellenére is, hogy vannak függetlenek, „min­dentől” függetlenek, s füg­gők ... Mi lassan már-már mindent elhiszünk, illetve azért mindent nem hihe­tünk el. Vannak ugyanis dolgok, amelyek nem a hit függvényei. Hanem a té­nyéké. Azt írja például H. R., „ ... 10-15 ezres példány­számában megjelenő lapo­kat 4,30-ért nem lehet előállítani, amennyibe az MSZMP tulajdonában lévő némely megyei napilap ma kerül.” Néhány sorral to­vább ugyan kikottyant va­lamit a szerző, ami azon­nal rácáfol erre az állítás­ra — „Bács-Kiskunban pél­dául a ■»hivatalos« Petőfi Népe átlagos napi példány­száma 55 799 ..—, de et­től még némely más me­gyei napilap ugye ott lehet a bányabéka ... Csakhogy, nem tudjuk, az annyit — a 10-15 ezres példányszámot — honnét vette a szerző? Néhány hete ugyanis ép­pen saját lapja közölt átfo­gó összeállítást a magyar sajtó példányszámának ala­kulásáról, s abból kiderült, 30 ezer alatt aligha lelhet­ni megyei lapot. Ami az említettnek kétszerese vagy éppen háromszorosa. A; annyi tehát — ennyi. Amit H. R. honnét tudhatna, ha a saját lapját nem olvassa, hanem csak írja ...?.' KLIENS A tüzoltószertárban is tanítottak Szakmunkásképzés Dabason tői ismét szeretnénk beindíta­ni a szakmunkásképzést váro­sunkban. Az érdeklődés ez­iránt már most óriási. T. M. karakteréhez a szolidaritás, Fekvő bocija”, „Ácsorgó lo­va” erre példa. Ezt az érzüle­tet kiterjeszti az emberekre is. A Csontváry Teremben több megyei alkotó szerepel, így a Ráckevén festő Patay László „Dombvidék”-e kelti föl figyel­münket, a budakeszi illetőségű Somos Miklós portréi ezúttal is hallatlan érzékenyek. Ujváry Lajos a Dunakanyar végét lát- tamozza, azt a Dömös utáni részt, mely már-már síkság és különös értelmezés Varga Nán­dor Lajos képe Zsámbékról. Losonci Miklós A kanász hetedik fia diplomát szerzett Vargabetű Fóttól Főiig A fóti ifjúsági házban ta­lálkoztunk. Ott gratuláltam Orbán Györgynek, az egykori gyermekvárosi növendéknek diplomájához, amit a Zsámbé- ki Tanárképző Főiskolán szer­zett. — Az állami gondozottak kö­zül sokan elkallódnak, ön vi­szont huszonnégy éves korára diplomás, és egy majdnem kész lakás tulajdonosa. Milyen út vezetett idáig? — Természetesen nem egye­nes, de az engem mindig is bosszantott, amikor a volt in­tézetlek csak panaszkodnak, ahelyett, hogy tennének vala­mit sorsukért. Szekszárdon születtem 1965-ben egy nyolc­gyermekes kanász hetedik fia­ként. Anyám háztartásbeli volt. K i s k a j d a c s - pu s z t ä n'” él - tünk a hajdani uradalmi ma­jorságban. Tízen laktunk a szoba-konyhás vályogházban. Nagyobb testvéreim elmondá­sa szerint csak a fizetést kö­vető napokon lakhattunk jól. Hároméves lehettem — hal­ványan, de visszaemlékszem rá —, amikor a pusztában fel­tűnt egy mikrobusz. Rongyos fehér gatyában éppen a sarat dagasztottuk. Anyám sírt, jaj­gatott. mi lesz most ővele, ha elviszik a gyerekeket. Bújtunk, ahová csak tudtunk, mégis összeszedtek és bevittek ben­nünket a gyönki gyűjtőhelyre, ahonnét mindnyájunk másho­vá került. Óvodás éveimet Hő- gyészen, az alsó tagozatot Nagymánvokon, a felsőt Fad- don jártam ki. Jó tanuló vol­tam. Otthontanács-titkár let­tem, majd járási versenyeket nyertem versmondásból, szép magyar beszédből. Szerettem a színpadon lenni, a verseken keresztül elmondani érzelmei­met. Később a fóti gyermek­városban laktam, s gépjármű­Nem voltam soha még ilyen tágas, esztétikus, a gyerekek igényeihez ennyire alkalmaz­kodó általános iskolában — mondtam nemrégiben Daba­son. Joggal büszke az utóbbi évek alatt épült új közoktatá­si intézményére a város, melynek előcsarnoka roman­tikus várbelsőt idéz, hatalmas belső térrel, kupolával, bolt­ívekkel. Ilyen miliőben taná­roknak, diákoknak is köny- nyebb a tanév, a helytállás. — Nagyon rossz körülmé­nyek között folyt nálunk a ta­nítás — mondja kalauzom, Schönweitz Tamás tanácsel­nök. — Voltak diákok, akik a tűzoltószertárban tanultak, voltak, akik a művelődési ház kultúrtermében. A gyón! általános iskolások több mint 10 helyen sajátítot­ták el ismereteiket, míg elkészült az általános iskola 13 tanterme és a tornaterme, így ott jelenleg két iskola van. A régi egy műemlék épü­letben üzemel, ezért elkészült a felújítás terve. A veszélyes tantermeket aládúcolják, és megerősítik a födémeket is. A felújítási előkalkuláció szerint mindez több millió forintba kerül majd. Nem szabad el­hallgatnom azt a tényt sem, hogy a rendelkezésünkre álló pénzeszköz évről évre fogyat­kozik. A fejkvóta, az egy la­kosra jutó fejlesztési összeg íyoo-oaii összesen .ív mmioiu- rintot tett ki, ’87-ben 28,8 milliót, ’88-ban 16,8 milliót, és ’89-ben már csak 10.7 mil­lió forintot. Ez csak a fejlesz­tési kvótát jelenti, ezenkívül a tanácsok áfa-kötelesek, és az árváltozások őket is érin­tik. Kapunk szerencsére álla­mi támogatást is, ebben az év­ben összesen 158 millió forint­tal egészíthettük ki saját be­vételeinket. Elkezdtük a Kossuth iskola hat tantermes bővítését, és az alagsorban szeretnénk egy tanuszodát építeni. A munká­latok elkezdődtek, várhatóan 1991-ben kerül sor a beruhá­zás átadására. Sáriban tavaly öt osztállyal és egy tornateremmel bőví­tettük az iskolát. Az oktatási hálózat fejlesztése kiterjed a gimnázium épületére is, ahol négy nagy tantermet, négy ki­sebb termet, egy klubszobát, sportudvart építünk a már meglévő épületekhez. — Dabason néhány éve még működött egy szakmun­kásképző iskola, mely egyik napról a másikra megszűnt. Milyen gondokat okozott ez az elhibázott iskolabezárás? — Főként a fiúk továbbta­nulását nehezítette. Csak Cegléden vagy Kiskunlachá- zán van lehetőségük szakmun­kásképző iskolai tanulmányo­kat folytatni. Ezért a jövő év­Felújították a zsinagógát A zsidó időszámítás 5749. évében véget ért a szegedi zsinagóga felújításának 10 éves szakasza. A tető bádogtornyait, díszíté­seit, a csatornák vízköpőit újra kellett készíteni, ismét helyén van a világot szimbolizáló kupola üvegburkolata, s az oldal­falak ablakait is kijavították. Az újjáépítést sokan támogatták adományokkal. Az épület környezete is megszépült; a kert és az utak rendbehozataláért a városi tanácsot illeti köszönet. Európa egyik legszebb zsinagógája ismét szolgálhatja a hitéle­tet és gyönyörködtetést technikai szakközépiskolába jártam. Akkoriban is sokat szavaltam. Cegléden bronzdip­lomát nyertem, s nagy meg­tiszteltetés volt számomra, hogy Győrben az országos Ka- zinczy-versenyen Péchy Blan­kától vehettem át a Kazinczy- érmet. Érettségi után felvettek a Zsámbéki Tanítóképző Főis­kolára, de csak egy vargabetű után fejeztem be. Hiányoztak a régi társak, a kitűnő kollégiumi nevelőim, akiktől szinte mindent meg­kaptunk, de nem voltunk iga­zán felkészítve arra, hogy az életbe kikerülve, támasz nél­kül hogyan viselkedjünk. Pró­báltam beilleszkedni a bará­taim társaságába, de ez se- hogysem sikerült. Mindig el­rontottam-valamit." Vagy a ki­sebbségi komplexusokkal, vagy az álcaként felvett túlzott ma­gabiztossággal. Elmagányosod- tam, vívódtam önmagámmal. Úgy éreztem, hogy pedagógus csak mindenben tökéletes fel­készültségű és életvitelű em­ber lehet, s én egy ilyen „sen­kifia” nem való vagyok a leen­dő diplomások közé. Abba­hagytam a tanulást, novem­ber végén hazamenekültem a szüléimhez. Eleinte jól éreztem magam, vasúti kalauz voltam, de később egyre inkább za­vart az otthoni környezet. Tél volt, nagykabátban alud­tunk a fűtetlen szobában. A karácsonyt még egy feldíszí­tett fenyővel sem tudtuk meg­ünnepelni. Fújt a szél, hord­ta a havat. Villanyunk nem lé­vén. egy szál gyertyát gyújtot­tunk. Talná ott a gyertya fé­nyénél világosodott meg előt­tem. hogy könyörtelenül visz- szasüllyedhetek. Tiltakozásul verseket írtam a magányról és a szegénységről. .. — Ezeket a verseket látták és jónak találták neves köl­tők. Miért nem publikál? — Mert még nem találom a verseket elég kiforrottaknak, és azért sem, mert tartok tőle, hogy ha ismeretlenül beállíta­nék velük egv szerkesztőségbe — visszautasítanák ... — Mi rántotta ki a Kiskaj- dacs-pusztai életből — Szalagavatóra hívott egy gyermekvárosi lány Fótra. Többé nem volt kedvem visz- szamenni. A kollégium vezetői, Kunszt Gáborné és Sebestyén András végigtelefonálták a környék iskoláit. Novak Imre igazgató alkalmazott képesítés nélküli napközis nevelőnek a fóti 3-as Számú Általános Is­kolába. Megkaptam az állami gon­dozottaknak járó harmincezer forintos segélyt. A Fóti Tanács adott negyvenezer forint ka­matmentes kölcsönt, majd fel­vettem négyszáztízezer OTP- hitelt. Tető alá hoztam a há­zat, elfogyott a pénzem. Ha most aláírom a szerződést, mi­szerint tíz évet még Foton ta­nítok. megint kapok nyolcvan- ezer forint vissza nem téríten­dő támogatást. Nyáron segéd­munkásként dolgozom, a kere­setemet pedig beépítem a ház­ba. Szeretem Fótot, mert itt NASZÁLY Harmadik alkalommal ve­hetik idén kezükbe az hívá­sok a Naszály új számát. A váci közéleti és kuturális fo­lyóiratban ezúttal a város történetét bogozgatja Horváth M. Ferenc abban a tanulmá­nyában, amelyben felidézi az elmúlt évszázadok eseménye­it, s az azokhoz kapcsolódó címereket, zászlókat. S hogy miért e visszaemlékezés? Er­re választ ad Horváth M. Fe­renc: „A címer és a zászló használata elősegítheti a vá­rosi polgári összetartozás tu­datát és érzését”. A téma ak­tualitását pedig az adja, hogy ismét címerválasztás előtt áll a város tanácsa. „Minden politikai párt in­telligenciájának fokmérője, hogy tudja-e kulturáltan, erő­szakmentesen akaratát ér­vényre juttatni” — írja Lábai László, a városi pártbizottság első titkára a szervezet re­formtörekvéseit taglaló cikké­ben. Ám ehhez támogatókra van szükség, s mint a cikk­ből kiderül, a Vácott élő és dolgozó, vagy ingázó pártta­gokra számítanak elsősorban. A hétköznapi ember legfel­jebb annyit vesz észre a köz­lekedés gondjaiból, hogy ké­sik a busz, vagy kimarad egy járat. De. hogy mit jelent a forgalomszervezőknek, hogy kulturáltan jussanak el a diá­kok és a dolgozók például Té- sáról Vámosmikolára. arról Ritecz György, a városi ta­nács elnökhelyettese ír a lap­ban. Hazánk egyik természeti szépségekben rendkívül gaz­dag területével, a Naszállyal ismerteti meg az olvasókat Móró Ferenc erdőmérnök. A Naszállyal, ami minden váci számára a természetes élet­tér. mégis kevesen tudják, hogy ritka orchideának, a bol­dogasszony papucsának, s a hasonlóan értékes pannon­gyíknak ad otthont a hegy. Ismét egy kulturális érde­kesség a lapból: régi váci fo­tók. melyeket Fejér Zoltán búvárkodott elő egvkori albu­mokból. Történelmi szempá­rok, nagyanyáink fiatalkora elevenedik meg a reproduk­ciókon. Szót kér az olvasó rovat, sporthírek, információk és kulturális programajánlatok teszik színesebbé a folyóiratot ezúttal is. Országos honvédelmi könyvnapok Ceglédi kínálat ^Történelmi rangjához mél­tóan kíván megemlékezni az idei fegyveres erők napjáról a Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó. Szeptember 29. előtt rendezi meg a kétévente tar­tott országos honvédelmi könyvnapokat, amelyekre a Ceglédi ősz rendezvénysorozat keretében, a város Kossuth Lajos Művelődési Központjá­ban kerül sor. A kultúrcentrum földszinti kiállítóhelyiségében szeptem­ber 26—28. között mutatják be a kiadó hivatalos listáján sze­replő mintegy 40 könyvet. To­vábbá a Zrínyi Kiadó' teljés profilját reprezentáló, több év­re visszatekintő választékából is megtekinthetik az érdeklő­dők a közel 400 kiadványt. A honvédelmi könyvnapok időszakában a ceglédi művelő­dési központban, az első eme­leti kamarateremben irodalmi est keretében fellép a Honvéd Művészegyüttes. A Zrínyi Kiadó által rende­zett író-olvasó találkozókra, könyvankétokra, rendhagyó irodalmi és történelemórákra az ország több helyén is sor kerül. Gyerekek es szülők együtt Közös tábor mozgássérülteknek A legmértéktartóbb becslé­sek szerint is legalább 30t)— 400 ezer olyan ember él ma Magyarországon, aki születési rendellenesség, betegség vagy baleset következtében mozgá­sában korlátozottá vált. Bár az utóbbi években jelentősen változott a közgondolkodás, az éptől, egészségestől eltérők megítélése, a mozgássérült gye­rekek és felnőttek sorsa mégis jóval nehezebb, mint az egész­ségeseké. A mozgáskorláto­zottság az élet minden terüle­tén okozhat hátrányokat, emiatt a sérült emberek foko­zottan rászorulnak a társada­lom gondoskodására, támoga­tására. Hazánkban már több mint tíz éve működnek olyan egye­sületek, amelyek a mozgásuk­ban korlátozottak segítését tűzték ki célul. Ennek jegyé­ben szervezett a Mozgáskor­látozottak Pest Megyei Egye­sülete július 15—23. között kö­zös táborozást a mozgássérült gyerekek és szüleik számára. A speciális üdülés megrende­zését a Mozgássérültek Szolnok Megyei Egyesülete, a Mozgás- korlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, valamint széles körű társadalmi összefo­gás tette lehetővé. Ez a tábor azért is különösen fontos, mert lehetővé teszi, hogy a mozgássérültek családjukkal együtt nyaralhassanak, amire egyébként csak nagyon kevés lehetőség van. A szolnoki egyesület segítségének eredmé­nyeképpen a közös táborozás­nak a festői szépségű szolnoki üdülőtelep, Tiszaliget ad ott­hont. A szervezők mindenben te­kintettel voltak a résztvevők igényeire. A tábor egész idő­tartama alatt jogi tanácsokat kaphatnak mindazok, akik ezt igénylik. Már az első nap megnyílt a mozgássérültek számára nélkülözhetetlen gyó­gyászati segédeszközök kiállí­tása. Másnap ortopédorvos szolgált egészségügyi taná­csokkal, szükség esetén fel is írt segédeszközöket, amit a résztvevők még a táborozás ideje alatt meg is kapnak. Természetesen mindemel­lett jelentős szerep jut a pihe­nésnek, kikapcsolódásnak, szó­rakozásnak is. A reggelek kö­zös gyógytornával kezdődnek. A kilenc nap alatt szerveznek családi versenyeket, szellemi vetélkedőket, krétarajzver­senyt, valamint játékos sport- vetélkedőket kicsiknek és na­gyoknak. Kirándulásra több­ször is lehetőség nyílik. A tervek szerint a résztvevők megnézik a néphadsereg helyi repterét, a közeli lovardát, sőt, eljutnak Jászberénybe is. Meg­hívták a táborba a Rockszín­ház néhány művészét és Mu- zsay Andrást, esténként pedig j tábortűz és vetítés szolgálja ; majd a kikapcsolódást. K. A. találtam segítő kezeket, itt eresztettem gyökeret. Holnap táborba viszem a gyerekeket Borsodba, most már szakkép­zetten ... — Milyen érzés a kezében tartani a diplomát? — Nagy tehertől szabadul­tam meg. Szinte még el sem hiszem. Boldog vagyok. Tegnap írt a bátyám, büszkék rám, hogy nyolcunk közül legalább egynek sikerült. Panvi Mária ki ál Utót érmékből! Nagymarostól Ausztráliáig soproni belvárosról, veszprémi részletekről, Lillafüredről, a Balatonról. Remeklés a „Tár­noki állatgondozó” portréja, mély festői tudást és együtt­érzést sugároz Művészetének egyik törvé­nye, hogy számba veszi és fel­használja az impresszionizmus, a nagybányai festészet és Szö- nyi István értékrendjét, szüntelenül tágítja világát a gondolat intenzitásával és szor­galommal, érdeklődéssel. Eré­nye. hogy a természetet nem­csak ábrázolja, hanem a szí­nek érzéki örömét tolmácsolja a derűs létről. Hozzátartozik Juhász Erika évtizedekig ok­tatott a budapesti Tanítóképző Főiskolán, festőként is tekinté­lyes életművet alkotott. Akva- rellben és az olajtechnikában egyaránt járatos, rajzilag fel­készült. Fáradhatatlan és nagy utazó, képekkel gyűjtötte végig az ország tájait, Ausztráliába is eljutott, ahonnan jelentős cik­lussal érkezett haza. Egyik meghatározó tája Nagymaros környéke, számtalan fest­ményének forrása. Mostani tárlatán csak víz- festmények láthatók, szép lap­ja a százhalombattaj ófaluról,

Next

/
Oldalképek
Tartalom