Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-02 / 128. szám
1989. JÜNIUS 2., PÉNTEK Titian 5 Önkormányzat először, másodszor... Kell-e útlevél Nagymarosra? A kistelepülések, nagyközségek, sőt, a városok tanácsai körül forr a levegő az utóbbi hónapokban. E forrongás egyik jele például az is, hogy a megyében ugyancsak megkezdődött a tanácsi önkormányzatok országos szövetségének szervezése. A szövetségbe egymás után lépnek be az államigazgatási intézmények. — Legalábbis az „újhullámosok” — mosolyog Fieszl Béla, a visegrádi nagyközség tanácselnöke. — Mi május 30-i ülésünkön döntöttünk úgy: belépünk. A szövetség érdek- képviseleti szerv, amely az államhatalomtól függetlenül dolgozik, s közvetíteni tudja a kormánynak gondjainkat. Azok pedig akadnak szép számmal. A szövetség jogi személy, s közösségi véleményt nyilvánít például az alkotmánytervezetről vagy a tanácstörvény koncepciójának elképzeléseiről. Ezenkívül olyan kérdésekről ad információkat, amelyek a tanácsi önkormányzatok által képviselt településeket és a lakossági érdekeket tartják szem előtt. Anyagi bázisunk is lesz, ha nem is sok: a tagsági díj évente két forint településenkénti lakosonként... Ezen egy kicsit elfüstölög a tanácselnök, mert eszébe jut, hogy az állami támogatás is lakosokra van osztva. A kisközségekben 1200, a nagyokban 1720, a városokban 7200 forint fejenként. A falvak népe tehát másodrendű állampolgár? Talán bizony nem is lett volna olyan nagy baj, ha úgy húsz év előtt erősebb akarattal avanzsál Visegrád a történelmi város címre? Egy fejrázással túl is jut Fieszl Béla ezeken a régi dolgokon, mert hogy mi volt húsz év előtt, az ma már nemigen tesz a kalapba semmit. Most meg hiába is vannak utak, üzletek, s más városi kritériumok, középiskola nincs, s egyhamar nem lesz. Szálloda is csak egy van, a Silvanus, pedig hát Visegrádon másfél millió turista fordul meg évente. Az idegenforgalomból, ha részesedne a tanács, sok mindent lehetne fejleszteni... — De nem részesedik — fogalmaz hangosan is a tanácselnök. — Csak költ rá. Utat épít, csatornáz, tetőt cserél, s mérgelődik. A vízlépcső építésének megkezdésekor nagy terveket dédelgettünk, hiszen a területünkön 100 hektárnyi „új föld” lett volna, valóságos paradicsomi hely. Tárgyalásokat kezdtünk külföldi építőkkel. két szállodára is. Most persze leálltunk. Igaz, az elvi lehetőségünk megvan a gyarapodásra, a rendelkezésünkre álló területeket apportként hasznosíthatjuk egy vegyes vállalat esetében. Ez azt jelenti, hogy földdel, géppel, munkával szállunk be, készpénz helyett. Igazán azonban nem ez most az elsődleges gondunk. Az alakuló szövetség is az önkormányzati tulajdon köztudatba plántálását tűzte ki célul. Mélységesen ellenezzük az ingatlanok magánkézbe adását, annál is inkább, mert ezek építésénél a tanácsok nem kevés pénzzel bábáskodtak. Abba még beletörődtünk, hogy a mi fejlesztési hitelünk terhére megépült üzleteket más vállalatok hasznosították, de abba már végképp nem, hogy „új földesurak” irányítsák a község életét. Gondoljunk csak bele: ki lesz az a dőre boltos, aki kevés hasznú árut forgalmaz vadonatúj üzletében? Senki. A tanácsoknak pedig még annyi beleszólásuk sem lesz az ellátás irányításába, mint amennyi most van. Van? Bős—Nagymaros nagy lehetőség lett volna a visegrádiaknak (is). Az aláírásgyűjtés eredménye bizonyítja ezt: mindössze 140-en ellenezték a megépítést. Az itteniek szép haszonra tettek szert már az idelátogatók vendégéjszakáiból, hogy az építkezéssel járó infrastrukturális fejlesztési lehetőségekről ne is beszéljünk. — Nagymaros nem gazdasági kérdés — summáz Fieszl Béla. — Azok, akik nem itt élnek, nem tudják sem átérezni, sem megérteni, sem felmérni a vízlépcső jelentőségét. Elképesztő esetekkel találkoztunk az utóbbi időben. Jönnek ide az ország minden tájáról vízlépcsőt nézni —legutóbb egy Balaton-parti tanácselnök arról érdeklődött tőlem, kell-e útlevél, hogy Nagymaroson az osztrák munkaterületet megnézhessük. De megesett, hogy leszállt itt a vonatról egy asz- szony, kapával, lapáttal, s azt kérdezte: No, fiam, hol az a gödör, amit be kell temetni? Ezek a történetek keserű mosolyt fakaszthatnak, s az a legszörnyűbb, hogy igazak. Ügy gondoljuk mi, itt, a „végeken”, hogy ideje magunkkal törődni, az érdekeinket védeni, mert más ugyan meg nem teszi helyettünk. Bízunk nagyon a szövetségben. S abban, hogy a hangunk erősebben szól majd ott, az ország házában is. Bellér Ágnes Gyíkhizlaló sör A szomjas vendég kis híján lefordult a székről, a felszolgáló kislány majdnem elájult, a piliscsabai Fűzfa presz- szó vezetője, Latitka István pedig hóna alá kapta a sörösüveget és meg sem állt a Kőbányai Sörgyárig. A Dréher-sö- rös palackot tárgyi bizonyítéknak vitte. A kapunál elég volt felmutatnia, s zöld utat kapott egészen a kereskedelmi igazgatóhelyettesig. Seidl József nézte, forgatta az üveget, fény felé tartva, majd árnyékban. Végül kimondta: — Ez kérem egy gyík. A sör hizlal. Az egyébként aprócska hüllő is nyilván a sörtől dagadt meg olyan szépen a palackban, hogy a még oly gondos mosás során sem tudott kiköltözni az üvegből. Legalábbis ezt bizonygatta a kereskedelmi igazgatóhelyettes és Volosilovszky Mihály, a 7. számú telep művezetője is, arra Célozva, hogy a gyíkocska nem náluk került a palackba. A Fűzfa presszó vezetője készségesen elfogadta ezt az érvelést, azt azonban ma sem érti, hogy vajon miért kellett sört tölteni a már foglalt üvegbe? M. K. Kedves sörivók! íme a bizonyíték, a sör hizlal. Még a gyíkot is Ez kérem egy gyík — mondja Seidl József, a Kőbányai Sörgyár kereskedelmi igazgatóhelyettese. (Cím fölötti képünk) Tessék, ez az üveg is tiszta. (Jobb oldali képünk) (Vimola Károly képriportja) SZÁZHALOMBATTAI hírtükör Negyvenegy MSZMP-tag és egy pártonkívüli közreműködésével alakította ki állásfoglalását az I-es számú százhalombattai reformkor. A lap első oldalán olvashatnak erről az érdeklődők. A cikkből az is kiderül, hogy a csoport nyitott körré kíván szerveződni, s befogadni minden olyan véleményt, ami segíti a változást. Szintén az első oldalon olvashatnak arról a battaiaK. hogy mégsem osztják ki a gázálarcokat a lakosság körében. Hogy miért nem, azt megtudhatják az írásból. Aligha jelent meg a Hírtükör fennállása óta környezetvédelemmel foglalkozó írás nélkül. Ezúttal azt boncolgatja a második oldal egyik cikke, hogy mennyire szennyezi a DKV a Dunát. ' Névváltoztatás, vagy tartalmi megújulás? Erre keres választ a Hogyan tovább — MADÍSZ című írás a második oldalon. Két fiú és egy lány ül a pádon. Kik ők, mi az elképzelésük a világról, s milyen terveik vannak a jövőre nézve? Ezt tudhatjuk meg a harmadik oldal írásából, melynek címe: Három diákportré. Az utolsó oldalon ezúttal is a legfrissebb battai sporthíreket és információkat találják meg az olvasók. Nem baj; ha nyereg, ha kontyolt — ha jó a hajlásszög A világkiállítás jó üzlet lehet Gyártónak és forgalmazónak közös célja, hogy a piac elégedettségét, mondhatni szimpátiáját egy-egy termék vásárlói megméretés révén gyorsan elérje. így van ezzel a VÁÉV- Bramac Kft. is. Nemcsak ontani volt képes az elmúlt négy évben a színes betoncserepeket, de a választék mellé minőséget is garantált. A magyarországi piacon olyannyira megvetette lábát a kft., hogy a hazai fogyasztók zömének pénztárcáját is képes volt megnyitni, ősszel, előreláthatóan szeptember első felében már a 100 milliomodik, Magyarországon legyártott betoncserepet ünnepelhetik. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a megépített magánerős lakóépületeken összességében 10 millió négyzetméternyi felületet boríthattak be az említett tetőfedő anyagokkal. Mindezek után elgondolkodtató, hogy Duna- Bramac Kft. betoncserépgyárában távolról sem ennyire rózsás a helyzet. A Tüzép-telepen egyre több a kétféle színben készített hódfarkú cserép. Pillanatnyilag is közel ötmillió darab a gyár készlete, s ez a bizonytalan jövőről árulkodhatna, ha ... Ha a tőkeerős cég nem húzna elő a tarsolyából újabbnál újabb ötleteket, ismételten felcsigázva a fogyasztói kíváncsiságot. Harminc év garancia Csabai Béla, a VÁÉV-Bra- mac cég kereskedelmi igazgatója az újfajta alpesi tetőfedő anyagok Dunakeszin történő gyártásáról beszélt a napokban. Elmondta, hogy a hódfarkú cserepekre rendszeresített gyártósoron néhány hét alatt olyan módosításokat hajtanak végre, hogy előreláthatóan júKonyvhét Nagykátán Díszvendég: Zalán Tibor A nagykátai ünnepi könyvhét kétségkívül legnagyobb szenzációja, hogy sikerült meghívniuk vendégként a magyar líra egyik legnépszerűbb hazai egyéniségét, Zalán Tibort. A rendezvényre június 2-án este 18 órakor, a Radnóti Miklós Könyvtárban kerül sor. Zalán Tibor mindössze harmincnégy esztendős, s eddig hét önálló kötete jelent meg. Az utolsó kettő a Hagyj meg, idő! és a Borús reggeli üzenetek című ebben az esztendőben, a Szépirodalmi Kiadónál. A fiatal művész mindemellett hangjátékot, esszét és kritikát ír, fordít, és szerkeszti a Kortárs című folyóirat versrovatát. A JAK-füze- tek első darabjában, újra megjelent Arctalan nemzedék című tanulmányában a költő összegzi a hetvenes években jelentkező költőgeheráció helyzettudatát. nius végétől már készíthetik is a legújabb típusokat. Az eddig ismertnél hullámosabb formája. sima felülete, legömbölyített alsó éle, lágyabb kontúrja látványos és tetszetős megjelenést ad az új terméknek. Alkalmas a régi épületek fedésére. Mindenfajta magastetőre. legyen az nyereg, félnyereg vagy éppenséggel kóntyolt, felhelyezhető, tizenhét fokos hajlásszögtől. Ami szintén a minőségét dicséri, hogy a gyártó 30 év garanciát vállal az anyaghibára, a vízzáróságra és a fagykárosodás ellen. A dunakeszi cserépgyárban tervezik fagyáíló beton padló- és lépcsőburkoló lapok előállítását is. Ezek az anyagok kültéri felhasználásuk esetén teraszok, járdák, előlépcsők és térburkolatok kialakításánál jöhetnek számításba. Belső alkalmazásnál, éppen a karakteres megjelenése miatt, közlekedők, lépcsőterek, műhelyek, garázsok, pincék, rusztikus jellegű lakóhelyiségek padlóburkolatának is kitűnően megfelelhet. A kereskedelmi igazgató szerint nagy a remény arra, hogy már az esztendő negyedik negyedévében ez az építőanyag is felkerülhet a dunakeszi termékpalettára. Nem tudnak szabadulni Mindezek után óhatatlanul is felmerül a kérdés: vajon mi lesz a hódfarkú cserepekkel? Netán megszűnik a gyártásuk? Csabai Béla a leghatározottabban tiltakozott az említett feüvetés hallatán. A hódfarkú cserepeket, mondta, meghatározott, időszakokban készítik majd mindenkori piaci igényekhez igazodóan. Szavaiból azonban mind nyilvánvalóbbá vált az is, hogy a hódfarkú betoncserepek magas egységárukkal nem tudtak igazán versenyképesek lenni a lényegesen olcsóbb kerámia tetőfedő anyagokkal. A kereskedelmi igazgató szerint az általuk legyártott 10 millió hódfarkút eladták a forgalmazó Tüzépnek. Az már egy más dolog, hogy a tüzépek viszont nehezen tudnak szabadulni tőlük. Az egykoron a római cserepek készítésére konstruált dunakeszi gyárban a Duna-Bra- mac Kft. megalakítását követően az osztrák cégnek még 30 millió forintot kellett fordítania új gépek telepítésére. A gyár környékén azonban nem ártana eltüntetni az elődre, a Római Cserépgyárra utaló reklámfeliratokat, bár ezért nem hajlandó a Bramac félmillió forintot kifizetni. Túlzottan egyszerű, s ráadásul a terep homályába vész az a kis tákolt alkalmatosság, amit a gépkocsin utazók csak nehezen tudnak észrevenni. Reklámnak ígérkezik Üzleti előretekintés dolgában kétségtelenül vannak tartalékai a Bramacnak. A beszélgetés során ugyanis elhangzott, hogy a majdan megrendezendő Bécs—Budapest világkiállításra készített épületeket hódfarkú cserepekkel fedik be. És ez nagy üzletnek, jó reklámnak ígérkezik. Gyócsi László A demokratikusabb egészségügyért Legyen szabad orvosválasztás Az egészségügy átfogó reformjának előkészületei javában folynak, elkészült az alapellátás megújításának koncepciója. A dokumentumot országos vitára bocsátották, így Pest megyében is valamennyi orvosnak, egészségügyi dolgozónak lehetősége nyílt arra, hogy véleményezze az elképzeléseket. A megyei tanács egészség- ügyi osztálya összegyűjtötte az észrevételeket, s azokat változtatás nélkül eljuttatta az Egészségügyi Minisztériumba. E téma egyébként napirendre került a megyei tanács egészségügyi és szociálpolitikai bizottságának legutóbbi ülésén is — az itt kialakult álláspontról szintén értesítik a minisztériumot. Mi a koncepció lényege? Gyökeres változtatások szervezeti, irányítási, finanszírozási és képzési területen egyaránt azért, hogy a jelenleginél magasabb színvonalú alapellátást biztosíthassanak. Az elképzeléseket általános bevezetésük előtt modellkísérletekben próbálják ki, s a tapasztalatokról tájékozódnak az ellátottaknál, az ellátóknál és a finanszírozóknál. Csak a vélemények összegzése és feldolgozása után munkálják ki az alapellátási reform végleges változatát. Pest megyében is elhangzott: napjainkban különösen sok feszültség halmozódott fel, az emberek érzékenyebbek, s a gyógyszerrendelethez hasonló fiaskót nem lehet még egyszer elkövetni. Egyöntetű volt a vélemény; az egészség- ügyi alapellátás jelenlegi finanszírozási gyakorlata mindenkinek rossz: a beteg számára régen nem ingyenes, s az egészségügyben dolgozók — mivel többségük alulfizetett —, kénytelenek elfogadni a paraszolvenciát. A megoldás olyan vegyes fedezeti rendszer bevezetése lenne, amelyet a legtöbb európai országban alkalmaznak. Itt a magánorvoslás keveredik az állami, a helyi tanácsi, a biztosítói fedezettel. Az érem másik oldala: az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók teljesítményarányos bérezése, amely egyaránt figyelembe veszi a minőségi és a mennyiségi munkát. Ugyancsak élénken foglalkoztatja az embereket az orvos- választás kérdése. A választás szabadságának mennyiségi korlátja van: nem célszerű, ha egy körzeti orvoshoz kétezerötszáznál több páciens tartozik. A vitában azt is javasolták, hogy a betegek ellátásának szabadsága bizonyos területi egységekre korlátozódjék, mert a szétszórtság akadályozná a színvonalas munkát. Indokolt a körzeti egészség- ügyi szolgálat szakmai igazgatásának átalakítása, alulról építkező jelleggel. Az elgondolások szerint nyolc-tíz körzeti orvos maga közül választana egy vezetőt, aki szakmailag irányítaná és ellenőrizné a csoport tagjainak a munkáját. Fontos, hogy ezzel egy időben eérvényesüljön a társadalmi ellenőrzés is: e célból létre kell hozni az ellátottak érdekvédelmi szervezetét. F. K.
