Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-28 / 150. szám

6 1989. JÜNIUS 38., SZERDA Jogi tanácsok Közös tufáidon — közös költség • Jogalap nélküli gazdagodás © Lakás kiürítésének végrehajtása 9 Pályaalkalmassági vizsga I VÁRJUK LEVELEIKET. CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 *1446 • H. S. ceglédi nyugdíjas a testvérével együtt egy in­gatlant örökölt, amely azon­ban felújításra és korszerű­sítésre szorul. A tulajdonos­társ azonban ehhez nem akar hozzájárulni, mivel igen rossz anyagi körülmények között él. A közös dologgal járó ter­heik viselése a tulajdorxostár- Siaik között igen gyakran vi­tát okoz. Az a tulajdonos, aki az ingatlanhányadát nem használja, felesleges tehernek érez bármiféle ráfordítást és igyekszik az alól kivonni ma­gát, a szükséges nyilatkoza­tok megadásától elzárkózik. Vannak azonban olyan köte­lezettségek, amelyek az ál­lag megóvásához és fenntar­tásához feltétlenül szüksége­sek. Ezeket a munkálatokat bármelyik tulajdonostárs jo­gosult elvégezni és a kiadá­sokat a tulajdonostársaktól visszakövetelni. A munkákat végzőnek azt a kötelezettségét határozza meg a törvény, hogy a kiadások megkezdése ‘előtt a tulajdonostársakiat le­hetőleg értesíteni kell. Az ér­tesítést azért írja elő a jog­szabály, hogy ennek ismere­tében a tulajdonostársaknak módjukban legyen bíróság­hoz fordulni, ha úgy ítélik meg, hogy ezek a munkák az állag megóvását és fenntar­tását nem szolgálják. Az előbb említett értesítés­re nincs szükség az esetben, ha halaszthatatlan munkála­tokról van szó, illetve akkor sem, ha nem remélhető, hogy a tulajdonostárs válasza idő­ben megérkezik. Más a hely­zet akkor — mint az idézett esetben is —, ha a munka el­végzését ilyen körülmények nem indokolják. Ilyenkor a bírósághoz kell fordulni és kérni a nyilatkozat ítélettel Való pótlását. Amennyiben a bíróság azt állapítja meg, hogy a tulajdonostárs indok­kal tagadta meg a hozzájá­rulást, a kiadások megtéríté­sét csak a, jogalap néliküli gazdagodás szabályai szerint lehet követelni. • A jogalap nélküli gazda- godás fogalma az állampol­gárok körében kevéssé is- taiert, annak ellenére, hogy m tel mindennapi életben gyak­ran előfordul. Ezért az aláb­biakban a legáltalánosabb tud­nivalókat ismertetjük erről a •témáról. Abban az esetben, ha vala­ki úgy jutott vagyoni előny­höz más rovására, hogy arra megfelelő jogosultsággal nem rendelkezett (jogalap nélkül gazdagodott) köteles az így szerzett javakat visszatéríte­ni. Ez természetesen csak ak­kor terheli, ha a gazdago­dáshoz rosszhiszeműen jutott, vagy egyébként számolnia kellett a visszatérítési kötele­zettséggel. A gazdagodást nem köte­les visszatéríteni az a sze­mély, aki a gazdagodástól a visszakövetelés előtt elesett, tehát az orvul szerzett jószág orvul veszett el. Előfordulhat, hogy a szer­ződés már eleve jogellenes volt, így mind a károsult, mind pedig a gazdagodó tör­vény ellenesen jutott nagyobb vagyonhoz. Ilyen esetben a gazdagodást nem a károsult részére, hanem — az ügyész javaslata alapján — az állam­nak kell megfizetni. Az esetben, ha a gyarapo­dást életfenntartás céljára adták és azt már felhasz­nálták erre, visszakövetelés­nek nincs helye, kivéve, ha jogszabály másként rendelke­zik, illetve, ha a juttatást bűncselekmény útján szerez­ték meg. Jogalap nélküli gazdagodás esetén természetben kell a juttatást visszaadni a jogo­sultnak. Ha erre nincs mód, annak értékét kell megtéríte­ni. A jogosulatlan használó is igényelheti azonban a dol­gokra fordított költségeinek megtérítését. 9 L. A., rétsági konyhaker­tész a házassága felbontása \ során megegyezett volt há­zastársával, hogy a közös la­kásukat egy kölcsönösen el­fogadott összeg megfizetését követően kiüríti a férj, és on- tian elköltözik, elhelyezési igényt nem támasztva. Idő­közben azonban annak elle­nére, hogy a számára járó összeg letétbe került, meg- : gondolta magát és mégsem költözik. Mit tehetek ebben az esetben — kérdezi a feleség. . Amennyiben a lakás kiürí- - tésében és elhagyásában a * felek megállapodtak és egyez­ségüket a bíróság jóváhagyta, szerződésüknek olyan érvénye van, mintha arról jogerős íté­letben az igazságszolgáltató szerv döntött volna. Ha ké- ■. sőbb a felek között vita tá- - mad a jogosult a bíróságtól | végrehajtási eljárás megin- . dítását kérheti. A bíróság j ilyenkor végrehajtási lapot I állít ki és ebben kötelezi a i szerződésszegő felet, hogy az l általa vállaltaknak megfele­lően járjon el. Amennyiben í a kötelezett a végrehajtható okiratban foglaltaknak nem tesz eleget, a bíróság 10 000 forintig terjedő pénzbírsággal kényszerítheti erre. Ezt a bír­ságot ismételten ki lehet ró­ni. Más eszköze a bíróságnak a végrehajtás kikényszerítésé­re ebben az esetben sajnos nincs. Ilyenkor az segíti elő a végleges megoldást, hogy a jogcím nélkül bennmaradó kötelezett számára — bár er­re nem volt köteles — a jo­gosult biztosít elhelyezést. Amennyiben a bíróság meg­állapítja a felajánlott lakás megfelelőségét, akkor ide a jogsértő már akár karhata­lommal is beköltöztethető. O Egy zsámbéki tanuló több Ízben sikertelen gépjárműve­zetői vizsgát tett. Most pálya­alkalmassági vizsgálatra köte­lezték. Azt szeretné megtud­ni, hogy eleget kell-e tennie ennek az előírásnak. A társadalom védelme ér­dekében bizonyos tevékenysé­get ellátó személyeknek egyes hatósági előírásoknak meg kell felelniük. Ilyen szabá­lyok vonatkoznak a gépjár­művezetésre is. A különösen veszélyes közúti járműveze­téshez ugyanis előzetes pá­lyaalkalmassági vizsgálat szükséges. (Pl. autóbusz-, taxi-, villamosvezetés stb.) Vannak olyan esetek is, ami­kor rendkívüli pályaalkalmas­sági vizsgálatot ír elő a ható­ság. Ilyen eset az is, ami­kor valaki öt alkalommal si­kertelenül vizsgázik. A rend­őrség, az ügyészség, a bíró­ság kezdeményezésére, vala­mint a járművezető idősza­kos vizsgálatát végző orvos, illetve a munkahely javasla­tára, ugyancsak helye van a pályaalkalmassági vizsgálat lefolytatásának. Ezenkívül az ittas vezetés, illetve súlyos közlekedési szabálysértés el­követésekor szintén helye van rendkívüli vizsgálat vég­zésének. A vizsgálatot kü­lönböző alkalmassági kategó­riákban kell elvégezni. A pályaalkalmassági minősítést végző pályaalkalmassági vizs­gáló intézet 15 napon belül határozatban közli a jármű­vezetővel és azzal, aki a vizsgálat végzését kezdemé­nyezte. A határozat ellen a jogszabály a fellebbezési jo­gosultságot lehetővé teszi. Dr. Sinka Imre Olvasóink részére minden csütörtökön 16—18 óra között ingyenes jogi tanácsadást tar­tunk a Budapest Vili., Blaha Lujza tér 8. szám alatt, a be­érkezett levelekre pedig folya­matosan válaszolunk. Tíz nap rendeletéi A gazdálkodó szervek és a gazdasági társaságok átala­kulásáról rendelkezik az 1989. évi XIII. törvény, amely 1989. július 1-jén lép hatályba. A népszavazásról és a népi kezdeményezésről az Ország- gyűlés megalkotta az 1989. évi XVII. törvényt. A nyugellátások, egyes bal­eseti nyugellátások és a nyug­díjszerű rendszeres szociális ellátások, valamint egyéb el­látások emeléséről 1989. július 1-jén hatályba lépő szabályo­kat az 56/1989. (VI. 15.) MT- rendelet állapítja meg. Kacsokkal nem segítenek Ördögök pedig nincsenek Itt vannak. Itt vagyunk. Miénk az a mozdulat, az a furcsa grimasz az arcon, az az ajkbiggycsztés, az a dac. A hangja az apjára hajaz, a szeme tiszta anyja, ma­gyarázzuk, figyeljük a különbségeket, meddig tartunk mi, hol kezdődnek ők. És nőnek és nyúlnak és lassan el­foglalják a világot, a világunkat. Most még gyerekek. Most még játszani is engedjük őket, később már nem, mert felnőnek, mert mi sem játszunk. És marad a haj­tás, az idegesség, a munka, marad ami nekünk is ma­radt; a szegénység, a kétség, az ágaskodó kilátástalan- ság. Vagy fel sem muszáj nőni ehhez? Emelkedik a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmé­nyek száma — figyelmeztet­nek a statisztikák. A kép egy­re riasztóbb. Majdnem min­den ötödik erőszakos közösü­lés vádlottjai fiatalkorúak, minden harmadik betöréses lopásba ők keverednek bele. Fosztogató diákok Hódít a garázdaság, egyre kí­méletlenebbek gyermekeink. Diákok fosztják ki egymást, gyermekbandák szerveződnek 20—30 forintos rablásokra. Pest környéki iskolában tör­tént, hogy az egyik tanuló dü­hében orrcsontját törte osz­tálytársának. A bűncselekmé­nyeknél tavalyelőtt a megyé­ben a 18 éven aluli elkövetők 30 százaléka állt tettének pil­lanatában bódulatkeltő anya­gok hatása alatt. Tavalyelőtt... Azóta eltelt két — mondani se szükséges, milyen — esztendő. Mindezek tények. Tények, amelyeket forgathatunk, érté­kelhetünk, értelmezhetünk, bár inkább a valóságot kelle­ne értékelnünk és értelmez­nünk; az életünket, Magyar- ország, ma, 1989-ben. Mert nincsenek véletlenek. Nem a fiatalok rosszak. He­lyesebben nemcsak ők. A fel­mérések szerint az apák 40, az anyák 20 százaléka veri a gyermekét, illetve nem törő­dik vele. Az összes — napvi­lágra került — erőszakos kö­zösülés majdnem felénél fia­talkorúak az áldozatok. Nő a sérelmükre elkövetett veszé­lyeztetések száma. Ez a má­sik oldal. Ami pedig a való­ságot illeti, arról minek be­szélni. Itt élünk, naponta hal­lunk nyomorról, igazságtalan­ságról, zsákutcába jutott sor­sokról. Régen azt tartották, mindnyájan egyenlő esélyek­kel vághatunk neki az életnek. Nincsenek különbségek. Tűz­oltók lehetünk, katonák, ta­nulhatunk egyetemen, főisko­lán, akárhol. Aztán telt-múlt az idő, és tényleg csak tűzol­tók lehettünk. Esetleg katonák. Vagy még azok sem. Segéd­munkások. Rakodók. És néhá- nyan bűnözök. Bűnözők? Dr. Orell Ferenc, a Pest Megyei Ügyészség fia­talkorúakkal foglalkozó ügyé­sze ezt a jelzőt vonta kétség­be néhány napja a Budaörsön megtartott ifjúságvédelmi koordinációs értekezleten. Bű­nözök? Nem veszélyeztetettek inkább? Bűnöző-e az a fiatal, aki kenyeret és felvágottat lop az élelmiszerüzletből? Persze az említett értekezletnek nem efféle kérdések felvetése volt elsősorban a célja. Évente szerveznek ugyanis ilyen fó­rumokat a megyei rendőr­kapitányságok képviselői szá­mára. Az indok egyszerű: a gyermek- és ifjúságvédelem irányítása a megyében annyi­ra széttagolt, hogy szükség van néha az információk köl­csönös kicserélésére, a hatha­tósabb együttműködés megter­vezésére. Rózsaszínűbb volt Ezúttal délelőtt kimondot­tan szakmai megbeszélésekre került sor, amelyre a bűnügyi szolgálaton kívül az igazga­tásrendészettől és a közleke­désiektől is meghívtak rend­őröket, ebéd után pedig a résztvevők más szerveknek a témakörrel kapcsolatos prob­lémáit ismerhették meg. Dr. Orell Ferencen kívül Balázs Gézáné, a Pest Megyei Ta­nács elnökhelyettese, Horváth András rendőr alezredes, a megyei főkapitányság bűnül­dözési osztályának vezetője, valamint Szima Antal, a Pest Megyei GYIVI igazgatója tar­tott előadást. Az ember azon­ban nem tudhatja, mi változ­hat meg az elhangzottaktól. Mekkora előrelépést jelent ma­ga a kinyilvánított borúlátás. Tehet-e egyáltalán valamit a rendőrség mint hatóság az ifjúságért? Vagy az ügyészség? Hajdan rózsaszínűbbnek lát­szott a jövő, magyarázta Szi­ma Antal. Mára viszont kide­rült. hogy a GYIVI például nem alkalmas a tizenévesek fogadására. A pomázi otthon­ban évente 600-650 gyerek fordul meg, 12 százalékuk szö­kik meg rövidebb-hosszabb idő után. Szobon egy kisebb otthonban ugyanez a mutató­szám 40 százalékra nő. Utána már késő Sokszor előbb érnek haza a fiatalok, mint az őket beszál­lító rendőr. Rácsokkal persze nem lehet senkit megjavítani. Viszont sem a GYIVI-nek, sem az értekezleten részt vevő többi meghívottnak nem feladata a megoldás felkutatása. A dol­gokon azok megtörténte után nehéz segíteni. Korábban kell tenni valamit, megelőzni kell a bajt, valóban „meg” és való­ban „előzni”, hogy a fiatalok bűncselekményeket kövessenek el. Akár az ördöggel is szövet­keznénk ennek érdekében, je­lentette ki dr. Szabolcsi Mik- ].ós, a Pest Megyei Rendőr-főka­pitányság helyettes vezetője a különféle szervezetekkel és az egyházzal kapcsolatban. Lehet, De ahogy boszorkányok, úgy valószínűleg ördögök sincse­nek. Magunkra maradtunk. Falusy Zsigmond hangzik — reparizálni. Aztán nagyon kedvesen a társada­lom minden rétegét képviselő embereknek ilyen kérdést tet­tem fel: Mondja, kérem, maga mikor és hol reparizált? Egy magasabb rangú kato­natiszt így válaszolt: Én még az átkos Rákosi-rendszerben reparizáltam a Kossuth Aka­démián, de már öt éve nyug­díjaztak. A fiam most fog reparizálni a Kilián György­ről elnevezett főiskolán. Egy teológus a következőket mondta: Pontosan a forrongó világ predesztinált engem, hogy lelkiismeretes pásztor legyek, így a reparizálás ne­kem valóban felemelő tevé­kenység! Hivatásom lényegét már a reparizálás előtt, gyer­mekkoromban tudtam, amikor „miséket” tartottam játszótár­saimnak. Egy nagyképű­nek látszó, tudását mindunta­lan fitogtató egyetemi hallga­tó csípőből felelt: Én ugyan még nem reparizáltam, még hátravan egy nehéz évem. De ha azon is túl leszek, adok egy rongyot Szent Antalnak. Érdekességképpen még két válasz: Reparizálni fogunk, de hogy mi lesz velünk azután, azt még a putnoki jósnő sem tudná megmondani! Édes lel­kem, én nem reparizálok, ha nem Zalaegerszegre utazom, ahol a katona fiam reparizál holnap délelőtt. Aztán végül egy magyaros bajuszú, félnótásnak tartott öreg juhásznak szegeztem fel a kérdést. Itt megkaptam a magamét. így válaszolt, a hí­res Gabancs Jóska bácsi: Mondja, uram, maga tréfál­kozik velem, vagy csak úri huncutsággal ugrat engem eb­ben a nagy hőségben? Ne be­széljen nekem se tótul, se taljánul, beszéljen magyarul! Mert én csak a nép nyelvét értem, meg a birkák bégeté- sét. Hogy mi ebből a tanulság? Száműzni kellene a sznobiz­musnak mindem formáját édes anyanyelvűnkből! A fel­kapott nyelvtörő szavak (plu­ralizmus például) helyett ta­láljunk hozzánk illő, igazi magyar kifejezést! Sik István Gödöllő Jelenkorunk gondterhelt vi­lágában nyelvi terheket is raknak az egyszerű néptöme­gek nyakába. A sajtótermé­keinkben, de a hivatali nyelv­ben is divattá vált olyan vég­telenségig elkoptatott szavak használata, mint az alternatív, a pluralizmus, az infrastruk­túra, a tolerancia, és még so­rolhatnám. A barátommal ér­dekes kísérletbe fogtunk: Kitaláltunk egy semmit nem jelentő szót, amely így Elrejtett do­kumentumok Pomázon már jó ideje bein­dították a honismereti klubot. Azzal a céllal tették mindezt, hogy a nagyközség lakossága részleteiben is megismerhesse szülőföldjét, ezt az egykori ki­rályi tulajdonú területet. Eb­ből sajnos kevés valósult meg. Rendszerint olyan vezető­ség kerüli a klub-élére, arosiy tagjainak sejtelme sem voit .arról, mi a célja a régészet­nek, vagy mit tehet és milyen egy ilyen társaság. Csak egy­szer volt két olyan vezető — Tregele Kálmán geológus, mint elnök, Balogh Gyula ta­nácsi dolgozó, mint titkár —, akik méltóak voltak erre a posztra. Ök azonban hiába küzdöttek. Annyi sérelem érte őket, hogy keserű emlékekkel otthagyták a klubot. A község gyűjteményébe ke­vés új dokumentum kerül, pe­dig még sok minden elférne a A nem létező hős Nincs még egy olyan utca­név, amely annyira bosszan­taná az egyszerű embereket, mint a Guszev utca. Napi- és hetilapjaink oldalain számos olyan írás, olvasói levél talál­ható, amiben azt kérdezik, hogy mikor változtatják meg a kitalált hős nevét viselő ut­cák megjelölését. Mi az oka annak, hogy az illetékesek a sokadik kérésre sem merik megváltoztatni ezt? Talán nem áll rendelkezésük­re elég szép hangzású törté­nelmi vagy helyhez kötődő magyar név? Jó, hogyha az emberek dühöngve nézik az utcatáblákat, és szégyenkezve adják meg lakcímüket isme­rőseiknek? Ami megyéink, települése­ink mai életébe nem illik — különösen ha ezt a nép látja így —, azt meg kell változtat­ni! Remélhetőleg nem sokáig lesz már Guszev utca Buda­keszin. Padányi Lajos Budakeszi rendelkezésre álló helyiségek­ben. A meglévő iratok pedig fiókokba rejtve kallódnak, lá­togató azokat nem ismerheti meg. Olyan vezető kerüljön a klub élére, aki a bronzkortól napjainkig ismeri a történel­met, aki tisztában van az amatőr régészet jelentőségé­vel! Tagnak pedig csak az jöj­jön, aki már tud valamit, és lelkes, érdeklődő, tettrekész! Változtatni kell a hozzáállá­son, mert mostanában sehogy sem megy a klub. Ezúton is kérem a tanács illetékeseit, hogy támogassák egy rendes, életképes honis­mereti klub létrejöttét. Mert az nem csak a nagyközség, ha­nem az egész magyar nép hasznára válik. Zólyomi István Pomáz A sorompó hiába villog Súlyos közlekedési baleset megelőzésére javaslom, hogy Örbottyánban a Táncsics Mi­hály utcánál, valamint a nyí- resszőlőtelepi vasúti megálló­nál levő ^út-vasút keresztező­dések előtt helyezzenek el vas­úti átjárót előjelző táblákat. Ugyan van nyoma annak, hogy valamikor itt ki voltak rakva, de ez sajnos nagyon kevés fi­gyelmeztető. Itt a nyár, egyre többen jön­nek erre kerttulajdonosok, ki­rándulók. Nagyon veszélyes szerintem az, hogy csak a vil­logó fénysorompó jelzi a vasúti kereszteződést. Ne várják meg az illetékesek, hogy egy súlyos baleset hívja fel figyelmüket a hiányok pótlására. Kostalcvic Gyula Budapest Kap mint nap zaklatnak A sülysápi vasútállomással szemben van egy kilósüzlet, amelynek vezetője egy igen kedves, udvarias hölgy. Mi kispénzű emberek, örömmel turkálunk az olcsó árukban, de sajnos az öröm gyakran ürömmé válik. Vannak embe­rek, akik a vevőket nap mint nap zaklatják, megszólítva így: na. maga is itt vásárol! Védelmet szeretnénk kérni ez ellen a molesztálás ellen. Nagyon rossz, hogy rendszere­sen. mások előtt így lejárat­nak embereket B. S.-né Sülysáp Törjük a fejünket, vajon mit le­het ilyenkor tenni? A rendőrség ilyesmivel nem foglalkozik, a rendszeres molesztálót fel lehet je­lenteni becsületsértésért. De nem érdemes, hisz köztudott, mennyire idő- és pénzigényesek, mennyire idegőrlők az ilyen ..fülemüleperek”. Mi mélységesen elítéljük a zakla- tókat. Manapság egyre több em­ber kényszerül arra, hogy hasonló üzletekben, másodkézből szerezze be ruhadarabjait. Ez egyáltalán nem szégyellni való dolog, csak szükség hozta állapot. Aki ezt „ci­kizi”, az az elítélendő. Vélemény és hozzászólás Maga is reparisál?

Next

/
Oldalképek
Tartalom