Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-27 / 149. szám

1989. JÜNIUS 27. (i.'or uj edzője Pecze aláírt Pecze Károly, a csehszlo­vák Dunaszerdahely labda­rúgócsapatának vezető edző­je kétéves szerződést írt alá a Kába ETO együttesével. A 43 éves szakember az elmúlt öt esztendőben a csallóközi DAC kispadján látta el a szakve­zetői feladatokat, nem is akármilyen eredményekkel: a másodosztályú gárdát kupa­győzelemre és bajnoki dobo­gós helyezésre vezérelte. A győriek már három évvel ezelőtt. Verebes József távo­zása utam is gondoltak a ma­gyar anyanyelvű pozsonyi edzőre. Akkor a csehszlovák sportvezetés még nem adott külföldi munkavállalási enge­délyt Peczének. fivmiiekeink biztonsága a tét Uszoda Elhúzódott a kötclhúzórajt Üstök a vadászházból Vcgre-valahára itt a va- 2 káció. A gyerekeknek — ^ megszabadulva az iskola ^ terheitől — egy csapásra ^ rengeteg lett a szabad ide- ■/ jük. Az időjárásfelelősre J sem panaszkodhatnak, a ^ nap forrón tűző sugarai, a ^ fülledt meleg ellen csak ^ a hűs hullámok adnak me- ^ nedéket. Igaz, csak azok- ^ nak, akiknek mód jukban áll £ kiterjedt vízfelület közelc- V. be menekülni. Megyénk településeinek jó része nem szűkölködik e ter­mészeti áldásban, s ezért jog­gal gondolnálnk, hogy ilyen­kor, nyáron, még pezsgőbb az egyébként is virágzó vízi sportélet. Itt van példának okáért Szigetszentmiklós, a Duna ágai, a rengeteg bá­nyató ölelésében. Mégis, ami­kor a vízi sportágak eredmé­nyessége felől érdeklődöm, a miklósi tanács művelődési, if­júsági és sportosztályálnak előadója, Maksa Miklós ta­nácstalanul tárja szét karját. — A Duna közelségét csak a Csepel Autó motorcsónak­szakosztálya használja ki. Tics ka László révén nemzet­közi minősítésű sportolójuk is van. de ő is, mint az egész szakosztály, szponzorálási gondokkal küzd. Xein kell a bajnokcsapat Sakk a becsületért A sakkínyencek minden igé­nyét kielégítheti az a ma és holnap sorra kerülő BEK-mér- közés, amelyen a sokszoros ma­gyar bajnok, a tavalyi rang- első és BEK-második helye­zett Budapesti Honvéd méri össze tudását a vendégjáté­kosokkal teletűzdelt nyugatné­met listavezetővel, a Solingen gárdájával. Ez a meccs nem egyszerűen egy a sok közül, hiszen a magyar bajnok honvédcsapat­ra már kimondták a halálos ítéletet. Röviden: a Bp. Hon­véd az év végén feloszlatja az egyik legsikeresebb szak­osztályát. A bajnokegyüttes igv tulajdonképpen a, £Z#kp$z,-. tály becsületéért ül asztalhoz. Azért. hp.gy .bizonyítsa: nem­zetközi, mércével mérve is komoly " efőt’ képviselnek. Az is a tényálláshoz tartozik, hogy a piros-fehér klub ve­zetése kilátá-sba helyezte: amennyiben szponzort talál­nak. úgy maradhatnak to­vábbra is a Bp. Honvéd kere­tei között. Azt már csak egé­szen halkan kérdezem meg: * hol az a szponzor, amely pén­zét arra áldozza, hogy az ál­tala menedzseltek más sport­kör számára arassák le a hazai és a nemzetközi babérokat? Ha lesz olyan vállalkozó, aki lát fantáziát egy európai szin­tű szakosztályban, akkor az nyilván valóan saját sportk - rében, saját neve alatt kíván­ja látni ezeket a játékosokat, amint Európa legjobbjaival ve­télkednek. AZ sem egészen világos, aho­gyan Hazai László dr., a Hon- védnak majd 30 éven át volt sakkozója nem áll volt klubja rendelkezésére. Igaz. ő már a Borsod Távhő színeiért lel­kesedik. ráadásul nagymester­versenyt szervez, s az év vé­géig Polgárék háziedzőiekéut is bokros teendői vannak. Mindez szép, elfogadható is Robert Hübner, a rendkívül zárkózott, szűkszavú szuper­nagymester — a Solingen egyik erőssége — rendszeresen 2600 pont feletti Élö-pontszám- mal rendelkezik. 1980-ban a világbajnok jelöltek létraverse- nvében előbb Adorján And­rást. majd Portisch Lajost is elütötte a továbbjutástól (A szerző felvétele) lehet, de azért az sem feled- nivaló, hogy az egyébként csendes, igen jó modorú játé­kos távozásakor megígérte, hogy ha szükség lesz rá, szí­vesen asztalhoz ül a BEK-ben. Márpedig a Solingen nagy­mesterekkel teletűzdelt együt­tesével szemben igazán elkel­ne a komoly nemzetközi ta­pasztalatokkal rendelkező Ha­zai a Bp. Honvéd hattagú csa­patában. Lehet, hogy éppen ez a baj? Mármint az, hogy az ellenfél igen erősnek ígérke­zik ... Jocha Károly Xrmzdközi torna Szentendrén? Két hazai bronzérem A Pest megyei nyár kultu­rális és sportműsorának évek óta visszatérő eseménye a jú­nius utolsó hetén lebonyolí­tásra kerülő fiú és leány nem­zetközi ifjúsági kézilabdator­na mérkőzéssorozata. Ez alka­lommal is megrendezte a Pest Megyei Kézilabda Szö­vetség a szentendreiek hatha­tós segítségével a vetélkedést, amelyen a fiúknál és a lá­nyoknál egyaránt öt-öt csapat vett részt. Kisfalvi István, a torna egyik fő szervezője elmondta: a fiúknál a magyar ifjúsági válogatott nyert (113-49. 8 pont), mögötte pedig a követ­kező sorrend alakult ki: 2. Szentendrei Petőfi juniorok (80-67. 6 pont). 3. Pest megyei ifjúsági válogatott (76-79, 4 pont). 4. Budapest serdülő vá­logatottja 67-77, 2 pont), 5. Nógrád megye ifjúsági válo­gatottja (51-115, 0 pont). A gólkirály Volent János (ma­gyar ifj. vál.) lett 23 góllal. A lányoknál a Herz-FTC gárdája végzett az élen (86-45, 8 pont). 2. Debreceni Sí (87-82, 5 pont), 3. Pest megye ifjúsá­gi válogatott (67-80, 3 pont), 4. Nova-Dubnica (59-69, 2 pont), 5. Lehel SC Jászberény (79-102, 2 pont). A debreceni Sípos Éva 29 góllal bizonyult a legered­ményesebbnek. A jelen volt szakvezetők megválasztották a torna fiú- és leányválogatottját, ame­lyekbe a következők kerültek. Lányok: Vass (Herz-FTC) — Ladányi (Lehel SC), Sípos (Debr. Sí), Steitz (Herz-FTC), Nagy T. (Pest m.), Szigeti (Debr. Sí), Háda (Pest m.). Fiúk: Pándi (Pest m.) — Rádi (Szentendre). Volent (m. ifj. vál.), Sótonyi (m. ifj. vál.), Schwajda (Szentendre), Fenyő (m. ifj. vál.), Cseh A. (Nóg­rád). A döntök eredményei: Herz- FTC—Debreceni Sí 19-16 (lá­nyok), ill. magyar ifjúsági vá­logatott—Szentendrei Petőfi (juniorok) 25-15. A Móricz Zsigmond Gimná­zium tornacsarnoka méltó kö­rülményeket biztosított a tor­na mérkőzései számára; a si­kerhez lelkes sportbarátok tu­catjai járultak hozzá közre­működőként. (jocha) A Pest Vidéki Gépgyár egyesülete anyagi fedezet hí­ján a kajak-kenusok szélnek eresztését latolgatja, s mivel a városkörnyéki, gyerekekről van szó, ha a szükséges pénz­eszközöket elő tudja teremte­ni, akkor a Csepel Autó befo­gadja a kajakosokat. Ez min­den, amit vízisportrügyben el­mondhatok. — De a kajakozáshoz, mo­torcsónak-versenyzéshez is el­engedhetetlen feltétel az úszástudás. A Duna közelsége is rengeteg veszélyt rejt ma- gábaln. Nyugodtak lehetnek-e a szigetszentmiklósi szülők? — Városunk három általá­nos iskolájába 2606 tanuló jár. Csak az Erdei Ferenc Ál­talános Iskola tanulói — mi­vel testnevelés tagozatos az intézmény — mondhatják el magukról, hogy rendszeresen eljutlnak az uszodába. A töb­biek csak alkalomszerűen, esetleg szüleik segítségével is­merkedhetnek az úszás tudo­mányával. A közelben levő létesítmények közül a rácke­vei telített, a budapesti uszo­dákból pedig még a fővárosi iskolások is kiszorulnak. Tavaly a dunavarsányi edzőtábor uszodájában pró­báltunk úszásoktatást szer­vezni, már a gyerekeket szál­lító autóbuszt is sikerült meg­szereznünk, mégsem lett a do­logból semmi. A bérleti költ­ségek, az úszómester és az oktató fizetése együtt ugyanis olyatn horribilis összegre rú­gott, hogy a tanfolyam össze­gét nem tudták volna a szü­lők megfizetni. Tíz-tizenkét foglalkozás alatt pedig nincs az a kiváló oktató, aki min­den gyereket biztonságosan meg tud tanítani úszni. Így erről a tervünkről le kellett tennünk, ezen a nyáron csak a Kék-tó szabadidőparkban szervezünk nyári napközis tá­bort, különféle sportprogra­mokkal. Németh Andrea Káprázatos jugoszláv előadás Mozart és zenekara Talán még sohasem nyert egy válogatott olyan simán fér­fi kosárlabda Európa-bajnoki címet, mint vasárnap Jugoszlá­via. A zágrábi EB-n a házi­gazdákat még csak meg sem tudták szorítani az ellenfelek, Görögországot 103-68-ra és a döntőben 98-77-re, Bulgáriát 98-78-ra, Franciaországot 106-89-re, Olaszországot 97-80- ra verték, tehát az átlagos mérkőzésenkénti különbség 22 pont volt a jugoszlávok javá­ra. Egyetlen csapat szoríthatta volna meg Dusán Ivkovics ed­ző „ifjú gárdáját”. A Szovjet­unió, ha nem vérzik el az elő­döntőben Görögország ellen. A jugoszláv—szovjet álom- döntő elmaradását egyébként nemcsak az olimpiai bajnok szovjetek bánták, hanem — furcsa módon — a „plávik” is. — Nagyon készültünk a szöu­li döntő visszavágójára Szabo- niszék ellen, meg akartuk mu- VdthVörszäg-viläg előtt, hogy mi vagyunk a jobbak. Sajnos, a görögök közbeszóltak — saj­nálkozott Drazsén Petrovics, a hazaiak csapatkapitánya, akit egyszerűen csak a kosárlabda Mozartjának titulál a szakma és a közönség is. A Real Mad­rid üdvöskéje egyébként „vet­te a lapot”, s tavaly jól menő éttermet nyitott a zágrábi Ci- bona-csarnok épületében, Ama­deus névvel __ N os, „Mozart” káprázatosán vezényelte „zenekarát”, a ju­goszláv válogatottat, amelyet már most a régi nagy csapat­tal egy napon emlegetnek. Pe­dig a hetvenes évek siker­együttesében Csoszics, Kicsa- novics, Delipagics, Delibasics, Szlavnics, Jerkov és hasonló ászok bűvölték a labdát. Há­rom EB-, két vbt és egy olim­piai arany megszerzése fémje­lezte ezt a generációt. A maiak még csak az első EB-gyözelemnél tartanak, de könnyen utolérhetik a nagy elődöket. A csapat ugyanis „szemtelenül” fiatal. A kezdő ötösnek a 25. évében járó Pet­rovics a „veteránja”, s Ra- dzsa, Divac, Paszpalj és Zdovc közül senki sem idősebb 22 évesnél. A szupercsere, Kukocs még náluk is fiatalabb, tizen­kilenc, s Danilovics, Radulo- vics és Primorac is szinte még tinédzser. Vagyis: csak a jövő évi argentínai vb-n, még in­kább az 1992-es barcelonai olimpián érhet a csúcsra ez a remek együttes. A jugoszlávok valóban min­dent tudnak. Ha gyors játékot kíván meg a helyzet, akkor a két „repülő center”, Divac és Radzsa van a pályán, ha pe­dig statikus stílusra van szük­ség, akkor a 217 centis Kran- kovics, a világ talán legjobb védekező középjátékosa uralja a palánk alatti teret. A csa­patból szinte mindenki képes hárompontos dobásokra, Pet- rovicstól a center (!) Radzsáig. A gárda taktikai repertoárja pedig kimeríthetetlen. De vajon mi történt a szov­jet válogatottal, amely gya­korlatilag ugyanabban az ösz- szetételben állt ki, mint nyolc hónapja a szöuli olimpián? Az egyetlen lényeges változás: Alekszandr Gomelszkijt Vla- dasz Garasztasz váltotta fel a vezető edzői poszton. — Az volt a baj, hogy játé­kosaim nem a játékkal törőd­tek, sokkal inkább profiszer- zödésük nyélbeütése foglalkoz­tatta őket. összpontosítás nél­kül pedig nem lehet kosárlab­dázni. Való igaz, a fél szovjet csa­pat elkelt az Európa-bajnok- ság hat napja alatt. Marcsju- lenisz — első szovjet kosár­labdázóként az Egyesült Álla­mokba — az NBA-ba szegő­dött, a Golden State Warriors csapatához. Szabonisz és Ho- micsjusz is Zágrábban írta alá szerződését a spanyol Forum Filatelico Valladolid csapatá­hoz, Bjelosztyennij és Kurti- najtisz pedig az NSZK-ban folytatja pályafutását. Volkov egyszerre több NBA-klub kép­viselőjével is „flörtölt”, nem csoda, hogy a görög válogatott egy ponttal legyőzte az olim­piai bajnokot. Hiányzott a legszükségesebb kellék, a kötél, s így a tervezett­nél később kezdődött a kötélhúzás. Képünkön a döntő két csapata igyekszik egymást kimozdítani Vidám juniálishangulata van az évről évre Gödöllőn sorra kerülő spartakiáddön- tőnek, amelyet a Medosz munkahelyi olimpiával kap­csolnak össze. A külsőségeket a lacikonyhák is biztosítják. Évről évre ott van az esemé­nyen Iványi György, aki a Pilisi Parkerdőgazdaság gö­döllői üzemének képviseleté­ben gondoskodott az ellátás­ról, lányával, Krisztinával egyetemben. Immár hatodszor nyerte Abony a községek pontversenyét a spartakiádon. A küldöttség ve­zetői — Fejér János, Fabula András, Nagy Gábor — vették át a díjat Grondzsák Jánostól, a Medosz Pest Megyei Bizott­ságának titkárától (R. Varga Margit felvételei) Korábban más névé«, Bu- davidéki Erdő- és Vadgazda­ságként működtek. A négy üstöt, amelyekben az étkek To­tyogtak, a környéken lévő va­dászházból hozták. Forgószínpadszerűen zaj­lottak most is az események. Az abonyiak, akiík ötször vé­geztek a községi összetett pontverseny élén, egy-egy sportág befejeztével szorgo­san számolgattak. Atlétikában tetemesen gyarapodott termé­sük, s már ekkor elkönyvel­hették a végső elsőséget, hogy hatodszor is nyernek. Kispályás fociban két abo- nyd női csapat vívta a finá­lét, s így nem volt akadá­lya annak, hogy egy abonyí sportvezető, Fejér János tölt­se be a bírói tisztet. Nagy Gá­bor abonyi testnevelő, kül­döttségük szakmád vezetője nemcsak irányította a ver­senyzőket, hanem ő maga is beszállt a kötélhúzók együt­tesébe, s a csepeli Duna Tsz­szel vívták a döntőt. Ezt a számot különösen nagy ováció kísérte, bizonyít­va, hogy az ilyen játékos ve­télkedők mindig nagyon nép­szerűek. R. L. A 25. heten Kis nyeremények A Sportfogadási és Lottóigazga­tóság tájékoztatása szerint a totó 25. játékhetére 6 386 487 darab szel­vény érkezett be. A nyeremé­nyek: 13 plusz egy találatos szel­vény 610 darab, nyereményük egyenként 6749 forint, 13 találatos szelvény 2172 darab, nyereményük egyenként 2678 forint, 12 találatos szelvény 33 162 darab, nyeremé­nyük egyenként 150 forint, 11 ta­lálatos szelvény 175 715 darab, nye­reményük egyenként 71 forint. A 10 találatosok nyereménye nem éri el a 20 forintot, ezért a 11-esek kö­zött osztották szét. Marad a király Lewis-premier A Lille melletti Villeneuve d’Asq- ban olimpiai és világbajnokok részvételével nagyszabású meghí­vásos atlétikai gálát rendeztek. Idei első európai 100 méteres ver­senyét futotta az amerikai Carl Lewis (10.05 mp). és újólag bebi­zonyította — extraklasszis. Ellenfe­lei között szerepelt többek között az a Leroy Burrell (harmadik lett 10.11-tel)., aki a nemrégen lezaj­lott amerikai bajnokságon 9.49 mp-es szenzációs idővel győzött. Nos, ,,King Carl” szokásához hí­ven viszonylag gyengén rajtolt, ám a végén szélvészként szágul­dott, és nyert. Alaposan megrágták a partjelzőt Halálfélelemben a bíró Nem mindennapi körülmé­nyek között ért véget vasár­nap este a Szeged—Vasas (0-1) labdarúgó-osztályozó. Az utol­só percben 11-eshez jutott a fővárosi csapat. Szabadi belőt­te a büntetőt. Középkezdésre nem is volt idő, a piros-kék együttes meghosszabbította NB I-es „tagságát”. Hétfő délelőtt szemtanúk számoltak be arról, hogy Né­meth Lajos valójában le sem fújta a mérkőzést, mert egy­szerűen nem volt rá lehetősé­ge. Miután ugyanis Szabadi bevette a szegedi hálót, elsza­badultak az indulatok. Százak rohantak a pályára, és valósá­gos „hajtóvadászat” kezdődött. Ennek célpontja a játékveze­tői hármas és a Vasas együt­tese volt. — Valóban félbeszakadtnak tekinthető az osztályozó? — kérdezte hétfőn Németh Lajos­tól békéscsabai munkahelyén az MTI munkatársa. — Szó sincs róla — hang­zott a válasz. — Szabadi gól­ja után hármat sípoltam, kö­zépkezdésre nem volt, nem le­hetett idő. — Amikor a nézők üldözni kezdték önöket, mire gondol­tak? — Mire gondolhat ilyenkor az ember? Menti a bőrét. Vil­lámgyorsan rohantunk az öl­tözőbe. Szilágyi Sándor part­jelző kollégám nem volt elég gyors. Alaposan megrúgták, védekezésre kényszerült. Az igazsághoz és teljességhez hoz­zátartozik: Genzwein Ferenc, a Vasas szakosztályvezetője negyedórával a kezdés előtt hivatalosan bejelentette: a bemelegítés közben Komjátit, a vendégek játékosát egy ittas egyén megrúgta. Ö nem tör­lesztett. A kezdés előtt kér­deztem Komjátitól: minden rendben? Azt válaszolta, oda se neki... — Amint ilyenkor általá­ban szokás, a szurkolók más­ban keresik a hibát. Van olyan vélemény, amely szerint a 90. percben kezező Szabó veszte­getés alanya. Azért ütötte el a labdát, mert a Vasason ak­kor már csakis a büntető se­gíthetett. Mások azt hangoz­tatják, Németh Lajos szinte kötelességszerüen állt az NB 1-es gárda mellé, az NB H-es rovására. Hogyan is volt hát a büntetőt megelőző eset? — Hogy ki mit mond, az a legteljesebb magánügye. De hogy én mit láttam? Komjáti beadott, a labda Szabadi felé szállt. Szabónak más módja nem maradt arra, hogy tisz­tázzon — kezezett. Hogy előt­te kilökték-e őt a labda alól? A környékén sem volt olyan, aki ezt megtehette volna. — Volt már hasonló „üldö- zőverseny” szenvedő részese? — Még nem. Halálfélelmem volt. Ügy hiszem, a szegedi rendezés messze maradt az el­várttól, legfeljebb, ha tizenkét rendőr vigyázott a rendre a kijárónál és az öltözők kör­nyékén. Én csak egy URH-ko­csi segítségével tudtam éjjel negyed tizenkettőkor elhagyni a stadiont. Áldom az előrelá­tásomat, hogy a kocsimat a vá­rosban hagytam, mert nem úszta volna meg a tömeghar­cot ... A Vasas busza az én távozásomkor még ott veszte­gelt. A fővárosiak nem tudtak elindulni, annyira megrongál­ták a járművet. ★ A Tisza-parti közönség ne­hezen viselte el a történteket, csakúgy, mint a Szeged SC vezetői. Erről tanúskodnak legalábbis azok a kijelentések, amelyeket Pataki Tamás veze­tő edző tett. — Talán azzal kezdeném, hogy magam is budapesti va­gyok, tehát aligha vádolhat­nak elfogult lokálpatriotiz­mussal — mondta a szakve­zető. — Sajnos, ezúttal bal- szerencsénk volt. Kifogtunk egy fővárosi csapatot, s kap­tunk egy olyan játékvezetőt, akitől nem sok jót várhattunk. — Az, hogy a Vasastól tar­tottak, érthető. De Németh Lajostól miért? — Talán kevesen tudják, hogy Németh nekem 1982 és 1984 között a beosztottam volt. Akkoriban én láttam el a Bé­késcsaba szakvezetői tisztét, sőt, a csapat velem jutott fel az élvonalba. Elmondhatom, sohasem voltunk a legjobb vi­szonyban egymással, ezért már előre aggódtam, amikor meg­tudtam, hogy Németh vezeti majd a sorsdöntő összecsa­pást. Bebizonyosodott, nem tudja függetleníteni magát személyes előítéleteitől.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom