Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-15 / 165. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT PEST MEGYEI LAPJA 1 I u I I . I I i III I (ír * IJIIUUIIIUB i . " . "'! XXXIIt. ÉVFOLYAM, 165. SZÄM Ara: 5.30 forint f^ 198Á IRLIUS 15., SZ< SZOMBAT t V SZrNTGt45^> Végső búcsú Kúdúr Jánostól Eltemették Kádár Jánost. A Magyar Szocialista Munkáspárt nyugalmazott elnö­kétől, az Elnöki Tanács tagjától, országgyűlési képviselő.161 személyiségéhez mél­tóan vett búcsút pénteken az ország népe. Az MSZMP KB székhazában felíavata- Iozott koporsója előtt csütörtökön és pénteken több mint 60 ezren hajtottak tejet, adóztak kegyelettel emlékének. Több tízezren fejezték ki részvétükéit a Központi Bizottsághoz és az özvegyhez címzett táviratban, levélben is, méltatva életútját, az ország- fejlődése érdekében kifejteit erőfeszítéseit. A Mező Imre úti temetőben százezerre becsült gyászoló tömeg jelenlétében helyezték Kádár Jánost örök nyu­galomra. A végső tiszteletadás nap­ján már a hajnali órákban bu­dapestiek és vidékről érkezet­tek sokasága várakozott, hogy személyesen búcsúzhasson el a magyar történelem utóbbi év­tizedeinek kiemelkedő politi­kusától. Nem volt még hét óra, amikor megnyitották a székház kapuját a tisztelgők előtt, akik .13 óráig helyezhet­ték el a kegyelet virágait a fekete bársonnyal letakart ra­vatal előtt. .A gyász leplével borított tágas aula negyed­óránként megtelt a kegyelet­adók csokraival, amelyeket fo­lyamatosan szállítottak Kádár János végső nyughelyére, a Kerepesi temető munkásmoz­galmi panteonjához. Az ország népének tisztelgő látogatását követően néhány perccel 13 óra után érkezett a Központi Bizottság épületébe Kádár Jánosné. Az idős asz- szonyt láthatóan nagyon meg­viselte 40 éven át hűséges tár­sának elveszítése. Tekintete többször hosszasam elidőzött Kádár Jánosnak‘a ravatal bal oldalán felállított, kinagyított képén, ily módon is búcsúzva férjétől. f Röviddel ezután megkezdő­dött a hivatalos gyászszertar­tás, amelyen részt vett az el­hunyt politikus özvegye, s ott voltak Kádár János hozzá­tartozói. A ravatalnál elsőként Nyers Rezső, az MSZMP einöke és Grósz Károly, az MSZMP fő­titkára helyezte el a párt ko­szorúját. Ezt követően az Or­szággyűlés nevében Szűrös Mátyás elnök, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa képviseletében Straub F. Brú­nó elnök és közvetlen mun­katársai, a Minisztertanács részéről Németh Miklós kor­mányfő, Medgyessy Péter mi­niszterelnök-helyettes ésPozs- ■gay Imre államminiszter ko­szorúzott. Elhozták a kegyelet koszorúit, virágait az állami, a párt- és a társadalmi szer­vezetek, országos hatáskörű szervek is: a Magyar Ellen­állók, Antifasiszták Szövetsége, a Hazafias Népfront, a vasas­szakszervezet, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa, a Ma­gyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség, a Magyar Úttörők Szövetsége, a Magyar Nők Szövetsége, a Honvédelmi Mi­nisztérium, a Belügyminiszté­rium. a Munkásőrség, az MSZMP Pest Megyei és XIII. Kerületi Bizottsága, a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság, a Magyar Tudományos Akadémia, a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsa, az MTESZ, az OKISZ, a SZÖ- VOSZ. Lerótták kegyeletüket a pártintézmények és a párt­sajtó, a Fővárosi Tanács, va­lamint a kormányőrség dol­gozóinak képviselői. Ezzel a hivatalos gyászszer­tartás első koszorúzási ünnep­sége lezárult. A külföldi dele­gációk tiszteletadása előtt a magyar párt- és állami veze­tők felsorakoztak a ravatal mellett. Ott volt Nyers Re­zső, Grósz Károly, Iványi Pál, Barabás János, Fejti György, Kovács Jenő Lukács János, Straub F. Brúnó, Szűrös Má­tyás, Nérheth Miklós és Pozs- gay Imre. A Kádár János emlékének, kegyelettel adózó külföldi der. legációk sorát a Szovjetunió küldöttsége nyitotta meg. élén Jegor Ligacsovval, az SZKP KB titkárával, a PB tagjával, Anatolij Dobrinyinnal, a Leg­felső Tanács elnökének kül­politikai tanácsadójával, vala­mint Borisz Sztukalinnal, a Szovjetunió magyarországi nagykövetével. Őket követték Bulgária, Csehszlovákia, Ju­goszlávia, Lengyelország, az NDK, Románia, Ausztria, Dá­nia, Finnország, Olaszország és az NSZK küldöttségei. A delegációkat Jordan Jotov, a BKP KB titkára, a PB tagja, Jozef Lenárt, a CSKP KB El­nökségének tagja, a KB tit­kára, Sztanko Radmilovics, a JKSZ KB Elnökségének tag­ja, Józef Czyrek, a LEMP KB titkára, a PB tagja, Kurt Ha­ger. áz NSZEP KB titkára, a FB tágja, Ion Com an. az RKP KB titkára, a PVB tagja, V/altar Siibermayer, Ausztria Kommunista Pártja KB-titká- ra és a PB tagja, Oie Sohn, a Dán Kommunista Párt elnö­ke, Matti Puhákká, a Finn Szo­ciáldemokrata Párt vezetősé­gének tagja, munkaügyi mi­niszter, Giancarlo Pajetta, "az Olasz Kommunista Párt Ga­ranciális Bizottságának e’nö- ke, valamint Hermann Fell­ner, a nyugatnémet CDU CSU parlamenti képviselője vezet­ték. A külföldi delegációk tiszte­letadása után. ismét megnyíl­tak a kapuk a lakosság, vala­miét azon küldöttségek előtt, akik meghívás, bejelentés nél­kül érkeztek a gvászszertar- túsra. A tisztelgők áradata egyébként csütörtök délután három órakor indult meg. s az p’ső napon hajnali negyed ket­tőig vonultak el az emberek a ravatal előtt. A hivatalos gyászszertartás idején is so­kan vártak még arra, hogy le­róhassak kegyeletüket. A Ká­dár Jánostól búcsúzók közül egy idős férfi kézcsókkal fe­jezte ki részvétét az özvegy­nek. A koszorúzási ünnepség a Magyarországon akkreditált diplomáciai képviseletek tisz­telgésével folytatódott. A gyász és a megemlékezés koszorúját a diplomáciai testület nevében és mintegy húsz nagykövet kíséretében Jósé Pablo Mórán Val, a Perui Köztársaság bu­dapesti nagykövete, a diplo­máciai testület doyenje he­lyezte el. Ezután a Szovjet­unió, Vietnam. Mongólia, Bul­gária, Kambodzsa, Kína, Laosz, az Amerikai Egyesült Államok és J.emen nagykövet­ségeinek vezető képviselői ko- szorúztak. Főhajtással tisztel­gett az elhunyt magyar poli­tikus emléke előtt a Koreai NDK. Marokkó, India, Kana­da nagykövetsége, illetve az Izraeli Képviseleti Hivatal egy-egy tisztségviselője. A gyászszertartás az MSZMP Központi Bizottságának bú­csújával ért véget. Az appará­tus, a munkatársak is elhe­lyezték virágaikat a ravatal­nál, amely mellett felsorakoz­tak a Politikai Intéző Bizott­ság tagjai is. A munkatársak nevében Grósz Károly búcsú­zott az elhunyttól. Maradjunk hűek hitvallása szellemiségéhez A gyászmenet rövidesen el­indul útjára. Elkíséri végső nyughelyére drága halottunk, Kádár János elvtárs koporsó­ját. Honfitársaink — kommunis­ták és pártonkívüliek, ateis­ták és vallásos emberek, idő­sek és fiatalok —, külföldi ba­rátainak és tisztelőinek soka­sága, eddig közel 60 ezer em­ber személyesen rótta le ke­gyeletét a ravatalnál. Megren­dítő s egyben felemelő volt látni azt az eleven emberi láncot, amely méltóságteljes várakozásával, egy szál virág­gal vagy egy főhajtással adó­zott mindaz előtt, amit az utóbbi három évtizedben Ká­dár János jelentett nekik, s egyben hitet tett pártunk po­litikája, a szocializmus ügye mellett. Hiszem, hogy még többen vannak határainkon belül és kívül, akik nem lehettek itt, de velünk együtt gyászolnak. Azt már most is tudjuk, hogy távozásával hazánk tör­ténelmének jelentős korszaka zárult le. Hiszem, hogy azzal tiszteljük meg méltóképpen Kádár János elvtárs politikusi életművét, ha az ő neve által fémjelzett korszak tanulságai­val is őszintén, tárgyilagosan szembenézünk. Csakis így tud­juk megőrizni és teljes gaz­dagságában kibontakoztatni a benne rejlő sok-sok értéket. Emlékezzünk most együtt Kádár Jánosra, a kommunista vezetőre, az emberre! Idézzük fel a személyiségéből messze sugárzó erkölcsi példát! Legyünk követői a munka mindenekfölöttt tiszteletében. Tegyük életünk vezérlő elvévé a közösség szolgálatát, a tár­sainkért érzett felelősséget. Tanuljunk tőle szerénységet és emberi önérzetet, „tiszta szigorúságot’’ és figyelmcssé- get, bizakodást és fegyelmet, elvliűséqet és a kompromisz- szumalkotás bölcsességét, egy­más iránti bizalmat és tü­relmet, hazaszeretetei és in­ternacionalizmust. Tiszta eszményeit magunk­kal visszük. Küzdelmét a szo­cialista Magyarországért to­vább folytatjuk. Az utókor teszi majd mér­legre az általunk és a vele megélt évtizedeket. De azt már ma is tudjuk, hogy napjaink mély átalakulása nem így menne végbe, ha közelmúl­tunkban nem lettek volna a mában is érvényes, értékeink. Ne formailag, hanem szelle­miségében maradjunk hűek e párt alapító tagjának és első vezetőjének hitvallásához. Megrendültén búcsúzunk Kádár Jánostól. Emlékét meg­őrizzük! Grósz Károly búcsúbeszéde után 15 óra 40 perckor el­hagyta helyét az utolsó diszőr- ség. Helyüket az MSZMP ve­zetői foglalták el, s díszelgé- sük közepette emelték le a ra­vatalról a Kádár János földi maradványait tartalmazó tölgy-, fa koporsót, majd helyezték el a székház kapuja előtt várako­zó gépkocsiba. A gyászmenet elindulása előtt fél órával már lezárták a menet útvonalát: a Szent István körutat, a Lenin kör­utat. a Rákóczi utat és a Me­ző Imre utat is. Már ebben az időpontban is érdeklődők so­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom