Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-01 / 127. szám

1989. JÚNIUS 1., CSÜTÖRTÖK MÁSODIK MAR A PARLAMENTBEN VIOLA KÁROLY: Túlhaladta az idő a kizárólag családi alapú termelést (Folytatás az 1. oldalról.) — Meggyőződésem, hogy az előttünk lévő törvényjavasla­tok jelentősége megközelíti a mezőgazdaság kollektivizálá­sát elhatározó döntések sú­lyát — kezdte a képviselő. — Az állami tulajdonban lévő földek oszthatóságának ki­mondása, az állampolgárok tulajdonszerzési korlátozásá­nak megszüntetése, a földek forgalmának biztosítása, az erőszakos, esetenként c.gresz­szív kollektivizálást elszen­vedő parasztok részleges reha­bilitálását is jelenti. Tudom, hogy ma már túlhaladta az idő a kizárólag családi alapon álló mezőgazdaságot. At ilyen szerkezetű gazdaság nem vol­na képes a mai mennyiségi igényt kielégíteni. Azt h szem azonban, a másik véglet, a gi­gantikus méretű, nehézkes, többszöri összevonással ki­alakított termelőszövetkezeti forma sem jelentheti h jövő útját. A földműveléssel fog­lalkozók nem kívánják vissza­állítani a tsz-ek kialakítása előtti állapotot, csak nagyobb lehetőséget akarnak kapni az egyéni gazdálkodásra és bizto­sabb, a ráfordítást jobban tük­röző értékesítési lene'őséget kívánnak a háztájiban meg­termelt árura is. Nem értem például, hogy miért nem ol­dódik meg már évtizedek óta a fővárosi Bosnyák téri — tarthatatlan körülmények kö­zött üzemelő — nagybani pi­ac sorsa. Itt, az országban ter­melt zöldárunak 20 százaléka cserél gazdát. Az új piac lét­rehozásához. anyagi áldozatot is vállaló termelők nevében kérem az illetékeseket — kü­lönösen a Fővárosi Tanácsot —, hogy szíveskedjék végre hathatós és konkrét intézke­dést hozni ez ügyben. Engedjék meg, hogy egy-két megjegyzést tegyek a törvény­módosító javaslattal kapcsola­tosan. Feltétlenül jónak és ésszerűnek találom, hogy a ja­vaslat megszünteti az ingat­lanszerzési korlátozást, a ter­mőföld magántulajdoni mér­tékének maximálását és bizto­sítja az illetmény-, valamint a háztáji föld, és más, a ter­melőszövetkezet belső életére vonatkozó előírás alapszabály­ban történő rögzítését. Sorol­hatnám még az előterjesztők bölcs előrelátásából adódó, a törvényjavaslatban lévő ked­vező módosításokat. A termelőszövetkezeti ta­gokkal és vezetőikkel beszél­getve azonban — akik a szé­lesebb körű egyetértést hiá­nyolták — egy-két probléma is felmerült. Ezeket módosító javaslatként benyújtottam. Az első javaslatom lényege: a termelőszövetkezet rr.cgszű- nése esetén, ha a tag a föld kiadására nem tart igényt, azt ne a megváltási ár ötszö­rös összegéért, hanem a min­denkori forgalmi értéknek megfelelően lehessen más szerveknek eladni. A másik módosító javasla­tom arra a paragrafusra vo­natkozik, amely a meglévő kezelői jogot tulajdonjoggá alakítja át. Nagy vihart ka­vart ezen előírás az ország­ban. Azt javaslom, hogy a tu­lajdonformák rendezéséig az állami vagyon kezeléséről szó­ló törvény hatályba lépéséig ne emeljük a szakaszt tör­vényerőre. Hatályba lépése esetén ugyanis rengeteg fe­szültség keletkezik a szövet­kezet és a tagok, a szövetke­zet és a — főleg más közigaz­gatási területen élő — lakos­ság között. A szinte ellenérték nélkül tulajdonába került földet hatalmas összegekért értékesítheti a Deszorított pénzügyi helyzetben lévő ter­melőszövetkezet. Vissza nem fordítható, utólag helyre nem hozható folyamat indulna el. A falusi ember és föld között lévő kapcsolat egyre inkább megszűnne. Örömmel fogadtam, hogy a MÉM vezetése elfogadva in­dokaimat, módosító javasla­tommal egyetértve, az említett paragrafust kivette a törvény­javaslatból. Bízom benne, hogy harmadik javaslatomat — amely az idős, rokkant, munkaképtelen tagok termé­szetbeni juttatásának pénzben történő megváltására irányul — a bizottsági ülésen elhang­zottaknak megfelelően a vég­rehajtási utasítás tartalmazni fogja. A mezőgazdasági földterület megváltásának módja, főleg annak mértéke váltja ki ma is az érintettek legnagyobb elégedetlenségét, sőt felhábo­rodását. Azzal, hogy az előt­tünk lévő javaslat lehetővé te­szi a termelőszövetkezeteknek az 1967. évi IV. törvénnyel bevezetett földmegváltási ár­nál magasabb ellenérték kifi­zetését, mindenképpen kedve­ző előrelépést jelent. Ez azon­ban még nem jelenthet vég­leges megoldást. A tárgyalt törvényjavaslatok részletes vitájának befejezése után az elnöklő Szűrös Mátyás felkérte a mezőgazdasági, illet­ve a jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottság tagjait, hogy együttes ülésen vitassák meg a törvényjavaslatok vitájában elhangzott módosító indítvá­nyokat, s készítsék el jelenté­süket. Ezzel az Országgyűlés ülésszakának második napja— amelyen Szűrös Mátyás, Jakab Róbertné és Horváth Lajos felváltva elnökölt — befejező­dött. Az ülésszak csütörtökön Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter vá­laszával folytatódik. izotóp, szennyvíz, szemétégető Már nem a dunna alatt köhögnek Babonás óvatossággal haj­tottam tovább a Fővárosi Kö­jál táblája előtt, amely a ra­dioaktív hulladék, vagyis az izotóptemetőhöz vezető ut mel­lett áll. Akkor sem mentem oda soha, amikor tehettem volna. Ilyenek vagyunk az új kor dolgaival szemben, hiszen ismeretlenek. Pedig azt mond­ják, sokszoros a biztonság minden szempontból. A püs­pökszilágyi halastóból nyugod­tan zsákmányolnak a helybeli horgászok. Rendszeresen kül­dik vizsgálatra a halakat in­nét, mint ahogy frissen fejt tej ellenőrzésére is naponta kerül sor a kisnémedi Aranykalász Termelőszövetkezet helyi te­henészetében. Jó lenne per­sze, ha ezt az állítást megerő­sítené a körzeti orvos, akit rendelőjében keresek, de nincs otthon. Délután a közös ta­nács központjában, Váchar- tyánban ér utol az üzenet, hogy a még mindig érvényben lévő rendtartás szerint nem is nyilatkozhatna, csak a felettese engedélyével, aki nem más, mint Vác főorvosa. Így hát bi­zalommal elfogadom a megyei tanács elnökhelyettese és a hartyáni tanácselnök informá­cióját. Váchartyán, Kisnémedi és Püspökszilágy, közös igazgatá­sú községek. Közel helyezked­nek el egymáshoz. Gyorsan elérhető innét Vác, de nincs messze Aszód sem a térségben élő, mintegy 3 ezer 500 ,akos számára. A doktornő kisnémedi házá­nál szünetet tartó két kaszás szerint az izotóptemető közel­ségébe már belenyugodtak az emberek. Molnár István püs­pökszilágyi kőműves is úgy tudja, nem nagyon téma ez ma a falujukban. Herczeg László- né, a gazdasági ellátó szol­gálat vezetője azon a nézeten van — amit szerinte többen képviselnek —, hogy csak Paksról ne érkezzenek már újabb szállítmányok. Demény János, községi elöl­járó, a tehenészet műszakve­zetője vaskosaboan ftga'maz. — Tűz ez a javából — mond­ja. Ezt a községet becsapták, mert az izotóptemető építése­kor olyan világ volt még, ami­kor nem lehetett nagyon vi­tatkozni. Köhögni csan a dun­na alatt volt szabad — él a hasonlattal. Öfalu óta viszont egyre inkább azt feszegetik az emberek, hogy miért a főváro­si Köjálnak fizetnek a hulla­déktárolásért, ha egyszer a község területén van ez a te­lep? Tény, hogy ezeket a hul­ladékokat el kell valahol he­lyezni, de ha már így van, ak­kor származzon belőle nekik előnyük — hangoztatták a fa­lugyűlés résztvevői is. — A viszonylag közeli Aszó­don veszélyes huliadékot tá­rolnak. Kisnémediben az izo­tóptemető és a lőtér. A Csörög nevű lakótelep melleit Vác kommunális szeméthalmazát égetik, most meg a Fővárosi Tanács tervezi, hogy Szői köz- igazgatási területén, Vícduka alatt — de az uralkodó szél­járás miatt Váchartyán rová­sára, és persze, Vác hátrányá­ra is — kommunális szenny­vízlerakó telepet épí enek. Sződnek ez bevételi forrón len­ne, a hartyáni lakosság meg tiltakozik, aláírásokat gyűjte­nek ellene — foglalja össze a környezetvédelmi feszültsége­ket Hegedűs András, Váchar­tyán — a székhely — és a két község közős tanácsának elnöke. Az 1976-ban létesült izotóp­temető tározója 1509 Köbmé­ter olyan vesz.".rés hulladékot fogadhat be, ameivet a gyó­gyászati, kutatási célokat szol­gáló radioaktív anyagok jelen­tenek. Ez a mennyiség elein­te nem haladta meg az évi harminc köbmétert, míg a fa­lubeliek és a tanács megkér­dezése nélkül, 1983-tól nem kezdték ideszállítani az üzem hulladékait olyan mennyiség­ben, hogy már csak 300 köb­méter üres tér maradt a tá­rozóban. Mellette épül a má­sik, ezerötszáz köbméleres, amire ma már csak úgy lehet engedélyt adni, hogy úgymond, visszapótolják a hiányzó terü­letet, s oda nem a paksi hul­ladék kerül majd. Külön fel­háborodást okozott az is. hogy oda nem való arzéntartalmú vegyi anyagokat is tároltak — utóbb nyílt színen. Elszállítá­sukat most már a megyei Kö­jál írta elő. Megalakul a tár­sadalmi ellenőrzésre hivatott bizottság — mondja a tanács­elnök, amely persze laikus­ként, jelzésre lesz alka'mas, s csak szakemberekkel együtt­működve töltheti be a szere­pét. Valkai György, a Pest Me­gyei Tanács elnökhelyettese azokról a kérdésekről beszél, amelyek előreláthatólag az egészségügyi és az ipari mi­niszterrel való megbeszélés témái lesznek. A lakosság kí­vánsága szerint változni kell Püspökszilágyon a telepveze­tő személyének. A kapcsola­tok ugyanis megromlottak amiatt, hogy a fejük felett tárgyalt a vezető. A paksi szállítmányokat leállíictták, s onnét ezután sem érkezhetnek sugárzó anyagok. Más szállítók pedig csak akkor számíthat­nak engedélyre, ha nem a Fő­városi Köjál élvezi ennek anyagi előnyeit, hanem a köz­ség fejlesztéséhez járulnak hozzá úgy, hogy minden ál­lampolgár érezze ezt. Amit Hegedűs András mondott Vác- hartyánban, az biztos háttér előtt hangzott el, mert törek­véseiket határozottan támo­gatják a megyei tanácson. Mint Valkai György említi, amellett, hogy teljes garanciát kérnek a térség biztonságára, s mérni kell a kutak, patakok vizét, ellenőrizni kell az élel­miszereket, más módon is biz­tosítékok szerzésére tö' eksze- nek. El akarják érni, hogy a megyei tanács hatáskörébe tartozó intézmény legyen a te­lep üzemeltetője. Kovács T. István A budapesti Zsigmondi At­tila és a Pest megyei dr. Fo­dor István (15. vk., Dabos) a parlament alelnökjelöltjei. A. T. Ház ma vagy holnap választ­ja meg közülük az új tisztségvi­selőt. De hogyan is lesz egy, a közvélemény számára majd­nem ismeretlen gazdasági szakemberből a magas tisztség egyik várományosa? Fodor István szerint annak idején nehezményezte, hogy a párton kívüli képviselőknek kisebb a becsülete az Ország­gyűlésben, mint a párttagok­nak. Most, amikor a jelölőbi­zottság úgy döntött, hogy az új alelnök ne MSZMP-tag le­gyen, valószínűleg ezért is ju­tott képviselőtársai eszébe. Arról szó sincs, hogy Cserven- ka Ferencné után ismét Pest megyeinek kellene betöltenie ezt a tisztet. Ilyesmire ma már a képviselők nem adnak. Van-e a jelöltnek az Ország- gyűlés munkáját megkönnyítő, ésszerűsítő programja? Fodor István eredeti ötletet szeretne megvalósítani. A mos­tani gyakorlat szerinti havi kétszeri, többnapos üléssza­kok senkinek sem tetszenek. A képviselők kiesnek a mun­kából, a harmadik, negyedik napon fáradtak, de arra sincs lehetőségük, hogy a menet közben felmerülő kérdéseket tanulmányozzák, azokról kon­zultáljanak. Éppen ezért még a válasz­tásokig hátralévő néhány hó­napra is érdemes lenne beve­zetni, hogy minden héten egy­szer ülésezzen a parlament. ★ Igencsak hosszúra nyúlt a vita a mezőgazdasági termelő­szövetkezetekről. a földről és az erdőről szóló törvények módosításáról. Tény, hogy olyan jogszabályokról kellett dönteni, amelyek talán még fiaink, unokáink életét is be­folyásolják. Persze, legalább ilyen jelentőségű volt az át­alakulási és vállalati törvény is, mégsem kísérte ehhez mér­hető figyelem. Mi lehet a ma­gyarázat? Talán az, hogy mi, magya­rok, még mindig nagyon erős szálakkal kötődünk a földhöz. Legtöbben faluról indultunk. Mérnök, munkás, tanár — a lelke mélyén egy kicsit min­dig vidéki, földműves marad. ★ Farmergazdálkodás, Németh László-i kert-Magyarország vagy nagyüzemi mezőgazdaság. Hogyan legyen ezután? Eladjuk a téeszeket, anarchiát terem­tünk a még mindig prosperá­ló mezőgazdaságban? Hiszen ezután aki akarja, elkótyave­tyélheti a földet. Nem félő-e, ha rosszul megy a téesznek, majd elad egy jó darab szán­tót, s egyszer csak azt látjuk, hogy nincs búzánk, de van 300 ezer hobbikertünk. Bánáti András tsz-élnök (5. vk., Nagykáta) szerint nem fe­nyeget ilyen veszély. A föld adásvételének felszabadítása logikus lépés, ha azt akarjuk, hogy a tulajdonos valóban tu­lajdonosként dönthessen. Nagykútán sem készülnek földjeik kiárusítására. A szö­vetkezeti vezető szerint ez nem virágoztatná fel a mezőgazda­ságot. sőt, igazán senkinek sem lenne haszna belőle. Náluk a gyakorlatban jól bevált, hogy az ágazatok maximális önálló­ságot élveznek. Nemcsak önel­számolók, de felelősek is a rá­juk bízott tulajdonért, s ter­mészetesen eredményeik alap­ján részesednek a nyereség­ből. Szerinte az egyéni vállalko­zó is jobban jár, ha pénzét nem a földvásárlásra költi, hanem a téesszel társulva, tő­kéjét valamilyen termelőtevé­kenységbe fekteti, mert így gyorsabban gyarapíthatja. ★ Dr. Cselőtei László egyetemi tanár (2. vk., Aszód) szerint a mezőgazdasági tulajdonformák között is meg kell találni a harmóniát. Nem a valamikori helyzetet helyreállítani, hiszen a világ azóta nagyot lépett előre. Az NSZK-beli farmer- gazdaságok száma néhány év alatt például a felére csökkent, s az ottani kiváló színvonalú gépesítés és kemizálás ellené­re, a magyar téeszekben ki­sebb önköltséggel termelik meg a nagyüzemi táblákon a gabonát. Természetesen szükség van farmergazdaságokra is, s ugyancsak nagy jelentősége van a szabadidőben végzett kertészkedésnek, gyümölcster­mesztésnek. Különösen fontos lenne, ha ezek a hobbikerté­szek. kistermelők szintén meg­találnák az összefogás, az in­tegráció eddig bevált vagy merőben úi formáit. Szervez­zenek gazdaköröket, társulja­nak a téeszekkel. egymással, hogy a jelenleginél gazdaságo­sabban termelhessenek. Azt, hogy mennyi legyen a nagyüzem, a farmergazdaság, a háztáji, szabadidőben mű­velt kert, hiba lenne előre ki­találni. Ha egyenlő feltételek közepette működnek, a piaci törvények kialakítják a helyes arányokat. ★ Igaz-e, hogy eladó a János- hegy? Berdár Béla (25. vk., Budakalász) elképed a plety­kán, s rögtön cáfolja a hajme­resztő híresztelést. Természetesen nem lehet el­adó. Egyrészt azért, mert az erdőről szóló törvényt módo­sító javaslat is kimondta, hogy természetvédelmi terület, parkerdő nem lehet adásvé­tel tárgya. A kérdés amúgy is történel­mietlen. Ezt a törvénymódosí­tási javaslatot a kormány a képviselők nyomására vissza­vonta. ★ Csütörtökön, de még való­színűbb, hogy pénteken kerül sor Németh Miklós miniszter- elnök tájékoztatójára a bős— magymarosi beruházásról. A várakozás nagy. Érthető, ha mi is érdeklődtünk Maró- t]hy László miniszternél, mon­daná meg. miről is lesz szó. hiszen a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium bizonyosan részt vett az elő­terjesztés kidolgozásában. — A beszámoló előkészítésé­ben nem vettem részt. Tartal­mát nem ismerem. — Hm ... Csulák András A szentendrei pb döntése Levelet küldenek a Politikai Bizottságnak Az MSZMP Szentendre Városi Bizottsága tegnapi ülésen egyebek mellett meghallgatta az MSZMP Szentendrei Re­formkörének állásfoglalását a Szentendre és Vidéke című he­lyi újság 1989. május 16-1 számában megjelent Földosztás ti- mű cikkel, valamint a Pest Megyei Hírlap május 26-1 számá­ban közölt Grósz Károly-interjúval kapcsolatban. Mindkét írás a párt főtitkárának szentendrei ingatlanvásárlásával foglal­kozott. A reformkor a helyi újság ma megjelent számában egy állásfoglalást tett közzé, de szükségesnek tartotta ezen túl levéllel fordulni az MSZMP Politikai Bizottságához is. A tegnapi pártbizottsági ülésen a reformkor azt kezdeményez­te, hogy abban az esetben, ha a Politikai Bizottságnak szóló levelükben foglaltakkal a pártbizottság egyetért, akkor azt testületi állásfoglalással küldjék meg a Politikai Bi­zottságnak. A hosszú vitában többek között elhangzott, hogy nem a konkrét ügy, hanem maga a jelenség teszi indokolttá a Politikai Bizottságnak írandó levelet. A testület több tagjá­nak véleménye szerint erköl­csileg elfogadhatatlan, hogy bárki, aki vezető beosztásban dolgozik, pusztán rangjára való tekintettel juthasson elő­nyökhöz. Nemcsak azok hi­báztathatok — fogalmazták meg —, akik kedvezményt ajánlanak fel, hanem az is, aki elfogadja azt. És most vissza a tényék­hez: az Óbuda Termelőszö­vetkezet öszesen 1709 négy­szögöl területet kínált fel a Szentendrei Tanácsnak meg­vételre. 110 forintos áron négyszögölenként. Feltételül a szövetkezet akkori elnöke, Varga Ferenc azt szabta, hogy a kialakításra kerülő telkek­ből négyszáz négyszögölnyit Grósz Károly kapjon. Ezzel szemben csak 280 négyszögölt vásárolhatott meg. mert ez közelített inkább az ott kiala­kított teleknagysághoz. Mint azt Marosvölgyi Lajos, Szentendre akkor hivatalban lévő tanácselnöke a tegnapi vitában elmondta, egyszerűen nem lehetett az ajánlatot el­utasítani, hiszen Grósz Károly mellett így négy pedagógusnak és három fizikai munkásnak tudtak kedvező áron, négy­szögölenként háromszáz forin­tért telket biztosítani. Szent­endreieknek, fiatal házasok­nak, első lakást teremtőknek, akiknek rendelkezésükre állt a szükséges anyagi fedezet, és minden szempontból jogosul­tak voltak. Ezt meghallgatván a pártbizottság tagjai azért ér­tettek egyet a reformkor levé­lével, mert elfogadhatatlan­nak tartják, hogy Varga Fe­renc magánkezdeményezésére azonos feltételekkel biztosítot­tak építési telket Grósz Ká­rolynál?, illetve a négy peda­gógusnak és a három fizikai dolgozónak. A pártbizottság azonosult a reformkörnek azzal a felveté­sével is, hogy Grósz Károly a Pest Megyei Hírlapnak adott, interjújában a politika rang­jára emelte a személyét érintő ügyet, hiszen arra a kam­pányra hivatkozott, amely sze­rinte a párt főtitkára és sze­mélyén keresztül az MSZMP centruma ellen irányul. Mi­után nem tisztázott a reform­kor tagjai és a testület előtt az: mit is jelentenek a Grósz Károly által említett parttalan reform- vagy földhözragadt szektás törekvések, ezért a szentendrei pártbizottság úgy foglalt állást, hogy a Politikai Bizottság levelük nyomán se­gítsen egy múltbeli eset mai feldolgozásában. F. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom