Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-15 / 139. szám

1989. JÜNIUS 15., CSÜTÖRTÖK TB 3 SZÁJTÁTVA Négyfelé Jósolni nincsen kedve konzervgyári embernek: a ta­pasztalataira támaszkodik. Azt mondja, néhány esztendő múl­va eltűnik készítményeik lis­tájáról a piszke. Egyre keve­sebbet tudnak felvásárolni, mert egyre kevesebben for'al- koznak a termesztésével. S ha így haladnak a dolgok, akkor könnyen erre a sors.a juthat, azaz eltűnhet a kaj­szi is: rohamosan csökken a felvásárlásra felkínált meny- nyiség. Négyfelé megy az, ami a gyümölcsfákon, a bokrokon, a szőlőtőkéken megterem. Fo­gyaszt belőle a termelő, friss áruként visz belőle a piacra, eladja a tartósítóiparnak, il­letve bizonyos rész export­ként, a határokon túl talál vevőre. A megyében, átlagos esztendőt véve alapul, 200 ezer tonna körül van a sző­lő- és gyümölcstermés teljes mennyisége. A tíz- és a húsz- százalékos ingadozások azon­ban természetesek: a termé­szettel nem lehet szerződést kötni, hogy minden év jó esztendő legyen. Van tehát bizonytalanság a termelésben és vele a jövedelmezőségben. Amint rejlik abban is bizony­talanság, a megtermett szőlő­ből, gyümölcsből mennyit fo­gyaszt el a tulajdonos, mii visz piacra ... Mivel négy­felé oszlik a minden eszten­dei termés, mind a négy te­rületen ott a bizonytalanság. Hiszen ha kiemelkedően jó ára van valaminek, akkor ta­pasztalható: a család csök­kenti a saját fogyasztását, in­kább eladja azt, ami megter­mett. S megfordítva, ugyan­csak igaz ez. Szájtátva hallja tehát a hír­lapíró, hogy ennyi bizonyta­lanság közepette a legnagyobb bizonytalanság mégis valami más. Az, hogy nem lehet tudni: mi történik a földe­ken, a megyében döntő sze­repet játszó háztáji és kisegí­tő gazdaságokban. Pótolják a kiöregedett fákat, bokrokat, tőkéket? S ha igen, mivel? Ha nem, miért nem?! A nagy­üzemek folyamatosan vissza­vonulóban vannak erről a te­rületről. Akkor tehát? Négy­öt esztendő, amíg egy új ül­tetvény. termőre fordul. Az akkói'i termést is majd négy­felé kell osztani. De lesz mit négyfelé osztani? MOTTO A MEGYEI TANÁCS VB-ÜIÉSE Megfáradtak a szélmalomharckan (Folytatás az 1. oldalról.) na vizének minősége, ám egészségügyi megközelítésből más a helyzet: lényegében a Duna—Tisza-csatorna kiága­zásáig alkalmatlan a víz für­désre. bár például Taksony és Ráckeve között akadnak me­részek, akik megmártóznak a vízben, játszva saját egész­ségükkel. Ráckevétól Tassig va­lamivel jobb a kép, összessé­gében azonban korántsem megnyugtató. A vízügyi igaz­gatóság rendszeres kotrások­kal igyekszik segíteni, már csak azért is, mert enélkül előbb-utóbb például a duna- haraszti hajógyárat ki kellene telepíteni. Lesznek még áldozatok Szükség lenne az úszólápok megbontására is, ám ehhez — védett terület lévén — nincs engedélyük. Pedig csak arról lenne szó, hogy ezeket a lápo­kat szakszerűen arrébb helyez­zék. A vízbázis védelméről az igazgató elmondta: elkészült az a hatástanulmány, amely érdemes megvitatásra. El kell dönteni, hogy a javaslatok­ból mi valósítható meg. A szelektálásra elsősorban azért van szükség, mert a tanul­mányhoz kapcsolódóan létezik egy gazdaságossági számítás, amely a költségeket 6—9 mil- liárdra becsülte. Persze nem minden1 múlik a pénzen, mert sokszor a pozitív emberi hoz­záállás is kézzelfogható ered­ményt hozhatna. A szemetet ugyanis nem csak felelőtlenül eldobálni, de összegyűjtve a kijelölt helyre is lehet ten­ni. A legnagyobb gond az, hogy a csatornázás és szenny­víztisztítás nem futott együtt a vezetékes vízhálózat Bőví­tésével. S ott vannak a nagy ipari üzemek, a mezőgazdaság és melléküzemei mint állandó szennyezők. Nagy port kavart a stégek rendezésének ügye az érintet­tek körében, hiszen jó néhány­ra bontási határozat szüle­tett. Azokat, amelyeket gaz­dájuk már régen elhagyott, s olyan állapotban vannak, hogy mások sem foglalják el, a KDV-KÖVIZIG felszedi, de ezeken kívül is lesznek még áldozatok. Tiborc panasza A Duna vizének állapotáról rajzolt szomorú képnél még elkeserítőbb volt az, amit Kirchner Gyula, Szigetcsép elöljárója festett. Tiborc pana­szának is beillett a lista: a fa­luban oly mértékben szennye­zett az ivóvíz, hogy abban csecsemőket fürdetni nem le­het és még a felnőtt lakosság­nak sem ajánlatos inni belőle. Az áldatlan állapotokról évti­zedek óta nincs elmozdulás, így a csatornázás már csak irreális álom lehet Szigetcsé- pen. A lakóházakhoz évente minimum háromszor kell hív­ni a szippantókocsit; a szám­la 5—6 ezer forint. Hogy gaz- dálkodja ki ezt az összeget a sok, mindössze háromezer fo­rintból élő tsz-nyugdíjas? És folyt a panasz tovább: nyáron csőd a kereskedelmi ellátás, az óvoda túlterhelt és szinte csak a fohász tartja össze. A faluban nincs gyermekorvos, hozzá Ráckevére kell utazni, de a háromszori átszállással egy napba telik, míg onnan segítség jöhet. Marad az egyetlen körzeti orvos, aki csecsemőtől aggastyánig kezel mindenkit. Kérték, mondjunk véle­ményt a közéleti fáradtság kérdéséről — fűzte tovább a szót az elöljáró. Csak ígérgetni tudunk a lakosságnak, ered­mény nélkül. Pedig, ha rövid időn belül nem lesz előrelé­pés a víz ügyében, többé nincs jogalapunk az állampolgárok képviseletére. Ám az megkér­dőjelezhető: ebben a helyzet­ben ki az ma Szigetcsépen, aki Hámori Csaba nyilt képviselőválasztáson is indulna Élükre állított kérdések Abban nincs semmi különös, hogy tegnap pártaktívára hív­ták egybe a kommunistákat Monorón. Előadónak pedig a Politikai Bizottság tagját, a Pest Megyei Pártbizottság első titkárát, Hámori Csabát kérték fel. Az MSZMP belső életében ez megszokott, bejáratott for­ma. S hogy mégsem bizonyult a tegnapi annak, azt számom­ra egyetlen tény jelezte: a majd száz ember között egyet­len szundikálót sem sikerült felfedeznem. Mert az előadó nem kinyilatkoztatott — ahogy korábban megszokott volt — a párt nevében, hanem több­ször is hangsúlyozottan saját véleményének, álláspontjának adott hangot. Rámutatva azok­ra a pontokra is, melyeket a Politikai vagy a Központi Bi­zottság tagjai közül van aki vitat. Egy azonban biztos, hogy szakított a régi beidegződéssel — vagy sohasem volt sajátja — és annak a párton belüli demokratikus viszonynak a ki­alakítására törekedett, amely­ben a vezetők a tagok kérdé­seire kendőzetlenül válaszol­nak. Ügy, hogy nincs tabu té­ma, miközben ázt is megfogal­mazta, hogy a vezetés nem ki­váltság, hanem időre szóló, a tagságtól kapott megbízatás. Nem hiszem, akadna is bárki, aki ne értene ezzel egyet és nemcsak az MSZMP tagjai kö­zött ... Mert például kifejtette, hogy a Politikai Bizottság, s a KB sem elégedett önmagával — mint ahogy a tagság sem e két vezető pártfórummal. A tagság bekövetkezne, káros lenne. De szerinte a vezetésben ilyen cél­lal senki sem politizál! Nyílt képviselőválasztáson vajon részt venne-e Hámori Csaba? Olyanon, ahol az ellen­zékbe szorult, háttérben lévő MSZMP színeiben indulhatna? Kell-e a magyar pártnak el­nök és főtitkár? Két kérdés. Az elsőre a válasz, hogy ilyen helyzetben is indulna egy vá­lasztáson. S szerinte nemcsak főtitkár, s elnök kell, hanem egy teljesen más vezetési konstrukció. Amelyben az MSZMP-t agrár-, vagy gazda­ságpolitikai kérdésekben az ország legjobb koponyái, szak­emberei képviselik, foglalnak állást egy-egy döntés előkészí­tésében a párt nevében, a tár­sadalomért. A közvélemény-kutatásokra alapozva milyen ma Magyar- országon az MSZMP megítélé­se? Hámori Csaba véleménye szerint azért is romlott, mert a sajtó egy része úgy láttatja, mintha máris vereséget szen­vedett volna, s nem kezdemé­nyezne! Kiragadott kérdések a mo­norí pártaktíváról. Ám ezek jelzik, hogy a megszokott me­derből a pártaktíva hangulata is kilépett. A vezető, a felkért előadó őszinte, kendőzetlen hangnemet üt meg, s ez talál­kozik a tagság akaratával, el­képzelésével. Ennek van hasz­na, értelme, még akkor is, ha a kérdések élesek, élükre állí­tottak. Az MSZMP-n belül is. Ám kifejezik a megújulási készséget, képességet! Varga Edit elégedetlensége mögött például még a tegnapi reflex, szokás húzódik meg, s ez a vezetés­től láthatóan dinamikus egysé­get követel. A párt felső veze­tése érzi, tudja ezt. Tudja, hogy az egymástól különbö­ző, színes egyéniségeket nem sikerült összehangolnia. Mert nem az a baj, hogy többféle áramlat létezik az MSZMP- ben, hanem az: a csúcson a szolidaritás nem fejeződik ki. Ez hat zavarólag a tagságra, s teszi elégedetlenné. Miközben a gazdaság eredményei példá­ul nem annyira rosszak, mint ahogy az a köztudatban a kü­lönböző sajtónyilatkozatok alapján kialakult. S az MSZMP-t sem egy átalakuló — s ebből következően vívódó, vitatkozó, néha önmarcangoló — pártként mutatják be, ha­nem egy rossz, szétesőfélben lévő szervezetként. Élére állított kérdés: közéle­ti személyiségek korábbi vi­selt dolgaira miként reagál a pártvezetés? Hámori Csaba szerint az MSZMP-nek gorba- csovi módon kellene megszólí­tani azokat, akik terhessé vál­tak. Ám ezt a nézetét sokan vitatják. Mondván, az ilyen megközelítésnek rossz hagyo­mányai vannak. Mit tükrözzön június 16? Nagy Imre, a tisztességes poli­tikus méltó megítélését! Nem okot szolgáltatva arra, hogy a múlt dolgaira, visszafelé néz­ve rossz magyar szokás szerint ismét besarazzuk egymást! Milyen árat kell fizetni a pártszakadás elkerüléséért? Ha vállalkozna az elöljáró szere pére vagy bármilyen közélet tisztségre. Ha nem is ebből a megköze lítésből, de utaltak a nehéz ségekre a többiek, Ráckeve Kiskunlacháza és Szigetszent márton tanácsi vezetői is. Szó ba került például a tanácsi al­kalmazottak bérhelyzete amelyből Kiskunlacnázán csal a helyzet van meg — fogai mazta Kocsis Mihály tanács elnök. A 25 tagú apparátusbó nyolcnak van 6 ezer forin alatt a bére, köztük a szociál politikai előadóé és a gyám ügyesé, akik köztudomásúai a legnehezebb területekért fe lelnek. Mindenütt sok viszály adó dik az őslakosság és az üdülői között, elsősorban a kereske delem fogyatékosságai miatt Mindez a tanácsnál csapódil le, pedig ők sokszor tehetetle­nek. Hisz nem szólhatnak bel< a kereskedők dolgába, menny húst, tejet, kenyeret rendelje nek. Nem utasíthatják a bol­tokat, mettől meddig tartsa­nak nyitva, s mikor küldjék szabadságra dolgozóikat. Az alapvető élelmiszerek hiányát azonban nem ott, hanem a tanácson kérik számon az ál­lampolgárok. Más a kedvezményezett Régóta szó van arról, hogy Ráckeve és vidéke is váljék kiemelt üdülőterületté, ám ez ideig hiába interpellált ez ügyben a terület országgyűlési képviselője. Ráckevénál az ígéret ellenére előbb került kedvezményezett helyzetbe Sopron. A tanács vb-testületének nem újak ezek a gondok. Ám az évek óta folytatott szélma­lomharcból illenék már kifog­ni a szelet. Mert régi a böl­csesség: aki szelet vet, vihart arat. Igaz persze, hogy ebben nem a megye, és különösen nem a helyi tanácsok a luda­sak. Sok kérdésben kellene megegyezésre jutni végre a fővárossal, akár a Duna víz­minőségét tekintjük, akár a csatornázási programra, a gázhálózat vagy a telefonfei- lesztés témájára gondolunk. És az is tény: a ráckevei üdülő­körzet javarészt a budapestiek pihenőhelye. F. E. Temetéseink tanulságai Egy emberöltő során kétszer temet politikai mártírokat az ország. Rajk Lászlót és társait. Nagy Imrét és társait. Ez a tör­ténelemben egyedülálló tény. Éppen ezért kötelező erejű, hogy levonjuk a tanulságokat az elkövetkező nemzedékek, a nem­zet egésze számára. Ezért tettük fel a kérdést: véleménye sze­rint mi a tanítása és a tanulsága a pénteki temetésnek? NÉMETH MIKI,OS miniszterelnök: Nincs eszme, amiért a népet szabad lenne megnyomorítani Századunk rendkívül moz­galmas és változatos magyar történelme sajnálatosan telített sorsfordító eseményekkel, küz­delmes vívódásokkal, a szélső­séges erők harcaival, leszámo­lással, nemzeti tragédiák soro­zatával. És mindig szoros kap­csolatban a nemzetközi hely­zettel. Nincsenek személyes, tuda­tosan megélt tapasztalataim a korról, amelyben sűrűn öltek, de csak ritkán temettek tisz­tességgel. Rajk László halála és méltó eltemetése között rö­vid, de annál keservesebb idő telt el. A temetés reményt kel­tett, a nemzet megpróbált fel­egyenesedni, ám a kísérlet tra­gédiába torkollott. Ennek ré­sze Nagy Imre és mártírtár­sai szomorú sorsa is. Nemzedékem egyrészt sze­rencsés, hiszen ezt a kort ár­tatlan gyermekként élte át; de szerencsétlen is, mert sokáig hamis képe volt a gyermek­korban elrohant történelmi időkről. Csak sejthettük, hogy apáinkon, idősebb fivéreinken súlyos csizmákkal gyalogolt át a kor, mert nehezen, vagy máig sem gyógyuló sebeik rejtegeté­sére kényszerültek. 1956 és az azt követő meg­torlás az egész nemzeten sú­lyos sebet ejtett, amelyről most vesszük le a kötést, és erőre kapó friss, tiszta, gyógyító lég­áramlatnak tesszük ki a sérü­léseket. A mostani temetés vég­re gyógyulást hozhat. De csak akkor, ha a tragikus esemény­ből általános és örök érvényű tanításként mindenki levonja azt, hogy szellemi és fizikai erőszakkal nem szabad és nem lehet sem a népek közötti, sem az országon belüli politikai problémákat megoldani. A né­zeteltéréseket, az érdekkülönb­ségeket idejében feltárva kell megakadályozni, hogy azok sú. lyos feszültséggé sűrűsödjenek. És ehhez kapcsolódik a szá­momra legfőbb tanulság is: nincs eszme, amiért a népet szabad lenne megnyomorítani, és nincs cél, ami az igazságta­lanságot, a törvénytelenséget szentesíthetné. És nincs nép, aki ezt tartósan eltűrné. Mert ha igen, akkor az a nép csak névben él már, többé nincs je­len KULCSÁR KÁLMÁN igazságügyi miniszter Ma lehetőségünk van a szakításra Ilyen szomorú egyedülálló tényekkel sajnos rendelkezünk. Történeti távlatokat is tekint­ve emlékeztetni szeretnék ar­ra az Országgyűlésben már el­mondott adatra, miszerint Ma­gyarországon 1849 óta 14 mi­niszterelnököt végeztek ki bí­rói ítélet alapján, gyilkoltak meg, lett öngyilkos, vagy halt meg száműzetésben. Ez nagyon sajátos vonást ad politikai kul­túránknak. Egyrészt jelzi, hogy a politikai és a büntetőjogi fe­lelősséget nem tudjuk elvá­lasztani; jelzi, hogy az új re­zsim nem tud elszámolni, csak leszámolni; jelzi, hogy az in­dulatok, érzelmek és erőszak testvérek a politikában, és nem­ritkán bosszúállásig fajul ez a kötelék; végül jelzi, hogy az igazságszolgáltatás méltatlan és napi politikai célokra való használatát nem tudta kivéde­ni az igazságügy szervezete. A tanulságok ezeknek meg­felelően levonhatók, szinte mindenki maga megfogalmaz­hatja azokat Én csak annyit tennék hozzá hogy ma lehe­tőségünk van a szakításra. Nemcsak a lezárult korszak­kal,..hanem e távolabbi múl­tunkra is visszavezető voná­sokkal is. Bár sok az ellenkező jelen­ség, a türelmetlenség, saját esetleges más előjelű vélemé­nyünk kizárólagosan helyes­nek, elfogadhatónak tartása, a múlt tanulságainak levonása helyett a felelősök vadászata, én mégis bízom abban, hogy ez a sok szörnyűség napvilágra kerülése talán a józanságot erősíti. Annak belátását, hogy szakítani kell az ítélet — re­habilitáció — új ítélkezés vé­get nem érő és önmagát újra­termelő sorával, és a múlt lec­kéje a jövőre irányítja a fi­gyelmet. Mint igazságügyi miniszter még hozzátenném: távolabbi és közelebbi múltunk tanulsá­gai talán meggyőzőek lesznek mindenki számára, hogy poli­tikai problémák nem oldhatók meg bírói eljárással és ítélet­tel, s minden bírót megerősite. nek abban, hogy az ítéletért való felelősség nem enyészik ©’ hosszú idő múltán sem, és nem adható át senkinek. Bármilyen körülmények között is született a döntés, az a bíró döntése marad. Bízom benne, hogy a mai bírói kar számára ezt a? utóbbi tanulságot már nem is szükséges megfogalmazni. Pest megyében szintén bővítik kínálatukat Újabb olcsó termékek További olcsó készítmények­kel bővíti kínálatát a Zala Me­gyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat. Természete­sen nem jótékonykodásból, ha­nem, mert így akarják mérsé­kelni a termékeik iránti ke­resletnek a januári áremelések miatti visszaesését. A húsipari áruk közül napjainkban azo­kat minősítik az olcsó jelzővel, amelyeknek kilója 100-110 fo­rintba, vagy annál kevesebbe kerül. A Zalahús termékeinek az idén már mintegy 64 száza­léka tartozik ebbe a kategóriá­ba. És jelmondatuknak, mi­szerint a korszerű és tápláló is lehet olcsó, maradéktalanul igyekeznek megfelelni. A fo­gyasztók által már korábban megkedvelt — és tovább gya­rapítóit — aszpikos termékcsa­ládjuk, valamint a többféle húskenyér mellett hamar ke­resetté vált az üzletekben az idei év elején megjelent zalai betyárkolbász, a zalai húskoc­ka és a zalai páros májas. Ha­marosan jelentkeznek a kelle­mes ízesítésű, alufóliás csoma­golású pástétomfélékkel is, amelyek a kísérleti értékesítés során nagy sikert arattak a vá­sárlók körében. Minden bi­zonnyal Pest megyében is, hi­szen a Zalahús számos megyei üzlet állandó szállítója. Az idén különben 239 ezer sertést és 19 ezer szarvasmar­hát dolgoznak fel. Konvertibi­lis exporttervük 15 millió dol­lár. Idehaza 1500 üzletbe jut­nak el készítményeik, amelyek közül továbbra is igen kedvelt a zalai Piknik család. Az ide­genforgalmi idényre alaposan felkészültek. Növelik például a hosszú szavatossági idejű, el­adó közreműködését nem igénylő vákuumfóliás termé­kek mennyiségét. Akkutöltő berendezések Villamosipari termékeket, akkutöltőket, berendezéseket készí­tenek Zsámbékon, a Vegyesipari Szövetkezet elektromos üze­mében. Többek között megrendelőik közé tartozik a gödöllői Ganz Árammérő Gyár, amelynek mérőműszereibe készítik a mágnestekercseket (Erdősi Ágnes felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom