Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-23 / 146. szám

2 1989. JtNIUS 23., PÉNTEK KÜLPOLITIKAI George Bush elnökkel és James Baker külügyminiszterrel tárgyalt közelgő varsói es budapesti útjuk előtt Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere, aki­nek az a véleménye, hogy a lengyel és a magyar reformfolyamatot csak a Nyugat közös stratégiájával és közös cselekvésével lehet támogatni. ▲ Kínában újabb hét személyt végeztek ki csütörtökön azok közül, akiket június 17-én Pekingben elítél-' tek katonai járművek felgyújtása, katonai javak eltulajdonítása és katonák el­leni támadás vádjával. A Eddig 250 ezer bolgár muzulmán adott be útlevélkérel­met, 150 ezren meg is kapták a hivatalos okmányt, 50 ezren elhagyták az orszá­got. A Csehszlovákiában az ott élő nemzetiségek számáról tanácskozva népszámlálási adatokra utalva közölték, hogy az országban 579 ezer 166 magyar, 68 ezer 176 len­gyel, 61 ezer 129 német és 54 ezer 582 ukrán, illetve orosz nemzetiségű állampolgár él. A Krakkóban szerdán a LEMP székháza előtt több száz diák tüntetett Wojciech Jaruzelski lemondásét követelve, de a megmozdulásba nem avatkozott bele a rend­őrség. A Konsztantin Micotakisz, a vasárnapi görögországi választásokon győzelmet ara­tott Új Demokrácia Pártja elnöke folytatja az ideiglenes kormány megalakítására irányuló erőfeszítéseit és szándékában áll találkozni a harmadik helyen végzett bal­oldali koalíció vezetőjével, Harilaosz Florakisszal, aki a Görög Kommunista Pártot és a kisebb baloldali pártokat képviseli. A Az NSZK tévé- és rádióállomásai, orszá­gos és tartományi napilapjai a döbbenet és felháborodás hangján számoltak be arról, hogy Románia szögesdrótból kerítést húz fel a magyar határon. A Az Azerbajdzsáni SZSZK Legfelsőbb Tanácsa elnökségének új elnöke van E. M. Kafarov, volt elnök- helyettes személyében, mivel Szulejman Tatiljevet tisztéből saját kérésére fel­mentették. A Izlandi békeaktivisták tiltakoztak a szigetországban tartandó ame­rikai hadgyakorlat ellen a keflaviki amerikai légibázisnál. A A KGST titkársága tájékoz­tatási osztálya bejelentette Moszkvában, hogy ősszel Szófiában tartják a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 45. ülésszakát. A A • TASZSZ szovjet hírügynökség csütörtökön rövid és tényszerű, minden kommentár nélküli anyagban foglalkozott az MSZMP, az Ellenzéki Kerekasztal és az úgynevezett harmadik oldal politikai egyeztető tárgyalásainak szerdai plenáris ülésével. A Margaret Thatcher brit kor­mányfő elutasította a Kína-ellenes gazdasági szankciók alkalmazását a sorozatos ki­végzések megtorlásaként. A Pavel Hrivnákoi nevezte ki a Szlovák Szocialista Köztár­saság új miniszterelnökévé csütörtökön a Szlovák Nemzeti Tanács (parlament) el­nöksége, mivel elődjét, Ivan Knoteket gazdasági ügyekben illetékes KB-titkár- cá választották meg a CSKP KB múlt heti ülésén. MEGSZA VAZOTT INDÍTVÁNY An NSZK szövetségi gyűlése (Bt»destag) csütörtök délután egyhangúlag elfogadott határozatban biztosította elismerésé­ről a demokrácia felé tartó Magyarországot, és felszólította a nyugatnémet kormányt, hogy mind saját eszközeivel, mind pedig nemzetközi közbenjárásával támogassa Magyarország megújulási és gazdasági reformtörekvéseit, valzwxint az euró­pai intézményekkel való eredményes együttműködését. A határozatot — a szövetségi gyűlés Magyarországról napi­rendre tűzött vitája során — a kormány — és az ellenzéki pártok együttes előterjesztése alapján fogadták el. A Ke­reszténydemokrata Párt (SPD), a Szabaddemokrata Párt (FDP) és a Zöldek Pártja által megszavazott indítvány vitájára és elfogadására, a vendéglátók meghívásának eleget téve, meg­jelent Nyers Rezső államminiszter, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja és Horváth István, Magyarország bonni nagykövete is. A Bundestag — a határozat értelmében — a kelet—nyugati bizalomépítéshez és a helsinki folyamat keretében a rendsze­rek megnyílását előmozdító együttműködéshez való fontos hozzájárulásként üdvözli és támogatja a Magyarországon ki­bontakozott fejlődést a demokratikus és pluralista viszonyok irányába. A Bundestag felszólította a bonni kormányt, hogy lehetősé­geihez mérten továbbra is segítse a magyar gazdaság szerke­zeti átalakítását, és megelégedéssel veszi tudomásul az Euró­pai Közösséggel (EK) megkötött megállapodást, amely szilárd dereket biztosít a kereskedelmi korlátozások lebontásához. Véget ért a Szocintern-kongresszus Vörös zászló — zöld sávokkal A mozgalom nem az önmenedzselés eszköze Hol tart az MSZMP átalakulása? Az MSZMP Központi Bizottsága februárban úgy hatá­rozott, hogy a politikai intézményrendszer átalakulása a többpártrendszer keretei között folytatódjék tovább. Ez a döntés voltaképpen egy már meglévő helyzettel yalő reális számvetés volt. A többpártrendszer kibontakozása, léte, a versenyhelyzethez való alkalmazkodás oly módon is érinti az MSZMP-t, hogy változtatnia kell munkastílusán, módsze­rein, meg kell határoznia az új körülményekhez igazodó po­litikai arculatát. Hol tart ma ez a folyamat? Erről beszél­gettünk Csikós Józseffel, a társadalompolitikai osztály he­lyettes vezetőjével. A Szocialista Internationale pártját szerint a nemzetközi együttműködés fokozásával a politizálás demokratikus je­gyeinek és átfogó jellegének erősítésével kell megoldani a világ égető problémáit. Ez a fő gondolata annak a nyilat­kozatnak, amelyet csütörtö­kön fogadtak el Stockholm­ban, a Szocintem 18. kong­resszusának zárónapján. A háromnapos kongresszus végén a hatszáz küldött által egyhangúlag elfogadott ok­mány a célok között az első helyen említi a minőségi gaz­daságfejlesztés olyan modell­jének megteremtését, amely a környezetvédelem szempont­jából is felelősségteljesnek mondható. A Reuter ennek kapcsán úgy fogalmazott, hogy a szocialisták vörös zászlaját ezentúl széles zöld sávok szí­nesítik. A nyilatkozat megszö­vegezői ugyancsak szót emel­nek a világméretű leszerelés mellett, szükségesnek tartják a szegény országok fejlesztési programjának kidolgozását. A kongresszuson a több mint nyolcvan pártot összefogó Szocintern teljes jogú tagjá­vá fogadták Brazília, Tunézia, Törökország és Curacao-sziget (Holland-Antillák) szociálde­mokrata pártját. Felfüggesz­tették ugyanakkor a panamai kormányzó párt tanácskozási jogát a múlt hónapban tartott választások manipulálása, majd érvénytelenítése miatt. Mint a török hírügynökség je­lentette, a kongresszuson megbélyegezték Bulgáriát a török nemzetiségűek kiitoion- colására hivatkozva. Az úgynevezett alapnyilat- kozat a Szocialista Interna- cionálé 1951-es, frankfurti kongresszusán megfogalmazott elvi deklaráció helyébe lép, mirrt a szociáldemokrata moz­galom alapvető célkitűzései­nek gyűjteménye. Magyar javaslatok a párizsi találkozón Az európai helyzet emberi dimenziójával foglalkozó pári­zsi találkozón a magyar kül­döttség az osztrák és a nor­vég delegációval közösen ja­vaslatot terjesztett elő a nem­zeti kisebbségek ügyében. A kezdeményezés többek között az anyanyelvi oktatás biztosí­tását, a nemzetiségi történe­lem és kultúra elsajátításának lehetővé tételét célozza, szor­galmazza, hogy a nemzetiségi egyének, szervezeteik és intéz­ményeik előállíthassanak, az országba behozhassanak és terjeszthessenek anyanyelvi sajtótermékeket. HÍREK FERGÁNÁBÓL Lassú, fokozatos normalizá­lódásról érkeznek hírek az üz- begisztáni Fergána-völgyböi. Az UZTAG üzbég: hírügynök­ség és a TASZSZ közös jelen­tése ismertette azt a csütörtöki sajtóértekezletet, amelyet az üzbég belügyminisztériumban tartottak. Az elmúlt napokban a rend­őri szervek őrizetbe vettek né­hány embert, akik másokat törvényellenes tettekre buzdí­tottak, álhíreket és röpcédulá­kat terjesztettek. A taskenti sajtóértekezleten közölték, hogy a helyi állam­biztonsági szervek is bekapcso­lódtak a rend és a nyugalom fenntartásába. A pogromok, gyújtogatások, gyilkosságok, garázdaságok elkövetői elleni nyomozásba és vizsgálati mun­kába mintegy 56 tapasztalt KGB-munkatársat vontak be. A moszkvai Kremlben: szovjet—iráni nyilatkozat A Szovjetunió és Irán nyi­latkozatban rögzítette kapcso­latainak és baráti együttmű­ködésének alapelveit, s az ez­redfordulóig terjedő hosszú távú programot fogadott el a kétoldalú kereskedelmi-gaz­dasági és a tudományos-mű­szaki együttműködésről — az erről szóló dokumentumokat csütörtök délelőtt a moszkvai Kremlben Mihail Gorbacsov, a Szovjetúniő Legfelsőbb’1-Ta­nácsának elnöke és Hasemi Rafszandzsani, az iráni parla­ment elnöke látta el kézje­gyével. Az iráni vendég kedden ér­kezett hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba, s hivatalos programja végén, Leningrád- ba történő elutazása előtt ke­rült sor az aláírási ceremó­niára. A szovjet és az iráni fél a fent említett két doku­mentumon kívül megállapo­dást írt alá a kétoldalú ke­reskedelmi forgalomról, illeg­ve a Tedzsem—Szerah—Mes­hed vasútvonal építéséről. Iránban Velajati külügymi­niszter egy budai napilapnak adott nyilatkozatában kifej­tette: Irán érdekelt abban, hogy jó kapcsolatokat tartson fenn a külfölddel, de csakis a néhai Khomeini ajatollah által megszabott alapelvek to­vábbi fenntartásával. Kívána­tosnak minősítette a Szovjet­unióhoz fűződő viszony javí­tását. Mint mondotta: Irán a barátság és a jószomszédsáa elve alapján kívánja kétolda­lú kapcsolatait fejleszteni Moszkvával. Ugyanez érvé­nyes az arab világ országai­val kapcsolatban is — tette hozzá. Amerikai „Sasok" leningrádi kikötőben Kétszázötven ifjú amerikai kadéttal és 55 főnyi sze­mélyzettel a fedélzetén csü­törtökön befutott Leningrád- ba az amerikai parti őrség hajója, a Sas (Eagle). A ha­dihajó utasai az amerikai parti őrség katonai akadémiá­jának hallgatói, jövendő tisz­tek, akik nyári hajózási gya­korlaton tengerészeti ismere­teket sajátítanak el. Az érkezés után a kadétok háromnapos kimenőt kaptak, s a hét végén a leningrádi fe­hér éjszakákat élvezhetik. A hajót pedig — amelyet 1930- ban építettek — pénteken és szombaton a leningrádi nagy- közönség rendelkezésére bo­csátják. Júliusban két szovjet hadi­hajó érkezik az egyesült álla­mokbeli Norfolk hadi kikötő­jébe, míg augusztusban ame­rikai hadihajók Szevasztopol- ban vethetnek majd horgonyt. — A felgyorsult belpolitikai események több szempontot is kínálnak a pártértekezlet óta eltelt idő áttekintésére. Az vitathatatlan, hogy a ver­senyhelyzetet az MSZMP iránti bizalomvesztés ugyan­úgy jellemzi, mint az a tény, hogy legnagyobb politikai erő­ként változatlanul jelen van a magyar társadalomban. — Hol tart tehát a párt átala­kulása? — Az MSZMP megalakulá­sa óta felülről szervezett, uta- sításos, feladat-végrehajtó po­litikai mozgalomként műkö­dött. Titkolatlanul is közha­talmi szerepet játszott. Ügy­intéző párt volt, s ez a mai napig nem változott lényege­sen, noha az elmúlt esztendő sorén komoly kísérletek tör­téntek e működési mód fel­váltására. A kezdeményezés azonban nem járta át sem a stílust, sem a módszereket. Kiváltotta viszont a párton belüli bizonytalanságot, amely úgy jellemezhető, hogy a régi gyakorlat már nem érvénye­sül, az új rend pedig még nem alakult ki. Ez az álla­pot önmagában is elegendő lenne arra, hogy válságérze­tet keltsen a párttagságban, ám ezt tetézte a rendszer tel­jesítményével való elégedet­lenség, a párt múltban elkö­vetett hibáinak, bűneinek fel­ismerése, ideológiai és szerve­zeti összetartó erejének meg­roppanása, és a mindebből adódó lelki és fizikai terhek is. Egy friss vizsgálat találó megállapítása szerint a Kádár­korszak nélkülünk, de éret­tünk véleménye mostanra a nélkülünk, de érettünk sem érzetté alakult át. Az új ar­culatát kereső pártnak ezzel a fájdalmas valósággal kell szembenéznie. Én tehát abban látom a változás lényegét, hogy a párt célja, programja megfogalmazásában, ennek megvalósításában végleg le­mondva hatalmi monopóliu­máról az új helyzethez al­kalmazkodik és minden erejé- .vel a demokratikus, szabad, szocialista Magyarország meg­teremtésén fáradozik. — Mi az igazság abban, hogy az új arculat kialakításához meg a nevét is megváltoztatja a part? — Amennyiben a tagság igé­nye ezt diktálja, egy párt sem zárkózhat el ez elől. Sze­mélyes tapasztalataim is alá­támasztják, hogy taggyűlése­ken, a párttagokkal való be­szélgetés során csakugyan fel­merült ez az igény. Sőt, mint lehetőség szóba került külön­böző színtű vezető testületek ülésein is. Az esetleges név- változtatás szerepel a szerve­zeti szabályzat vitaanyagában is. — Milyen javaslatok hangzottak el? — Elhangzott a Magyar Szocialista Párt elnevezés. Ja­vasolták továbbá, hogy Ma­gyar Szocialista Néppárt vagy Szocialista Demokrata Nép­párt legyen a szervezet új ne­ve. Ezek kétségkívül azt jel­zik, hogy a fogalomkeresés hátterében is egy megújuló politikai tartalom igénye hú­zódik meg. Ügy gondolom, va­lóban a politika lényegét kell megváltoztatni. — ön miben jelölné meg ezt a lényeget? Őszintén szólva, nem könnyű Ígérni, hiszen napjaink válságtünetei éppen a be nem tar­tott ígéretek formájában érezte­tik hatásukat a legfájóbban. Elég, ha a nyugdijak értéktelenedésére, a munkanélküliségre, a fiatalok lakásgondjaira utalunk. Ugyan­akkor most már az új politikai szerveződések is c.cn vannak, ki­ki maga döntheti el, mit higgyen, melyik párt szava áll közel a szí­véhez és az érdekeihez. — Minden egyszerűsítés ve­szélyes, mert jelszavakká, el­használt szlogenekké teheti a legkomolyabb szándékot. Sze­rintem a hazai politikai ver­senyhelyzetben a humanista és baloldali áramlatok ered­ményeire, politikai tapaszta­lataira építő nemzeti párt ve­heti fel a küzdelmet, s amely nyitott minden olyan kezde­ményezés iránt, amely a ha­ladást elősegíti. Az új arcula­tú MSZMP-nek munkálkod­nia kell az eszmei egység megteremtésén a párton belül — úgy is, hogy megnyugtató módon lezárja múltjának vi­tatott korszakait és kérdéseit, s úgy is, hogy emelt fővel vállalja annak maradandó ér­tékeit —, mert semmilyen po­litikai párt sem viseli el a tartós eszmei és politikai bi­zonytalanságot. Belső feszült­ségben nem lehet elvárni az eredményes politikai cselek­vést. — Szé esett íj arculatról, az esetleges új névről, mindegyikről a jövő vonatkozásában. Ez a jö­vő azonban mást jelent a re­formkörök tagjainak és mást a központnak. Kinek a véleménye nyom többet a latban? — Mielőtt a kérdésre vá­laszolnék, röviden a mai hely­zet előzményeiről. A párt 1988 májusában megkezdte menetelését a pluralizmus, majd a többpártrendszer fe­lé. Ez a mozgalmunkban elein­te véleménykülönbségekkel volt jelen. Az eligazodást ke­reső tagság azonban hol er­re, hol arra indult, részben mert elszokott az önálló poli­tizálástól, részben mert nem állt előtte az elfogadható új program és mindehhez olyan vezetői voltak, akik képtelen­nek bizonyultak az új hely­zethez való alkalmazkodásra. A politizálás a párton kívül zajlott, többnyire kritikus hangnemben. Ettől persze a tagság egyre passzívabbá vált A kérdésre ezek után az a válaszom, hogy az MSZMP- nek, a saját érdekében figyel­nie kell minden véleményre, így azokéra is, akik időköz­ben — ilyen vagy olyan ok­ból — kimaradtak a szerve­zetből. — Tehát a reformkörökére is. — Ami a reformköröket il­leti, ezek szerintem olyan kö­zösségek, amelyeknek tagjai új szellemi felfogásról tanús­kodnak, új gyakorlat kiala­kítására törekszenek, a vál­tozás érdekében kezdeményez­nek. Am ha magát a refor­mot akarják kisajátítani, ak­kor magát a pártot bénítják meg. Egy magát korszerűnek tekintő politikai mozgalom­nak ugyanis a politika lénye­ge szerint a valóságra állan­dóan reagálónak, tehát re­formernek kell lennie. — Viszont azt is tudjuk, hogy nem mindenki osztozik e véle­ményben. En nem ebbe a partba léptem be — hallani és nem csak a ki tud.ia, milyen nosztalgia fel­hangján, de mindenképpen a vál­tozás elutasításaként. — Szívesen hinném azt. hogy az MSZMP-be csak olyan emberek léptek be, akik vál­lalták a céljait, az ideológiá­ját. A többség mellett azon­ban jelen voltak azok is, akik itt látták egzisztenciális érdekek érvénvesítésének le­hetőségét. És nem is kevés azoknak a sfcáma, akiknek a párt működési mechanizmusa csupán az előrelépés emelő- szerkezete volt. Az sem lé­nyegtelen, hogy számosán ér­zelmi megfontolásból lettek a párt tagjai, ám a politika nem intézhető csupán érzelmi ala­pon. Tény. hogy más nagy pártokhoz hasonlóan az MSZMP-t is nyomasztják a múlt terhei, az elhibázott dön­tések, az elmulasztott felis­merések. Ugyanakkor az át­alakulás igényével szemben kisebb volt a tolerancia és elsősorban azok részéről, akik a bakon ültek, vagy még in­kább oda felkapaszkodtak. Most tehát kinek-kinek szu­verén joga eldönteni, hogy vállalja-e ezt a pártot, s ki­váltképpen azt, amit a ta­nulságok levonása után a jövőért kíván tenni. — Ismerik-e önök a vállalom­nem vállalom eldöntendő kérdé­sére adott válaszok Indítékait? A kilépők között vajon azok van­nak-e többen, akik az elkövetett hibák, a módszerek miatt nem vállalják a közösséget, vagy in­kább azok, akik a korábbi arcu­latától megválni készülő párttal nem tudnak azonosulni? — Azt gondolom, hogy nem függetleníthetjük magunkat attól az állapottól, melyet úgy lehet jellemezni, hogy a tö­megek ma távolabb érzik ma­gukat a politikától, mint ko­rábban. Megkérdeztünk egyéb­ként több kilépőt, hogy mi­lyen feltételekkel maradták volna továbbra is pártta­gok. A válaszok így foglal­hatók össze: ha látnám az új, meggyőző koncepciót, ha szervezeti rendet tapasztal­nék, ha nem lenne széthúzás a pártvezetésben. Az országos képet tekintve azit mondanám, hogy a kilépésben és a benn­maradásban egyaránt döntő jelentőségű a helyi politikai küzdőtér, s az, hogy az erősö­dő versenyben milyen vonzó­megtartó erővel vesz részt az MSZMP. — Az imént a pártvezetést érin­tő véleményre utalt. A vezetés ellentétei nyilván nem segítik az identitás alakítását. Nem gon­dolja, hogy ennél többről is szó van, hogy a titkolt, majd tüneti jelenségként kezelt állapot végső soron magát a pártot bomlasztja? — Most már tudjuk, hogy a pártértekezlettől kapott lendület nem gyorsította azt a folyamatot, amely a tény­leges politikai párttá váláshoz szükséges. Az egység reményé­ben magyaráztuk, hogy az erősödő kisebbségi vélemény- különbségek mögött inkább az egyetértő többséggel kell szá­molói. A vezetés versengése azonban felerősödött, szemé­lyes ambíciók váltak hangsú­lyossá. Figyelemre méltó, hogy a párttagság körében végzett közvélemény-kutatás megkérdezettjei szerint a po­litikai helyzet romlását a ve­zetők hitelvesztése, a bizal­mi válság, az MSZMP vezető pozíciójának megingása, va­lamint a vezetésben tapasz­talható ellentétek az úgyne­vezett hatalmi harcok okozták. Szerintem a pártnak vissza kell térnie az általa megfo­galmazott politikai munsa, az ügy, a programja elsődle­ges szerepéhez. Minden, ami bármely ren­dű, és rangú személyiséghez kapcsolódik, az csak másodla­gos jelentőségű lehet. A moz­galom nem válhat az önme­nedzselés eszközévé. — Vezetők és vezetettek prob­lémáját érintve, egy vitában fel­merült. hogy a képviselőkhöz ha­sonlóan, vissza lehet-e hívni azt a KB-tagot, akinek a tevékeny­ségével elégedetlen a tagság? — Ez a 'tehetőség már ko­rábban is hangot kapott. Most úgy gondolkodunk, hogy a választott vezetőket a válasz­tók visszahívhatják. A szer­vezeti szabályzat tervezete már azt is tartalmazza, hogy a választott testületi tagság idejét a választói fórum na- tározza meg. Az idő kongresz- szustól kongresszusig tarthat Bár ezzel kapcsolatban is az a vélemény, hogy kongresz- szusokra nem okvetlenül öt­évenként kell sort keríteni, ha­nem akkor, amikor azt a po­litikai helyzet megkívánja és akkor is pompamentes mun­kakongresszusra íönnek majd össze a küldöttek. Az MSZMP-t szoros kapcsola­tok fűzték a testvérpártokhoz. Most, hogy a magvar átalakulási politika aggasztja némely szom­szédunkat és barátunkat hogyan fogadják a párt új arculatának kialakítást szándékát és tényeit? — Azok a oártok. amelyek­kel az MSZMP kapcsolatot tart., a korábbinál jobban fi­gyelik ez irányú tevékenysé­günket. De még inkább szem­mel tartják azt a helyzetet, me­lyet a legjobban úgy jelle­mezhetünk. hogy a párt nem­csak a már meglévő és lehet­séges politikai ellenfelekkel van versenyben, hanem ön­magával is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom