Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-15 / 165. szám
1989. JÚLIUS 15., SZOMBAT ^fíwian If/ étéi a kapusházban Édesapja mentette meg a kastélyt A masszív, évszázadokra emelt épületet a hamburgi tévé stábja is megcsodálta. Még ki is festették a külső falakat, hogy a Bismarckról itt forgatott filmjük méltó színfoltja, korhű környezete legyen. A tóalmást SZOT gyermeküdülő kapusházáról van szó, amely egy időben épült az Andrássy- kastéllyal. Aki ma benne lakik, s nyugdíjasként a kapusi teendőket ellátja, itt is született. Kézérné Búza Honával beszélgetünk. Az üdülő vezetőjeként vonult nyugdíjba. Pán Andrássy — Mit tud a kastély történetéről? — Sok mindent, hosszú is lenne felsorolni. Csak címszavakban : 1896—1904 között épült. Első tulajdonosa Krausz Simon bankár volt. A tervező pedig Ybl Miklós vagy Pollack Mihály lehetett. Az iratok erre nem adnak egyértelmű választ. De az bizonyos, hogy a parkot József főherceg főkertésze tervezte. Az ő nevéhez fűződik a margitszigeti park kialakítása is. A kastélyt és a hozzá tartozó birtokot árverésen vette meg 1916-ban gróf j Andrássy Géza, aki öccse volt Andrássy Gyula miniszterelnöknek. — Hogyan kerültek önök ebbe a házba? — Édesapám, Búza Jenő 1922-ben a Nemzeti Lovardából szerződött ide ménesmesternek. öt-hat lovásszal nevelte a parádés- és hátaslovakat. A mai ebédlő volt az istálló, a pavilonok helyén a karámok álltak; itt futtatták hajtószáron a szép lipicai lovakat, amelyek a gyorsfogatot és a homokfutót húzták. Édesapám huszár volt az első világháborúban, majd vöröskatonaként is e fegyvernemnél szolgált. A grófi család csak nyáron élt Tóalmáson, az év nagy részét a betléri kastélyban töltötték. — Milyen emberek voltak? — Nagyon rendesek, emberségesek. Nem engedték, hogy az alkalmazottakkal durván bánjanak. A rang, cím se érdekelte őket. Betléren egyszerűen pán Andrássy volt a megszólításuk, s ezt szerették a legjobban. — Mi lett a család sorsa? — Géza gróf 1936-ban meghalt. A fia. Manó külföldre ment. Az unokája, Géza gróf a sokat emlegetett liechtensteini gyémántkirály. Ilona grófnő pedig egy főorvoshoz ment feleségül, s ápolónőként dolgozott. Felszabdalt geb e Un — Mi történt itt a háború alatt? — Először németek szállták meg a kastélyt. Mikor elmenekültek, a grófné híres porcelánjait ledobálták az emeletről. Ahogy elcsitultak a harcok, a faluból néhányan szabályosan A ráckevei NEB vizsgálta Vergődő közgyűjtemények Indulatos telefont kapott dr. Kátai lncéné ráckevei NEB- elnök a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságától: mit képzel, hogy tanácsi kezelésbe kerülnek a közgyűjtemények? Akkor, amikor ezt jogszabály nem teszi lehetővé! A városi népi ellenőrzési bizottság javaslata ésszerűségen alapult: a helyi tanácsok a jó szándékuk ellenére sem képesek hathatósan támogatni a területükön működő múzeumok munkáját. A megyei intézményeknél jobban látják a tennivalókat — hiszen közelebb vannak —, ám a személyi és anyagi feltételek hiánya miatt azonban mégsem képesek sokoldalúan karbantartani a közgyűjteményeket. A tanácsi bizottságok ideje viszont lejárt — hangsúlyozza a népi ellenőrök vizsgálati jelentése. A múzeumoknak, kiállítótermeknek nem tanácsadásra van szükségük, hanem anyagi segítségre. A ráckevei Árpád Múzeum kialakításához jelentős összeggel járult hozzá a városi tanács. Az André Kertész Fotómúzeum létrehozásában szintén oroszlánrésze van a helyi közigazgatási szervnek. A szi- getszentmiklósi helytörténeti gyűjteményt és az ÁdámJenő- emlékházat az ottani tanács tartja fenn. A körülményekre jellemző, hogy a kiállítótermekben nincs fűtés, raktárként pedig egy cseréppel fedett padlás szolgál. Itt a nyári 60 Celsius-foktól a téli mínusz 20 fokig ingadozik a hőmérséklet. Évente 30 ezer forintnál többet nem tud költeni a tanács a két kiállítóhelyre, s ebben benne van a teremőrök tiszteletdíja is. A ráckevei, szigetszentmik- lósi, dömsödi múzeumok vizsgálatát összegezve a népi ellenőrök végül megállapították, hogy e közművelődési intézmények tartalmi munkája nem többön, mint néhány lelkes hozzáértőn múlik. A másik súlyos gond a rendkívül alacsony anyagi támogatás. A kulturális életünkért felelősöknek elő kellene segíteniük, hogy mozgalom bontakozzon ki a múlt és a jelen kulturális értékeinek megőrzéséért. Ne csak ogy-egy emberen múljon csupán a közgyűjtemények megóvása és fejlesztése. Persze az amatőr mozgalom sem lehet ír minden sebre. Szükségesnek látszik, hogy a megyei intézmények ne vonják (vagy csábítsák) el a helyi szakmai és anyagi erőket, hanem éppen ellenkezőleg: egy-egy térség kapjon a központi támogatásokból a jelentőségéhez mért segítséget. Ráckeve és környéke kincsekben gazdag: szépművészeti emlékekben, felbecsülhetetlen értékű kulturális tárgyakban. Megóvni őket társadalmi kötelesség — ez is kicsendül a népi ellenőrök megállapításaiból. K. Gy. széthordták a kastély berendezését. Egy szék nem maradt utánuk. Még a rejtett kamrát is meglelték. Nem kapott kegyelmet a hat csodálatos, szobafal nagyságú gobelin sem. Ezeket asztallap nagyságúra felszabdalva vitték el. Gerendáért pálinka Mikor a reguláris szovjet csapatok elmentek, megjelent hat, csapatától elszakadt szovjet katona, s bontani kezdte a kastély tetőgerendáit, hogy a falubeliekkel elcserélje az értékes anyágot pálinkára. Búza Jenő egymaga szállt szembe velük. Oroszul megtanult még a fogság idején, és sikerült a kóbor katonákat rábeszélni, hagyják meg épségben a kastélyt. Emiatt 1945—46-ban meghurcolták a ménesmestert. Azzal vádolták, hogy ő a gróf szekértolója, neki mentette meg az épületet. Pedig Búza Jenő már akkor is tisztában volt azzal, hogy nem a grófnak, hanem mindannyiunk javára óvta meg az értékeket. Kitüntetést érdemelt volna, ehelyett zaklatták, megfenyegették. Ezzel az írással az azóta elhunyt Búza Jenőnek is szeretnénk igazságot szolgáltatni, hisz nem kevés bátorság kellett ahhoz, amit tett a háborús időkben. — Mi lett a kastély sorsa az államosítás után? — 1947-től a Mogürt óvodásai, majd ifjúmunkásai üdültek itt. Később az Autótaxi családos üdülője lett. 1951-től működik SZOT-gyermeküdü- lőként. — Hogyan alakult a Búza család élete? — Édesapám itt az üdülőben beszerző, édesanyám raktáros lett. Sajnos, már egyikük sem él. Az én sorsom is a SZOT- hoz kötődik. Először felügyelőnő, majd üdülővezető voltam. Hét helyen dolgoztam, Boldog- kővár'aljától Vajtáig bejártam az ország üdülőit. S utoljára visszatértem Tóalmásra, innen mentem nyugdíjba. Három gyermeket neveltem, hat unokám van. Mind messzebb kerültek, egyikük sem él a faluban. Magamra maradtam a szülőházban. Nyugdíjasként még ellátom a portási feladatot. Nyitom-csukom azt a csodálatos kovácsoltvas kaput, amely születésem óta hozzá tartozik az életemhez, ahogy ez a gyönyörű, hatalmas park is. Átányi László Egyházi csecsemőotthon Szigetszentmiklóson Átmeneti állomás — örökbefogadás előtt Az egyházak az oktatási intézmények államosítása után visszakapták néhány iskolájukat, de gyermekotthont nem bíztak rájuk annak ellenére, hogy az állami gyermeknevelés, az intézeti foglalkozás az elmúlt évtizedek alatt igen sok kivetnivalót hagyott maga után. Vállalhatták viszont a szellemileg, testileg sérült, fogyatékos gyerekek ápolását; a lehető legnehezebb, legnagyobb áldozatot igénylő feladatot. Napjaink változásainak a szele megérintette az állam és egyház kapcsolatát is. Ez nemcsak abban nyilvánul meg. hogy megszűnt az Állami Egyházügyi Hivatal, melynek működését rendkívül sok bírálat érte korábban, hanem sok apróbb momentumban is. Például abban, hogy a hazai baptista egyház csecsemőotthon létesítését fontolgatja. S ha a tervek valóra válnak, az első — felszabadulás utáni! — csecsemőotthon Szigetszentmiklóson kezdi meg munkáját. Természetesen ez egyáltalán nem számít újdonságnak a baptistáknál, mivel már 1914-ben alapított a felekezet egy árvaházat. Nem nehéz kitalálni, hogy erre az első világháború miatt volt szükség, s főleg hadiárvák nevelésével foglalkoztak az intézet pedagógusai, gondozói. Érdekessége volt, hogy nem tettek különbséget a különböző vallású gyermekek között. Felekezeti hovatartozástól függetlenül bárki bejuthatott az intézetbe. S hogy milyen emberek kerültek ki ezekből az árvaházakból? Dr. Alrnási Mihály, szigetszentmiklósi baptista lelkipásztor utánajárt, miközben az otthon történetét dolgozta fel. Kiderült, hogy az intézmény falai között magas erkölcsi normák alapján foglalkoztak a kis lakókkal, s az örök életükre nyomot hagyott bennük. A társadalom számára igen hasznos emberré vált majd mindegyik gondozott. Lehet, hogy ez a tény keltette fel a szigetszentmiklósi lelkipásztor érdeklődését az intézmény iránt, hiszen köztudott, hogy a deviáns fiatalos jelentős része kerül ki az állami gondozottak vagy nevelő- otthonokban felnőtt gyerekek közül. Mindenesetre dr. Almást Mihály megkezdte az otthon szervezését. Az intézmény abban fog különbözni az eddig megszokottaktól, hogy kifejezett célja az odakerülő gyermekek örökbeadása. Tehát afféle átmeneti állomás lenne a szülő nélkül maradt apróságok életében, hiszen mindenképpen jobb nekik, ha családi körben nőnek fel. Évente átlagosan Ruhaelkülönítő A törökbálinti tüdőgyógyintézet mosodájába nemcsak a helyi orvosi rendelőből, hanem a környező települések szanatóriumaiból, kórházaiból is nap mint nap hozzák a szennyes ruhát. A mosodai részleget nemrég építették át azzal a céllal, hogy a szennyes és a tiszta ruhát elkülöníthessék. A munkát így más-más helyiségekben végzik majd, ami higiéniai szempontból igen sokat jelent. Sor kerül a raktárrészleg bővítésére is, amit az intézet műszaki csoportja saját erőből végez és körülbelül két héten belül elkészül. (1. kép) Az építkezés alatt a mosoda zavartalanul üzemel, de az itt dolgozók már nagyon várják, hogy a raktárt birtokba vehessék. Második képünkön Szabó Pálné és Faragó Józsefné a gépi vasalás utáni kalanderezést végzik. ötven gyermeknek nyújtanának otthont, s kizárólag olyanokkal foglalkoznának, akidről lemondtak a szüleik, tehat örökbe adhatók. Egy bizonyos idő után keresztyén családosnál helyezik el a kicsiket. Az elképzelés rendkívül elgondolkodtató, s ugyanakkor 6zámos kérdést vet fel az emberben. — Miért ez a diszkriminatív intézkedés, hogy csak keresztyén családoknak adják örökbe a gondozottakat? — A gyermek- és ifjúságvédelmi intézettel közösen káderezzük le a szülőket. Ennyiben övék a döntés joga. Mi pedig ahhoz ragaszkodtunk, hogy olyan szülők közül válasszák ki az örökbefogadót, akit mi arra érdemes keresztyénnek tartunk. Így dup;a megmérettetésen esik át a jelentkező. Bízva abban, hogy így kevesebb gondot okoznak ezek a gyermekek a felnőtt társadalomnak, mint azok, akik a mai nevelőotthonokból, intézetekből kerülnek ki. Csak remélhetjük, hogy erkölcsös fiatalok válnak belőlük, s kevesebb deviáns lesz közöttük, mint a mostaniak között. — A jelenlegi hosszú várakozás több örökbefogadási szándékot húzott már keresztül. Az adminisztratív időhúzás miatt eddig is sok bosz- szúságuk volt az érintettek- 'nek. Az önök által felvázolt dupla káderezés még jobban meghosszabbítja az időt. — Ellenkezőleg, lerövidíti, hiszen mi is besegítünk így a kiválasztásba. — Az örökbefogadásnak gyakran az is akadálya, hogy a szülők nem mondanak le gyermekükről, akivel ugyan évek óta nem találkoztak, s nem is foglalkoztatja őket a sorsuk. Honnan „szereznek” olyan apróságokat, akik örökbe fogadhatók? — Ehhez egy információs hálózatot akarunk kiépíteni szerte az országban. Segítségével értesülünk arról, ha valamelyik kórházban, vagy szülőotthonban hagynak egy csecsemőt. — Miből akarják felépíteni az otthont és finanszírozni a működtetését? — Nyugati és magyar részvétellel alapítványt hozunk létre, s az ebbe befolyó ősz- szegből építjük meg és tartjuk fenn. Még nem dőlt el, Sziget- szentmiklós melyik részén lesz az otthon, s az sem, építenek egyáltalán, vagy egy régi épületet vásárol meg az egyház erre a célra. Mindenesetre olyan területet választanak majd ki, amely bővíthető. hiszen később az egész város számára nyitott bölcsődét és óvodát is szeretnének az otthon mellé. Jelenleg a szervezés stádiumában tartanak az intézmény létrehozói, s ha nem akadályozzák meg őket munkájukban, egy-két esztendőn belül megkezdődhet az építkezés. Fiedler Anna Mária (Pék Veronika felvételei) Vácszentlászlói keserű Hát itt van, megvan! Poharamban hófehér, a pohár üvege, mint elérzékenyült ember tekintete, bepárásodik a látványától, közelségétől. Már- már a nyelvemen érzem az ízét, szomjat oltani kortyolok belőle. Jaj! Jaj bizony. Bár valóban valamilyen távízlelővel a nyelvemen érezhettem volna, pohárba sem töltöttem volna, hiszen ez a tej kininkeserű, ihatatlan. Különben tej színű, tej állagú, illata ellen semmi kifogásom, megtévesztően pont fo- gyaszthatónak tűnik. Amikor a rádióban a napokban egy tejipari mentegetödzést hallottam — mivel mások már előbb fölfedezték, napokkal ezelőtt a keserű ízű féltartós tasakos tejet —, nem gondoltam volna, hogy a kóstolóból nekem is kijut. Inkább annak örvendeztem, hgy lám, bizonyára észrevették, kivonják a forgalomból, megpróbálnak valamilyen forróégövi technológia alkalmazásával iható féltartós tejet forgalomba hozni, juttatni a boltokba a tejesek. Lefolyóba öntöm a zacsek tartalmát, kimosom a poharat, tiszta vizet öntök a pohárba, leülök mellé, meditálok. Vajon hányán vásároltunk ezekben a napokban ilyen féltartós tejet, mert célszerűnek tartottuk, mert jobban bíztunk benne, mint a sima, nem tartósított- ban? Hány kisnyugdíjas járt hasonlóan a vásárolmányával, amelytől még a pákosztos macska is megfutamodott? Hányán szánták apró gyermeküknek, félliterét potom 8,70-ért? Tartalékba egy-két napra ugyan hányat vett és hányat dobott ki egy két-három gyerekes, tejivós család? Azon a tasakon, amely nekem okozott kellemetlen meglepetést, a gyártó megnevezéseként az alábbi állt: a Budapesti Tejipari Vállalat és a vácszentlászlói Zöldmező Mgtsz Gazdasági Társasága. Hűtés nélkül is eltartható. Minőségét megőrzi a jelzett időpontig — ám az időpontnál semmi jel, sem hónap, sem nap. Valami elmosódott kékes bélyegző látható ugyan a tasak másik oldalán, valószínű ez az a jel, amelyből panasz esetén az elárusító bolt, a kiszállító, a termelő, a felvásárló rögvest megállapítja, hogy nem ő a hibás. A hibás én vagyok, mert miért nem értek az ilyen jelzésekhez. miért nem nézem meg jobban és ha már felbontottam, miért nem viszem visz- sza a boltba és és ... ésésés. Pályakezdő koromban arról írtam, hogy ez mégsem járja, itt a nyár és a boltokban már kora reggel savanyú tejet mérnek a kannákból, rosszul kezeltet, ilyet-amolyat. A palackos tej palackjait nem mossák ki rendesen, mert másképp mitől savanyodhatott volna bele? Ezt az időszakot követték a forradalmasító tasakok. Csöpögtek, úszkáltak a tejesládákban, mert rosszul dolgozott a poli- pakkforrasztó gép, áramkimaradás volt, Élelmimszer-higiénia? Jó. Elhiszem, hogy a zárt tasak belül teljesen higiénikus. Ám itt most nem régi sirámokról van szó, hanem a jelen keserűségekről. Kisemberek kis pénzéről, amely egyes egyedül az ő zsebük kára, hiszen a vásárolt termék végállomása az ő háztartásuk. — Ha én gazdag lennék — sóhajtom, mint Tóbiás, a tejesember a mennyeiekhez fohászkodva —, nem állna a „nagy daj-daj” és nem „temetném a munkát”, mint ahogy a slágerré lett mjuzikeldalban foglaltatik. Ha én gazdag lennék — Istenem, uram —, megegyeznénk azon, ami van, és összefogva létesítenénk egy olyan, de olyan féltartós tejet gyártó gazdasági társaságot, tudod, amelyik csak kiváló és fogyasztható terméket merne kibocsátani az üzemből. Hadd vegyék, vigyék, fogyasszák reggel, délben és este, hidegen és melegen. Dicsérjék az ízét, bízzanak abban, hogy mindig a megszokott finom terméket kapják. Akkor is, ha aprócska pénzükből csak kétnaponként futja egy tasakra. Egészségükre. Eszes Katalin
