Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-24 / 147. szám
8 MEG t'A’/J 1ÍW> TŰNTTTS 24., SZOMBAT Átalakulási törvény Nem kötelező - csak lehetőség Megint sikerült egy tetszetős csónakot fabrikálni, csak éppen a ^ víz hiányzik alóla, no meg néhány evező hozzá — így vélekednek sokan az átalakulási törvényről, amelyet a napokban fogadott el a ^ parlament. A hajósnyelven fogalmazott kétkedések közgazdászul j olyasvalamit jelentenek, hogy Magyarországon egyelőre nincsenek ; meg az átalakuláshoz szükséges piaci feltételek, és igazából még j hiányzik az átalakulást ösztönző tényezők rendszere is. Mások sze^ rint a csónak alatt már csordogál a víz, és legalább egy törött tollú á evező is akad. Akárhogyan is, az átalakuláspártiak nem reformisták vagy baloldaliak, s akik az átalakulás lehetőségével nem kívánnak élni, nem sztálinisták vagy fundamentalisták. Egyszerűen azért, mert az átalakulási törvény nem ideológiai-politikai kérdés, hanem szigorúan technikai, szakmai probléma. Ez még nem tulajdonreform — állítják a törvény készítői. Az átalakulási törvény létrehozásának gondolata a társasági törvény előkészítése során nem gazdasági reformlépésként, hanem jogi problémaként merült fel. A társasági törvény, amelyet tavaly fogadott el a tisztelt ház, enélkül is betölti funkcióját, s a világ legtöbb országában nincs is átalakulási törvény. Akkor hát minek ez nekünk? — kérdezhetnénk joggal. Azért, mert ha — elsősorban az állami szektorban — ösztönözni szándékozzuk a hagyományos szervezeti, vagyis vállalati és szövetkezeti formákban működő vállalkozások gazdasági társaságba való átmenetét, akkor célravezető egy segítő-támogató törvényt életbe léptetni. Lássunk egy példát. Jogi értelemben nem nevezhető átalakulásnak, ha egy vállalat vagy szövetkezet megszűnik, mert csődbe jutott és felszámolják. Ezt követően pedig a csődbe ment vállalat vagyonának felhasználásával a volt alapító másokkal új gazdasági társaságot hoz létre. Hasonlóképpen nem számít átalakulásnak, ha egy vállalat vagy szövetkezet több egysége szétválik és ezek gazdasági társaságot — rt.-t vagy kft.-t — hoznak létre. Átalakulásról akkor beszélünk, ha a gazdálkodó szervezet egy az egyben valamiféle gazdasági társasággá alakul. Voltaképpen ez az átalakulás törvényes tárgya. Ilyenkor az általános jugutód az átalakuló szervezet lesz. E folyamat során nem járnak le a hitelezői követelések, érvényben maradnak a korábban megszerzett hatósági engedélyek, semmilyen pótlólagos adó, vagy vagyonátruházási illetékkötelezettség sem keletkezik. A piacgazdaság kialakításához szükséges a piaci szereplők számának a növelése. Ezért az államnak jól felfogott érdeke fűződik ahhoz, hogy — elsősorban a nagyobb vállalatok körében — támogassa a gazdasági társasággá való átalakulást. Ám ez nem jelentheti azt, hogy központi utasításokkal kampány alakuljon ki felülről. A törvény lehetőséget ad mind az állami vállalatoknak, mind a szövetkezeteknek, mind pedig a társadalmi szervezetek, érdekképviseletek, egyesületek vállalatainál, illetve leányvállalatainál az átalakulásra. Lássuk ezek közül a legnagyobb kört, az állami vállalatokét. Jelenleg három formában működnek az állami vállalatok. Ezek közül a legelterjedtebb a vállalatai tanács irányítása alatt működő. A nyolcvanas évek közepén kialakított szabályozás az állami vállalatok döntő többségénél a tulajdonosi jogosítványt szinte teljes mértékben a y vállalati önkormányzatra vagy önigazgatásra bízta. E konstrukcióval szemben azonban alapvető és megalapozott kifogás, hogy a hosszú távú va-gyonérdekeltség ne*n érvényesül, összefonódnak a tulajdonosi és a menedzseri funkciók. Holott egyre égetőbb kérdés, hogy az állami tulajdon is üzleti és ne adminisztratív alapokon működjék. A korábbi túlállamosítás korrekciójaként az állami tulajdon egy része privatizálható, vagyis véglegesen vagy bérleti rendszerben társadalmi szervezeteknek, magánvállalkozásoknak vagy külföldieknek adható át. A többség azonban változatlanul állami tulajdonban marad, de a működés javítása érdekében az állam közhatalmi és tulajdonosi minősége egymástól elválasztandó. A törvény szerint az önkormányzó vállalatoknál az átalakulás döntése a kollektív, azaz vállalatvezetési fórumot illeti meg. Van azonban olyan kivételes eset, amikor az alapító szerv is elrendelheti az átalakulást. Ilyen például, ha a vállalat nem megfelelően gazdálkodik és vagyona meghatározott idő alatt jelentősen csökken. Figyelembe véve a még kialakulatlan piaci viszonyokat és a vagyonértékelés problémáit, bizton állítható, hogy ez a törvény sem csodaszer, nem valamiféle általános gyógyir a magyar gazdaság bajaira, de a korábbiaknál jobb lehetőséget teremt a piackonform gazdaságirányítási és vállalati magatartás kialakulására. Hajnóczy Árpád Ólom-álom Visegrádiul Fő utca 79/a Legalább 100 éve készítette ezt az ablakot a korabeli mester, amelyet most restaurál 99 99 *■ mmmm Helyettünk írták 1.. nem tudok egyetérteni azokkal, akik szerint eljött a leszámolás órája, és X. vagy Y. lógni fog. Aki nem értett egyet ezzel a rendszerrel, 1956- ban elmehetett. Én nem értettem egyet vele, de maradtam, valószínűleg azért, mert legbelül szolidáris akartam lenni ezzel a tízmillió emberrel, akikbe beletartoznak a rabtársak és a smasszerok, a besúgók és a tiszták, a munkások, a katonák, a parasztok és a papok, akiket megismertem. Jó barátaim vannak közöttük. Mestereim vannak közöttük. Darvas Iván — Képes 7 Hogy egy francia, egy lengyel, egy orosz vagy egy magyar zsidó minek tekinti inkább magát, zsidónak-e vagy franciának, lengyelnek, orosznak vagy magyarnak, vagy valami egészen másnak? Függjön ennek a kérdésnek az eldöntése a kérdéses személytől magától, ne pedig mástól. Valószínű, hogy élete különböző korszakaiban inogni fog a belső mérleg. Mindenki az, aminek érzi magát. Nem vagyok én senkinek sem a bírája, hogy eldöntsem, eléggé albán vagy eléggé belga-e. Azt már inkább el tudom dönteni, hogy bölcs-e vagy balga-e. Konrád György — Világosság 1956-ban minden józanul gondolkodó politikai erő — mint a pártold programnyilatkozataiból kiderül — axiómának tekintette, hogy az 1945- ös földosztást és az 1948-as államosítást nem lehet visszacsinálni. Akkor csak egy, most viszont már négy évtized telt el azóta: az én véleményem szerint a reform tudatos lejáratása, ha valaki ma tagadja ezt az axiómát, ha a „mindent vissza” abszurditását is elfogadja. Hegyi Gyula — Élet és Irodalom A társadalmi megbékéléshez, a politikai megújuláshoz, a gazdasági kibontakozáshoz nélkülözhetetlenek a tiszta emberek. Nem hisznek az emberek lakás- és telekspekulációkba keveredett tanácsi és pártkádereknek. Nem bíznak abban, hogy demokratává válik az, aki éveken keresztül burkolt vagy nyílt fenyegetésekkel vitte keresztül az akaratát, fojtott el bírálatokat és ellenvéleményt. Gyanakszik, ha az hirdeti a nyíltságot, aki évtizedeken át suskus- ban, sógor-koma alapon osztogatott dugipénzeket, busás hasznot hozó engedélyeket. Űj emberek kellenek, akikhez nem tapad korrupciós mocsok, túlkapás, hatalmi visszaélés. Dr. Rótt Nándor — Számadás Visegrád álmos délelőtti nyugtalan szendergését egy olajos szennyet köpködő IFA dübörgése szakítja félbe. A keskeny utcán oda nem illően tolakszik a gép, itt is, ott is ablakok csattannak mérgesen, csillan a fény az üvegtáblákon. Sovány József házának kapuján színekben villan a napfény, ólomba foglalt üveglapok szórják a sugarakat, akár a hamis ékkövek. Ez az az eset, amikor a szabónak nem is annyira lyukas a nadrágja. A harmincöt esztendős Sovány József ugyanis a cégtábla szerint üvegfestő és díszműüveges. A cím valójában nem fedi az igazságot, ugyanis a mester üvegfestéssel alig foglalkozik, amit ő mivel, az az ólomüvegezés. Kevesen, nagyon kevesen adják ma mar a fejüket erre a pepecselő mesterségre, a szakmunkásképző intézetben is éppen nyolc éve már, hogy befejezték az okítását. Egyszóval Sovány József szépmívű. utcára néző ólomüveg ablaka egyben mestersége címere is. A kapun belépve tiszta mészillat férkőzik orrunkba, a régi ház felújításán most éppen a festés van soron. A műhelyek felé vezető út mellett smaragdfű, a fészer alatt precízen fölhalmozott fa, egy régi-régi szekrény kecses petróleumlámpával a tetején. A műhelyben színes és fehér üvegtáblák katonás sorban, a hatalmas asztalon kacskaringós vonalakkal rajzolt virág ékeskedik a hófehér rajzlapon. Rombuszok, négyzetek, háromszögek, ívelt ékítmények fogják közre a vezérmotívumot — a mester új munkát tervez éppen. A Tatár—Palka-féle bolt a fővárosi Baross utcában messze földön híres volt. Külföldről érkeztek ide a megrendelők, hogy eldugott kápolnák csúcsíves ablakait rendeljék meg, templomok rózsadíszeit, nehezen csukódó, nehéz kapuk hívogató üvegszemeit. Tatár Miksa mestere volt a szakmájának, s Sovány Józsefet az a megtiszteltetés érte, hogy tőle tanulhatott. A tizenötödik esztendeje önálló iparos többnyire szériamunkát végez mostanában, nehéz, faragott bútorok díszeit többnyire. Kevés mintával, kevés színnel. Az ólomüveg ablak ugyanis drága mulatság. Álmodozni azért mégis van idő — kaleidoszkóplámpácskák, ravasz színezésű, mintájú ablakocskák, egy virág, egy forma, csak úgy, felskic- celve, a gondolattal, hogy egyszer majd elkészül mégis ... Az ólomüveg ablak — az egyszerűbb kivitelű — négyzetmétere 2200 forint. Antik üvegből ugyanez — nos, hát, ne is beszéljünk róla. A háború után Magyarországon leálltak az üveggyárak az ilyen üveg gyártásával. Nemrégiben kezdték el ismét Karcagon s Berekfürdőn. Ma 31-féle színben gyártanak, akvamarint, püspöklilát, lágyzöldet s napsárgát, egy négyzetméter ezekből 4400 és 10 ezer forint körül van. S ez csak az alapanyag ... Az üstben kevés cint kever a mester a tömbólomhoz, az így némileg keményebb lesz, de mégis alakítható marad. A lágy ólom formába kerül, profilt kap — pálcikák, amelyeknek vékony sín van az oldalán — ezekbe kerülnek majd a szabott üvegek. Az ólmhúzó géppel az i-re teszi föl a pontot a mester, törő- és húzókerekek, pofák alakítják a profilt, finomítják gyengéden. A készülő ablak szélére nyolc milliméter széles ólom sinecske kell, a finom mintához mar keskenyebb. Kész hát az ólomkeret, a mester saját készítésű szerszámaival más munkába fog. Akad olyan alkalmatosság, amelyet ZIL laprugóból készített, hogy végezhesse a finom érzékeket kívánó munkát. Az üvegvágás, a minta megkívánta idomok, a lágy ívek szerint végtelen türelmet igényel. Hosszú órákig is eltarthat, s itt, ebben a műhelyben a legkisebb színes üvegdarabnak is becsülete van. A Rágástól függ, milyen lesz a színe, hogyan töri meg a fényt, hogyan illeszkedik majd az egészhez. Akadnak, akik tovább díszítik a szabott üveget, festenek rá álommadarakat, s kemencében ráégetik. Sovány József nem teszi — kérni sem kéri rá senki. A velünk született sznobizmus a mesterség ilyen Korszerű gáz-forrasztópisztollyal dolgozik, így az álmok hamar valóra válnak (Vimola Károly felvételei) Ha elkészült a mű mély rejtelmeit már nem kívánja megismerni, s nem is kívánja megfizetni. Az ólomidomok között már ott feszülnek az üvegek. Törékeny-tünékeny alkotmány, amíg össze nem forrasztják a. részeket. A réseket he- gyikrétaporból, lenolajkencével főzött folyékony gittel öntik ki, kefével dolgozva az ólom alá — ne zörögjön, csattogjon az az ablak, ha tárva áll a szélben! Az üveget fü- részporral tisztítja Sovány József, nem karcol s fényt ad. Az ólomra kerülhet régi patina, fekete érettség vagy mint ahogyan a nagy megrendelő, a BUBIV kívánja — rézszín. Ezt a küllemet saját keverésű szerrel varázsolja a mester, talán jobb meggyőződése ellenére, hiszen az anyag a maga valóságában szép. A receptet nem árulja el. Azért, mert hiszen neki sem mondtak semmit soha. őrzik a titkot a mesterség tudói, őrzik a fogásokat. Piroska asszony „inaskodik” a műhelyben, de még nemigen sajátította el a tennivalókat. — Azt csinálom, mint afféle inas, amihez a mesternek már nem fülik a foga — mosolyog az asszony vidáman —, főzöm az ólmot, a gittet, seprem a műhelyt. De közben merényletre is készülök. Gyűjtöm a szépséges-szép üvegeket, hogy egyszer ez a régi ház ünneplőbe öltözzön. Ígéri a férjem — meglesz, eljön az ideje. Hát igy csak gyűjtöm őket, a bíbort, a barnát, a narancsot, pirosat. Aztán, ha másként nem megy, hát legföljebb magam is megtanulom a mesterséget, ellesem tőle hiába titkolja! Bellér Agnes
