Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-29 / 151. szám

4 ^fäiian 1989. JÚNIUS 29., CSÜTÖRTÖK tiPger Moore és Barbara Beach a Bond-film egyik (szolid) je­lenetében 0* Miközben á videokazetták és videokölcsönzők jóvoltából gyakorlatilag valamennyi James Bond-film már rég is­mert nálunk, a mozikban most először jelenik meg egy 007- film. Az angol szuper titkos­ügynök sokáig volt nemkívá­natos személy a hazai mozi­vásznakon. Állítólag azért, mert egyes kultúrpolitikusok a magyar—szovjet baráti érzé­sek szilárdságát féltették 007- től, mivel néhány Bond-film- ben arra vetemedtek a készí­tők, hogy nem a politikai sú­lyának és komolyságának megfelelően mutassák be a KGB-t, a szovjet titkosszolgá­latot, sőt, alkalmanként 007 még túl is merészelt járni a mindenható szerv eszén. Ez volt-e az ok, vagy sem, ma már nehéz lenne kideríteni. De nem is érdekes. Mint annyi más balítéleten, szemellenzős akadékoskodáson, fontoskodó „éberségen”, ezen is túllépett az idő. És egyébként is, ha va­lamitől félteni kell a nagy testvérrel való barátságot, ak­kor az nem egy kémfilmsoro­zat kitalált főszereplője ........... A mi mármost a mozikba (is) kerülő 007-filmet illeti, annyit el kell mondani róla, hogy 1977-ben készült, és Janies Bond már Roger Moore, nem pedig Sean Connery, aki­vel a sorozat 1962-ben elkez­dődött. Connery az 1971-es Diamonds Are Forever rel szállt ki a Bond-filmekből, hogy aztán jóval később (1983- ban) még visszatérjen a Ne­ver Say Never Againben. Moore az 1973-ban forgatott Dive And Let Die-ben volt először a 007-es ügynök, a kö­vetkező évben a The Man With The Golden Gunt for­gatta, s ezután készült A kém, aki szeretett engem (The Spy Who Loved Me). Moore e fil­meken kívül még négy James Bond-történetben szerepelt, utoljára az 1985-ös A View To A Killben. De a sorozat, mint azt a Bond-barátok bizonyá­ra tudják, folytatódik: a szu­perügynököt most Timothy Dalton személyesíti meg. Nos, ez az 1977-es Bond-film sok tekintetben eltér a koráb­biaktól. Elsősorban azért, mert azzal, hogy az elegáns, arisz­tokratikus megjelenésű, kifo­gástalan társasági modorú Roger Moore személyében (aki ezt az idolt az Angyal-íil- mekben alakította ki) új Bond került a történetbe, erősen át­alakult a szuperkém figurája. Sean Connery ben a vagány hazardőr és a gátlástalanul ag­resszív feladatvégrehajtó, meg a nőket nagykanállal evő szu­perhím vonásai voltak az uralkodóak. Moore Bondja nem kevésbé kedveli a nőket, de sokkal úriemberibben visel­kedik velük, mint Connery Bondja —, noha ő sincs jobb véleménnyel róluk, mert azt tartja: csak az ágyban a he­lyük. Moore a veszélyeket és feladatokat inkább egyfajta sportkihívásnak tekinti, izgal­mas játéknak, melyben a tech­nikai ravaszkodások, csoda­autók, csodaórák meg egyebek csak kellékek, mert a találé­konyság fontosabb, s olykor a jómodorral többre lehet men­ni, mint az agresszív eszközök­kel. Ebben a Bondban több a hagyományosnak vélt angol­ság, mint a Conneryében. Hogy aztán ez mennyire a szí­nész érdeme, és mennyi benne a rendező, a forgatókönyvíró tudatos áthangolása, a színészi adottságokhoz alakított új, más figurarajz, azt elég nehéz volna eldönteni. Mindenesetre, ebben a filmben Bond min­dent tud, hihetetlen fizikai tel­jesítményektől a hihetetlen szerkezetek kezeléséig, és úgy mellesleg otthon van az atom­fizikában, az oceanográfiában, a biológiában és' a kémiában. Szóval, e tekintetben a hagyo­mányosan zseniális Bondot látjuk. Ami viszont új, az a sztori — nevezzük így — duplafene­kű megoldása. Itt ugyanis azt találták ki a forgatókönyvírók, hogy James Bond megbízatá­sa ugyanarra szól, amire a KGB-ügynöké: egy veszedel­mes őrült tudóst kell ártal­matlanná tenni, mert mindkét fél érdekeit súlyosan veszé­lyeztetik a kísérletei, találmá­nyai és törekvései. És még egy csavarás: a KGB-ügynök egy rettenetesen csinos szőke hölgy, aki képességeit és kép­zettségét tekintve semmiben sem marad el a legendás 007 mögött. Hogy végül is, a fel­adat sikeres végrehajtása után James és Anya az ágy­ban ünnepük meg szerencsés életben maradásukat, az nem meglepő; bizonyos kötelező műfaji szabályok alól sem a forgatókönyv, sem a rendező nem vonhatja ki magát. De — és ez megint a film javára ír­ható — ez a jelenet is, mint a film egésze, finoman ironikus, és miközben pontosan az tör­ténik. amit a Bond-filmek lo­gikája és dramaturgiája előír. Lewis Gilbert, a rendező, és Roger Moore meg a szépséges Barbara Beach (Anya) is mint­egy kívülről nézi a jelenetet, s megmosolyogja a naiv és sab­lonos finálét. Nincs kegyelem A számos új filmforgalmazó vállalat egyike az Intercom mutatja be a Nincs kegyelem című amerikai filmet. Mint a hasonló kisebb cégek által piacra dobott filmek többsége, ez is krimi, azaz a tömegszó­rakoztatási igény kielégítésére szolgál. Nincs ebben semmi el­ítélendő; a kis forgalmazók csak akkor élnek meg, ha ele­ve jelentős közönségsikerre számító filmeket mutatnak be. Ez a film, melyet Richard Pearce rendezett, és a fősze­repekben a már több filmben látott Richard Gere, valamint a nagyon mutatós Kim Basin­ger szerepel, a tradicionálisan a bűn városának számító Chi­cagóban játszódik. Hősei de­tektívek, akik, szinte véletle­nül, belebotlanak egy nagy ügybe, és amint az a hasonló történetekben lenni szokott, a nagy ügy felgöngyölítése élet- veszélyes szituációkat idéz elő. Van még szó egy rejtélyes mo­csárlakó népcsoportról, fel­bukkan a szépséges (és el- hagyhatatlan) végzetes nő, ra­vasz csapdák és izgalmas ül­dözések közepette zajlik ez a tipikus akciókrimi, és a végé­re is marad néhány váratlan fordulat és meglepő trükk. Elég erőszakos, elég véres, elég kegyetlen film; az akció- krimik műfajában a kemény vonal képviselője. Takács István Új megyei főorvost választ a tanácstestület Humanista gyógyítás, egyénre szabott szociálpolitika Dizseri vagy Gerö doktor mellett szavaznak a pénteki megyei tanácsülésen a testü­let tagjai? Ma még csak ta­lálgatni lehet. Azt viszont tud­ni, hogy a szociális és egész­ségügyi osztály vezetői állásá­ra hárman pályáztak, de végül is ők ketten, a két helyettes mérkőzik egymással. Az elvá­rások szerint patikamérlegen kell mérni, ki alkalmasabb a posztra szakmailag, erkölcsi­leg, emberileg, melyikőjük mu­tatott eleddig jobb vezetői tu­lajdonságokat, s ki vázolt fel pályázatában követésre inkább alkalmas, hasznos koncepciót a megye egészségügyének jövője érdekében. Döntésével a testü­let új osztályvezetőt, egyben új megyei főorvost állít; az ő irányítására bízva újszülöttől aggastyánig a megye minden lakójának egészségét, gyógyí­tását, szociális ellátását. Hisszük, hogy a testület ér­zi felelőssége súlyát. \aprakész problématérkép Dr. Dizseri Tamás 39 éves. A Szegedi Orvostudományi Egye­temen 1974-ben kapott általá­nos orvosi diplomát. Gyakor­nokként kezdett dolgozni a nagykőrösi kórház gyermek- osztályán, később szakterüle­tén működött a pécsi klinikán. Érden körzeti gyermekorvos, illetve csoportvezető volt 1980- tól 1988 novemberéig, amikor a megyei tanács egészségügyi osztályára került csoportveze­tő főorvosnak. Ez év február­jától helyettes vezetője az osz­tálynak. — Két nehéz kérdéssel kel­lett megbirkóznom —- kezdi a beszélgetést. — Hosszú belső vívódás után döntöttem úgy, hogy feladom pécsi állásomat, mert reményem sem lehetett önálló lakáshoz jutni, s e biz­tos háttérrel családot alapíta­ni. Igaz, a klinikai munkát a területivel cseréltem fel, ami más jellegű, de mégiscsak gyógyító tevékenység. Ennél göröngyösebbnek tűnt a má­sodik válaszút, amikor végül is a megyéhez jöttem. Hittem, hogy 1988 őszén fontos dolgok történnek az egészségügyben, s azt, hogy a hivatalban is lehet alapvető értékeket teremteni, mert ott szintén közügyet szol­gál az orvos. Az akták mögött emberi sorsok vannak... És mert hetente kétszer továbbra is rendelek Érden, úgy érzem, a szakmától sem szakadtam el. Amíg beszélgetünk, többször is visszacseng ez a néhány szó: humanista orvoslás, egyénre szabott szociálpolitika, a jó kezdeményezések menedzselé­se. Nem szorul különösebb magyarázatra, miért is beszél dr. Dizseri Tamás az ember- központú gyógyításról. Mert az ellátással, az orvosi mun­kával szembeni elégedetlenség érezhető, annak ellenére, hogy minden eddiginél több a kór­házi ágy, a szakember, jobbak a technikai feltételek. De az intézmények között valahogy mégis „elvész” a beteg, mert nincs mód vele bizalmas kon­taktust kialakítani. Belekerül abba a gépezetbe, ahol labo­ratóriumi és egyéb műszeres vizsgálatok után megállapítják, milyen kezelésre van szüksé­ge. Nincs idő foglalkozni a lei­kével, ezért a családi, az élet­vezetésbeli nehézségeit öntu­datlanul is testi tünetekre vált­ja. Nem véletlen, hogy a bel­gyógyászati osztályokon félé- ■ részben neurotikusok feksze­nek ... Kódexíró Kecskeméten Tizennyolc esztendeje hódol a szenvedélyének, a ' kódex írásnak, a Kecskeméten lakó Baja Béla. Az ógói betűkkel XII—XIII. századi stílusban írott kódexek iniciáléiban, sző vegközi és lapszéli képeiben a mester több mint másfél ezer alakot festett meg. Baja Béla eddig Szent János jelené sének könyve, Szent János, Szent Máté, Szent Lukács Szent Márk evangéliumáról valamint az Apostolok cseleke­deteiről készített kódexet. — Minden eszközzel segíteni kell az orvos-beteg kapcsolat további elszemélytelenedésé­nek megakadályozását, ezért kell megvalósítani az alapellá­tásban a családi orvoslást, méghozzá hozzáférhetőbb mű­szeres- és intézeti háttérrel. Az új típusú kapcsolatban nemcsak a gyógyításra, hanem a megelőzésre, az egészséges életmódra, a helyes mentálhi­giénés szokások kialakítására is mód nyílik, építve a család- segítő szolgálat és más szer­vezetek aktív közreműködésé­re — vélekedik dr. Dizseri Ta­más. — A megyében sajátosan kell átalakítani a rendelőinté­zetek szerepét: Ráckevén, Nagykátán, Dabason, Sziget- szentmiklóson és Nagykőrösön, ahol nincs a közelben kórház, inkább a bajmegállapító-, il­letve utókezelő részlegeket szükséges létrehozni, másutt viszont az intézményeket a be­fejezett alapellátás segítésére orientálni. • Van-e elképzelése a szo­ciális ellátás javítására? — Sajnos a negatív gazda­sági változások feszültségeket hoztak, széles rétegek kerültek anyagilag kritikus helyzetbe, súlyosbodtak a társadalmi be­illeszkedési zavarok, riasztó mértékben romlott lelki egész­ségünk. A jelenlegi szociálpo­litikai háló nem ad meg­felelő biztonságot. Viszont nem mindig a segélyezés a megol­dás. Sok idősnek fontosabb en­nél, hogy legyen, aki lehordja a pincébe a téli tüzelőt, házhoz vigye- az ebédet, kitakarít, és főleg nem sajnálja az időt egy lm - beszélgetésre. Tehát- sze­mélyre szóló gondoskodásra van szükség, méghozzá széles , körű társadalmi összefogással. Szükséges elkészíteni a megye naprakész számítógépes szo- ciálpolitkai problématérké­pét, amelyhez illeszthetők a helyi jelzések. 0 Milyen szervezetkorszerű­sítést kíván végrehajtani az osztályon? — Meghatározója ennek az egészségügy reformja, és a két­szintű irányításra való átté­rés. Vagyis a külső kihívás belső változtatásokat késztet. Követelmény, hogy a megyei munka szakmailag magas szín­vonalú, szociálisan érzéke­nyebb legyen, ugyanakkor biz­tosítani kell az önkormányza­tok autonómiáját és kompe­tenciáját. Négy csoport létre­hozását tervezem összevoná­sokkal. Megszüntetném a sze­mélyzeti és honvédelmi cso­portot, hiszen itt egy-egy em­berről van szó, akik főmun­katársként dolgoznának to­vább. A jelenlegi létszám néggyel csökkenne, ugyanak­kor szükségesnek tartom, hogy az egészségvédelmi tanács, va­lamint a cigánykoordinációs bizottság titkára osztályunkon dolgozzon. Teamek az alapellátásban Dr. Gerö Gábor 42 éves. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem általános orvosi ka­rán kapott diplomát, 1975-ben lett kórboncnok szakorvos. Ki­lenc évig dolgozott a Semmel­weis Kórház kórbonctani osz­tályán, helyettes vezetőként. 1988 februárjától ugyancsak helyettes vezetője a megyei ta­nács egészségügyi osztályá­nak. A szakmával való szoros kapcsolatát ő sem szüntette meg, hiszen visszajár a kór­házba és tanít az egyetemen is. Gerő doktor is úgy véli, hogy az egészségügyi-szociálpoliti­kai, valamint az államigazga­tási reformok változást kény­szerítenek ki az osztály mun­kájában, azaz a hatalmi jelle­get a szolgáltató jellegnek kell felváltania. A gyámkodó szak­mai-területi irányítás meg­szüntetésével erősödhetnek a helyi önkormányzatok, a testü­leti demokrácia, a megye fel­adata pedig az, hogy többek között segítse és menedzselje az önszerveződéseket. Nyitott­ságot, társadalmi ellenőrzést emleget, s azt az elképzelését, miszerint a megyei koncepciók véleményezésébe, a testületi anyagok elkészítésébe rotációs formában bevonná a kórhá­zak, a szakrendelők és a szo­ciális otthonok igazgatóit is. Ugyancsak négy csoport felál­lítását tervezi, harmincas össz- létszámmal. — Anyagi támogatás helyett a termeszetbeni juttatás híve vagyok — mondja. — A lakó­telepek házaiban együtt élnek a gyeses anyukák az idősekkel. Miért ne szervezhetnénk meg, hogy néhány öregnek a kis­mamák főzzenek? Ebből a kapcsolatból talán még pót­nagymamát is lehet szerezni a kicsiknek, nem szólva arról, hogy a magányos öregek is családban érezhetnék m: ;u- kat. Az intézménycentrikus gondolkodásunkat el kell ves­sük helyette a házi szociális gondozást tartom fontosnak — folytatja. — Minden eszköz­zel erősíteni kell a családokat, megelőzni a széthullást, még­hozzá társadalmi összefogás­sal. Mert a szomszédok, az is­merősök. sőt a postás tudják a legjobban, hol szorul istápo- lásra a család, mikor kell köz­belépni, hogy a gyermek ne váljék halmozottan hátrányos helyzetűvé, a fiatal deviánssá. Speciális törődést kívánnak az alkoholbetegek, akik gyógyu­lásuk után védett munkahely­hez. átmeneti szálláshoz jut­hatnak. Megkülönböztetett fi­gyelem illeti a narkomániában szenvedőket, s társadalmi hely­zetük miatt a cigányokat. 0 Az új rendszerű egészség­ügyi ellátás ele the lépése 1991 - tői várható. ílrl 'szér?nt*h«gyan igazodhat ehhez a megye? — Ha megvalósul a szabad orvosválasztás, ha mód nyílik arra, hogy a körzeti orvos mű­tőt is bérelhet, ahol kis: be­avatkozásokat elvégezhet,, ja­vulni fog az orvos-beteg kap­csolat. Az új típusú betegbiz­tosítástól azt várjuk, hogy fel­oldódjon az ingyenes ellátás hirdetése és a tényleges para­szolvencia rendszer között fe­szülő ellentmondás. Mindebből következik, hogy az alapellá­tásban is. a kórházi munkában is szerkezeti átalakulás, egy­ben minőségi változás várha­tó. Ehhez az alapellátásban úgynevezett teamek kialakítá­sára lenne szükség, amelyhez a körzeti orvoson kívül ápoló­nő, védőnő, gondozónő tartoz­na. akik megfelelő technikai háttérrel a maximumot nyújt­hatnák akár a gyógyításban, akár a szociális gondoskodás­ban. Ennek finanszírozása ta­nácsi ügy, az emelt szintű el­látás térítése pedig a betegbiz­tosító feladata. A szakrende­lőket fel kell készítsük a vár­ható funkcióváltásra: ha sike­rül például fektetőket létre­hoznunk, azok tehermentesít­hetnék a kórházakat, másfelől szociális gondoskodást is nyújthatnának. Itt lennének elhelyezhetők banális betegsé­gekkel olyanok akik felügye­let nélkül otthon nem hagyha­tók vagy a néhány napra nát­hás, lázas gyerekek, esetleg a valóban kórházi kezelést igény­lők, akiknél az előkészítő vizs­gálatokat végeznék el. Az emberek tudatába, élet­vitelébe sajnos még nem épült be a megelőzés, csak a gyó­gyításban gondolkodunk — ál­lítja dr. Gerő Gábor. — Pedig óriási jelentősége van a lelki segélyszolgálatnak, a különféle egyházi kluboknak, önszerve­ződő közösségeknek, a Vörös- keresztnek, a családsegítő szol­gálatnak. És a propagandának; sajtóban, zenében, filmben. Ma még értetlenül fogadják, ha valaki egy szál gitárral a ke­zében olyan dalt énekel, ami­ben az egészség védelmére szó­lít. Pedig a hetvenes évek amerikai filmjeiben — ame­lyeket most tűzött műsorára a televízió —, nem csupán pasz- szióból fut, teniszezik a fő­hős ... Fazekas Eszter HETI FILMJEGYZET Ä kém', aki szeretett engem

Next

/
Oldalképek
Tartalom