Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-11 / 109. szám

1989. MÁJUS 11., CSÜTÖRTÖK Ötletek a világkiállításra Mindent csak a fővárosnak? A világkiállítás építészeti ötleteinek tárlata április vé­géig volt látható a budai vár­ban, az Új Magyar Központi Levéltárban. A világkiállítás budapesti helyszíne még nincs véglege­sen kijelölve. Számításba jö­het Lágymányos térsége, Aquincum környéke és Örsöd- domb, azaz Gazdagrét. Néhány kiragadott építészeti javaslat a bemutatóból: A ter­vezők szállodát álmodtak a Kálvin térre, amellyel az utol­só, irritáló háborús sebet tün­tetnék el a Baross utca torko­latából. Ugyancsak a pesti Duna-parton, a mai Közrak­tárak helyére is szállodasort terveztek, mert így megszűn­hetne a századelőről ránkma­radt raktártelep, kedvezőbb állapotok alakulhatnak ki a Petőfi és a Szabadság híd kö­zötti partszakaszon. A Petőfi híd budai hídfőjé­ben, egy igencsak merész el­képzelés alapján, henger alakú építmény törne a magasba. Ez a négyszáz szobás toronyszál­ló, alakjához híven, a nevében is tükrözné: Hotel Towerf A budai Czakó utcában ter­vezett megoldás bizonyára til­takozások sorát fogja majd ki­váltani a városvédők táborá­ban, hiszen több mint tizenöt méter mélységű bevágást ké­peznének ki a domboldalban. Oda telepítenék a háromszáz ágyas gyógyszállót, mellé pe­dig unikumnak szánva a „kis Tabánt” építenék meg. A budai gyógy-idegenforgal- mi negyedben, az ORFI kör­nyékére tervezett Thermál Ho­tel és az Aquincum Szálloda ajánlati tervei — függetlenül a világkiállítástól is —, érde­mesek a megvalósításra. A legtöbb terv alatt egyéb­ként Finta József neve olvas­ható. Feljegyzésre érdemes Szabó József modellező mun­kája is, aki Óbudán, a Hajó­gyári szigeten létesítendő ki­állítási helyszínt varázsolt elénk szemléletes makettjén. A bőséges látnivalók ellené­re mégis, mintha hiányérzete támadna a szemlélődőnek. Ne­vezetesen az, hogy a világkiál­lítás szervezői váltig bizony­gatják: Becs—Budapest ren­dezése esetén nemcsak a fő­város járhat jól, hanem a tá­volabbi országrészek infra­struktúrája is fejlődhet! Nos, a látottak erről nemigen győ­zik meg az embert. Bozó Emil Villamosenergia Biogázból A település szennyvízéből nyert biogázzal íűtenek, vi­lágítanak s működtetik az elektromos berendezéseket a Fejér Megyei Vízművek szé­kesfehérvári szennyvíztelepén. A vállalat az Ipari Miniszté­rium, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztéri­um, valamint az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság tá­mogatásával vásárolta meg azt a biogázmotort, amely a kelet­kező gáz egy részét villamos energiává alakítja át. A szá­mítások szerint a 274 kilowatt teljesítményű motor beállítá­sával — bár kapacitását még nem tudjuk teljesen kihasz­nálni — máris napi 4500—5000 forinttal mérséklődnek a te­lep energiaköltségei. A be­rendezés — a szükséges járu­lékos beruházásokkal együtt — 16 millió forintba került. E te­temes kiadás körülbelül 2-3 év alatt megtérül. Zárt nyilatkozat l\jem nagy kunszt kész tényekről tudósítani, ezerszer Jy lerágott témacsontot újra tálalni. Az újságírók szívét az elsőbbség dobogtatja meg. ha egy később folyam­má duzzadó téma forrására lel, apró, semmitmondónak tű­nő információ szilánkjaiból állítva össze a nyomra vezető térképet. Ilyen szilánk a Szentendre és Vidéke kiadványban megjelent nyilatkozat, mely azért sokatmondó, mert nem mond semmit... Mielőtt a „nagypolitika” állóvizének hullámai felkorbá- csolódtak volna, naponta tucatjával lelhettünk ilyen sem­mitmondó információkra az újságokban. Elutazott, hazatért, tárgyalt, fogadta... és más efféle sztereotípiák borzolták az információra áhítozó olvasók idegeit. Azt megtudhatta, hogy ki, hol és mikor, csak azt nem, miért? Már-már elszoktam ettől. Mostanában, ha egy új politikai csoportosulás össze­ült, legkevesebb, hogy valakinek a leváltását követelte. A szerényebbek beérték egy-egy miniszterrel, az igazán har­ciasak azonban az egész kormányzat és a pártvezetés me­nesztésénél nem adták alább, ezzel is érzékeltetve, nem akármilyen csoportosulásról van szó. Nem csoda, ha felaj- zott érdeklődéssel olvastam az MDF és a Független Kisgaz­dapárt szentendrei szervezeteinek közös nyilatkozatát, me­lyet az első hivatalos megbeszélésükről adtak ki. Csalód­tam. Se leváltás, se menesztés, csak az álláspontok egyezte­tése. Jó. csak beszélgettek. De miért kellett ezt nyilatkozat formájában szétkürtölni? Ha más is történt, miért nem tet­ték közzé? Ennek hiányában ez a „nyilatkozat” zárt ma­radt. viszont — mi tagadás — a két szervezet így felnőni látszik a valaha volt „nagypolitika” .játékszabályaihoz. A közérthetőség kedvéért a jövőben rövidebben is fogalmaz­hatnának: nem történt semmi, de az nagyon érdekes volt! Mátrai Tibor Dinnyepalánták ültetése ték össze, hanem hegesztették. Ezáltal a vonat kerekei zök­kenőmentesen haladhatnak a korszerűsített vasúti pályán. Az összehegesztett sínvégek­nek köszönhetően kényelme­sebb az utazás, de ez a megol­dás megkíméli a szerelvénye­ket és a vasúti pályatestet is — mondja Rábel Attila, a Rác­keve—Csepel vonalak felelős mérnöke. A korszerűsítés költ­sége négymillió forintjába ke­rül a BKV-nak. A ráckevei HÉV vonalán milyen további vágány javítási munkálatok várhatók még az idén? — kérdeztük Kovács Nándor HÉV-üzemvezetőtől. — Július elején a belső sza­kaszon, a Kén utca és Pester­zsébet felső állomások között mindkét vágányon 500—500 méter hosszban teljes pálya­cserét végzünk, ugyanitt ki­cseréljük a kitérőket, ami kö­zel húszmillió forintjába ke­rül majd a BKV-nak. Elvégezzük a taksonyi ipar­vágány felújítását is több mint egy kilométer hosszan, ennek során korszerűsítjük a duna- varsányi útátjárót, ami a Tak­sonyba igyekvőknek biztosít kedvezőbb átjárási lehetőséget. Tervezzük a nyáron, de leg­később ősszel, a szigetszent- miklósi gyártelep teherforgal­mi ellátásának javítását is. Ez a munkánk a Csepel Autógyár kiszolgálását is javítani fogja. Végezetül szándékunk szerint ősszel kell elkezdeni a rácke­vei vonal József Attila-telep- nél levő részének további tel­jes felújítását, első ütemben kétszer egy kilométeres szaka­szon — mondta Kovács Nán­dor. B. E. Szétválás Makacson, Inárcson Sajátos módon agitáltak Helyi szavazást tartottak vasárnap Kakucs községben. Ennek tétje az volt, hogy alakuljon-e önálló tanács a településen, amely eddig az inárcsi székhelyű közös ta­nácshoz tartozott. A szétvá­lás gondolata már három éve érlelődött a kakucsi akban. vagy inkább annak a néhány köztiszteletnek örvendő hely­belinek a fejében, akik az el­szakadási törekvéseknek han­got adtak és a szervezés élé­re álltak. Sokan azt mondják, hogy a válás tulajdonképpen a két község határán épült iskola miatt lesz végül realitássá, ám sokkal messzebbre kell visszamenni az időben és mé­lyebbre ásni az okok között, ha pontos választ akarunk adni. A tényeket az újságíró állítja egymás mellé, tehát az összeállítás, a gondolatíűzés lehet, hogy szubjektív. Ám ezeket a tényeket olyan em­berek mondták el, akik kö­zött az elszakadást támogatók és az azt ellenzők is vannak. Talán éppen ezért furcsa és érthetetlen, hogy amíg nyi­latkozataikban tárgyszerűek. reálisak tudnak lenni, addig a válás ellen vagy mellett folytatott agitáció során leg­alábbis kétes eszközeiket is alkalmaztak. Legalábbis ezzel vádolják egymást a kaku- csiak és az inárcsiak. IV. István idejéből szár­maztatja magát Inárcs, mondja Bállá Ferenc, kaku- csi iskolaigazgató, a válás egyik kezdeményezője, de rögtön hozzáteszi, hogy a tö- rökdúlás idején elpusztult, s utána Kakucs fejlődött job­ban, a szlovák" telepesek jó­voltából. Még a századelőn is csak pusztaként jegyezték Inárcsot, ám a Tanácsköztár­saság rövid fennállása idején kivívták önállóságukat. Ha­sonlóan tettek a felszabadulás után is. £at kénytelen volt Inárcson építkezni, mert ott volt te­lek. Ezért a valaha nagyobb lélekszámú Kakucson ma csak kétezer-négyszáz ember él, Inárcson viszont közel há- romezer-hatszáz. — Talán a fejlődés lehető­sége, talán a vasút jelenléte miatt döntöttek valahol fönt 1973-ban úgy, hogy o két ta­nács összevonása után Inárcs legyen a székhely. Kakucs a társközség — vélekedik Je- szenszki József inárcsi ta­nácselnök, aki ekkor még pe­dagógus volt, de siet hozzá­tenni: abban az időben Ka­kucs volt a fejlettebb telepü­lés. Azt olvassák most a ka- kucsiak a tanács fejére, hogy többet költött a székhely köz­ségre, mint rájuk. Ez igaz, de amott nem is voltak olyan égető gondok. Ennek ellenére — ezt már a tanács választóknak írt tá­jékoztatójából idézem — 19S C óta kilenc és fél milliót for­dítottak Kakucs fejlesztésére. öt és fél kilométernyi út épült, bővítették, komfortosí- tották az iskolát, felújították az óvodát, rendezték a teme­tőt, hűtőkamrát építettek. E tájékoztató szerint egyértel­műen rosszabb helyzetbe ke­rülne Kakucs az elválás után, hiszen eddig nagyközségi, fel­zárkóztatásra javasolt telepü­lésként kapta a fejlesztésre fordítható forintokat, ezután viszont alacsonyabb lenne ez az összeg. így mintegy 600 ezer forint kieséssel számol­hat majd az új tanács. Itt is, ott is veszíthet Ki így, ki úgy gazdálkodott Az igazgató elismeri, az inárcsiak bizony okosabban gazdálkodtak a területtel a földosztás idején, mint a szomszédos Kakucs. Míg ez utóbbiak körbeparcellázták az egyéni földekkel a falut, tu­lajdonképpen saját települé­sük elöregedésének alapjait tették le, hiszen bezárták Ka- kucsot, építésre alkalmas te­rület alig maradt. Az inár­csiak bölcsebben gazdálkod­tak, így az elmúlt évtizedek­ben nagyon sok kakucsi fia­Átok ül az inárcsi iskolán — sommázza Bállá Ferenc. Jó elgondolás volt a két telepü­lés közé építeni, de elhúzó­dott az előkészítés, emelked­tek az árak. Végül úgy ké­szült el, hogy a kakucsi diá­kokat nem szolgálhatja iga­zán. Felelőst nem tud megne­vezni. — Nem volt protekto- runk. Ha végre találtunk egyet, azt vagy áthelyezték, vagy nyugdíjba ment, vagy meghalt — magyarázza. De az iskola az egyetlen, ami vé­gül is megvalósult abból az elképzelésből, amely szerint a két község határán kell ki­alakítani a községközpontot. Hiszen Inárcs és Kakucs tu­lajdonképpen összeér, és né­hány éven belül már csak a községtábla alapján lehet majd meghúzni a mezsgyét. Az összeolvadási folyamatot erősítendő tervezték ide a ta­nácsházát, művelődési köz­Leváltották a népfrontelnökséget Szokatlan hangulatú falugyűlés A közelmúltban tartották Leányfalun azt a gyűlést, ame­lyen újjáválasztották a helyi Hazafias Népfront elnökségét. Annak, hogy a művelődési ház nagyterme zsúfolásig meg­telt, előzményei vannak. Már­cius 30-án ugyanis úgy döntöt­tek, hogy a Hazafias Népfront eddigi elnöksége passzív volt, ezért újat kell választani. Meg­bízták az öttagú jelölőbizott­ságot, amely április végén el­készítette a lakosság által ja­vasolt listát. A gyűlésen igen felfokozott volt a hangulat. Sokszor hang­zottak el nagyon kemény, stí­lusát nézve az elvárható poli­tikai kultúra szintjéhez fel nem érő hozzászólások. Akadt néhány helyi lakos, aki a gyű­lésre menet előbb beült a szem­közti italboltba. A lényeg azonban nyilván nem ez. Kemény vita után megválasztották a 26 fős bi­zottságot, az új elnök Vancsó István, a helyettese dr. Séra László, a titkár Tamási János lett. Megkezdték a dinnyepalánták kiültetését Szentlőrinekáta ha­tárában. A Kossuth Termelőszövetkezet évek óta mintegy húsz hektáron termeszti ezt a közkedvelt gyümölcsöt. (Erdősi Ágnes felvétele) pontot, iskolát, kereskedelmi egységeket. — De a palota is Inárcson épült meg — dohog Baíía Fe­renc. így aposztrofálja a ta­nácsházát. Láttam, nem pa­lota. A tájba, környezetbe il­lő családi ház formájú épü­let. Talán a gondozott — nyírfákkal, fenyőkkel beülte­tett, pázsitos — kert miatt ti­tulálják palotának. Tény, hogy a hasonlóan gondozott kertek­re — ezt a két falut végigjár­va magam tapasztaltam — még nincs tömegigény. Amúgy, pestiesen szólva, borítékolni lehet, hogy Hor- nyák Árpádnénak, az Inárcsi Tánács vb-titkárának még sok baja lesz a különválás miatt. Ö ugyanis született ka­kucsi, az 1973-as összevonásig ott dolgozott. Később a kaku- csiak számára garancia lehe­tett a személye arra, hogy ügyeiket megfelelően intézik. A szimpatikus fiatalasszony gyakorlott apparátust, remek munkahelyi kollektívát ková­csolt az inárcsi és kakucsi la­kóhelyű tanácsiakból. Szak­mai munkáját megyei vizsgá­latok, sőt magas állami ki­tüntetés is elismerte. De úgy érezte, hogy értékelik a ka- kucsiak is. Ez bizonyára igaz is, hiszen felkérték, akár el­nöknek, akár titkárnak vár­ják vissza Kakucsra. Csak­hogy ő maradni akar Inár­cson. S nemcsak azért, mert nagyon sok megbecsülést ka­pott az itteniektől, hanem mert meggyőződése: az új ta­nács rosszabb anyagi helyzet­ből indul majd. Talán okkal fél attól, hogy előbb-utóbb fejére olvasnák: azért nem tud produkálni a tanács, mert Inárcsról jött a vezető. Ha viszont marad, talán otthon bélyegzik árúiénak. Tiszta a lelLsmerct — Megfenyegettek, mert nem mentünk el szavazni — magyarázza felháborodva a kakucsi fiatalasszony. Csak a nevét meg ne írjuk, nem akar ujjat húzni az iskola igazgatójával, hiszen három gyereke van. — A tehenészeti telep dol­gozóit nem engedték szavaz­ni — replikázik Bállá Ferenc. Az egyik tanácsi dolgozó nagymamája nem ment el szavazni, a voksukat leadot­tak között mégis ott szerepelt a neve — mesélik a tanácson. A lelkiismeretük tiszta, minden segítséget megadtak a kakucsiaknak. Tanácsi költ­ségen sokszorosították azokat a felhívásaikat, amelyekről tudták, hogy nem tüntetik fel reálisan az új tanács pénz­ügyi kondícióit. — De az talán túlzás, hogy már területi követelései is vannak Kakucsnak Inárccsal szemben. Arra hivatkozva, hogy a két község határán, de inárcsi oldalon, sok kaku­csi kapott telket — mondja a tanácselnök. Erős József kakucsi elöljá­ró az elszakadás ellenzője volt, ám meggyőzte az el­söprő szavazati arány és az. hogy ilyen sokan vettek részt a kakucsiak közül a szavazá­son. Mégis igen visszafogot­tan beszél annak ellenére, hogy most már nem tartja reménytelennek az ügyet, bár kétségtelenül reálisabban lát­ja a helyzetet, mint az isko­laigazgató, aki szerint játszva találnak majd elnököt, vb- titkárt. Nem mondja ki, de nyilván attól tart, amitől a tanácsiak is, hogy az osztoz­kodás időszaka, az a fél esz­tendő, végképp elmérgesíti a viszonyt s ez ugyancsak meg­nehezíti majd az új, még so­káig inárcsi segítségre, támo­gatásra szolgáló új tanács dolgát. Móza Katalin Tavaszi vágányjavítások a KÉV-nél Keveiek kényelmére Az emberek egészen más­képp beszéltek, mint néhány évvel ezelőtt. Keményen bírál­ták például a tanácsot a la­kásépítési kölcsönök odaítélé­se miatt. Követelték, hogy csak helyben lakók vagy dolgozók kapjanak támogatást. Leány­falun ugyanis gyakorlatilag nincs szabad házhely, a fia­talok egyszerűen nem találnak telket az otthonmaradáshoz. Különösen Rovnyai Imre he- veskedett, kérdezve, hogy Bor­da Mihály két lánya miért nem juthat telekhez, holott a családtól régebben elvették a földjüket. Rovnyai szerint több mint 30 család távozott Leány­faluból, mert elfogytak a sza­bad telkek. Aztán Flettner Gyuláné ta­nácselnök válaszából kiderült, hogy nem olyan forró a kása. Hiszen a lakásépítési kölcsönt csak néhány éve adják, s a ta­nács szinte kilincselt a pénz­zel, valaki fogadja már el! Mo­hácsi Jánost az utcán beszél­ték rá, hogy írja meg a kér­vényt. S 1985 óta mindössze négy telek állt a tanács ren­delkezésére! Mindet helyiek kapták. Nagy vita alakult ki a par­kolási nehézségek miatt. Szin­te nem lehet elmenni a 11-es főúton mert a fürdőzők kocsi­jai ellepik a faluközponto-t. Megoldást azonban a bírálók sem tudtak mondani. Hiányzik a fodrász, a cipész, a szabó. Nyári hétvégeken nem lehet kenyeret és tejet kapni. Az új népfrontelnökség azon­nal felvázolta a programját. Jóleső érzéssel vehettük tudo­másul, hogy hathatós elképze­léssel rendelkeznek a problé­mák megoldására. S ha a la­kosság továbbra is úgy mögöt­tük áll, mint a választáskor, megpezsdülhet a közélet Leányfalun. Máris meghirdet­ték az újabb falugyűlés dátu­mát. Május 15-én, este hatkor találkoznak, a HNF elnöke pe­dig a tanácsi végrehajtó bi­zottság állandó megbízottja lesz. V. M. Az enyhe tél és a korai ta­vasz igazán kedvezett a közle­kedésieknek, akik ki is hasz­nálták az időjárás adta lehe­tőségeket. A HÉV ráckevei vo­nalán, a Tököl és Ráckeve kö­zötti mintegy 13 kilométernyi egyvágányú vonalszakaszon — MÁV-géplánc bevonásával — gépi vágányszabályozást végez­tek a HÉV-üzemiek április el­ső három hetében. Napközbeni vágányzár volt, ezért autóbu­szokkal szállították az utaso­kat. A munkálatok során a fel­építményt is korszerűsítették. Az indokolt helyeken kicserél­ték a síneket, a sínvégeket pe­dig már nem a hagyományos módon, hevederekkel illesztőt-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom