Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-24 / 147. szám

1989. JÜNIUS 24., SZOMBAT Táplálják a halakat A Biatorbágyon működő halastavakba minden évben 320 má­zsa körülbelül 80 dekás halat telepítenek. Az őszi lehalászás­kor 1,8—2.5 kilogrammra gyarapodott példányokat fognak ki és küldenek piacra 17-18 vagon mennyiségben. Képünkön: Zsá- kai Imre halász éppen a halak etetésére készül (Pék Veronika felvétele) SZENTENDRE £ VIDÉKÉ Egy hónappal ezelőtt szaba­dult ki a szellem a palackból, azóta a harmadik Szentendre és Vidéke is címoldalán fog­lalkozik a „földosztással”, il­letve Grósz Károly telekvá­sárlásával. Ez alkalommal a Kihasznált lehetőség című írásban Marosvölgyi Lajos, a városi tanács volt elnöke szól az 1982-es telekvásárlás előz­ményeiről, arról, hogy az ak­kor még borsodi első titkár számára adott át építési telket az Óbuda Tsz a tanácsnak. A cikk címe arra utal, hogy a tanács kihasználta a lehetősé­get. amelynek révén telekhez juttathatott hét kispénzű pe­dagógust és fizikai munkást Ugyanitt olvasható Varga Fe­rencnek, az Óbuda elnökének -1982 február 23-án kelt leve­le, amelyben átadja a szent­endrei 8719-es helyrajzi számú ingatlant lakóházépítés céljá­ra, azzal a kikötéssel, hogy az ingatlanból 400 négyszögöl Grósz Károly tartós használa­tú bérleménye legyen. Maros­völgyi Lajos véleménye sze­rint a tanácsot nem vezette szolgalelkűség a döntés meg­hozatalakor. hiszen a borsodi első titkártól még elvtelen elő­nyöket sem várhattak. Sokkal inkább azért kaptak az alkal­mon mert ezáltal kispénzű szentendreieken is segíthettek. A volt tanácselnök levelét sa­ját kérésére, változatlan terje­delemben és tartalommal köz­li a Szentendre és Vidéke. Az írásból kitűnik, hogy Maros­völgyi Lajos vitába száll az eredeti cikk, a Földosztás szem­léletével. Leginkább azért, mert véleménye szerint az írás vizs­gálatot követel, de ez előtt már ítéletet is mond. A szerző úgy fogalmaz, hogy a lap vi­tatott megállapításai két hé­tig, sőt „egy hónapig reflexió nélkül alakították a közvéle­ményt és segítették elő a köz­életünket már-már megbénító rákos daganat — a gyanakvás és a bizalmatlanság — bur­jánzását." Szinte bizonyos, hogy nem ez az utolsó írás, amelyről ezzel az üggyel kap­csolatban beszámolunk olva­sóinknak. Természetesen sok más ér­dekes anyag is található a lap júniusi számában, így például a Nyílt levél dr. Berdár Béla képviselőhöz című, amelyben a feladó, Vancsó István, a HNF Leányfalui Bizottságának el­nöke az MSZMP vagyoni hely­zetét firtatja. Hasonló témával, immáron sokadszor a szent­endrei pártszékház ügyével, építésével foglalkozik a Hogy eloszlassuk a közéleti bizony­talanságot című levél, amelyet Lénárd László, a megyei párt- bizottság titkára írt. Szeli stye, jövőjével is foglal­kozik a lap. A gyáli bolgár még (vagy már?) reménykedik Ha kell, kétszer vet uborkát Az őstermelők korán kelnek. Tavasz kezdetétől a késő őszi betakarítási munkáig számuk­ra együvé tartoznak az ünne­pek és a hétköznapok. Zakov Pável gyáli gazdálkodó is is­meri ezt a kényszerítő életrit­must Ezeken a nyár eleji na­pokon különösen indokolt a talponlét, hiszen most van a zöldségfélék szedésének, cso­magolásának és piacra szállí­tásának a dandárja. Amikor felkerestük, alig volt túl a reg­geli tisztálkodáson. — Késő este kerültem az ágyba. Általában hajnali négy­kor kelek, de most megen­gedtem magamnak egy kis lustálkodást, s kértem a csalá­dot. hogy hét előtt ne keltse­nek. Sajnos a napi hajtás so­kat kivesz az emberből. — Ha nem érné meg, akkor bizonyára felhagyna a gazdál­kodással. — Félreértés ne essék, nem a munkára panaszkodom, hi­szen gyermekkoromtól dolgos környezetben élem az életem. Csupán pontosítani szeretnék egy vélekedést, miszerint mi milliókat keresünk, s a piac számunkra annyira nyitott, hogy a megtermelt árut nem kunszt értékesítenünk. Külö­nösen egy olyan településen, mint Gyál, ahol a lakosság döntő része ingázik lakhelye és a főváros között. A helyzet az, hogy akinek egy kis kertje van, s ehhez szorgalom és igyekezet párosul, az megter­meli családjának a konyhára- valót. Ezért itt helyben csak minimális mennyiségű zöldsé­get, paprikát vagy káposztát tudunk értékesíteni. Részben farmer Az Ady Endre utcában levő birtokon teljes a zsúfoltság. Az udvaron álló porlepte Zuk kisteherautó körül rekeszek, ládák sorakoznak, A gazdasá­gi épületben indulás előtt van a savanyító. A fólia alatt ne­velkedett fürfps uborkákból majd több mázsányi kerülhet a hordókba. Az egykori kocsi­szín alatt a piros Lada mel­lett ott árválkodik az egy­motoros, négyütemű KF—04 Maxi kerti traktor. A gazda szerint univerzális, hiszen örö­met és bosszúságot egyaránt képes szerezni. — A hozzá tervezett négyes ekét, mivel hiánycikk, egy helybéli maszekkal kellett le­gyártatni, de még így sem vagyok nyugodt, hiszen jelenleg is adapter után rohangálok. A már említett fóliasátor alatt az uborkán kívül szépen mutatja magát a paprika, a paradicsom, s egy nyúlfark­nyi területen, amolyan kísér­leti jelleggel, dinnyepalánták virítanak. Az ólban néhány sertés; a baromfiudvaron pedig a szár­nyasok jelzik, hogy tipikusan farmergazda Zakov Pável, a bolgár, ahogy néhány helybéli ismeri. Az elnevezés ellen, hogy farmergazda, nem tilta­kozik, de csak részben tart­ja annak magát. Fantáziát látnak — A Szabadság Tsz-től bér­iek egy 3 hektáros termőföl­det. A szövetkezet, a megkö­tött szerződés értelmében, biz­tosítja a szükséges növényvé­delmi és műtrágyaszóró gépe­ket. Viszont a vetőmagot, a fó­liát. s a már említett növény­védő szereket és műtrágyát magam vásárolom. Ezek árai maholnap a csillagos eget ve­rik. Ha a bankok kedvező fel­tételek mellett adnák a terme­lőknek az igényelt hiteleket, akkor egy korszerű géppark birtokában, s a mainál lénye­gesen nyitottabb, szabadabb piac mellett már valóban élet­képes farmergazdaságok mű­ködhetnének. A szövetkezettől bérelt terü­leten egyebek között uborkát termel, kereken egy hektár­nyit. Az első vetést a közel­múltban meg kellett ismétel­nie. mivel a viharos, esős na­pok kipusztították a palántá­kat. Bosszúsan mondta a gaz­da, hogy az újbóli vetés tete­mes költségekkel járt Ezután már érthetően bízik a jó idő­ben, az áru korai érésében, hogy még időben megjelenjen vele a piacon. — Az Országgyűlés május vé­gi ülésszakán tárgyalta az új földtörvényt. Szerte az ország- tíah szerveződnek az agrárre­formkörök. Mind gyakrabban hallani, hogy a veszteséges, a csőd szélén álló szövetkezetek szabadulni szeretnének szán­tóföldjeik egy részétől. Mind­ezek felkeltik az érdeklődést, vajon miként viszonyul eh­hez egy őstermelő? — Több éven át dolgoztam a helyi tsz-ben, a növényter­mesztési ágazatban. Tisztelem és nagyra értékelem az agrár- reformköröket szervezők mun­káját. Már csak azért is, mert egyik vezetőjüket, Nagy Ta­mást, a gyáli Szabadság Tsz elnökét jól ismerem. Tény, hogy a gazdaságtalan nagyüze­mek felett már régen eljárt az idő. Viszont, ha a növényvé­dő szerek, a műtrágya és a tápok árának az emelkedése nem lassul, akkor lőttek a ma még elfogadható eredményes­séggel gazdálkodó üzemeknek. Az ember lépten-nyomon azért csak politizál. Jómagam azon a véleményen vagyok, hogy nem szabad kedvét szegni azok­nak a keveseknek, akik ma­napság a mezőgazdaságban lát­nak fantáziát. Tehát kertész­kedni, vagy állatokat tartani szeretnének. Ha 50 hektárnyi földet óhajt valaki bérelni, ak­kor tegyék azt számára lehe­tővé. A bérleti szerződés és a felvett hitel tisztességes távla­tokat nyújtson. Erősen bízik Zakov Pável a Bosnyák té­ren levő híres-hírhedt piacra hordja áruját Azért eseten­ként terményei egy részével felkeresi a gyáli piacot is. Erő­sen bízik abban, hogy sikerül a nagyközség határában fel­építeni az új, fővárosi nagyba­ni piacot. Ebben bíznak gaz­dálkodótársai is, köztük az a 11 család, akik szintén több hektárnyi területet bérelnek Pestimre határában a Szabad­ság Tsz-től. Gyócsi László Egykor segédmunkás voSt a tanácselnök Harmincöt éve a község élén már legfeljebb 2-3 szlovák nevet lehet találni. Inkább palócos hatás érezhető az itte­niek nyelvhasználatában. — önt tehát nem akarták leváltani. A tanács tagjaival is elégedettek? — Őket sem akarják vissza­hívni. A tanács harminctagú, közülük talán három-négv az ötven éven felüli. Az 1985-ös választásoknál is in­kább a fiatalok kerültek be a többes jelölésnél. — Hol dolgoznak a tóalmá- siak? — A lakosok zöme a fővá­rosba jár be. A tsz-ünk haj­danán egyesült a szentmár- tonkátai Kossuthtal, ami nem volt számunkra előnyös, de most már megszűntek azok a gazdasági feltételek, amelyek annak idején az önállóság mellett szóltak. Van nálunk egy csomagolóüzeme a Patyo­latnak, a gyömrőiek idetelepi- tett ruházati részlege is fog­lalkoztat harminc dolgozót. A gobelinvarrás is virágzik, száz­száztíz, főleg nyugdíjas asz- szony foglalkozik vele. Ma­gánkereskedők is megteleped­tek a községben az utóbbi évben. Nyílt fagylaltozó, lán- gossütő, kenyérbolt, zöldség­üzlet. — A sportélet? — Futballpályánk van, csa­patunk nincs. A kézilabdás lányok a megyei I. osztályban szerepelnek, s diák atlétáink vannak a sportkörben. — A művelődési házban? — A könyvtár, szakkörök, nyugdíjasok klubja, MHSZ- klub, nem túl élénk a kultu­rális élet a községben. Bár most néhány tanárnő: Szűcs Lászlóné, Somogyi Edit, Ka- merel Mária egy kicsit meg­mozgatják a gyerekeket. Nép­táncot, aerobicot tanítanak, kultúrcsoportot vezetnek. — Vannak-e az ellenzéki pártoknak tagjai a községben? — Nem tudok róluk. Talán az elfoglaltság miatt nem ér­nek rá ezzel foglalkozni. — Hurcoltak-e itt meg em­bereket az ötvenes években? — Nálunk nem voltak ku- lákok. A földosztásnál a 900 holdas Andrássy-, a 2000 hol­das Prónay- és az 1500 hol­das Katona-birtokot szétosz­tották, a többiek szinte mind kisgazdák voltak. A Rákosi- időben négy-öt bácsikát elvit­tek kényszermunkára Ózdra a nagykohó építésére a begyűj­tési kötelezettség elmulasztá­sa miatt. Onnan tudom, hogy épp ott voltam katona. De ők már nem élnek. — Indul-e a jövő évi vá­lasztásokon? — Már nem. Hatvanéves le­szek, megyek nyugdíjba. Van egy kis szőlőm, ez a hob­bim, bár a bort nem iszom. Átányi László Kulcsos gyerekek csapata Nincs új a nap alatt! Örökzöld témánk a kulcsos gyerekek csapata. Felbukkan­nak buszon, HÉV-en, utaznak, kirándulnak, csapatokba ve­rődve Ez nem is baj, ha értel­mes, veszélytelen programot találnak maguknak valamelyi­kük szüleinek telkén. Ami vi­szont feladja a leckét — ha odafigyelünk, ha figyelünk rá­juk! — az az: mindig új és újabb játékot, szórakozást ta­lálnak ki maguknak. Szágul­dást az autók között — pél­dául egy hete Szentendrén a HÉV-állomás magasságában szombat délután — s kocca­nás, a tetőcsomagtartóból le­boruló ládák maradnak utá­nuk. Miközben bottal üthet­jük nyomukat. Mert fürgén, gyors lábon járnak, mint ahogy a Ráckevei-Duna-ágban tiltott helyen gyorsan meg­mártóznak a holtág hideg ví­zében. Persze, ott, ahol fürde­ni tilos. Veszélyek, melyek rájuk éppúgy leselkednek, mint ál­taluk ránk. Ám szokás szerint ki figyel oda? Ki inti meg az ebadtákat, kik jobb híján szó­rakozást, kikapcsolódást ke­resnek maguknak? Akkor, s addig, míg a szülők dolgoz­nak, míg nincs, aki rájuk fi­gyeljen. Két hét táborban szá­mukra a nyár két hónapjá­ból kevés. Éppúgy kevés, mint az a munkaalkalom, mely rá­juk vár, kiadási készségük alapjaként szolgálhatna. Ke­resnének, ha találnának mun­kaalkalmat. Ám hamar meg­értik. hogy ahol nincs, ott ne keresd. De a hamburgerre, a lángosra szükséges pénzről azért nem mondanak le. Adi­das trikóban, cipőben kunye- rálnak öt-hat forintot, mert ennyi hiányzik a jó falathoz. A megoldás? Várat magára, mert a pedagógusok minden erőfeszítése, az úttörőcsapa­tok táborszervező készsége — s tegyem hozzá a cserkészeké is 1 — kevés ahhoz, hogy a két hónapon át céltalanul csellen­gők táborát lekössék. Mi a megoldás? Receptet nem tu­dok adni, mindössze a jelen­ségre felhívni a figyelmet. S nem másokét, mint a szülőkét, kik hisznek még ma is abban: kéthetes nyaralással a családi közösségben fel- és megoldha­tó a másik hat hét tétlensége. S ebben ők éppúgy hisznek, mint a magyar társadalom. Miközben azon töprengünk a bandába verődés, a szipózás oka, gyökerei hol keresendők? Netán "ez a hat hét rásegítő edzésként éppen megfelel? Kérdések, ám egy biztos, nincs új a nap alatt. Évek óta ezekkel nézünk szembe — de meddig? S miért? V. E. Ezen a néven nem megy? Hajdanában-danában is­mert volt ama fogalom a ma­gyar társadalomban: védett nevek. Mert mielőtt valaki va­lamilyen alapítványnak nevet választott, nem ártott, ha kö­rülnézett a piacon. Netán fel­lapozta a tőzsdei bejegyzések gyűjteményét. S abból köny- nyen, gyorsan megtudta: me­lyik cég, melyik alapítvány melyik névre tette már rá a kezét. Manapság azonban nincse­nek ilyen gyűjtemények. A baj csak akkor kezdődik, amikor — mint a legutóbbi esetben is — egy alapítványt kell keresztvíz alá tartani. De olyan nevet adnak neki, mely egyetlen szóval lényegét, tar­talmát egyértelműen kifejezi. Így született meg az az elkép­zelés Budaörsön, hogy az új alapítványt Kapaszkodónak nevezik. Ahol, ha majd az érintett felek az alapító ok­iratot aláírják, s a kuratóri­um is működéshez kezd, lé­tük annyit jelent a három na­pon belül adandó gyorsse­géllyel, mint fuldoklónak a szalmaszál. Az, amibe kapasz­kodni lehet. Az alapító tagok egyike éppúgy nem figyelt fel a név- azonosságra, mint jómagam: a rádiónak van egy műsora, sérült gyerekeknek, a Kapasz­kodó. Sőt úgy hírlik, 1989. ja­nuárja óta újságuk is ezzel a címmel. Igaz, az utóbbit csak az érintett szülőknek küldik meg. Ám ha tetszik, ha nem: a név védett. Magyarán szól­va a budaörsieknek, az alapí­tó tagoknak kereskedniük kell a nevek, a jelzők világában. Melyik az a szó, amely legjob­ban kifejezi szándékukat, el­képzelésüket, humanista aka­ratukat. Igaz, a tettet nem a szó minősíti, hanem a szán­dék, a segítség gyorsasága, s milyensége. Ám kényesek ők is arra — mint a műsor és az újság szerkesztője — a lénye­get fejezze ki a névben rejlő előjel, s azt más sajátjának ne nevezhesse. Javaslatot nem merek tenni, mi is lenne a megfelelő, hiszen nincs védett, bejegyzett nevekről listám. S bár eddig nem szerkesztősé­günkben reklamáltak — ha­nem az alapítvány elindítói­nál —, de ha most azt mon­dom, Szalmaszál — lehet, hogy ez az egyszerűnek, hét­köznapinak tűnő név is va­lahol már védettséget élvez. Üzlet van ebben — s botorul kihagyom, kihagyjuk —, hogy egy stencilezett jegyzék eliga­zodást adhatna abban a dzsungelben, mely kibontako­zik a magyar elnevezések vi­lágában, vállalkozások, ala­pítványok megjelölésében, cégbejegyzésekben. S ebben is tisztán kellene látni ahhoz, hogy senki sem harangozzon félre, senkit a tévedés, a fi­gyelmetlenség miatt ne kapja­nak jogtalan, védett név használatán. Egy ilyen kiad­vány üdvös lenne, bár az öt­let díjára — időben szólok — szerkesztőségünk számot tart Varga Edit Pompázik az arborétum A vácrátóti arborétum a legszebb nyári pompájában várja a látogatókat. Naponta több száz iskolás érkezik ide, hogy a hús fák alatt töltsenek el egy napot. Képünk az egyik hangulatot szegletben, a vízesésnél készült (Vimola Károly felvétele' Földesi Ferenc, a Tóalmási Községi Tanács elnöke har­mincöt éve áll a testület élén. Pályafutását, mint oly sokan a helybeliek közül, a. fővá­rosban kezdte. Segédmunkás volt a Gázműveknél, majd a Temetkezési Vállalatnál.' Már ekkor, 1950-ben megválaszt­ják a faluban tanácstagnak, majd mikor a katonaságtól leszerelt, a tanács élére vá­lasztotta. — Ily hosszú idő alatt nem próbálkoztak még a visszahí­vásával? — Nem. Elfogadtak itt en­gem — mondja —, őseim öt­száz év óta itt élnek. A 70-es években a község törté­netét feldolgozta Vecserka Jó­zsef. az akkori iskolaigazgató Megtalálta a levéltárban azt az ötszáz éves adólajstromot is. amin az őseim szerepelnek. Földművelők voltak. — A község történetéről mit sikerült felderíteni? — Az 1200-as években em­lítik először az oklevelek Al­mást. A török időkben egyes vélemények szerint teljesen kipusztult Mások szerint nem érte különösebb kár. A temp­lom bizonyíthatóan a török idők előtt épült, s áll máig épségben. A pusztulás feltéte­lezése mellett szól. hogy szlo­vák telepesek érkeztek a köz­ségbe, hisz ezért is volt a ne­ve eredetileg Tótalmás. Ma^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom