Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-18 / 167. szám

1989. JCLIUS 18., KEDD ^fggfgp 3 Szélesebb nyilvánosság elé kerül Beszélgetés a gödöllő—isaszegi választási szövetség jelöltjével A TOT es a kistermelők Hétfőn a TOT székházában megbeszélést tartottak a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsának, valamint a Kert­barátok és Kistermelők Orszá­gos Szövetségének képviselői. Egyetértettek abban, hogy a nemrég megalakult kisterme­lői szövetség és a TOT tagjai­nak érdekei sok mindenben közösek. Ezért abban állapod­tak meg, hogy a később létre­jövő Mezőgazdasági Termelők Szövetségébe egyaránt belép­nek. Arról is döntöttek, hogy ezentúl meghívják egymás képviselőit rendezvényeikre. A TOT decemberben tartandó kongresszusának előkészítése során folyamatosan kicserélik tapasztalataikat a kistermelők és a nagyüzemek érdekvédel­méről. ★ A két szervezet megállapo­dása azért is fontos, mert jel­zi a szektorok képviselőinek összefogási készségét. E nélkül ugyanis a mezőgazdasági ter­melők érdekeinek egységes képviselete a jövőben való­színűleg nem alakulhat ki. Márpedig a jelenlegi igen kis jövedelmezőségű, illetve hasz­not egyáltalán nem hozó ter­melés feltételeinek javításához egy ilyen kérdésekkel is fog­lalkozó országos szervezet lét­rehozása nélkülözhetetlennek látszik. A két szektor érdekeit szem előtt tartó tsz- és kister­melői szervezetek javára írha­tó az is, hogy egyikük átala­kulása, kongresszusi felkészü­lése közben, a másik pedig létrejötte után közvetlenül, so­ron kívül tartja fontosnak a mezőgazdasági ágazat közös érdekképviseleti szövetségének megalakítását. Gyors elhatá­rozásuk példaértékű lehet más szektorok, ágazatok alakuló érdekképviselete számára is. Tükrözi azt a realitást is, hogy a nagy- és a kisüzemek a jövőben nemcsak versenytár­sai, hanem bizonyos helyze­tekben .kiegészítői lehetnek egyihásnak. hibaszázalék tekintetében második, összesített teljesít­ményben harmadik „helyezett” lett a KW. — Mivel tudta rászorítani az ipari bizottság szerint itt­hon ritkán látható teljesít­ményre a beosztottait, és egyál­talán mi okozta a legtöbb gondot a vezetőnek? — Nem kellett rászorítani senkit arra, hogy dolgozzék. Aki külföldi munkára vállal­kozik, az a pénzért teszi, s tudja, azért meg kell dolgoz­nia! Ha egyáltalán volt prob­léma, az abból eredt, hogy bár nagyon szigorú az orvosi vizsgálat — szigorúbb mint Közel-Keletre —, o pszichi­kumra nem terjed ki. Nem vizsgálják, alkalmas-e az adott ember a tartós külföldi távollétre, a zárt közösségben élésre stb. Ha úgy tetszik, „összkomfortos lágerünkben” nem sok lehetőség adódott a leeresztésre. A bezártság ér­zete a legedzettebb idegrend­szerű embereket is próbára tette időnként. Mégsem mon­danám, hogy sok ilyen gondom Volt. Az egy év alatt 110 em­ber fordult meg nálunk. Be­tegség címén egyet, agresszív viselkedés miatt két embert kellett hazaküldeni. S talán kettő vagy három akadt, aki­nek nem stimmelt a munka, „nem ilyen lovat” akart, ma­ga kérte a hazajövetelt. — Nézze — lendült bele a magyarázatba —, mi erre a külföldi tevékenységre is ki­válogattuk az embereket. S minél kvalifikáltabb egy mun­kaerő, annál kevesebb a baj vele. Persze, hogy előfordult kedvetlenség, egy-egy rossz nap ... A család utáni vágya­kozás, a változékony, szélső­séges időjárás, a homokviha­rok, a hosszú munkanapok következményeként. De ilyes­mire egy vezetőnek nem sza­bad odafigyelnie. Majd elmú­lik. Különben más panaszunk nem lehetett. Szeretném na­gyon hangsúlyozni, hogy min­den tiszteletem a pioníroké — a táborépítőké —, de meggyő­Működjön a piac! Kire szavaz, aki Körösfői Lászlóra szavaz? Mint bűnbeesés előtt az el­ső emberpár, olyan ártatlan­ságban élt gazdaságunk évti­zedeken keresztül. Most azon­ban beleharaptunk mi is a tu­dás fájának gyümölcsébe — keserű falat volt — s jónak, rossznak tudói lettünk, de nem kellett ahhoz „felsőbb büntetés”, hogy ráébredjünk: arcunk verejtékével kell meg­keresni kenyerünket. Az ár­tatlanságnak, vagy inkább ár- talanságnak vége, a teljesít­ményhez elengedhetetlen a megméretés, a gazdasági tel­jesítmény pedig a piaci árak­kal mérhető. Eddig úgy vol­tunk ezzel, mint a magasug­ró, aki ugyan ugrált szorgal­masan, mert azt mondták ne­ki, az a jó sportoló, aki a legtöbbször rugaszkodik neki, ugyanakkor lécet nem tettek fel, mert az csak zavarná a „mennyiséget”. Most, hogy felkerült a léc, megdöbbenve látjuk, hogy milyen magasan van. Szigorú törvények Más játékszabályokra van tehát szükség, amit így fogal­maz meg a Minisztertanács elé terjesztett anyag: gazdasá­gi felemelkedésünkhöz olyan gazdaságpolitikai stratégiára van szükség, melynek révén a gazdasági életben közremű­ködők (vállalkozók és gazda­ságirányítók) magatartását a piaci erőtér kényszerei hatá­rozzák meg, s ahol érvényre jutnak a gazdasági verseny szigorú törvényei. Életrevaló gohdolat, csak sajnos hiányzik az a varázs­pálca, amivel egy csapásra piaccá változtathatnánk azt. ződésem: mesterségesen kel­tették félelmetes hírét Ten- giznek. Mindenesetre a mos­tani körülményeket nem ér­heti semmi kifogás. — Végül is mit jelentett, mit adott önnek, a sokat ta­pasztalt vezetőnek, az ember­nek Tengiz? — Nem ér váratlanul a kérdés, hiszen valamennyien rendezzük magunkban az ilyen gondolatokat. Tengiz számomra sikerélmény. Min­denekelőtt azért, mert szo­katlan körülmények, szigorú követelmények között, határ­idő előtt befejeztünk egy na­gyon szép munkát. Gazdasá­gi szempontból pedig nem tisz­tességtelen, de biztos nyere­séggel. — Legfőképp pedig azért, mert egy éven át úgy érez­tem, hogy megszűnt körülöt­tem a bürokrácia. Nem azt nézték, hogy melyik vállalatot képviselem, név szerint en­gem marasztaltak el vagy di­csértek. Minden itthoni bü­rokratikus szabályt meghágó módon vezette az építkezést a Vegyépszer. A heti rendsze­res első számú vezetői érte­kezleteken csak a problé­mákkal foglalkoztunk: mi nem megy. S minden egyes vezetőnek az önbecsülésére apelláltak. Nincs átirat meg levelezés. S az sem igaz, hogy anyaghiány miatt álltunk. Persze, mindenütt van gond. ahol emberek dolgoznak, hát még egy ilyen méretű beru­házásnál! De leállni?! Az ott ismeretlen fogalom. — Sikerélmény volt az is, hogy igen jó társaság jött össze. Nem voltunk terhére egymásnak, s meggyőződésem, hogy ez kölcsönösen igaz — tekintetével kérdően kísérőm, a kis szabolcsi, Kovák Mihály (emlékeznek?, az egyik volt munkáscsoport-vezető) felé fordult. Az határozottan rá­bólintott. Ennyit Tengizről. Munkás­szemmel. Kádár Edit (Vége) amit eddig csak annak hív­tunk. Félő, hosszú lesz az út, s még rá sem léptünk, hiszen most arról folyik a vita. hogy hová vezet. Társadalmunkban a másik sokat vitatott kérdés, hogy az eddig megtett lépések jók voltak, avagy rosszak, s lehetett-e volna másként. Az idő azonban egyre közeleg, amikor a szavak helyett már tettekre van szükség. Minde­nekelőtt a régi jogszabályok garmadáját kell eltörölni, hogy néhány gondosan és vi­lágosan megfogalmazott tör­vény váltsa fel ezeket. Nem elég a piacot működni hagy­ni, szükség van vállalkozás- ösztönző lépésekre is. Persze korántsem elegendő a régi korlátokat lebontani, helyet­tük újakat kell építeni. A sportoló példájánál maradva, a léc akkor is fenn marad, ha alatta ugrik el a versenyző, de ez nem tisztességes. Az elő­terjesztés tiltja a tisztességte­len versenyt, s a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést is, vagyis a monopolárakat. A versenyben minden résztvevő egyenlő eséllyel indulhatna, de természetesen itt is lenné­nek vesztesek. A vesztesek sorsa pedig máshogy ütne ki, mint eddig, nem támogatná ezeket a cégeket az állam a jók rovására és a tőlük elvont pénzzel, hanem csődbe jutná­nak. A piaci verseny törvé­nye ez is. Az árakat a felek közötti megállapodás alakítaná. Vagy­is valamennyi cég olyan drá­gán adhatná a termékeit, amennyiért még elviszik. Vi­szont megszűnne az import árkorlát, s ez erőteljesen ser­kentené a versenyt, hiszen va­lós versenyviszonyok között senki nem adna többet azért a termékért itthon, amit kül­földön olcsóbban megvásárol­hat. Ezzel a lépéssel elejét lehetne venni a hazai árak burjánzásának. A munkaerő ára A piac kialakulásával pár­huzamosan létrejön a munka­erőpiac is, ami szintén felté­telez „veszteseket”. Létrejön az elhelyezkedni nem tudó, alacsony képzettségű munka- nélküliek csoportja, viszont a munkaerőnek ára lesz, tehát a jól dolgozók a mainál jóval többet vihetnek hasa a borí­tékban. Leegyszerűsítve így fest az az előterjesztés, amelyet az árhivatalban több évi munká­val dolgoztak ki, s melyet ősszel a szélesebb nyilvános­ság elé tárnak. Persze ez ko­rántsem jelenti, hogy addig ne gyakorolhatnánk egy újfajta sportot: a magasugrást, léccel. Mátrai Tibor Szombaton országgyűlési képviselőt választ Gödöllő és Isaszeg. Lapunk mindvégig fi­gyelemmel kísérte az előkészü­leteket, a két jelölt kampányát, a jelölőgyűléseket. Most a kép­viselőségért a választási szö­vetség színeiben induló Kö- rösföi Lászlóval készült beszél­getésünket adjuk közre. — Az ellenzék már-már szlo­gent farag abból az egyik gyű­lésen elhangzott mondatból, hogy aki Körösfőire szavaz, az Cservenkánéra szavaz. Mit szól ehhez az állításhoz? — Azt, hogy aki mondja, az sem gondolhatja komolyan. Ez számomra a választási pro­paganda igen sajnálatos el­durvulásának egyik tipikus példája. Éppen a visszahívást kezdeményező, az aláírásgyűj­tést megszervező ellenzéknek .kell a legjobban tudnia, hogy az iskolában, ahol dolgozom, az elsők között írtam alá az ívet. Tettem ezt párttag létem­re azért, mert bár elismerem, hogy Cservenka Ferencné mű­ködésének idején Gödöllő és Isaszeg sokat gyarapodott, de elleneztem, hogy bennünket sohasem kérdeztek meg arról, hogy mit akarunk, hogyan akarjuk, hova kerüljön egy- egy intézmény. Egyetértettem a visszahívási javaslattal azért is, mert úgy vélem, hogy ma, a párt és a társadalom meg­újulásának idején Cservenká- nénál rugalmasabb politiku­sokra, képviselőkre van szük­ség. — Körösfői László azonban mégiscsak tagja az MSZMP- nek, s párttag voltát nem is akarja titkolni. Fel kell ten­nem tehát a kérdést — gondo­lom, választói is megteszik —, mi az, amit vállal a nárt múlt­jából, mi az, amit elvet, amin változtatni akar? — Én azt hiszem, aki engem ismer, ha meglát, nem az jut eszébe, hogy a Kőrösfői párt­tag. Én ezzel azelőtt sem kér­kedtem. nem próbáltam belőle előnyt kovácsolni. Voltak má­sok. akik megtették. Sokan kö­zülük most ellenzékiségük bi­zonyítékaként azzal kérked­jek, hogy kiléptek a pártból. Én nem ilyen ember vagyok. Azt tartom, hogy az elmúlt harminc évre nemcsak a ku­darcok jellemzők. Az ország és az állampo’eár egyaránt gaz­dagodott. nőtt az életszínvonal, s a sokat emlegetett Kádár- korszakban mi szomszédaink­nál sokkal szabadabban él­tünk, közelebb kerültünk Európához. Én nem azt ta­pasztaltam, hogy rabságban, elnyomatásban éltünk volna, s most, Kádár János elhunyta után azt is el kell mondanom, hogy ebben a korszakban tisz­telték. becsülték őt az embe­rek. Ugyanakkor azt sem taga­dom, hogy az ígéreteknek csak egy része valósult meg, hogy hiányzott az őszinteség, s fej­lődésünk elmaradt nemcsak vágyainktól, de lehetőségeink­től is. Vallom azonban azt is. hogy ki mind°nt megtagad ebből a korszakból, az nincs tekintet­tel a valóságra. Van mit óv­nunk. van mit megvédenünk! Ezért is békés átmenetbe, rend- . toleranciára, egvmás meg­értésére van szükségünk. Én ezen munkálkodom. — Sokan az ellenzékiek kSzQl azt vallják, hogy az MSZMP-t az ellenzék kemény fellépése kényszerí'ette rá a demokra­tizálódásra. — Én az ilyen vitának sok értelmét ugyan nem látom, de ha már megkérdezett, akkor azt kell mondanom, hogy a változást az egész társadalom akarta. De éppen a hozzám hasonló egyszerű párttagok voltak azok, akik a tavalyi pártkonferencián kikényszerí­tették azt. Mi mondtuk ki, hogy a társadalom fejlődése zsákutcába jutott, a gazdaság stagnál, s csak önámítás, hogy csak megtorpanásról van szó. Egyéni véleményem, hogy a pártértekezlet, ezt megelőzően a gorbacsovi politika nélkül itt ma sem lennének ellenzéki pártok, s így nyilvánosan nem Is ostorozhatnák az MSZMP-t. Ugyanakkor azt is vallom, hogy az ellenzék, az alternatív gondolat megjelenése hallatla­nul fontos, örvendetes ese­mény. Folyamatos kritikájuk segíti az MSZMP öntisztulását is. Gazdasági elgondolásaik, a társadalom, az állam intézmé­nyeinek megreformálására vo­natkozó javaslataik közül jó néhánnyal magam is egyetér­tek, s hiszem, hogy hozzájá­rulnak a helyes döntésekhez. Remélem azt is, hogy az együttműködés békés, hasznos formáit ha hamarabb nem is, de a választások után Gödöl­lőn és környékén is megtalál­juk. — Tény, hogy sokan java­solták, de sokan meg is lepőd­tek azon, hogy Körösfői László­ból képviselőjelölt lett. — Akik rám gondoltak, akik rám szavaztak, jól tudják, hogy élek-halok a városért és környékéért. A bizalomban talán része van annak is, hogy több mint harminc év alatt mintegy hatezer gyereket taní­tottam a szakmunkásképző in­tézetben. Korábban az NB I- ben röplabdáztam, utána edző­je voltam az NB Il-es gödöl­lői férfi- és női csapatnak. Ma is foglalkozom röplabdás gye­rekekkel. A megbecsülést kö­szönhetem talán nagyapám­nak is, aki a gödöllői művész­telep megalakítója volt, utcát is elneveztek róla, s apám­nak, aki ugyan sohase politi­zált, de megbecsült mérnöke volt a városnak. A jelöltséget pedig azért vál­laltam el, mert ha korábban azt kifogásoltam, hogy miért mindig idegen, fölülről elren­delt személy képviseli a gö- döllőieket és az isaszegieket, akkor most nem mondhattam ellent. — Nem játszott-e a döntés­ben mégis szerepet, hogy eddig nem sikerült elérnie jelentő­sebb karriert? Bizonyára hal- lólta a szólást, hogy csak az a mérnök megy cl tanárnak, aki szakmájában nem képes érvé­nyesülni. — Én már mérnökhallgató­ként is vonzódtam a tanári hivatáshoz, s egyáltalán nem úgy látom, hogy szakmai pá­lyám sikertelen lenne. A mér­nöki diploma után a tanárit is megszereztem, a gyerekeken kívül oktattam mérnöktanár­jelölteket is, írtam tankönyvet, melyet azóta is újra és újra ki­adnak. Ahhoz, hogy pályám így alakult, jelentősen hozzá­járult a városhoz való vonzó­dásom, az, hogy soha sem volt kedvem bejárni Budapestre. — A választópolgároknak csak egy része vett részt a je­lölő- és a választási gyűlése­ken. Döntésük megkönnyítése érdekében, kérem, emelje ki képviselői programjának leg­fontosabb vonásait. — Számomra szimbolikus jelentőségű, hogy a Parla­mentben nagyapám freskói alatt folynak a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalások. A Deák Ferenc-i gondolat megvalósulását tekintem itt, Isaszegen és Gödöllőn is az egyik legfontosabb feladatnak. Ha megválasztanak, akkor képviselőként, ha nem, akkor a várost, környékét és lakóit egyaránt féltő polgárként. Mint családos ember és ta­nár nagyon fájlalom a hagyo­mányos család széthullását, a fiatalok gyakori perspektívát- lanságáh a pályakezdés, az otthonteremtés gyakran kilá­tástalannak látszó nehézségeit. Ezen kell mielőbb és gyökere­sen változtatni. Tudom, ez nem megy máról holnapra, de a tétovázás, a gondok elodá­zása biztosan nem vezet sem­mire. Az új nemzedék jövője érdekében máris mozgósítani kell minden központi és helyi erőt. Végleges megoldást azon­ban véleményem szerint csak a családok anvagi helyzetének gyökeres javítása hozhat. Fontos kérdésnek tartom az önálló településpolitikát, a valódi önkormányzatot, hogy saját adóinkkal magunk gaz­dálkodhassunk, s ne a magas hivatalokban döntsenek he­lyettünk. Végezetül: lelkes hí* ve vagyok Gödöllő és környé­ke idegenforgalma fellendíté­sének. Annak, hogy hozzuk rendbe műemlékeinket, hogy kapjuk vissza a most még be­kerített, a nagyközségtől elzárt tavainkat és erdeinket, részben azért hogy magunk is gyö­nyörködhessünk bennük, más­részt, hogy egyre több hazai és külföldi turista ismerhesse meg kincseinket, értékeinket Meggyőződésem., hogv ez jelen­tősen hozzájárulna új munka­helyek teremtéséhez, a lakos­ság anyagi gyarapodásához. Két vélemény Gyarmati Károly gödöllői ma­gánkereskedő a varos lakossár gan&K képviseletén túl, első­sorban a vállalkozók támoga­tását tartja fontosnak: — Zöldségesüzletemben nap mint nap sok ember fordul meg. Velük beszélgetve, tu­dom, hogy sokan bíznak Kö- rósfoi László sikerében — mondja. — En a szüléimén ke­resztül ismerem családját, tu­dom róluk hogy sokat tettek Gödöllőért, és szívvel-lélekkel lokálpatrióták. Ezért úgy, látom, közvetlensége, emberiessége, műveltsége alkalmassá teszi őt arra, hogy parlamenti képvi­selő legyen. Valamennyi jclölögyűlésen ott voltam, ismerem Koszik Gá­bor programját is, mégis in­kább a reálisabbnak tűnő, meg­valósíthatóbbnak látszó másik jelöltet támogatom. Mivel az eddigi megnyilatkozásaiban egy kissé általános megfogalmazá­sok szerepeltek a vállalkozások támogatásával kapcsolatban, hadd ajánljam fel ezúton: meg­választása esetén szívesen se­gítünk Körösföi Lászlónak ab­ban, hogy a mi érdekeinket is hatékonyan képviselje az or­szág házában. ★ — Mit mérlegel, amikor a sza- vazóccdulát kézbe veszi? — kérdeztük Monori Mihály tói, a gödöllői Petőfi Sándor Álta­lános Iskola igazgatójától. — Elsősorban és alapvetően a két jelölt programját — mond­ja. •— Számomra Roszik Gábor programja túlságosan a szá­monkérésre helyezi a hang­súlyt. Körösföi László esetében sokat nyom a latban, hogy ízig- vérig gödöllői lokálpatrióta, sa­ját bőrén érzi gondjainkat. Bár nem ismerem közelebbről Kö­rösfői Lászlót, tapasztaltam, hogy higgadtan gondolkodó, reálisan ítélő, céltudatos em­ber. Mint pedagógus kollégáról is több ismerősöm azt mond­ta, hogy szakmailag a megbíz­hatóság, az alapos tudás jel­lemzi. Emellett szerény is, ezért nálam alighanem ö lesz a nyerő. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom