Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-24 / 120. szám

1989. MÁJUS 24., SZERDA 3 Szájtátva Kicsiről sok A mezőgazdasági nagyüze­mek vagyonkimutatásának egyik tétele a megyében év­ről évre kisebb értéket mu­tat szinte valamennyi érinteti helyen, ailami gazdaságban termelőszövetkezetben. Ez a tétel pedig az ültetvényeké, azaz a gyümölcsösöké, szőlő­ké. Kisebbre húzza magát ezeknek a fontos növények­nek a területe: nincsen pénz új telepítésekre, az elörege detteket viszont kivágják. Szájtátva hallja ugyanakkor a hírlapíró, hogy bár a me­gye termőterületének még a2 öt százalékát sem foglalják el ezek az ültetvények, ugyan­akkor termésük — nyersen vagy feldolgozottan — az élel­miszer-gazdaság kivitelének 15-16 százalékát adja. A há­romszorosát tehát annak, mint amit gondolhatnánk a földterületből való részesedés alapján. A kicsiről sokat le­het tehát levenni árbevételben haszonban - . . kézenfekvőnek látszik a következtetés. Az élet azonban nem ennyire egysze­rű. Ez a mostani részesedés ugyanis annak a következmé­nye, hogy a második és a harmadik ötéves terv idősza­kában jelentős volt a megyé­ben az ültetvénytelepítés. Most (még) kamatozik az akkori befektetés. Jócskán várni kell az ilyen befekteté­seknek a hozamára. A rövid és a hosszú táv találkozásá­nak tipikus pontja az ültet­vények terepe. Napjainkban egyre kevesebb ez a találkozási pont: egyre kevesebb az új ültetvény. Nincsen rá pénz. A gazdasá­gokat a rövid távú fennmara­dás teendői szorítják sarokba. Szabad tőke ültetvényekre? Megbocsátó mosoly a válasz a kérdésekre, bárhol tegye fel az ember. így azonban ho­zam sem lesz, termés sem lesz öt-tíz-nyolc esztendő el­teltével. A nagyüzemek lé­nyegében feladják a kicsiről sokat lehetőségét. Ami miatt elvész annak a lehetősége is, hogy olyan területek, amelyek lényegében semmi másra nem jók, hasznosat vegyenek a há­tukra. A kopár föld jelez. S nem csak azt jelzi, hogy a gazdaságoknak nincsen pénze. Hanem azt is, hogy gyűlnek holnaputáni gondjaink .. . MOTTO Koncepciós per volt Demény Pál ártatlan A Legfelsőbb Bíróság hét­tagú elnökségi tanácsa, " dr. Czili Gyula, a Legfelsőbb Bí­róság elnökhelyettese vezeté­sével kedden tárgyalta a De­mény Pál elítélt javára — az 1946-ban lezajlott büntetőper­ben hozott ítélet miatt — be­nyújtott legfőbb ügyészi óvást. A ma 83 esztendős Demény Pál a két világháború közötti magyar munkásmozgalom je­lentős személyisége volt. Bal­oldali magatartásáért többször bebörtönözték. 1945. február 13-án Péter Gábor elfogta, maga kísérte a fogdába, majd internálták. 1946-ban besúgás- sal elkövetett népellenes bűn­tett miatt 4 év 6 hónapi kény­szermunkára, politikai jogai gyakorlásának 10 évi időtar­tamra való felfüggesztésére, valamint fellelhető vagyoná­nak elkobzására ítélték; a há­borús bűntettek miatt ellene emelt vád alól felmentették. A büntetés letöltését követően ismét internálták, majd 1953- ban a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szer­vezkedés miatt 10 évi szabad­ságvesztésre ítélték. A börtön­ből az ügyészi vizsgálat alap­ján 1956. október 15-én szaba­dult. A javára benyújtott leg­főbb ügyészi törvényességi óvást követően a Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsa 1957-ben megállapította, hogy a négy évvel korábbi ítélet törvénysértő volt, ezért az el­lene emelt vádak alól felmen­tette. A kedden tárgyalt legfőbb ügyészi óvás szerint törvény- sértő az 1946. június 17-én hozott ítélet is, amelynek tényállása — egyebek között — tartalmazza: Demény Pál Divatbemutató is Umbria bemutatkozik A megyénkben tartózkodó umbriai delegáció prog­ramja tegnap reggel az „Umbria bemutatkozik’ ki­állítás megnyitásával foly­tatódott. Budapesten, az Ipa­ri Reklám és Propaganda Vállalat bemutatóházában — a VIII. kér. Rákóczi út 57. sz. alatt — tizenkilenc cég bocsá­totta mustrára termékeit. Mint Francesco Mandarint, Umbria tartomány tanácsának elnöke és Balogh László, a Pest Me­gyei Tanács elnöke megnyitó­jában elmondta, a kiállítás azt a célt szolgálja, hogy a ma­gyar cégek, szövetkezetek be­tekintést nyerhessenek az olasz tartomány gazdasági éle­tébe és fölmérhessék az együttműködés lehetőségeit, esélyeit. A külföldi hagyományokhoz híven elsősorban tablókon, képeken, maketteken láthat­nak az érdeklődők a gyártott termékekből ízelítőt. Kevés cég, illetve egyesülés hozta el a berendezéseit, cikkeit. A pe- rugiai OTMA az egyik kivétel ez alól: igen korszerű mező- gazdasági eszközei közül a zöldségpalántázó gépet „élő­ben" vehetjük szemügyre a 1937-ben. észrevette, hogy a rendőrség figyelteti. Felkereste Hain Pétert, a politikai rend­őrség egyik vezetőjét és kérte, ne figyeltessék, mert már nem foglalkozik politikával. Felhí­vására Demény Pál felajánlot­ta, hogy a munkásmozgalom­ról, különösen a kommunista szervezkedésekről a rendőr­ségnek jelentést tesz. 1938 szeptemberében a vádlott ál­tal vezetett frakció „A cseh nép nem ellenségünk” cím­mel röpiratot adott ki az SZDP aláírásával. Ennek há­rom példányát Demény Pál maga vitte el Hain Péterhez, mondván: ha megtudja, jelen­teni fogja, kik készítették és terjesztették e röplapokat. Idő­közben azonban a nyomozás kiderítette, horv Demény Pál is részt vett a röplapok elő állításában, ezért letartóztat­ták. 1942 tavaszán Demény Pál átadta a rendőrségnek az il­legálisan terjesztett Szabad Nép egy példányát. Ezzel fel­hívta figyelmüket arra, hogy a kommunista párt olyan erős, hogy nagy terjedelmű, 16—13 oldalas újságot ad ki. A védő, dr. Kubinyi Sándor egy történész megállapításait idézte, miszerint: a még há­borús hadszíntérnek számító Budapesten létrejött politikai rendőrség első letartóztatottja nem nyilas, háborús-népelle- tes bűnös volt, hanem a kom­munista Demény Pál. Ezzel el­kezdődött a koncepciós perek sorozata. A jelenleg tárgyalt ügy koncepciós jellegét bizo­nyítja, hogy az 1946-os tár­gyaláson a népügyész mellett politikai ügyész is részt vett, holott ez csak háborús-főbű­nösök esetében volt gyakorlat. A védő — mindenben helyt adva a legfőbb ügyész törvé­nyességi óvásának — indítvá­nyozta, hogy Demény Pált bűncselekmény hiányában mentsék fel. A Legfelsőbb Bíróság elnök­ségi tanácsa hatályon kívül helyezte az 1946-ban hozott ítéletet, s Demény Pált az el­lene emelt háborús és népelle­nes bűntettek vádja alól — mivel e bűncselekményeket nem követte el — felmentette. A polémia ne szorítsa háttétbe a cselekvést Választ várnak a kormánytól Az emel/enyen egymásnak adják a mikrofont a szakmai szenvedéllyel jócskán túlfű­tött előadók. Szavaik hangsú­lyosak, gondolataik mélyről jövőek. Szónoklataikból rend­re kitűnik, hogy súlyos vál­ságban van az agrárágazat. Tenni kell, méghozzá gyor­san. mert az idő sürget, této­vázásnak helye nincs. Az Országos Agrár Reformkor alakuló ülésének hallgatósága olykor tapsra ragadtatja ma­gát. Lelkesedésük eme meg­nyilvánulása esetenként még tétovázó, bizonytalan. de amint az ülést levezető ter­melőszövetkezeti elnök cél­zott rá, ezt is. mint oly sok eleddig elfeledettet, tanulni kell. Az előadók, felszólalók zö­me a középkorosztályt képvi­seli. Javarészük agrármérnök, de akad közöttük jogi és köz- gazdasági ismeretekkel jócs­kán felvértezett is. Aggódás, nemzetféltés, hibás politikai és vezetői döntésekről szóló információk fűszerezik mon­dandóikat. A mezőgazdaság helyzetének javítása érdeké­ben hozott kormányzati in­tézkedések, közöttük a zöld­hitel és a kamatpreferencia nem elégségesek. Elfogadha­tatlannak tartják, hogy a me­zőgazdaság helyzete az állami gazdaságok januári országos értekezlete és a mezőgazda- sági szövetkezetek februári konferenciája óta is naponta romlik. A Minisztertanács az említett két felelős fórumon felvetett aggasztó gazdálko­dási problémákat a mai napig válasz nélkül hagyta. Nyíltan elhangzott, hogy a mezőgaz­dasági termelőknek saját sor­suk alakítását maguknak ke:l kézbe venniük. Nem engedhe­tik meg.' hogy az eddigi ag­rárpolitika gyakorlatában megméretett és könnyűnek találtatott politikusok pater­nalista módon, egyéni érde­keiket látványosan előretolva az ágazatra erőszakolják, úgy­mond, segítőkész gyámkodá­sukat. Ezen a mostani alakuló ülé­sen képviseltette magát a me­gyei agrárértelmiség derékha­da is. Egyik képviselőjük nyi­tott és mindmáig megválaszo­latlan kérdésköröket boncolga­tott. így például azt, hogy va­lójában kik is a reformerek? Miért nem próbálták ki ed­dig hazánkban a klasszikus szövetkezeti modellt? Különö­sen felkavarta a jelenlévők kedélyállapotát az az előadás, amelynek szónoka követelte, hogy az Országgyűlés követ­kező, május végi ülésén ne tárgyalják a föld-, a szövet­kezeti és az átalakulási tör­vényt. Mindezt azon egysze­rű «knál fogva, hogy ha­zánkban még nem tisztázol* dolog a tulajdonlás kérdése. Még pontosabban a deklarált tulajdonos név szerinti kép­viselője. Bár kimondva nem más az, mint maga az állam, hiszen az intézményesen meg­termelt javakat 95 százalék­ban újra elosztja! Többen is szorgalmazták az Országos Agrár Reformkor alakuló ülésén a helyes, a tömegek által tisztán kivehe­tő és követhető taktika kidol­gozását. Felvetődött az erőde­monstráció kérdése. A főköz­lekedési útvonalak eltorlaszo­lása arra az esetre, ha a kormány nem ad részletes és kimerítő választ egyebek kö­zött olyan kérdésekre, mint: kinek és mennyiért adtunk el az utóbbi tíz évben búzát? Miként lehet az, hogy a ki­logrammonként 3 forint 60 fillérért felvásárolt búzából 15 forintos, vagy még ennél is drágább kenyér jut el az állampolgárok asztalára!? A közelmúltban Szolnokon meg­fogalmazott. s kilenc megyei TESZÖV által kezdeményezett, a búzára vonatkozó tiz kér­dés sürgős megválaszolását kérik az agrár reformkörök. Olyannyira éles lehet a vég­kifejlet, hogy az aratás kez­detén, vagyis Péter-Pál nap­ján a termelők, mint arról már említés történt, a fő köz­lekedési útvonalakra vonul­nak. Nem nehéz elképzelm. hogy milyen közlekedési káosszal járna ez a megmoz­dulásuk. Sőt, ha ez sem hoz­ná meg a remélt sikert, ak­kor ősszel drasztikusan csök­kentenék a gabona vetésterü­letét. Volt, aki csendben megjegyezte: „Itt is kezd el­szabadulni a pokol!” Az idő sürget, az agrárra­form elodázhatatlan, s már eddig is sok értékes évet vesztettünk — így fogalma­zott egy előadó. Kifogásolva azt is. hogy bizony hiányzin a tartalmas és harcos lépései? véghezviteléhez a szellemi elit. s ennek sokat ártott az eddig elhanyagolt falupoliti­ka. A falugyűlések mind for­mális összejövetelek, csak mezsgyeszerűen érintették az ágazat korszerűsítési problé­máit. Egységes és nem pedig megosztott egyéni és szövet­kezeti parasztság, magán- é^ szövetkezeti tulajdon segít­heti elő leginkább az apró lé­pések normális értékrendben elérhető sikerét. És amire ebben a sürgető időben azért még érdemes odafigyelni s elgondolkodni, az az, hogy a magyar mezőgaz­daság az utóbbi négy évtized­ben nem egy bukott, hanem jóval inkább a népgazdaság legeredményesebb ágazatává fejlődött. Igaz. sokféle mo­dellt próbáltak ki rajta, de megőrizte vitalitását, s ebben a piaci konjunktúra is segít­ségére volt. Ez utóbbiban újabban na­gyok a hullámvölgyek. Ezért van szükség a mezőgazdasági árrendszer liberalizálására, a valós piaci viszonyok megte­remtésére. Sportnyelven szól­va. az agrárágazatra már rá­számoltak, de még nem ke­rült a padlóra, s így vertnek tűnő helyzetből is képes le­het a reformok véghezvitelé­re. Gyócsi László Intézkedések harmincmilíiárd megtakarítására A nagy deficit veszélyei Egyedi szép kerámiák egy pc- rugiai kisszövetkezetből standon. A Centromoda egye­sülés viszont — amely egyma­ga 10—12 céget fog össze — május 25-én és 26-án naponta háromszor, 11, 14 és 17 órakor hangulatos divatbemutatón vonultatja föl tetszetős női ru­háit, kötöttáruit és a tarto­mányban készülő sportos láb­beliket. A kiállítás 27-ig naponta 10—18 óra között tart nyitva. Az OTMA cég zöldségpalántázó gépe HARMATCSEPPEK Tuilipán Mondta, mondta, mondta. Harminc év alatt ki mindenkinek kellett, illett elso­rolnia, hogy annak idején magtár lett a kastélyból, s amikor ők megkapták, nem hitték, rendbe lehet még hozni. Igen, az egészségügyi gyermekotthonnak az a cél­ja, hogy az otthon nem tarthatók... A vendégek udvariasan érdeklődtek. Nem szakemberek. Azokkal könnyebb is, nehe­zebb is. Kérdeznek, kérdeznek, s gyakran olyasmit, amire lehetetlen a válasz, mert nem mondhatja azt nekik, hiába van költ­ségvetés, ha nincsen mesterember, ha a legkisebb javítás miatt is hetekig rimán- kodnak, ha... Mégis, a szakember ven­dégekkel könnyebb. Tudják, mi ez, kik vannak itt. Az ilyen mostani vendégek azonban... Riadtan néznek körbe, ismét­lődően azt tudakolják, „nem veszélyesek” önmagukra, másokra a gyerekek? Veszély? Mi az? Legszívesebben azt vá­laszolta volna, hogy kérem, ezekre a gye­rekekre önök, a felnőttek a legveszélye­sebbek, de ezt nem tehette. Mosolygott ud­variasan, igen, van logopédus, természe­tesen orvos is, nem, nem kijáró, hanem státusban levő, hiszen sokféle gond adód­hat a gyerekekkel... Drága parfümök il­lata úszott a levegőben, a fehér köpenyek alól ki-kivillant a választékos öltözet egy-egy darabja, a tolmácslány — egye­temista? — úgy nézett ki közöttük, mint a pávaudvarba keveredett veréb. Végeztek a B épülettel. Átmegyünk az egyik foglalkoztatóba, mondta a tolmács­lánynak, aki fordított, a harminc nő szin­te egyszerre bólintott, persze, persze, a foglalkoztató... Ki az az őrült, aki ilyen programot ajánl a világ másik feléről jött nőcsoportnak? Igaz, van közöttük orvos, tanár, de legtöbbjük unatkozó úriasszony, aki majd ha hazamegy, azt meséli a sza­lonban a barátnőknek kávézás közben, hogy... Mentek át a kerten, az éjszakai eső cseppjei ott csillogtak a leveleken, de Bélus már söpört. Még nem vette észre őket, ritmusosan lendítette a vesszőseprűi, irdatlan hosszúságú két keze úgy járt, mintha nem hozzá tartozna. „Szép ez a kert”, fordította a vendégek véleményét a tolmácslány, ő bólintott, igen, Pista bá­csinak, a kertésznek ez nemcsak az állá­sa, hanem a szenvedélye is ... Mire a tol­mácslány lefordította ezt nekik, addigra Bélus már tágra nyílt szemmel nézte őket, állt a kezében a seprűvel két tulipánágyás között. Odaértek, Bélus vigyorgott, látszott raj­ta az öröm, mint mindig, amikor idegenek járnak itt. Mély torokhangján úgy szó­lalt meg, hogy egyszeriben elcsendesült a csoport, látta a szemeken a riadtságot, pe­dig ... Bélus erőlködve, minden képessé­gét összeszedve bökdösött az ágyások- ra... „tűi. .lii.. pán ..., tuui... lii... pán ...” Bélus. Hónapokba telt, mire meg­tanulta a tulipán nevét. Tuilipánnak. Még véletlenül sem mondta másként, csakis tuilipánnak ... belevörösödve az erőlkö­désbe, de a boldogságtól vigyorogva, hogy tudja, tudja... Bélus nem tágított, állt a két ágyás között vezető úton. a hangok szinte egyenként szakadtak ki a torká­ból, „ttuui ..........iilli... ppánn ...” A vö­r ös, a fehér, a sárga harangok bólogattak a fuvallatnyi szélben, mintha azt felelnék Bélusnak, hogy persze, persze, jól tudod, tulipánok vagyunk, okos vagy te... Tapintatosan megfogta Bélus karját, s mutatta, álljon félre, hogy ők elférjenek. Oldalra álltak, ő intett a tolmácslánynak, menjenek. Szeme sarkából látta, milyen riadtan, a hatalmas testű kamasztól félve mennek el előttünk a legtöbben a csoport­ból, csak néhány akadt, aki rámosolygott Bélusra és bólintott a fejével, mintha kö­szönne. Amikor kinyitotta a foglalkoztató szárnyas üvegajtaját, még mindig hallot­ta, Bélus miként bízza rá a fuvallatnyi szélre tudása boldogságát, „tuuili... ppán ... tuilipán...”. Mészáros Ottó idei tervtől. Ez veszélyeztetné Magyarország fizetőképességé­nek megőrzését, a gazdaság működőképességét, megnehe­zítené a társadalmi-gazdasági kibontakozást. A számítások azt mutatják, hogy amennyi­ben folytatódnak az évkezdés kedvezőtlen folyamatai, úgy mind a nemzetközi, mind a belső viszonyokat tekintve el­fogadhatatlan hiány alakulna ki: a fizetési mérleg deficitje meghaladná az 1 milliárd dol­lárt, a költségvetés hiánya pe­dig 50—60 milliárd forint kö­rül alakulna. Ennek elkerülé­sére a kormány csomagtervet dolgozott ki; aminek megva­lósítása azonban csak az Or­szággyűlés döntésével, támo­gatásával kezdődhet meg. Az idei megbomlott pénzügyi egyensúly helyrebillentését szolgáló kormányintézkedése­ket keddi ülésén tekintette át a parlament külügyi bizottsá­ga. A mintegy 30 milliárd fo­rintos megtakarítást eredmé­nyező, tíz pontban összefoglalt intézkedéssorozat a többi kö­zött tartalmazza a védelem és az egyéb fegyveres testületek költségvetési támogatásának 5,1 milliárd forintos csökken­tését, az igazgatási ágazat tá­mogatásának 10 százalékos, 1 milliárd forinttal történő lefa­ragását, illetve számos más központi költségvetési szerv támogatásának 1 milliárdos csökkentését. A kormány ugyancsak mérsékelni kívánja a társadalmi szervek, a SZOT támogatását, és az egyéb költ­ségvetési kiadásokat. Ez 590 millió forintos megtakarítást eredményeznek. 7,6 milliárd forintot kívánnak megspórol­ni a vállalati támogatások a felhalmozási juttatások, a nem­zetközi kötelezettségek csök­kentésével. A tervezett intéz­kedések eredményeként az ál­lami költségvetés hiánya 20— 30 milliárd forintra szorítha­tó vissza. Az év első negyedének ta­pasztalatai alapján nagy a ve­szélye annak, hogy az ország külső és belső pénzügyi hely­zete erős mértékben eltér az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom